Megdöbbentő sorsról tanúskodó levelet kapott a KAROSZ-HÍRADÓ szerkesztősége, melyet úgy éreztük, hogy közzé kell tennünk.

Tisztelt KAROSZ-HÍRADÓ Szerkesztősége!
„Egy Heves megyei faluban élek, 49 éves egyedül élő rokkant asszony vagyok. Minden rossz dolog, ami történhet velem, már 25 éves koromban elkezdődött. Kilyukadt a gyomrom, de csak rövid ideig voltam jobban. A harmadik műtét után, 32 éves koromban százalékoltak le az orvosaim javaslatára. Ezután még három műtétem volt.
A leszázalékolásom után nyílt itt egy rehabilitációs munkahely, ahol a kezdetektől dolgoztam, mert nagyon alacsony volt a rokkantsági nyugdíjam. Mindenféle munkát elvégeztem boldogan, még betegen is, mert egyéves volt az egyetlen gyermekem, amikor a párom elhagyott minket.

Nagyon kellett a pénz, hogy a fiam ne éhezzen. A munkahelyen jól éreztem magam, úgy éreztem szükség is van rám. Három évvel ezelőtt viszont összeomlott minden bennem. A kórházban feküdtem 41 fokos lázzal és tüdőgyulladással, miközben megszűnt a munkahelyem, amiről nem szólt nekem senki. Amikor hazajöttem a kórházból, munkára jelentkeztem, de a főnököm közölte, hogy megszűnt a cég. Alapított egy új céget, de oda nem kellettem, mert erős, izmos emberek kellettek, én meg nagyon sovány voltam. Azt mondta, hogy egy másik céghez sem kellek, ami átvette a kollégáimat. Nem fog engem javasolni, mert sokat vagyok beteg. Ott álltam és nem tudtam, mihez kezdjek, ha nem lesz munka.

Azután jöttek az igazi nagy bajok. A gázszolgáltató kiküldött egy 104 ezer forintos számlát, és ezzel egy időben ki is kapcsolták a gázt. Bár kiderült, hogy ők hibáztak, azt mondták, hogy be kell fizetni a csekket, és majd az éves elszámolásnál visszafizetik a visszajáró túlfizetést. Hiába volt minden igyekezetem, egyre lejjebb csúsztam. Volt úgy, hogy villanyom sem volt, de a szolgáltató legalább emberséges volt, kérés nélkül felszerelt egy előrefizetős mérőt.

A csatornázáshoz, akkor vettem fel kölcsönt, amikor még volt munkahelyem, három évvel ezelőtt, de a munkahelyet a kölcsön felvétele után hamarosan elvesztettem. Így, mára már a tartozások miatt havi 25 ezer forintot kell fizetnem, de szerencsére, az már egy év múlva lejár. Sajnos a házat is tatarozni kellett, mert volt egy nagy csőtörés a ház alatt, és még a falak is feláztak. Amikor volt még munkahelyem a svájci frankos kölcsönt is akkor vettem fel, de azt viszont nem bírom fizetni már egy éve. A rokkantsági pénzellátásom 38.600,- Ft/hó összegű, ebből fizetem a 25 ezer forintos csatornázási részletet. Nagyon félek, mert nagyon arrogánsan beszélnek, hogy vegyem fel a kapcsolatot az eszközkezelővel, vagy jogi útra terelnek a svájci frankos tartozás miatt és elárverezhetik a házat. Senkit nem érdekel, hogy alacsony a rokkantsági pénzem, és munka sincs. A fiam a nyáron diplomázott, de neki sem volt munka itt a megyében sehol. Az elmúlt hónapban felköltözött Pestre, ahol minimálbéres munkát talált csak, de ott albérletbe kell laknia, ő is éppen, hogy csak létezik.

Az egészségem egyre kritikusabb. Cukorbeteg lettem, majd laktóz érzékeny, és 40 kilós vagyok. Két óránként kellene ennem, és ráadásul egy orvos szétszúrta a tüdőmet. A kulcscsont alá akart beszúrni egy branült, de hanyagságból nem használt ultrahangos kíséretet. A sebészeti intenzív osztályon kötöttem ki. Félévente kórházba kell mennem, mert nincs felszívódás, ezért két hét infúziós kezelést kapok. Nem szabad inzulint sem adnom, mert a hasnyálmirigyem sem jó, ezért gyógyszert kapok. Éjjel-nappal 2 óránként kell ellenőrizni a vércukromat és enni. Enni? Hát, már, ha van mit enni.

Azt még nem is mondtam, hogy ismét műtét előtt állok. Találtam a mellemben egy csomót. Azt javasolta a radiológus és a sebész, hogy jobb lenne megszabadulni tőle. Viszont, nem tudnak hozzáfogni, mert annyira le van gyengülve a szervezetem, hogy kockázatos lenne a beavatkozás.
Nincs fűtésem. Pénteken a vizet is kikapcsolták. Villanyom sem volt, de a szolgáltatók emberségesek voltak, mert hoztak egy előrefizetős órát. Azonban, mire a 38.600,- Ft (123 euró)/hó rokkantpénzemből kifizetem a 25000.- Ft. (80 euró) részletet, a villanyszámlát, addigra mindössze pár ezer forintom marad élelemre, és azokra a gyógyszerekre, amire már nem futja a közgyógy keret. Jelenleg 500.- Ft (1,5 euró) van 2015. január közepéig, akkor kapom meg a kis rokkant-pénzt.
Hogy milyen lesz az én karácsonyom? Ez érdekel már legkevésbé. Reménytelenséggel fekszem le esténként, és reménytelenséggel kelek fel minden reggel. Mit ér így az életem? Még egy kivert kutyának is jobb dolga van egy állatmenhelyen, mint nekem a fűtetlen kis házikómban, amit bármikor elvihetnek a fejem fölül, mert egy éve már nem bírom fizetni a devizahitelt. „Száz évesnek érzem magam 49 évesen, és 40 kilósan csont-soványan a kínok és a terhek alatt”.



http://karosz.hu/?modul=oldal&tartalom=1199373