 
Bizonyára
 sokan olvasták a Wikileaks által közzétett beszámolót az  Európai Unió 
Szófia hadműveletéről, aminek célja az Európába özönlő  menekültek 
megállítása lenne.
Az International Business Times a következőket írta:
A Wikileaks egy titkosított jelentést
 tett közzé a Szófia  hadműveletről, vagyis az EU katonai 
intervenciójáról a Líbia és a  Földközi-tenger felől hajóval érkező 
menekültek ügyében.
A hadművelet első hat hónapjáról 
2016. január 29-i dátumozással  kiadott jelentést az akció parancsnoka, 
Enrico Credendino az olasz  haditengerészet ellentengernagya írta. A 
jelentés állítólag részletezi  az érkező menekültekre vonatkozó 
statisztikákat, a Szófia hadművelet  fázisait és tervezett stratégiáit. A
 jelentést az Európai Unió Katonai  valamint Politikai és Biztonsági 
Bizottságai adták ki.
A 
hadművelet legérdekesebb eleme annak végső céljában rejlik, ami nem  
egyéb, mint egy működőképes, saját partjai megvédésére alkalmas líbiai  
hadiflotta létrehozása.
A Times a következőképpen írt erről:
A WikiLeaks által közzétett jelentés 
megjegyzi, hogy az  [EU] „exitstratégiájának” lényege „egy megfelelő 
forrásokkal ellátott  líbiai partiőrség biztosítása, amely képes 
megvédeni saját határait és  megakadályozni a partjairól induló 
szabálytalan migrációt”. Megemlíti  továbbá, hogy „az EU mindent megtesz
 annak érdekében, hogy meghívást  kapjon a [líbiai] területeken belüli 
működésre”.
Igencsak
 ironikus, hogy milyen nagy szüksége lenne most az EU-nak a  líbiai 
hadiflottára, hogy megvédhesse saját partjait, merthogy 2011-ig  az 
ország rendelkezett ilyennel. Jogosan tesszük fel a kérdést, hogy  ugyan
 mi történt ezzel a hadiflottával? Az irónia éppen ebben rejlik:
Az
 Egyesült Államok és az Európai Unió közös erővel  pusztította el azt a 
hadiflottát, amire most igen nagy szüksége lenne a  Földközi-tenger 
rendjének helyreállításához.
2011-ben
 egy verőfényes májusi napon a NATO három helyszínt tett a  földdel 
egyenlővé Líbiában. A három helyszín egészen pontosan három  kikötő 
volt, amelyeket a líbiai haditengerészet használt. A támadásban  több 
hajó elsüllyedt, és ezek csak az első veszteségek voltak, amelyeket  a 
későbbiekben továbbiak követtek. Nemcsak a hajók, hanem az azokat  
támogató létesítmények is megsemmisültek a támadásokban.
Geopolitikai
 elemzők már a  legelső bomba ledobása előtt arra figyelmeztettek, hogy 
egy ilyen akció  Líbia ellen, ami nem csupán a haditengerészet 
elpusztítását, de a líbiai  kormány stabilizáló hatásának megszűnését is
 előrevetítette, komoly  menekültválságot és egyéb humanitárius és 
biztonsági katasztrófákat fog  elindítani.
Abban az
 időben nagyon sok bevándorló és menekült érkezett Afrika  különböző 
pontjairól, hogy letelepedjen és munkát találjon Líbiában.  Ezek a 
bevándorlók és menekültek támogatták a líbiai kormányt, ami pedig  
támogatta őket, ellentétben azzal a gyalázatos képpel, amit az Egyesült 
 Államok által támogatott, a líbiai Cyrenaica térségében állomásozó  
terroristák festettek róluk. A konfliktus során a nyugati média rendre  
„afrikai zsoldosokként” emlegette őket, hogy ezzel adjon magyarázatot a 
 NATO támogatta terroristák által elkövetett rasszista népirtásra.
Amikor a
 Benghazi-i, Derna-i és Tobruki terroristák végül a NATO  segítségével 
átvették a hatalmat az ország felett, Líbia egyes  városainak teljes 
fekete lakossága eltűnt. Egy részüket megölték,  másokat koncentrációs 
táborokba zártak, megint mások pedig a szomszédos  Egyiptomba, Tunéziába
 és Algériába menekültek.
Várható volt, hogy a menekültek előbb-utóbb követik országuk jövőjének elpusztítóit abba a verembe, amibe vagyonukat is elásták.
 A NATO saját terrorista zsoldosai is kihasználták Amerika és Európa  
„új” Líbiájának törvénynélküliségét és a földközi-tengeri kalózkodás és 
 emberkereskedelem központjává alakították az országot. Az amerikai  
külügyminisztérium odáig süllyedt, hogy maga szervezte meg a terrorista 
 hálózatokat a rezsimváltás utáni Líbiában, amik fegyvereket és  
harcosokat továbbítottak Törökországba, onnan pedig tovább Szíriába és  
Irakba.
Líbia elpusztítása felrobbantotta a lobbanékony főzetet visszatartó gátat
Amennyiben
 az afrikai kontinenst, és annak országait – amelyek  folyamatosan ki 
vannak téve a nyugat hol nyílt, hol titkos  beavatkozásainak, 
kizsákmányolásának és felforgató akcióinak – egy  palackként 
jellemezzük, akkor Líbia a palack dugója.
Líbia 
megakadályozta, hogy a különböző konfliktusok miatt kialakuló,  egyre 
növekvő feszültség a konfliktusok egyik felelőse, vagyis Európa  
irányába robbanjon.
Franciaországnak
 például, amelyik amúgy hangosan méltatlankodik a  „menekültválság” 
miatt, több afrikai országban, egyebek mellett a  Közép-afrikai 
Köztársaságban (2000 fő), Csádban (950 fő),  Elefántcsont-parton (450 
fő), Dzsibutiban (2470 fő), Gabonban (1000 fő),  Malin (2000 fő) és 
Szenegálban (430 fő) is állomásoznak katonái.
Ezek az 
országok illetve szomszédaik felelősek az Európát elárasztó  menekültek 
jelentős hányadáért. Szíria, amit Franciaország és európai  
szövetségesei valamint az Egyesült Államok jelenleg is bombáznak,  
illetve az ott tartózkodó terroristák felfegyverzése által támadnak,  
valamint a 2001 óta NATO megszállás alatt álló Afganisztán persze más  
kategóriába tartoznak.
Azzal, 
hogy Európa a stabilitás bástyájából egy diszfunkcionális  pusztasággá 
rombolta Líbiát, a gát átszakadt és a mérges folyam lávaként  áradt 
szét.
Európa egy olyan tűz áldozatának
  mutatja magát, amit nemcsak, hogy maga gyújtott meg, de azóta is  
folyamatosan olajjal táplál. Az a tény, hogy a hiányzó líbiai  
hadiflottát, amit az EU segített tengeri sírjába, a „menekültválság”  
kiváltó okai közé sorolják, a „nemzetközi rendre” helyezi a  
felelősséget. Arra a Rendre, amit az EU és transzatlanti partnerei  
állításuk szerint fenntartani hivatottak, és ami Líbia elpusztításáért  
és az Afrikai kontinens fokozatos megszállásáért felelős. 
A többi 
ország pedig, ide értve Kelet-Európát, Oroszországot és az  azokon túli 
területeket, amelyeknek nem volt szerepe a nyugat  háborúiban, vagy akár
 nyíltan ellenezte is a nyugat által gyakorolt  katonai agressziót, nem 
köteles felelősséget vállalni a háborúk által  teremtett menekültekért 
és igazából nincs is keresnivalója a  konfliktusban.
Függetlenül
 attól, hogy az Egyesült Államok vagy Európa hogyan  próbálja bevetni a 
„nemzetközi jogot”, egyértelmű, hogy közvetlenül  felelősek azért a 
bizonytalanságért, aminek következtében milliók  hagyták el otthonaikat,
 és ami csak tovább fokozódik, hiszen ezzel a  destabilizációs 
tevékenységgel máig sem hagytak fel.
A 
beavatkozás következményeit nem kerülhetik el és azt sem  követelhetik, 
hogy ezeket mások viseljék. Az, hogy az EU-nak  kétségbeesetten szüksége
 lenne egy olyan flotta segítségére, amit maga  pusztított el, 
tökéletesen illusztrálja az önkezűséget a válság  kirobbanásában.
A válság elmélyítése és kihasználása
Végül 
muszáj megjegyezni, hogy a Wikileaks jelentésből az is  kirajzolódik, 
hogy az EU nemcsak új flottát akar az általa 2011-ben  elsüllyesztett 
helyébe, hanem jelentősen ki akarja terjeszteni katonai  illetékességét,
 a saját maga által létrehozott katasztrófára hivatkozva.
Megemlíti továbbá „az EU átfogó próbálkozását, amelynek célja, hogy meghívást kapjon a [líbiai] területeken belüli fellépésre.
Az 
európaiaknak, akik közül némelyek szolgálatkészen nézték, ahogy  
kormányaik 2011-ben hadba vonultak Líbia ellen, meg kell érteniük, hogy 
 az utcáikon kibontakozó káoszt nemcsak, hogy szándékosan hozták létre, 
 hanem cinikusan fel is használták bizonyos különleges érdekek 
hatalmának  kiterjesztésére, odahaza és külföldön egyaránt.
Mennyivel
 könnyebb lesz kizsákmányolni Líbia part menti  olajforrásait, ha az EU a
 líbiai vizekig terjesztheti haditengerészeti  jelenlétét, miközben az 
ország többi részét egymás ellen ugrasztja,  olyan mértékig gyengítve a 
helyi szereplőket, hogy már saját  erőforrásaik kihasználására sem 
lesznek képesek.
Ahelyett, hogy azon veszekednénk, hogy ki kapta a legrosszabb lapokat, vegyük észre, hogy ki osztott.
Forrás: Activist Post, Tony Cartalucci írása
http://idokjelei.hu/2016/03/menekultvalsag-az-unionak-eppen-az-a-libiai-hadiflotta-hianyzik-amit-2011-ben-megsemmisitett/