A legtöbb ember úgy gondolja, hogy a háborúk akkor válnak szükségessé és elkerülhetetlenné, amikor egy ország ellenségesen lép fel egy másikkal szemben, és azt katonailag fenyegeti. A Sören Schumann szerzővel készített interjúban E. Wolff közgazdasági, pénzügyi és politikai szakértő teljesen más szemszögből világítja meg a háborúk hátterét. Az alábbi interjúrészletek fontos ellenvéleményt jelentenek a jelenlegi „háborús uszítással" szemben.
Ernst Wolff: A háborús uszítás célja a figyelemelterelés egy mindent irányító háttérhatalomról és az általa mozgatott bábokról "Újra harcképessé kell válnunk." Pistorius védelmi miniszter 2023 novemberében tett nyilatkozata sokkolta a németeket. A német egészségügyi miniszter jövőbeni katonai konfliktusokhoz akarja felszerelni az egészségügyet. A Városok és Önkormányzatok Szövetsége új bunkerek építését szorgalmazza, az oktatási miniszter pedig a polgári védelem bevezetését tervezi az iskolákban.
Hasonló nyilatkozatokat hallhatunk Nagy-Britanniából is. 2024 januárjában a brit hadsereg vezetője felszólította a hatóságokat, hogy készüljenek fel egy Oroszország elleni háborúra.
Nyugat-Európát épp egy brutális háborúra „hangolják rá“, vagy a háborútól való félelemmel akarják az emberek figyelmét elterelni? Ernst Wolff újságíró, szerző, gazdasági, pénzügyi és politikai szakértő nemrégiben interjút adott.
A Sören Schumann íróval készült interjúban teljesen más szemszögből világít rá a háború témájára. Az interjúból vett alábbi részletek fontos ellenhangot jelentenek a jelenlegi "háborús uszítással" szemben. Csak az nincs arra átkozva, hogy megismételje a történelmet, aki tanul belőle. Javaslom, hogy térjünk is a lényegre. Hogyan foglalnád össze a világ jelenlegi helyzetét a háború illetve béke szempontjából? Hol tartunk jelenleg? Azt hiszem, jelenleg nagyon kényes helyzetben vagyunk. Három vagy négy évvel ezelőtt nem hiszem, hogy bárki is el tudta volna képzelni, hogy 2023-ban két háború is dúl majd a világban, két olyan potenciális robbanásveszélyes helyzet, amely valóban átterjedhet az érintett országokon kívülre, és egy adott ponton világháborúhoz vezethet. Néhány évvel ezelőtt valószínűleg senki sem tudta volna elképzelni mindezt. Most viszont ez a valóság, amit el kell fogadnunk.
Jelenleg az tűnik a legveszélyesebbnek ebben az egész helyzetben, hogy egyik fél sem tesz kísérletet a de-eszkalációra. Jelenleg csak azt látom, hogy minden oldalról egyre több olajat öntenek a tűzre, és a veszély valójában folyamatosan növekszik. Persze érdekes az egykori pacifisták szerepe is, akik mostanra sivatagi háborús uszítókká váltak.
Nem szabad tehát elfelejtenünk: Itt Németországban olyan kormány van uralmon, amelyben a Zöldek is részt vesznek, akik a választási kampányt ezzel a szlogennel indították: "Fegyverszállítási tilalmat a háborús övezetekbe!" Most pedig támogatták, hogy több mint tízszer annyi fegyvert szállítsanak az izraeli háborús övezetbe, mint másfél évvel ezelőtt.
Sok minden megváltozott a háttérben, és véleményem szerint a jelek viharra utalnak. A háborúk sosem véletlenül törnek ki! A háborúkat mindig hosszú, hosszú időn keresztül készítették elő. Ez vonatkozik az első és a második világháborúra. És azóta is mindentovábbi háborúra. Mindegyiket hosszú időn keresztül készítették elő. Tehát most is egy hatalmas logisztikai műveletet hajtottak végre. A háborúk soha sem váratlanul, egyik napról a másikra törnek ki, ahogy azt a nyilvánosságnak bemutatják. A háttérben mindig folynak az előkészületek.
Az ukrajnai háborúban is például már hetekkel korábban lehetett tudni, hogy csapatmozgások történtek. Mindent nagyon - nagyon alaposan előkészítettek. És persze az egész egy hatalmas üzlet is. Ezért természetesen időben tájékoztatni kell az ebben az üzletágban érintetteket. Tehát a fegyveripart időben tájékoztatni kell arról, hogy hamarosan nagyobb számú fegyverre lesz szükség, mint korábban, mert egy ilyen háborúban nagyon sok fegyvert kell nagyon gyorsan megsemmisíteni. És így persze nagyon gyorsan szükség lesz további szállításokra. Háború esetén fontos a gazdaságot is átállítani egy békeidőszakban működő gazdaságról egy háborús gazdaságra. Természetesen ezt is alaposan elő kell készíteni. Tehát a háttérben mindenféle olyan művelet zajlik, amit az átlagpolgár egyáltalán nem vesz észre. A háborúk érdekessége, hogy manapság, és a múltban sem azért vívták azokat, hogy bármelyik fél megnyerje. A háborúk nem jelentenek mást, mint a hadiipar támogatását. A hadiipar pedig most már teljes egészében az IT-ipar és a nagy pénzügyi vagyonkezelő konszernek kezében van. Jelenleg azonban problémáik vannak, nem termelnek elég nyereséget, és ezt a profitot most háborúkon keresztül szerzik meg. Hogyan lehet elérni, hogy az emberek újra és újra hajlandóak legyenek háborúzni? A kormányok elhitetik az emberekkel, hogy egy másik kormánnyal állnak szemben. Ezen az alapon felépítenek egy ellenségképet.
Ukrajna esetében egyszeriben a hatalmas diktátor, Putyin volt az. Ukrajna úgy fest, mint Dávid Góliáttal, vagyis Oroszországgal szemben. Az emberek általában természetesen mindig Dávid mellett, és Góliáttal szemben állnak.
Az amerikai kormány jelenleg úgy tesz, mintha a kínai kormány lenne a hatalmas ellenfele. A valóságban azonban a nagy amerikai informatikai vállalatok együttműködnek a nagy kínai informatikai cégekkel. Alapvetően mindig van valamilyen gazdaság vagy szövetség, amelyet a háttérből támogatnak. Az utca embere számára pedig azt a képet sugallják, hogy az egyik állam harcol egy másik állam ellen. Ez az egyetlen módja ugyanis annak, hogy az embereket ideológiailag arra késztessék, hogy ténylegesen részt vegyenek ezekben a háborúkban, és például saját fiaikat és lányaikat küldjék harcba. Vajon milyen szerepet játszanak ebben az inkompetens és zsarolható politikusok.
Számomra két érdekes kérdés merül fel ezzel kapcsolatban. Először is, ezeknek az embereknek a hozzá nem értése, ami teljesen alkalmatlanná teszi őket arra, hogy maguk határozzanak meg politikai irányelveket.
Másodszor pedig a zsarolhatóság lehetősége is. Tehát tudjuk, hogy azoknak az embereknek, akiket most bizonyos pozíciókba helyeznek, soha semmi közük nem volt ezekhez szakmailag.
Így például tudjuk, hogy Ursula von der Leyennek, aki védelmi miniszter volt, soha semmi köze nem volt ehhez a területhez, és fogalma sem volt az ezzel járó feladatról.
Tudjuk, hogy sok más minisztert is kineveztek, különösen zöldeket. Robert Habeck például egykor filológiát hallgatott, most pedig gazdasági miniszterként a legmagasabb szintű gazdasági szakembereknek, olyan embereknek ad utasításokat, akik 40-50 éve dolgoznak ebben az ágazatban, és azok számára alkot törvényeket. Ez természetesen teljesen abszurd. Aztán van még egy másik tényező is.
Néhányan közülük nyilvánvalóan könnyen zsarolhatóak. Tehát meg kell néznünk szövetségi kancellárunk történetét. Szövetségi kancellárunk mélyen belekeveredett a Cum-Ex-botrányba, és valójában bíróság elé kellene állnia a emiatt. Súlyosan érintett a Benko-csődben is, abban, hogy Benko úr hozzávetőlegesen 500 millió eurót kapott a német adófizetők pénzéből, állítólag azért, hogy megmentse a Karstadt-Kaufhofot, ami soha nem volt valódi mentőakció. Tudjuk, hogy a Karstadt-Kaufhof a múlt héten négy év alatt harmadszor is fizetésképtelenséget jelentett, a kapott támogatások ellenére. Ez azt jelenti, hogy a háttérben gyanús pénzügyi műveletek zajlottak. Az adófizetők pénze, azaz a német munkavállalók által megkeresett pénz milliárdosok zsebében landolt.
A legfontosabb katalizátorok pedig német politikusok voltak, köztük Ofal Scholz. Vajon ki az, aki valójában a politikát csinálja. Olaf Scholz ugye nem maga alakítja a politikáját. Az államtitkára végzi ezt. Olaf Scholz államtitkára, a legfontosabb ember pedig egy bizonyos Jörg Pukis. Ő pedig a Goldman Sachs soraiból érkezett. A Goldman Sachs legnagyobb részvényese pedig nem más, mint a BlackRock. Érdekes, hogy mi történik a parlamenti államtitkárok szintjén, mert ők azok, akik a politikát meghatározzák. Robert Habeck legfontosabb parlamenti államtitkára például egy nő, Elga Bartsch, aki 20 évig dolgozott a JP Morgan-nél a londoni Cityben, és mielőtt Habeckhoz csatlakozott volna, a BlackRock alkalmazottja volt. Számomra mindaz, amit Robert Habeck csinál, nem más, mint a BlackRock kiszolgálása.
Beszéljünk most pedig a zsarolható politikusokról világszerte. Vologyimir Zelenszkij háttere is nagyon érdekes, hiszen gyakorlatilag a semmiből bukkant fel színészként, majd hirtelen elnököt csináltak belőle. Egy nagyon befolyásos milliárdos támogatta a háttérből, nevezetesen, Kolomojszkij, akit korábban már kitiltottak az USA-ból korrupció miatt. Úgy gondolom tehát, hogy csupán ez a kapcsolat ezzel a milliárdossal Vologyimir Zelenszkijt annyira zsarolhatóvá teszi, hogy bármilyen utasítást adhatnak neki, egyáltalán nem képes ellenállni, hogy végre ne hajtsa azokat.
Érdekes módon valami hasonló vonatkozik Benjamin Netanjahura is. Benjamin Netanjahunak évek óta komoly problémái vannak az izraeli igazságszolgáltatással, mert bűnpártolással, korrupcióval, zsarolással és hasonlókkal vádolják. Ezek miatt több per is folyik ellene, ami pedig természetesen zsarolhatóvá is teszi őt. Nem hiszem, hogy ez olyan nehéz lenne: Egy bizonyos erő a háttérből figyelmeztetheti, hogy amennyiben valamit hajlandó megtenni, akkor egy ideig nem zaklatják jogi úton. Ha viszont nem teszi meg, amit kérnek tőle, szorult helyzetbe kerül a jövőben. Tehát ezek az emberek így vagy úgy, de mind zsarolhatóak.
Joe Biden Amerikában zsarolható a korábbi ukrajnai ténykedése miatt. Néhány évvel ezelőtt nagyon fontos ember volt Ukrajnában. A fia pedig természetesen mélyen belegabalyodott az ukrajnai korrupciós mocsárba. Ezért zsarolható Joe Biden is. A nagy probléma az, hogy a legtöbb ember, amikor az USA-ra gondol, a Fehér Ház jut eszébe, és azt gondolja, hogy az USA elnöke a világ leghatalmasabb embere. Ez teljes képtelenség. A világ jelenleg leghatalmasabb embere, ha csak ránézünk, egy demens öregember, aki nyilvánvalóan már nem tudja, mi történik körülötte. És ez is elég világosan mutatja, hogy ez az ember már semmit sem tud kézben tartani, hanem más erők irányítják.
Az őt irányító erőknek, nem a Fehér Házban, és nem is Washingtonban van a székhelye. Ezek az erők részben a Wall Streetről, másrészről pedig a Szilícium-völgyből irányítják. Tehát bármerre is nézünk, mindig találunk olyan embereket, akikre a háttérből nyomást lehet gyakorolni, és akiket aztán egyik vagy másik irányba lehet terelni. Ernst Wolff egy erőteljes koordináló erőt lát a háttérben.
Idézet: „A 2019-2023-as egészségügyi válság egy olyan jelenséget mutatott meg nekünk, amelyet a mainstream nagyrészt elhallgatott: A nemzetállamok történetében még soha nem fordult elő, hogy a világ közel 200 kormánya egységesen cselekedett volna. Karantént és kötelező maszkviselést vezettek be, majd arra kényszerítették az embereket, hogy „oltassák be magukat". Nagyon kevés kormány állt ellen. Számomra ez egy erőteljes koordináló erőre utal a háttérben. Az én szememben ez az az erő, amelyről három éve beszélek, a digitális-pénzügyi komplexum."
Többpólusú világról vagy mégiscsak „világuralmi rendszerről" van szó? Ezért etetnek bennünket ezzel az új mesével, hogy úton vagyunk egy többpólusú világrend felé, amelyben a BRICS-államok különösen fontosak lesznek. Ez a legnagyobb ostobaság, amit jelenleg terjesztenek. Azt is beszélik, hogy a dollár haldoklik, hogy a dollár hatalma csökken. A dollár még soha nem volt olyan erős, mint az elmúlt két évben. A BRICS-országok pedig a digitális-pénzügyi komplexum teremtményei, hogy eltereljék az emberek figyelmét az USA valódi hatalmáról. A BRICS-országok ugyanis pontosan ugyanazt a menetrendet követik, amelyet a Nyugat. A legnagyobb BRICS-ország tehát Kína. Kínában egyre terjed a központi banki digitális pénz. A mesterséges intelligencia egyre nagyobb hatalmat kap. Drónokat használnak megfigyelésre, arcfelismerésre és így tovább. Idő közben létrejött itt egy abszolút digitális diktatúra.
Ugyanez érvényes Oroszországra is. A mesterséges intelligencia egyre nagyobb teret hódít Oroszországban. Oroszországban két hónapon belül bevezetik a digitális Rubelt. Pontosan ugyanazt a menetrendet követik itt is. Ezek a politikusok mind olyanok, mint a marionett-figurák, akik egy bábszínházban szerepelnek, amelynek célja, hogy elterelje a figyelmet a háttérben lévő szuperhatalomról, nevezetesen a digitális-pénzügyi komplexumról. A háborúk tehát sosem véletlenül történnek.
E. Wolff szerint soha nem szolgálták azt a célt, hogy felszabadítsák az országokat a fenyegetettség és az elnyomás alól. Úgy tűnik tehát, hogy a jelenlegi „háborús uszítás" is azt a célt szolgálja, hogy ismét elterelje az emberek figyelmét. Hogy eltereljék a figyelmet erről a mindent koordináló erőről a háttérben, amely épp most mutatta ki a foga fehérjét a koronajárvány során. Most itt az alkalom, hogy teljesen leleplezzük őket. Ezért kérjük, segítsen terjeszteni ezeket a fontos összefüggéseket.
