A gyerekeidnek meg neked persze kuss.
A jelszó régen az volt: tied az ország, magadnak építed.
Aztán volt egy meglehetősen hosszú időszak, amikor nem volt jelszó, ellenben épült-szépült az ország, és mellette építhetted a magad kis világát is, mely lehetett egy kis nyaraló, vagy egy egyesleti vadászház, a vadászterületen elvadászgathattál lakatos létedre is az állami erdőkben.
Most
éppen ez van soron, állítólag az erdők kiosztása következik, miután a
termőföldeket szinte maradéktalanul odaajándékozták a haveroknak, és
felvirágoztatták a családi gazdaságokat.
Az Orbán-család gazdaságát, a Csányi család gazdaságát, a magyar Corleone családok gazdaságait.
Az így létrejött birtokok nagysága vetekedik a hajdani arisztokrácia latifundiumaival, egyetlen eltéréstől eltekintve – a hajdani nagybirtokok tulajdonosait ismerni lehetett, míg mai utódaik dugdossák a vagyont, mint macska a szarát.
Strómanok
láncolata próbál biztosítékot adni nekik arra, hogy az összeharácsolt
vagyon java akkor is a tulajdonukban marad, ha valamilyen véletlen
folytán egy új politikai hatalom vissza akarja szerezni a lopott holmit
a társadalom részére…
.
A joggal élni is lehet, meg lehet visszaélni is.
Normális államokban a jogalkotás az állampolgárok érdekében történik, de ez nem egy normális állam.
A Bibó – kollégiumban valószínűleg létezhetett egy olyan kurzus, ahol a joggal való visszaélést oktatták, ahogy elnézegetem, eredményesebben, mint a jogi alapelvek ismeretét.
Orbán és bandája működése első percétől kezdve erre alapozta
tevékenységét, és ezen ne csak Orbánt értsük, hanem az egész Fidesz –
vezérkart, úgy, ahogy voltak, vannak.
Az emlékezetes Fidesz-MDF székházmutyi volt az ősbűn, akkor éltek
vissza ha nem is először, de jelentős nagyságrendben először a joggal,
állami pénzből megalapozva az Orbán-család bányavállalkozását.
De jutott ott gazdsági érdekeltség az összes többinek, kivéve a legbambábbakat, akik aztán gyorsan ki is koptak a politikából, vagy más pártok zászlait lengetve szolgálják Orbán hatalmát.
Amikor
néhányan könnyektől párás szemmel emlékeznek a fiatal Orbán Viktorra,
mindig elfelejtik azt, hogy ez az ember a politikai pályára lépésének
első percétől kezdve szakadatlanul lopott, az államot használva fel
saját vagyonosodására.
Szegény Ferenczi Krisztina, vagy Kende Péter rengeteg adatot gyűjtöttek
erről – hiába, hiszen első kormányzása idején mindjárt bedarálták
Györgyi Kálmánt, az utolsó ügyésznek mondható figurát a Legfőbb
Ügyészségen, azóta a magyar vádhatóság egy bűnöző kezében van.
A legszomorúbb ebben, hogy ezt mindenki tudta és tudja ma is.
Kormányok
jöttek, kormányok mentek, de a helyzet nem változott, a Legfőbb Ügyész
végig kulcspozícióban maradt, emberei segítségével végig az történt a
vádhatóságnál, amit Orbán akart, és ma is az történik.
És ha el lehetne zavarni ezt a bandát, és az ország új vezetése nem
érti meg, hogy ezeket hagyományos módszerekkel nem lehet eltávolítani a
hatalomból, akkor még ötven év múlva is Felcsútról kormányozzák majd
az országot, akárki is viseli a miniszterelnöki címet.
Azt mondta Antall József, hogy tetszettek volna forradalmat csinálni.
Nem volt igaza, mert a korabeli handabandázások dacára nem volt forradalmi helyzet, mely a klasszikusok tanítása szerint azt jelenti, hogy a nép nem akar a régi módon élni, a hatalom meg nem tud már a régi módon kormányozni.
A nép
többsége a rendszerváltás táján fel sem mérte, mivel jár a kapitalista
átalakulás, csak örült a traktor egyik kerekének, amit meg tudott
kaparintani a téesz felszámolásából.
A
zt hitte, az új rend majd magasabb életszínvonalhoz juttatja, azóta
elvesztett mindent, a fia még a lehetőségét is annak, hogy valaha is
felemelt fejjel normális életet élhet, azért is nevelnek belőle
engedelmes cselédet, betanított munkást.
Magyarember tévedett, és ha létezik kollektív szopás, hát ez aztán az volt a javából.
A hatalomra kerültek meg eleinte vigyáztak a látszatra, ami annál is könnyebb volt, mert a nép azt se tudta, mi történik körülötte, el volt foglalva azzal, hogy kereste a lopott holmit azokon, akiknek egy bérlakáson, meg a pártüdülőben való nyaralás privilégiumán kívül semmijük se volt, meg párás szemmel hallgatta a Horthy-éra magyarkodó baromságait és történelemhamisító hazugságait.
Mára a nép még butább lett, mert ha valakinek ezerszer ismétlik el ugyanazt, hát hajlamos igazságként kezelni, hiába csak az ő hülyítésére agyalták ki.
Mára viszont a társadalom fele veszedelmesen elszegényedett, a középosztály alsó fele úgy kapaszkodik társadalmi helyzete látszatának fenntartásába, mint a hajdani horthysta kistisztviselők, akiknek ingének csak mellrésze volt, háta nem, és a két mandzsetta sem ujjakban folytatódott.
Ők folytatják a harcot a lecsúszás ellen,sokan már el is vesztették, de némelyikük még reménykedik, jóllehet már régen nincs miben.
Az új uraknak meg kell valamit tenniük, hogy akkor se legyen bajuk, ha megváltozik a széljárás, de erre persze csak egyetlen válaszuk van, mint mindig a történelem folyamán: az elnyomás fokozása, a diktatúra.
Ennek a vége pedig forradalom szokott lenni, és most már annak összes feltételei körvonalazódni látszanak.
Hogy mi lesz a kirobbantó ok – ki tudja?
A tömeg érdekes állat, reggel még tízezrek éltetik Ceausescut, estére pedig már porzik a háta mögött a véres vakolat.
Valaha, ha valaki a király erdejében vadászott, lecsapták a karját, ma még csak ott tartunk, ha valaki az urak erdeiben fát gyűjt, akkor rálő a vadőr, meg becsukja a hatalom.
Volt idő, amikor itt senkinek nem kellett fát gyüjtenie ha télen életben akart maradni.
Talán ma sem kellene, még kapitalista viszonyok között sem, csak sajnos a mi kapitalistáink az emberiség legaljából kerülnek ki, és ha van még ennél is gyengébb emberi minőség, hát az esélyes a miniszterelnöki pozícióra.
Hogy mi lesz ennek a vége, azt tudhatjuk, csak azt nem tudhatjuk, hogy addig mi lesz.
