Orbán: európai szabadságharcra van szükség

Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde már elhangzása pillanatában éles kritikák tárgyává vált. A kormányfőt érő kritikák ugyanakkor arról árulkodnak, hogy az elhangzottakból a politikai elemzők is mindössze a választók számára megfogalmazott üzenetet értették meg.

Ameddig a baloldali és jobboldali ellenzék az egyszerű belpolitikai üzenetek befogadásával vagy elutasításával, esetleg hitelességének kétségbe vonásával van elfoglalva, a magyar gondolkodói réteg tisztában kell legyen azzal, hogy az elhangzottaknak milyen más tartalmai vannak. A kormányfő beszéde ugyanis az új évszázad geopolitikájával kapcsolatos üzenetek hordozója volt, és a magyarországi elit egyértelmű állásfoglalását fogalmazta meg a globális hatalmi átrendeződéssel, hazánk abban betöltött szerepével kapcsolatban, valamint kifejtette a magyarországi elit állásfoglalását az új globális hatalmi viszonyok térségi struktúrájára vonatkozóan.

Orbán Viktor beszédének a választók számára megfogalmazott üzenete a következő kulcsszavak mentén szerveződött: bevándorlás, baloldal, kormányzati eredmények. Ezek röviden összefoglalják a beszéd felszínes tematikáját. Az ellenzéknek heteken, hónapokon át témát szolgáltat és kritikai alapot ad. Ugyanakkor a magyar gondolkodói rétegnek a következő kulcsszavakkal kell foglalkoznia: védvonal, saját út, struktúra. Előbbiek egy olyan politikai állásfoglalást hordoznak, amivel az Orbán-kormány az európai politika egy új irányvonalához hozzáigazodik. Utóbbi pedig kifejezetten a magyarországi elit saját elképzeléseit tükrözi.

Orbán Viktornak ez már második olyan tusványosi beszéde, ami kiindulási alapnak nem egy egypólusú világrendet tekint, aminek megkérdőjelezhetetlen alapja a nyugati hegemónia, hanem mondanivalóját a multipoláris világrend kialakulásának tudatában fogalmazza meg, az arról folyamatban lévő nemzetközi diskurzushoz magyar részről konkrét javaslatot tesz hozzá, és egyúttal képes arra, hogy azt másodlagos üzenettel a választók számára könnyen emészthető üzenetekbe csomagolja. Az elhangzott beszédet ennek megfelelően nem a mostanra felbomlott egypólusú világrend, hanem a kialakulóban lévő multipoláris világrend keretein belül kell értelmezni, – és igen, a bevándorlás tematikája abszolút másodlagos üzenet.

“Nem találtam semmit, ami versenyképes inzultus lenne a mai nyugati ideológiai főáramlat szemében”

Orbán beszédének kezdete a nyugati ideológiai fősodorral való nyílt szembehelyezkedésre tett utalás. Egyértelműsíti a változás irányvonalát, a korábban dogmaként elfogadott ideológiai elemek megkérdőjelezését, amit a dogmák gyakorlati megnyilvánulásának sikertelenségére alapoz. “Ki gondolta volna, hogy Európa nem tudja megvédeni a saját határait, még a fegyvertelen menekültekkel szemben sem. Ki gondolta volna, hogy oda jutnak a dolgok például Franciaországban, hogy az ottani iszlám közösség vezetője nyíltan ajánlatot tesz a francia államnak, hogy adják át az elnéptelenedett keresztény templomokat, szívesen alakítanak ki belőlük iszlám templomokat.”

Az egypólusú világrend alapja az amerikai hegemónia volt, így a változásra vonatkozó üzenetek egyértelműsítéseként az amerikai fél megbízhatatlanságára, az amerikai hegemónia elfogadhatatlanságára tesz utalást, ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy ez az asszimetrikus viszony, miközben globális szinten megkérdőjeleződött, napjaink Európájában még tartja magát. “Ki gondolta volna, hogy az Egyesült Államok lehallgatja a német politikai vezetőket, ez kiderül, és nem szakad le az ég? És ki gondolta volna, hogy mi európaiak úgy teszünk mintha mi sem történt volna, és barátságosan folytatjuk szabadkereskedelmi tárgyalásainkat azzal a féllel, aki valószínűleg hamarabb ismeri tárgyalási álláspontjainkat, mint mi saját magunk? És ki gondolta volna egy éve, hogy amerikai fegyvereket telepítenek Közép-Európába, és a magyar parlamentnek az okoz majd fejfájást, hogy Magyarország is beálljon-e a sorba?”

A fent elhangzott mondatok utalás arra, hogy miközben az amerikai hegemónia globális viszonylatban megbomlott, Európában még tartja magát – Európa ugyanis az amerikai fél ellenséges cselekedetei ellenére “úgy tesz, mintha mi sem történt volna”. Ez az üzenet – felszín alatti – problematikájának megjelölése, Közép-Európa korai említése pedig a felszínes üzenettel ellentétben nem hurráoptimista kormánypropaganda, hanem a megfogalmazott válasz hatókörét jelöli meg. A kormányfő beszéde által hordozott üzenet hatókörre vonatkozó része annak deklarálása, hogy Magyarország a multipoláris világrendben egy saját magunk által meghatározott működésű, közép-európai független cselekvő részeként képzeli el a jövőt.

“A jövő megismerhetőségének természetrajza”

A kormányfő beszédében kijelöli azt a belpolitikai és külpolitikai irányt, amit a magyar kormány a geopolitikai átrendeződés közepette követni fog. A közérthetően megfogalmazott filozófiai eszmefuttatás lényege az ideológia és valóság viszonyában bekövetkező változást vetíti előre. “Semmi értelme előrefelé meresztgetnünk a szemünket. […] Abból kell megfejteni a jövőt, amit már ismerünk. Vagyis a jövőről való gondolkodás nem távolbanéző verseny. Inkább a múlt megértésének a versenye. Az győz, aki mélyebben érti meg a múltat, és aki abból gyorsabban és bátrabban vonja le a tanulságokat. Ez a mindenkori politikai vezetés és tervezés kiindulópontja.”

A fenti sorok a kormány jövőbéli belpolitikájának és többirányú külpolitikájának alapjait vetítik előre, melynek középpontja az elmúlt évtizedek történéseinek újraértelmezése lesz. Újraértelmeződik hazánk Európai Unióhoz fűződő viszonya, a liberalizmus és multikulturalizmus megítélése. Továbbá, hogy az Orbáni retorikával éljünk; a szabadságharcot Európában folytatjuk. Ami nem azt jelenti, hogy a magyar kormány az Európai Unió ellen akar szabadságharcot folytatni; “Az Európai Unió úgy ahogy van, önmagában egy nagyszerű siker.”

Önmagában. Tehát nem az Amerikai Egyesült Államokkal együtt. Orbán beszédében arra tett – egyelőre mérsékelt – utalást, hogy a magyar kormány állásfoglalása szerint

nem a tagállamok, hanem az Európai Unió egésze kell szabadságharcot folytasson az amerikai hegemónia ellen.

Ennek egyértelműsítéseként a kormányfő kifejti, hogy Európa mindeddig nem saját maga rendelkezett Európa sorsáról. “A második világháború óta tartó békét nem magunknak köszönhetjük, hanem az amerikaiaknak és az oroszoknak, akik helyettünk eldöntötték Európa ügyeit.” Ugyanakkor “Mi magyarok egy erős Európai Unióban vagyunk érdekeltek, és azt gondoljuk, hogy a sikeres megoldások teszik erőssé.” Az amerikai példa pedig nem követendő példa többé, és Európa lépéseket kell tegyen arra, hogy ne az amerikai minta szerint rendezze belső ügyeit, hanem saját úton kezdjen járni. “Az Amerikai Egyesült Államoknak a természete, és nem a struktúrája, hogy nincsenek különálló nemzettestei, – ezért nem szabad utánozni. Ezzel szemben Európának az a természete, hogy nemzetek alkotják, vagyis őrültség egy nemzetek feletti Európai Egyesült Államok létrehozására törekedni. […] Ha az unió sikeres akar lenni, akkor neki is meg kell találnia saját, jól működő megoldásait.”

Ezen a ponton a más helyi elitek számára megfogalmazott üzenet összetalálkozik a választók számára megfogalmazott, könnyen befogadható tartalmakkal. Ami ugyanis Észak-Afrikában történt, az az amerikai érdekérvényesítés mellékterméke. Orbán Viktor beszédében ezt nem jelenti ki, de hivatkozik az – Arab Tavasz néven mostanra általánosan ismertté vált – eseménysorozatra, melynek során az észak-afrikai országokon végigsöpört a “demokráciaépítés”. Az észak-afrikai rezsimek ugyanis mindeddig megakadályozták, hogy afrikaiak milliói hagyják el a kontinenst, és induljanak el Európa irányába.

“Az újkori népvándorlás felerősödése politikai folyamatok következménye. Az észak-afrikai országok korábban Európa védőbástyáiként működtek, és felfogták az Afrika belseje felől érkező néptömegeket. Az igazán komoly fenyegetés nem a háborús övezetekből érkezik, hanem Afrika mélységeiből. Az észak-afrikai országok szétesésével ez a védvonal látványosan összeomlott, és Észak-Afrika ma már nem tudja megvédeni Európát az irdatlan méretű embertömegektől. Ezáltal rövid idő alatt elképesztő méretű probléma keletkezett.”

Orbán itt Sarkozy volt francia elnökre hivatkozik, aki szerint a jelenlegi népvándorlási hullám csak a kezdet; Afrikában 1,1 milliárd ember van, akinek több mint fele 25 év alatti, és nemsokára nem lesz hol laknia, nem lesz elég vize, és követve a korábban érkezők példáját, nemsokára el fog indulni valamerre. Mire ez az embertömeg ideér, Európának készen kell állnia, hogy megvédje magát. “Vagyis számunkra a tét ma már Európa, az európai polgár életmódja, az európai értékek, és az európai nemzetek megmaradása, vagy eltűnése, még pontosabban: felismerhetetlenségig történő megváltozása.”

Civilizációs identitás

A korábbiak szerint, Orbán Viktor beszédét már a jelenleg stabilizálódó multipoláris világrend keretein belül kell értelmezni. A multipoláris világrendnek pedig sajátossága, hogy abban nem a nemzetállamok, hanem a civilizációk lépnek fel a globális politikában független cselekvőként. Tehát a jövő világpolitikájában nem nemzetközi, hanem civilizációközi kapcsolatokról beszélhetünk, az új, multipoláris rendszerben pedig a civilizációk nem a nyugati civilizáció – ami csak egy a sok közül – standardja szerint szerveződnek, hanem minden civilizációs egység saját történelmi hagyatéka mentén szervezi saját politikai, gazdasági és kulturális életét. Alekszandr Dugin a következőképpen határozza meg a civilizáció fogalmát: “se nem állam, se nem politikai rezsim, nem osztály, de nem is hálózat, nem közösség, nem egyének csoportja, de nem is különálló egyének. A civilizáció egy kollektív közösség, amit közös spirituális, történelmi, kulturális, mentális és szimbolikus tradíció egyesít (gyökereit tekintve gyakran vallásos, bár nem szükségszerűen kell egy adott vallás fogalmaiban megjelennie), melynek tagjai tudatában vannak ennek a közelségnek, függetlenül a nemzeti, osztály-béli, politikai és ideológiai hovatartozástól.”

Orbán Viktor beszédének tartalmaiban mindinkább fellelhetőek a civilizációs identitásra tett utalások, ami egyértelműen jelzi, hogy a kormány a globális viszonyok alakulásának ismeretében új alapokra helyezi a politikát. “Mi azt szeretnénk, ha Európa az európaiaké maradna. Azért csak szeretnénk, mert ehhez a többiek szándéka is kell.” A kormányfő ezzel a kijelentéssel a nemzetállamok megmaradását középpontba helyező retorika ellenére arra tesz utalást, hogy a nemzetállamok ma nem képeznek független cselekvőt a nemzetközi kapcsolatokban, tehát a nemzetközi viszonyok megváltoztatásához egyetlen ország kevés, a gyakorlati lépésekhez a közös civilizációhoz tartozó országok közös fellépésére van szükség. Ami a multipoláris világrend alapja. Orbán ugyanakkor kérdésessé teszi, hogy ezt az Európai Unió egészére kell-e vonatkoztatni, és utalást tesz arra, hogy az Európai Unió abban az esetben számít civilizációs egységnek, amennyiben függetlenedni tud más civilizációk befolyásától.

“Több európai ország döntött úgy az elmúlt években, hogy nagy számú, más civilizációs alapú embertömeget fogad magába. […] Mi ezt a kísérletet – látva az eredményeit – magunkon nem akarjuk megismételni, és ehhez jogunk van.”

A kormányfő ezen felül egyértelmű utalást tesz arra, hogy amennyiben Nyugat-Európa nem hajlandó magát függetleníteni tőlünk idegen civilizációs befolyások alól, Magyarország megkérdőjelezi az Európai Unió egypólusúságának jogát – “Nem mindenki Németország!” -, és Közép-Európa egységes ellenpólusként fog fellépni a külső befolyás alatt álló Nyugat-Európával szemben.

Ez egy kérdőjel a kormány jövőbéli politikájára vonatkozóan, aminek döntő pontja az lesz, hogy Európa képes-e egységes fordulat végrehajtására, és a tagállamok problémáinak független cselekvőként megoldására, vagy inkább gyarmati sorban akar maradni. Orbán szerint “Európa valódi megoldások helyett ideológiává vált”, ami nem a tagállamok problémával foglalkozik, hanem azt tekinti elsődlegesnek, hogy a megoldás “gyengíti, vagy erősíti-e a saját zárt eszmerendszerét”, vagyis összeegyeztethető-e az uralkodó ideológiával. Ez az uralkodó ideológia pedig az euro-atlanti civilizációs egység által a népekre erőltetett liberalizmus és multikulturalizmus.

Orbán beszédében egyértelmű utalást tesz rá, hogy a nemzetállamok nem működnek független cselekvőként. Ugyanakkor elfogadhatatlannak tartja Brüsszel azon törekvéseit is, hogy a nemzetállamok szuverenitásának felszámolására törekszik. A kormányfő ezzel egy új gondolattal hozzájárul egy jelenleg folyamatban lévő, a multipoláris világrend kialakulásáról folytatott nemzetközi diskurzushoz, és a nemzetállamok felszámolásának elutasításával, ugyanakkor a nemzetállam szintű szuverenitás szükségességének hangsúlyozásával indirekt módon javaslatot tesz a közép-európai civilizációs egység jövőbéli struktúrájára vonatkozóan; arra vonatkozóan, hogy a multipoláris világrendben a közép-európai országok viszonyát – az államközi kapcsolatok szintjén – milyen struktúra, milyen alá-fölérendeltségi viszonyrendszer határozza meg. A kormányfő kijelentései alapján a magyarországi elit egy olyan közép-európai államközi struktúra kialakításában érdekelt, ami megőrzi a nemzetállamok kezdeményezőképességének jogát, de a civilizációként cselekvést konszenzus alapján és egységes fellépésként képzeli el.

Végszóként pedig egy intő jel mindazok számára, akik az idegen civilizációs befolyás oldalára állnak: “Magyarország olyan ország kell legyen, ahol nem történhet meg bármi.” Mindez egy igen központosított, zárt irányvonalat követő belpolitika megjelenésére utal, ami a közép-európai országok elitjei által adott gondolati impulzusokon kívül nem fog mást figyelembe venni a gazdaság- és társadalompolitika terén. Védvonal, saját út, struktúra. Ez volt a beszéd lényege, ami kijelölte a magyarországi elit állásfoglalását a napjainkban zajló geopolitikai átrendeződésre vonatkozóan.

http://hidfo.ru/2015/07/orban-europai-szintu-szabadsagharcra-van-szukseg/

A több mint kétszáz esztendős VILÁGHÍRŰ BIRTOKOT ELLOPTÁK!

Megpecsételték a Ménesbirtok sorsát

Július 20-i dátummal újabb háromezer hektár mezőhegyesi szántóföld pályázatairól döntött a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA). Összesen 46 magánszemély és gazdálkodó szervezet bérelheti aranykoronánként és évenként 1250 forintos áron az államtól ezt a területet, amelyet jelenleg még a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. használ.

Mitykó Zsolt, a város független polgármestere lapunknak elmondta: ezzel a jelenlegi formájában megpecsételődött a több mint 400 embernek állandó állást, további 1500-nak több hónapos idénymunkát biztosító cég sorsa. Márciusban hirdették ki a még 2013-ban kiírt, majd a 2014-es választási évre jegelt pályázatok eredményét. Akkor is háromezer hektárnak jelöltek ki új bérlőt. Mivel a Ménesbirtok Zrt. mintegy nyolcezer hektáron gazdálkodik, már csak kétezer hektár maradt, amin termelhet – az is csak akkor, ha meg nem pályáztatják, és ki nem adják haszonbérbe 2017 elejéig.

A nyertes pályázóknak kevesebb mint 50 százaléka mezőhegyesi. Számos környékbeli faluból vannak nyertesek – egy részükről úgy látják, messzebb laknak, mint a földtörvényben nevesített 20 kilométer. A nyertesek általuk ismert részéről sokan úgy tartják: inkább a Fideszhez való jó kapcsolatuk, mint a gazdálkodási szakértelmük miatt nyerhettek. A korábbi forduló nyerteseivel már meg is kötötte a szerződést az NFA, annak ellenére, hogy a kiírás törvényességét perben támadta meg a Ménesbirtok Zrt., és még egyetlen vitás kérdésben sem született ítélet.

Az biztos, hogy még ha megmarad is a kétezer hektár, a tejelő szarvasmarha-ágazatot meg kell szüntetni, az ott dolgozókat pedig elbocsátani. Nem lehet fenntartani a vetőmagkukorica-termelést, mert nemcsak a földterület döntő részét veszik el a cégtől, hanem az egyes parcellák elhelyezkedése miatt nem lehet tovább biztosítani a szükséges védőtávolságokat. A vetőmagkukorica-termelés munkaigényes tevékenység, az ott foglalkoztatott emberekre nem lesz szükség a jövőben.

Szintén tönkremegy a mintegy 80 kilométeres öntözőfürt, mivel legnagyobb használója, így gyakorlatilag a fenntartója a Ménesbirtok Zrt. volt. Nemcsak Mezőhegyesen, hanem számos más településen is ellehetetlenül az öntözés. Visszaesik a város helyiadó-bevétele, mivel a legnagyobb adófizető a Ménesbirtok Zrt. Emiatt az önkormányzati intézményekben is alkalmazottaktól kell megválni.

A polgármester attól is tart, hogy meggyengül a helyi közösség kohéziója, kiéleződnek az ellentétek a kevés ember között, aki jól jár a földosztással, és a sok ember között, aki emiatt elveszíti a megélhetését. Mivel a településen gyakorlatilag 120-150 családnak marad jövőképe, elértéktelenednek az ingatlanok, a fiatalok és a képzett emberek nagy veszteséget szenvedve elvándorolnak, helyükre várhatóan mélyszegények költöznek.

(NOL)

Népvándorlás

Mestersegesen elŐidezett nepvándorlás !

Az Afrikaiakat, az Azsiaiakat a  csempészek 40 ezer euróért/4 fős család hozzák Európáig. Onnan 10 ezer dollárért hozzák a Szerb Magyar határig. Ez több mint 15 millió FT, és akkor még csak a Magyar határnál vannak. Miből is fizetik azok az emberek ahol az éves jövedelem 1000-3000 dollár között van. Semmiből. Ezt azok finanszírozzák akik ránk szabadították őket, akik azt akarják, hogy ellepjenek. De nézzük csak meg kik szaporították el őket a hidegháborúban 1960-90 között? Bizony az USA és egy két nyugati szövetségesük. A terület bitorlásért élelmezték őket (mást persze nem adtak nekik. Technikát, termelő eszközt, csak lisztet, rizst, tejpórt, alapvető élelmiszert.) Ezeknek a területeknek a népesség eltartó képességét 10 szer meghaladó mértékben szaporodtak el és erről a "jó szokásukról" ( a tömeges gyerek gyártásról mint ösztön lények) ma sem mondott le a sok tudatlan, tanulatlan népség, amelyik 40-50 éven keresztül mesterségesen el és fenn tartott lényként éltek. A világromboló aberráltaknak tökéletesen megfelelt ez a néptömeg a céljaik elérésére. Az Európai fehérek keveréséhez, majd a fehérek teljes eltüntetéséhez Európában. Majd 1990 után úgy ott hagyták őket mint mesterségesen túlszaporított embertömeget, éhen, szomjan elképzelhetetlen mértékben túlszaporodva mint eb  a szaharat. Ez nem menekült ügy! Ez népvándorlás, amit egyesek tudatosan ki és felhasználnak, mert ha ezt menekült ügyként értelmezzük akkor a világon 6 milliárd ember tehetné ugyan ezt. De honnan hova meneküljön 6 milliárd ember? Mert földünk csak egy van.

Donbassz

Amilyen váratlanul csendesen “leketyegett” a tegnapi nap Donbassz frontjain, olyan váratlanul élénkült meg az “éjszakai élet”. Ugyancsak a frontokon.

Északon a luganszki-régióban a “Bahmutka-szakaszon” a latortüzérség egész éjszaka bőszen ágyúzta és aknavetőzte Zsjoltoje és Lobacsevo környékét.

Popasznaja “kertjei alatt” a pribékhorda különféle páncélosok fedezete mellett kezdeményezett csatát. Ez még hajnalban is tartott, és a helyzet a kiindulási állapotokat tükrözte. Viszont fölfigyelt a lármára a népköztársaságiak tüzérsége. Sztahanov környékéről meglepték a martalócokat.

Krimszkoje latortüzérsége is kénytelen a veszteséglistára négy darab löveget fölvésni. Azok körül pedig koslattak latoregyedek is. Ha négy lövegjük megsemmisült, legalább tíz martalóc is fűbe kellett hogy harapjon.

Novogorodszk környéke komoly latorirtás színhelye volt mára virradóan. Gyorsan hozzá kell tenni, hogy ebben viszont a népköztársaságiak ártatlanok! Valcman részeg latortüzérei a sajátjaik állásait árasztották el ágyútűzzel. Az elfogott kétségbeesett rádióforgalmazásból azt fejtették meg a milicisták, hogy igen komoly mészárlást rendeztek a bérgyilkosok saját berkeiken belül.

Gorlovkát Dzserzsinszkből “gondozta” mára virradóan a latortüzérség.

Avgyejevka martalóctüzérei meglehet Donyeck és a repülőtér nyugodt éjszakai ágyúzgatását tervezték. Giviék pedig nem. Akik beleunva már a reptéren való dekkolásba, kissé megmozgatták az éjszaka folyamán elmacskásodott tagjaikat. A nyújtózkodást Avgyejevkában képzelték el. Az ő elgondolásuk vált be. Így aztán Donyeck viszonylag nyugodtan töltötte az éjszakát. Avgyejevka latortüzérségének más programja támadt.

Éjszakai muri volt Peszkiben is-de hát ez nem hat az újdonság erejével Peszkiben éjjel-nappal megy a torzsalkodás.

Donbassz frontjainak egyéb szakaszain pedig viszonylagos csend volt mára virradóan.
https://balrad.wordpress.com/2015/07/25/donbassz-46/

Ma azért sűrűbb napja volt Donbassznak, mint a tegnapi. És ma elsősorban a Luganszk-régió “jeleskedett..

Pervomajszktól mintegy 15 km-re öt lator harapott fűbe-közúti balesetben. Hullarészeg martalócokkal telezsúfolt-ugyancsak hullarészeg latorsofőr által tekergetett kormányú-UaZ autójuk árokba rohant. Nyakukat szegték a nyomorultak. Az eset ma délelőtt történt.

Az LNR területén Zsoltojet, Igrojut, Zsjelobokot és Szlavjanoszerbszket ágyúzták a valcmanista martalócok.

Sztanyica Luganszkánál egy civil lakost meggyilkolt, egy másikat súlyosan megsebesített egy pribék orvlövész.

Szokonyiki-Krimszkoje között ma kora délután heves csata robbant ki. Itt egy milicista elesett, tizennégy megsebesült. Két páncélozott járművüknek már ők sem tudják hasznát venni többé. Viszont miután a valcmanista pribékeket kiszorították találtak hat kimúlt latort. Huszonegyet pedig megintcsak rájuk hagytak cimboráik.

Gorlovka a mai napot sem úszta meg. Dzserzsinszkből ágyúzták a valcmanisták.

Novgorodot ma is megtalálta a latortüzérség.

Krasznogorovka-Sztaromihajlovka között délelőtt vad csatározások voltak.

Donyeckben szerencsére csak elvétve hullott ma latorgránát. Sok kárt azok sem okoztak, riadalmat annál inkább.

Peszkiben semmi enyhülés.

Sirokinot és Gnutovot is néhány alkalommal ágyúzták ma a valcmanista bérgyilkosok.

Donbassz “hátországában” a népköztársaságiak gyakorlatoznak. Néhány napja ismét új egységek kezdték el gyakorolni a fegyverek működtetését.

https://balrad.wordpress.com/2015/07/25/donbassz-ma-40/

A Nyugat a szellemi hanyatlás miatt elveszíti kezdeményező képességét

A Die Zeit német napilap szerint az iráni atomprogrammal kapcsolatos megállapodás átrendezte a nemzetközi kapcsolatokat, és Oroszország új stratégiai szövetségesre lelt a Közel-Keleten.

A lap szerint Oroszország igen kifinomult, rejtett diplomáciát folytat a Közel-Keleten, ami mindeddig elkerülte a nyugati szakértők figyelmét.

“A Nyugat irigykedve figyeli az Oroszország és Görögország közti kapcsolatok épülését, miközben nem veszik észre, hogy Moszkva ennél jóval jelentősebb külpolitikai sikereket ért el.”

A cikk Szaúd-Arábia és Oroszország közös befektetéseit említi, valamint az olajipar és atomenergetika terén megkezdett együttműködést, emellett már említi a fegyverszállítást is, amire a nyugati sajtó csak most kezd felfigyelni. A Die Zeit aggasztónak tartja Vlagyimir Putyin orosz államfő és a szaúdi védelmi miniszter találkozójának eredményeit. A cikk kitér arra, hogy Szaúd-Arábia mindeddig az Egyesült Államok “szövetségese” volt, és ez a “szövetségesi viszony” határozta meg Rijád alapállását a szíriai helyzetre vonatkozóan. A Die Zeit szerint a külpolitikai irányváltás miatt a közeljövőben megváltozhat Szaúd-Arábia álláspontja a szíriai helyzet kapcsán, ami a Közel-Kelet geopolitikáját alapvetően átrendezi.

“A Közel-Kelet helyzete rendkívül gyorsan változik, és Moszkva kiváló eredménnyel használja ki a hirtelen adódó lehetőségeket.”

A cikk szerint a szaúdi elit számára az iráni atomprogram kapcsán kötött megállapodás jelentette az utolsó lökést, ettől a ponttól már hajlandóak lennének katonai szövetségre lépni Moszkvával, mert úgy látják, hogy az Egyesült Államokra többé nem számíthatnak az iráni érdekszféra terjeszkedésének visszaszorításában, mert Washington Irán oldalára állt.

Ugyanakkor, a Közel-Keleten zajló geopolitikai átrendeződés egyáltalán nem előzmények nélküli, és felhívja a figyelmet arra, hogy

a nyugati szakértők már nem képesek előre jelezni a világban történő nagyobb változásokat.

Január 8-án beszámoltunk arról az esetről, melynek során az akkor még “ISIS” néven működő terrorszervezet – első alkalommal – szaúdi határőrök ellen hajtott végre támadást. Az eset kapcsán előrevetítettük, hogy az amerikai irányítás alatt álló terrorszervezet biztosítékként van jelen Szaúd-Arábia határain, arra az esetre, ha Rijád felmondaná a Washingtonnal korábban az olajárak leütéséről kötött megállapodást, és ebben az esetben valószínűsíthető lenne, hogy az ISIS megkezdi tevékenységét Szaúd-Arábiában is. A szaúdi elit körében kialakult törésvonalról a szaúdi sajtóban megjelent vélemények árulkodtak, ami előrevetítette, hogy az ország a közeljövőben függetleníti magát az amerikai befolyástól. Igen sok mindenre következtethetünk abból, ha a sajtóban nyilvánosan is nyomon követhető történések elkerülik a nyugati szakértők figyelmét, és az újonnan előállt helyzet a nyugati agytrösztöket felkészületlenül érte.

Szaúd-Arábia azóta kiterjedt együttműködési megállapodást kötött Oroszországgal, és a nyugati sajtó figyelmét csak most kezdi felkelteni az eset, mikor nemsokára már az orosz haditechnika is megjelenik Szaúd-Arábiában. Talán éppen ideje lenne felismerni, hogy a technológiai fölény nem minden, és a Nyugat a szellemi hanyatlás miatt elveszíti kezdeményezőképességét a globális politikában.


http://hidfo.ru/2015/07/a-nyugat-a-szellemi-hanyatlas-miatt-elvesziti-kezdemenyezokepesseget/

Tüntetés Lembergben: "A zsidó testvériség eladja Ukrajnát!"

A tüntetők azt követelték a hatóságoktól, hogy távolítsák el a hatalomból a zsidókat.

Kedden mintegy 100 ember jelent meg a Lemberg Megyei Állami Adminisztráció épületénél plakátokkal a kezükben és a zsidók eltávolítását követelték az ukrán kormányból - közli a Korrespondent.

A tüntetők a következő szöveggel tartottak transzparenseket: "Valtsman - Porosenko, Kogan - Turcsinov, Klicsko - Etinzon, Grojszman, Kapiteljman - Timosenko, Bakaj - Jacenyuk, Tyahnyibok - Frotzman" A zsidó testvériség eladja Ukrajnát!"

A helyi rendőrség arról számolt be, hogy a tüntetés engedélyezve volt és semmilyen közrendsértés nem történt.

http://www.karpat...a-ukrajnat
http://ua.korresp...kyi-mitynh
https://www.faceb...139081683/

Megrázó ábrákon Magyarország jövője

A következő 45 évben 2 millió fővel csökkenhet a népességszám, minden harmadik ember 65 évnél idősebb lesz, a gyermekvállalás halasztása mögött ijesztő folyamatok húzódnak meg, a gyermektelenek aránya látványosan növekedni fog – és ez csak néhány a nemrégiben megjelent Demográfiai Portré főbb megállapításai közül. A KSH Népességtudományi Intézet által készített dokumentum néhány üzenete a vészharangok kongatásaként is értelmezhető, kérdés, hogy a döntéshozók mikor éreznek magukban késztetést a cselekvésre.

Szomorúnak mondható kép rajzolódhat ki a szemünk előtt, ha alaposabban átforgatjuk a KSH Népességtudományi Intézet által a napokban bemutatott 2015-ös Demográfiai Portrét, amely újabb három év eltelte után ad jelentést a magyar népesség helyzetéről. Az immár harmadszor megjelenő átfogó elemzés nemcsak a közelmúlt, hanem a következő évtizedek ijesztő magyarországi demográfiai folyamatait mutatja, minden fontosabb esetben nemzetközi összehasonlításban.

Kétmillió mínusz

Magyarország népességszámának alakulásáról pontos adatokat a tízévente esedékes (1990., 2001. és 2011. évi) népszámlálásból nyerhetünk ki. Ezek szerint 1990-ban 10,375 millió fő élt Magyarországon, 2001-re ez a szám 10,2 millióra csökkent, 2011-ben pedig 9,982 millió volt a létszám. Vagyis 11 év leforgása alatt hazánk népessége közel 400 ezer fővel csökkent, ami közel 4%-os népességcsökkenésnek felel meg. Az azóta eltelt években a népességstatisztikából kinyert adatok alapján további közel 100 ezer fős csökkenés következett be.

A Népességtudományi Intézet szakértői által most készített népesség-előreszámítás (alapforgatókönyve) szerint 2060-ban várhatóan 7,9 millió fő körül alakul Magyarország népessége, vagyis a következő 35 évben 2 millió fővel fogyatkozunk. A legmagasabb várható népességszám 8,69 millió fő, a legalacsonyabb pedig 6,7 millió fő: a két szélső változat között az eltérés csaknem 2 millió fő.

Az elemzés készítője, Földházi Erzsébet kiemeli, hogy a népességszám még a termékenység jelentős növekedését és a számottevő bevándorlást feltételező magas változat esetén sem éri el a 9 millió főt 2060-ban. Az elemzés külön érdekessége, hogy kitér arra: az utóbbi években a nemzetközi vándorlás egyenlege negatívvá vált, pedig még a legutóbbi két népszámlálás közötti időszakban (2001 és 2011 között) a természetes fogyást még enyhítette a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlege.

A népesség számának alakulása három tényezőtől függ: élveszületések (ez pedig a szülőképes korú nők számától és gyermekvállalási hajlandóságuktól), halálozások és a nemzetközi vándorlás egyenlege. A kutató az élveszületések kapcsán megállapítja, hogy 2011-ben érte el eddigi mélypontját az éves születésszám, amikor is 88 ezer gyermek született.

Spéder Zsolt és Kapitány Balázs egy másik anyagban felteszi a kérdést:

a mélyponthoz képest történt-e érdemi javulás a születésszámban a 2014. év végéig?

Ennek megválaszolásához a havi adatokat hívják segítségül. A havi adatokból az derül ki, hogy a 2010 nyarán bekövetkezett történelmi mélyponthoz vezető sokkszerű zuhanást követően 2014 decemberéig nem figyelhető meg trendszerű növekedés. Még 2014 februárja is (2013 decemberéhez hasonlóan) az egyik olyan hónap volt, amikor minden idők legalacsonyabb februári születésszáma volt megfigyelhető – jegyzik meg.

Kutatásukból az is kiderül, hogy a teljes termékenységi arányszám 2014-ban javult, az előzetes értéke 1,41. Ha az előzetes adat beigazolódik, akkor 1997 óta ez lesz a legmagasabb hazai termékenységi arányszám.

Arra is felhívja a figyelmet a szerzőpáros, hogy az elmúlt évtizedekben a születések száma és a teljes termékenységi arányszám jellemzően együtt mozgott, azonban az elmúlt néhány évben a teljes termékenységi arányszám valamivel kedvezőbben változott, mint a születések száma. Ennek az az oka, hogy 2012-t követően elkezdett felgyorsulni azon női korcsoportok (20-40 évesek) létszámának csökkenése, akik körében viszonylag magas a gyermekvállalási kedv. Tehát egyre kevesebb potenciális anyag vállalt ugyanannyi vagy kicsit több gyermeket, így az egy főre jutó termékenység nőtt. A folyamat jövőbeni felgyorsulása miatt a kutatók szerint még jobban szét fog válni a két mutató.

Hogy ne csak szomorkodjunk

Spéder Zsolt és Kapitány Balázs elemzésükben azt is bemutatják, hogy a teljes termékenységi arányszám tekintetében Magyarország nemzetközi összevetésben hogyan teljesít. Ebben a tekintetben Európa kettészakadása továbbra is megfigyelhető:

Nyugat- és Észak-Európában a kisebb csökkenés ellenére nem változott a kép, 1,6 felett vannak ezek az értékek.
Ezzel szemben jelentős mértékű romlás következett be a gazdasági válsággal küszködő dél-európai államok többségénél.

Az Európán belül korábban a tartósan legalacsonyabb termékenységgel rendelkező volt szocialista régió országai egy részének abszolút és relatív helyzete is javult, ilyen Lettország és Magyarország.

Összességében – európai összehasonlításban -, a teljes termékenységet tekintve Magyarország relatív helyzete még mindig nagyon hátrányos, de minimális mértékben javult. A 2012. évi adatok szerint a 27 (akkori) tagállam között hazánk a 22-24. helyen állt a teljes termékenységi arányszámot illetően. Word Factbook 2014-es évre vonatkozó becslése szerint Magyarország a 21. helyen áll az EU 28 jelenlegi tagállama között. Ugyanezen becslés szerint a világ rangsorolt 224 állama és kvázi független területe között hazánk pozíciója a 206.

A háttérben meghúzódó ijesztő folyamat

Rendkívül fontos tényező Magyarország demográfiai folyamatainak vizsgálatában a gyermekvállalási kor. Spéder Zsolt és Kapitány Balázs ennek kapcsán emlékeztetnek arra, hogy elmúlt évtizedekben a gyermekszám és a termékenységi magatartás kritikusan alacsony szintje egyértelműen indokolható volt a gyermekvállalási életkor kitolódásával. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon is mind több nő halasztotta első gyermeke vállalását a húszas évei végéig, harmincas évei elejéig.

A jelentésük fontos megállapítása, hogy ez a – népesedés szempontjából negatív – halasztási folyamat 2011-től gyakorlatilag megszűnt. A halasztási folyamat alátámasztásának legegyszerűbb mérőszáma, hogy a nők átlagosan hány évesen adnak életet az első gyermeknek, illetve az összes gyermek születésekor átlagosan hány évesek. A kutatók ez alapján megállapítják:

Az első gyermek vállalásának átlagos kora az édesanyák esetén 28,2 év volt 2013-ban, amely megegyezik a 2010. évivel, és valamivel alacsonyabb a 2011. és 2012. évi értékeknél. Magyarországon a rendszerváltás óta 2011-ig nem volt példa az első gyermekvállalás átlagos korának csökkenésére, tehát egy igen hosszú folyamat befejeződéséről van szó.
Az összes gyermek vállalásának átlagos kora 2013-ban – és az előzetes becslések szerint feltehetően 2014-ben is – 30,1 év szemben a 2011-es 30 évvel, tehát itt is megállt a növekedés.

Ezeket a kedvező folyamatokat látva, kissé talán megkönnyebbülhetünk, főként a bevezetőben vázolt elkeserítő népesedési adatok után. A két kutató azonban rögtön újabb kijózanító statisztikát tár elénk: a kiigazított teljes termékenységi arányszámot. Ez egy olyan korrigált mutató, amely megmutatja, hogy milyen magas lenne a termékenységi arányszám az időzítési, halasztási hatás nélkül. Amennyiben a halasztás kiszűrése után nem látszik termékenységcsökkenés, akkor a csökkenés kizárólag a halasztás számlájára írandó, viszont ha látszik, akkor a halasztási hatás mellett a termékenység “mennyiségi” csökkenése (quantum effect) is hozzájárult az alacsonyabb termékenységi szinthez – magyarázzák a szakértők.

Ha az elmúlt évek magyarországi trendjeinek alakulását e képzett mutató alapján értelmezzük, az ismerttől eltérő történet kerekedik ki. Abban az időszakban, amikor a gyermekvállalást nagyarányú halasztás jellemezte (2005-ig), a halasztási hatástól megtisztított termékenységi hajlandóságban az 1,8-es szint körüli stabilitás volt tapasztalható. Ez azt jelenti, hogy ebben a korszakban potenciálisan ilyen magas lehetett volna a termékenység, ha nem lett volna halasztás. Az elmúlt néhány évben viszont a halasztás tempójának lassulásával, a halasztási hatástól megtisztított termékenység szintjének (kTTA) lényeges, 1,8-ről 1,4 alá való csökkenését tapasztalhatjuk. Ez arra utal, hogy a TTA 1,3 körüli stagnálása az elmúlt években már egyértelműen nem a halasztásnak, hanem a gyermekvállalási hajlandóság tényleges, “mennyiségi” visszaesésének a következménye.

Azaz: ha az utóbbi szűk évtizedben a termékenységcsökkenés oka csupán a halasztás lett volna, akkor a teljes termékenységi arányszámnak (TTA) a ténylegesen megfigyeltnél lényegesen nagyobb mértékben kellett volna emelkednie az elmúlt években. Mivel ez nem történt meg, úgy tűnik, a korábban elhalasztott és későbbre tervezett gyermekek többsége nem születik meg. Ennek nyilván részben biológiai, részben társadalmi okai vannak.

Összességében ez arra utal, hogy az elmúlt évtizedekben a halasztás “függönye mögött” egy olyan gyermekvállalási mintaváltás következett be, amelyet nem csupán a későbbi életkorra halasztás, de a gyermekszám szerinti átalakulás is jellemez.

A kutatók azt vetítik előre, hogy a következő években jelentős mértékben növekedni fog a végleges gyermektelenség, amelynek mértéke az 1975-ös születési évjáratú nők esetében már 17-18% lesz. Bizonyos társadalmi alcsoportokban még ennél is lényegesen nagyobb arányt fog jelenteni, hiszen például a fővárosi diplomás nők 25%-a már a 2011. évi népszámlálás eredményei szerint sem vállal gyermeket – emelik ki.

Öregedünk

A Népességtudományi Intézet munkatársainak előreszámításai szerint nemcsak létszámcsökkenés várható, hanem fokozódó öregedés is. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb megállapítások:

1990 elején még 2,1 millió volt a gyermekek, a 0-14 évesek létszáma, 2011-ben már csak 1,5 millió, 2014-ben pedig 1,4 millió. 2060-ra számuk az alapváltozatban 1 millió főre apad. Ez 2060-ra 13% körüli arányt jelent.
A 15-64 évesek csoportja az 1990. évi 6,9 millió főről indulva 2014-ben 6,7 milliót tesz ki, így már megkezdődött a csökkenés, amely néhány éven belül – amint az ún. Ratkó-évjáratok elérik a 65 éves korhatárt – felgyorsul. 2030-ban várhatóan 5,6 millió, 2060-ban pedig 4,3 millió fő körül lesz a korcsoport létszáma.
Magyarországon az 1990-es évek elején 1,4 millió volt a 65 éves és idősebb népességlétszáma, 2011-ben pedig már 1,7 millió főt számlált a korcsoport. Arányuk a népességben 13%-ról 17%-ra nőtt. 2030-ra 2,1 millió fő lesz ebben a korsávban, arányuk közel lesz a 24%-hoz, 2060-ra pedig 2,6 millió fő lehet 65 év felett, ami 33%-os arányt jelent.

Ez azt jelenti, hogy 45 éven belül minden Magyarország népességének harmada lesz 65 év felett.

A fentiek mellett az öregedési index (az időseknek a gyermekkorúakhaz viszonyított száma) szintén fontos jelzőszám az öregedés intenzitásának érzékeltetésére. A 2000-es évek elején lett a mutató Magyarországon 1,0 felett, 2060-ra pedig már 2,5 körül lehet.

Ha pedig azt akarjuk kifejezni, hogy mekkora terhek fognak nehezedni a gazdaságilag aktív népességre az öregedési folyamatok következtében, akkor az eltartottsági rátát (függőségi rátát) érdemes szemügyre venni. A kutatók modellje alapján 2060-ra ez a mutató 0,6 körüli értékre emelkedhet, a 2011-es 0,24-ről. Vagyis 45 év múlva egy időskorúra már kevesebb mint két aktív korú jut majd a népességben.

A fenti folyamatok fényében elkerülhetetlennek látszik a kormányzati beavatkozás a nyugdíjrendszerbe. Nem véletlen, hogy Spéder Zsolt, a Népességtudományi Intézet igazgatója ismét megkongatta a vészharangot a Demográfiai Portré megjelenése alkalmával (a Napi Gazdaságnak adott interjújában), ahogyan tette azt három évvel ezelőtt is, amikor a Portfolio-nak a következőket nyilatkozta:

Több megoldás is létezik: “demográfus megoldás” az aktív korú népesség növelése, ami rövid távon migrációval, hosszú távon a termékenység növekedésével jöhet létre. Nyilván közgazdasági, intézményes megoldásokkal is csökkenhet az eltartási teher, például amennyiben nő a munkavégzés hatékonysága és nem szűkül a munkaerőpiac, ez ugyanis magasabb járulékbevételeket jelentene. Magyarországon viszont nagyon alacsony a foglalkoztatottság, ezért ez, ahogy a makro-elemzők is tudják, meg fogja kívánni, hogy a kiadási oldalhoz is hozzányúljunk. Az intézményi megoldás egyik módja, hogy emeljük a nyugdíjkorhatárt, ami előbb-utóbb minden országban, így nálunk is elkerülhetetlen.
(portfolio)

Százmilliárdokat tüntettek el előre a budapesti olimpiáról

Két és félszer annyi támogatást szán a magyar állam az olimpia költségeire, mint amennyit Görögország adott a 2004-es athéni játékoknak. A birtokunkban lévő hatástanulmány átlag 18 ezer forintos jegyárral számol, biztonsági költségekkel viszont nem kalkulál. A tervezett költségvetés visszáságai.

Athén 75 millió dollárra becsülte az olimpia biztonsági költségeit, de végül a tizenhétszeresét, több mint 1,3 milliárd dollárt fordított erre a célra 2004-ben. Pekingben 7 milliárd dollár volt ez a számla. London 1,5 milliárd dollárt szánt – még az Iszlám Állam megjelenése előtt – a terror elleni védekezésre és a bűncselekmények megelőzésére, Rio de Janeiro 1,25 milliárd dollárt tervez – derül ki a Népszabadság birtokában lévő olimpiai hatástanulmányból. A PricewaterhouseCoopers elemzése alapján a 600 ezer lakosú Vancouver – a nyárinál sokkal kisebb léptékű – téli játékok megrendezésekor egymilliárdot könyvelt el biztonsági kiadásként. 2004 óta minden rendezőváros „a többszörösét költötte a biztonságra, mint amennyit eredetileg tervezett”.

Így viszont megdöbbentő, hogy a 2024-es reménybeli budapesti olimpia hatástanulmánya nem számol biztonsági költségekkel. Érzékelteti, hogy még becsülni is nehéz ezt a tételt, mert a kiadások sokszor közvetetten jelentkeznek (a rendőrség vagy a terrorelhárítás büdzséjében), és lehetetlen megjósolni, milyen kockázatok lesznek kilenc év múlva Európa közepén.

Ha az eddigi tapasztalatok valamelyest eligazítanak, és minden jó szándékunkat latba vetve csak a vancouveri summát vesszük figyelembe,

akkor is 280 milliárd forintról van szó, amely hiányzik a tervekből.

Van más rizikófaktor is. A tanulmány szerint Athénban, Pekingben és Londonban is két-háromszorosan vagy akár négyszeresen túllépték a „nem olimpiai” költségkeretet. (Ide azok a fejlesztések tartoznak, amelyek elvileg olimpia nélkül is megvalósultak volna. Mint megírtuk: a budapesti közlekedésfejlesztési beruházásokat szinte mind ebbe a körbe sorolták, csakúgy, mint másfél tucatnyi sportlétesítményt.)

Ezt erősíti az a tanulmány, amelyet nemrégiben a HVG ismertetett. Az Oxfordi Egyetemen tizenhét téli és nyári olimpia költségvetését vizsgálták, és arra jutottak: mindenhol túllépték a tervezett kiadásokat, méghozzá átlagosan 179 százalékkal. Rendre alulbecsülték a költségeket, viszont túl sok bevételt vártak. Fontos tanulság, hogy a magántőke soha nem vett részt az eltervezett mértékben az olimpia finanszírozásában.

Ez a veszély fenyegeti legkevésbé Budapestet, ha megkapja a rendezés jogát.

A szakértők adományokkal nem kalkulálnak, a sportlétesítmények állami tulajdonban lennének, és a PPP-konstrukciót is kizárják.

Igaz, az olimpiai és médiafaluk lakásainak és irodáinak értékesítésekor szerepet kaphatnának magáncégek.

Kiemelkedő lenne viszont a költségvetés hozzájárulása. A szervezőbizottság büdzséjében 605 millió dollár (169,4 milliárd forint) állami támogatás szerepel, ami a duplája az athéni tervekben megjelölt 302 milliónak. A görög állam végül kevesebb, 235 millió dollár támogatáshoz juttatta az olimpiai szervezőbizottságot. A magyar államra ennek két és félszerese hárulna.

Brazília mélyebben a zsebébe nyúl: Rio de Janeiro, a 2016-os házigazda 700 millió dollár állami támogatásra számíthat. A 2020-ban rendező Tokió ugyanakkor egyáltalán nem tervez állami támogatást, ám egymilliárd dollárt vár helyi szponzoroktól. Budapest „mindössze” 250 milliót. Ezt a visszafogottságot másutt úgy magyarázzák a tanulmány szerzői: kevésbé fejlett országokban a tőkeerős szponzorokat gyakran a költségvetési támogatás pótolja.

Kérdés, hogy a szurkolók elég tőkeerősek lesznek-e, mert a fizető nézők helyét már aligha vehetné át az állam.

Márpedig a tanulmány 65 dolláros, azaz 18 ezer forintos átlagos jegyárral számol. Természetesen az árpolitika hozzáférhetőbbé teheti a belépőket, ha nagyon drága prémiumkategóriákat alakítanak ki, miközben a kevésbé értékes jegyek árát alacsonyan tartják. Ám így is optimista becslésnek tűnik a 82 százalékos értékesítési arány. Athénban 77 dollár volt az átlagár, és a jegyek 72 százaléka fogyott el. Pekingben zsúfoltak voltak a lelátók (96 százalék), de az átlagos jegy mindössze 32 dollárba került. London viszont úgy tudta hozni ugyanezt a mutatót, hogy átlagosan négyszer annyit, 127 dollárt kellett adni egy jegyért.

7,4 millió férőhely lenne a 2024-es budapesti olimpián, ebből a NOB-nak és a médiának félretesznek 1,4 milliót. A megmaradó 6 millióból 4,88 millió tikett eladását várja a tanulmány, amely szerint a jegyek 55 százalékát magyarok vennék meg, 45 százalékát (2,2 milliót) külföldiek. Ennek nyomán a turizmus az egyik nagy nyertes lenne: csak az olimpia idején 106 milliárd forintot hozna. A becslések szerint egy külföldi átlagosan öt éjszakát töltene itt, és 110 ezer forintot költene el. A tanulmány az olyan alternatív szálláshely-lehetőségeket is figyelembe veszi, mint a couchsurfing, amikor a látogató – egy weboldal közvetítésével – egy idegen kanapéján alszik. Nyolcezren tehetnének így.

Kimerítő elemzés készült a várható gazdasági hatásokról. A részletesség indokolt, miután

az olimpiával összefüggő beruházások értéke 3113 milliárd forint lehet. Ebből 1043 milliárd a szűken vett olimpiai költség, 421 milliárd az előre hozott beruházások értéke, 1649 milliárd forintot pedig „alapesetben” – olimpia nélkül – is elköltene az ország.

A kockázatok között az egyik legnagyobb a pénzügyi alultervezés. A sportlétesítmény-beruházások szinte mindenhol a tervezettnél több kiadást okoztak, ám Athénban a költségek a tervezési és kivitelezési problémák miatt a várt összeg tízszeresére is rúghattak. A hatástanulmány szerzői viszont optimisták, gazdasági hasznot várnak. Évi 3 százalékos gazdasági növekedési lehetőséggel számolnak hosszú távon. Az analízis szerint az sem okozna gondot, hogy az államháztartási hiány a „csúcsidőszakban” 0,3-0,5 százalékkal nőne.
(NOL)