Sofőr nélküli autók: a programozás dönti el, hogy kit üssenek el

A szakértők szerint előbb-utóbb a sofőr nélküli autók fogják uralni az utakat és az a nap is eljön, amikor első alkalommal ütnek el valakit.

Készítőik jelenleg a törvényhozókat próbálják meggyőzni arról, hogy nincs szükségük külső segítségre az ilyen járművek szabályozásának kialakításához. Márpedig problémák és dilemmák akadnak jócskán.

Missy Cumming robotika mérnök az amerikai szenátus Kereskedelmi, Tudományos és Közlekedési albizottsága előtt elismerte, hogy a halálos és egyéb kimenetelű balesetek elkerülhetetlenek lesznek a sofőr nélküli autók integrációja során, a maihoz hasonló, rendkívül gyors és összetett társadalomba.

A Guardian írja:

„A robotautó forradalom útszűkülethez érkezett kedden miután számos szenátor és technológiai szakértő figyelmeztetett a technológiában rejlő halálos veszélyekre.
„Nem kérdés, hogy valaki meg fog halni ebben a technológiában,” mondta Missy Cummings a Duke Egyetem robotika mérnöke a szenátus Kereskedelmi, Tudományos és Közlekedési albizottsága előtt. „A kérdés, hogy ezt miként tudjuk minimalizálni.”
Az autóipar vezetői és a törvényhozók hosszasan marakodtak azon, hogy vajon szükség van-e egyetemes szabványokra a sofőr nélküli autókhoz…
„Ennek a technológiának a hitelessége nagyon törékeny, ha az emberek nem bízhatnak meg a szabványokban, amik nemcsak Önökre, hanem minden szereplőre vonatkoznak, akik a későbbiekben lépnek be a képbe,” mondták Ed Markey és Richard Blumenthal szenátorok, akik egy rendelkezésjavaslatot is készítettek az automatizált autóvezetőkre vonatkozó minimális tesztelési elvárásokról.

Ezek a bizonyos „standardok” olyan programokat vagy programozást takarnak, amik a jövőben kénytelenek lesznek végzetes kimenetelű, ártatlan szemlélődők életét vagy halálát jelentő döntéseket hozni, sokszor olyan helyzetekben, amiknek csak vesztesei lesznek.

Létezik erkölcsi skála, amit a számítógép és az ember egyaránt elfogadhat?

Amennyiben például a sofőr nélküli autót úgy programozták, hogy mindenáron elkerülje egy gyerek elgázolását, az egyúttal azt is jelenti, hogy inkább megöli (feláldozza) a sofőrt, ha az éppen egy ilyen katasztrófa felé tartva ül az autó fogságában? Nem kapunk egyértelmű választ.

A standardok egyre összetettebbek erkölcsileg. Chris Urmson, a Google X, vagyis a Google sofőr nélküli autókat gyártó ágának munkatársa elmondta, hogy cége keményen dolgozik ezeknek a nehéz problémáknak a megoldásán. Például merre kanyarodjon az autó, ha választania kell az úton játszó gyerek elgázolása vagy a felüljáró szalagkorlátjának átszakítása, vagyis a sofőr szinte biztos halála között?
A Google kidolgozott egy saját „Robotika Törvényt” az autói számára: „Azt mondjuk, hogy elsősorban próbáljuk meg elkerülni a sérülékeny közlekedőket, utána próbáljuk meg elkerülni a többi járművet, ezen felül pedig legyünk teljesen átláthatók a felhasználók felé a rendszer működését illetően,” mondta Urmson.

Egy számítógép folyamatainak és döntéshozó szerkezetének „erkölcse” valamint az egyes helyzetekből egyesek számára nyilvánvalóan elkerülhetetlen baj, csupán a történet egyik oldala.

Ironikus vagy talán inkább tragikus módon az autonóm járművek nagyon könnyen hekkelhetők, hiszen az autón belüli Internetre kötött eszközök segítségével egy profi könnyűszerrel átveheti az irányítást a jármű felett.

„Tudjuk, hogy a sofőr nélküli autók egyes szenzorai nem túl megbízhatók jó idő esetén [?], magas házak közötti viszonylag szűk utcákban vagy olyan helyeken, amiknek a térképeit nem frissítették az autóban,” mondja Cummings. „Tudjuk, hogy gesztusfelismerés is komoly problémát jelent, különösen való világbeli terepeken. Azzal is tisztában vagyunk, hogy az emberek át fognak ülni a hátsó ülésre, amikor azt gondolják, hogy autójuk robot üzemmódban van és azt is tudjuk, hogy megkísérlik majd meghekkelni ezeket a rendszereket.”
„Tudjuk, hogy az emberek, beleértve a biciklistákat, gyalogosokat és más járműveket, megpróbálnak majd túljárni a vezető nélküli autók eszén, hogy kikényszerítsenek, vagy éppen megakadályozzanak bizonyos fajta reakciókat, mások leelőzése érdekében, vagy éppen szórakozásból,” mondta.

Néhány biztonsági szakértő már 2013-ban demonstrálta, hogy mennyire sebezhetők és könnyen hekkelhetők a modern autók. A lehetőségek ijesztőek. A DARPA két hekkere igazából azt tett az autóval, amit akart. Bár a kísérlet során közvetlen, kábeles hozzáférésük volt az autóhoz, láttunk már példát arra is, hogy a beépített bluetooth rendszeren, a mobil autómentő hívás szolgáltatáson vagy akár a CD lejátszóba rakott, zenei CD-nek álcázott lemezen keresztül törték fel a jármű vezérlését.

Az alábbi angol nyelvű videón látható két DARPA hekker képes volt a Toyota Priusban található több mint 30 ACU, vagyis automata kontroll egységre rákapcsolódva félrerántani a kormányt, kikapcsolni a féket vagy „elhitetni” a járművel, hogy 199 mérföld per órás sebességnél a sofőr éppen hátramenetbe készül váltani. Vajon 3 év alatt merre változott a helyzet?

Mi történik majd, ha a jövő vezető nélküli autói nem értenek egyet a bennük ülő utas döntésével egy kritikus helyzetben, például amikor egy autólopási kísérlet elől vagy netán a rendőrök elől menekül valaki?

Nem nehéz megjósolni, hogy a technológiába vetett túlzott bizalom igencsak összekuszálhatja a dolgokat a jövőben és korlátozhatja az emberek döntéshozatali hatalmát az utakon. Addig reménykedjünk, hogy egy kis józan észt is beléjük programoznak.

Forrás: shtfplan.comhttp://idokjelei.hu/2016/03/sofor-nelkuli-autok-a-programozas-donti-el-hogy-kit-ussenek-el/

Védelmi stratégiának nevezik Ukrajna gyarmatosítását

Petro Porosenko ukrán elnök elfogadta az ország új védelmi stratégiáját, ami az USA geostratégiai céljainak rendeli alá Ukrajnát, és ütközőzónává változtatná Kelet-Európát.

Az elnöki hivatal weboldalán szerdán megjelent tervezet “gerincét” képezi az “orosz agresszió” elleni fellépés, a nyugati országok támogatásával. Porosenko szerint rövid távon az Ukrajnára leselkedő legnagyobb fenyegetést Oroszország agresszív lépései jelentik; a NATO-csatlakozást támogató politikus Moszkvát teszi felelőssé az ukrán gazdaság összeomlásáért, a politikai stabilitás megbomlásáért, emellett azzal vádolja Oroszországot, hogy destabilizálja a balti régiót. Előbbiek az ukrajnai illegális – ENSZ-BT felhatalmazás nélküli – NATO-beavatkozás legitimálását jelentik, míg utóbbi kijelentés megalapozza az észak-atlanti szövetség további erőfitogtatásait a balti országokban. Porosenko a Kaszpi- és Fekete-tenger országainak destabilizálásával is vádolja Moszkvát, ami arra enged következtetni, hogy a NATO Ukrajna feletti irányításának konszolidálását követően tovább nyomulna délkeleti irányba és folytatná terjeszkedését a térségi országokban.

A koncepció immár egyértelműen előírja Ukrajna számára a NATO-standard használatára való teljes átállást, és a NATO-tagállamok hírszerző ügynökségeivel folytatott együttműködést.

Porosenko 2015. szeptemberében fogadta el az új katonai doktrínát, ami célul tűzte ki, hogy Ukrajna 2020-ig át kell álljon a NATO-standard használatára. A nyugati integráció felgyorsítására annak okán került sor, hogy a puccsal hatalomra juttatott atlantista vezetők mostanra minimális lakossági támogatással rendelkeznek, és egy demokratikus választást követően nem kerülne újra nyugatbarát kormány Ukrajna élére. Petro Porosenko alig 17 százalékos támogatottságával nem nevezhető legitim vezetőnek; a NATO-integráció pályára állítását vélhetően még az újabb elnökválasztás elbukása előtt akarja keresztülvinni.

Kijevben 2013. novemberében kezdődtek álcivil tüntetések, miután szeptemberben Viktor Janukovics, az ország utolsó legitim elnöke úgy döntött, hogy mégsem írja alá a társulási egyezményt az Európai Unióval. A külföldről mozgatott civil tüntetések során 103 civil és 13 rendőr veszítette életét, 184 ember szerzett lőtt sebeket, 750-en pedig más sérüléseket. A puccsot követően az új – atlantista – kormány 8 hónapon át demokratikus felhatalmazás nélkül kormányzott. Ebben az időszakban több megye függetlenedett Ukrajnától, az ukrán gazdaság összeomlott, a hrivnya elértéktelenedett, gyakran hónapokon át nem érkezett utántöltés a benzinkutakra, és a gazdaság működése ellehetetlenült. Az állami hivatalok lefejezése és a hatalmi ágak összpontosítása után az atlantista csoport aláírta a társulási egyezményt az Európai Unióval, és megkezdte az ország NATO-integrációját – az ellenzéki pozícióban felelőtlen ígéretekkel szerzett lakossági támogatásuk azonban semmivé foszlott.


http://www.hidfo.ru/2016/03/vedelmi-strategianak-nevezik-ukrajna-gyarmatositasat/

A Pentagon szóvivője Peter Cook tegnap este amiatt síránkozott Washingtonban, hogy Szíriában az orosz légierő továbbra is nagyon aktív, és csapást-csapás után hajt végre.

A Pentagon szóvivője Peter Cook tegnap este amiatt síránkozott Washingtonban, hogy Szíriában az orosz légierő továbbra is nagyon aktív, és csapást-csapás után hajt végre. Szóvá tette azt is, hogy az orosz erőkivonás Szíriából “meg se kottyan” a háború menetén.

Az ankarai maffia az orosz kivonulás fölötti örömében a határ közeli török város Yayladgy martalócbázisáról azonnal útnak is indított a határ túloldalán lévő szír Latakia tartományba több száz pribéket. A “Jaysh Al-Tukmen” és a “Dzshabhat al-Nusra” latorhordákhoz tartozó, zömmel turkomán martalócok el is jutottak a szomszéd ország Furniluk nevű erdőségeibe. Igen ám, de az orosz hazatérő gépek meg éppen arrafelé repültek. És megorrintották a földi mozgolódást. Ha pedig már arra jártak, és tudomásuk volt a latorgyülekezetről-és voltak bombáik-rakétáik is-pusztán már csak üzemanyagtakarékossági okokból is-de leszórták az alanti bűnbandákra.

Kardiganék toborozhatnak tovább.

Az orosz csapatkivonás híre nagy örömmel és elégedettséggel töltötte el a helyi latorbandákat is, abba a hiú reménybe ringatták rögvest magukat, hogy meg is ússzák a balhét. A nagy örömbe aztán a Deir ez-Zor közeli Mayadin településnél nagy üröm vegyült. A szír kormánycsapatok lecsaptak a harci kedvüket már-már visszakapó iszlamista sátánfajzatokra. Naplementére a kevés életben maradt lator el is könyvelhette: korai volt az öröm.

Palmüra dzsihadistái sem örömködhetnek az orosz légierő részleges kivonulása miatt. Őket ugyanis a szír kormányerők gyötrik. Helyzetükön az orosz kivonulás jottányit sem javított.

Mint ahogyan nem rontott a szír kormányerők harci morálján sem. Offenzívájuk tovább zajlik. CSEKÉLYEBB mértékű orosz légitámogatással.

Vannak arra utaló jelek, hogy nem mindenhol biztosak már a kalifátus győzelmében az iszlamista fanatikusok. Hír érkezett arról, hogy az ISIS által megszállva tartott Al-Shaddad városban a martalócok kijárási tilalmat rendeltek el, és házról-házra járva elkobozzák a lakók személyi okmányait. Jók lesznek azok a szűkösebb időkben saját felhasználásra, és talán még bótolni is lehet majd velük. A Germán Ribanc ugyanis fölöttébb kívánatosnak tartja a DOKUMENTÁLHATÓAN SZÍR “menekülteket”! Kardigan szultán is pénzt kaszírozhat értük.

http://www.balrad.com/2016/03/16/sziria-84/

A részleges orosz erőkivonással Szíriából Vlagyimir Putyin valójában-könnyen lehetséges-Obamakinak üzent: tegyetek már végre ti is valamit. Washingtonból ugyanis már régóta azt mondják, hogy egy leendő rendezésnek sem az iszlám szélsőségesek, sem Aszad nem lehet a része.

Csak éppen az amerikai szerepvállalás Szíriában egyelőre kimerült abban, hogy terrorbandákat támogattak fegyverrel, és kiképzéssel, illetve néhány nyugati ország is bombázgatott.

Ezzel azonban nem sikerült döntő fölényt biztosítani a nyugat-barát latorhordáknak, melyek a harcmezőkön egyre jobban visszaszorulóban vannak. A CNN-en Matthew Chance Oroszország-elemző arról beszélt: Putyin elnök lépésének időzítése – a bécsi tárgyalásokkal párhuzamosan döntött a kivonásról – akár azt is jelentheti a Nyugatnak: „csináljatok már végre ti is valamit”.

A BBC arról írt, “bár Obama mindig azt gondolta, nem neki kel majd megoldania a szíriai konfliktust, most mégis csak lépnie kell valamit. Ha nem neki, legalább az utódjának”. Kérdés persze, hogy 2017 januárjában (amikor az új amerikai elnököt beiktatják hivatalába) nem lesz-e már régen túl késő Washingtonnak.

Ugyanakkor egy méregfoggal kevesebb is marad a Nyugat szájában. A migránsáradat! Amit az utóbbi időkben Oroszország nyakába óhajtottak varrni, valami furcsa időszámítás és matek alapján. Ezt a méregfogat az orosz elnök rendesen kicsapta gyökerestől.

Arról nem is beszélve, hogy ha a migránsok tovább érkeznek Szíriából Európába, bizony a Nyugat a saját ujjait kénytalen harapdálni! Hiszen Oroszország bebizonyította: a szírek kezdtek visszatérni hazájukba, amíg ők bombázták a terroristákat!

Ha pedig Kardigan fölbátorodna esetleg…?

http://www.balrad.com/2016/03/16/na-most-mihez-kezdenek-nyugaton/

A Fidesz-holdudvar vitte el a magyar föld kétharmadát?

Legyen a föld a Fideszé – hangozhatna az az őszinte jelszó a Fidesz „földet a gazdáknak” programját illetően. Hiába a gazdák tüntetése, az Alkotmánybíróság ítélete, az ellenzék állandó harca, minden ellenállás maximum zavaró tényező. Ebben az országban, hála a fékek és az ellensúlyok kiiktatásának, egyszerűen csak az van, amit a Fidesz akar. A Fidesz pedig éppen földet akar, az ország földjét. Mert a földben óriási haszon van. Ha ehhez még egy-egy Patyomkin-gazdát is lehet mutogatni, akiknek tényleg segít a program, annál jobb, lesz mit nézni a kormánymédiában.

Ami a szemünk előtt zajlik, az a NER bebetonozása: az állami vagyon lenyúlása, a politikai hatalom gazdasági hatalommá konvertálása. A legnagyobb, nyilvánossá váló nyertesek csak a jéghegy csúcsa, a fideszes Döbrögik ugyanis a legtöbb kistelepülésen ott lehetnek, elvéve a gazdák elől a földeket.

Egy dolgot azonban úgy tűnik, nem tudtak elvenni: reményteljes az ügyben a Kúria határozata, amely szerint lehet népszavazást kezdeményezni a földprivatizációról. Ha pedig lehet, lesz is!

Forrás: Marabu/HVG

Helyzet a földprivatizáció első üteme után

Szomorú a kép a földprivatizáció első üteme után a magyar ugaron: bár a mindenütt artikulált cél a családi gazdálkodások földhöz juttatása volt, a decemberig elkelt 130 ezer hektár csaknem kétharmada mégis fideszes politikusoknak, családtagjaiknak, vagy a hozzájuk közel álló bizalmi embereknek, és persze az agrár-nagyvállalkozóknak, zöldbáróknak jutott.

Az LMP-s Sallai Róbert Benedek által nyilvánosságra hozott eredmények alapján a terület harmada, negyvenezer hektár került Fidesz-közeli körökhöz, miniszterekhez, államtitkárokhoz és hozzájuk köthető emberekhez, többségében kikiáltási áron. Közéjük tartozik Mészáros Lőrinc 1391 hektárral - aki egyébként azóta még 4000 hektár állami földhöz jutott hozzá, Tiborcz István - Orbán veje - 299 hektárral, és sokan mások.

Forrás: HVG

A területek további 30 százaléka került a többezer hektáron nagyüzemi módszerekkel gazdálkodó agrárlobbi kezébe, akik (olcsó, kevés munkaerőt igénylő bérmunkával) óriási haszonnal termeltek eddig is. Közöttük megtalálhatóak egykori téeszelnökök és állami gazdasági vezetők is.

A vásárlók 10 százaléka nem beazonosítható vevőkör kezébe került. Ők mezőgazdálkodással eddig nem foglalkozó vevők, akik vélhetően befektetési, majd adott időben eladási szándékkal licitáltak. Közéjük tartozhat az a szabolcsi licitáló is, akinek se cége, se tisztsége nincs, mégis 6 földet vett összesen 200 millió forintért, egy nyíregyházi lakótelep második emeleti lakásából. Persze annak kimondása, hogy ezek egyértelműen strómanok vagy spekulánsok lennének, az bizonyítást igényelne, ezért ezt csupán valószínűsíthetjük.

A termőföldek további 10 százaléka külföldi, európai uniós állampolgárokhoz (szám szerint 222 külföldi állampolgárhoz) került, ellentétben a kormányzat korábbi ígéretével, hogy nem adnak magyar földet külföldieknek. Ők általában 300-500 hektáros földekhez jutottak hozzá az állam földek eladásával. Közöttük lelhető fel egyébként Szijjártó Péter futsalcsapatának holland szponzora is, aki több száz hektár állami földet tudott zsebretenni a licitáló magyar gazdák elől.

A föld mindössze 20 százaléka került végül ahhoz a kisgazdálkodói réteghez, akik miatt elviekben a Fidesz az egész földprivatizációt meghirdette.

Jön a második ütem

Március elsejével indult el a földeladások második üteme, amely úgy néz ki, hamar véget is ér: a hónap végére már le is akarja zárni a kormány a pályázatokat, amelyek immár szerte az országban lévő  halastavak eladásáról is szólnak.

Ezeket az állami földeladásokat egyébként eddig, és ezután is 32, a Nemzeti Földalap által kiválasztott ügyvédi iroda bonyolítja, óriási, minimum másfél milliárdos forgalmat bezsebelve ezen. Ráadásul itt is érvényesül a Fidesz-elv: az oligarcháknak kevesebbet kell fizetnie az átírásért, míg a kisbirtokosok többletköltségekkel találkozhatnak. Fazekas Sándor azonban titkolja, melyek ezek az ügyvédi irodák.

Az állam tulajdonától való megfosztását egyébként briliáns módon még csak nem is a felvásárlókkal, hanem az adófizetőkkel finanszíroztatják: az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank ugyanis több mint 250 milliárdos állami hitelkeretet biztosít a (többségében Fideszhez köthető) vásárlóknak arra, hogy kedvezményes, állami támogatással megtámogatott hitelével - adott hitelképességi feltételeknek való megfelelés esetén - tulajdonképpen megszüntesse a tőkeigényt a földfelvásárlásokhoz.

További érdekesség, hogy tavaly decemberben az Alkotmánybíróság egy pontban elkaszálta az állami földek elárverezéséről szóló jogszabályt, így az állami földek eladásának bevételéből az Ab-döntésnek köszönhetően csak földeket vehet majd a magyar állam. A helyzet nem is lehetne ennél visszásabb: az állam tehát eladja az állami földeket, amelyeket a későbbiekben a földárak megemelkedésével többszörös áron vásárolhat majd vissza, a most befolyt bevételek többszöröséért. Óriási biznisz - csak nem az adófizetőknek.

No, de mit lehet tenni?

Egyelőre az egyetlen reményteljes fejlemény az ügyben a Kúria határozata, amely szerint lehet népszavazást kezdeményezni a földprivatizációról.

A kérdés így szól: Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlés alkosson törvényt az állami tulajdonban álló termőföldek értékesítésének a tilalmáról?

A kérdést nemrégiben az MSZP nyújtotta be az NVI-hez, s ha az érvényes és eredményes lesz, akkor az azt követő 3 évig nem lehet majd eladni az állami termőföldet. Érvényes népszavazást tartani azonban jóval nehezebb, mióta a Fidesz feltolta az érvényességi limitet az összes választópolgár több mint 50 százalékának érvényes szavazatának szükségességére. Ennek eléréséhez ugyanis óriási mértékű mozgósításra van szükség, hiszen még egy országgyűlési választáson is csupán 60 százalék körüli a részvételi arány, de a 2014-es EP-választásokon például csupán 29 százalék ment el szavazni.

Az állami földeladásokal tehát ismét a Fidesz és hátországa jár jól. A jól hangzó programcím, a „földet a gazdáknak” program ugyanis a nevében persze gazdákat kívánja földhöz juttatni, ám a valóságban sokak kaptak vajmi keveset, és kiváltságos kevesek kaptak mérhetetlenül sokat. Ez a tény pedig akkor is tény marad, ha az előző kormányok - egyébként valós - vétkeinek felelevenítését tartja maga elé pajzsként a földkérdésben is leszerepelt kormánypárt, amely éppen egy zsák aranyért adja el sajátjainak maga alól nemzeti kincsünket, a termőföldet.

De csak addig, amíg nem lép közbe a magyar nép a a magyar föld védelmében.

TényTár