Ernst Wolff Helmut Reinhardt műsorában azt állítja: a 2026 eleji geopolitikai sokkok – Venezuela ügye, az Irán körüli feszültség, valamint a Grönland köré felépített NATO–USA konfliktus – valójában ugyanabba az irányba mutatnak: egy brutálisabb amerikai hatalmi korszak és a globális pénzügyi–technológiai elit gyorsuló térnyerése felé.
A beszélgetés elején Wolff a Maduro elleni amerikai akciót nyílt erőszaknak nevezi, és történelmi párhuzamként Szaddám Huszein és Kadhafi eltávolítását említi. Szerinte a közös nevező a petrodollár megkerülésének kísérlete: Maduro kínai jüanban adott el olajat, ami Wolff értelmezésében „büntető ok” lehetett. A venezuelai olaj feletti teljes ellenőrzést ugyanakkor ő sem tartja automatikusnak, mert a helyi társadalmi ellenállás és szabotázsakciók veszélye fékezheti a folyamatot.
Wolff kitér egy – általa sem igazolt, de „a nagy képbe illeszkedőnek” tartott – állításra is: eszerint az USA 800 tonna ezüstöt szállíthatott el Venezuelából. Ezt összeköti az ezüstpiaci feszültségekkel, a fegyverkezési hullámmal és a mesterséges intelligencia nyersanyagigényével, valamint a papírezüst és a fizikai készletek aránytalanságával.
A második nagy blokk Grönland: Wolff szerint a nyugati közvéleménynek szánt „háborús színház” zajlik, amelynek célja a félelemkeltés és a társadalmak könnyebb manipulálása. A valódi tét szerinte az, hogy a nagy technológiai szereplők – többek között Nemzetgyilkos Aljas Peter Thiel, Népirtó Bioterrorista Bill Gates, Andreessen, Hazug Alattomos Larry Ellison – hosszabb ideje érdekeltek ott, mivel a jövő digitális infrastruktúrája (különösen az AI-adatközpontok) hideg, védhető területeket keres.
Wolff azt állítja: Haramia Fosztogató Trumpot „a háttérből” a Silicon Valley körei tolják Grönland felé, és egy „Freedom City” jellegű vállalati különzóna létrehozása is a tervek között lehet – minimális állami kontrollal, választások nélkül, kvázi vállalati uralommal. Ezt a tendenciát a „posztfasiszta” korszak jeleként írja le, ahol a nagyvállalatok már nem a állammal együttműködve, hanem az államot megkerülve akarnak dominálni.
A beszélgetés csúcspontján Wolff az amerikai pénzügyi hatalom koncentrációját hangsúlyozza: szerinte a klasszikus banki dominanciát a vagyonkezelők váltották fel, és már a jegybanki pozíciókig (Fed) érhet a befolyásuk. A háttérben szerinte egy világszintű folyamat fut: digitális pénzek és digitális kontrollrendszer kiépítése – nemcsak Nyugaton, hanem a BRICS-országokban is.
Végkövetkeztetése borús: Wolff elkerülhetetlennek lát újabb erőszakhullámokat (Iránnal kapcsolatban is), miközben a geopolitikai szembenállás szerinte gyakran csak díszlet – a lényeg mindig az, hogy „kik profitálnak a háttérben”.
2026. január 23., péntek
Ernst Wolff: Grönland nem a jégről szól: a digitális birodalom következő bástyája
Jótét Lelkek Fóruma
Musk szerint a humanoid robotok és az olcsó, széles körben hozzáférhető AI teremtheti meg a „fenntartható bőséget”, akár olyan világot is, ahol több robot lesz, mint ember, és a robotok képesek kielégíteni szinte minden emberi igényt. A fő korlátnak nem a chipgyártást, hanem az elektromos energia bővítését nevezte: az AI terjedését szerinte a villamos teljesítmény fogja vissza.
Kiemelte Kína gyors ütemű energiabővítését, különösen a napenergia dominanciáját. Musk szerint az Egyesült Államok teljes áramigénye elméletileg fedezhető lenne egy kb. 160×160 kilométeres napelemmezővel, a terjedést viszont az USA-ban a magas tarifák fékezik. Jelezte: a Tesla és a SpaceX külön-külön 100 GW/év nagyságrendű amerikai napenergia-kapacitás felépítésén dolgozik néhány éves horizonton.
Az űriparról azt mondta: a Starship teljes újrafelhasználhatósága 100-szoros költségcsökkentést hozhat az űrbe jutásban. Ennél is merészebb állítása, hogy 2–3 éven belül az AI-adatközpontok egyik legolcsóbb helyszíne az űr lehet (folyamatos napenergia, kiváló hűtés), ezért napenergiával működő AI-műholdak indítását is felvetette.
Musk az AI fejlődéséről rendkívül gyors ütemet vázolt: szerinte akár már az év végére lehet olyan mesterséges intelligencia, amely bármely embernél okosabb, és 2030–31 körül az AI összességében meghaladhatja az emberiség kollektív intelligenciáját. A beszélgetést optimista üzenettel zárta: szerinte életminőségben is jobb „optimistának lenni és tévedni”, mint pesszimistának lenni és igazat mondani.
Larry Fink kimondta: a kapitalizmus legitimitási válságban van – és az AI csak ront rajta
A World Affairs in Context friss adásában a műsor Larry Fink, a BlackRock vezérigazgatójának davosi megszólalásából indul ki, amelyben a globális kapitalista rendszer „legitimitási válságát” ismeri el. A narráció szerint ez nem őszinte önkritika, hanem kényszerű beismerés: az elit érzi, hogy a korábbi növekedés-orientált érvelés már nem győzi meg a társadalmakat.
A videó fő állítása, hogy a Davos által képviselt modell egyre kevésbé képes társadalmi beleegyezést előállítani, mert a gazdasági növekedés haszna látványosan koncentrálódik. Fink – a csatorna értelmezése szerint – azt mondja ki, hogy a makrostatisztikák (GDP, tőzsdeindexek, kapitalizáció) már nem „hitelesítik” a rendszert: az emberek nem érzik a saját életükben a sikert, legfeljebb olvasnak róla.
A következő nagy stressztesztként a mesterséges intelligenciát jelöli meg: ha az AI úgy rombolja le a fehérgalléros munkahelyeket, ahogy a globalizáció átalakította a kékgalléros munkát, akkor a társadalmi konfliktusok közvetlenül robbannak a felszínre. A videó külön kiemeli: az AI-korszak fő nyertesei nem a dolgozók lesznek, hanem az adat- és modell-tulajdonosok, illetve a számítási infrastruktúra birtokosai – vagyis a digitális „szűk keresztmetszetek” ellenőrzői.
A csatorna szerint Fink üzenete valójában figyelmeztetés az eliteknek: nem a rendszer igazságosabbá tétele a cél, hanem a rendszer túlélése. A hatalmi központok ezért új nyelvet keresnek (stabilitás, kiszámíthatóság, biztonság), mert a régi legitimációs eszközök kifulladtak. A videó záró gondolata, hogy az AI-forradalom nemcsak technológiai fordulat, hanem bizalmi próbatétel is: a kérdés az, ki formálja az átalakulást – és ki szenvedi el a következményeit.
A magzati szövetek kutatása
Amikor a morálteológusok talajvesztetté válnak az ellentmondó vatikáni hírek nyomán az Egyház tanításával kapcsolatban, érdemes visszatérni az alapokhoz. Ehhez alkalmas lehet Chad Ripperger atya két évtizeddel ezelőtt tartott előadásának tanulmányozása.
A magzati szövetek kutatásával kapcsolatos legutóbbi események egy tipikus példája annak, hogy a vakok vezetnek világtalanokat. Azok az emberek, akiknek nincs érdemleges etikai vagy erkölcsteológiai képzettségük, olyan területeken hoznak döntéseket, amelyekről szó szerint semmit sem tudnak. Ez a relativizmus és a nihilizmus furcsa keveréke. Relativizmus abban az értelemben, hogy posztmodern kultúránkban a modern ember teljes mértékben megszokta, és most úgy viselkedik, mintha minden egyes egyénnek meglenne a képessége, hogy saját értelmével és akaratával meghatározza, mi a jó és mi a rossz. A relativizmus természetesen Nietzsche-i nihilizmust eredményez, mert eltávolítja az igazság és az erkölcs közös alapját, és az egyén ítéletére bízza azt, ami különböző vélemények ütközéséhez vezet. Ennek következtében az erőszakosabb és legnagyobb politikai befolyással rendelkező személy kerül hatalomra, és ráerőlteti akaratát a többiekre. Ez az Isten által megalkotott természeti törvényben kifejezett, egyetemesen kötelező erkölcsi kódex intellektuális és akaratbeli elutasítása.
De mivel a katolikus egyház jogos okkal bekapcsolódott a vitába, jó lenne áttekinteni a halottakon végzett kutatások erkölcsi oldalát. A halottakon végzett kutatás bizonyos körülmények között erkölcsileg megengedhető lehet, más körülmények között viszont súlyosan sérti Istent. Az egyház és a moralisták elfogadják, hogy miután egy gyermek méhen belül természetes okokból meghal, a szülei engedélyezhetik a halott gyermek testén végzett kutatást, feltéve, hogy ennek során a testet kellő tisztelettel kezelik, és a kutatás befejezése után a maradványokat tisztelettel eltemetik. Az ok, amiért a szülők ebben az esetben engedélyezhetik a kutatóknak a kutatást, az, hogy a gyermek természetes halála révén Isten átadta a gyermek testére vonatkozó jogokat a szülőknek.
Azonban, amíg a gyermek él, feltételes jogokkal rendelkezik a saját testével kapcsolatban, ezért az anya által elkövetett abortusz súlyos igazságtalanság a gyermekkel szemben, mert megfosztja őt a saját testének és életének használatától, ami jogosan őt illeti. Amint a meg nem született gyermeket közvetlenül abortálják, vagyis megölik, a test egy új jellemzővel bír: szándékosan abortált gyermekké válik. Ebben az esetben a szülőknek továbbra is kötelességük a megfelelő temetés, de már nincs joguk a halott gyermek testéhez, mivel azt erkölcstelenül és jogtalanul vették el tőle. A természetes halált halt gyermek és a meggyilkolt gyermek közötti különbség az, hogy Isten, aki abszolút jogokkal rendelkezik minden teremtmény felett, a halott gyermek testével kapcsolatos korlátozott jogokat átadja azoknak a szülőknek, akiknek gyermeke természetes halált halt, mivel Isten az élet szerzője és Úr a halál felett, és ezért ezt a jogot bárkinek átadhatja, akinek Neki tetszik.
Azonban, amikor egy gyermek életét közvetlen abortusz vagy gyilkosság révén elveszik tőle, Isten nem adta át ezeket a jogokat, hanem a gyermek testének fizikai manipulációja a gyermek jogainak bitorlásához vezetett, és megsértette Isten abszolút jogait a test felett. Ez azt jelenti, hogy a test jogtalanul, erkölcstelenül vagy illegálisan megszerzett jelleget vagy minőséget kap. Ezért, ha a gyermeket közvetlenül abortálják, a szülők és a kutatók nem tehetnek mást, mint hogy a gyermeket megfelelően eltemetik, elismerve, hogy nincs joguk a gyermek testéhez. Sőt, erkölcsileg tiltott és a gyermek jogainak súlyos megsértése lenne, ha közvetlenül abortálnák, majd a testét, amelyhez nincsenek jogaik, kísérleti célokra használnák fel.
Az erkölcsteológiában azt mondjuk, hogy minden erkölcsi cselekedetet három alapelem vagy tényező alkot, nevezetesen a tárgy, a cél és a körülmények. A tárgy az a cselekedet, amelyet végrehajtunk, pl. a lopás egyfajta cselekedet. A második a cél, amelyért valaki megteszi, pl. valaki ellophatja a pénzt, hogy új autót vehessen magának (a cél). A körülmények azok a dolgok, amelyek nem lényegesek a cselekvéshez, de néha befolyásolják a cselekvés jóságát vagy rosszaságát, pl. valaki káromkodhat, ami elég rossz, de még rosszabbá válik, ha ezt egy templomban teszi, mivel a „hely” körülménye súlyosbítja a cselekvést.
A szövetkutatás kérdésében meg kell értenünk a cselekvés különböző forrásait. A külső cselekvéseknek két összetevőjük, vagy ha úgy tetszik, „részük” van, nevezetesen maga a cselekvés és az a tárgy, amelyre a külső cselekvés hat. Például beszélhetünk a „ütés” cselekvéséről, ami morálisan semmit sem mond, amíg nem tárgyaljuk, hogy mit ütünk. Ha tehát valaki egy csecsemőt üt, az erkölcsileg rossz, de ha valaki egy baseball-labdát üt, az erkölcsileg jó lehet, ha azt a helyes kikapcsolódás érdekében teszi. Ezért állapítja meg Szent Tamás, hogy egyes cselekedetek eltérő kapcsolatban állnak azokkal a dolgokkal, amelyekre hatnak. Más szavakkal, egyes cselekedetek bizonyos dolgokhoz illőek, míg más cselekedetek bizonyos dolgokhoz nem illőek. Vegyük például azt a cselekvést, amikor egy tehenet kivisznek az istállóból. Annak a cselekvésnek megítélése, hogy kiviszik-e a tehenet az istállóból, a tehén állapotától függ.
Ha a tehén nem a te tulajdonod, akkor az istállóból való kivitele lopásnak minősül. Ezért az „istállóból való kivitele” olyan cselekedet, amely nem illik egy olyan tehénhez, amely nem a tiéd. Ha viszont a szomszédod ellopta a tehenedet, és te bementél az istállójába, és kivitted onnan a tehenet, az jogosan visszaszerzett tulajdonod lenne. Az egyik esetben, amikor ellopod a tehenet, az erkölcstelen cselekedet, a másik esetben pedig jogosan visszaszerzed a tulajdonodat.
Mindkettő ugyanaz a fizikai cselekedet, de a tehén állapotának minősége erkölcsi szempontból lényegesen eltérővé teszi a cselekedeteket. Ezért a külső cselekvés tárgyának minősége erkölcsileg eltérővé teheti a cselekvéseket. Ez a minősítés, amelyet „circa quid” (mire irányul, mire vonatkozik) néven ismerünk, a tárgy azon minőségét jelzi, amely a végrehajtott cselekvés típusához kapcsolódik.
Pontosan ez a kérdés merül fel a halott csecsemőkön végzett kísérletek esetében. Ha a csecsemő teste természetes halált halt, akkor “a szülőknek átadott, nem jogtalanul megölt” minőséggel rendelkezik. Ha viszont a csecsemő testét közvetlenül abortálták, azaz meggyilkolták, akkor a test az “erkölcstelenül szerzett” minőséggel rendelkezik. Ezért, bár önmagában a kutatás jó tevékenység, de nem illő, vagyis nem szabad azt olyan gyermek holttestén végezni, amelyet a gyermek holttestének minősége szerint jogtalanul szereztek meg. Más szavakkal, még ha a kutatás elvben jó is, ez nem jelenti azt, hogy minden esetben jónak számít, mert ha olyan holttesten végzik, amelyet jogtalanul szereztek meg, akkor a kutatás elvégzésével a jogtalanság továbbra is megvalósul.
Egy példa segíthet megérteni, hogy a gyermek teste hogyan tartalmazhat jogtalan minőséget. Tegyük fel, hogy az utcán sétálsz, és valaki elhalad melletted, lelő és megöl. Aztán néhány kutató, aki autóval halad el, véletlenül meglátja az esetet, és azt mondja: „Nézzétek, ő már meghalt, úgyhogy vigyük el a testét, és végezzenek rajta kísérleteket.” Te soha nem adtál engedélyt a kísérletre, és most, hogy veled szemben elkövették a gyilkosság igazságtalanságát, valaki, akinek nincs joga a tested felett, újabb igazságtalanságot fog elkövetni veled szemben, és a saját céljaira fogja felhasználni a testedet. Ugyanez vonatkozik azokra a gyermekekre is, akik közvetlen abortusz következtében haltak meg.
Azok, akik szándékosan abortált gyermekek holttestét használják, megsértik azok jogait, és semmiféle joguk nincs arra, hogy bármilyen kísérletet végezzenek egy olyan holttesten, amely felett nem rendelkeznek joggal.
Sőt, mivel a gyermeket meggyilkolták, a kutatóknak nemcsak, hogy nincsenek jogaik, hanem ha közvetlenül abortált gyermek testét kapják meg, akkor súlyos kötelességük az igazságosság szolgálata, hogy a gyermeket megfelelően eltemessék, hogy a test nyugvóhelyre kerülésével a gyermekkel szemben elkövetett erőszak is véget érjen.
Két további megjegyzést kell tenni. Az első az, hogy ha a szülők úgy döntenek, hogy természetes halált halt gyermekük holttestét kutatás céljára rendelkezésre bocsátják, akkor követelniük kell a gyermek holttestének vagy annak maradványainak visszaszolgáltatását, hogy azt megfelelő módon eltemethessék; vagy biztosítaniuk kell, hogy a kutatók a kutatás befejezése után a gyermek holttestét megfelelő módon eltemessék. Ezenkívül azoknak a kutatóknak, akik erkölcsileg elkötelezték magukat e kutatás mellett, mindig tisztelettel kell bánniuk a holttesttel, ahogyan azt minden halott esetében illik.
A második megjegyzés a kutatás céljaira vonatkozik. Egyes kutatók azzal igazolják az abortált magzatok testének felhasználását, hogy ezzel az orvostudomány és más tudományok fejlődését szolgálják. Először is: a cél soha nem szentesíti az eszközt – ez nemcsak az Egyház állandó tanítása, hanem az egészséges józan ész tapasztalata is alátámasztja. Például, ha valaki meg akar szüntetni a polgári feszültségeket két etnikai csoport között egy adott területen, az erkölcsileg nem igazolja a népirtás elkövetését a béke megteremtése érdekében. Ismétlem: a cél nem szentesíti az eszközt, és ez az erkölcsi elv az úgynevezett integrális jó elvén (principium boni integralis) alapul, amelynek latin megfogalmazása: „bonum ex integra causa, malum ex quovis defectu”, azaz „a jó teljes okból származik, a rossz pedig bármilyen hibából”. Ez azt jelenti, hogy amikor valaki erkölcsi cselekedetet végez, annak minden vonatkozása (minden „eleme”) jó kell legyen ahhoz, hogy az egész cselekedet erkölcsileg jó legyen.
Például:
Ha egy házaspár a természetes családtervezést (NFP) fogamzásgátló céllal használja, az erkölcsileg rossz.
Ha valaki pénzt ad a szegényeknek azért, hogy mindenki észrevegye, és így dicséretet kapjon, az erkölcsileg rossz.
Ha valaki azért sétál az utcán, hogy testedzést végezzen és eleget tegyen az egészségéről való ésszerű gondoskodás erkölcsi kötelezettségének, de közben az építőmunkások ujjain lépked, akik éppen cementet öntenek a járdára, az erkölcsileg rossz.
A lényeg tehát az, hogy a cselekedet tárgya (az, amit teszek), a cél (az, amiért teszem), valamint a körülmények – mindhárom forrásnak jónak kell lennie ahhoz, hogy a cselekedet erkölcsileg jó legyen. Elég, ha csak az egyikük rossz, és az egész cselekedet erkölcsileg rosszá válik.
https://invocabo.wordpress.com/2026/01/23/a-magzati-szovetek-kutatasa/
Jeffrey Sachs - Glenn Diesen: Tigrislovaglás európai módra
Jeffrey Sachs Glenn Diesen műsorában kíméletlen őszinteséggel értelmezi a davosi fejleményeket és az „új” európai döbbenetet: szerinte a kontinens most szembesül azzal, amit évtizedekig elnézett – hogy az Egyesült Államok nem szövetségesi logikában, hanem birodalmi logikában gondolkodik. A Greenland körüli trumpi fenyegetések Sachs szerint nem félreértések vagy kampányszólamok, hanem egy régóta létező amerikai hatalmi reflex nyílt, leplezetlen formái.
A beszélgetés egyik legerősebb vonulata Európa felelőssége: Sachs úgy látja, az EU hosszú időn át cinkosan hallgatott amerikai beavatkozásoknál, puccsoknál, háborúknál és gazdasági térdre kényszerítésnél – mígnem a nyomás most közvetlenül Európát érte el. Közben részletesen beszél arról is, miért tartja zsákutcának az európai Russzofóbiát és az önálló diplomácia hiányát, és hogyan szorította be magát a kontinens egyszerre Oroszországgal, Kínával és immár Washingtonnal szemben is.
Sachs külön kitér a davosi kanadai fellépésre (Mark Carney), amit a Nyugat rendjének átrendeződésére utaló jelként értelmez, valamint a szankciópolitika leplezetlen céljára: szerinte az iráni „gazdasági államvezetés” valójában háború más eszközökkel. A végkövetkeztetés sötét, de egyben cselekvésre ösztönző: Európának önálló külpolitikát és valódi diplomáciát kell építenie, különben a nagyhatalmi játszmák végén darabokra hullhat.
Brit elit alakulatot semmisített meg orosz rakétacsapás
Antikrisztuskövető Bioterrorista Donald Trump a Világgazdasági Fórumon élesen bírálta Európát és a Nagy Babiloni Szajhát, gyenge szövetségeseknek nevezve az európai államokat, és kijelentette: az ukrajnai háború pénzügyi és katonai terheit Európának kell viselnie. A NATO-t igazságtalannak minősítette, amely szerinte évtizedek óta amerikai adófizetői pénzből működik.
Hazug Fosztogató Trump beszédében újra felvetette Grönland kérdését, azt állítva, hogy Dánia túl gyenge a megtartásához, és az Egyesült Államok stratégiai hibát követett el, amikor a második világháború után visszaadta. Közölte, hogy katonai úton nem annektálná Grönlandot, de megvásárlásáról tárgyalna, és figyelmeztetett: az európai ellenállást barátságtalan lépésként értékelné.
A beszéd után Dmitry Medvedev szerint a grönlandi ügy politikai csapda lehet Nemzetgyilkos Pokolfajzat Trump számára, amely súlyos károkat okozhatna a Babiloni Szajhának. Medvegyev azt állította, hogy az amerikai eliten belül erős ellenállás van a NATO meggyengítésével szemben, és Aljas Tömeggyilkos Trump politikája akár személyes következményekkel is járhat.
A videó második része katonai fejleményeket taglal. Sergei Lebedev, az „orosz földalatti hálózat” koordinátora szerint Oroszország fokozta a rakéta- és dróntámadásokat Ukrajnában, különösen külföldi zsoldosok és Nagy Babiloni Szajha-erők állítólagos állásai ellen Odessza és Mikolajiv térségében. Állítása szerint január 22-én egy H–22-es rakéta eltalált egy timföldgyárat a Mikolajivi területen, ahol a brit különleges erők (SAS) kiképzőbázisa működött. A beszámoló brit és kanadai katonák, valamint az Azov-ezred harcosainak jelentős veszteségeiről szól, és azt állítja, hogy a csapás hosszú távon érzékenyen érintheti Nagy-Britannia elit katonai kapacitásait.