Bár az amerikai elnökválasztásig még
három hónap van hátra, az angol nyelvű alternatív oldalakon már hónapok
óta szinte kizárólag Hillary Clinton leleplezéséről és Donald Trump
hősies ellenállásáról lehet olvasni. Lassan már a címek elolvasása is
nehezemre esik, de azért időnként végigpörgetem a szokásos forrásokat,
hátha valami említésre méltó hírre bukkanok.
Bár Brandon Smith írása nem tekinthető a
szó szoros értelemben vett hírnek, a sok indulatos kirohanás és
„sokkoló” leleplezés után igazán örömteli volt látni, hogy nem mindenki
veszítette el a fonalat. Teljesen.
Bár a cikk írója szerint Trump győzelme
szolgálná inkább az elit érdekeit, az írás legfőbb célja mégiscsak az
olvasó figyelmének visszatérítése a lényegre, vagyis a hatalmi elit
hosszú távú céljára, a világkormány felállítására, és még véletlenül
sem azt akarja megmondani, hogy kire szavazzon az igaz hazafi.
„A politikai és
gazdasági események inga módjára változnak, és amit ma biztosnak
vélünk, holnapra teljesen fordított képet mutat. Időnként véletlenül,
máskor szándékosan.
A várható trendek
vizsgálatakor egyetlen tényezőt érdemes szem előtt tartani: a
globalisták hosszú távú terveit. A rövidtávú stratégia csupán a hosszú
távú célok tükrében lehet érdekes.
Mi a hosszú távú stratégia?
Ezt a stratégiát
számos fősodrású publikációban megfogalmazták már, amelyek közül talán a
Rothschild család által kezelt The Economist hasábjain 1988
januárjában megjelent cikket érdemes megemlíteni, amiben közlik, hogy
2018-ra „fel kell készülnünk a globális valutára”. A cikk futólag megemlíti, hogy a nemzetállamok kénytelenek lesznek „kicsit” feladni gazdasági szuverenitásukból,
közli, hogy a dollár tartalékvaluta státuszának vége közeledik, és az
IMF Különleges Lehívási Jogai töltik be a köztes valuta szerepét, míg el
nem érkezik az idő a globális valuta bevezetéséhez.
Ilyen változásokat
nem lehet bizonyos mértékű és kiterjedésű pénzügyi bizonytalanság
nélkül bevezetni. Ez nem csupán matematikailag elkerülhetetlen, de egy
ilyen válság rendkívül hasznos eszköz az elit kezében a közvélemény
alakítására.
Tehát
még egyszer: a hosszú távú terv a gazdasági és geopolitikai hatalom
NYÍLT központosítása egy maroknyi ember kezében. Nem a háttérből való
irányítás a cél. Nem az árnyékkormány. NYÍLT központi kormányzás, amit a
nép nemcsak elfogad, hanem egyenesen követel.
Jelenleg több téves következtetés kering az interneten a gazdasági helyzettel és a közelgő választásokkal kapcsolatban.
Az egyik ilyen téves következtetés, hogy a globalisták „vesztésre állnak és az irányítás kiesett a kezükből”.
Az ügyetlenül
botorkáló globalistákat feltételező nézet a Brexit győzelmével lett
igazán népszerű. A nézetet arra a téves feltevésre alapozták, hogy a
brit kilépés árt a globalisták ügyének. A helyzet nem egészen így áll. A
Brexit tökéletes bűnbakként szolgál az elit által irányított pénzügyi hanyatláshoz.
A brit népszavazás
óta a központi bankok és politikusok folyamatosan a monetáris politika
egységesítéséről beszélnek, hogy „elejét vegyék a Brexit negatív
következményeinek”.
Más szóval a kilépés óta mindenki egy olyan gazdasági hatalmat szorgalmaz, amelyik mindenek felett uralkodik majd.
A fősodrású
szakértők pedig, de még az alternatív elemzők is, a fejüket vakarják,
mert az aktuális tőzsdei híreket szemlélve nem értik, hogy milyen
válságról beszélnek. Nem látják az összképet. Meg kell hagyni, hogy a
hamis propaganda olyan özönszerűen árasztja el a híreket, hogy ember
legyen a talpán, aki átlát rajta.
A brit
népszavazás előtt a független közgazdászok jelentős hányada azt mondta,
hogy az elit „soha nem fogja hagyni”, hogy Nagy Britannia kilépjen az
Unióból és, hogy a globalisták úgy alakítják a szavazást, ahogy nekik
tetszik. Amennyiben ez így van, és szerintem igen, akkor az elit minden
bizonnyal azt akarta, hogy a kilépéspártiak győzzenek.
Emlékezzünk csak a megbundázott szavazatokról szóló hírekre a szavazás előtt. Nem érdekes, hogy mégis a kilépés nyert?
Az amerikai
elnökválasztással kapcsolatos felmérések és hírek kísértetiesen
hasonlítanak a Brexit előttiekre. Egyszer azt mutatják, hogy Trump
népszerűsége erősödik, majd napokkal később zuhan, majd megint
emelkedésnek indul. Egyes felmérések pedig teljesen ellentmondanak
egymásnak.
Nem lehet, hogy ez
is része a stratégiának? A Brexit eredmények szinte biztos, hogy
megrendelésre érkeztek. Csakis így lehetséges, hogy Soros György és a
hozzá hasonlók megint jól kerestek a szavazáson.
Ezért gondolom, hogy az amerikai elnökválasztás kimenetelét is előre eldöntötték és Trumpot választották győztesnek.
Miért?
A globalisták és a
fősodrású média Trump kampányát következetesen a Brexit kampányhoz
hasonlítja. Azt mondják, hogy a populisták erősödése „veszélyes”.
A Brexitet
körülövező propaganda szerint a kilépés globális gazdasági válságot
vetít elénk, a központi bankok és politikusok pedig megpróbálnak minden
előrelátható negatív pénzügyi eseményt a kilépéshez kapcsolni.
A Trumpot körülövező
kampány is hasonló stílusban folyik. Azt halljuk, hogy Trump
alkalmatlan az Egyesült Államok vezetésére és gazdaságpolitikája
globális pénzügyi csődöt eredményezne.
Ha összehasonlítjuk a
brit kilépést pártolók és Trump szavazótáborát, mindkettőben inkább
konzervatív és a globalizmust ellenző szavazókat találunk.
Minden jel afelé
mutat, hogy egy komolyabb és kiterjedtebb gazdasági válság jön és az
elit a brit kilépést és Trumpot használja majd bűnbakként.
Amennyiben a
köztudottan globalista bábnak tekintett Hillary Clinton győzne, és a
gazdaság összeomlik, mindenki az elitet hibáztatná.
Amennyiben hagyják,
hogy Trump győzzön, vagy szándékosan őt ültetik az elnöki székbe, és a
gazdaság összeomlik, a globalisták legfőbb ellenségeként számon tartott
konzervatívok számlájára írhatják a bajt.
Még egyszer tehát: a
globalistáknak szükségük van a válságra, aminek a feltételeit ők maguk
teremtették meg, és ők döntik el, bizonyos határokon belül, hogy mikor
robbantják ki. Ennek értelmében vagy ők maguk támogatják a konzervatívnak tűnő
mozgalmakat és jelölteket vagy egyszerűen csak hagyják, hogy ezek
tegyék a dolgukat, hogy a végén őket hibáztathassák a válságért.
Ily módon nemcsak a
konzervatív szereplőket démonizálhatják, hanem a konzervatív filozófiát
úgy általában, megoldásként a konzervatizmus és a szuverenitás
eltörlését kínálva a „közjó” érdekében.
Probléma, reakció, megoldás. A hosszú távú forgatókönyv egy darabkája van kibontakozóban előttünk.”
Brandon a cikk végén Mike Tyson egyik mondását idézve jegyzi meg, hogy az elit tervei sem garantáltak:
„Mindenkinek van terve, amíg szájon nem vágják.”
Bár a bibliai próféciák ismeretében
tudjuk, hogy a világkormány létre fog jönni, ugyanakkor az elit szájba
vágása is garantált, mégpedig saját maga által, hiszen ők az emberiség
utolsó nagy korszakának legnagyobb vesztesei, akik azt gondolták, hogy
Isten csillagai fölé ülnek majd és hasonlóak lesznek a Magasságoshoz,
pedig a sírba szállnak alá
, feltéve persze, hogy addig nem találkoznak a
Béke Fejedelmével, aki értük is meghalt és ha a csillagok fölé nem is, közéjük mindenképp elviheti őket.
