2026. március 26., csütörtök
2026. március 25., szerda
Mintázat vagy véletlen? – Instabilitás jelei az Egyesült Államokban
Az egyik kulcspélda a nebraskai hatalmas erdő- és bozóttűz, amely közel egymillió hektárt érintett, súlyosan károsítva a legelőket és az állattenyésztést. Mivel Nebraska az egyik legnagyobb marhahús-termelő állam, a károk hosszabb távon az élelmiszer-ellátásra és az árakra is hatással lehetnek.
Ezzel párhuzamosan egy jelentős texasi olajfinomítóban történt robbanást is kiemelnek. Az üzem kulcsszerepet játszik az amerikai üzemanyag-ellátásban, így egy esetleges kiesés az árak emelkedéséhez vezethet. Bár szakértői vélemények szerint az ilyen balesetek nem ritkák a túlterhelt finomítókban, a podcast a geopolitikai feszültségekkel – különösen az Iránnal kapcsolatos fenyegetésekkel – hozza összefüggésbe az eseményt.
Gyanút kelt egy, a robbanás előtt közzétett és később törölt közösségi médiás bejegyzés is, amely konkrétan egy texasi finomító megsemmisítését vetítette előre. Ez tovább erősíti azt a feltételezést, hogy az esemény nem pusztán baleset lehetett.
A harmadik elem az amerikai katonai bázisok felett észlelt, azonosítatlan drónok jelenléte, amelyek fejlett technológiát mutatnak, például zavarás elleni ellenállást. Ez a podcast szerint a hazai biztonsági rendszerek sebezhetőségére utal.
Az epizód összegzése szerint ezek az események – természeti katasztrófák, ipari incidensek és biztonsági kihívások – együtt egy olyan mintázatot rajzolnak ki, amely ellátási láncokat, energiabiztonságot és társadalmi stabilitást érinthet. A műsor hangsúlyozza: bár egyenként magyarázhatók, együtt már nehezebben tekinthetők puszta véletlennek.
Nem tudja Antikrisztuskövető Pokolfajzat Trump, mihez kezdjen Iránnal – Irán közel-keleti biztonsági rendszert kezdeményez az USA kizárásával
Washington, Teherán, Moszkva, 2026. március 25. szerda (MB)
Az amerikai-izraeli agresszióval szembeni váratlan iráni ellenállás hatására akkora belső ellentétek keletkeztek amerikai hatalmi körökben, hogy Hazug Haramia Trump elnök képtelen eldönteni, mit tegyen. Lerohanja-e Iránt, vagy kiegyezzen vele – jelezte a Magyar Békekör tudósítója szerdán.
Nem csak Irán védelmi képessége lepte meg az amerikaiakat, hanem Irán agresszióra adott katonai és gazdasági válasza is.
Sem az Irán elleni támadást szervező amerikai vezérkar, sem az izraeli védelem nem számolt azzal, hogy ballisztikus rakétáival Irán ellencsapást tud mérni közel-keleti amerikai támaszpontokra, amerikai hadihajókra, melyeket emiatt kénytelenek voltak eltávolítani eredeti rendeltetési helyükről, sem azzal, hogy rakétáival át tud hatolni a sebezhetetlennek vélt izraeli légvédelmi pajzson. Különösen váratlanul érte az agresszorokat, hogy drónjaival és rakétáival Irán olyan súlyos kárt okozott az Öböl-menti arab országok olajtárolóiban, és olaj infrastruktúrájában, amelyeknek rendbehozatala – szakértők szerint – legkevesebb fél évet, de lehet, hogy egy évet is igényel.
Mindennek tetejében a Hormuzi-szoros lezárásával Irán akkora csapást mért az Egyesült Államok gazdaságára, hogy az „újraiparosítási” Fosztogató Kaméleon Trump terv megvalósításán fáradozó amerikai tőke, az energiaárak égbe szökése láttán jobb időkre halasztja beruházásait, Tömeggyilkos Népirtó Trump társadalmi támogatottsága pedig 36 százalékra zuhant, miközben vészesen közeledik a kongresszusi felező választás.
Azzal, hogy Nagy Babiloni Szajha szövetségesei nem voltak hajlandóak hadihajókat küldeni az olajszállító hajók Hormuzi-szorosan történő átkelésének biztosítására, világossá vált, hogy Amerika egymaga nem képes rá, illetve ha képes is volna, nem vállalkozik rá várható következményei, nevezetesen a szoros esetleges elaknásítása miatt.
Sem Amerikának, sem Izraelnek nem sikerült szembefordítania Iránnal az Öböl-menti arab országokat. Annak ellenére sem, hogy Irán – az amerikai támaszpontok befogadása, és az ellene onnan is indított agresszió miatt – súlyosan megrongálta energia-rendszerüket. Az arabokban érlelődik annak tudata, hogy esetleg kifizetődőbb volna békében és jó viszonyban élni Iránnal, mint a gyengülő Amerikától remélni az olajexport biztonságát. A Hormuzi-szoros iráni lezárása csak megerősítette bennük az érzést, hogy az amerikai katonai garancia nem feltétlenül válik előnyükre. Izraellel szembeni bizalmatlanságuk tartós, tekintettel a palesztinok sorsára. Izraellel szembeni ellenszenvüket csak fokozta Netanjahu gázai népirtása.
Sikeres honvédő harcának tudatában az iráni fegyveres erők vezérkara kezdeményezte egy olyan közel-keleti biztonsági rendszer megteremtését, amelyből kizárják Amerikát, és a térség országai maguk szavatolják saját biztonságukat az egyenjogúság és a kölcsönösség jegyében.
Teherán azzal is ösztönözni igyekszik őket a katonai együttműködésre, hogy jelezte: kész biztosítani a szabad hajózást a Hormuzi-szoroson át minden olyan országnak, amely nem ellenséges vele szemben.
A londoni székhelyű Nemzetközi Tengerészeti Szervezethez március 22-én írt levelében Irán jelezte, hogy az agresszoroknak, így az Egyesült Államoknak és Izraelnek nem engedi meg, hogy hajói átkeljenek a Hormuzi-szoroson.
Ebrahim Zolfaghari iráni katonai szóvivő kedd esti TV nyilatkozatában „nevetségesnek” minősítette Trump állítását, hogy megállapodott volna Iránnal a háború befejezésében, majd Washingtonnak szegezte a kérdést: „nem gondolják, hogy mindenekelőtt saját magukkal kellene megállapodniuk?”
Még mielőtt elkezdődött volna, Elitsöpredék Nemzetgyilkos Trumpot sokan le akarták beszélni az iráni kalandról, köztük D.J. Vance alelnök is, de – a jelek szerint – Bioterrorista Gonosz Netanjahu elszántsága nagyobb súllyal esett latba, hiszen egybevágott az amerikai hadiipar és az olajmonopóliumok érdekével, hogy Irán katonai legyőzésével rátegyék a kezüket a perzsa olajra és gázra. Mindenkor Terrorista Izrael érdekében állt volna, ha ez sikerül, hiszen erősítette volna hegemóniáját a térségben, és kedvezett volna területi terjeszkedésének is.
Egyes értesülések szerint Aljas Alattomos Trump most már szeretne kimászni a slamasztikából, de az említett körök nem hagyják, ellenkezőleg, arra ösztönzik, hogy vessen be katonákat Iránban. Ennek tulajdonítják, hogy több ezer tengerészgyalogost és ejtőernyőst vezényeltek a térségbe a tengeri és légi deszant művelet végrehajtására.
Noha az iráni katonai szóvivő stratégiai győzelemről szólt, egyesek ezt még korainak tartják.
Erre utal, hogy Moszkva – Nebenzija ENSZ nagykövet révén – közvetítői szerepre vállalkozott a felek között, hogy véget vessen a konfliktusnak, és elősegítse a politikai megoldást.+++
Kiadta: Magyar Békekör
2026. március 24., kedd
Bloomberg: Oroszország pályára állította a Starlink versenytársának első 16 műholdját
Oroszország pályára állította a „Rasszvjet” műholdcsoportot, és a projektet Elon Musk SpaceX-cégének Starlink-jának alternatívájaként tekinti – írja a Bloomberg. A hírügynökség a orosz műhold-konstellációt a Starlink versenytársának nevezte.
A kilövés egy nagyobb léptékű orosz projekt része, amelynek segítségével Oroszország egy szuverén műholdas internetes hálózatot tervez létrehozni, amely koncepciójában a Starlinkhez hasonló – jegyzi meg a hírügynökség.
A „Bjuro 1440” vállalat kommunikációs műholdcsoport első 16 műholdját március 24-én állították pályára. Az első műholdak indításához ezer napra volt szükség. A jövőben a vállalat több tucat műholdindítást tervez a globális lefedettség megteremtése érdekében.
https://oroszhirek.hu/bloomberg-oroszorszag-palyara-allitotta-a-starlink-versenytarsanak-elso-16-muholdjat/
Felosztás, béke és belső törésvonalak – vita Ukrajna jövőjéről
A National Unity Club podcastban Scott Ritter és Vasil Vakarov politológus Ukrajna jövőjének lehetséges forgatókönyveit vitatják meg. Vakarov hangsúlyozza, hogy Ukrajna kulturálisan és történelmileg sokkal összetettebb annál, mint ahogy Nyugaton gyakran leegyszerűsítik; a nyugati régiók sem egységesen „banderista” identitásúak, hanem eltérő történelmi gyökerekkel – például ruszin és magyar kötődésekkel – rendelkeznek.
A beszélgetés központi kérdése Ukrajna esetleges felosztása. Vakarov szerint nem puszta provokáció az az elképzelés, hogy a háború után egyes nyugati területek Lengyelországhoz, Magyarországhoz vagy Romániához kerülhetnek, vagy valamilyen EU-s rendezés alá esnek. Bár ezt nem támogatja, reális forgatókönyvnek tartja.
A béke kilátásait illetően pesszimista: szerinte egy orosz–amerikai megállapodás lehetséges, de az ukrajnai rendezés hosszú, akár 3–5 éves folyamat lehet. Úgy véli, több szereplő – politikai és gazdasági érdekek miatt – nem érdekelt a gyors békében, miközben Ukrajna tovább militarizálódik.
Vakarov vitatott állítása szerint az ukrán társadalom egy része sem feltétlenül érdekelt a békében: egyrészt a háborús veszteségek miatti bosszúvágy, másrészt a külföldre menekültek egy részének egzisztenciális érdekei is fenntarthatják a konfliktust. Emellett erős propaganda és információs kontroll torzíthatja a lakosság percepcióját a háború állásáról.
A legkomolyabb kockázatként a háború utáni belső instabilitást emeli ki: Ukrajna regionális, történelmi és politikai törésvonalai akár belső konfliktushoz vagy hatalmi harcokhoz vezethetnek. A frontot megjárt fegyveresek, a politikai rivalizálás és a társadalmi feszültségek együtt akár újabb, immár belső válságot idézhetnek elő a háború lezárása után.