A nem oltottak halálozási kockázata az oltottakéhoz viszonyítva

Az Oltási választás Kanada (Vaccine Choice Canada) elemzést végzett a vakcinákról.

A cikk bevezetője:

Az oltásokat általánosan „biztonságosnak és hatékonynak” hirdetik, függetlenül attól, hogy milyen oltásról, összetevőkről, hatásmechanizmusról vagy a beoltott személy életkoráról van szó. A „biztonságos és hatékony” állítás alátámasztásához minden oltást mind hatékonysági, mind biztonsági szempontból értékelni kellene.

Az a tény, hogy az Egyesült Államokban több százezer mellékhatást és halálesetet jelentettek be a Védőoltási Mellékhatások Bejelentési Rendszerének (VAERS), annak ellenére, hogy csak kevés orvos tud a VAERS létezéséről, és hogy ezek közül évente több mint ezer kártérítési igényt fizetnek ki, a sikeres igényekre mesterségesen kényszerített, rendkívül szigorú jogi akadályok ellenére, látszólag megkérdőjelezi a „biztonság” állítását. A szülők és más felnőttek tájékozott döntéshozatalának elősegítése érdekében alaposabb biztonsági elemzésre van szükség.

A kép mindent elárul!

Végül is a következő kérdést kell megválaszolni:

• A védőoltás elmaradása miatt fennálló, betegségből eredő halálozás vagy súlyos mellékhatás kockázata kisebb vagy nagyobb-e, mint a védőoltás beadása miatt fennálló hasonló kockázat?
• A tájékozott döntés meghozatalához a döntéshozónak rendelkezésére bocsátott, számszerűsített információknak a következőket kell tartalmazniuk:
• A vakcina bizonyított hatékonyságát a betegség okozta egészségkárosodás és halálozás csökkentésében
• A vakcina súlyos mellékhatásainak kockázatát (valódi placebóval való összehasonlítás alapján meghatározva)
• A betegség előfordulási gyakoriságát a vakcinázatlanok körében
• A betegségek okozta károsodások megelőzésére szolgáló alternatív intézkedések biztonságosságát, hatékonyságát és elérhetőségét
• A vakcinázatlanok esetében a betegség okozta károsodás bizonyított kockázatát, még akkor is, ha az összes rendelkezésre álló alternatív intézkedést végrehajtották

Hihetetlen, de egyetlen kormányzati szerv sem végzett ilyen átfogó, kvantitatív elemzést, és így nem bizonyította, hogy bármelyik oltóanyag is összességében előnyös lenne. Ehelyett az oltóanyag összességében vett előnyét „feltételezik”, gyakran elsősorban az antitestek termelésének kiváltására való képességére alapozva, anélkül, hogy kellő figyelmet fordítanának az ismert vagy lehetséges súlyos kockázatokra, amelyeket könnyedén elhárítanak azzal a megalapozatlan állítással, hogy a károsodások „ritkák”.

Egy matematikus rámutatott arra, hogy az orvosi szakirodalomban hiányzik a megfelelő matematikai bizonyítás arra vonatkozóan, hogy a vakcinázás elmulasztásából eredő súlyos mellékhatás vagy a betegség okozta halálozás kockázata magasabb lenne, mint a vakcinázásé. Ezért a matematikus alapos összehasonlítást végzett ezekről a kockázatokról, matematikailag beépítve az összes kritikus jelentőségű adatot, amennyire ez ésszerűen lehetséges.

Az összehasonlító elemzés kiterjed minden olyan oltásra, amelyet az Egyesült Államokban a 20 év alattiak gyermekgondozási vagy oktatási intézményekbe történő beiratkozásához előírnak, és olyan friss történelmi adatokra és kutatási eredményekre támaszkodik, amelyeket a kormány gyűjtött össze vagy elismert.

Az elemzés részletei és eredményei a „Numerical risk comparison of non-vaccination versus vaccination” (A védőoltás elmulasztásának és a védőoltásnak a kockázatainak numerikus összehasonlítása) című bírósági közleményben (jogi dokumentumban) találhatók, amely itt érhető el: https://vaxcheckers.org/wp-content/uploads/2021/09/PRJN4.pdf

További információkért olvassa el ezt a szakértői értékelésen átesett, publikált tanulmányt: „Egészség kontra rendellenesség, betegség és halál: az oltatlanok mérhetetlenül egészségesebbek, mint az oltottak” https://ijvtpr.com/index.php/IJVTPR/article/view/40

Az elemzés eredményei szerint mind a halálozás, mind a súlyos mellékhatások tekintetében nagyobb a kockázat az oltottak körében, mint az oltatlanok körében.

Ezek az eredmények önmagukban is elgondolkodtatóak minden felnőtt és szülő számára.

---

vaccinechoicecanada.com/riskofdeath/

https://orvosokatisztanlatasert.hu/a-nem-oltottak-halalozasi-kockazata-az-oltottakehoz-viszonyitva/

<

Ladóczki Éva: A világ két legnagyobb törvényesített szélhámossága a bankrendszer és a biztosítás

Mi váltotta ki, és miről is szólt a francia forradalom?
Aban az évben súlyos aszály volt, a bankárok felvásárolták a gabonát, és raktárakba zárták.
A nép éhezett, a kincstár kiürült, a király az angoloktól kért segítséget, akik nem segített, mivel ők szervezték ellene a puccsot.
A pénzhamisítás – különösen az Anglia által szervezett állami szintű hamisítás – a forradalom alatt vált döntő gazdasági tényezővé.
A brit kormány (William Pitt miniszterelnök vezetésével) felismerte, hogy a forradalmi Franciaországot a legegyszerűbben a gazdaságán keresztül lehet megroppantani.

Tömeges gyártás:
Angliában, Svájcban és Németországban hatalmas nyomdákat állítottak fel, amelyek ipari méretekben ontották magukból a hamis assignatákat.

Tökéletes minőség: A brit állami hamisítványok minősége gyakran jobb volt, mint a valódi, sietősen nyomtatott francia bankjegyeké, mivel Angliában jobb minőségű papír és kifinomultabb klisék álltak rendelkezésre.

Bejuttatás a gazdaságba:
A hamis pénzt ügynökökön, francia hadifoglyokon és a royalista (királypárti) felkelőkön keresztül juttatták be a francia piacra.
A saját felelőtlen állami pénznyomtatás és a külföldről beáramló milliárdnyi hamis bankjegy együttesen a történelem egyik első modern hiperinflációjához vezetett.
Az assignaták értéke a forradalom végére gyakorlatilag nullára esett vissza.
A hamisítás és a pénzromlás miatt a parasztok nem akarták elfogadni a papírpénzt, ami vidéki élelmiszer-visszatartáshoz és városi éhínségekhez vezetett.
A jakobinus diktatúra a pénzhamisítókat (és azokat, akik nem fogadták el az assignatát) halálbüntetéssel és guillotine-nal sújtotta.
A saját felelőtlen állami pénznyomtatás és a külföldről beáramló milliárdnyi hamis bankjegy együttesen a történelem egyik első modern hiperinflációjához vezetett.
Az assignaták értéke a forradalom végére gyakorlatilag nullára esett vissza.A hamisítás és a pénzromlás miatt a parasztok nem akarták elfogadni a papírpénzt, ami vidéki élelmiszer-visszatartáshoz és városi éhínségekhez vezetett.
A jakobinus diktatúra a pénzhamisítókat (és azokat, akik nem fogadták el az assignatát) halálbüntetéssel és guillotine-nal sújtotta

A mai modern, fiat pénz, mivel fedezetlen pénz, az is egyfajta pénzhamisítás, csak másképp hívják, mennyiségi lazításnak.
A központi bankok által történő korlátlan pénzteremtés révén növelik a forgalomban lévő pénzmennyiséget, ami a pénzhamisításhoz hasonló hatást fejt ki: elértékteleníti a megtakarításokat és inflációnak nevezett rejtett adóként sújtja a lakosságot.

Mára ez elérte a kezelhetetlen mértéket.
Az Egyesült Államok szövetségi államadóssága jelenleg 39,25 billió (39 250 milliárd) dollár,.
Miközben a globális származékos piac teljes névleges értéke becslések szerint elérte a 846 billió (846 000 milliárd) dollárt.
Ugyanez piaci értéken 21,8 billió dollár.

Ez kezelhetetlen. Miért is?
– A megnövekedett alapkamatok miatt az USA éves nettó kamatfizetése már meghaladta az 1000 milliárd dollárt, ami több, mint a teljes védelmi költségvetés.
– A CBO becslése szerint az államadósság 2036-ra eléri a GDP 120%-át, 30 éves távlatban pedig a 175%-ot. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a fejlett gazdaságok 130-150% feletti adósságszintnél már képtelenek piaci alapon finanszírozni magukat, mert a befektetők túl magas kockázati prémiumot (kamatot) követelnek.
– A 846 billió dolláros derivatív piac addig működik, amíg a bankok (például a JP Morgan, Citigroup) stabilak.
Ha az államkötvény-piac megroggyan, az likviditási válságot okoz a bankközi piacon.
Mivel ezek a szerződések egymásra épülnek, egyetlen rendszerszintű nagybank csődje dominóhatást (margin call-spirált) indíthat el, ami napok alatt befagyaszthatja a globális pénzrendszert.

5 éven belül bedőlhet a rendszer, amit nyilván nem akarnak megvárni.A megoldás a digitális pénz és az azzal járó totális kifosztás, adósrabszolgaság

Hol tart a digitális forint?

Magyarország a régióban az egyik legaktívabb kutatója a CBDC-témakörnek.
Az MNB nem egy radikális, azonnali bevezetésen dolgozik, hanem célzott pilot projekteken keresztül teszteli a technológiát:

– Diákhitel direkt kifizetés:
Az MNB a világon az elsők között indított olyan tesztet, ahol a digitális jegybankpénzt valós környezetben használták.
A teszt során a hallgatók egy mobilapplikáción keresztül kapták meg a Diákhitelt, amelyet közvetlenül és célzottan (programozottan) csak oktatási célokra, például tandíjra vagy tankönyvekre lehetett elkölteni.
Ki volt a Diákhitel Központ vezérigazgatója?
Magyar Péter

https://orvosokatisztanlatasert.hu/kifosztasi-utmutato/

35 évvel ezelőtt szűnt meg a Varsói Szerződés és nyílt meg az út a Nagy Babiloni Szajha keleti terjeszkedése előtt – Tanulmány egy korszakváltásról

 

Budapest, 2026. június 28. vasárnap (MB)

1991. július 1-én lesz 35 éve annak, hogy megszűnt a Varsói Szerződés (VSZ), a Szovjetunió és az európai szocialista országok katonai szervezete, melyet 1955-ben hoztak létre válaszul az 1949-ben alapított NATO-ra.

A VSZ az európai szocialista társadalmi rendszer összeomlásának következtében szűnt meg. Hatvankilenc évi fennállás után 1991. decemberben maga a Szovjetunió is megszűnt létezni.

A szocializmus megszűnésével megnyílt az út a kapitalizmus terjeszkedése előtt. A nemzetközi tőke megdöntötte a közösségi tulajdonra épülő társadalmi rendet, fegyveres eszközét, a NATO-t pedig kiterjesztette a hatalmába kerített új országokra is. A volt szocialista országok az Európai Uniónak is csak úgy válhattak tagjává, hogy előbb a NATO-hoz kellett csatlakozniuk. A tény arra utal, hogy a nyugati szövetségi rendszer szocialista országokkal kapcsolatos elsődleges célja katonai volt, s csak másodlagosan gazdasági.

Oroszország is felajánlotta, hogy csatlakozik a NATO-hoz, de nem vették föl. A nyugati szövetség elzárkózása tükrözte a mögöttes célt: Oroszország feldarabolásának szándékát.

Richard Cheney amerikai védelmi miniszter 1992-ben javasolta, hogy a Szovjetunió megszűnése után Oroszországot darabolják fel.

Zbigniew Brzezinski, Carter amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója 1997-ben tervvel állt elő Oroszország három részre szakításáról: egy európai, egy szibériai és egy távol-keleti régióra.

Történt ez azt követően, hogy az 1989. december 2-3-i máltai orosz-amerikai csúcstanácskozáson James Baker amerikai külügyminiszter George Bush elnök társaságában megígérte Mihail Gorbacsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának, hogy a NATO nem fog Keletre terjeszkedni, a Szovjetuniónak nem kell attól tartania, hogy a volt szocialista országokat bevonják a NATO-ba. „A NATO-erők joghatósága egy hüvelyknyit sem fog Keletre bővülni” – jelentették ki az amerikaiak Máltán.

Az egykori szocialista országok integrálása után az Észak-Atlanti Szövetség irányt vett a volt szovjetköztársaságok felé.

Ukrajna még a VSZ megszűnésének évében csatlakozott az Észak-atlanti Együttműködési Tanácshoz, néhány évre rá döntés született „Ukrajna gyors integrálásáról” a NATO-ba. Noha 1990. július 16-án az ukrán parlament alkotmányban deklarálta Ukrajna semlegességét, a NATO fokozatosan bekapcsolódott Ukrajna politikai irányításába, növelte az ukrán fegyveres erők harci képességét, a NATO vezető hatalma, az USA pedig 2014-ben úgy döntött, hogy fegyveres puccsal dönti meg a törvényes kijevi kormányt, hatalomra segítve Olekszandr Turcsinov elnököt, és Arsenij Jacenyuk miniszterelnököt. Az új kijevi vezetés cserében a NATO katonai támaszpontjául ajánlotta fel a Krím orosz bázosait.

Oroszország megakadályozta, hogy a NATO megszállja a Krímet, visszavette, amit Hruscsov 1954-ben Ukrajnának ajándékozott. A Krím, Donyeck és Luhánszk lakosai szembefordultak az szélsőségesen oroszellenes kijevi vezetéssel, és kinyilvánították elszakadásukat Ukrajnától. A krímiek 2014-ben fejezték ki akaratukat, hogy Oroszországhoz tartozzanak. A donbásziak 2022-ig vártak a minszki szerződésekben foglaltak teljesítésére, az ott élő orosz többség különleges jogi státuszának biztosítására, de Kijev megtagadta önrendelkezésük elismerését, és katonai erőszakot alkalmazott ellenük. Sok ezer civil halt meg az ukrán hadsereg Donbász megtartásáért folytatott kíméletlen harcában. A 2022-ben megtartott népszavazáson a Kelet-Ukrajnában élők is úgy döntöttek, hogy csatlakoznak Oroszországhoz.

A Nyugattal kötött szóbeli és írásos megállapodások megszegése miatt Putyin orosz elnök 2022 elején úgy döntött, hogy katonai intervenciót hajt végre Ukrajnában Kijev tervezett NATO-csatlakozásának megakadályozásáért, és a donbászi oroszok védelmében. A „különleges katonai művelet” céljául Ukrajna alkotmányban deklarált, de a NATO-val közösen megszegett semlegesség helyreállítását, Ukrajna demilitarizálását és a nácizmussal cimboráló erők hatalomból való kiszorítását jelölték meg.

Az orosz katonai lépés közvetlen előzménye az volt, hogy a NATO elutasította a 2021. december 15-én Washington és Brüsszel elé terjesztett orosz biztonsági követeléseket, melyeknek lényege abban foglalható össze, hogy az oroszok a nyugatiakkal egyenlő biztonságban élhessenek, és Oroszország a NATO-val egyenjogú biztonságot élvezhessen a kölcsönösség jegyében. Az orosz politikai és hadvezetés 2022 elején arra a következtetésre jutott, hogy a NATO, és de facto szövetségese, Ukrajna nem a kelet-nyugati egyensúlyon alapuló kölcsönös biztonságban, hanem Oroszország legyőzésében érdekelt. Az orosz hadvezetés figyelmeztette Putyin elnököt a biztonsági követelések nyugati elutasításából fakadó veszélyre. Nevezetesen arra, hogy a NATO felvonulási terepként használhatja fel Ukrajnát, és megtámadhatja Oroszországot.

Az orosz hadvezetés azt javasolta az elnöknek, hogy előzze meg az Oroszország elleni agressziót, Putyin pedig úgy döntött, hogy megelőzi egy ilyen helyzet kialakulását.

Több mint négy évvel az ukrajnai háborús konfliktus kezdete után elmondható, hogy a Nyugat továbbra sem hajlandó az egyenlő, kölcsönös, oszthatatlan biztonságra vonatkozó orosz követelések teljesítésére, köztük a NATO infrastruktúrájának visszavonására az atlanti szövetség eredeti határai mögé. Moszkva álláspontja szerint a gyakorlatba kell átültetni az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet 1999-ben Isztambulban egyhangúlag elfogadott elvét, miszerint az államok nem érvényesíthetik saját biztonságukat más államok rovására.

A tények arra utalnak, hogy a NATO-nak sem az ukrajnai konfliktus kirobbanása előtt, sem pedig utána nem az egyenjogúságon alapuló kiegyezés volt a célja Oroszországgal.

Stratégiai elemzők véleménye szerint a NATO katonai tervezése, élén az amerikaival tanult Hitler Szovjetunióval szembeni félresikerült villámháborújából, és arra a következtetésre jutott, hogy Oroszországot fokozatos bekerítéssel, sokrétű katonai, gazdasági, társadalmi eszközök igénybe vételével lehet és kell térdre kényszeríteni.

Bár a „lassú víz, partot mos” hadászati megközelítés átfogó, összetett mivolta miatt minőségi különbséget mutat a blitzkrieghez képest, végső célját tekintve megegyezik vele.

Az agresszió fogalma új elemekkel bővült az ENSZ Alapokmányában szereplő tilalom megfogalmazása óta. Az agresszió többé már nem szűkíthető le a közvetlen fegyveres támadásra. Agresszióként jelenhet meg a fegyveres támadáshoz vezető folyamat, az agresszió előkészítése is, ha azt konkrét bizonyítékok támasztják alá. Ilyen bizonyíték lehet egy állam, vagy államok szövetségének arra irányuló törekvése, hogy biztonságát a másik fél rovására érvényesítse. Ne tartsa tiszteletben a biztonság oszthatatlanságának elvét, azaz a kollektív, kölcsönös biztonság követelményét. Megszegje a biztonsági megállapodásokat. Katonai lépésekkel alapozza meg a készülő fegyveres támadást.

Az agresszió fogalmának korszerű értelmezésével szorosan összefügg a szuverenitás és az önrendelkezés kérdése. Ukrajna esetében tapasztalhattuk, hogyan válhat kérdésessé az ország szuverenitása, ha politikai vezetése megtagadja az egyenjogúságot a nemzeti kisebbségektől, elvitatja tőlük az önrendelkezéshez fűződő jogot. (Az államok közötti baráti kapcsolatokra és együttműködésre vonatkozó nemzetközi jog elveiről 1970-ben született ENSZ-nyilatkozat értelmében területi integritásának tiszteletben tartására olyan állam jogosult, amely betartja az egyenlőség elvét, tiszteletben tartja a népek jogait és önrendelkezését, vagyis kormánya képviseli az ország területén élő összes embert. Tehát az egyenlőség be nem tartása, a népek jogainak és önrendelkezésének meg nem tartása esetén az érintett állam nem jogosult területi integritásának tiszteletben tartására, mert kormánya nem képviseli a területén élő összes embert.)

A jogi fejlődés a „finomhangolás” felé tart, az élet nyomában.

A fentiek természetesen szorosan összefüggenek az agresszióval szembeni védekezés jogának gyakorlásával is. Tisztázandó, vajon joga van-e egy államnak az ellene készülő agressziót megelőző preventív katonai lépésre. Milyen feltétellel mérhet megelőző csapást agresszióra készülő ellenfelére.

Az élet által felvetett gyakorlati kérdések megválaszolására csak nemzetközi biztonsági és együttműködési tanácskozás hivatott. Jelenleg egyetlen ilyen nemzetközi kezdeményezést ismerünk: a „minszki folyamat” néven ismertté vált eurázsiai biztonsági rendszer felépítését célzó kezdeményezést, melynek Chartája a felek egyenjogúságából kiindulva tervez egy európainál átfogóbb új együttműködési rendszert. (A folyamatban az Orbán-kormány megfigyelőként részt vett.)

A NATO szembehelyezkedik a minszki folyamattal. Nem veszi tudomásul, hogy a sokpólusúvá váló nemzetközi kapcsolatokban szava csak egyik lehet a sok közül. Kérdés, meddig tartható a ragaszkodás a nyugati hegemóniára épülő eddigi kapcsolat rendszerhez, hiszen a világ államainak túlnyomó többsége egyenjogúságra tart igényt a nemzetközi kapcsolatokban, összhangban az ENSZ Alapokmányával, mely előírja az egyenjogúságot és az önrendelkezést. A világ országainak túlnyomó többsége kölcsönös előnyökön alapuló együttműködést akar.

Az agresszió fogalmának újradefiniálását elemi erővel kényszeríti ki a nemzeti fejlődéshez fűződő egyenlő jog iránti igény. Ha ugyanis a Nyugat az egyenlőtlen fejlődésben érdekelt, azaz olyan fejlődésben, amely mások rovására történik, akkor magatartása anélkül is agresszívnak minősíthető, hogy esetleg, bár nem feltétlenül, tartózkodik a klasszikus értelemben vett fegyveres agressziótól. Gondoljunk az embargópolitikára, a szankciókra, az államok elleni egyoldalú büntető intézkedésekre, a nyílt és burkolt neokolonializmusra, a nyugati uralomra épülő nemzetközi pénzügyi rendszerre, a fejlődő világtól történő forráselvonásra. Mindez történhet háború nélkül is. Amint beszűkült a fejlett tőkés országok lehetősége a forráselvonás újgyarmatosítási eszközökkel történő biztosítására, nyugati gyakorlattá vált a nemzetközi jogot figyelmen kívül hagyó, vele szöges ellentétben álló úgynevezett „szabályok” érvényesítése, melyeket különösen a NATO vezető hatalma alkalmaz nyíltan és széleskörűen. Ennek a „szabályokra” hivatkozó magatartásnak a következtében az ENSZ és szakosított intézményei mind kevésbé tudnak eleget tenni rendeltetésüknek, az érdekütközések Alapokmányban előírt feloldásának, a konfliktusok békés rendezésének.

Az emberiség korszakváltáson megy keresztül. Az amerikai és nyugati hegemóniára épülő világrend helyébe sokpólusú világrend lép. Az egyenlőtlenség, alárendeltség, egyoldalú előnyök helyét fokozatosan átveszi az egyenlőség, és a kölcsönös előnyökön nyugvó rend. Mint a történelemben mindig, a régi rend ragaszkodik előjogaihoz és kiváltságaihoz. Nem mond le hatalmáról erőszak alkalmazása nélkül. Ezért a feltörekvő új rend, mely a szembenállást békés, egyenjogú együttműködéssel akarja felváltani, fegyveresen is szembesülni kényszerül az „ancien régimmel”.

Bármennyire kívánatos volna is a békés korszakváltás, nem megy végbe erő alkalmazása nélkül.

Minthogy az emberiség és az emberiséget alkotó nemzetek, népek fejlődését a békés, egyenjogú együttműködés szolgálja jobban, azoknak a harcát tekinthetjük igazságosnak, erkölcsileg azok tekinthetők fölényben, akik az eddiginél szabadabb utat akarnak nyitni az emberi emancipáció előtt. +++

(Simó Endre írása – Magyar Békekör)

Kiadta: Magyar Békekör

 

A térkép a NATO terjeszkedését mutatja 1949-től korunkig.

Így rombolják szisztematikusan a gazdaságunkat – Dr. Heiko Schöning

Miért fosztják ki és vérzik ki Európát? Heiko Schöning, bestseller-szerző és elemző, aki minden évben kiemelt előadója a Budapesti Nemzetközi Béke és Egészségkonferenciáknak, mint ahogyan az idén szeptember 25-26-án is. Az AUF1-nek adott interjúban beszélt a jelenlegi világhelyzetről.

 

Eközben olyan összefüggéseket tárt fel a legkülönbözőbb fejlemények között, amelyeket eddig senki sem vett észre, és amelyekről a legtöbb ember még soha nem is hallott. A Kla.TV ezért kedves nézőink számára a beszélgetés rövidített változatát hozza el. Schöning célja az, hogy bemutassa a globális események Európára gyakorolt hatásait. Arról is beszélt, hogyan hajtják végre a gazdasági tönkretételt, és hogyan hagyják el a vállalkozók az országot.

(Magyar felirat bekapcsolható a videó jobb alsó sarkában.)

https://www.kla.tv/index.php?a=showstart&lang=de&lpage=false#/s=hu

Fehéroroszország megnyitotta az ukrán határt az “eltévedt gombaszedők” előtt

Az ukrán vezetés próbálja provokálni Fehéroroszországot a konfliktusba való belépésre, de Minszk aszimmetrikus választ adott: Alexander Lukashenko megnyitott három határátkelőt Rivne megyében, ahol dokumentumok nélkül is lehet átlépni. Hivatalosan az „elkalandozó gombaszedők” miatt, valójában azonban a sorozási korú férfiak tömeges menekülését segíti. A Polisszja erdős-mocsaras térsége miatt a határ lezárása szinte lehetetlen. 
A fronton és a hátországban folytatódik az intenzív infrastruktúra-háború. Oroszország június 25-én csapásokat mért Zaporizzsjára, több üzemanyag-állomásra, valamint Kijevre (öt Iszkander-M rakétával egy logisztikai raktárra). Éjszaka Kremencsuk olajfinomítóját és fűtőművét, Dnyipro logisztikai központját, valamint Odessza megye izmaili energiainfrastruktúráját támadták. Ukrajna szerint az elmúlt két hónapban már több mint 150 üzemanyag-állomás semmisült meg. Az irányított Garand-2 kamikaze drónok használata egy év alatt 93-szorosára nőtt (141-ről 13 000 fölé). 
Ukrajna eközben dróntámadásokat hajt végre orosz területen: Moszkva felett tömeges támadást hárítottak el, Tula felett 73 drónt lőttek le, a Novo-Moszkovszk-i erőművet pedig tűz érte. Mindkét fél energiatermelést, logisztikát és ipari létesítményeket támad célzottan. A konfliktus a jelek szerint tovább éleződik.

Beteljesült Csurka jóslatok

Kongó „Ebola üzlete” és az évi 15 milliárd dolláros csalás

Megbízhatunk-e Kongó Ebola-adataiban, amelyekre milliárdos finanszírozási igényeket alapoznak?

Miközben az Egyesült Államok több mint 1,4 milliárd dollárnyi további finanszírozást készül kérni a Kongói Demokratikus Köztársaság ebolahelyzetének kezelésére, már a kezdetektől két súlyos kérdést kell feltenni a csalással kapcsolatban.

Az első kérdés az, hogy a beérkező pénz mekkora része veszik el a segélyezési tevékenység keretében a korrupció és a haszonszerzés miatt.

A második, ennél is fontosabb kérdés az, hogy mekkora mértékű csalást követnek el már a finanszírozás megszerzése érdekében, beleértve azt is, hogy a hivatalos esetszámokat, halálozási adatokat és a gyors terjedésre vonatkozó állításokat felfújják vagy manipulálják-e annak igazolására, hogy indokoltak a kért hatalmas összegek.

Ez a kérdés különösen jelentős annak fényében, hogy az amerikai hadsereg lektorált publikációban megerősítette: az Ebola PCR-tesztek – amelyeket a fertőzésszámok „megerősítésére” használnak – ugyanazon emberi minták esetében is egymásnak ellentmondó eredményeket adhatnak.

Ráadásul a PCR-primerek és próbák genetikai szekvenciasorrendjét sem a gyártó, sem a vizsgálatot végző személy nem ellenőrzi, ami kérdéseket vet fel a pontossággal kapcsolatban, valamint azzal kapcsolatban, hogy a tesztek milyen könnyen adhatnak hamis eredményeket vagy manipulálhatók.

Kongó közelmúltbeli történelme miatt mindkét kérdés megkerülhetetlen.

Mivel végső soron az amerikai adófizetőket kérik arra, hogy finanszírozzák mindezt, nem érdemelnek egyenes és őszinte válaszokat?

Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma már több mint 270 millió dollár közvetlen támogatást jelentett be az ebola elleni intézkedésekre.

A CDC már 107 millió dollár sürgősségi finanszírozást aktivált az Ebola elleni válaszlépések támogatására.

Mindez úgy történik, hogy az Egyesült Államok egyúttal olyan funkciónyeréses (gain-of-function) kísérleteket is finanszíroz, amelyek gyógyszerekkel szemben ellenálló mutáns Ebola-vírusokat hoznak létre.

Egy ország, amely évente 10–15 milliárd dollárt veszít csalások miatt

2015-ben Joseph Kabila elnök korrupcióellenes tanácsadója nyilvánosan kijelentette, hogy Kongó évente 10–15 milliárd dollárt veszít csalások, adóelkerülés és pénzszivárgás miatt – ez az összeg akkoriban megközelítette a nemzeti költségvetés kétszeresét.

Azt mondta, hogy a probléma a kormányzat legmagasabb szintjein is jelen van.

Ez a rendszerszintű korrupció évek óta fennáll.

Az „Ebola-üzlet” előzménye

A feltételezett 2018–2020-as ebolajárvány idején a több százmillió dollárnyi támogatás beáramlása létrehozta azt, amit sok helyi szereplő nyíltan „Ebola-üzletnek” nevezett.

Vizsgálatok dokumentálták a felfújt szerződéseket, a visszaosztásokat, a biztonsági erőknek fizetett eltúlzott napidíjakat és más hasonló konstrukciókat.

Egyes közösségek és a védekezésben részt vevők úgy vélték, hogy bizonyos szereplőknek anyagi érdekük fűződött a válság elhúzódásához, mert ez biztosította a pénz folyamatos beáramlását.

Az egészségügyi dolgozók elleni támadásokat részben ez a felfogás táplálta.

Az ENSZ megbízásából készült felülvizsgálat arra figyelmeztetett, hogy ezek a gyakorlatok károsítani fogják a jövőbeli segélyezési erőfeszítéseket.

A jelenlegi adatok és a finanszírozási kérelem

A hatóságok jelenleg jelentős ebolajárványról számolnak be.

Állításuk szerint a járvány gyorsan terjed, a hivatalos adatok szerint május közepe óta jóval több mint 1000 megerősített esetet és több száz halálesetet regisztráltak.

Ezeket a számokat sürgős, nagyszabású nemzetközi finanszírozás igazolására használják fel, beleértve a Kongresszustól most kért több mint 1,4 milliárd dollárt is.

A központi kérdés a következő: mennyire lehet megbízni ezekben a számokban?

Amikor egy országról dokumentált, hogy évente 10–15 milliárd dollárt veszít csalások miatt, és amikor az előző ebolaválasz során egyértelműen kialakult az úgynevezett „Ebola-üzlet”, amelyben pénzügyi ösztönzők léteztek a válság fenntartására, logikus feltenni a kérdést, hogy a jelenlegi esetszámok és a terjedés gyorsaságára vonatkozó állítások teljes mértékben pontosak-e, vagy eltúlozzák őket annak érdekében, hogy újabb milliárdos támogatásokat vonzzanak.

Egyetlen független vizsgálat sem bizonyította eddig, hogy a 2026-os adatok hamisak vagy jelentős mértékben felfújtak.

Ugyanakkor nem hoztak nyilvánosságra olyan átlátható, független ellenőrzést sem, amely kizárná az ésszerű kételyt egy olyan környezetben, ahol a csalás régóta rendszerszintű jelenség, és ahol a jelentős finanszírozás erőteljes ösztönzőket teremt.

A két kérdés, amely választ követel

1. A kért finanszírozásból mennyi vész el visszaosztások, felfújt szerződések és haszonszerzés miatt, miután a pénz megérkezik Kongóba?
2. És mennyiben maga a hivatalos járványnarratíva – beleértve a finanszírozás igazolására használt esetszámokat is – egy olyan csalás eredménye, amelynek célja e támogatások megszerzése?

Ezek nem jelentéktelen aggályok.

A kérdés lényege az, hogy a válság mértéke és a kért finanszírozás nagysága megbízható információkon alapul-e, vagy ugyanazokon a manipulációs mintázatokon, amelyek korábban is megfigyelhetők voltak.

Amíg nem történik meg a számok erőteljes, független ellenőrzése, valamint nem vezetnek be hatékony biztosítékokat mindkét típusú csalás ellen, addig a Kongó Ebola-adataival kapcsolatos szkepticizmus – vagyis az a kérdés, hogy mennyi valós belőlük, és mennyit alakítottak a finanszírozás megszerzése érdekében – nemcsak indokolt, hanem szükséges is.

Az „ebola-üzlet” története és az évi 10–15 milliárd dolláros csalás fényében minden más csupán a felügyelet súlyos kudarcának minősül.

---

Fordítva Jon Fleetwood írásából