Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
Miro Cerar jogászprofesszor alig egy hónapja alakított pártja nyerte
meg a vasárnapi előrehozott parlamenti választásokat Szlovéniában, írja
az MTI a TV Slovenija és a POP TV által közzétett exit poll alapján.
A közvélemény-kutatás eredményei azt mutatják, hogy a baloldali Miro
Cerar Pártja (SMC) a szavazatok 37 százalékát szerezte meg, bő 17
százalékkal megelőzve a második helyre befutó, ellenzéki jobbközép
Szlovén Demokrata Pártot (SDS). A felmérés szerint a harmadik helyen a
balközép Szlovén Nyugdíjasok Demokrata Pártja (DeSUS) végzett.
Az ukrán tüzérség által találatot kapott ház, Oroszország területén. – 2014. 07. 13 . – 1 halott, 2 sebesült
…”Ezek szándékos,
irányzott lövések voltak az ukránok részéről. – Éspedig abból a célból,
hogy provokálják Oroszországot – és kipróbálják türelmét, hogy meddig
mehetnek el az ellene alkalmazott durvaságban és területi
integritásának megsértésében…” (Russian RT)
…”Ez nem más, mint egy előre kitervelt aljas, álcázott támadás, melyben civilek haltak meg…” (SzRTI)
Már a nyugati média is
elismerte az ukrán támadást Oroszország területe ellen. Csak az ukránok
hazudoznak rendületlenül. – Pedig az ágyúzások és a harci gépek, s
helikopterek berepülései Oroszország területére, már régóta folynak.
- Hírek és vélemények -
“Orosz területen csapódott
be egy ukrán lövedék, egy halott. – Családi ház kertjébe csapódott egy,
a feltételezések szerint Ukrajna területéről kilőtt lövedék a
dél-oroszországi rosztovi területen vasárnap” – írta a magyar kormány
hivatalos hírügynöksége, az MTI.
Majd így folytatja: “Egy férfi
meghalt, egy idős asszony és egy másik személy megsebesült. Az eset az
Ukrajnával határos orosz területen, a Rosztov régióban lévő Donyeck
városban történt. Az orosz Szövetségi Nyomozó Bizottságnak a helyszínen
dolgozó szakemberei megerősítették a lövedék becsapódását…”
Oroszország, Rosztovi terület, – Orosz Donyeck
Az ukránok persze nem ismerik el a
tüzérségi támadást Oroszország területe ellen, – sosem ismerik el a
bűneiket, – hanem megpróbálják az egészet a Luganszki Népköztársaság
Népi Milíciájára kenni. A népköztársaság képviselői pedig felháborodva
utasították vissza, és szándékos dezinformációnak nevezték Kijev
állítását, melyben azt próbálja elhitetni a világgal, hogy a milícia
lőtte, ágyúzta volna Oroszország területét. Ráadásul a katonai elemző
szerint, a milíciának nincsenek is ilyen nagy kaliberű ágyúi abban a
régióban, valamint az egységeik elhelyezkedése is kizárja, hogy ők
tévedtek volna.
De mint később kiderült; nem tévedett itt senki. Az ukránok szándékossága immár bizonyítható.
“Az (oroszországi) Rosztovi terület
kormányszóvivőjének közlése szerint, a lövedék, – közép-európai idő a
szerint; július 13-án vasárnap reggel, 7 óra 20 perckor csapódott be” –
folytatja az MTI. – “Egy 1968-as születésű férfi vesztette életét a
kelet-ukrajnai Donyeckkel azonos nevű, 49 ezer lakosú orosz város
Baltyijszkaja utcájában, ahol két ház is megsérült.”
Az MTI a továbbiakban, hivatalos orosz média forrásokat említ:
“Az elhunyt férfi kezét szétroncsolta az akna – jelentette a ‘Rosszija 24′ hírtelevízió.
Az állami tévé regionális tudósítójának jelentése szerint két másik
ember sebesült meg a lövedék becsapódásakor. Egyiküket, egy idős
asszonyt a robbanáskor keletkezett lökéshullám házának falához dobta,
állapotát kielégítőnek tartják az orvosok.
Az orosz külügyminisztériumban kemény
és konkrét diplomáciai válaszlépéseket helyeztek kilátásba Ukrajnával
szemben a lövedék és a férfi halála miatt. Grigorij Karaszin
külügyminiszter-helyettes a Ria Novosztyinak azt mondta, a
tények azt bizonyítják, hogy veszélyesen erősödik a feszültség
Oroszország és Ukrajna határán. Hozzátette, hogy a diplomáciai
válaszlépések előtt tisztázniuk kell minden körülményt a történtekkel
kapcsolatosan.
Karaszin az ‘Itt Moszkva beszél’
című rádióműsornak kifejtette, az eset ismételten rámutat arra, hogy
mielőbb be kell szüntetni a vérontást és fel kell újítani a
tárgyalásokat, az úgynevezett kontaktcsoport keretében, – minden
érintett bevonásával. A csoportban a kijevi hatalom képviselői az EBESZ
és Moszkva közvetítésével tárgyaltak korábban a délkelet-ukrajnai
szakadárokkal (Sic!) – a délkelet-ukrajnai rendezésről.
A ‘Rosszija 24 hírtelevízió’
emlékeztetett arra, hogy korábban is több alkalommal csapódtak be
lövedékek az Ukrajnával határos dél-oroszországi régió területére, de a
vasárnapi az első eset, hogy a lövéseknek halálos áldozata és
sebesültjei vannak. Múlt csütörtökön több aknavető-lövedék érte a
délkelet-ukrajnai Luganszk megyével határos Rosztovi terület egyik
határállomását, amely Novosahtyinszk település közelében van.
A közelben lévő határátkelő működését
is leállították, s nem először – közölte Rajan Faruksin, a
dél-oroszországi vámigazgatóság szóvivője” – írja az MTI, mely szerint
az Interfax hírügynökség is megerősíti a fenti információkat.
Az Orosz Donyeck határátkelőhely Ukrajna felé.
“Moszkva kemény diplomáciai választ ígért” – MTI:
“Az orosz külügyminisztériumban
kemény és konkrét diplomáciai válaszlépéseket helyeztek kilátásba
Ukrajnával szemben a dél-oroszországi rosztovi területen vasárnap
becsapódott lövedék, és az annak következében megölt férfi halála miatt.
Grigorij Karaszin orosz
külügyminiszter-helyettes a Ria Novosztyi orosz hírügynökségnek azt
mondta, a tények azt bizonyítják, hogy veszélyesen erősödik a
feszültség Oroszország és Ukrajna határán.
Hozzátette, hogy az orosz diplomáciai válaszlépések előtt tisztázni kell minden körülményt a történtekkel kapcsolatosan.”
“Az orosz KüM: fokozódik a feszültség az orosz-ukrán határon” – Oroszország Hangja:
Az Orosz Külügyminisztérium
“Moszkva kemény és konkrét demarsot
intéz a Rosztov megyében történt lövöldözés kapcsán” – mondta Grigorij
Karaszin külügyminiszter-helyettes, államtitkár.
“Az incidens, amikor egy lövedék
lakóházba talált Rosztov megyében, a feszültség veszélyes fokozódásáról
tanúskodik az ukrán határon” – mondotta.
Ma a Rosztov megyei Donyeckban több
lövedék robbant fel, amelyet Ukrajnából indítottak. Az egyik lövedék
lakóházba talált. Egy ember meghalt, ketten megsebesültek.
“Kijev szavai messze járnak az igazságtól…” – Russian RT:
A Russia Today katonai
elemzője egyértelműen cáfolja az ukrán állításokat: “Kijev szavai
messze járnak az igazságtól, amikor azt állítja, hogy az ukránoknak
semmi közük a tüzérségi támadáshoz” – mondja.
Konstantin Sivkov, a
Hadtudományi Akadémia doktora szerint teljességgel kizárt, – hogy
véletlenül, egy eltévedt tüzérségi lövedék repült volna át orosz
területre. A becsapódási helyek, (4 akna) olyan messze voltak a
határtól, – 1.5 km-re, – hogy a véletlen átlövés lehetőségét ki kell
zárni. Ezek szándékos, irányzott lövések voltak az ukránok részéről.
Éspedig abból a célból, hogy
provokálják Oroszországot – és kipróbálják türelmét, hogy meddig
mehetnek el az ellene alkalmazott durvaságban és területi
integritásának megsértésében.
A katonai elemző szerint, a milíciának
nincsenek is ilyen nagy kaliberű ágyúi abban a régióban, valamint az
egységeik elhelyezkedése is kizárja, hogy ők tévedtek volna.
Ráadásul nem ez az első támadása az
ukrán félnek az orosz területek ellen. Az ágyúzások és a harci gépek, s
helikopterek berepülései Oroszország területére, már régóta folynak.
Ukrán harci gép támadást színlelt orosz terület fölött – ITAR-TASS, Russian RT:
“Vasárnap reggel, az ukrán tüzérségi
támadás után, egy ukrán harci repülőgép megsértette Oroszország
légterét. Éppen akkor, amikor a hivatalos vizsgáló bizottság a
tüzérségi támadás körülményeit vizsgálta, – berepült feléjük Ukrajna
felől egy harci repülőgép.
Olyan pozícióban repült, hogy úgy tűnt,
pillanatokon belül rakétatámadást intéz a földön lévő emberek ellen., –
A helyszínen a vizsgálóbizottságon kívül, újságírók és a város lakói
tartózkodtak. – Mindenki azonnal a fedezékek irányába rohant. Kis idő
múlva az ukrán gép eltávozott”.
“Oroszországnak már minden
oka megvan a fegyveres erő alkalmazására, Ukrajnával szemben. A jelen
körülmények között, s az eddigi történéseket figyelembe véve; az Orosz
Hadseregnek minden indoka megvan már arra, – hogy fegyverrel védje meg
magát a támadásoktól és a provokációktól.”
Raskin úgy véli, hogy
Oroszországnak használnia kell végre a saját tüzérségi rendszereit,
aknavetőit az ismétlődő támadások elhárítása érdekében, – mind a földön
és a levegőben.
“Mindazon esetekben tehát, amikor
beazonosíthatóan Ukrajna területéről, az ukrán fegyveres erők részéről
az Oroszországi Föderáció területét tüzérségi támadás éri, –
Oroszország minden előzetes értesítés nélkül, megsemmisít minden
tüzérségi állást, ahonnan a támadás kiindult.”
“Az orosz légtér további megsértése
esetén pedig az Orosz Hadsereg légvédelmi egységei meg fognak
semmisíteni minden berepülő ukrán repülőgépet és helikoptert anélkül,
hogy előzetesen figyelmeztetnék őket” – mondotta Raskin, aki az Állami
Dumában korábban már beszámolt arról, hogy az Orosz Kommunista Párt
kész támogatni az orosz békefenntartó egységek telepítését Ukrajna
területére.
Szabad Riport:
Komoly
csapatösszevonásokat végez Kijev a Krím-félsziget bejáratánál is.
Lehet, hogy az is csak egy provokáció és figyelem elterelés.- De mi
van, ha nem?
Úgy vettük észre, ha valaki
Kijevvel nem bánik elég keményen, akkor azzal szemben elszemtelenedik.
Ahogyan ez most is megtörtént:
Mert, akárhogy is nézzük:
Ukrajna megtámadta Oroszországot! Eddig is voltak kisebb nagyobb
támadások a határ mentén, azonban azt még csak eltussolták valahogy,
mint “véletlent”. Azonban a mostanra rendszeressé váltak az Oroszország
határvidéke ellen indított akciók, melynek már civil áldozatai is
vannak.
Ezt már, (ahogyan a Russian RT katonai elemzője is mondta), – nem lehet a véletlenek számlájára írni.
Ez nem más, mint egy előre
kitervelt aljas, álcázott támadás, melyben civilek haltak meg.
Megkezdődött tehát az oroszországi civilek legyilkolása is?
Hiszen az USA-Ukrajna páros már
hónapok óta nem tud kiprovokálni egy orosz ellencsapást, melyet
ürügyként használhatnának a NATO beavatkozásra, – ezért kezdték el az
ukrajnai orosz lakosság szisztematikus kiirtását, melyet most tetéznek
a hadüzenet nélküli támadásokkal Oroszország területe ellen. Ezzel a
már jól ismert módszereiket alkalmazva, – elkezdenék az oroszországi
civil lakosság tömeges és módszeres legyilkolását is.
Ha Kijev nem kér ezekért a
támadásokért, gyilkosságokért hétrét görnyedve bocsánatot, (márpedig
nem fog), akkor megnézheti magát. Mert nem egyszerűen kiprovokálta, hanem elkezdte az ukrán-orosz háborút.
A “Kommerszant” Kremlhez
közeli forrásokra hivatkozva azt irja, hogy Moszkva türelme igencsak
fogytán van már a Rosztov-régiót ért folyamatos valcmanista provokációk
miatt.
A szombati-halálos áldozatot is
követelő-ukrán provokáció, valamint a Donbasszból Moszkvába is eljutó
egyre vadabb történések hirei a “szigorú hangvételű diplomáciai
ejnye-bejnyénél” komolyabb lépést válthat ki a Kreml részéről. Az
információk szerint Moszkva időben és térben korlátozott, ám célzott
katonai csapással kivánja jobb belátásra birni Valcman Nyalókakirályt.
Megfigyelők ezt úgy értékelik, hogy a
határmenti orosz erők azonnal vissza fognak lőni, ha újabb provokáció
éri az ország területét. A visszalövés pedig pontos és megsemmisitő
hatású lesz!
Habzó szájak, ordítozó nénik
és bácsik, krétakörös füstölgő hátizsákkal, vérig sértett cigányok, a
háttérben Gyurcsány Ferenc. A cigánybűnözést emlegető DK-jelölt,
Pásztor Albert körüli botrány az év legkiszámíthatóbb tüntetését az év
eddigi legszürreálisabb eseményévé varázsolta.
DK-tüntetésre azért is jó járni, mert
az ember pontosan tudja, mire számíthat. Napsütés, két-háromezer,
zömében nyugdíjas rajongó, Vadai, Gyurcsány, egy órányi orbánozás,
simicskázás, diktatúrázás, majd mindenki haza. Most, az Ellenállás
napja című, főleg a “náci emlékmű” okán összerántott tiltakozáson
azonban valami más volt.
A Demokratikus Koalíció az utóbbi
napokban az anno cigánybűnözést emlegető Pásztor Albert kapcsán került
be a hírekbe, a volt rendőrkapitány lett ugyanis a baloldal közös
miskolci jelöltje. Pásztor sokat vitatott szavait azóta az egykori
SZDSZ-es, mosd DK-s Eörsi Mátyás próbálta megvédeni az ATV-n. Az az
Eörsi, aki most az első felszólaló volt.
Az nagyjából tehát borítékolható volt,
hogy lesznek ellentüntetők. Voltak is, performanszt is terveztek, ennél
azonban sokkal meglepőbb volt a közönség reakciója. Eörsi és
Kerék-Bárczy Szabolcs beszéde alatt még minden rendben volt, Kunhalmi
Ágnes szónoklata közben aztán feltűnt a tömegben a krétakörös Gulyás
Márton és társai egy-egy “cigányozás helyett baloldali megoldásokat”
feliratú transzparenssel. Alig volt időnk elolvasni – illetve felfogni,
mi történik -, Gulyás úgy bukott alá, mint a koncerteken a tömegen
szörfölő arcok, amikor elfogy a közönség türelme.
Az aktivista, miután kikísérték a
rendezők, a kamerák és az őt szidalmazó bácsik (“takarodj haza, öcsi!”)
gyűrűjében elmesélte, hogy három ütést is kapott, az egyiket az arcára.
Közben az egyik DK-s igyekezett csitítani a kedélyeket, sikertelenül,
valaki még egy égő cigicsikket is bedobott Gulyás hátizsákjába.
Mire szétszéledtek, már Gyurcsány
beszélt, épp a cigányokról mondott valamit (hogy mindegy, hogy az ember
az-e, vagy nem, elnézést a pongyola idézésért, nem figyeltünk), amikor
megjelent három roma a cigányozást elítélő transzparenssel. Testi
fenyítés nincs, páran beszóltak nekik, egy néni lehájpacnizta
egyiküket, majd valaki megfejtette, hogy “hagyni kell őket, ezek csak
provokátorok”, úgyhogy hagyták is őket.
A tömeg később átvonult a
körbenejlonozott és a rendőrök által bekerített Szabadság téri
emlékműhöz, meglocsolták a virágokat, Vadai Ágnes elmondta, hogy a
holokauszt nem a mi hibánk, de emlékének őrzése a mi
felelősségünk.-tudósit igy a tegnapi El Qro előadásról a hir24.
DE! -Volt ott valami más is! Nem is látható, nem is hallható, nem
is megfogható! Ott volt benne El Qro lendületes, gyújtó hangvételű
szónoklatában! KÉSZÜLJ MAGYAR!-AKÁR A MEGDÖGLÉSRE IS!-ÉRTEM!
Bizony kedves Bal-Rad olvasók! Ott volt ez! MEGDÖGLENI A MAGYARNAK!-ÉRTE, ÉRTÜK!
Vegyük csak sorba a dolgokat!
Tavaly mintegy száz “német
értelmiségi” majdnem szó szerint FEGYVERES LÁZADÁSRA szólitotta fel
újságoldalnyi hirdetésben Döbrögi ellen a magyarokat, a libsik
érdekében!
Nem sokkal később Viviane
Reding kijelentette: (Letagadta ugyan, de…) “MINDENT el fogok követni
azért, hogy megkérdőjelezzem Orbán Viktor választások utáni
legitimitását!
Megestek az ilyen-olyan “választások”-a várt eredményt hozva!
Elkezdődtek a naponta ismétlődő liberális cirkuszok a megszállási szörnyedvény ellen.
Libás Gordonka kisettenkedett a Bilderberg dzsemborira-mint meghivott.
Az IMF “szemlélői” analizálták Banditisztánt, és összevont szemöldökkel távoztak.
At Unió egy csomó ügyben
rosszallását fejezte ki, és most úgy fest, hogy pár száz milliárdra
megstráfolja a költségvetést-ami amúgy is nagy bajban van, tetejébe
pedig elzárta a visszacsorgatandó pénzek csapját.
A magyar államadósság soha nem
látott mértékűre duzzadt, amiben jelentős része van az euro-forint
árarány romlásának, a forint kárára! MEGSZORITÁSOK LESZNEK!
Az osztrák jegybankelnök szerint Banditisztán legalább akkora veszély az EU-számára, mint Ukrajna!
Megjött a héten az EBESZ-verdikt: CSALT A DÖBRÖGISTA HORDA!
Másnap már meg is van az “Ellenállás Napja”! Ellenállni Döbröginek!-BÁRMI ÁRON! Ha kell… ÉRTE! ÉRTÜK!
Mi juthat ezekről az eszünkbe? Az, ami az osztrák jegybankelnök szavai mögött húzódik: MAJDAN! Érte! Értük!
Pesti Majdan! Kijevben is igy kezdődött! Néhány száz fős csürhével! Majd lett HATALOMVÁLTÁS!
A hasznositható forgatókönyv
készen van! Csak adoptálni kell. A nyomorba döntöttek beszéditése
megketzdődött. El Qro és a cigányozás? A cél szentesiti az eszközt! A
magyar megint azt hallja, amit hallani akar! És elhiszi! És ki fog menni az utcára! ÉRTE, ÉRTÜK!
NEM MAGA MIATT FOG KIMENNI!
Készülődik a pesti majdan! “Elitváltás” készülődik Pesten! Mi pedig azt mondjuk: ÓVAKODJ A MAJDANTÓL!
Ami-talán hamarosan-be fog következni, az ÉRTE-ÉRTÜK lesz! Nem értünk! Ez nem a mi harcunk lesz!
EZ MÉG NEM A MI HARCUNK LESZ! EZ MÉG NEM ÉRTÜNK LESZ! EZ MÉG NEM RÓLUNK FOG SZÓLNI!
Nagy
valószínűséggel egy magyarországi zsidó közgazdász, Sztálin hű
kiszolgálója találta ki a málenkij robotot. A szovjetek által keletre
hurcolt több százezer ember közül talán minden harmadik is életét
veszthette, a többiek pedig szörnyű szenvedéseket éltek át. Az
„ötletadó” Varga (Weisz) Jenő neve alig ismert a magyar történelemben,
pedig kulcsfontosságú pillanatokban avatkozott be a magyar politikába.
A málenkij robotot, ezt a korábban „szovjet találmánynak” gondolt,
semmivel sem igazolható eljárást – hiszen nem háborús bűnösökről, nem
törvénytelenségeket elkövetőkről volt szó, de még csak nem is fegyveres
testületek tagjairól – egészen más megvilágításba helyezi egy frissen
megjelent könyv, A Kreml árnyékában. A tanulmánykötet szerzője, Baráth
Magdolna valószínűsíti, hogy Moszkvában nem egy orosz, hanem a
magyarországi ZSIDÓ közgazdász, Varga Jenő volt az, aki először vetette
fel: „a legyőzött ellenséges ország ne csak anyagi jellegű kártérítést
fizessen, hanem munkaerejével közvetlenül is járuljon hozzá a háború
utáni szovjet újjáépítéshez”.
(Baráthhoz hasonlóan vélekedett Varga szerepéről 2006-ban Stark
Tamás, a Magyar foglyok a Szovjetunióban című munka szerzője is.) -
írja a hvg.hu, gondosan elfelejtve, hogy Varga NEM magyar, hanem
magyarországi ZSIDÓ származású csúcsgonosztevő volt.
Varga Jenő az 1919-es magyarországi Patkányköztársaság idején a
zsidó Kun Béla szintén zsidó származású egyik népbiztosa volt.
Életrajzából kiderül, hogy Weisz Sámuel és Singer Julianna fiaként
született szegény zsidó családban.
Igor
Kolomojszkij, a moszkvai bíróság által háborús bűnössé nyilvánított
ukrán-izraeli oligarcha bejelentette, hogy a hágai nemzetközi
bírósághoz fog fordulni és bepereli Moszkvát, mert a Krím-félsziget
csatolása miatt elveszítette az ottani befektetéseit. Kolomojszkij 15
millió dollár kártérítést követel. Mint kiderült, a múlthét folyamán
Dimitrij Medvegyev miniszterelnököt is megkereste egy levélben, amiben
kifejtette, hogy 15 millió dolláros veszteséget könyvelt el a krími
befektetések elfoglalása miatt, különösen azon vállalat lefoglalása
kapcsán, melynek tulajdonában a Bel'bek repülőtér volt. A levélben
felszólította Medvegyevet, hogy az orosz kormány kárpótolja ezekért a
veszteségekért.
Medvegyev nem adott hivatalos választ a megkeresésre, viszont a
moszkvai bíróság még a hét folyamán határozatot hozott az oligarcha
letartóztatásáról, ami feltehetőleg nemet jelent.
Kolomojszkij ellen nemrég bűnügyi eljárást indítottak Moszkvában a
hadviselés tiltott eszközei alkalmazásának, gyilkosságok szervezésének
vádjával. Az oligarcha korábban kifejezetten ellenezte a tűzszünetet és
a délkelet-ukrajnai felkelőkkel folytatott tárgyalásokat, és üzleti
lehetőségeit bevetve mindent elkövetett annak érdekében, hogy Kijev ne
legyen hajlandó a tárgyalásra. Az izraeli-ukrán kettős állampolgár idén
februárig Svájcban élt, majd bevásárolta magát az újonnan alakuló
nyugatbarát hatalmi struktúrába és kormányzói pozíciót kapott
Dnyipropetrovszk megyében. Kolomojszkij több olyan amerikai magán
katonai alakulatot finanszíroz, amely az ország dél-keleti részén
folytatott terrorakciókban vesz részt, elsősorban az általa megvásárolt
területet akarja amerikai zsoldosokkal saját tulajdonba venni.
Mi lenne, ha nem milliárdos gyártósorokon készülnének az autók,
hanem csak a tervrajzok között kéne válogatnunk? Az Oak Ridge-i
amerikai nemzeti laboratóriumban (mely az energiaügyi minisztérium
része) ilyesmivel kísérleteznek, 3D-nyomtatóval szeretnének autót
gyártani – írja a USA Today.
A lap emlékeztet: az autógyártás meglepően hasonlóan indult,
eredetileg személyre szabottan gyártották le a kocsikat az első
megrendelőknek a készítők. A különbség az, hogy az autó akkoriban úri
huncutság volt, most pedig épp az a forradalmi, hogy széles körben
elérhetőek lesznek az egyedi darabok.
A 3D-nyomtatás éppen berobban, mint a számítógép a nyolcvanas
években. Fogalmunk sincs, a közeljövőben mi mindenre leszünk képesek
ezzel a technológiával.
– mondta James Earle mérnök, aki a projekten dolgozik. Az Oak Rigde
elképzelésének része egyébként, hogy erősítsék az amerikai ipart és
csökkentsék az ország energiafüggőségét.
Májusban készült az első
„Azzal kísérletezünk, hogy hogyan lehet a 3D-nyomtatást hatékonyan
felhasználni a gyártásban” – mondta Brian Post kutató, aki szerint akár
egy nagyságrenddel olcsóbban lehet így autót gyártani.
Mivel a nyomtatás során az alapanyagot rétegről rétegre viszi fel a
nyomtató egy felületre, sokkal kevesebb alapanyag veszik kárba, és a
nagyon aprólékos részleteket is könnyebben tudja kezelni a technológia.
A laboratóriumban egyébként nemcsak autókkal foglalkoznak, gyártanak
például művégtagokat is.
Májusban nyomtatták ki az első autót, melyek neve Strati, és vázuk
teljes mértékben Oak Ridge-ben készül. Júniusban ki is próbálták, Earle
szerint sokkal jobban ment, mint gondolták. A kocsi 38 óra alatt
készült el, hajtáslánca és felfüggesztése egy Renault Twizy-ből
származik.
Meglepően halk volt, a vázból nem jön semmilyen zaj, mert egy darabból van.
– mondta Earle. A váz egyébként szénszálból készül. Az autóból
összesen hármat nyomtatnak, a technológiát viszont más termékekre, így
autókra is alkalmazni fogják.
Amíg a fehér faj nem veszi észre, hogy csakis
egy forrásból (az Isten tisztelete, az Isten és Természet egy)juthat tartós
igazságokhoz, nem lesz béke vagy stabilitás a Földön. A természet
megváltoztathatatlan törvényeiben vannak az élet, rend és megértés kulcsai. Az
emberek szavai, még azok is, melyeket a sugallat szülte, másra fordíthatóak, a
szavaktól függnek, hozzájuk lehet adni és el lehet belőlük venni, és esendő
halandók eltorzíthatják őket. Ezért minden írást vagy befolyást, régit vagy
újat át kell szűrni a természeti törvény szűrőjén. A Föld fehér embereinek meg
kell érteniük, hogy éppen úgy alá vannak rendelve a természet vastörvényeinek,
mint a teremtés más elemei, ellenkező esetben nem lesz biztonságuk és békéjük,
mi több, puszta létük is ettől függ. A világ lángokban áll, mert fajokat, alfajokat,
nemzeteket és kultúrákat arra kényszerítenek, hogy megsértsék saját
természetadta ösztöneiket a fönnmaradásra. Sok jóindulatú, de kevés értelemmel
bíró ember tünetek ellen harcol, melyek a természet törvényeivel szembeni
engedetlenség következményei. Mivel az emberi természet olyan, hogy keskeny,
helyi álláspontokat formál a közvetlen környezetéből, a jelen körülményekből és
a belenevelt dogmákból. Az az erős törzs, amely számtalan évszázadon át
irányította a világ eseményeit az emberiség legalapvetőbb ösztöneit használva
ki. A tudatlanok közti harcok és konfliktusok az irányítók álarca. Az embereket
irányító alapvető törvények mélyebb megértése szükséges, ha meg akarjuk védeni
kultúránkat kizsákmányoló hóhérainktól. Ez a pár oldal nem mutatja be a kormány
részletes működését, csak azokat az alapelveket, melyeket ha megértünk,
segítenek a népnek egyénként és a nemzet részeként.
A következőkre figyeljen:
- az
alapító faj keveredése és süllyedése- A természetben semmi sem állandó;
vagy növekszik és fejlődik, vagy zsugorodik és eltűnik.Fegyvertelen és nem harcias nép rabszolgává lesz.
- a
család lerombolása
- elnyomó
adózás
- a
törvényes szervek korrupciója - A
zsarnokságokat lépésről lépésre hozzák létre, és nemes szóvirágokba burkolják.Amelyik kultúra vagy faj megengedi, hogy mások
irányítsák az alantiak egyikét, pusztulásra van ítélve: * információs intézmények. * oktatási intézmények * vallási intézmények * politikai hivatalok * pénzcsinálásuk * jogrendszerük * kulturális intézményeik * gazdasági életük
- terror
és elnyomás azok ellen, akik óvnak a nemzet hibái ellen- A
propaganda szükséges és jogos fegyver minden harcban. A sikeres propaganda
elemei: egyszerűség, érzelmek, ismétlés és rövidség. Mivel az emberek azt
hiszik, amit hinni akarnak, és mivel azt akarják hinni, amiről úgy hiszik, hogy
előnyös számukra, a sikeres propagandának figyelembe kell venni azok személyes
érdekét, akiket meg akar győzni.
- a pénz
romlása (infláció vagy uzsora) - Az
uzsorán alapuló központi bankrendszer legegyszerűbb leírása: A bankárok a
nemzet vagyonát szeretnék kölcsöneik biztosítékaként. Több pénzük van a
kamatokból, mint amit kiadnak kölcsönbe. Így végül a bankok bekebelezik a nemzetet.Uzsora (kamat), infláció és nagy adók lopás, melyet
csalók hoznak létre, és ezek megsemmisítik a nemzet erkölcsét.
-
idegenek beszivárgása az országba, idegen kultúra
-
materializmus - Olyan gazdagságot, mely
áldozatok vagy becsületes munka nélkül jött létre, általában rosszra
használnak.A materializmus alacsonyrendű és
bomlasztó. A nemzet őreinek folyamatosan óvni kell a nemzetet és harcolni a
nemzetben levő materialista szellem ellen. Ha valaki becsületes úton jut
gazdagsághoz a saját és családja jóléte érdekében, ez nem kifogásolható. A
kizsákmányolás, különösen az uzsora és spekuláció, pusztító a nemzetre. A materializmus célja mesterséges állapot
létrehozása gazdagság és tulajdon útján. Az igazi szociális állapotot a család,
faj és nemzet szolgálata adja.A materializmus
nyilvánvaló szükségtelen fogyasztást eredményez, amely végül a természet
megerőszakolását jelenti és a környezet pusztítását. Természetellenes. A nemzet
igazi vezetőinek nem szabad a materializmustól szennyezetteknek lenniük.A kereskedő vagy eladó feladata a csere
létrehozása- Olyan kereskedőket, akik szükségtelen fogyasztást vagy
anyagiasságot hirdetnek, nem szabad eltűrni.
- idegen
háborúk
- olyan
vezetők, akiknek csak a gazdagság és saját dicsőségük számít - Az őrök, vezetők ítélete a természet törvényeit kell,
hogy tükrözze, és az értelem kell, hogy átitassa őket.
-homoszexualitás
- olyan vallás, mely nem a természeti
alapokon nyugszik
Esélyeink:
"Demokrácia után mindig egy erõs ember jön, akit
némelyek diktátornak neveznek.
Ez az egyetlen útja annak, hogy újra rendet teremtsünk
a demokrácia káosza után. Válasszuk a diktátort bölcsen! Neki szívében
védelmezőnek kell lenni. Olyannak, aki megmutatta, hogy egyetlen célja a nép
megóvása. Végcélja az kell, hogy legyen, hogy újra olyan rendet vezessen be,
mely a természet tökéletes rendjén alapul. Ne válaszd ki szavai alapján. Olyat
válassz, aki mindenét feláldozta az elnyomás idején; olyat, aki elszánt és
kitartó. Csak ez igazolja, hogy értékes és igaz szándékú."
Az egyedi globális azonosító bevezetése, ami a felhasználók
személyazonosságának megerősítésével minden ember minden tevékenységét
ellenőrizné, nem új keletű törekvés. Ami talán újdonság, hogy mára a
Lockheed Martin haditechnikai konszern vált a biometrikus azonosítás
globális éllovasává. Milyen megnyugtató.
Természetesen a népszerűsítési és marketing propaganda legfontosabb
eleme a személyazonosság lopásokkal és banki kiberbűnözéssel
kapcsolatos aggályok erősítése, hogy ezáltal az újfajta azonosítási
technológiák, mint az arcfelismerés, az írisz- vagy ujjlenyomat
leolvasás, illetve az ezekkel együtt járó adatbázisok széles körben
elfogadottá váljanak.
A digitális bejelentkező szolgáltatásokat, okoskártyákat és
biometrikus rendszereket tökéletes megoldásokként kínálják, és ezek már
számos különböző ponton szivárognak be a piacra. A globális bankok és
nagyvállalatok pedig közös erővel dolgoznak azon, hogy az emberek
szabvány és központosított módszerekkel lépjenek be a
fogyasztói/webes/banki mátrixba a jövőben. Ehhez adjuk hozzá a tárgyak (simán hekkelhető)
internetét, ami lassan ellepi az otthonainkat, és függetlenül attól,
hogy akarjuk-e vagy sem, egy új valóság küszöbén találjuk magunkat.
Az okoseszközökben folyamatosan felfedezett biztonsági rések okozta
aggodalmakat kihasználva és a sokak által nyűgnek tartott jelszavakra
is megoldást kínálva, a Bionym nevű startup saját megoldással állt elő.
A cég által gyártott karkötő az ember szívveréséből generált egyedi
aláírás segítségével oldja fel az okoseszközöket, szolgáltat azonosítót
a bankjegykiadó automatákhoz vagy engedélyez belépést a biztonsági
rendszerrel ellátott területekre. A cég szerint a rendszer pontosabb,
mint az arcfelismerés.
Mi történik azonban, ha a szívverés hirtelen felgyorsul? Vajon a hozzáférés továbbra is engedélyezett lesz?
Mi történik például, ha egy nyugdíjas éppen szívrohamot kap, és nem
tud hozzáférni saját telefonjához, hogy segítséget hívjon, mivel az EKG
ritmusa a fejetetejére állt?
Ez csupán egy a sok jogos aggály közül.
A Canadian Business egy Torontóban végzett technológiai kísérlet
tudósítása közben botlott ugyanebbe a történetbe. Úgy tűnik, még a
terület szakértői is látnak némi veszélyt a rendszerben:
„Az állandó személyazonosság alapján a hatalom
önkényesen eldöntheti, hogy kinek mihez ad hozzáférést,” mondja Tom
Erlich, a viselhető eszközökre specializálódott torontói tanácsadó.
„Egy disztopikus jövőben lehetségessé válik, hogy például ne kapjak
bebocsátást a Pizza Hut-ba, mert az azonosítóm alapján túlsúlyosnak
számítok és még az is lehet, hogy túlsúly adót kell fizetnem emiatt.
Vagy például ismerhetik minden egészségügyi adatomat, aminek
eredményeként felmehet az egészségbiztosítási hozzájárulásom.” (Extremetech)
Tulajdonképpen már nem is annyira a jövőről beszélünk. Az egészségügyben már számos viselhető kütyü létezik,
amelyeket, a most is működő szenzorokkal összekötve, képesek a viselők
életjeleit valósidőben figyelni. A jó egészség vagy az egészségügyi
problémák előrejelzésének ígéretéért, az emberek tömegesen ölelik
keblükre ezeket az újításokat. Az egészségbiztosítás pedig csupán egy
apró ugrás az egészségügytől, így a fenti disztopikus forgatókönyv
villámgyorsan megvalósulhat.
Egy másik példa az érzelmek és hangulatok által vezérelt és a Nissan által gyártott Neuro Cars lehet.
Az emberek ismét a biztonság nevében fognak hozzáférést biztosítani egy
algoritmus számára saját létfontosságú életjeleikhez, ami elvileg azt
hivatott megállapítani, hogy mennyire alkalmasak a vezetésre.
Felsorolni is nehéz lenne a visszaélési lehetőségeket.
A lényeg, hogy miután a testünket teljes mértékben digitalizálták és
bevitték az adatbázisba, mi magunk válunk a jelszóvá. Attól a ponttól
kezdve lehetetlen lesz bármilyen kapcsolatot fenntartani a fősodrású
társadalommal az adatbázis-algoritmus mátrix engedélye nélkül.
Beültetett érzékelők és mesterséges intelligenciák egész hada követi
majd a fogyasztók preferenciáit, életjeleit, mentális állapotát, az
egyre „okosodó” és bővülő prediktív modellek segítségével, amelyek
célja, hogy jobban ismerjék az embert, mint ő saját magát, illetve,
hogy hozzáférést biztosítsanak az illető személyes adataihoz, például
a rendőrség, a biztosítótársaságok, az állam, a bankok, az
adatkereskedők és a hekkerek számára.
Fontos, hogy minél gyorsabban informálódjunk ezekről a
törekvésekről, mert a lakosság megnyerése már elkezdődött, hogy önként
válasszák a digitális rabszolgaságot és apránként eladják testüket a
technológiai cégeknek, akik nem sokat hezitálnak olyan ajtók
megnyitásán, amelyeket többé senki sem zárhat be, és amelyekről egyikük
sem tudja, hogy hová vezetnek. A rábeszélés pedig villám gyorsan
agresszívvá válhat, ha az uralkodó bürokratikus technokrácia maximális
sebességbe kapcsol.
Visszalépés vagy előrelépés? – Dél-Amerika
legszegényebb országában, Bolíviában legálisan dolgoztathatók gyerekek.
Vitákat kavart a gyermekmunkát engedélyező törvény. A Vatikáni Rádió
német szerkesztősége készített összefoglalót.
A gyermekmunkát engedélyező törvény ellenzői arra figyelmeztetik a
kormányt, hogy feladatuk a gyerekek iskolalátogatásának megszervezése
lenne, nem pedig a munkavégzésük legalizálása. A törvény támogatói
pedig azzal érvelnek, a gyerekek munkájuk révén teremtik elő
taníttatásuk költségeit.
Markus Zander a Miserior katolikus segélyszervezet munkatársaként
jól ismeri a bolíviai helyzetet. A Vatikáni Rádiónak adott interjúban
arról beszélt, hogy Bolíviában 850 ezer gyerek kényszerül dolgozni,
hogy ezzel hozzájáruljon családja, testvérei ellátásához, illetve hogy
előteremtse saját iskoláztatása – tandíj, tankönyvek, egyenruha –
költségeit. Eddig ez a munka illegálisnak minősült, ami azt jelentette,
hogy a dolgozó gyerekek nem érvényesíthették munkavállalói jogaikat.
Ezt a helyzetet kívánták orvosolni a gyermekszakszervezetek, akik
közel 10 ezer gyerektagot képviselnek. Céljuk a munka legalizálásával,
hogy jogbiztonságot teremtsenek a gyerekek számára. Ők üdvözölték a
törvényt – hangsúlyozta Markus Zander, aki pozitívnak ítélte, hogy a
rendelet egyértelmű kereteket teremt.
A törvény kimondja, hogy általánosan a 14 feletti gyerekek
vállalhatnak munkát, de bizonyos esetekben már 10 évesen dolgozhatnak,
így például utcai cipőpucolóként, édességárusként. 12 évesen szülői
belegyezéssel, a munkaügyi minisztérium tudtával és az iskolalátogatás
biztosításával válhatnak alkalmazottá. Esetükben 6 munkaórát engedélyez
a törvény naponta. A tavaly benyújtott törvényjavaslat még elutasította
a 14 év alattiak munkavállalását, ahogy ezt nemzetközi konvenciók is
elvárják azt az aláíró országoktól, de a gyermekszakszervezetek
tiltakozására változtattak az előirányzaton.
A törvény arról is rendelkezik, hogy bizonyos munkákra tilos
gyerekeket alkalmazni, így például bányában, aratáson vagy olyan
helyeken, ahol alkoholt árulnak. Mindez ésszerűnek tűnik, de a papír
sokat elbír – mondja Markus Zander. – Egészében véve előrelépésnek kell
tekintünk a törvényi szabályozást, de csak abban az esetben, ha a
bolíviai kormány jövőbeni célja a gyerekmunka szükségességének
megszüntetése lenne.
Kérdéses, hogy a gyerekmunkát pozitívnak tekintik-e, vagy
kényszermegoldásnak. Az előbbit látszik erősíteni Evo Morales államfő
közelmúltban tett kijelentése, miszerint a dolgozó gyerekek társadalmi
felelősségtudata erősebb. Morales pontosan tudja, miről beszél: az
indián családból származó politikus már 5 évesen dolgozott, ami nem
akadályozta meg abban, hogy első indiánként a legmagasabb állami
tisztségbe emelkedjen. De természetesen nem azért érte ezt el, mert
dolgozott – mutat rá Zander. – Annak ellenére jutott magasra, hogy
dolgoznia kellett és annak ellenére, hogy alig volt lehetősége iskolába
járni.
A német püspöki segélyszervezet bolíviai referense szerint az új
törvény végrehajtása meghaladja a munkaügyi minisztérium kapacitásait:
aligha lesznek képesek a rendelkezések betartását ellenőrizni. Elsőként
azt kellene ellenőrizniük, hogy a gyerekek valóban önként vállalnak-e
munkát, valóban engedélyt adtak-e erre szüleik, munkanapjuk tényleg 6
órából áll, valóban nem alkalmazzák őket bányákban, bárokban. A
munkaügyi minisztérium sem anyagi, sem személyi feltételekkel nem
rendelkezik, hogy mindezeket figyelemmel kísérje, még a felnőtt
munkavállalás ügyintézési terhe is meghaladja lehetőségeit.
A gyerekek helyzetén akkor tudnának javítani, ha a törvény
rendelkezései valóban betarthatók lennének, hiszen fontos lenne a
gyerekek számára a jogbiztonság. Ha elmarad az ellenőrzés, azok a
munkaadók, akik nagyon rossz feltételekkel dolgoztatnak gyerekeket,
csak megerősödnek abban, hogy folytassák eddigi gyakorlatukat –
fogalmazta meg aggodalmát Markus Zander.
A bolíviai népesség mintegy háromnegyede indián (55%), főként kecsua
(30%) és ajmara (25%), de nagy részt tesz ki a mesztic (30%) lakosság
is. Az ország fennmaradó népessége (15%) kreol és fehér. A népesség
85%-a az Andokban él, ezen belül is 60%-uk az Altiplanón, La Paz körül.
Nagyon magas, évi 2,6% a természetes szaporodás. A lakosság több mint
40%-a 20 év alatti, a városlakók aránya 51%. A lakosság 92,5%-a római
katolikus, 2,3%-a pedig a bahái vallás követője. Katolikus érseki
központok: Cochabumba, La Paz, Santa Cruz de la Sierra, Sucre.
A Politikai Bizottság 1961. június
6-i ülésén foglalkozott átfogóan az emigráció helyzetével. A régi magyar
emigráció létszáma akkor – beleértve a másod- és harmadgeneráció tagjait is –
meghaladta az 1 200 000-et. Az 1956/57-es disszidensek mintegy 160 000-en
voltak. A régi emigráció több mint fele (58%) az Amerikai Egyesült Államokban
élt, 65%-uk az amerikai kontinensen. A régi emigráció általában beilleszkedett
a befogadó ország társadalmi és gazdasági életébe, de a folyamat az 1960-as
évek elejére az 1956-os disszidensek esetében is megindult. A lojális szervezetekbe tömörült
emigránsok számát 8-10 ezerre becsülték. Ezekkel a szervezetekkel és
sajtójukkal a Magyarok Világszövetsége
1961-re már szoros kapcsolatban volt, a
magyar külképviseletek révén megfelelő támogatásban részesültek.
A reakciósnak tartott kisebb-nagyobb szervezetek és csoportok száma meghaladta
a 400-at. A tíz legjelentősebb kapitalista országban 189 reakciós magyar
emigráns szervezet működéséről tudott a magyar vezetés (USA 26, Német
Szövetségi Köztársaság 42, Anglia 17, Franciaország 22, Ausztria 19, Belgium
20, Svédország 17, Svájc 8, Olaszország 12 és Kanada 6). Ezeknek a
szervezeteknek több mint 200 magyar nyelvű, rendszeresen megjelenő újságja,
illetve folyóirata volt. A legfelső pártvezetés részére készített
jelentés szerint zavaróan hatott az ellenséges szervezetek működésére egyes
jelentősebb személyek hazatérése, azok magyarországi szereplése és megnyilatkozása.
Éreztette hatását a magyar belügyi szervek az ellenséges szervezetek néhány
vezetőjének diszkreditálására irányuló akciója is.
Az előterjesztés mindazonáltal úgy látta, hogy a Belügyminisztérium felderítő
és elhárító szervei nem használják ki kellő mértékig az ellenséges szervezetek
bomlasztására adódó lehetőségeket, az emigráció és a disszidensek különböző
rétegei felé irányuló akcióik nem kellően koordináltak.
Az elfogadott határozat előírta, hogy javítani és fokozni kell a
Külügyminisztérium és a Belügyminisztérium együttműködését az emigráció felé
irányuló akciók terveinek kidolgozásában és végrehajtásában. A
Külügyminisztérium feladatává tették a reakciós emigráció tevékenységének
elemzését, a nyugati közvélemény előtti leleplezését. A konzuli útlevelek
kiadásának lehetőségével is az ellenséges emigrációs szervezetek bomlasztására
törekedtek.
A PB-határozat előírta a
Belügyminisztérium elhárító és felderítő tevékenységének javítását és fokozását
is, az alábbi feladatok ellátása érdekében: a) Behatolás a reakciós emigráció
jelentősebb szervezeteibe és nemzetközi csúcsszerveibe pontosabb információk
szerzése és a bomlasztás elősegítése érdekében.
b) Az ellenséges emigráció vezéreinek kompromittálása és elszigetelése az
emigrációs körökre gyakorolt hatásuk csökkentése érdekében.
c) A Magyarország és a szocialista tábor többi országa ellen irányuló
provokációk terveinek felderítése, megfelelő ellenakciók érdekében.
d) Az ellenséges hírszerző szervek tevékenységének felkutatása és elhárítása.
A BM munkája az MNK emigrációs politikájának végrehajtásában című,
1967. szeptember 30-i jelentés szerint a Politikai Bizottság 1961. június 6-i
határozatának végrehajtásában a Belügyminisztérium munkája – sajátos
feladataiból következően – elsősorban a reakciós és aktív ellenséges
tevékenységet kifejtő emigráció és a mögöttük álló imperialista erők ellen
irányult. A jelentés szerint a határozat meghozatala után a reakciós emigráció
elleni munkában fokozatosan előtérbe kerültek az aktív politikai akciók. Ennek
során eredményként könyvelték el, hogy sikerült elérni a reakciós emigrációt
finanszírozó és irányító szervezetek leleplezését, valamint az emigráció belső
ellentéteinek fokozását, exponált ellenséges vezetők lejáratását,
elszigetelését; a „fellazítási” taktikában szerepet vállaló szervezetek
tevékenységének esetenkénti befolyásolását, aknamunkájuk hatásának elhárítását,
leleplezését. A „dialógus” nyújtotta lehetőségeket igyekeztek „ellenlazításra”
felhasználni. Eredménynek tekintették egyes emigráns vezetők hazahozatalát és
bevonását különböző akciókba, illetve azt, hogy a hazalátogatókkal céljaiknak
megfelelő – nem feltétlenül operatív – hasznos kapcsolatokat sikerült
kialakítani.
A magyar emigráció történetében az 1963-as év fordulópontot jelentett. A
magyarországi helyzet enyhülésével párhuzamosan a külföldi magyarokkal való
kapcsolatok ápolása a kormányzati politika része lett. A magyar kormány ugyan
már 1957 elejétől erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy az Ausztriában
tartózkodó menekülteket hazatérésre bírja, ez azonban csak részsikereket
hozott. Európa különböző országaiból akkor mintegy 30 ezer ember tért vissza
Magyarországra. 1963 után a Kádár-rendszer is tett engedményeket az emigráció
megítélésében és kezelésében, és az emigráción belül is megindult némi
differenciálódás.
Az Elnöki Tanács 1963. évi 4. sz. törvényerejű rendelete elő kívánta segíteni
azoknak a jogellenesen külföldön tartózkodó magyar állampolgároknak a
hazalátogatását és hazatérését, akik 1945. április 4. és a rendelet
megjelenése, 1963. március 22. közötti időpontban hagyták el az országot. A
rendelkezés hatályát azonban az ellenséges emigrációra nem kívánták
kiterjeszteni. A hazatérni kívánók ügyeinek intézését szabályozó 1963. március
21-i 005. sz. belügyminiszteri parancs szerint a hazatérési engedély kiadását
meg kellett tagadni azoktól, akik még akkor is aktív ellenséges tevékenységet
fejtettek ki Magyarország ellen. Azoknak az exponens emigráns politikusoknak,
vezetőknek a kérelmét, akik kiszökésük előtt, illetve az emigrációban vezető
politikai tevékenységet fejtettek ki, maga a III. Főcsoportfőnökség vezetője
bírálta el. A belügyminiszter a III/I. Csoportfőnökség feladatává tette, hogy
„sajátos eszközeivel” biztosítsa a kapitalista országokban élő kompromittált és
ellenséges tevékenységet folytató személyek felderítését és nyilvántartásba
vételét, azzal is elősegítve a hazatérésre érdemtelen személyek kiszűrését,
illetve hazatérési kérelmük elutasítását. A Belügyminisztérium 1967. szeptember
30-i összefoglalója szerint az Elnöki Tanács 1963. évi 4. törvényerejű
rendelete alapján 1967. augusztus végéig 5123 fő hazatérését engedélyezték,
amelyből 2628 személy 1956 és 1963 között hagyta el az országot. Legnagyobb
számban (1639 személy) 1963-ban települtek haza, a hazatérést kérelmezők száma
azt követően évről évre csökkent. A jelentése elkészültéig az 1956 és 1963
között „disszidált” személyek közül 2388 fő rendelkezett konzuli útlevéllel,
döntő többségük Angliában élt és 1964–1966-ban kért konzuli útlevelet.
A fentebb már említett 1967-es jelentés szerint a Belügyminisztérium
szervei közreműködtek az 1963-as amnesztiarendelet külföldi terjesztésében.
Fiktív emigráns szervezet nevében időszaki lapot adtak ki, amelyben az
emigráció számos élő problémájával foglalkoztak. A Magyarok Világszövetsége lapjában, a Magyar Hírek-ben
közzétett cikket és nyilatkozatot a Szabad Európa Bizottság kiadványa
átvette, és bár a maga részéről kommentárt fűzött hozzá, mégis elősegítette
szélesebb körű terjesztését. A belügyi szervek kapcsolatot építettek ki több
olyan beutazó emigráns újságíróval és íróval, akik alkalmasak és hajlandók is
voltak arra, hogy visszatérésük után lojális hangnemben számoljanak be
magyarországi tapasztalataikról.
A Politikai Bizottság 1963. május 14-i ülésén értékelte az 1961. júniusi
párthatározat végrehajtását. Úgy ítélték meg, hogy erősödött a Magyarország
iránt lojális vagy nem ellenséges emigránsok tábora, miközben folytatódott a
jobboldali emigráns szervezetek bomlása, belső torzsalkodása. Az emigrációs
politikával foglalkozó szervek által kezdeményezett akciók segítségével
sikerült kompromittálni egyes emigráns vezetőket, mélyíteni az emigráns
politikai vezetők közötti ellentéteket. A magyar szerveknek sikerült önkéntes
hazatérésre bírni és hazatérésük után az együttműködésnek megnyerni 12 ismertebb
emigráns személyiséget. Az emigráció politikai vezető köreiben némi zavart
keltett a Látóhatár című emigráns lap két szerkesztőjének (Vámos Imre,
Horváth Béla) hazatérése, a folyóirat magyarországi megjelenése és különösen
az, hogy a lap a szerzők beleegyezésével külföldön élő magyar írók írásait is
közölte. A Külügyminisztérium és a Magyarok
Világszövetsége ezzel párhuzamosan megkezdte magyar egyesületek
létrehozását azokban az országokban, ahol lojális magyar szervezetek még nem
léteztek, illetve a már működő magyar szervezeteket
propagandaanyag-küldeményekkel látta el.
A kapitalista országokban élő, kivándorolt és emigrált magyarok közötti
politikai munka irányítására a jelentés készítői egy bizottság létrehozását
javasolták. A kormány a 3204/1963. sz.
határozatával létre is hozta a „Külföldön élő magyarok ügyeivel foglalkozó
bizottságot”, melynek vezetője a külügyminiszter lett, de helyet kapott
benne a Belügyminisztérium képviselője is. A határozat szerint a bizottság
feladata volt a nyugati országokban élő, kivándorolt és emigrált magyarok
közötti politikai munka irányítása, azok haladó magyar emigráns szervezetekbe
való beilleszkedésének elősegítése, a hazatérések megkönnyítése. A
Külügyminisztérium ezt követően erősítette a külképviseletek emigrációs
munkájának irányítását, néhány követségen külön diplomatát állítottak be az
emigránsokkal való foglalkozásra. Esetenként
diplomáciai lépések is történtek a jobboldali emigráció támadásainak
visszaszorítására.
A Belügyminisztérium 1967. szeptember 30-i – már többször említett – jelentése
nem csupán értékelte az addig elvégzett munkát, de meghatározta a jövőbeni
feladatokat is. Továbbra is fontos
feladatnak tekintették, hogy akadályozzák a reakciós emigráción belül az
egységtörekvések megvalósítását, mindenekelőtt csúcsszervek létrehozását.
Úgy vélték, hatékonyabban kell folytatni az ellenséges szervezetek
bomlasztását, elő kell segíteni belső ellentéteik elmélyülését, le kell járatni
exponált vezetőiket, zavarni kell a
szélsőjobboldali (fasiszta, katonai) szervezetek működését, illetve meg kell
akadályozni e szervezetek utánpótlási, „fiatalítási” törekvéseit.
Változatlanul arra törekedtek, hogy felderítsék
a belső reakció és a reakciós emigráció illegális kapcsolatait, és csökkentsék
a reakciós emigráció befolyását, tekintélyét a hazai ellenséges körökben. A hazai kulturális és propagandaszervekkel együttműködésben céltudatosabban
„ellenlazításra” akarták felhasználni az idegenforgalmat, a külföldi
szakemberekkel való érintkezést, valamint az egyes nevesebb emigráns
értelmiségiekkel meglévő kapcsolatokat. Szükségesnek tartották, hogy – a
lehetőségek szerint a BM rendelkezésére álló speciális eszközökkel is –
közvetlenül segítsék a lojális emigráció szervezeteinek erősödését és
növekedését, illetve megakadályozzák, hogy a zömében politikailag passzív
emigráns rétegekből ellenséges bázist képezzenek. Továbbra is fontos szempont
volt, hogy neves vagy jelentősebb szakképzettséggel rendelkező magyar
származású személyek végleges hazatérését szorgalmazzák.
Az emigráció körében folytatott munka hatékonyságának fokozása céljából
szükségesnek tartották az emigrációval foglalkozó hazai szervek munkájának
fokozott koordinálását, s ezzel kapcsolatban javasolták állandó titkárság
létrehozását a külföldön élő magyarokkal foglalkozó Állami Bizottság (ÁB)
mellett. A titkárság feladata lett volna, hogy összehangolja és operatív módon
segítse az emigráció felé irányuló munkát, szorgalmazza az ÁB határozatainak
végrehajtását.
Az ún. emigrációs politika 1988 decemberéig még többször – a korábbi időszakhoz
képest azonban ritkábban – szerepelt az MSZMP Politikai Bizottsága előtt. Az
1963-as amnesztiarendelet után a testület 1967. december 12-i ülésén
foglalkozott az emigrációs munka helyzetével. Az előterjesztés alapvetően
pozitívan értékelte a korábbi határozatok végrehajtását, de az emigrációs
politika gyakorlati megvalósításában számos hiányosságra is felhívta a
figyelmet. A dokumentum szerint egyebek mellett komoly aggodalomra adott okot
az is, hogy a kiszélesedett kapcsolatokat a nyugati hivatalos szervek
céltudatosan kihasználták fellazítási céljaik érdekében.
Valószínűleg ezzel összefüggésben került sor a belügyminiszter 1967. szeptember
25-i parancsának kiadására, amely úgy rendelkezett, hogy azon személyekről,
akiknek a 24/1966. sz. kormányrendelet szerint nem lehetett beutazóvízumot
adni, mert az ország területén való tartózkodása „az állam érdekeit, a
közrendet, a közbiztonságot sérti vagy veszélyezteti”, tiltó névjegyzéket
kellett összeállítani. A parancs alkalmazása szempontjából a külföldiekkel
azonos elbírálás alá estek azok a külföldön élő, illetve jogellenesen külföldön
tartózkodó személyek is, akik magyar állampolgárságukat sem elbocsátás, sem
megfosztás útján nem vesztették el.
A névjegyzék vezetését, illetve az azzal összefüggő teendők ellátását a parancs
a Külföldieket Ellenőrző Országos
Központi Hivatalra [KEOKH] bízta. A parancs szerint a tiltó névjegyzékbe
folyamatosan fel kellett venni egyebek között a következőket: – fasiszta, revansista, militarista és
más ellenséges emigráns szervezetek, illetve egyéb, Magyarországgal vagy más
szocialista országgal szemben ellenséges tevékenységet folytató szervezetek
vagy csoportosulások tagjait;
– azokat, akik Magyarországról vagy más szocialista országról ellenséges
tartalmú propagandaanyagot készítettek, terjesztettek, illetve ellenséges
nyilatkozatot tettek;
– a Szabad Európa Rádió, az Amerika Hangja, a Deutsche Welle és a BBC magyar
szekciójának munkatársait;
– akik ellenséges emigráns lapokban publicisztikai tevékenységet folytattak;
– azokat a volt magyar arisztokratákat, nagytőkéseket és földbirtokosokat, a
volt horthysta erőszakszervezetek vezetőit, hivatásos állományú katona-,
rendőr- vagy csendőrtiszteket, akik Magyarországgal szemben ellenséges
tevékenységet végeztek;
– azokat az emigrált, illetve disszidált egyházi személyeket, akik
Magyarországgal szemben ellenségesen viselkedtek;
– akik az 1963-as amnesztiarendelet hatályba lépéséig jogellenesen távoztak
külföldre és olyan bűncselekmény elkövetésével voltak gyanúsíthatók, amelyre
nem terjedt ki a rendelet hatálya.
Elindítunk
egy kezdeményezést, melynek keretében összegyűjtjük, és összehozzuk
azokat a banki adósokat, akiknek a szerződését már felmondták, és
végrehajtás indult ellenük. Ingatlan-, és autóhitelesek is
csatlakozhatnak.
Bebizonyítottuk, és évek óta hirdetjük, hogy a csalás ténye
egyetemlegesen, minden deviza alapú kölcsönszerződés, és részben a
forint alapú kölcsönszerződések esetében is kimondható. Többször, több
fórumra is felterjesztettük ezeket a tényeket. Ennek ellenére éveken át
eredményesen szalámizták fel az adósok egységesen becsapott, kifosztott
csoportját, ezzel is folyamatosan sugallva, hogy szó sincs itt átfogó
csalássorozatról, és annak áldozatairól. Önkényesen, a megkérdezésünk
nélkül mindenféle kategóriákba soroltak bennünket aszerint, hogy mire
vettük fel a kölcsönt, mennyit vettünk fel, és ennek tükrében ki
érdemli meg a “segítséget”, és ki nem. Mintha a bankokat bármi alól is
mentesítené az, ha az adós plazmatévét vett a kölcsönből, esetleg
utazott belőle, bármilyen cinikus is ilyesmit feltételezni az adósok
széles köréről.
Sajnos az adósokon belül ennek következtében kialakult egy külön
réteg, ha úgy tetszik, “kaszt”, amely a kezdetektől fogva egyfajta
számkivetett státuszban van: ők a végrehajtás alá vont adósok. Nekik
szerződésük már nincs, csak tartozásuk van. Náluk nincs mit utólag
“kijavítani”, nem lehet a tisztességtelen feltételt más feltétellel
helyettesíteni. A törlesztési képességük nem állítható helyre. Az
ócsai gyalázaton, és az igencsak kétes működésű Nemzeti Eszközkezelőn
kívül nekik segítséget nem ígértek, és most sem ígérnek. A
végrehajtási kényszer bedarálja, és végleg ellehetetleníti őket. Ők nem
100, hanem 2-300%-os vagyonvesztéseket szenvednek el, hiszen amellett,
hogy az ingatlanjaikat elvesztik, a fennmaradó tartozásért is
korlátlanul felelnek, adóstársaikkal, kezeseikkel együtt.
Marad nekik az akár életen át tartó jogfosztottság, feketemunka,
külföldre menekülés, vagy öngyilkosság. A kormány úgy kerüli az ő
témájukat, mint ördög a tömjént, hiszen ők testesítik meg ennek az
egész undorító gazságnak minden következményét.
Eldugják őket a közvélemény elől, nehogyaz emberek szembesüljenek vele, hogy mi történik itt valójában!Na ennek kellmost sürgősen véget vetnünk!
A kívülállóknak, de még az adósok egy jó nagy részének sincs fogalma
róla, hogy mivel jár egy ilyen követeléssel végrehajtás alá kerülni.
Ezért van az, hogy a különféle hírportálokon, fórumokon, a
devizahiteles cikkek, írások alatt a mai napig olyan hozzászólásokat
olvashatunk, hogy “az adósok majd kisebb lakásba költöznek, és meg van
oldva a dolog”, meg hogy “albérletben is lehet lakni”.
Az emberek nagy része nem ismeri a hazai végrehajtási törvényt, nem
tudja, hogy a bank mindent vihet, a kikötött fedezettől függetlenül, és
azon felül is. Abból indulnak ki, hogy a bank nem követelhet többet,
mint a fedezet értéke, mert a természetes jogérzék is ezt sugallja.
Tehát nem látják olyan súlyosnak a problémát, mint mi, akik benne
vagyunk.
Ebbe a téveszmébe a kezdetekkor én magam is beleestem. El lehet tehát
képzelni, mennyire van képben egy hitelt soha fel nem vett ember, főleg
egy politikus, aki nem is ugyanabban a világban él, mint mi,
eladósított földi halandók.
A hazugságok, csúsztatások ellen a legjobb fegyver a nyilvánosság, ezért összefogásra hívoma már végrehajtás alatt lévő adósokat!
Aki ebben a cipőben jár, írja meg saját esetét a haza.fejer@gmail.com
e-mail címre, az alant található formátumban, amit kérek pontosan
betartani! Ellenkező esetben a bejövő információ kezelhetetlenné válik,
mert mazsolázni kell.
Mi a célunk ezzel?
Az eseteket közzé fogjuk tenni a honlapon, mindenki okulására.
Megszervezzük az érintettek egymással történő kapcsolattartását, ez
várhatóan, kényelmi szempontok miatt a Facebook-on fog megtörténni. Aki
nem használja, azzal e-mailben tartjuk a kapcsolatot. Sajnos aki
egyáltalán nem használja az internetet, azzal nehézkes lesz a
kapcsolattartás.
Ha elegen leszünk (ami több százas nagyságrend) elkezdjük a
hírverést, felkeressük a média képviselőit. Célunk az, hogy mint a
legsúlyosabb helyzetben lévő kifosztottak, saját, konkrét eseteinken
keresztül mutassuk meg az embereknek, hogy miközben a kormány képmutató
módon, a törvénytelenségek felett szemet hunyva, a még fizetőképes
adósok szemét morzsákkal szúrja ki, addig minket, végrehajtás alá
vontakat nemhogy az út szélén hagy, hanem egyenesen az árokba készül
belerúgni. Végső célunk pedig az elsétálás, és a kártérítés kiharcolása
lesz!
Mert azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy akinek már elvitték
a fedezetét, attól még bármit is követelhessenek az uzsorások?! Sajnos
erre a költői kérdésre esélyes, hogy mégis igen lesz a válasz,
amennyiben nem állunk ki magunkért.
Nagyon fontos, hogy minél több eset eljusson hozzánk, ezért arra
kérek mindenkit, hogy ha ismeretségi körében van már ilyen adós,
adóstárs, kezes -akár Magyarországon, akár már külföldön-, mindenképp
igyekezzen eljuttatni hozzánk az esetét!
Levélformátum:
Tárgy: Végrehajtás alatt
Név: Település: Bank: Szerződés típusa (célja, fedezete,deviza): Szerződéskötés időpontja: Felmondás időpontja: Felvett összeg (Ft-ban): Visszafizetett összeg (Ft-ban): Végrehajtás alá vont követelés (Ft-ban): Fedezet értéke a felvételkor, és most (utóbbi becsült is lehet): Ha már történt árverezés, ennyiért kelt el a fedezet: Árverezés után fennmaradókövetelés: Ennyien szerepelnek az ügyletben (adóstársak, kezesek):
Rövid esetismertetés: ( Ami nagyon lényeges:
lehetetlenülés története, mennyiről mennyire nőtt a törlesztő, hol tart
az ügy, milyen végrehajtási cselekmények történtek az adósnál, az
adóstársaknál, a kezeseknél, ha még nem történt ingatlanárverezés, mik
a kilátások, várhatóan nullázza-e a követelést az árverezés, vagy
lesz-e fennmaradó tartozás)
Amennyiben nem személyesen küldi be adatait,
használja-e az internetet, hajlandó-e kapcsolattartási céllal
közösségi portálon (Facebook) regisztrálni?:
Hozzájárul-e, hogy nevét, települését és elérhetőségét
(e-mail) a honlapon létrehozandó “esetleírások” menüpont alatt, az
esettel együtt közzétegyük? :