2016. november 16., szerda

Szíria a válság rendezését várja az új ENSZ-vezetőtől

antonio-guterres-hidfo-ru
Bassár el-Aszad, Szíria elnöke azt reméli, hogy az ENSZ új vezetője, Antonio Guterres megválasztása után a Kelet és a Nyugat együttműködik majd a szíriai válság megoldásában.
A szíriai államfő szerint Antonio Guterres képes lehet arra, hogy előmozdítsa a holtpontra jutott együttműködést az ENSZ tagállamai közt, különösen az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország esetében. Guterres beiktatása 2017 január 1-jén várható.
Aszad a portugál RTP hírszolgáltatónak adott interjú során azt mondta, az új ENSZ-vezető beiktatása után
azon kell munkálkodjon, hogy a szíriai válság kapcsán kialakult amerikai és orosz álláspontot közelítse egymáshoz, így végül elérje, hogy mindkét nagyhatalom érdekeltté váljon az ország stabilizálásában.
Szíriában több mint öt éve zajlik polgárháború, melynek során az Amerikai Egyesült Államok kiképzett, anyagi támogatásban részesített és felfegyverzett az államhatalom ellen harcoló, az USA által “mérsékelt ellenzéknek” nevezett csoportokat.
A szíriai háború mintapéldája volt annak a hibrid háborús stratégiának, amit az USA és nyugati szövetségesei világszerte számos alkalommal használtak az amerikai törekvésekkel nem együttműködő kormányok megdöntésére.


http://www.hidfo.ru/2016/11/sziria-a-valsag-rendezeset-varja-az-uj-ensz-vezetotol/

Német miniszter: uniós haderőre és NATO-ra is szükség van

Ursula von der Leyen német védelmi miniszter szerint az Európai Unió nagyobb felelősséget kellene vállaljon saját védelméért, a NATO és az európai védelmi unió pedig kiválóan kiegészítheti egymást.
A védelmi miniszter hétfőn azt mondta, Európának szüksége van a NATO-ra és az európai védelmi unióra is, és a két szervezet össze kellene hangolja tevékenységét. “Az amerikai választásoktól függetlenül mindig is tudtuk, hogy Európa a NATO-n belül is nagyobb felelősséget kellene vállaljon saját biztonságáért. Ez a NATO-n és az európai védelmi unión belül egyaránt megvalósítható.” – mondta.
A közös hadsereg létrehozásának elgondolása elsőként az 1950-es években jelent meg, ám a későbbiekben gazdasági és politikai alapokra helyezték az európai integrációt. Később 2015 márciusában merült fel, amikor Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke azt mondta, az EU saját katonai erővel kell rendelkezzen ahhoz, hogy megfelelő választ tudjon adni a tagállamokra leselkedő fenyegetésekre.
Az európai hadsereg létrehozása az utóbbi hónapok során különösen intenzív vita tárgyává vált a vezető politikusok körében. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár és főként a balti országok vezető politikusai hevesen ellenzik az uniós haderő felállítását, mert ezáltal a NATO létezését érzik veszélyeztetve: ha Európa saját katonai erővel meg tudná védeni magát, nem lenne szükség az amerikai katonai jelenlétre az európai kontinensen. Ugyanezen a véleményen vannak a britek vezetői, azt leszámítva, hogy az Egyesült Királyság kormánya éppen hogy megakadályozni akarja a NATO szükségtelené válását és felbomlását, emiatt a hevesen ellenzi, hogy Európa vezetői az amerikaiaktól független uniós haderőt állítsanak fel.
Szeptemberben Jean-Yves Le Drian francia védelmi miniszter és Ursula von der Leyen német védelmi miniszter egységes európai parancsnoki központ felállítására tett javaslatot, ami a közös európai hadsereg felépítését lehetővé tenné.


http://www.hidfo.ru/2016/11/nemet-miniszter-unios-haderore-es-nato-ra-is-szukseg-van/

219 amerikai háború szemben Oroszországgal, Kínával, Iránnal és ...

 

Amerikai hadviselés szemben Oroszországgal, Kínával, Iránnal és Németországgal Ha valaki az amerikai elnökválasztás és a háborús politika vonalvezetését átlátja, már eleitől fogva Hillary Clinton asszonyra voksol, mint az Amerikai Egyesült államok első elnökasszonyára. És miért? Mert ő, mint senki más ember a földön készenlétben áll az elődei véreskezű háborús istenének áldozni. Ezen a célkitűzésen az sem fog változtatni, ha bármilyen módon Donald Trump-ot választják. A háborúzás meg az ezzel előidézett vérengzés táplálékul szolgál a 230 éve elszabadított ragadozó állatnak. Most is a következő taktika fog előtérbe kerülni: Obama 8 évvel ezelőtt elhangzott elnökválasztási beszédében úgy nyilatkozott választói előtt, mint egy háború-ellenes elnök. Obama szó szerint ezeket mondta: „Én azt ígérem nektek, amennyiben elnökválasztásom előtt a katonaságot haza nem hozzák, akkor a választás után az lesz az első, hogy haza rendelem a katonaságot. Ezt a háborút be fogjuk fejezni, erre számíthattok.” Ennek ellenére Obamát 8 évvel később Amerika történészei, mint a legnagyobb háborúzó elnököt tartják nyilván. Amerika történetében Obama több ideig viselt háborút, mint elődje, Bush, vagy bármely más előző amerikai elnök. Most Hillary Clinton és Donald Trump is azt a lopakodási technikát választotta amit Obama is gyakorolt. Az őket megválasztó népnek puha mancsaikat mutogatják behúzott körmükkel és máris ujjong nekik egész Amerika. Üdvrivalgásban törnek ki az Európai támogatók, nagy az egyetértés és az öröm az óceánon innen és túl. A támogató tömegmédia egymást túllicitálva zeng dícshimnuszokat és megint ugyanazok a lopakodó haverok világbékét ígérnek. Most is, mint mindenkor ez a haver egy ragadozó állat. Hogy ez így van, kiderül Hillary Clinton előéletéből, mert napjainkban ez veszélyeztetné legkomolyabban a világbékét. Nem más, mint Hillary Clinton volt az, aki az Iraki háborúban a fiatal George Bush elnököt ellentmondás nélkül támogatta. Amikor aztán Hillary Barack Obama külügyminisztere lett kulcsszerepe volt a NATO líbiai hadjáratában. Hillary Clinton időközben Irán ellen halálos ellenségeskedést tanúsított. Már 2008-ban bejelentette: „Ha én leszek az elnök, akkor Iránt megtámadjuk” Egy háborúellenes aktivista ezeket a szavakat nem felejti el, nem beszélve arról, hogy meg sem bocsájtja! Most ezzel a meg nem változott ellenséges magatartással már csak egy lépésre van, hogy elnöknek válasszák. Hillary Clinton lelkes lobbista Izrael érdekeiért, hisz a Clinton család alapítványai milliós nagyságrendű adományokat kaptak Szaúd-Arábiától és a többi Golf államoktól. Az atomhatalommal rendelkező Izrael, de Szaúd-Arábia is halálos ellensége Iránnak, bármikor készek Irán ellen háborúzni. Hillary már nagyon régen elismerést és nevet szerzet magának a katonai rajtaütések támogatójaként, akár a potenciális vagy a valóban ellenséges országok elleni küzdelemben. Hillary látszólagos ellenfele Donald Trump pillanatnyilag pontosan betartja az elszigetelt szerepet mégsem szabad elfeledni, hogy e két jelölt mindig is egy és ugyanazon ragadozó állat csoportjához tartozik, csak a bundájuk mintázata különbözik. Ők mindketten ugyanazon érem egyik és másik oldalát is uralják – ez itt a trükk! Minden esetben, ha komoly ellenjátékos lép a porondra, mint a Kennedy testvérek, azokkal gyorsan végeznek. Az amerikai újságíró, a Pulitzer-díj nyertes Seymour Hersh szerint Hillary Clinton felelős azért a 2012-ben végrehajtott titkos hadműveletért, amiben a líbiai mérges gáztartalékokat a CIA segítségével Szíriába csempészték és ott iszlám terroristáknak álcázott embereik bevetették. Ezt a mérgező gáztámadást később az Asszad kormány hadműveleteként híresztelték azzal a céllal, hogy egy amerikai katonai támadást előkészítsen. Az elmúlt 230 évnyi amerikai hadműveletekre visszatekintő alábbi összeállítás igazolja, hogy vannak országok, akiktől rettegnek, mint Oroszország, Kína, Irán és Németország. Aki egy ilyen összeállítást tanulmányoz, eldöntheti, ezen öt nemzet közül melyikre csapott le kegyetlenebbül a ragadozó állat. Az amerikai hadviselésre jellemző művelet, a támadás. Fennállásuk óta eltelt 230 év alatt nem kevesebb, mint 219 alkalommal olyan népeket, nemzeteket támadtak vagy terrorizáltak, akik nekik semmit sem ártottak. Az amerikai adminisztráció arra van beállítva, teljesen mintegy melyik párt kerül hatalomra, hogy harcias mivoltát burkoltan a háttérvezetők forgatókönyve szerint kivitelezze. Egyetlen kitűzött céljuk a politikai hatalom megszilárdítása. A következő összeállítás hűen mutatja a nevezett országok háborús tevékenységét:

USA: 1) 1775-1783: Revolutionskrieg gegen Großbritannien 2) 1775-1776: Kanada 3) 1776-1890 Indianerkriege 4) 1798-1800 Seekrieg mit Frankreich (ohne Kriegserklärung) 5) 1801-1805 Tripolis, Erster Berberkrieg 6) 1806 Mexiko (Spanisches Gebiet) 7) 1806-1810 Golf von Mexiko 8) 1810 West-Florida (Spanisches Gebiet) 9) 1812 Besetzung der Insel Melia (Spanisches Gebiet) 10) 1812-1815 Großbritannien (Kriegserklärung erfolgt) 11) 1812-1815 Kanada 12) 1813 West-Florida (Spanisches Gebiet) 13) 1813-1814 Marquesas-Inseln 14) 1814 Spanisch-Florida 15) 1814-1825 Kariben 16) 1815 Algier, Zweiter Berberkrieg 17) 1815 Tripolis 18) 1816 Spanisch-Florida, Erster Seminolenkrieg 19) 1817 Insel Amelia (Spanisches Gebiet) 20) 1818 Oregon 21) 1820-1823 Afrika (Bekämpfung des Sklavenhandels) 22) 1822 Kuba 23) 1823 Kuba 24) 1824 Kuba 25) 1824 Puerto Rico (Spanisches Gebiet) 26) 1825 Kuba 27) 1827 Griechenland 28) 1831-1832 Falkland-Inseln 29) 1832 Sumatra 30) 1833 Argentinien 31) 1835-1936 Peru 32) 1836 Mexiko 33) 1838-1839 Sumatra 34) 1840 Fidschi-Inseln 35) 1841 Samoa 36) 1841 Drummond-Inseln, Kingsmillgruppe 37) 1842 Mexiko 38) 1843 Afrika 39) 1844 Mexiko 40) 1846-1848 Mexiko 41) 1849 Smyrna 42) 1851 Türkei 43) 1851 Johanna-Insel (östlich von Afrika) 44) 1852-1853 Argentinien 45) 1853 Nicaragua 46) 1853-1854 Riukio- und Bonin-Inseln (Japan) 47) 1854 China 48) 1854 Nicaragua 49) 1855 China 50) 1855 Fidschi-Inseln 51) 1855 Uruguay 52) 1856 Panama, Republik von Neugranada 53) 1856 China 54) 1857 Nicaragua 55) 1858 Uruguay 56) 1858 Fidschi-Inseln 57) 1858-1859 Türkei 58) 1859 Paraguay 59) 1859 Mexiko 60) 1859 China 61) 1860 Angola, Portugiesisch-Westafrika 62) 1860 Kolumbien, Golf von Panama 63) 1863 Japan 64) 1864 Japan 65) 1864 Japan 66) 1865 Panama 67) 1866 Mexiko 68) 1866 China 69) 1867 Insel Formosa 70) 1868 Japan 71) 1868 Uruguay 72) 1868 Kolumbien 73) 1870 Mexiko 74) 1870 Hawaiische Inseln 75) 1871 Korea 76) 1873 Kolumbien 77) 1873 Mexiko 78) 1874 Hawaiische Inseln 79) 1876 Mexiko 80) 1882 Ägypten 81) 1885 Panama (Colón) 82) 1888 Korea 83) 1888 Haiti 84) 1889 Samoa 85) 1889 Hawaiische Inseln 86) 1890 Argentinien 87) 1891 Haiti 88) 1891 Beringmeer 89) 1891 Chile 90) 1893 Hawaii 91) 1894 Brasilien 92) 1894 Nicaragua 93) 1894-1896 Korea 94) 1894-1895 China 95) 1895 Kolumbien 96) 1896 Nicaragua 97) 1898-1899 China 98) 1898 Nicaragua 99) 1898 Amerikanisch-Spanischer Krieg 100) 1899 Samoa 101) 1899-1901 Philippinen 102) 1900 China 103) 1901 Kolumbien 104) 1902 Kolumbien 105) 1902 Kolumbien 106) 1903 Honduras 107) 1903 Dominikanische Republik 108) 1903 Syrien 109) 1903-1914 Panama 110) 1904 Dominikanische Republik 111) 1904-1905 Korea 112) 1904 Tanger, Marokko 113) 1904 Panama 114) 1904-1905 Korea 115) 1906-1909 Kuba 116) 1907 Honduras 117) 1910 Nicaragua 118) 1911 Honduras 119) 1911 China 120) 1912 Honduras 121) 1912 Panama 122) 1912 Kuba 123) 1912 China 124) 1912 Türkei 125) 1912-1925Nicaragua 126) 1912-1941 China 127) 1913 Mexiko 128) 1914 Haiti 129) 1914 Dominikanische Republik 130) 1914-1917 Mexiko 131) 1915-1934 Haiti 132) 1917-1918 Erster Weltkrieg 133) 1917-1922 Kuba 134) 1918-1919 Mexiko 135) 1918-1920 Panama 136) 1918-1920 Sowjetrussland 137) 1919 Honduras 138) 1920-1922Russland (Sibirien) 139) 1920 China 140) 1920 Guatemala 141) 1921 Panama-Costa Rica 142) 1922 Türkei 143) 1924 Honduras 144) 1924 China 145) 1925 China 146) 1925 Honduras 147) 1925 Panama 148) 1926-1933 Nicaragua 149) 1926 China 150) 1927 China 151) 1933 Kuba 152) 1940 Neufundland, Bermuda, St. Lucia, Bahamas, Jamaika, Antigua, Trinidad, Britisch-Guayana 153) 1941 Grönland (Dänisches Gebiet) 154) 1941 Niederlande (Niederländisch-Guayana) 155) 1941 Island 156) 1941 Deutschland (Attacken auf deutsche Schiffe) 157) 1941-1945 Deutschland, Italien, Japan 158) 1942 Labrador 159) 1945-1960 China (CIA) 160) 1946-1947 Italien (CIA) 161) 1947-1955 Griechenland (CIA) 162) 1945-1955 Philippinen (CIA) 163) 1950-1953 Koreakrieg 164) 1949-1953 Albanien (CIA) 165) 1955 Deutschland (CIA) 166) 1953 Iran (CIA) 167) 1953-1954 Guatemala (CIA) 168) 1955 Costa Rica (CIA) 169) 1956-1957 Syrien (CIA) 170) 1957-1958 Der mittlere Osten 171) 1957-1958 Indonesien (CIA) 172) 1955-1965 Westeuropa (CIA) 173) 1945-1965 Sowjetunion (CIA) 174) 1955-1975 Italien (CIA) 175) 1945-1975 30Jahre Krieg in Vietnam (CIA) 176) 1955-1973 Kambodscha (CIA) 177) 1957-1973 Laos (CIA) 178) 1959-1963 Haiti 179) 1960 Guatemala 180) 1960-1963 Ecuador (CIA) 181) 1960-1964 Kongo (CIA) 182) 1961-1961 Brasilien (CIA) 183) 1960-1965 Peru (CIA) 184) 1960-1966 Dominikanische Republik (CIA) 185) 1950-1980 Kuba (CIA) 186) 1965 Indonesien (CIA) 187) 1966 Ghana (CIA) 188) 1964-1970 Uruguay (CIA) 189) 1964-1973 Chile (CIA) 190) 1964-1974Griechenland (CIA) 191) 1964-1975 Bolivien (CIA) 192) 1962-1985 Guatemala (CIA) 193) 1970-1971 Costa Rica (CIA) 194) 1972-1975 Irak (CIA) 195) 1973-1975 Australien (CIA) 196) 1975 Indonesien (CIA) 197) 1975-1985 Angola (CIA) 198) 1975-1978 Zaire (CIA) 199) 1976-1980 Jamaika (Wirtschaftskrieg) 200) 1979-1981 Seychellen 201) 1979-1984 Grenada 202) 1983 Marokko (CIA) 203) 1982-1984 Suriname (CIA) 204) 1981-1989 Libyen 205) 1981-1990 Nicaragua [Anstiftung zum Bürgerkrieg] 206) 1969-1991 Panama (CIA) 207) 1990 Bulgarien (CIA) 208) 1990-1991 Irak, Zweiter Golfkrieg 209) 1979-1992 Afghanistan (CIA) 210) 1980-1994El Salvador (CIA) 211) 1986-1994 Haiti (CIA) 212) 1992-1994 Somalia 213) 1991 Irak 214) 1999 Jugoslawien (NATO) 215) 2001 Afghanistan 216) 2003 Irak 217) 2011 Libyen 218) 2013 Syrien 219) 2014 Ukraine

Russland: 1) 1787-1792: Russisch-Österreichischer Türkenkrieg 2) 1792-1793: Russisch-Polnischer Krieg 3) 1796: Russisch-Persischer Krieg (gegenseitiger Eroberungskrieg) 4) 1804-1813: Russisch-Persischer Krieg (gegenseitiger Eroberungskrieg) 5) 1808-1809: Russisch-Schwedischer Krieg 6) 1900: Russisch-Chinesischer Krieg (Russen besetzten Mandschurei) 7) 1814-1918: Erster Weltkrieg 8) 1917/18-1920: Russischer Bürgerkrieg 9) 1939-1940: Sowjetisch-Finnischer Winterkrieg 10) 1941-1945: Zweiter Weltkrieg 11) 1941-1944: Finnisch-Sowjetischer Fortsetzungskrieg 12) 1941: Anglo-Sowjetische Invasion des Irans 13) 1979-1989: Afghanistan 1994-1996: erster Tschetschenienkrieg 1999-2009: zweiter. Tschetschenienkrieg 14) 2008: Georgien ( Georgien war aber der Angreifer)


Iran: 1) 1826-1828: Russisch-Persischer Krieg (unter Druck der Briten u.a. im Nordiran)

Deutschland: 1) 1848-1851: Schleswig-Holsteinischer Krieg (Befreiungskriege) 2) 1864: Deutsch-Dänischer Krieg (Befreiungskrieg) 3) 1866: Deutscher Krieg (Preußisch-Österreichischer Krieg) (unklar, wer begonnen hat) 4) 1870-1871: Deutsch-Französischer Krieg (von Frankreich begonnen) 5) 1914-1918: Erster Weltkrieg 6) 1941-1945: Zweiter Weltkrieg 7) 1941-1945: Russlandfeldzug/ Ostfront 8) 1999: Jugoslawien (NATO) 9) 2001-? Afghanistan 10) 2015: Syrien


China: 1) 1914-1918: Erster Weltkrieg 2) 1927-1949: Chinesischer Krieg 3) 1929: Chinesisch-Sowjetischer Grenzkrieg (1929) (es ließ sich nicht feststellen, wer begonnen hat) 4) 1941-1945: Zweiter Weltkrieg 5) 1962: Indisch-Chinesischer Grenzkrieg

A tapasztalat az, hogy az exit pollok mindig minden körülmények között pontosan mérnek, erröl már könyvek, doktori disszertációk, meg hasonlók születtek.

A hibahatáruk úgy kb. két százalék alatt van, azon felül már ki kell vizsgálni, hogy mi lett rosszul csinálva, vagy ha semmi, akkor alapos a gyanúja a választási csalásnak.

Nemhiába minösül sok országban büncselekménynek az exit pollok eredményeinek nyilvánosságra hozatala az urnák zárulása elött. Ez az azért van, mert pontos képet adnak a választás addigi menetéröl, s a nyilvánosságra hozataluk mobilizálhatná azokat a választókat, akiknek a jelöltje vesztésre áll.

S azt se feledjük, hogy az ún. demokratikus világban soha egyetlen választási csalás sincs elismerve, a médiumok szinte parancsszóra titkolnak el mident, amit a hatalom nem enged meg nekik nyilvánosságra hozni.

Az USA-ban már 2000-ben, 2004-ben és 2012-ben is meg lett buherálva az elnökválasztás ... 2000-ben Al Gore gyözött, 2004-ben John Kerry, 2012-ben pedig Mitt Romney.

A nép akarata csak akkor érvényesülhet, ha összhangban van a titkos társaságok, a háttérhatalom legfelsöbb szintjeinek akaratával.


http://www.pokolraveluk.com/content/index.php?option=com_content&view=article&id=201:2016-11-15-07-15-05&catid=21:kuelfoeld&Itemid=58#comments

Bőröndben hordta a líbiai pénzt Sarkozy kampányára

sarkozy-hidfo-ru
Egy libanoni üzletember, Ziad Takieddine elismerte, hogy ötmillió eurót szállított Moammer Kadhafitól Franciaországba, ami a líbiai vezető részéről hozzájárulás volt Nicolas Sarkozy 2007-es választási kampányához.
A libanoni-francia kettős állampolgár Takieddine a Mediapart francia lap oknyomozó újságíróinak adott interjút, melyben azt mondta, ő személyesen vitt el ötmillió eurót a líbiai vezetőtől Franciaországba. A Mediapart többek között az ő segítségével újabb részleteket hozott nyilvánosságra Sarkozy 2007-es kampányának finanszírozásáról.
Az üzletember elmondása szerint 2006 novemberétől kezdődően, illetve 2007 első hónapjaiban három alkalommal is látogatást tett az országban, franciaországi útjai során pedig bőröndökben vitte az illegális kampánytámogatást.
A weboldal először 2012 tavaszán hozott nyilvánosságra dokumentumokat, melyek alátámasztották, hogy Líbia 50 millió euróval támogatta Sarkozy 2007-es kampányát. A politikus nemrég jelentette be, hogy 2017-ben is indulna az elnöki posztért.

http://www.hidfo.ru/2016/11/borondben-hordta-a-libiai-penzt-sarkozy-kampanyara/