Hegedűs
Lórántné, a Jobbik egyik alelnök-jelöltje feljelentést tett, miután
egy szélsőjobboldali honlapon olyan írás jelent meg, miszerint id.
Hegedűs Lóránt ügynök volt az átkosban, és “elvtelenül belesimult a
fennálló rendszerbe”.
A politikus saját Facebook-oldalán számolt be arról, hogy feljelentést tett a Médiavadász nevű oldalon megjelent írás miatt, a cikk szerzője és az oldal szerkesztője ellen.
“Tájékoztatásul
közlöm, hogy férjemmel együtt büntetőfeljelentést tettünk a
Médiavadász engem, férjemet, apósomat- néhai Dr. Hegedűs Loránt
püspököt és a Hazatérés Temploma Gyülekezetét rágalmazó cikkének írója
és az oldal szerkesztője ellen is.” – írta.
A
Médiavadász oldalon április végén megjelent, “Az igazi radikalizmus” c.
írás a fővonalú sajtóban akkor terjedő magyarázatokkal ellentétben azt
írta, hogy Vona Gábor nem a párt radikálisaival számol le, hanem
háttérbe szorít a pártvezetés számára bizonyos szempontból
vállalhatatlan személyeket, akik “a szó eredeti értelmében vett
radikalizmus” útjában állnak. A cikk sorra vette azokat a politikusokat,
akikkel szemben a pártelnök vétójogával fog élni a következő
tisztújító kongresszuson, ill. a szerző kifejtette, szerinte milyen
szempontból vállalhatatlanok a párt számára az említett személyek – így
került képbe Hegedűs Lórántné is.
Az írás
Szávay és Apáti István kapcsán “intellektuális hiányosságokat”
említett, Novák Előd tevékenységét pedig nemzeti anarchizmusként
jellemezte. Hegedűs Lórántné kapcsán azonban a cikk “Hegedűs-klánt”
említett, és azt írta, hogy id. Hegedűs Lóránt az előző
rendszerben ügynökként működhetett. “Elgondolkoztató, hogy id.
Hegedűs Lóránt – akinek egyébként felmenőit némelyek szerint még
Horowitznak hívták – nem volt-e ügynök az átkosban, vagyis nagy
„radikális” létére, ha éppen az érte meg, nem simult-e bele elvtelenül a
fennálló rendszerbe?”
Hegedűs
Lórántné később saját Facebook-oldalán közölte, hogy rágalmazás miatt
feljelentést tesz. A bejegyzés alatt megjelenő kommentárok a Jobbikon
belüli leszámolást valószínűsítenek. Ugyanakkor, az írás maga
egyértelműen kijelentette, hogy “Hegedűsné alelnöki jelölésével
foglalja a helyet” olyan politikusok elől, akik jelenleg is a nemzeti
radikalizmus ismert alakjai (név szerint Orosz Mihály Zoltánt
említette). Az ügynökvád tisztázását (megállapítani, hogy tényleg üres
rágalmazásról van-e szó) egyébként nagy mértékben akadályozza, hogy a
rendszerváltás után 26 évvel továbbra is feltáratlanok azok az
ügynökakták, melyek bizonyíthatnák a vád megalapozatlanságát.
Külső erők avatkoznak be a Jobbikos tisztújításba
Vasárnap
tartja tisztújító kongresszusát a Jobbik, amin eldőlhet, hogy a párt
az embereket kívánja-e képviselni, vagy az elmúlt két évtized
elitcsoportjai alakítanak ki új erőegyensúlyt a pártban. A felfokozott
hangulatban a kormánysajtó és a liberális média leplezetlenül támogatja
saját jelöltjeit, és “minden golyó nekik talál”.
Volner
János, a Jobbik alelnöke nyugalomra intette a párt tagjait: elmondása
szerint az utóbbi napokban olyan mértékben felkorbácsolódtak az
indulatok, hogy többen azt fontolgatják, kapitulálnak az ellenségnek,
és kilépnek a pártból.
Az
utóbbi egy hét során azonban nem csak a Jobbikban, de más pártokban is
fokozódott a nyugtalanság. Aki azt gondolta, hogy egy párt alelnökeinek
megválasztása az adott párt belügye, annak csalódnia kellett: más
pártok sajtóorgánumai immár leplezetlenül támogatják saját jelöltjeiket
a Jobbikban, illetve kiterjedt sajtóoffenzívát indítanak a rivális
csoport jelöltjei ellen. A Jobbik tisztújító kongresszusának így nem az
a legnagyobb tétje, hogy a választók és a tagság számára elfogadható
jelöltek jutnak-e alelnöki poszthoz, hanem, hogy a rivális politikai
erők milyen arányokkal osztják le egymás közt az “új erő” vezető
pozícióit. Az utóbbi napokban bizonyos sajtóorgánumok igencsak
elvetették a sulykot, és gyakorlatilag teljesen nyíltan támogatják saját
embereiket, illetve hoznak nyilvánosságra kétes ügyeket a rivális
csoportok embereiről.
Ennek célja részben az, hogy egyértelművé váljon érintettségük a Jobbikon belüli harcokban – ezáltal a Jobbik párttagságának demoralizálása –
részben
pedig az, hogy ténylegesen is érintettek az egyes jelöltek
pozicionálásában. Volner János közleménye alapján a Jobbikos tagság
demoralizálását sikeresen megvalósították a rivális politikai erők. A
vezető posztok elosztása pedig holnap válik véglegessé.
Aki
figyelemmel kíséri a Jobbik körül alakuló helyzetet, minden bizonnyal
maga is tudna említeni olyan újságcikket, amin keresztül egy másik párt
kifejezetten megbuktatni, vagy megválasztatni akar egy politikust a
Jobbikban. Kezdve a pártvezető személyénél: annak ellenére, hogy a
Jobbik vezetői tagadják a – volt (?) – Fidesz-közeli
milliárdossal ápolt kapcsolatra vonatkozó vádakat, Simicska Lajos
sajtóorgánuma láthatóan a pártelnök pozíciójának stabilizálására
törekszik: a Magyar Nemzet címlapon számol be arról, hogy Vona Gábor
támogatottsága a pártban 92,8%-os, nincs kihívója az elnöki poszton, Novák Előd pedig felelőtlen.
Később a Fidesz-közeli Nézőpont Intézet kiadta egy a Magyar Idők
számára készült közvélemény-kutatás eredményeit, mely szerint a tagság
fele Novák Elődöt is alkalmasnak tartja
a párt vezetésére. Az adatokat a Fidesz körüli valamennyi sajtóorgánum
leközölte, hangsúlyozván, hogy Novák Elődöt többen tartják alkalmasnak a
Jobbik vezetésére, mint ahányan határozottan elleneznék Novák
elnökségét. Ugyanakkor, ez nem feltétlen jelenti azt, hogy a kormánypárt
Novák Elődöt látná szívesen a Jobbik élén: ameddig az
átmeneti konfliktus fennáll, a belharc során előkerülő információk
alkalmasak a Jobbik egészének erodálására.
A
liberális sajtóblokk működtetőinek érintettségére szintén egyszerű
példát hozni: nem sokkal azután, hogy a Magyar Idők beszámolt Novák
pártelnökségének esélyeiről, a HVG-n egy szinte már hisztérikus hangnemű
írás jelent meg, miszerint “a Fideszes Nézőpont kiáll Novák Előd mellett”. A lap szerint “az értelmezhetetlen
cég által készített anyagot a senki által nem olvasott Magyar Idők
hozta le, az MTI természetesen kiadta hírként”. A HVG külön hangsúlyozta, hogy “a kormányközeli cég szerint létezik néhány százezer olyan ember az országban, aki alkalmasnak tartja Novákot pártvezetőnek”.
Az Index mindeközben
szintén a kormánymédia érintettségét kifogásolja: Fábián Tamás szerint
Novák Előd egy “töltény Habony Árpád revolverjében”. A szerző szerint a
kormánymédia támogatja Novák Elődöt, de mivel “már nincsen hova”,
inkább csak annak előnyeit élvezik, hogy Novák alelnöki jelöltsége
megbontja a Jobbik egységét, ami kedvező fejlemény a kormánypárt
számára. “Kérdés, hogy ez volt-e a levonuló kuruc utolsó nagy dobása, vagy vannak még Habonyék pisztolyába szépen illeszkedő tölténye a Jobbik ellen lázadó Nováknak.”
– írta. Miközben a liberális sajtó Novák Előd vélt vagy valós
kormánytámogatását ostorozza (és lehetőség szerint mindkét oldal
igyekezne Novákot beleprovokálni egy új párt alapításába), észrevehető,
hogy a liberális sajtóorgánumok tulajdonosai ezáltal Vona Gábor
pozícióit stabilizálják – ez az erővonal pedig valóban egybeesik a
Simicska Lajos újsága által képviselt erővonallal, ami Vona párton
belüli egységes támogatottságát hangsúlyozta ki.
Volner
János közleménye ezáltal teljes megalapozottságot nyer. A fentiekből
látható, hogy a rivális politikai erők fokozottan érintettek a Jobbikon
belül egy új erőegyensúly kialakításában. Ennek tudata azonban
nagy mértékben demoralizálta a párt tagságát (és szimpatizánsait),
hiszen a párttagok számára is látható, hogy ellenséges politikai erők
támogatnak – vagy meg akarnak buktatni – bizonyos jelölteket, miközben a
Jobbik védtelen ezekkel az erőhatásokkal szemben: a párt
vezetői saját pozícióharcaikkal vannak elfoglalva ahelyett, hogy együtt
számolnának le a külső fenyegetéssel. Nem viselkednek különálló,
egységes elitcsoportként, ehelyett egy külföldi erők és belföldi
szatellit-szervezeteik – melyek elitnek gondolják magukat – közti új
erőegyensúly kibontakozása van folyamatban a párton belül.
A
rivális politikai erők pedig teljes mértékben érdekeltek ennek a
helyzetnek a fenntartásában. Sikeresen elérték a Jobbik tagságának és
szimpatizánsi körének demoralizálását. Ez amellett, hogy a párt
támogatottságát átmeneti jelleggel csökkenti, egy erőteljes, a
pártszakadás irányába ható tényező is. Emellett sikeresen
megakadályozza, hogy a különböző érdekek egyvelegéből új, a korábbiakból
származó, de azoktól különállóan cselekvő elitcsoport fejlődjön ki.
Elég visszakövetni az utóbbi egy hét sajtóanyagait, hogy megállapítsuk: a
liberális sajtó és a kormánysajtó néhány száz alkalommal biztos leírta
a “pártszakadás” szót, esetenként abszolút jellegtelen események
kapcsán is. Ugyanakkor, a Jobbik tisztújító kongresszusának nem pusztán
annyi a tétje, hogy ki milyen pozíciót visel majd a pártban, vagy,
hogy a párt új irányvonala az emberek érdekét képviseli-e, esetleg
valamelyik milliárdosét. A holnapi történések kezdőpontjait jelentik
egy eseménysorozatnak, melynek során elválik, hogy a magyar politikai
rendszer hozzáhasonul-e a lengyel mintához. Ennek az eseménysorozatnak
következő meghatározó pontja az MSZP tisztújító kongresszusa, ami a
Jobbikos tisztújítással együtt a magyar politikai modell következő
évtizedeit meghatározhatja.
http://www.hidfo.ru/2016/05/kulso-erok-avatkoznak-be-a-jobbikos-tisztujitasba/
http://www.hidfo.ru/2016/05/kulso-erok-avatkoznak-be-a-jobbikos-tisztujitasba/