Az
indonéz fővárosban, Jakartában elkövetett merényletsorozatért a
felelősséget a Daesh (Iszlám Állam) vállalta magára. A kivitelezés
koncepciója azonban inkább a terrorszervezet hátrányára szolgál. A
takfirista ideológia térségbeli támogatottságának és a rendelkezésre
álló eszközöknek előre nyilvánvaló hiánya miatt a látványos brutalitás
elmaradt. Felmerül a kérdés: ilyen körülmények között a Daesh miért
vállalta fel mégis a támadást?
A
támadásban részt vevő személyek pontos száma még nem tisztázott. A hét
halott között az öt támadó mellett egy kanadai állampolgár, és az
indonéz biztonsági erők egyik embere van. Két támadót élve fogtak el. A
merénylők motorkerékpárokról, házi készítésű kézigránátokat dobáltak a
városközpontban tartózkodó emberekre, és csőbombát robbantottak egy
rendőrposztnál.
Indonézia
a föld legnagyobb muszlim populációval rendelkező országa, és a világ
negyedik legnépesebb államalakulata. Az Indiai-óceánt a
Csendes-óceánnal összekötő stratégiai fekvése mellett (Malakka-szoros)
a legnagyobb szigetország. A Jemaah Islamiyah által 2000-2005 között
elkövetett merényletek óta az extremista iszlám ideológiájú
szervezeteket az indonéz biztonsági erők a Szulavézi-sziget esőerdejébe
szorították vissza, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy ott is
maradjanak. A nagyvárosokban és az indonéz szigetvilág más részein a
biztonsági intézkedések következtében az iszlamisták azóta képtelenek a
térnyerésre.
Az
indonéz szakszolgálatok adatai szerint az országból összesen 500
állampolgár csatlakozott a Daesh szíriai és iraki műveletéhez. Ez a szám
a több mint 200 milliós muszlim közösség arányában elenyészően kevés
és azt mutatja, hogy még az indonéz társadalom radikális iszlamista
rétege is elutasítja a Daesh ideológiai fennhatóságát. Ez a réteg
ehelyett a lokálisan jelen lévő radikális csoportokat támogatja. A
legjelentősebb ilyen csoport az al-Kaida helyi szárnyaként számon
tartott Jemaah Islamiyah (JI). A JI a 2002-2005 közötti időszakban
külföldi, az atlanti tengely országaiból érkező turisták által kedvelt
üdülőhelyek, és az ausztrál követség ellen elkövetett öngyilkos
robbantásos merénylet révén vált hírhedtté. A JI elutasítja a Daesht,
és semmilyen együttműködést nem folytat vele indonéz területen.
Az
indonéz rendőrség által a lefoglalt támadóeszközökről közzétett fotókon
házi készítésű gránátok és csőbomba látható egy maroklőfegyver
mellett. Ha a merénylők arzenáljában kizárólag ezek a fegyverek
szerepeltek, akkor az azt jelenti, hogy a Daesh indonéz hálózata
rendkívül kezdetleges, talán nem is létezik. A két élve elfogott
merénylő pedig bizonyíték arra, hogy a terroristák nem voltak
egységesen készek saját életük feláldozására.
Az
akciónak a Daesh eddigi merényleteivel ellentétben nem volt igazi
brutális propaganda jellege. Az indonéz hatóságok az utóbbi időben a
terrorszervezet lehetséges kibontakozásának megakadályozására az
országba érkező ujgur extrém iszlamisták felderítésében és elfogásában a
kínai szolgálatokkal kooperálnak. A Szulavézi belső központi területén
a JI mellett a szintén az esőerdő mélyén működő Daesh szimpatizáns
szakadár iszlamista csoportok (JAT, KOMPAK, Santoso) állományban,
támogatottságban és fegyverellátmányban lekorlátolt lehetőségei a JI
dominanciája és a biztonsági monitorozás miatt olyannyira szűkek, hogy
műveleti kapacitásuk semmisnek mondható.
Indonéziát
számos különböző népcsoport alkotja, és a közöttük fellépő erőszakos
jellegű etnikai-vallási konfliktusok sorozata (Dili, Maluku, Sambas,
Sampit, Walisongo) legutóbb a XX.-XXI. század fordulóján söpört végig
az ország szigetein. A konfliktussorozat a központi kormányzat
ellenőrzése alatt álló területek egy részének függetlenedésével zárult
(Kelet-Timor), más területek nagyfokú autonómiát kaptak (Nyugat-Pápua,
Aceh).
Fontos
felhívni arra a tényre a figyelmet, hogy az indonéz területen a
különböző etnikai-vallási vonalak mentén fellépő “függetlenedési
törekvések” a volt Jugoszlávia területén zajló ugyanilyen jellegű
folyamatokkal teljesen egy időben zajlottak, és mindkét esetben
ugyanazon forgatókönyv szerint valósultak meg.
A
történéseket felügyelő nemzetközi katonai erőstruktúra felállítása
(SFOR-INTERFET) minden esetben a NATO atlanti tengely vezető országainak
felügyelete alatt történt. Az SFOR létrehozásánál az USA adta a
katonai potenciál nagyobb hányadát és a parancsnoki tisztet betöltő
személyt, míg az INTERFET ausztrál vezetés alatt operált.
Az
addigi államközösségek felbomlása után mind a Balkánon, mind az indonéz
régióban bizonyos tiszta etnikai alapú területek kiváltak (Montenegro,
Kelet-Timor) míg más ugyanilyen területeket továbbra is
kényszerközösségbe kényszerítettek (Bosznia, Aceh, Nyugat-Pápua),
megvetve ezzel egy újabb konfliktus kibontakozásának lehetőségét, és egy
későbbi ismételt beavatkozás alapjait.
Indonézia
esetében ezek a kényszerközösségek időzített bombaként ketyegnek. Az
indonéz kormányzat nyomás alá helyezésére elég az ilyen típusú
közösségek egyetlen tagját megtámogatni egy a mostani jakartai történés
által előidézett instabilitás okozását feltételező helyzetben. Az
indonéz régió számos ilyen kényszerközösségből áll, és az első nagyobb
dominó felborítása után a függetlenedési törekvések helyi
erőszakcselekményei, és az arra a központi kormányzat által adott
szükségválaszok viharos gyorsasággal söpörnek majd végig a
szigetvilágon. Ezt a folyamatot az atlanti geopolitikai blokk egy újabb
beavatkozási jogalapként tüntetheti fel. Ennek a lehetőségnek a
valószínűségét bizonyítja, hogy az Ausztrál Haditengerészet gyorsított
ütemben hajtja végre flottája teljes modernizációját, melynek első
lépcsőjében a pontosan ilyen földrajzi környezetben végrehajtandó
beavatkozásokra tervezett Canberra osztályú helikopter hordozó
anyahajóból 2015 decemberében üzembe helyezték a másodikat is. A két
hordozón kívül három Hobart osztályú légtérvédelmi irányított
rakétaromboló építés alatt áll, és a tervek szerint 11 db épül majd
összesen ebből a típusból, ami az ausztrál partszakasz lefedésére
elegendő kapacitás többszöröse.
Eközben
az indonéz központi kormányzat felmérve az atlanti tengely távlati
geopolitikai stratégiájában a szigetországnak szánt szerepet, tárgyalni
kezdett Washingtonnal. Joko Widodo elnök október végi washingtoni
látogatása során kifejezte Indonézia csatlakozási szándékát a TPPI-hez
és haditechnikai együttműködést kötött Japánnal. A védelmi kiadások
tervezett megduplázása helyett annak csökkentését határozta el a
kormányzat a 2016-os évben, és ez a tervezett orosz Szu-35
flottavásárlás biztos meghiúsulását jelenti. Emellett az amerikai
légierő indonéz területi kapacitásainak növeléséről is megállapodás
született.
Mindezt
figyelembe véve látható, hogy a mostani jakartai támadás egyetlen
geopolitikai nyertese szintén az USA, amely a központi indonéz
kormányzatra való nyomásgyakorlás céljára próbálja felhasználni a
merénylet által előidézett bizonytalansági faktort. A központi
kormányzat atlanti blokk melletti elköteleződését jelző lépésektől
függetlenül az ausztrál flotta rohamos léptékű újrafegyverzése, és a
régióban fellépő vallási-etnikai feszültségek törésvonalainak
elmélyítése egy Indonézia megroppantására irányuló távlati terv részei.
Ennek a tervnek az alapjai a hasonló koncepciójú balkáni
újrafelosztással együtt kerültek lefektetésre, és bármikor
aktivizálhatók. Az önálló indonéz pólus, mint regionális tengeri hatalmi
tengely felemelkedése megakadni látszik, és a stratégiai fekvésű,
negyedik legnépesebb ország így egyelőre nem képes kilépni az atlanti
tengely nyomása alól. Ez a Kína szempontjából létfontosságú
Malakka-szoros feletti közvetlen vagy áttételes amerikai ellenőrzés és a
Fülöp-szigeteken tervbe vett amerikai katonai bázisok újranyitásával
együtt a Kínára irányuló geopolitikai nyomás fokozását szolgálja, és
nagyban fékezi a multipoláris világrend kialakulásának folyamatát a
délkelet-ázsiai térségben.http://www.hidfo.ru/2016/01/indoneziaban-is-tuleleseert-kuzd-az-egypolusu-vilagrend/