Dr. Drábik János: Eu iszlamizációja szerződés mentén zajlik

Catherine Austin Fitts: A digitális diktatúra infrastruktúrája

Catherine Austin Fitts szerint a digitális személyazonosítás, az adatközpontok és a programozható pénz kiépítése nem pusztán technológiai modernizáció, hanem egy olyan globális ellenőrzési rendszer alapjainak megteremtése, amely a bankárok kezébe adhatja a társadalom és a gazdaság feletti teljes irányítást.
Az egykori amerikai pénzügyi tisztviselő úgy véli, hogy a bankrendszer és a MI-vállalatok együttműködésével olyan infrastruktúra jöhet létre, amelyben a pénzügyi folyamatok, az emberek mozgása és a mindennapi tevékenységek is folyamatosan megfigyelhetők és szabályozhatók. Ennek végső formája egy automatizált, társadalmi kreditrendszerhez hasonló mechanizmus lehet, amelyben a digitális pénz segítségével akár az egyének gazdasági lehetőségeit is központilag korlátozhatják.
Fitts különösen az amerikai adatközpont-beruházások méretét tartja árulkodónak. Egy MIT-kutatók által készített tanulmányra hivatkozva azt állítja, hogy a tervezett adatközponti kapacitás sokszorosan meghaladja azt, amire a jelenlegi civilizáció működtetéséhez szükség lenne. Szerinte felmerül a kérdés: ha nem a társadalom kiszolgálása indokolja ezt a hatalmas kapacitást, akkor milyen célra épül?
Válasza szerint a tét a teljes körű ellenőrzés: egy olyan rendszer kialakítása, amelyben a pénzügyi hatalom a digitális infrastruktúrán keresztül közvetlenül érvényesítheti akaratát a lakossággal szemben. Ezt Fitts nem egyszerű technológiai átalakulásnak, hanem a demokratikus elszámoltathatóságot felszámoló hatalmi fordulatnak tartja.

Liz Truss: Ki irányítja valójában Nagy-Britanniát?

Liz Truss, Nagy-Britannia korábbi miniszterelnöke szerint a brit politikai rendszer egyik legsúlyosabb problémája, hogy a tényleges hatalom fokozatosan kikerült a választott parlament kezéből. Állítása szerint a képviselők többsége valójában nem vesz részt az ország irányításában: a fontos döntések Whitehallban, a kormányzati hivatalokban és a választók által nem ellenőrizhető bürokratikus intézményekben születnek.
Truss példaként a kormány jogi apparátusát és a Költségvetési Felelősségi Hivatalt említi, amelyek meghatározó befolyással rendelkeznek a jogalkotásra és a gazdaságpolitika alakítására, miközben vezetőiket nem választják meg. Szerinte ez azt eredményezi, hogy a parlament egyre inkább politikai díszletté válik. 
A volt kormányfő a font értékvesztését és az elmúlt tíz évben bekövetkezett, általa 50 százalékosra becsült inflációt is a demokratikus ellenőrzés hiányával kapcsolja össze. Külön kiemeli a Bank of England pénznyomtatási politikáját, amely szerinte parlamenti felhatalmazás és érdemi vita nélkül járult hozzá a pénz vásárlóerejének csökkenéséhez. 
Truss következtetése szerint a brit parlamentnek vissza kell szereznie az irányítást, és hatályon kívül kell helyeznie azokat a törvényeket, amelyek létrehozták a választott képviselőktől független bürokratikus hatalmi struktúrákat. 
A beszélgetés központi kérdése: valóban a választott politikusok irányítják az országot, vagy a demokratikus felhatalmazással nem rendelkező intézmények vették át a döntéshozatalt?