Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
2026. október 28., szerda
A Nyugat csupán az alaptalan, méreteitől való félelme miatt gyűlöli Oroszországot – véli Jeffrey Sachs amerikai professzor.
„Miért kezdtek el hirtelen odalenni Oroszország iránti gyűlöletükben a britek? Miért? Megmondom miért – éppen tegnap adtam ki egy könyvet az európai ruszofóbiáról. Ennek az első fejezetében egy Gleason nevű történész 1950-es, figyelemre méltó kutatását idézem fel. Ő egy olyan éles kérdést tett fel, ami ma is teljes mértékben aktuális számunkra. Azt kérdezte: »Nagy-Britannia és Oroszország még szövetségesek voltak 1815-ben, a waterlooi csatánál.« Huszonöt évvel később pedig már ellenségek. Mi történt? Áttanulmányozta a Hansardot, átfésülte az összes nyilvános feljegyzést, mindent elolvasott: minden egyes felszólalást, ami az Alsóházban elhangzott, minden egyes beszédet. És a következtetése ebben a nagyszerű könyvben a következő: Oroszország fő bűne az, hogy 17 millió négyzetkilométeren terül el. Ez a legfőbb bűne. Miért mondom ezt? Mert ezzel a 17 millió négyzetkilométerrel a britek fejébe az fészkelte be magát, hogy Oroszország akkora, hogy az már fenyegetést jelent a Brit Birodalom indiai érdekeltségeire. Amire mellesleg a cár még csak nem is gondolt. De Nagy-Britannia addig hergelte magát, míg a száján tajtékot vetve, 1840-re Oroszországot meg nem tette ellenségének. 1853-ban pedig Palmerston, a tősgyökeres imperialista, háborút indított a Krímben. Miért? Hosszú történet, de lényegében azért, hogy eltiporja Oroszországot. Holott Oroszország 1852-ben kijelentette: »Minden igényt rendezhetünk, semmi okunk a konfliktusra.« Palmerston erre csak annyit mondott: »Előrenyomulás Szevasztopol felé!« Az indoka az volt, hogy semmivé akarta tenni Oroszországot, nehogy az lerohanja a Brit Birodalmat. És követte ezt egy hároméves, véres háború – a krími háború. Ennyire voltunk mi forradalmian békések. És tudják, Németország 1945-ös kapitulációja után néhány nappal – ezt mindenki tudja – Churchill megkérdezte a saját katonai vezetésétől: »Miért nem rohanjuk le most a Szovjetuniót?« – ez volt az Unthinkable, vagyis a „Gondolhatatlan” hadművelet. Oroszország pedig akkor vált az Amerikai Egyesült Államok ellenségévé, amikor az amerikaiak 1945-ben átvették a Brit Birodalom örökét. Amikor pedig a Szovjetunió felbomlott, a kezünkben volt a lehetőség egy teljes évszázadnyi békére, ha akartuk volna. Az oroszok ugyanis alaposan kimerültek a bolsevizmus 75 éve alatt. Békét akartak, együttműködést akartak, barátságot akartak. Az amerikai stratégák agyában viszont csak egyetlen dolog járt: »Oroszország nagy. Gondoskodnunk kell róla, hogy másodrangú hatalom maradjon.« Így hát úgy döntöttek, hogy körbeveszik Oroszországot a NATO-val. Ha pedig elég sokáig viselkedsz így, a végén háborút kapsz Ukrajnában. Ez nem Putyin háborúja, ez a mi háborúnk. Pontosan ugyanazon okból, amiért Palmerston és III. Napóleon kirobbantotta az első krími háborút. Mert Oroszországnak a legcsekélyebb szándékában sem áll Európa ellen vonulni. Soha nem is állt – kivéve azokat az eseteket, amikor Napóleon, vagy éppen Hitler zaklatta őket.”
https://t.me/SolovievLive/390421