Azt gondolom elég idő telt el az új típusú koronavírus felbukkanása óta, hogy lássuk, nincs a földön olyan ország, ahol a lakosság elégedett lenne a helyzet hatósági kezelésével és bár nem szeretek ellentétes táborokat látni magam körül, ha nem muszáj, az is elég világos, hogy a lakosság reakciója két fő csoportba sorolható. Egy részről vannak azok, akik szerint az állam nem tesz eleget, hogy megvédje őket a veszélytől, és természetesen vannak, akik szerint túl sokat tesz, amennyiben az intézkedések csorbítják szabadságjogaikat. E tekintetben nincs nagy eltérés a civilizált országok koronahelyzete között, így Magyarország sem kivétel. A kérdés persze, amire most nem tudunk biztos választ adni, hogy a járvány csupán jó ürügy az ilyen intézkedések meghozatalához vagy az egyes országok járványkezelésének mikéntje a véletlen műve, esetleg az adott kormány politikai nézeteinek eredménye, vagy netán, hogy az elvetemültebb elméleteket se hagyjuk ki, a járvány az intézkedések kedvéért van egyáltalán jelen.
Az 1918-as spanyolnátha lényegesen több áldozatot követelt a fiatalabb és egészségesebb korosztály körében az újtípusú koronavírushoz képest. Az akkori intézkedések korábban soha nem látott szigorral és intenzitással érkeztek, mégsem voltak képesek megállítani a betegség terjedését. A korabeli orvosok szerint pácienseik nagy részének a közönséges nátha mellett egyedül a félelmeivel kellett megküzdeni ahhoz, hogy jobban legyen, a lakosságnak pedig idővel elege lett a mindent megbénító járványügyi szabályokból. Az ellenállás egyre agresszívabb formákat öltött.
Érdemes megfigyelni, miként írta át a média a spanyolnátha járvány történetét az elmúlt hónapok során, mintha a betegség a drákói intézkedéseknek köszönhetően tűnt volna el, amikor valójában szinte akadály nélkül vonult át a legtöbb nagyvároson, míg végül a vírus kiégett és szép lassan eltűnt, anélkül, hogy bármilyen hatékony oltás felbukkant volna a láthatáron. A vészhelyzet fenntartása csak elhúzta a járvány időtartamát. Tudom, tudom, a járványgörbe laposítása meg minden, csakhogy ez egy olyan terület, ahol senki sem rendelkezik használható tapasztalatokkal, és egyelőre az egyetlen görbe, ami igazán lapos lett az intézkedések hatására, az a gazdaság teljesítménye.
A járvány az intézkedések ellenére halad a maga útján, így nem meglepő, ha egyre többen gondolkoznak el azok létjogosultságán. Hat hónap elteltével láthatjuk, hogy a karanténintézkedések nem sokat jelentettek, ha azok célja az időhúzás volt egy hatékony oltás kifejlesztéséig, arról nem beszélve, hogy az ilyen sebtében összehozott szerek nem sok jóval kecsegtetnek, ha lehet múltbeli példákra hagyatkozni (Lásd még: LINK).
Ha azonban a korlátozó intézkedések célja egy totalitárius rendszer bevezetése, vagy legalábbis a lakosság hozzászoktatása az ehhez szükséges lépésekhez, jó úton járnak. Keresve sem találhatnánk eredményesebb eszközt erre egy globális egészségügyi vészhelyzetnél, függetlenül attól, hogy az véletlenül vagy szándékosan jött létre.
A probléma ott jelentkezik majd, amikor már semmi sem indokolja a totalitárius rendszer fenntartását, így addigra el kell érni, hogy a lakosság nagy része elvből szükségesnek tartsa. Azt kell hinniük, hogy hosszú távú túlélésük záloga szabadságjogaik önkéntes feladása.
Közben egy másik jelenség is megérdemli figyelmünket. Az Egyesült Államokon végig söprő, legtöbbször erőszakba, fosztogatásba és rongálásba torkoló Black Lives Matter tüntetések szinte ellenállás nélkül folyhatnak, a média teljes támogatása mellett, miközben a korlátozó intézkedések ellen békésen felszólalókat ugyanezen médiumok közellenségként kezelik, egyes országok hatóságai (lásd Ausztrália, Spanyolország vagy Nagy-Britannia) pedig bűnözőknek kijáró szigorral büntetik, legyen szó akár egy Facebook bejegyzésről vagy az utcai maszkhasználat elmulasztásáról. Tudva a végcélt, a taktika tökéletes. Amennyiben az erőszakos tüntetők sikerrel járnak a társadalom szétverésében, az új kollektivista birodalom felépítése sokkal egyszerűbb lesz az ellenállást nem ismerő lakosság feje felett. Ha viszont az erőszakhullám hatására a lakosság erőteljesebb fellépést kezd követelni a rendőrség részéről, az orwelli intézkedéseket is könnyebben elfogadják majd saját védelmük ürügyén.
Mindkét forgatókönyv elérheti célját: egy igazi rendőrállamot. Az Egyesült Államok esetében legalábbis nagyon logikusnak tűnik: amennyiben az egészségügyi vészhelyzet nem jár sikerrel a diktatúra kiépítésében, a felfegyverzett és fegyvereit használni is képes lakosság ellenállása miatt, még mindig megpróbálhatják rávenni a többséget a statárium önkéntes támogatására, az erőszakos baloldal miatti félelmet kihasználva.
A követendő hozzáállás ezúttal is az, ha mindkét csapdát elkerüljük. Nincs mitől félnünk. Emlékezzünk rá, hogy a birodalmak jönnek és mennek, mi viszont örökre itt vagyunk.
A megoldás sem változott, hiszen a félelmet, ahogy a vírust vagy az erőszakot is, a tökéletes szeretet1. János 4:18 – A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben képes csak maradéktalanul legyőzni, Ő viszont játszi könnyedséggel, ráadásul ezekben a napokban tálcán kínálkoznak a jobbnál jobb lehetőségek a szeretet terjesztésére. Ilyen zűrzavaros időkben senki sem képes kizárni mindennapjaiból az élet és halál kérdéseit, nekünk pedig nincs egyéb dolgunk, mint bíztatni őket, hogy ez Életet válasszák.V. Mózes 30:19, János 14:6, II. Timótheus 1:9-10 Az, hogy ezt maszkban vagy anélkül teszik, másodlagos. Legyen nekik az ő hitük szerint. Isten így is úgy is tárt karokkal fogadja őket.
Források:
How did “flatten the curve” become “flatten the economy?”
http://idokjelei.hu/2020/09/uj-vilagrend-a-korona-arnyekaban/
