Brüsszel hibájából szökhet az egekbe a gáz ára

Több mint 3 órán át tárgyalt Ankarában Vlagyimir Putyin orosz államfő és Recep Tayyip Erdogan török elnök, - majd Putyin egy sajtótájékoztatón bejelentette, hogy Oroszország kivonul a Déli Áramlat projektből, mivel Brüsszel nyomására Bulgária máig nem adta meg a projekt utolsó szakasznak megépítéséhez szükséges engedélyt. "Úgy hisszük, az Európai Bizottság álláspontja kontraproduktív volt. Tény, hogy az Európai Bizottság nem csak segítséget adott a Déli Áramlat megvalósításához, de akadályokat is gördített elé. Nos, ha Európa nem akarja a projekt megvalósítását, az nem lesz megvalósítva." - mondta Putyin.

Az államfő szerint az orosz gázt átirányítják a világ más régióiba, más projekteken keresztül. "Előtérbe helyezünk más piacokat, és Európa nem kapja meg azt a gázmennyiséget, legalábbis nem Oroszországból."

Putyin alig néhány nappal azt követően jelentette ezt be, hogy összeült a török-orosz kormányközi bizottság, és megtárgyalták az energetikai együttműködések kiterjesztését. Törökország több mint duplájára növeli a megvásárolt orosz gáz mennyiségét a Kék Áramlat projekten keresztül, és a kifizetésekben átáll dollár helyett saját nemzeti valutája és a rubel használatára.

Putyin mai nyilatkozatának szó szerinti közlése amiatt fontos, mert a nyugati média a Déli Áramlat projekt felfüggesztését Moszkva visszavonulásaként értelmezi. Pedig mint Putyin is mondta, "legalábbis nem Oroszországból". Európa ugyanúgy hozzá fog jutni az orosz gázhoz, mint ahogy a Déli Áramlat megépítése esetén is hozzájutott volna. Éppen csak nem annyiért, hanem drágábban, mert nem közvetlen Oroszországból érkező vezetéken keresztül kapja majd, hanem Törökország közbeiktatásával.

Brüsszel tiltakozásával és oroszellenes politikájával annyit ért el, hogy Európában drágább lesz a gáz, Törökország pedig térségi gázhatalom lesz azáltal, hogy megveszi az orosz gázt, amit drágábban el fog adni Európának.

Van azonban egy másik vonatkozása is a Déli Áramlat felfüggesztésének. Az Európai Unió és Washington korábban meg akart valósítani egy alternatív gázprojektet, a Nabuccot, ami a Déli Áramlat nyugati alternatívája lett volna. A Nabucco projekt lényege az lett volna, hogy Washington közel-keleti hídfőállásairól Törökországon át juttatnák el az iráni, azeri, szíriai, stb. gázt Európába, ami így lehetővé tenné, hogy Európa ne az orosz gázt vegye meg, hanem egy katonai erővel fenntartott gazdasági projekten át jusson alternatív forrásokhoz. Törökország azonban 2012-ben kivonult a Nabucco projektből, Ankarában és Isztambulban azóta is zajlanak kisebb-nagyobb felforgatási kísérletek, mivel a nyugati országok azóta nyomást gyakorolnak a török kormányra, hogy a projektet újraindíthassák.

Moszkva most huszárvágással megoldotta a problémát. Nem kell alternatíva a Déli Áramlatra, mert nem épül a Déli Áramlat. Lesz helyette orosz Nabucco, ami a gyakorlatban egy sokszoros kapacitásra kibővített Kék Áramlat. Törökországot pedig lefoglalják az orosz energetikai együttműködések, - Európának innentől esélye nincs arra, hogy a Nabucco projektet újraindítsa, mert Törökország az orosz gázt haszonnal eladhatja Európának, vagyis Törökországnak mától nem érdeke egy sokadik gázprojekt, ami Európát függetlenítheti attól a forrástól, amiből a török állam is profitál.

Európának eddig volt lehetősége arra, hogy közvetlen az orosz gázmezőkről jusson hozzá az olcsó gázhoz. Innentől egy kereskedő-országon keresztül juthatunk hozzá, köszönhetően Brüsszel oroszellenes politikájának.

Mindez bonyolult következményeket vonhat maga után a kelet-európai országokban is. Az Orbán-kormány elkötelezte magát a Déli Áramlat mellett, amit Washington nyomásgyakorlása ellenére is fenntartott. Most két szék közt a pad alá esnek. Ma már csak egy lehetőség van a Déli Áramlat megvalósítására a korábbi tervek szerint: ha a keleti nyitást megkezdő kelet-európai kormányok együttes erővel nekiesnek a bolgár kormánynak, és meggyőzik Bulgáriát arról, hogy adja meg az engedélyeket a Déli Áramlatnak. Akkor se egyértelmű a helyzet, mert Törökország már ígéretet kapott arra, hogy haszonnal eladhatja az európaiaknak azt, ami a ráterhelt költségek nélkül nem kellett nekik.

http://www.hidfo.net.ru/2014/12/01/brusszel-hibajabol-szokhet-az-egekbe-gaz-ara

Tegnap nagy meglepetést keltve az orosz vezetés bejelentette, hogy lezárják a Déli Áramlat projektet, mivel Brüsszel gátolja a vezeték megépítését. Moszkva alternatív megoldásként Törökországba irányítaná a tengeri vezetéket, ahonnan évi 50 milliárd köbméter földgáz jutna el egy görög gázközpontba. Mi történt? Blöff? Mesteri húzás Putyintól vagy esetleg csak simán megtörtek az oroszok? Bármi is a jó válasz, úgy tűnik, hogy kormányunk hiába vállalt annyi harcot az orosz projektért.

A Déli Áramlat a legutóbbi ismeretek szerint a Fekete-tengeren keresztül hozott volna orosz földgázt Bulgáriába, ahonnan Szerbián és hazánkon keresztül az osztrák gázközpontba futott volna be, miközben évi 63 milliárd köbméter földgázt hozott volna a térségbe. Az orosz vezetés tegnap bejelentette, hogy ha az EU nem akarja a projektet, akkor nem fogják megépíteni, és ezzel a hosszú évek óta fejlesztett projektet lezárták.

A Gazprom tegnapi közleményében már egy alternatív vezetékről is beszélt, amelyről a következő információkat osztották meg:

a Déli Áramlat projektnek vége
a Gazprom új vezetéket épít Törökország irányába, 63 milliárd köbméteres kapacitással, (ebben benne van 14 milliárd köbéter ukrán tranzit kiváltása is)
a Törökországon átmenő vezeték képes lesz 50 milliárd köbméternyi gáz szállítására a görög határra
az új gázvezeték megépítésére a Gazprom új hivatalos szervet állít fel
ennek a vezetéknek ugyanaz lesz a kiinduló állomása, mint a Déli Áramlatnak lett volna

2014.12.01 19:08 Bréking! Bukik Putyin gigaprojektje
Hogyan jutottunk idáig?

A Déli Áramlatról elmondható, hogy sosem tartozott Brüsszel kedvenc projektjei közé. A vezetékterv szükségességét az oroszok a legtöbb esetben azzal indokolták, hogy Európában a visszaeső belföldi gázkitermelés miatt növekedni fog a gázimport-igény, és emiatt szükség van addicionális szállítási kapacitásokra annak érdekében, hogy Oroszország még több földgázt tudjon majd szállítani európai partnerei számára. A nyugati elemzők azonban a projektet annak idején rendre az európai Nabucco gázvezeték-projektre adott orosz válaszként értelmezték. A Nabucco lett volna hivatott új gázforrást, kezdetben azeri földgázt hozni a kelet-közép-európai térségbe, illetve az EU gázpiacára, azonban ez a projekt is elbukott, helyét a Dél-Olaszországot célzó TAP-vezeték vette át, miután a forrást boztosító azerbajdzsáni földgázmező tulajdonosai ezt a vezetékprojektet támogatták Nabuccóval szemben.

A Déli Áramlat tehát túlélte a Nabuccót, és helyzete már egyre inkább az Ukrajnával kapcsolatos történésekkel változott. A Déli Áramlat ugyanis kiváló eszközt biztosítana Moszkva számára arra, hogy európai szállításainak nagy részét Ukrajna megkerülésével hajtsa végre, ezzel nagymértékben gyengítve a mindenkor kijevi vezetés tárgyalási pozícióját Oroszországgal szemben.

Az elmúlt év eseményei, a Krím elcsatolása, egy, a korábbiaktól merőben eltérő helyzetet hozott a “Nyugat” és Oroszország kapcsolatában, és ebben a változásban Ukrajna szerepe is felértékelődött. Brüsszel kezdetben arra hivatkozva emelt kifogást a Déli Áramlat kapcsán, hogy a vezeték a meglévő szerződéses feltételek mellett sértené az uniós jogot, ugyanis alap esetben az oroszok – saját szempontjukból egyébként teljes érthetően – nem szeretnének más forrásból, kereskedőtől származó földgázt látni a vezetékükben, miközben az EU a saját gázpiaca erősítése érdekében ennek lehetőségét már megköveteli minden az EU területén áthaladó vezetéktől. Az Európai Bizottság ezt az elvet szem előtt tartva szólította fel a tagállamokat arra, hogy a korábban Oroszországgal megkötött bilaterális szerződéseket bontsák fel. A vezeték bulgáriai munkálatainak felfüggesztése is ide vezethető vissza, de látni kell azt is, hogy a szankciós politika részeként az EU egyre inkább elhidegült a projekttől.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a térségünkben ismét egyre aktívabb szerepet vállaló Egyesült Államok szintén a célkeresztjébe vette a vezetéket. Az amerikaiak kezdettől fogva támadták a Déli Áramlatot, mondván hogy a vezeték nem hozna új gázforrást a kelet-közép-európai térségbe, ezzel szemben viszont jó eszközt adna az oroszok kezébe a térségbeli érdekérvényesítésükhöz.

Az elmúlt időszakban egyre inkább érezni lehetett, hogy a projekt őrlődik az egymással ismét szembefeszülő Nyugat és Oroszország között, és hogy európai részről fogy a levegő a projekt körül. Ennek egyik leginkább kézzelfogható példája az olaszok lassú elfordulása volt a Déli Áramlattól. A Gazprommal közismerten jó kapcsolatokat ápoló Eni olajvállalat kezdett el nemrég arról tájékoztatni, hogy az egyébként résztulajdonukban lévő projekttől a költségek felfutása miatt elfordulhatnak. Az olasz ipari miniszter nem sokkal később szintén olyan nyilatkozatot tett, ami szerint a Déli Áramlat már nem prioritás az országa számára.

Változó orosz álláspont

Putyin és a Gazprom tegnapi bejelentése mindenképpen meglepetés-erővel bírt, hiszen az oroszok az elmúlt években nagyon komoly erőforrásokat biztosítottak a Déli Áramlat számára. Oroszországban már korábban megindultak az építési munkálatok, és számos a vezeték építéséhez szükséges eszközt beszereztek már. A megváltozott helyzetet alapvetően háromféleképpen lehet értékelni:

a bejelentés azt jelenti, hogy az oroszok feladták, “megtörtek” a szankciók nyomása alatt és feladták az egyik stratégiai projektjüket Kelet-Európában.
az oroszok példát akarnak statuálni, és megkísérlik destabilizálni az EU-t azzal, hogy egyes tagállamokat megpróbálnak az Európai Bizottsággal szembefordítani, miközben azt hangsúlyozzák, hogy az így elszenvedett károkért egyedül Brüsszel a hibás.
Moszkva megkísérli megkerülni Brüsszelt az Ukrajnával kapcsolatos politikája érvényesítése érdekében.

Persze a különböző megközelítéseket keverni is lehet egymással, hiszen logikailag nem zárják ki egymást, és együtt is igazak lehetnek.

Oroszország az elmúlt hónapokban egyre többet foglalkozott az alternatív célpiacok kiépítésével annak érdekében, hogy csökkentse Európai kitettségét és diverzifikálni tudja értékesítési portfólióját. Az elmúlt időszakban két jelentős, már hosszú évek óta húzódó kínai projektre is sikerült pontot tenni, ami jól jelzi, hogy Moszkva a korábbiaknál jobban törekszik a saját “keleti stratégiájának” a megvalósítására. Ezek a projektek egyébként szintén dollár tízmilliárdokat igényelnek, így a mostani bejelentés meglepetésértékét árnyalja, hogy többen már ekkor pedzegették annak lehetőségét, hogy Moszkvának vélhetően nem lesz pénze az európai és kínai projektek párhuzamos finanszírozására. Márpedig ez a finanszírozás a nyugati szankciók által jelentősen megdrágult.

Nem vész el, csak átalakul?

A tegnapi bejelentést, amely szerint a Déli Áramlatnak “vége”, úgy is lehet értelmezni, hogy a Déli Áramlatot eltérítették, vagyis a bolgár partok helyett Törökországban fog szárazföldet érni. A megadott kapacitásérték megegyezik, a kezdőpont megegyezik, ami arra vezethető vissza, hogy az eszközök egy részét már beszerezték a projekthez. A tengeri szakasz tehát nem vész el, csak átalakul. A tegnapi bejelentéssel kapcsolatban a főkérdés inkább az, hogy a török-görög határról hova és hogy indul majd az odaérkező évi kb. 50 milliárd köbméter földgáz. Amennyiben az EU-ban marad, és erre azért jó esély van, akkor az “eltérített Déli Áramlat” is közvetetten segíti azt a – vélt – orosz célkitűzést, hogy Ukrajna jelenlegi gáztranzitszerepét meggyengítsék. Az éves szinten kb. 80 milliárd köbméteres ukrán tranzitból például a törököknek szánt 12-14 milliárd köbméter már biztosan kiesne majd.

Az új terv kapcsán egyébként megjegyezendő, hogy a korábban már tárgyalt, évi 10 milliárd köbméter azeri gázt Európába juttató TAP-vezetéket is vélhetően “keresztezi” majd valahol az új orosz vezeték.

Így tett be Putyin a magyar gázálomnak

És akkor mi lesz velünk?

A döntés azt jelenti, hogy hazánknak nem lesz hozzáférése egy új, Ukrajnát elkerülő tranzitvezetékhez, így innentől a főkérdést úgy lehet megfogalmazni, hogy milyen közvetett lehetőségeink lesznek majd az alternatív orosz vezeték eléréséhez, illetve hogy milyen egyéb gázforrást tudunk becsatolni a hazai ellátásba. Ez utóbbi kérdések különösen felértékelődhetnek akkor, ha Oroszországnak az “eltérített vezeték” által sikerül érdemben csökkentenie az ukrán tranzit súlyát a saját értékesítési portfóliójában.

A hazai politikai vezetés számára mindenképpen kellemetlen a mostani bejelentés, hiszen nemzetközi szinten meglehetősen sok konfrontációt vállaltak fel a magyar kormány képviselői és maga a miniszterelnök is annak érdekében, hogy az orosz vezetékprojekt ügyét előremozdítsák az EU-ban. Úgy tűnik, hogy ezeket a csatákat hiába vívták. Ezzel összefüggésben persze esély adódik arra, hogy normalizálódjon a kapcsolatunk a nyugati szövetségeinkkel, bár könnyen lehet, hogy mivel az orosz fél döntése hozta a változást a fennálló helyzetben, így az “orosz bélyeget” továbbra is magunkon viseljük majd a szemükben.
(portfolio)

Kihalófélben lévő európai nyelvek

A kihalófélben lévő nyelvek listáját a lív nyelv livóniai dialektusa vezeti, amelyet mindösszesen 50 Lettországban élő személy használ második nyelvként, anyanyelvi beszélője pedig tavaly óta már nincs. A második helyen szereplő erőteljes héber hatásokkal bíró és a török nyelvcsaládba tartozó karaim nyelvet Ukrajnában csupán hatan beszélik, a finnugor teri számit pedig mindössze 8 ember tekinti anyanyelvének az oroszországi Kola-félsziget területén.

A 24 nyelv közül három Horvátországhoz kötődik. A listán a 13. helyen szerepel az isztroromán, amit mindössze 300 ember beszél az Isztria-félsziget északi részén. A dialektus a román egy olyan változatát képviseli, ami nagyjából egy évszázada elvesztette minden nyelvi kapcsolatát a román nyelvvel.

A lista 16. helyén van az isztrióta, amit a becslések szerint 400 ember beszél Isztria délnyugati részén, elsősorban Rovinj és Vodnjan városaiban. Az olaszos dialektus gyökerei a velencei uralom idejére mennek vissza. A körülbelül 500 személy által beszélt arbanász nyelvjárás a Go-Euro portál listájának 18. helyére került. Az arbanász az Észak-Albániában és Koszovóban beszélt albán geg nyelvjárás egy olyan változata, amelyet eredetileg a 18. században a Shkodrai-tó és az Adriai-tenger között elterülő régióból a dalmáciai Zadar városába vándorolt emigránsok beszélték.

Bíró Dalma

Új elnök a porondon, de a régi a gesztus

Donald Tusk, az Európai Tanács hétfőn hivatalba lépett új elnöke első munkanapjait az atlantista érdekegyeztetés jegyében tötötte. Telefonmegbeszélést folytatott Barack Obama amerikai elnökkel, és ennek során - Tusk közlése szerint - egyetértettek abban, hogy Oroszországnak ki kell vonulnia Kelet-Ukrajnából. Moszkvának be kell szüntetnie katonák és felszerelés eljuttatását a térségbe, lehetővé kell tennie az ukrán-orosz határ hatékony ellenőrzését, és segítenie kell az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet (az EBESZ-t) küldetése teljesítésében - hangoztatta az uniós országok állam-, illetve kormányfőit tömörítő testület új, lengyel elnöke az amerikai elnökkel folytatott beszélgetése után.

Minden túszul ejtett személyt szabadon kell engedni Ukrajnában - tette hozzá Tusk, aki szerint az EU és az Egyesült Államok továbbra is szorosan együttműködik egymással, egyfelől az oroszokat sújtó szankciók tekintetében, másfelől Ukrajna pénzügyi megsegítését illetően - a hazugság így fordítja, de ugye mi tudjuk ez mit jelent az igazság nyelvén.

Donald Tusk és Barack Obama brüsszeli tájékoztatás szerint álságos eszmecserét folytatott az EU és a NATO együttműködésének javításáról is, és kölcsönösen megerősítették elkötelezettségüket a transzatlanti(sta) kapcsolatok mellett. Megvitatták a tervezett EU-USA szabadkereskedelmi megállapodás ügyét, és egyetértettek abban, hogy itt nem csupán szabadkereskedelemről van szó, hanem a geopolitikai partnerségről is.

Gölöncsér Miklós

Gyógyszer-kereskedelem: "Állami"

Állami monopóliummá válhat hamarosan a gyógyszer-nagykereskedelem. Az erről szóló javaslatot a már a döntéshozók előtt lévő salátatörvény tartalmazza. A tervezetben egyebek mellett az úgynevezett „Létfontosságú rendszerek és létesítmények” közé sorolják be az előkészítők a gyógyszer-nagykereskedelmet. (Ide olyan létesítmények, szolgáltatások és információs rendszerek tartoznak, amelyek ha működésképtelenné válnának, vagy ha megsemmisülnének, az csapást jelenthetne a nemzetbiztonságra, a gazdaságra, a közegészségügyre, a közbiztonságra vagy a kormány hatékony működésére.)

Egy kézbe kerülhet a kórházak gyógyszerellátása - Na és vajon milyen kézbe?

Tavaly nyáron az egészségügyi ágazatból már e kategória alá sorolták az állami kórházi ellátást, a mentésirányítást, az egészségügyi tartalékkészleteket, a vérellátást, az egészségbiztosító informatikai rendszerét, valamint azt a hazai biztonsági labort, ahol a veszélyes vírusokat gyűjtik, őrzik. A szakértők azt mondták: a gyógyszer-nagykereskedelem államosításával járó nemzetközi botrány ezzel a lépéssel elkerülhető.

Hiszen formailag csupán az történik majd, hogy állami monopóliummá válik a kórházakban a gyógyszer-nagykereskedelem. Márpedig a monopóliumot oda lehet adni koncesszióba, azaz a gyártók és a kórházak között egyetlen nagykereskedő szállíthatja majd a készítményeket. A kórházak évente csaknem 100 milliárd forintért vásárolnak gyógyszereket, ám a Széll Kálmán Terv nyomán ez az összeg 2012-től évente további 30-35 milliárd forinttal nőtt. Két évvel ezelőtt ugyanis kivonták a közpatikai forgalmazásból jó néhány súlyos betegség drága gyógyszerét – ezek azóta csak kórházakban használhatók fel.

A koncesszió nyertese ekkora piacot szerezhet meg magának úgy, hogy lényegében közbeszerzés nélkül, egyedi áralku után szállíthat az intézményeknek. Mint emlékezetes: a Világgazdaság november közepén írt arról, hogy a patikákat döntő részben három nagykereskedő látja el orvossággal: a Hungaropharma, a Phoenix és a Teva gyógyszergyár divíziója, a Humantrade. A kórházak ellátásában piacvezető cég azonban az Euromedic-Pharma, amely több mint 130 gyártó termékeit szállítja természetesen - állam az államban - izraeli részesedéssel.

Dr. Madarasi Pál összegzése

AMERIKA-IZRAEL DÖGLŐDIK

A VÉDELMI MINISZTERT KIRUGTÁK

Rendszeres olvasóink tudják, hogy a cionbirodalom -szemünk előtti- rohadását mindig figyelemmel kisérjük. Ez azért érdekes, mert a hazai hírekben ezt hallgatják el a legjobban. Mi csak a tüneteket tudjuk véleményezni, amiből következtetéseket lehet levonni. Az alább két hír ma jött és összefüggnek egymással, hiszen USRAEL bajai összecsengenek. Az elmúlt napokban jött a hír, hogy az amerikai védelmi miniszter nyíltan bírálta Obama ostoba és veszteséges, értelmetlen katonapolitikáját, s ezért kirugták. A hazai hírben ezt úgy tálalták, hogy „önként” mondott le...Nevetséges hazugság. Az esemény után több nappal kezdenek el szivárogni a történtek hátterei, mint ahogy alább is olvashatjuk az MNO-ból. Ugyanakkor az iráni PressTV szinte naponta közli nemcsak Amerika döglődését, hanem Izraelét is, amit itt Netanyahu képével kisérünk, de a kép már az amerikai Huffpost címlapjáról való, ahol azt közlik, hogy teljes a káosz az izraeli kormányban, aminek lehet, hogy előrehozott választások lesznek az eredményei. Újabban a palesztínok, főleg Jeruzsálemben, kézzel ölik a zsidókat és úgy tünik ez ellen tehetetlenek a zsidó rendőrök. Azonban ennél nagyobb baj is tornyosul Izrael feje fölött, mégpedig Palesztína elismerése állami szinten, amit most már az EU is tárgyal, hiszen egyre több EU állam is a palesztín állam oldalára állt. Azért az érdekes, amit pár éve még elképzelni sem lehetett, hogy Morvai Krisztina az EU-ban nyíltan lefestette a zsidó terrorállamot, számokat is idézve. Persze a hazai hírekben ezt a fölszólalást 100%-ig elhallgatják, csak a neten nézhető. Nem mond új dolgokat Morvai, csak az az érdekes, hogy mindez az EU színpadán hangzott el, a terrorállamról. Mi csak egy dolgot nem értünk. Ha Morvai a Jobbik (Jóbik!) EU-s képviselője, akkor Morvai szövegét Vona Gábor a parlamentben miért nem viszhangozza el többször is?

OBAMA POLITIKÁJÁT BÍRÁLTA A VÉDELMI MINISZTERE

(kékkel kiemeltük a fontos részeket)

Hagel sorsa ez év októberében pecsételődött meg, amikor memorandumot intézett Rice asszonyhoz, amelyben erős kételyeket támasztott a szíriai külpolitikai manőverezés sikeres kimenetelét illetően. Hozzátette, amit mások is megkérdőjeleztek már, hogy szinte érthetetlen az Obama-kormány Bassar al-Asszad elleni stratégiája. Miután Asszad leváltása nem sikerült „smart power” módszerekkel, az Obama adminisztráció egyszerűen úgy tett, mintha Asszad nem létezne. No de Asszad csapatai jelenleg az Iszlám Állam (ISIS) és az al-Kaida ellen harcolnak, az amerikaiak oldalán. Ez logikailag szinte összeegyeztethetetlen: egyszerre harcolnak az ISIS ellen és az ISIS ellen harcoló Asszad ellen? Ugyanakkor megpróbálnak egy új, „középutas” lázadókból álló hadsereget felépíteni és felfegyverezni, akik mind az ISIS, mind Asszad ellen harcolnának egyszerre? Ez a kalamajka az, amit a mellékelt ábra szerint Hagel is megelégelt. Hagel memoranduma az Egyesült Államok Szíria-politikájának felülvizsgálatát váltotta ki, Obama bosszúságára. Továbbra is egy széles koalíció építésén fáradozik az USA, amely az ISIS ellen harcol Törökország, Szaúd-Arábia, Katar és Jordánia részvételével. A háttérben azonban munkálkodik egy Asszad-ellenes Izrael is, amely ismét elsősorban a szír diktátor elmozdítására helyezné a hangsúlyt. Mindez ugyancsak „cikk-cakkos stílusban vezérelt külpolitikai aktivizmus”, mely szintén kivághatta a biztosítékot Hagelnél. Obamáék úgy gondolják, hogy az ISIS létrejötte eleve Asszad felelőssége. A szír uralkodó elmozdítása tehát jó irány lenne az ISIS megsemmisítése tekintetében is. Az USA-nak és szövetségeseinek azonban szembe kell nézniük azzal a felelősséggel, hogy ők maguk fegyverezték fel a szélsőséges harcosokat, akik később összeálltak az Iszlám Állam zászlaja alatt, és nyugati támogatóik ellen fordultak. A Pentagon és a védelmi minisztériumot irányító Hagel is egy 22-es csapdájára emlékeztető helyzetbe kerültek Obama fantáziadús kormányzásának farvizén, amit szóvá is tettek. A rendeletekkel kormányzó Obama elnök, úgy tűnik, több globális konfrontációs helyszínen is bekeményít, amit korábban senki nem gondolt volna róla. Asszad ugyanakkor szemmel láthatóan túlélő típus. Az USA épp ezért a közeljövőben várhatóan két frontot nyit ebben a pattanásig feszült, elhúzódó konfliktusban: egyik oldalon az ukránok nyílt felfegyverzése mellett teszi le a voksot, és keményen ellenáll Oroszország birodalmi törekvéseinek, a másikon pedig az oroszbarát Asszad megbuktatásával gyengítené az oroszok Közel-keleti pozícióját. Magyarország szempontjából ez azért lehet kedvező fordulat, mert ezzel a stratégiai összpontosítással a magyar kormány lekerülhet az amerikaiak bővített prioritáslistájáról, amelynek keretén belül célpontként minden bizonnyal annak gyengítése is szerepel. Szegény naiv tüntetők, akiket a jelek szerint Nyugatról is mozgósítanak. Ha tudnák, hogy erőfeszítéseik percek alatt náluk jóval nagyobb léptékű, komplex világpolitikai játszmák martalékává válhatnak az éppen aktuális forgatókönyvek mentén. (MNO, részlet)

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/amerika-izrael-d%C3%B6gl%C5%91dik

Ukrajnában korlátozzák az áramellátást

Az Ukrenergo állami energiavállalat ma bejelentette, hogy sürgősségi korlátozásokat vezet be minden ukrán energetikai cégnél, hogy biztosítsák az ország áramellátásának stabilitását. Az ITAR-TASS hírügynökség szerint a korlátozások célja, hogy "garantálják Ukrajna energiahálózatának stabilitását az áramtermelés és felhasználás közti egyensúly megbomlása közepette."

Korábban Jurij Zjukov helyettes energia- és szénipari miniszter bejelentette, hogy Ukrajna nem rendelkezik a tél átvészeléséhez szükséges 3,1 millió tonna szénnel, ami az ország áramellátásának több mint 40%-át biztosító széntüzelésű hőerőművek működtetéséhez nélkülözhetetlen lenne. November 19-én reggel két hőerőművet már leállítottak, mert több napja szén nélkül maradtak és nem volt biztosított a további működés. Zjukov akkori nyilatkozata szerint a Zmiev hőerőmű széntartaléka alig 30 ezer tonna, ami már csak néhány napra lett volna elegendő.

Az ukrán kormány Dél-Afrikából próbált szenet vásárolni, miután a Donyecki Népi Köztársaság bejelentette, hogy csak abban az esetben indítják újra a szénszállítást, ha Kijev felhagy minden ellenséges tevékenységgel az Ukrajnától elszakadó köztársaság területén. Kijev válaszként újabb katonai offenzívát indított, melynek célja a délkeleti bányaterületek visszaszerzése.

Oroszország november végén jelezte, hogy készen áll szenet eladni Ukrajnának, azonban ez csak előrefizetéses rendszer alapján történhet meg. Kijev azonban egyelőre az orosz gázszállításért sem fizet, az ITAR-TASS mai híre szerint az ukránok még nem küldték a megrendelt gázmennyiség árát. Így elképzelhető, hogy napokon belül nem csak az elektromos hálózattal, de a fűtéssel is gondok lesznek egész Ukrajnában.

http://www.hidfo.net.ru/2014/12/01/ukrajnaban-korlatozzak-az-aramellatast

Iráni vezető: az USA célja, hogy elterelje a figyelmet saját problémáiról

Hamenei ajatollah, Irán vezetője felszólította a haditengerészet tisztjeit, hogy javítsák a flotta harcképességét, függetlenül attól, hogy a jövőben hogyan alakul a politikai helyzet. "Tekintve, hogy az ellenség milyen mértékű befektetéseket hajt végre közvetlen a határaink mentén, fegyveres erőinknek folyamatosan javítaniuk kell harcképességüket, függetlenül az éppen aktuális politikai helyzettől."

Hétfőn egy órával a határidő lejárta előtt Irán és a nyugati hatalmak megállapodtak az atomprogrammal kapcsolatos tárgyalások kiterjesztéséről. Irán, Németország és az ENSZ BT öt állandó tagja a tárgyalássorozat további 7 hónapos kiterjesztésében egyeztek meg, amiben egy március 1-ig megkötött általános jellegű megállapodást tűztek ki célul, majd a következő 3 hónapban a technikai részletek kidolgozását.

Hamanei ajatollah az iráni állami televízióban beszélve elmondta, hogy nem ellenzi a tárgyalások kiterjesztését, de Washington igen bonyolult tárgyalópartnernek bizonyul, követelőznek, és visszavonulnak a tárgyalásokból, hogy saját belpolitikai problémáikról elterelhessék a figyelmet. Az ajatollah szerint Washingtonnak egy nagy győzelemre van szüksége, hogy a külpolitikai sikerekkel a hazai problémákról elterelhesse a figyelmet. Ezek a belföldi problémák az ajatollah szerint Obama népszerűségvesztése a kongresszusban, valamint a Fergusonban folyamatban lévő zavargások.

Novemberben Irán és hat tárgyalópartnere megállapodtak arról, hogy Irán nem fokozza az atomprogramot és napi szinten beengedi a nemzetközi megfigyelőket. Cserébe a nyugati országok enyhítették a perzsa állam ellen hozott szankciók egy részét.

Az ajatollah nyilatkozatából azonban sejthető, hogy az iráni politikai elit további engedményeket fog adni a nyugati hatalmaknak, az ország függetlenségének fenntartása pedig kizárólag a katonai tényezőn fog múlni.

http://www.hidfo.net.ru/2014/12/01/irani-vezeto-az-usa-celja-hogy-elterelje-figyelmet-sajat-problemairol

Olaszország 2015-ben kilépne az euróövezetből

Beppe Grillo, az olasz Öt Csillag Mozgalom vezetője előterjesztette javaslatát az Európai Parlamentben, miszerint Olaszország kilépne az euróövezetből és visszatérne a líra használatához. Olaszország alkotmánya a mai napig azt írja elő, hogy csak a kormány vállalhat felelősséget a valutáért, tehát a pénznyomást Olaszországnak állami szinten kell felügyelnie, és a pénznyomás nemzetközi vagy nemzetfeletti szervezet kezébe adása alkotmányellenes. Jogi értelemben Olaszország a mai napig alkotmányellenesen része az euróövezetnek, mivel Róma kizárólagos joga a pénznyomás, de az ma már nem az ország területén történik és Rómának szinte semmilyen ellenőrzése nincs felette.

Beppe Grillo, az olasz részvételi demokrácia kezdeményezés vezetője

Grillo szerint a jelenlegi gazdasági helyzeten javítani lehetne a valuta leértékelésével, de ezt nem tudják megtenni, mivel 2002 óta az európai közös valutát használják, és arra egyrészt nincs kellő ráhatásuk, másrészt, ha lenne is befolyásuk rá, Európa más részein egészen más hatást váltana ki az az intézkedés, ami Olaszországban a megélhetési viszonyok javulásához vezetne. Logikus, hogy Olaszországnak saját nemzeti valutára van szüksége, vagyis el kell hagynia az euróövezetet. A javasolt projekt szerint 2015 decemberéig keresztülvinnék az ehhez szükséges változtatásokat az olasz parlamentben, és addigra visszatérhetnek a líra használatához.

A mozgalom elmondása szerint az euró bevezetése általánosságban véve negatív hatással volt a megélhetésre, a hétköznapi életet nehezebbé és drágábbá tette, miközben az államadósság is kezelhetetlenné vált miatta, a kis- és középvállalkozások pedig tömegével mennek csődbe. Az euró további megtartása a bérek további csökkenéséhez, vállalkozások tömeges megszűnéséhez, a munkanélküliség robbanásához vezethet.

Az olasz alkotmány 117. cikkelye azonban előírja, hogy a pénznyomás felett csakis Róma gyakorolhat ellenőrzést, tehát a Brüsszel kezében központosuló pénznyomás a tagállam alkotmányával ellentétes. Ha Brüsszel nyomást gyakorolna Rómára, hogy az tartsa fenn az euró használatát, az a tagállam alkotmányának semmibevételét jelenti.

Az Öt Csillag Mozgalom egy 2009-ben indított politikai párt Olaszországban, ami a részvételi demokráciát, az állampolgárok bevonásával történő közvetlen törvényhozást népszerűsíti. A 2014-es EP-választásokon a szavazatok 21,15%-át szerezték meg, és 17 képviselőt delegáltak az Európai Parlamentbe.

http://www.hidfo.net.ru/2014/12/01/olaszorszag-2015-ben-kilepne-az-euroovezetbol

Vitorlásklub kaphatja a fogyatékosok pénzét

A velencei vitorlásiskolát működtető állami cég kaphatja meg a fogyatékosok esélyegyenlőségére szánt jövő évi keret több mint a felét, 134,7 millió forintot. Azt nem tudni, mire költik majd, a cég ugyanis eddig titkolta gazdálkodási adatait.

L. Simon László egyik kedvenc velencei fejlesztése, pontosabban a beruházást vezénylő állami tulajdonú cég kaphatja meg a fogyatékosok esélyegyenlőségének támogatására szánt éves 257,3 millió forintos keretnek több mint a felét jövőre. Is. A költségvetéshez Kovács Sándor képviselő nyújtott be módosító indítványt a tárgyban, és ebből az is kiderül: a Pro Rekreatione Közhasznú Kft. az idén és tavaly is kapott támogatást a keretből. A módosító indítvány elfogadására nagy esély van, hiszen a kormány és a költségvetési bizottság is támogatja a változtatást. Ezzel bebetonozhatják a cég jövő évi 134,7 millió forintját. Annyit tudni azért korábbról: 2013-ban is ennyit kaptak.

Az állami tulajdonú cég 2011 óta működteti a Velencei-tavi Vízisportiskolát (VVSI), és ezen kívül 2,5 milliárdból fejleszt a tó partján (az összeg nagyobb része uniós forrás, 300 millió állami pénz a korábbi bejelentések szerint) – nyolc épületet, és két kikötőt újítanak fel az összegből. Az impozáns tervek egy télen-nyáron használható fejlesztő központról szólnak, amelyben a fogyatékosok integráltan sportolhatnak élsportolókkal, és hobbi sportolókkal is. Kérdés, miként: egyelőre ugyanis a VVSI profiljától eddig távol álló fogyatékos-ügy egy hosszabb leírásként jelenik meg, amelyben olyan célok jelennek meg, mint, hogy a központ „a társadalomba való integrálódást a lehető legnagyobb önállóság elérésével” kívánja biztosítani, és lehetővé szeretnék tenni, hogy „a fogyatékkal élők a teljes élethez szükséges ismeretek megszerzésével aktív életet élhessenek”.

A vitorláskikötőt és oktatócentrumot működtető szervezet korábbi profiljától eddig távol álló célok megvalósításáról kevesebbet tudni – annak ellenére is, hogy két éve ezen a címen kapják a százmillió feletti támogatást. Annyi a korábbi elmondásokból is biztos: a most felépülő szálló akadálymentes lesz, így kerekes-székesek is használni tudják majd – az egyéb részletek egyelőre azonban homályosak. A VVSI honlapján egyelőre annyiról számolnak be, hogy van egy olyan Kalóz kisvitorlásuk, amit mozgásukban korlátozottak is tudnak használni (A képek tanúsága szerint van egy olyan szék benne, ahol a menetiránynak háttal, bekötözve ülhetnek). Viszont számtalan részlet van arról, hogy az építkezés alatt is használható a kikötő, mennyibe kerül a kikötőhely-bérlés, a daruzás (ez esetben kit kell keresni), és a VVSI milyen sporteseményeket szervezett, szervez. A nyitólapon pedig az építkezés állásáról számolnak be, a legnagyobb esemény, hogy L. Simon László államtitkár nemrég személyesen is megtekintette a helyszínt.

Sajnos a honlap azonban továbbra is adós azzal, hogy az állami pénzek felhasználásáról elszámoljon. Az atlatszo.hu tavaly szeptemberben ugyan felhívta már arra a figyelmet, hogy a 2,5 milliárdos támogatásból építkező (és ezek szerint működésére további több mint százmilliós költségvetési összeget kapó) szervezet honlapja nem felel meg az előírásoknak. (Állami cégként szerepelnie kellene ott az üvegzseb menüpontnak, ahol különböző gazdálkodási adatokra derülne fény – például arra, kit bíztak meg az építkezéssel, milyen szerződéseket kötöttek, mennyit kapnak a vezetők, stb.) A cég ezt a hiányosságot azóta sem javította, igaz: az atlatszo közérdekű adatigénylésére sem adták meg az információkat, pedig az is kötelező lett volna.

Érdekes aláírás

A fogyatékosok esélyegyenlőségi támogatását nagyrészt lekötő tervezetet benyújtó Kovács Sándor első ciklusát tölti a Parlamentben, a szabolcsi Géberjén polgármestere volt 2010-ig, ezt követően a megyei önkormányzat alelnöke lett. Tevékenységi területe így távol esik a Velencei tótól, de szociális kérdésekkel foglalkozik, és az illetékes országgyűlési bizottságnak is tagja. A módosító indítványra láthatóan utólag írta rá a nevét, olybá tűnik, mintha más készítette volna el azt – hiszen más képviselők általában szépen géppel kiírják a nevüket az irományok alatt, ha ők benyújtanak valamit.
(vg.hu)

Tudatalatti pizza rendelés retina leolvasással a Pizza Hut-nál

A Pizza Hut étteremlánc egy új interaktív rendelés felvételi rendszert vezet be, ami a vendégek szemmozgása alapján határozza meg, hogy ki mit kér a pizzájára.

A „jövő étkezéseként” beharangozott automata rendelés felvételi rendszer a cég szerint a „világ első tudatalatti menüje”, amivel reményeik szerint újraértelmezhetik az étteremlátogatási szokásokat.

A svéd Tobii Technologies által kifejlesztett különös újítás a vásárló retinája alapján kalibrálja magát, követi a szemek mozgását és egy algoritmus alapján javaslatot tesz a tökéletes rendelésre.

A négy lépésből álló folyamat elején a program megkéri a vendéget, hogy véletlenszerű sorrendben nézzen rá négy különböző karikára és ezzel a vendég retinájához kalibrálja magát.

A szemmozgást a kijelzőn található apró jelzések segítségével követik.

Ezt követően a szoftver, a logó mozgatásával és méretének változtatásával meghatározza, hogy mit néz a felhasználó. Az utolsó lépésben a kijelzőn látható 20 feltét 3 másodpercig tartó áttekintése közben megállapítja, hogy a felhasználó mire figyel fel leginkább, az algoritmus pedig beazonosítja a tökéletes pizzát.

Felületesen szemlélve az alkalmazás ártalmatlannak tűnhet, a figyelmesebb vacsoravendégek azonban már most az orwelli rendőrállamhoz hasonlítják a rendszert, aminek bevezetését egyáltalán nem látják megalapozottnak.

„Ez pontosan az a rendszer, amit idővel majd a gondolatrendőrség használhat a gondolatbűnözők lefülelésére,” írja Greg Gallacci a Youtube videó alatti hozzászólásokban. „Jön majd egy okos pszichológus, aki kitalálja, hogy vannak „jó” meg „rossz” képek és, aki túl sokáig nézi a rosszat, az veszélyt jelent a társadalomra nézve.”

Nincs ez így jól. Az ilyen ártalmatlannak tűnő alkalmazásokkal széles körben hozzászoktatják az embereket a jövő tolakodó technológiáihoz.

Egy másik Youtube hozzászóló pedig azt írta, hogy „Nem hiszem el, hogy már a pizza is orwelli!”

Azzal, hogy az ember megengedi a Pizza Hut-nak, hogy leolvassa a retináját, a rendelés mellett egyebeket is leadhat a cégnek.

A szem mozgásával kapcsolatos kutatások például lehetővé tették, hogy ma már értelmezni tudják az emberi érzelmeket vagy képesek diagnosztizálni bizonyos betegségeket a retina, a szem mozgásmintáinak és a pupillatágulás tanulmányozásával, egészen új dimenziót adva a kizsákmányolható területekhez.

Lehet, hogy hamarosan a rendelésfelvétel már így fog lezajlani: „Fáradtnak néz ki. Szeretne egy kólát is hozzáadni a rendeléséhez, hogy kicsit felfrissüljön?”

Mellesleg a Tobii Technology azon cégek egyike, amelyik az autós szemérzékelő rendszerek kifejlesztésén dolgozik, hogy „megoldást” találjon az álmos vezetők okozta balesetek ellen.

A helyzet azonban, hogy legyen szó éttermi vagy autós felhasználásról, az ilyen technológiák Nagytestvér mindent látó panoptikonjának eszközeit erősítik.

Forrás: Infowars.com

http://idokjelei.hu/2014/12/tudatalatti-pizza-rendeles-retina-leolvasassal-a-pizza-hut-nal/

Genyeral Zima v Kijeve (Tél Tábornok Kijevben)

Tél Tábornok hadai lerohanták Maradék – Ukrajna fővárosát! Kijevet úgy belepte a hó, mint Moszkvát. Így szokott ez lenni télidőben. De hát ezzel a dologgal évszázadok alatt megtanultak együtt élni mind Moszkvában, mind pedig Kijevben. (Meg a világ sok helyén.)

De most ez a tél Kijevben kissé másabb lesz, mint amit megszoktak eddig a városlakók. Mert ha esni kezdett a hó – megjelentek rögvest a hóeltakarítók. “La navigare ecce est – Hajózni pedig muszály” – jelmondattal eltakarították többé – kevésbé a lehullott hómennyiséget. Annyira mindenképpen, hogy a közlekedés ha nem is zavartalan volt, de működött.

Mára virradóan éjfél után érkezett meg Genyeral Zima felderítő csapata Moszkva felől. Úgy le nyűgözték ezek az előőrsök Kijevet, hogy Maradék – Ukrajna fővárosa belebénult a látványba. Pedig csak alig tizenöt centi hó esett, szél se fújt, és még csak hideg sincs!

De Kijev lebénult! Klicsko helytartó tajtékzik, és már – már azzal fenyegeti vacogó nyaloncait, hogy ő maga lesz kénytelen hólapátot ragadni! No nem azért hogy havat takarítson, hanem tehetetlen udvaroncainak hátán – fején verje szét azt a lapátot. De hát attól még a hókotrók nem indulnak be! Hiába Klicsko városházi bömbölése, üzemanyag kéne a masinákba! Nyaloncai vizelete még nem bírja a motorokat működésre. (Van némi gond az oktánszámmal!)

Szóval beköszöntött a tél Kijevbe! Máskor örültek az emberek az ilyesminek. Még hógolyóztak is. De utána hazamentek a meleg lakásba, főztek egy jó forró teát, lezuhanyoztak egy forró tus alatt, aztán olvasgattak, televíziót néztek, stb.

Most hó van! Meg lesz! Meg hideg. Meg még hidegebb lesz! (Genyeral Maroz csapatai is közelítenek Kijevhez!)

De nincs működő hóeke, nincs gáz, nincs szén, nincs villany! Csak a hólepte, sötét, fagyos, európai nagyváros!

A kijevi televíziókban egymást érik a majdani megemlékező műsorok! (Mondjuk nem mindenki láthatja a szakasdzos áramkorlátozások miatt, de majd elmesélik egymásnak a kijeviek a látottakat. A munkahelyeken! Már akinek van. Meg aki eljut a munkahelyére a nagy hóban.)

https://balrad.wordpress.com/2014/12/01/genyeral-zima-v-kijeve-tel-tabornok-kijevben/

Moldovában is kezdődik az eurázsiai átmenet?

Moldovában november 30-án országgyűlési választásokat tartottak, ami az eurázsiai átmenetet támogató szocialista és kommunista pártok vélhető győzelmével végződött. Ma reggeli adatok szerint a két párt együttesen megkapja az összes szavazat több mint 40%-át, tehát lehetőségük lenne egy relatív többséggel bíró koalíciós kormány megalakítására. Közel ugyanekkora támogatással bírnak a Brüsszel érdekeit képviselő pártok, így a következő napokban aktív tárgyalássorozat kezdődik meg, ami esetlegesen egy koalíciós kormány megalakulásával végződhet.

Az eredményeket egyelőre nem jelentették be hivatalosan, de a szavazás lezajlott, az ország megtette választását, a következő napokban már csak annak következménye fog kiderülni. Igor Dodon, a szocialista párt vezetője szerint a nyugatbarát pártoknak igen kellemetlen eredményt tartogatnak a végleges számok, és a választások eredménye mindenféleképpen elégedetlenkedésekhez fog vezetni, de az emberek többsége egy erős Oroszország mellett létező virágzó Moldovára szavazott, ezt minden párt tiszteletben kell tartsa. Mikor a pártvezető ezt a nyilatkozatot tette, azt egyelőre az exit poll alapján mondta, tehát még nem jelenthető ki bizonyossággal az eredmény.

Igor Dodon, - az egyik lehetséges kormányfő

Dodon pártja magabiztosan támogatja az eurázsiai átmenetet, Moldova tagságát a Moszkva által alapított vámunióban és az Eurázsiai Gazdasági Unióban. Itt meg kell jegyezni, hogy a nyugat felé lekötelezett szociológusok aktív diskurzust tartottak a választásokat megelőzően, és alig 2%-ra becsülték annak a pártnak a támogatottságát, ami most kormányt alakíthat (közvetlen a választások előtt már 10%-ot mondtak). Ez nem egy meglepő dolog, a szociológiában ismertek a tömeg véleményalkotásának mechanizmusai, és egy alapvető összefüggés, hogy a választópolgárok mintegy kétharmada ahhoz igazítja a véleményét, ami általánosan elfogadott (Solomon Asch féle kísérletek nyomán), - az információs társadalomban; amit a tömegmédia általánosan elfogadottnak állít be. Moldovában ennek az aktív közéleti diskurzusnak az volt a célja, hogy a választópolgárok támogatását az európai integráció irányába terelje. Értelemszerűen, ha az eurázsiai átmenet támogatói nyerik a választást, választási csalásról lesz szó. Ha az európai integráció támogatói nyernek, akkor is választási csalásról lesz szó, mert az országban egy éles külpolitikai törésvonal van.

A választások idején történt másik csavar, hogy az eurázsiai átmenetet támogató egyik kis párt, a Patria ki lett zárva a választásokon részvételből, mivel külföldi támogatásokat kaptak. Hogy melyik párt nem kap bizonyíthatatlan módon külföldi támogatást, arról lehetne vitát nyitni, mindenesetre tény, hogy a Patria kizárásával a nyugati és keleti orientáltságú pártok eredményei kiegyenlítettek, tehát meglehet, hogy éppen a Patria kizárása miatt fog az utolsó pillanatban nyugatbarát koalíciós kormány alakulni.

A tárgyalási folyamatot elsősorban a kommunisták helyezkedése fogja meghatározni. Általánosságban véve a párt támogatja az eurázsiai vámuniós tagságot, de korábban több képviselőjük is átigazolt a nyugati koalícióhoz, így a végső eredmény kiszámíthatatlannak tűnik. Ma reggeli hírek alapján annyi még tudható, hogy mivel a pártok az elektronikus szavazatszámláló-rendszer hibájára hivatkoztak, a szavazatokat kézzel újra fogják számolni.

Bárhogy is alakuljon a végeredmény, az éles törésvonal miatt borítékolható, hogy az ellenzék választási csalásra fog hivatkozni, és tömeges kormányellenes tüntetések kezdődnek majd.

http://www.hidfo.net.ru/2014/12/01/moldovaban-kezdodik-az-eurazsiai-atmenet

Bezárták Ukrajna híres repülőgépgyárát - már kezdődik az ipar szétverése

Bezárta kapuit az ukrán Antonov repülőgépgyár, Ukrajna egyik leghíresebb és legjelentősebb gyárüzeme. A bezárás okai; nincs elegendő megrendelés, az állam nem tud fizetni a már megrendelt repülőgépekért, a cég tulajdonosai pedig veszteségesen nem kívánják tovább üzemeltetni a gyárat. Az Antonov repülőgépgyár 1920-ban alakult a Szovjetunió Hadiipari Tanácsának rendelete alapján. A második világháborúban a gyárat elköltöztették, és nem önálló gépek, hanem Jak repülők összeszerelését végezte, a háború után hazatelepítették, és továbbra is ezeket a repülőtípusokat gyártotta és javította. Első saját AN sorozatnevű repülőgépét 1948-ban kezdte el gyártani An-2 néven. Ezek után a gyár többcélú repülőgépek, katonai repülőgépek, utasszállítók gyártását végezte.

A mostani gyárbezárással több ezer munkahely szűnt meg. A megszűnés okai között az is szerepel, hogy a gyár saját nyersanyagellátás nélkül maradt; a repülőgépek gyártásához szükséges alapanyagok java vagy Oroszországból érkezett, vagy az éppen háború alatt álló újorosz területekről. Így a gyár kénytelen lett volna nyugatról, sokkal drágábban beszerezni az alapanyagokat. Beleszólhatnak természetesen az energiaellátási és fűtési problémák is, valamint az, hogy a gyár képtelen volt kiváltani a termékeihez szükséges orosz beszállító cégeket, amelyek a repülőgépek alkatrészeinek jelentős részét szállították. Akkor, amikor Putyin elnök Janukoviccsal megegyezett abban, hogy Ukrajna végül az Eurázsiai Unióhoz csatlakozik, felajánlotta, hogy munkát és jelentős civil és hadiipari megrendelést biztosítanak az Antonov gyárnak. Szervezés alatt állt a Szuhoj gyárral történő első egyeztető tárgyalás arról, hogy becsatlakoznak a gyár jelentős külföldi Superjet100 megrendeléseinek teljesítésébe és más hadiipari megrendelésekbe is.

Nagy megrendelések és munkahelyteremtés helyett a bezárást választották

A gyár bezárása egyenes következménye a "nyugati átmenetnek", az atlantista politikának. Bukott, oligarchák és bűnszövetkezet jutottak hatalomra Kijevben, melyeknek semmi egyéb feladata nincs, mint Ukrajnát teljesen szétverni, hogy a nyugat minden ellenállásra képtelen, kiszolgáltatott prédája legyen, majd a nyugat hiteleiből, nyugatról vásároljon - vagyis Ukrajna ipar nélküli felvásárló piacnak kell. Ehhez pedig segédkezet nyújtott a hasznos idióták nacionalista csapata, amely a CIA támogatásával hatalomba segítette ezt az atlantista bűnbandát. Az ukrán politikusok rombolásának egy állomása, az egyik leghíresebb és legjelentősebb ukrán gyár csődbe juttatása.

http://www.hidfo.net.ru/2014/12/01/bezartak-ukrajna-hires-repulogepgyarat-mar-kezdodik-az-ipar-szetverese

Orbán vagyona!

Kommentként érkezett L'Espresso: Orbán már az öt leggazdagabb magyar egyike című cikkünkre. A fotókat illusztrációként mi tettük hozzá. (szerk.)

Orbán épp csak azóta lop, amióta lehetősége van rá: 1993 óta. Az Orbán család ingatlangyarapodásáról kulcsfigurája a felesége. A kormányfőt ő egy olyan vállalkozónak tekinti, akinek nincs cége, "a politika maga a vállalkozása. Lévai Anikó pedig ennek a politikai vállalkozásnak a gyümölcsszedő asszonya". "Volt egyszer egy farmeres srác, most meg van egy dandy család... Ma már egyértelmű, hogy Orbán újfeudalizmust épít és saját dinasztiát, nem négy, nem nyolc évre, hanem hetedíziglen." Lévai Anikó 2010-es vagyonnyilatkozata ismert csupán, abban 38 ingatlan szerepel. (Noha a törvény szerint a házastársnak is évente be kell nyújtania a nyilatkozatát, ez nem nyilvános: csak a Mentelmi és Összeférhetetlenségi Bizottság tagjai tekinthetnek bele, de ők is csak hivatalos vizsgálati eljárás során.)

A 2010-es adatok szerint a Lévai Anikó tulajdonát képező 38 ingatlanból áll.. Az Orbán-család az első miniszterelnökség idején ment át először igen látványos vagyongyarapodáson. A szűkebb család két fő ingatlanadatát nézve: 1. az 1998-ban már birtokolt 5,5 hektárnyi földterület négy év múltán a tizenegy és félszeresére: 63 hektárra növekedett; 2. a tulajdonukat képező (1994-ben 563 ezer forintért vett) belvárosi lakás helyett kertes sváb-hegyi villát vásároltak 2002-ben (75 millióért), majd azonnal hozzáláttak (több tízmilliós) átépítéséhez is. A miniszterelnök apjának többségi tulajdonában lévő bányacég, a Dolomit Kft. saját vagyona meghétszereződött (98-ról 666 millióra nőtt); a másik vállalkozás, a kizárólagosan birtokolt Gánt-Kő Kft. nyeresége ugyanekkor a tízszeresére emelkedett (16 millióról 167-re).

Tehát Orbán a kormányzati hatalmat használta föl a családi vagyongyarapításra -, azt leglátványosabban a Tokaj hegyaljai szőlővállalkozás (Szárhegy Dűlő - Sárazsadány - Tokajhegyalja Kft.) története igazolja, ahol a miniszterelnök és üzlettársai csak vissza nem térítendő állami szőlőtelepítési támogatásból mintegy 64,5 millió Ft-ot nyertek el. A második miniszterelnökség nagy projektje a felcsúti focibirodalom felépítése - ugyancsak közvetett (adóból leírható adomány) vagy közvetlen állami pénzekből. A tulajdoni viszonyok átláthatatlanok, Orbán 50 évre ingyen használatba adott földjein épült föl számos objektum. De 50 év lejárata után, az övé az egész Stadion és az akadémia!!! Stróman-gyanús személyek Orbán körül.

A miniszterelnök közvetlen környezetében legalább 3 olyan ember (család) van, akik mesés vagyongyarapodáson mentek keresztül az elmúlt években: Mészáros Lőrinc, a Flier-család és Garancsi István. Mészáros a földbérleti pályázat második legnagyobb nyertese az egész országban. A kormányfő megyéjében - osztották ki a legtöbb földet 5 350 hektár, illetve 121 588 aranykorona értékben. Ez az országosan bérbe adott összterület 24,4%-a és a földérték 30,8%-a. Mészárosék nemcsak Fejérben a másodikak, hanem országosan is. Az Orbánnal szoros kapcsolatban álló két család (a Mészáros és a Flier) nyerte el az országban kiosztott földterület 8,8 százalékát, aranykoronában a 11,6 százalékát! A Mészárosék és a Flierék által elnyert földek több helyen érintkeznek Orbánné földjeivel, a légi felvételeken egy nagybirtok körvonalai sejlenek föl. Mészáros és alpolgármesterének családja nyerte el az ország 10 legnagyobb Auchan áruházának trafikjogát. Mészáros alvállalkozói (a Gere-testvérek) nye rtek el további 10 frekventált dohányárusító helyet országszerte. Mészáros szerelőcége 2007-ben még veszteséges, 2009-ben már félmilliárd bevétele volt, 2010-ben 835 millió, 2011-ben több mint 2,2 milliárd, 2012-ben pedig 4,6 milliárd, ami a kormányváltás óta ötszörös növekedés. A tiszta nyereség 2010-ben ez még csak 250 millió, 2011-ben már meghaladta a 850 milliót, 2012-ben pedig az egy és negyed milliárdot (1,264) 2012-ben fele-fele arányban 800 milliós osztalékot vett ki M. és felesége, ám az utóbbi lemondott a maga részéről a férj javára.

És ő? A mesés gyarapodás forrását busás állami és önkormányzati beruházások adják. Garancsi a Videoton FC elnöke, a Duna Takarék tulajdonosa. Utóbbi 600 milliós hitelt adott Orbán alapítványának - a Duna Takarékot a törvény egyedüliként mentesítette a takarékpénztárak államosítása alól. Garancsi egyik budai lakása szomszédos a Lévai Anikóéval. Az utóbbiban Orbán Ráchel lakott házassága előtt, Garancsiéban »bérlőként« Orbán Gáspár. Garancsi 2012 júliusában 75 százalékos tulajdonos lett Kékessy Dezső 2000 hektáron gazdálkodó tiszaigari agrárcégében. (Kékessy volt Orbánék üzlettársa Sárazsadányban, ő vette meg aranyáron a korábbi lakásukat, majd a tokaji szőleiket is.) Garancsi az egyik tulajdonosa annak az offshore cégnek, amelyik hatalmasat kaszált a gázüzleten: az Index szerint 55 milliárdos osztalékot vettek ki a cégből tavaly. Aki elhiszi, hogy mindez véletlen egybeesés, az ..

orkvagyNos..Összegezzük... Azt tudjuk, hogy Orbán 1998 és 2002 közt vette meg romániai kastélyát, több száz hektár földterülettel,egy nagy hotelt is elkezdtek akkor építeni, de mivel 2002-ben megbukott, az építkezést abbahagyták ..Budán is van egy hoteljuk, gyermekeinek egy lakást vettek Párizsban és Londonban. . Tokai hegy a szőlővel biztosan az ő tulajdona. Debrecenben is van házuk. A falusi gázszerelő bekerült 3 év alatt a leggazdagabb magyarok közé Orbán jóvoltából. Szívjóság ? Orbán is jó ingatlanos lesz, ha egyszer abbahagyja a politikát. A múltkor vett az V. kerületi önkormitól egy olyan lakást 560 000 ( ötszázhatvanezer) forintért, aminek a felújítására előtte 6-7 milliót költött az önkormi, majd néhány évre kiadta albérletbe egy amerikai nőnek havi 2000 dollárért, azután eladta az üzlettársa, bizonyos Kékessy Dezső vejének 63 000 000 ( hatvanhárom millió ) forintért. A mostani pecót is elég jól vette, valami 75 milláért, pedig szakemberek szerint még most is ér v agy 250 millát, így válság után. Haris-köz-i ingatlanokat bagóért megszerezték, amit 100-szoros áron adnak el valami csoda folytán. "Az Orbán-család vagyonát egyes közírók 500 milliárd forint körülire teszik, amihez hozzátartozik egy Pintér Sándor belügyminiszterrel közösen vásárolt és fenntartott horvátországi sziget az Adrián, valamint egy kb. 600 millió Ft. értékű jacht, ami francia lobogó alatt került nyilvántartásra..." Lopni törvényesen is lehet, anélkül, hogy bizonyítható bűncselekményről beszélhetnénk. Erre a Fidesz-kormány idején működő Országimázs Központ, Happy End Kft. és Ezüsthajó Kft. mesterhármasa szolgál ékes példával. " Magyarországról az elmúlt 25év óta 242 milliárd dollárnyi magántőkét menekítettek ki a világ különböző adóparadicsomaiba. Most akkor ezt forintosítjuk, hogy a nagyságrend még jobban látszódjon: 48 ezer milliárd forintot!!! (200 forintos dollár árfolyamon)

A Tax Justice Network adatai szerint Magyarország méretéhez és tőkeerejéhez képest példátlanul nagy veszteségeket szenvedett az elmúlt évtizedekben az offshore jelenség miatt. 242 milliárd dollár magántőke - a teljes magyar államadósság két és félszerese - került offshore számlára. Az összeg abszolút mértékben is hatalmas: ezzel a világranglista 12. helyét foglaljuk el. Európából senki nem előz meg bennünket, és a többi kontinensről is csak gazdasági világhatalmak és néhány olajország. El kell olvasni Ferenczi Krisztina könyvét, a:Szüret az Orbán vagyonok nyomában címűt, és akkor a kezdetektől láthatjuk dokumentálva az első Ft-okat. Még több gaztett található: http://mozgovilag.com/?p=5012http://www.parlament.hu/irom37/18470/18470.pdf

Nem lesz addig kormányváltás amíg be nem vágják a sittre, ha mégis lenne, Orbán nem késlekedne egy hetet és lángba borítaná egész Pestet, ha nem az egész országot. Amíg szabad lábon van itt fű nem terem.

http://www.serfozoistvan.hu/szemtolszembe/orban-vagyona

Vígjátékot ígértek – drámát vetítettek! Nekünk!

Az előző ciklus elején a Fidesz-kormány számos ígérettel állt elő. Azóta eltelt négy év, és a magyar gazdaság állapota egyáltalán nem tükrözi azt, hogy ezek az ígéretek, vagy inkább jóslatok megvalósultak volna. Szerencsére ebből az időből számos dokumentum áll rendelkezésre (például a Széll Kálmán Terv, vagy korábbi konvergencia programok), amelyek segítséget nyújtanak abban, hogy összehasonlítsuk, mit is remélt 2014-re a kormány, és ebből mi valósult meg.

A számok és az adatok nem azt mutatják, hogy bármi is megvalósult volna a kitűzött célok közül. Ahol pedig meglepően “jól” teljesített a kormány, ott általában ehhez az eredményhez a trükközés is hozzájárult. Mindenesetre ha csak a legfrissebb szegénységi adatokat vesszük figyelembe, akkor jól körvonalazódik, hogy az elmúlt négy évben a kormánynak nem sikerült leküzdenie a magyar gazdaság betegségeit, és egyáltalán nem teljesítünk jobban 2010-hez képest.

Ígérgetés az volt

Nyugodt szívvel ki lehet jelenteni, hogy az elmúlt 10 év (2004-2014) Magyarország elvesztegetett 10 éve, és ebbe nemcsak a Gyurcsány-kormány téblábolása és gazdasági ámokfutása, hanem a második Orbán-kormány semmittevése és rossz célokra épülő gazdaságpolitikája is hozzájárult.

2010-ben sokan remélhették, hogy a kétharmad erejével sikerül valamiféle gazdasági áttörést elérni, 4 év után azonban az látszik, hogy a sok ígéretből gyakorlatilag semmi sem valósult meg. A “Magyarország jobban teljesít” nem több egy egyszerű propaganda szövegnél. Miközben sokan előálltak már jó javaslatokkal, vagy éppen mentőövvel, a Fidesz még mindig abban a hitben él, hogy Magyarország úgy halad előre, mint egy elsüllyeszthetetlen gyorsnaszád.

Ennek egyik jelképe az újraiparosítás meghirdetése volt, ami megint egy jól hangzó ígéret azok számára, akik nem rendelkeznek alapvető közgazdasági ismeretekkel. Miniszterelnökünk Európa legiparosodottabb országát szeretné létrehozni hazánkból, amellyel a “nagy sikerű” Romániát taszíthatnánk le erről a trónról. Valójában az egy főre eső nemzeti termék annál magasabb, minél nagyobb a szolgáltatószektor aránya az adott országban. Többek közt ezért is totális tévút az orbáni újraiparosítás vágyálma.

Lássuk tehát, hogy milyen számokat mondott a kormány, és ebből 2014-re mi valósult meg.

Munkaerőpiac:

Nagy valószínűséggel még senki sem felejtette el Orbán Viktor 1 millió új munkahelyről szóló 2010-es beszédét, amely sokak számára megmosolyogtató lehetett, hiszen a rendszerváltás utána legszebb időszakban is (1997-2003) is távol állt a magyar foglalkoztatás az 5 milliós számtól. Időarányosan ez azt jelenti, hogy az elmúlt 4 év alatt 400 ezer új munkahelynek kellett volna létrejönnie.

Ha a legfrissebb KSH-adatokat nézzük a foglalkoztatásról, akkor nem is állunk olyan távol ettől a számtól, összehasonlítva a négy évvel ezelőtti hasonló időszak adatával. A statisztika alapján 344 ezer fővel több a foglalkoztatott, és a munkanélküliség is csak 7,1 százalék (ami 7 éves negatív csúcs), csakhogy az ördög a részletekben rejlik.

Logikus, ha az 1 millió új munkahely (időarányosan pedig a 400 ezer új munkahelyet) úgy képzeljük el, hogy ez a termelő, vagy a szolgáltató szektorban jön létre, hiszen a munkaerő hozzáadott értéke itt érvényesül legjobban. Ha kiszűrjük a közmunkásokat (minimum 200 ezer fő) és a külföldön dolgozókat, akkor már közel sem ilyen szép a statisztika. A valós szám valahol 100 ezer fő körül lehet, ennyi új munkahellyel büszkélkedhet valójában a kormány. Ez az eredmény azonban korántsem meglepő a válság utáni kilábalási időszakban.

Növekedés:

Sokan emlékezhetnek még Matolcsy György 6-7 százalékos GDP-növekedési álmáról, az MNB jelenlegi elnöke ugyanis ezekkel a számokkal rukkolt elő még az előző kormányzati ciklus elején. Valahol, valami azonban félresiklott, hiszen a magyar unortodox gazdaságpolitika atyjának terve nemhogy nem valósult meg, hanem a Fidesz előző kormányzati ciklusának első két évében például egyáltalán nem volt növekedés, pedig már akkor is 3-4 százalékkal kellett volna száguldania a gazdaságnak.

A nagy álom annyira nem valósult meg, hogy 2012-ben például recesszió volt. Az összességében 10-15 százalékos növekedés álmából pedig jó, ha 4 százalék összejön 2014 végére. Ez a viszonylag kedvezőnek mondható adat is csak az idei évnek köszönhető. Ha idén nem pörögtek volna fel az állami megrendelések, és ezzel együtt az uniós források lehívása, akkor a 10-15 százalék helyett 2-3 százalék lenne a 4 év gazdasági növekedés. Ez pedig korántsem bízható a következő 4 évre nézve tekintve, hogy 2015-16-ban jóval kevesebb uniós forrás áramlik majd hazánkba (Az Unió 7 éves költségvetési ciklusokban gondolkodik, ezeknek mindig a végén gyorsulnak fel a kifizetések, 2014-ben ér véget a mostani ciklus).

Államadósság:

Talán még ennél is jobban félrement az adósságkezelés. Matolcsy György 2011-ben még úgy tervezte, hogy a magyar államadósság 2014/15-re 65-70 százalékra süllyedhet a GDP arányában. Ehhez képest az utolsó adatok alapján a magyar államadósság 83 százalék, és az év végén a kormánynak különböző trükköket kell bevetnie ahhoz, hogy a tavalyi 79 százalékos szint alá vigye az adósságot. Még ha ez össze is jön, akkor is legalább 10 százalékponttal leszünk távol Matolcsy céljától, ami már nem magyarázható a forintárfolyam mélyrepülésével (ne felejtsük el, hogy ebben vaskos szerepe volt a kormánynak is).

Költségvetés:

A költségvetésnél már sokkal jobb a helyzet, mind a Konvergencia Programban, mind a Széll Kálmán Tervben szereplő számok teljesültek, igaz 2014-ben a vártnál valamivel magasabb lehet a hiány a kiköltekezés miatt (de még így is 3 százalék alatt lesz). Ehhez viszont rengeteg ad hoc-intézkedés kellett, és nem kevés megszorítás.

2012 például sokak számára emlékezetes év maradhat, a kormány ugyanis kéthetente jelentette be az újabb és újabb csomagokat annak érdekében, hogy a hiánycél teljesüljön. Jövőre pedig újabb adók tömkelegével erősít be a kormánypárt.

Adóztatás:

Az adórendszerben számos átalakítás történt, és ennek fényében a Nemzetgazdasági Minisztérium nyugodt szívvel jelentette ki, hogy az adóterhelés csökkenni fog. 2011-ben ez is megvalósult, azóta viszont korántsem ilyen jó a helyzet. Hiszen a magyar adórendszer nemcsak a személyi jövedelemadóból áll (itt sem csak csökkentés volt, hiszen az adójóváírást például kivezették), hanem számos új adóból, amelynek a kulcsát megemelték (például áfa), vagy éppen a Fidesz által bevezetett új ágazati különadókból, amelyeket a szolgáltatók nyilvánvalóan áthárítanak (bankadó,tranzakciós adó, telefonadó, médiaadó és még hosszasan lehetne sorolni).

Az adórendszerrel kapcsolatban pedig sohasem lehetünk biztosak semmiben sem. Cséfalvay Zoltán például 2012-ben azt mondta, hogy nem lesznek új adók, ehhez képest azóta bevezették a tranzakciós adót, a média adót, illetve belebegtették az internetadót, amely hatalmas tüntetésekhez vezetett.

De nemcsak az egyre bonyolultabb adórendszer miatt vakarhatják a fejüket a vállalkozások, hanem a meg nem valósult adminisztrációs tehercsökkentés miatt is.

Hogyan tovább?

Az álmok kergetésével továbbra sem hagyott fel a kormány. Ötmillió foglalkoztatottat szeretnének az évtized végére, de az nem derült ki, hogy hogyan. A végtelenségig mégsem lehet növelni az egyébként létminimum alatt tengődő, ötvenezer forintos bérből élő közmunkások számát. Az újraiparosítást már korábban kielemeztük, ahogy azt is megírtuk, hogy a mesterségesen fenntartott növekedés sem fog örökké tartani.

Egyelőre az előző ciklushoz hasonló nagy ígéretek és jóslatok elmaradtak, de biztosak lehetünk abban, hogy valaki ismét elő fog olyan számokkal állni, amelyek aztán 2018-ban majd távol állnak a valóságtól. Ígéretek helyett teljesítményre lenne szükség, az egyre nagyobb szegénység pedig nem azt támasztja alá, hogy a kormányzati gazdaságpolitika mögött teljesítmény lenne.
(tenytar)

Bal-Rad komm: “…Valójában az egy főre eső nemzeti termék annál magasabb, minél nagyobb a szolgáltatószektor aránya az adott országban. Többek közt ezért is totális tévút az orbáni újraiparosítás vágyálma…” – ebben a mondatban viszont van egy hatalmas neoliberális csúsztatás. A szolgáltatószektor teljesítménye ugyanis arányban kell(ene) hogy legyen az ipar – és más értékteremtő gazdasági ágazatok – teljesítményével. Hiszen a szolgáltatóágazat produktumát csak egy jól működő termelő gazdaság jövedelme képes megfizetni.

ORSZÁGUNKBAN viszont hazai tulajdonú, értékteremtő termelő ipari és mezőgazdasági ágazat – ugyebár – nincs! Ami van, az viszont csak külföldi tulajdonú, magyarországi (!) gyárak – üzemek. Akárcsak a szolgáltatóágazat túlnyomó többsége!

Ráadásul bármilyen ágazatot is nézünk, a tulajdonosok a képződött nyereséget ki is viszik az országból.

Ennélfogva tehát HAZÁNK kizárólag a spekulánsok játéktere! És mivelhogy a “gazdaság” zömét ők tartják kézben – zsebben, ők diktálják a ritmust is. Ami viszont a legritkább esetben egyezik meg a mi ritmusérzékünkkel! A kormányéval persze… – de hát a kormány az más!

A kormányaink (a mindenkoriak) más filmet néznek! Amit nekünk vetítenek, az vígjátékként van elővezetve! És nem értjük, hogy miért zokogunk a végén?

Hogyan tovább? Van ELKÉPZELÉSÜNK! De az biztos: JELENLEGI POLITIKAI ELITÜNNKEL CSAK BUKUNK! ŐK nem! Csak MI!

A kínaiak végeznek a magyar fűszerpaprikával is?

Szépen lassan elsorvad a magyar fűszerpaprika-termelés, amennyiben az ágazatban nem változik semmi. Közben mindent elönt az olcsó kínai áru.

Becslések szerint néhány százmillió forintra lenne szükség a fennmaradáshoz, a Fűszerpaprika Terméktanács 16 pontos javaslatcsomagot készített a kormánynak, de választ még nem kaptak.

Németh József, a terméktanács elnöke a Magyar Nemzetnek elmondta, hogy a magyarországi termelés drágább a versenytársakénál, többek között azért, mert itt gázzal szárítják a paprikát, míg másutt általában a napon teszik ezt. A paprikaörlemény ára Magyarországon 30-40 százalékkal van a világpiaci átlag felett. Az elmúlt évben már mintegy 3000 tonna volt a behozott - főként kínai - fűszerpaprika mennyisége, míg a kivitelé alig 1500 tonna.

Összefogással mégis lehetséges?

Sikeresnek tűnik a Kotányi fűszerkereskedelmi cég, a Fűszermalom Kft. és a mórahalmi önkormányzat összefogása, a térségben nemrégiben újjáéledt a fűszerpaprika-termesztés, és az első évben mintegy 50 tonna kiváló minőségű őrleményt állítottak elő a szegedi tájkörzetben betakarított terményből.

A kitűnő adottságokkal és nagy hagyományokkal rendelkező homokhátsági területen mintegy félszáz család kapcsolódott be a fűszerpaprika-termesztésbe, mintegy 300 tonna nyers árut állítottak elő. Erwin Kotányi, a Kotányi Hungária Kft. tulajdonosa szerint az időjárás nyáron kedvező volt, így kiváló minőségű, édes, aromás paprika termett, bár a szeptemberben lehullott jelentős mennyiségű csapadék miatt a termésátlagok nem lettek a legkedvezőbbek. Újabb termelők bevonásával jövőre szeretnék legalább megduplázni az előállított őrlemény mennyiségét, néhány éven belül pedig akár két-háromszáz termelő is bekapcsolódhat az együttműködésbe.

Kapcsolódó cikkeink:
Kínai pirospaprika magyarnak álcázva? Mutatjuk a képeket!
Miért ne vegyél kínai fokhagymát? MTI

“Ki kell ennek jönni…!” Befűzve a film a kormányzati vetítőgépbe!

A nemrég látványos népszerűségvesztést elszenvedett kormánypárt szinte kizárt, hogy támadási felületet hagyna majd magán az igen kényes államadósság kapcsán. Nagyon meglepődnénk, ha nem tennének meg mindent, hogy legalább valamicske csökkenést mutassanak ki most az év végével. Szerencséjükre a jelenlegi magyar makropálya mellett nem lesz különösebben nehéz ezt éppen elérniük, de az általuk újabban hangoztatott célt – mínusz 1,7 százalékpontot ígérnek -, már nem biztos, hogy sikerül teljesíteniük. Számításaink szerint ehhez a kincstári egységes számlának a trükkösen betervezett apasztása mellett még további enyhe forinterősödésre is szükség lenne. Márpedig tavaly decemberrel ellentétben ez most egy nagyon érzékeny pont volna, hiszen a lakosságra erőltetett forintosítás 309-es árfolyam mellett történik. Végül pedig halkan jegyeznénk meg, hogy az elképzelhető csökkentések bármelyikének a kivetítése mellett is rémisztő távolságra marad az unió által forszírozott 60 százalékos adósságszint.

A magyar GDP-arányos államadósság csökkenő pályára való állítása nem pusztán uniós kötelezettségünk, hanem a Fidesz-kormány számára is egy rendkívül kényes politikai kérdés is egyben. Jól tükrözte ezt az elmúlt időszak politikai kommunikációja, ami még akkor is azt mondta, hogy csökkent az adósságmutatónk, miközben az éppen emelkedett az adott negyedévben (a negyedévek ingadozása egyébként nem hordoz érdemi információt a trendről). 2013 végén fél százalékos GDP-arányos csökkenést tudtunk felmutatni az előző évhez képest, vagyis egy nem különösebben impozáns eredményt. Most pedig azon igen kényes kérdés előtt állunk, hogy sikerül-e tovább csökkentenünk ezt a nagyon makacsnak tűnő mutató, és ha igen, mennyivel.

Hogyan csökken?

Elvileg három szabályunk is van arra, hogyan csökkenjen az államadósság Magyarországon.
(1) Az EU-nak létezik az 1/20-os adósságszabálya, ami nagyjából évente 1 százalékpontos adósságcsökkentést írna elő számunkra, de ezt valahogy egyelőre kevés figyelem övezi idehaza.
(2) A stabilitási törvény egy képletet közöl a kívánatos adósságcsökkentés kiszámításához, ám ez csak 2016-tól lép életbe – hacsak addig át nem írják, mert ez a szabály szakmailag gyenge.
(3) Az alaptörvény azt rögzíti, hogy a devizaadósság-részt változatlan árfolyamon számolva minden év végén kisebbnek kell lennie az államadósságnak, mint egy évvel korábban volt.
(4) Ezzel az előbbivel az a probléma, hogy gyengülő árfolyam mellett úgy is elérhető lenne, ha amúgy az adósságráta emelkedik. Mivel ez politikailag nehezen lenne kommunikálható, így érezhető az az erősebb törekvés, hogy a GDP-arányos államadósság a mindenkori piaci forint árfolyamon számolva is kisebb legyen, mint egy évvel korábban.

Tulajdonképpen az elmúlt időszakban a törekvések, trükközések arra irányultak, hogy ezt a (4) szabályt teljesítse a kormány.

Hogy néz ki az adósságmutatónk?

Az elmúlt négy évben 79 és 85,6 százalék között alakultak a negyedéves GDP-arányos adósságmutatói Magyarországnak.
Erre a historikusan igen magas szintre a közvéleménnyel szemben nem az IMF-hitel, vagy a devizatartalékok feltöltése állt, hanem a pénzügyi válság okozta GDP-visszaesés, a költségvetési félrecsúszások, a forintgyengülés és a kincstári egységes számlának (kesz) a magasabb szintre való emelése.
A bruttó adósságunk elmúlt 25 évét vizsgálva 1995 első negyedévében találjuk a csúcsot: 95,2 százalékig emelkedett akkor a GDP-arányos mutató.
A legalacsonyabb adósságrátánk az első Fidesz-kormányzás 2001-es évében volt, ekkor a bruttó adósság a második és a negyedik negyedévben is pusztán a GDP 52,7 százalékára rúgott.
A legutóbbi hivatalos statisztikánk szerint 2014. harmadik negyedévben 83 százalékon állt a GDP-arányos államadósság-mutató.
Ez bár két százalékpontnyi csökkenést jelent az előző negyedévhez képest, még 3,6 százalékpontra van a tavaly év végi szinttől.

A cél ebben a történetben az, hogy idén december 31-én a piaci értéken számított bruttó államadósság egy pillanatfelvétel erejéig 79,4 százaléknál kisebb legyen. A dolog bár a harmadik negyedéves, 83 százalékos arányt elnézve nem tűnik könnyűnek, valójában több tényező is szerepet játszik abban, hogy ez nem lesz mégsem annyira nehéz.

Itt sokan rögvest a kormányzat által bevetett kozmetikázásra gondolnak, a trükkök azon armadájára, amivel egy pillanatra kisebb adósságot tud felmutatni az országunk. Noha ezzel nem tévedünk nagyon sokat, de érdemes kitérni rá, hogy ezek nagy részét már tavaly is bevetette az állam, ami pedig azt eredményezi, hogy pusztán ezek újbóli bevetésével további csökkenést már nem tud kimutatni az adósságállományban – tehát ezek a trükkök valójában nem képesek a trendre hatni.

Így kell kozmetikázni az adósságmutatót

A válságot követő években a kincstári egységes számlán (kesz) az állam jóval nagyobb összeget kezdett tartani magánál, amivel lényegében a rövidtávú finanszírozási kockázatát próbálta mérsékelni. Ha ugyanis befagyna az állampapírpiac, akkor ebből kéne fedeznie az államnak a lejáró állampapírjait.

Határozott szabály viszont nincs a kesz-állományra, így pedig a jelenlegi vezetés az év végére szándékosan leapasztja annak szintjét, hogy alacsonyabb adósságot mutasson ki. Ennek az egyik trükkös formája az a piac által sokat emlegetet tranzakció, amikor is a MOL-nál levő PEMÁK-állományt egy rövid időre visszavásárolja az állam. A Portfolio becslése szerint ez nagyjából 1 milliárd eurós tételt jelenthet.

Szintén felmerült tavaly, hogy a kormányzat az év végi forintárfolyamra is megpróbál hatni, ugyanis az államadósságunk nagyjából 40 százaléka euróban van jegyezve. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 1 forintnyi erősödés az euróval szemben 0,1 százalékponttal csökkenti az adósságmutatónkat. Az MNB nem teszi közzé, hogy mikor és milyen mértékben hajt végre devizapiaci intervenciót, vagy hogy egyáltalán él-e a lehetőséggel.

Elég könnyű belátni, hogy mivel a deviza-forint spot ügyletek átlagosan csak napi 200 milliárd forintot tettek ki idén, ezért az euró-forint kereszt napon belüli (vagy akár időszaki) elmozdítása nem igazán nagy kihívás egy ~35 milliárd eurós devizatartalékkal. Mivel az ilyen ügyletek nem kikövetkeztethetőek a nyilvános statisztikákból ezért csak arra hagyatkozhatunk, hogy a forint viselkedése furcsa volt-e ezen kényes időpontban. A válasz pedig az, hogy tavaly mérsékelten igen: a december 31-i időpont előtti két hétben erősödtünk az euróval szemben, miközben a velünk általában együttmozgó feltörekvő piaci devizák nagy része gyengült (kivétel a cseh korona és a lengyel zloty, amik nagyjából stagnáltak).

Ez volt az az időszak amikor utoljára még pár napig 300 forintnál kevesebbért vásárolhattunk eurót, azóta nem volt ilyen.

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy ezzel nem lehet éven túlnyúlóan trükközni (hiszen még ennél is nagyobb árfolyamcsökkentés kellene, hogy ennek pluszhatása legyen), de arra mindenképpen alkalmazható, hogy amennyiben az alapfolyamatok szerint is közel lennénk a csökkenő adósság felmutatásához, akkor ezzel rásegítsünk – elvégre olcsó húzás.

A legfontosabb kozmetikázó eszköz viszont kétség kívül a kesz év végére való leapasztása. Az elmúlt időszakban rendszeresen kisebb-nagyobb kommunikációs bakikat elkövető Nemzetgazdasági Minisztériumnak hála, tudhatjuk, hogy a terveik szerint egészen 300 milliárd forintig kívánnak lemenni idén év végén. Egyéb értesüléseinkből viszont úgy hallottuk, hogy a MOL-tranzakcióra idén nem fog sor kerülni, mert anélkül is teljesülhet az adósságráta csökkentése – noha a 300 milliárdos keszhez a saját becslésünk alapján igencsak elkéne az is.

Így folyik az államadósság elleni “harc”

Hazánk bruttó adóssága 25 112 milliárd forint volt piaci értéken számolva a harmadik negyedév végén, aminek nagyjából 40 százaléka volt devizában jegyezve. Novemberben viszont visszafizettünk egy EU-s hitelt kétmilliárd eurós nagyságrendben, a rövid diszkontkincstárjegyek kibocsátását visszafogtuk – hetente pusztán 30 milliárdot adtunk el a már jövőre lejáró papírokból, érdemi ráemelések pedig nem történtek. Mindezek eredményeként igen gyors ütemben tudtuk apasztani a keszt így az év végéhez közelítve, persze az még egyáltalán nem látszik kirajzolódni, hogy a 300 milliárdos “mélységet” sikerül-e végül elérni.

Ahhoz, hogy pontosan meg tudjuk mondani, milyen tényezők mellett teljesülhet a csökkenő adósságráta, első körben az év végén várható GDP-eredményekről kell tiszta képet alkotnunk. Saját becsléseink szerint a negyedik negyedévben az ország növekedési dinamikája 3,2-ről 3,0 százalékra lassulhat, míg a GDP-deflátor a harmadik negyedévre becsült 1,7 százalékát követően 2,3-ra emelkedik majd. Az így képzett negyedéves nominális GDP-számokat a már ismert 2014-es tényszámokhoz adtuk hozzá, amik eredményeként 30 720 milliárdos éves nominális számot adtak ki a számításaink. Ez azt jelenti, hogy az év átlagában 3,4 százalékos reálnövekedéssel és 2,225 százalékos deflátorral számoltunk, amivel például reál értelemben az Európai Bizottság őszi prognózisánál (3,2) optimistábbak vagyunk, de az NGM nominális GDP-becslésénel ez kisebb.

Ezen számításainkból az következik, hogy a forint árfolyamát változatlannak tekintve ~750 milliárdos adósságleépítésre volna szükség a harmadik negyedévhez képest az alapcélhoz – vagyis a 79,3 százalékos rátához, ami éppen csökkenést jelentene. Ez már a novemberi 2 milliárd eurós uniós hitel visszafizetését követően nem sokkal teljesülhetett is (a forint erősödött eddig), és még akkor is elérhető lenne (gondoljunk még a MOL-nál levő PEMÁK-al való trükközésre), ha a forint az idei leggyengébb szintjére gyengülne vissza (317,3). Az a fő következtetésünk tehát, hogy nem ússzuk meg a kormány dicsekvését, ugyanis a jelenlegi körülmények között nagyon valószínű, hogy csökkenő rátát tud majd felmutatni az év végén.

Jövőre más rátát látunk majd

A Központi Statisztikai Hivatal is áttért az ESA 2010-es elszámolási rendszerre, ami érdemben megváltoztatta az elmúlt közel 20 év nominális GDP-idősorát. A tavalyi GDP (szint) nominálisan például 2,6 százalékkal magasabb volt, mint eddig tudtuk, emiatt a tavaly év végi adósságrátánk nem 79,4 százalék, hanem “csak” 77,3 százalék volt. Ettől függetlenül idén még az előző módszertant alkalmazzuk, vagyis továbbra is 79,4 százalék alá kell süllyednie a rátának. Érdemes megjegyezni: ezzel a változtatással csak a ráták és szintek változtak meg, a tendenciák nem, így például a magas szinten beragadó, oldalazó adósságpálya is maradt. Az alábbi ábrán a vastag sárga és szürke vonalak mutatják a tavaly év végi trükközés nélküli adósságrátát, amely alapján nemhogy csökkenésről nem beszélhetünk, hanem inkább kis emelkedésről.

A fentebb vázolt helyzetet valószínűleg már a kormányzat döntéshozóinak is elmagyarázták, ami pedig ahhoz vezetett, hogy sokkal ambiciózusabb célt tűztek ki az egyszerű, kicsi csökkenésnél. Banai Péter Benő államháztartásért felelős államtitkár a kormany.hu-nak azt nyilatkozta november 6-án, hogy az adósságmutatónkban (a GDP arányában) 1,7 százalékpontos csökkenés várható. Ez a merész cél szerintünk már visszahozhatja a régi-új trükköket az asztalra, ugyanis ehhez a kesz-állomány igen drasztikus apasztására lesz szükség.

A modellünk alapján így egészen pontosan 1242 milliárdnyi süllyedésre lenne szükség a harmadik negyedéves bruttó adóssághoz képest. Szeptemberben az állam kincstári egységes számláján 1715 milliárd forint volt, vagyis tér bőven lenne a trükközésre, de vajon mi valósulhat ebből meg? Óriási szerencsénkre az NGM-től megkapott finanszírozási tervből (aminek egyébként teljesen titkosnak kéne lennie) tudhatjuk, hogy a negyedik negyedévre mínusz 481 milliárd forintos nettó kibocsátás várható. Ezen felül az adósságkezelő statisztikája szerint október elsejétől máig 179,1 milliárd forintnyi állampapír-visszavásárlás történt. Ha bevetünk nagyjából 300 milliárdos PEMÁK-visszavásárlást még év végéig azzal is pusztán 78,6 százalékos adósságrátáig jutunk változatlan forintárfolyam mellett (harmadik negyedév végén: 310,3).

Ha nem tud ennél is durvább visszavásárlásokat végrehajtani az állam (és nem történik csoda GDP-téren), akkor innentől kezdve a forint árfolyamára van bízva, hogy elérhető-e a “mesés” 77,7 százalékos cél. Modellünk szerint 301-es árfolyam mellett érkeznénk meg a jelenlegi feltételezéseinkkel a kívánt 77,7 százalékos szintre, ami azt jelenti, hogy mához képest bő 5 forinttal erősödnünk kéne az euróval szemben.

A forint a bökkenő

A kormány tisztán láthatóan abban a helyzetben van, hogy év végéig minél erősebb árfolyamra lenne szüksége az adósságráta kicsit is impozánsabb csökkentéséhez, csakhogy van itt egy súlyos bökkenő. Méghozzá a devizahitelek 309-es euróárfolyam melletti forintosítása, ami lényegében kötelező a lakosságra nézve. Márpedig a jelenlegi földcsuszamlásszerű népszerűségvesztése mellett teljesen kizárható, hogy a Fidesz olyan helyzetbe evezné magát, ahol a lakosság veszít az árfolyamrögzítésen. Simán kijelenthető, hogy politikai képtelenség volna, ha a forint erősödne az elkövetkező időszakban, és innentől a kérdés csak az, hogy legalább pillanatnyilag (december 31-ig) merne-e a vezetés erősebb forintot mutatni.

Mivel számításaink szerint a gyengébb (enyhén csökkenő) cél forinterősítés nélkül is teljesíthető a visszavásárlási trükkökkel, ezért idén nem fognak az árfolyamhoz nyúlni. Egészen egyszerűen azt mondják majd, hogy mindenféle számítási módszer szerint csökken az adósságrátánk, és megígérik, hogy ez így is marad.

Persze azt már nem fogják hozzátenni, hogy amennyiben csak a tavalyinak megfelelő fél százalékpontos csökkenést tudjuk tartani évente, akkor 2052-ig kell várnunk a maastrichti 60 százalékos arány elérésre. Ha pedig valaki arra alapozva, hogy az elkövetkező években lassulhat a gazdasági növekedés itthon, és ezért mondjuk inkább az elmúlt négy év 0,1 százalékos átlagos csökkenésével számolna, akkor bizony 2210-et dobna neki a kivetítő.

(portfolio)

Bal-Rad komm: “Ki kell ennek jönni…!” – mármint az udvari elvárásoknak és beharangozásoknak tökéletesen megfelelő számoknak. A felkészülés a fényesebbnél fényesebb diadaljelentések összetákolására megtörténtek. A hadovakórusok nagyvolumenű megerősítése megtörtént, a jelentéseket csinálók megkapták az ösztönző milliárdokat, úgyhogy – indulhat az évvégi hajrá az álomgyárban. Egy kis trükk itt, egy jó nagy ott, nyomjuk meg a ceruzát oszt’ mán kész is van újabb fél százalékos csökkenés! Papíron!

Nem mintha nem lenne teljesen mindegy, hogy 79,5 százalék, vagy 79 százalék? 210 milliárd dollár, vagy csak 209,9 milliárd? Se ez, se az – soha vissza nem fizethető! Nincs is miből! Nem is lesz!

Lesznek viszont csodajelentések! Számhalmazok olyan összegekről, hogy beleszédül a magyar!

Pontosan ez a lényeg, és a cél! A szédítés! Ebben meg egészen kíválóan teljesít a Nemzethy Ügyek Kormánya!