Európai Unió vagy szuverén nemzetállamok?

Európa, azon belül is az Európai Unió sorsát valahogy azok is ösztönösen fontosnak tartják az emberiség jövője szempontjából, akik ritkán vagy sohasem figyelik „az ég ábrázatát”, így számunkra a kontinens és az Unió közel és távoli jövőjével foglalkozó írások, alternatív, de még fősodrású vélemények is különösen érdekesek. George Igler, aki 2010 és 2016 között az iszlámmal szembeni kritikák megfogalmazása miatt üldöztetést szenvedők megsegítésével foglalkozott, a Gatestone Institute oldalán osztotta meg az alábbiakban olvasható meglátásait.

Forrás: gatestoneinstitute.org, George Igler

• A kérdés továbbra is fennáll, hogy miért akarná bármelyik nemzet alapvetően felelősségre nem vonható intézményekre ruházni saját szuverenitását. Olyan intézményekre, amelyek semmilyen módot nem biztosítanak az irányváltásra, és amelyek egyetlen „megoldást” ismernek minden problémára, mégpedig azt, hogy egyre több és egyre diktatórikusabb hatalmat követelnek maguknak.
• A munkanélküliséggel és a gazdasággal kapcsolatos korábbi aggodalmakat háttérbe szorították a lakosságot leginkább foglalkoztató problémák: a terrorizmus (32%) és a bevándorlás (45%).
• A holland Partij Voor de Vrijheid, a francia Front National és a német Alternativ für Deutschland pártok népszavazást akarnak tartani országuk EU tagságával kapcsolatban.
• Mivel az EU intézmények kulcsszerepet játszottak a tömeges bevándorlást és a terrorizmust kiváltó okok kialakulásában, sokan úgy gondolják, hogy minél előbb szabadul meg Európa az Uniótól annál jobb.

Az újévben ismét a választásokra terelődik a figyelem, mivel három uniós tagállamban is parlamenti választások lesznek 2017-ben. A holland, a francia és a német választások kimenetele döntő jelentőségű lehet az Európai Unió sorsát illetően.

Hollandiában a választók március 15-én járulnak az urnák elé. A VVD párt a holland Munkáspárttal koalícióban kormányoz 40+35 mandátummal, míg a Geert Wilders által vezetett Szabadság Párt – Partij Voor de Vrijheid (PVV) – 12 mandátummal rendelkezik.

Egy december 21-i felmérés szerint a Szabadság Párt népszerűsége 24 százalékra ugrott, miközben a kormánypárté 15 százalékra csökkent, ami igencsak érdekes eredményeket produkálhat márciusban.

A kétfordulós francia választásokra április 23-án és május 7-én kerül sor. A második fordulóra a fej fej mellett álló mérsékelten jobboldali Les Républicains és a Marine Le Pen által vezetett populista Front National pártokat tartják a legesélyesebbnek.

A különböző felmérések eltérő kimenetelt jósolnak. Egy december 7-i megkérdezés egyformán 24 százalékos esélyt látott a két fő rivális számára, míg egy másik szerint Le Pen akár 67 százalékos többséget is elérhet.

Az európai politika elleni populista lázadással kapcsolatos vitáktól függetlenül, a nyitott határok és a központosított, felelősségre nem vonható, mindennek, csak éppen transzparensnek nem mondható törvényhozással rendelkező EU vezetés és intézmények ellen felszólaló pártok népszerűsége töretlenül emelkedik.

Németországban Angela Merkel, a 1,5 millió bevándorló befogadásával okozott problémáktól függetlenül hadba száll az újraválasztásért.

Bár nem egészen 4 éves múltra tekint vissza, a berlini karácsonyi vásáron december 19-én elkövetett támadást követően az Alternatíva Németországnak párt (Alternativ für Deutschland, AfD) népszerűsége 16 százalékra emelkedett.

A választók preferenciáit minden jel szerint erősen befolyásolja a terrorizmus miatti félelem.

A populista, euroszkeptikus pártok népszerűsége mögött egyértelműen a lakosság megváltozott aggodalmai állnak. Az EU saját adatai szerint a munkanélküliséggel és a gazdasággal kapcsolatos korábbi aggodalmakat háttérbe szorították a lakosságot leginkább foglalkoztató problémák: a terrorizmus (32%) és a bevándorlás (45%).

Tovább részletezve a számokat, a holland szavazók 56 százaléka a bevándorlást nevezte meg az ország elsőszámú problémájának, amit a terrorizmus követett 33 százalékkal.

Bár más országokhoz képest Franciaországnak több is jutott a terrorista támadásokból az elmúlt időszakban, a francia választók szinte egyformán komoly problémának tartják a bevándorlást és a terrorizmust. 36 százalékuk az előbbit, 35 százalékuk pedig az utóbbi jelölte meg az első helyen, de azért továbbra is égető problémának tartják a francia gazdaság helyzetét is.

A holland, francia és német választások kimenetele már csak azért is fontos, mert három olyan országról van szó, amelyek az EU megalapításához vezető megállapodás hat aláírója között volt.

A holland Partij Voor de Vrijheid, a francia Front National és a német Alternativ für Deutschland pártok népszavazást akarnak országuk EU tagságáról.

Az 1957. márciusában Franciaország, az akkori NSZK, Olaszország és a Benelux államok által aláírt Római szerződés nemcsak a piacokat egyesítő Európai Gazdasági Közösség, de az Európai Bizottság alapjait is lefektette.

A Bizottság, vagyis az EU ügyvezetői és végrehajtó testületének élén, aminek kizárólagos hatalma van európai szintű törvényeket hozni, a jelenleg sokat kritizált Jean-Claude Juncker áll, aki december 9-i beszédében nyomasztó jövőt jósolt a nemzetállamoknak.

Az euró bevezetését előkészítő Maastrichti Egyezmény összeállításának 25. évfordulóján Juncker kemény üzenetet fogalmazott meg:

„Európa a legkisebb kontinens… mégis a globális gazdaság releváns szereplői vagyunk. A globális GDP 25%-át képviseljük. Ez mához 10 évre már csak 15% lesz. Húsz év múlva pedig az Európai Unió egyetlen tagállama sem lesz a G7-ek tagja… Nem arról van szó, hogy eltűnünk, hanem arról, hogy elveszítjük demográfiai súlyunkat.
A XX. század elején az európaiak az emberiség 20 százalékát képviselték. Jelen századunk elején ez az arány 7%. Évszázadunk végére az összesen 10 milliárd ember 4%-át képviseljük majd csupán. Aki azt gondolja tehát, hogy eljött az ideje Európa szétdarabolásának és nemzetállamokra történő újra felosztásának, az nagyon téved. Az Európai Unió nélkül nem létezhetünk önálló nemzetekként.”

Röviden, Juncker úgy gondolja, hogy Európa szuverén nemzeteinek nincs jövője. Európa lakóinak jelentős hányada azonban, köztük sok holland, francia és német szavazóval, teljesen ellentétes véleményen áll.

Az Unió kritikusai, akik a két világháború között megfogalmazódott filozófiákra alapozzák véleményüket, gyakran állítják, hogy a szövetség úgy próbálja egymáshoz kötni a tagállamok gazdasági sorsát, hogy a létrejövő blokk gyakorlatilag életképtelen.

Ahogy Jean Monnet, az EU egyik szülőatyja 1943-ban megjegyezte:

„Európában nem lesz béke, ha az államok ismét a nemzeti szuverenitás alapján kerülnek felállításra. … Amíg Európa nemzetei nem hoznak létre közös föderációt, egy olyan „Európai Entitást”, ami gazdasági egységgé kovácsolja őket, a jólét és a szükséges társadalmi fejlődés elmarad.”¹

1952-ben Monnet úgy magyarázta, hogy „a gazdasági funkciók fúziója arra ösztönzi majd a nemzeteket, hogy szuverenitásukat is egyetlen Európai Állammá fuzionálják.”²

Bár a britek június 23-án hozták meg történelmi döntésüket, a tényleges kilépésükhöz szükséges folyamat lezárása még nem teljes.

Akik abban reménykedtek, hogy Nagy-Britannia még az idei választások előtt egyértelmű jövőképpel szolgálhat az Unión kívüli gazdasági jólétre, növelve ezáltal a populista mozgalmak bátorságát, várniuk kell még egy kicsit, míg a folyamat kerekei lefutják köreiket.

A kérdés persze továbbra is fennáll, hogy miért akarná bármelyik nemzet alapvetően felelősségre nem vonható intézményekre ruházni saját szuverenitását. Olyan intézményekre, amelyek semmilyen módot nem biztosítanak az irányváltásra, és amelyek egyetlen „megoldást” ismernek minden problémára, mégpedig azt, hogy egyre több és egyre diktatórikusabb hatalmat követelnek maguknak.

Ezzel szemben az EU azt állítja, hogy a közös valuta támogatottsága soha nem látott szinten áll az eurót használó országokban (70%), és a többi tagállam többsége, mint például Magyarország, Románia és Horvátország, szintén szívesen csatlakozna az euroövezethez.

Az uniós tagságot kísérő migráció, valamint a terrorista és egyéb bűncselekmények növekedése miatti aggodalmak folyamatos erősödésétől függetlenül az európai populista pártokra komoly kihívások várnak.

Mivel ezek a pártok még nem igazán tudtak meggyőző alternatívával előállni az Unión kívüli gazdasági felállásra, a szavazók, saját biztonságukkal kapcsolatos aggodalmaik ellenére, inkább a régebb óta fennálló pártok felé húznak.

Figyelembe véve ugyanakkor, hogy az EU intézményei fontos szerepet játszottak a tömeges migráció beindulásában és a terrorizmus európai elterjedésében, az európai választók joggal vélhetik, hogy minél előbb szabadulnak meg a több kárt, mint hasznot hozó Uniótól, annál jobb.

George Igler 2010 és 2016 között az iszlámmal szembeni kritikák megfogalmazása miatt üldöztetést szenvedők megsegítésével foglalkozott.

T. Baudy, A határok jelentősége, avagy miért van szükség nemzetállamokra a kormányzáshoz és a jogállamisághoz, 2012 []

http://idokjelei.hu/2017/01/europai-unio-vagy-szuveren-nemzetallamok/

Ujgur terroristák is harcolnak az Iszlám Állam hordáiban

“Kínai ujgur az az isztambuli merénylő, aki szilveszter éjszakáján egy szórakozó helyen 39 bulizó embert lőtt agyon, s 70-et megsebesített.

Az elkövető még a terrorista cselekménye előtt, szelfi-videót is készített magáról az isztambuli Takszim-téren. Az itt látható kép, ebből a videóból való.

A török média szerint a merénylő feleségével és két gyerekével együtt érkezett Szíriából Törökországba 2016 novemberében és a Kína északnyugati részén élő ujgur népcsoporthoz tartozik.

A Reina nevű éjszakai klubban végrehajtott terrorista támadást az Iszlám Állam vállalta magára.

Az ujgur terrorista szilveszter éjjelén a Boszporusz-parti Reina szórakozóhelyen rendezett vérfürdőt, karabélyával összesen közel 200 lövést adott le. Több tárat is cserélt. A támadás áldozatainak többsége külföldi állampolgár.”

Ahogyan Törökország, úgy Kína sem most szembesül először az Iszlám Állam fenyegetéseivel. Az IÁ által támogatott ujgur terroristák régóta intéznek merényleteket Nyugat-Kínában, a fegyvertelen polgári célpontok ellen. Urumcsiban élelmiszerpiacokat robbantottak, gyújtottak fel, békés járókelőket gyilkoltak minden elképzelhető fegyverrel, vagy éppen a pekingi Tienanmen-Kapunál egy száguldó autóval gázoltak el szándékosan járókelőket, megölvén 5 embert.

Egyes magyarországi körök az ujgurokat a rokonainknak mondják, sőt egyenesen odáig mennek, hogy a “testvéreinknek” tartják őket, némely állítólagos nyelvi hasonlóságok miatt. – Néhány szavunk ugyan hasonlít az övékére, – de ilyen hasonlóságok vannak a török nyelvben is, – ám a törököket persze ez nem akadályozta meg abban, hogy 300 évig (1366-tól 1699-ig) gyilkolják a magyart, s hódítsák meg hazánk nagy részét, s tartsák uralmuk alatt 150 éven át.

Az ujgurok türk (török) nép tehát – és nem magyar. Vallásuk a Szunnita Iszlám, nyelvük az Altaji nyelvcsaládba tartozó türk (török), s legnagyobb részt arab írásjegyeket használnak (Ujgur arab abc.)

A tízmilliós ujgur kisebbség Kína nyugati részén, a hivatalos nevén Xinjiang (Hszincsiang) Ujgur Autonóm Tartományban él. Az ujgurok egymás között hazájukat csak Ujgurisztánnak illetve Kelet-Turkesztánnak hívják. A 20 milliós Xinjiang, Kína egyik legnagyobb tartománya. Fővárosa; Urumcsi. Az ujgurok lélekszáma, 10 millió körül van.

Az ujgurok az iszlám vallást több mint 1000 éve vették föl, a 10. században. Tehát akkora kulturális különbségek vannak az 1000 éves keresztény Magyarország és szunnita Ujgurisztán között, – hogy nagy ostobaságot követ el az, aki mindezek ellenére csak szajkózza az ujgur-magyar rokonságot.

Annál is inkább mert az Iszlám Állam befolyása egyre erősebb az ujgurok között.

Hivatalos kínai források szerint; már 2015-ben is, 300 ujgur terrorista harcolt és harcol most is az Iszlám Állam zászlaja alatt Szíriában és Irakban. Zhang Chunxian, a Kínai Kommunista Párt – Xinjiang tartományi titkára szerint; “Az Iszlám Államnak hatalmas nemzetközi befolyása van és Kína sem mentes ettől. Xinjiang tartományban, (Ujgurisztánban) is egyre erősebb a szélsőséges dzsihádisták befolyása, az ujgur népesség között”

“A kínai hatóságoknak tudomásuk van arról, hogy a Közel-Keleten az ISIS soraiban harcoló ujgurok közül sokan visszatértek már Kínába, hogy immáron kiképezve és harctéri tapasztalatokkal felvértezve,  iszlamista milíciákba szerveződve, – Kína területén folytassák tovább terrorista tevékenységüket. – De már régóta nemcsak Ujgurisztánban tevékenykednek, hanem a Kínai Népköztársaság más vidékein is gyilkolták, s gyilkolják az embereket, – egy példa erre a pekingi Tienanmen-Kapunál végrehajtott autós merénylet.”

Peking szerint az ujgur terroristáknak az a céljuk, hogy egy Kínától független államot hozzanak létre, s ennek érdekében nem riadnak vissza, a terror legbrutálisabb eszközeitől sem.

Iszlám Kalifátust akarnak a szunnita ujgurok – elszakadva Kínától

Így akarnák feldarabolni Kínát

A londoni székhelyű terrorizmus kutató a védelmi agytröszt, a ‘Royal United Services Institute’ információi szerint; az Iszlám Állam a helyszínen kivégzi azokat a kötelékében szolgáló harcosokat, akik megpróbálnak dezertálni az ISIS hadseregéből, s el akarják hagyni a dzsihádisták által ellenőrzött területeket. – Ez csak egy újabb bizonyíték arra, – hogy a Szíriából és Irakból visszatérő iszlamista terroristák nem a békét keresik korábbi hazájukban, – hanem úgymond; ‘küldött emberek’, akik csak a terrorizmust és az erőszakot importálják annak érdekében, hogy ott is felélesszék a ‘Dzsihádot’, – s így terjesszék ki az Iszlám Állam befolyását más országokra, jelen esetben Ujgurisztánra is.

Természetesen a Nyugaton élő ujgur emigránsok vehemensen tagadják ennek a lehetőségét, minden alkalmat megragadva arra, hogy a liberális sajtóban mocskolják és agresszornak nevezzék a Kínai Népköztársaságot, mely szerintük megszállva tartja Kelet-Turkesztánt vagyis Ujgirisztánt, Xinjiang-ot.

Ez persze nem igaz, mert a kínaiak már a 7. század óta jelen vannak Xinjiang-ban és harcoltak is érte a betörő nomádokkal (Tang dinasztia). – Hosszú küzdelmes évszázadok után a kínai Jüan-dinasztia hadserege a 17. században ismét súlyos és hosszadalmas háborút vívott az ujgurokra is rátelepedő mongol dzsungárokkal – és győzött. A 18. században elindult nehézkes és lassú konszolidáció után 1882-ben a Kínai Császárság megszilárdította hatalmát a tartományban és teljes egészében kiépítette a közigazgatást.

Tehát a kínaiaknak éppen olyan joguk van Xinjiang tartományhoz, mint az ujguroknak, – akik viszont nem egy esetben a puszta létüket köszönhették a betörő nomádokat legyőző kínai seregeknek.

Ezen történelmi tényeket persze figyelmen kívül hagyják a Nyugaton élő disszidens ujgurok, s mint már említettük, csak szajkózzák azt, amit a háttérerők a szájukba adnak a kínai megszállásról és agresszióról, erőteljesen tagadván a dzsihádisták és az Iszlám Állam erősödő befolyását Ujgurisztánban.

Viszont az Al-Kaida és az Iszlám Állam elektronikus és internetes propaganda anyagaiban világosan megjelenik a független Ujgur Iszlám Kalifátus, – mely persze csak Kínától független, – a dzsihádistáktól, pontosabban a mögöttük álló háttér erőktől (tudjuk kiktől), nem az. A Háttér célja persze egyértelmű: a Kínai Népköztársaság, mint a keleti Szövetség egyik alappillérének a gyengítése.

Ám céljaikban persze, (ahogyan mostanában mindig), csalatkozni fognak. Kína sokkal erősebb annál, hogy a terrorizmus eszközeivel szétrobbantsák, vagy akár csak valamennyire is meggyengítsék a sok ezer éves birodalmat.

Fort András / Szabad Riport

Külföldi titkosszolgálat szervezhette az isztambuli mészárlást

A török miniszterelnök-helyettes szerint az elkövetők túl professzionális módon hajtották végre a 39 halálos áldozattal járó isztambuli terrortámadást, és egyelőre nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy a mészárlást külföldi titkosszolgálatok támogatták.

Numan Kurtulmus török miniszterelnök-helyettes a Hürriyet napilapnak nyilatkozva annak lehetőségéről beszélt, hogy külföldi titkosszolgálatok érintettek lehetnek a szilveszteri isztambuli terrortámadásban, melynek során 39 ember életét veszítette.

A török vezető nem nevezte meg, melyik ország lehet felelős a mészárlásért, de azt lehetségesnek tartja, hogy külföldi titkosszolgálat segítette a terrortámadás előkészítését, mert az elkövetők „túl professzionális módon” jártak el, és elkerülték a török hatóságok figyelmét.

Hivatalos: a CIA szervezte a törökországi puccskísérletet

Kurtulmus szerint elképzelhető, hogy működnek az országban olyan szervezetek, melyek külföldi titkosszolgálat lehetőségeivel működnek, ezáltal olyan módon tudnak elkövetni terrortámadásokat, amire a török hatóságok nem is gondolnak.

http://www.hidfo.ru/2017/01/kulfoldi-titkosszolgalat-szervezhette-az-isztambuli-meszarlast/

A névtelen forrás: így hazudik a nyugati sajtó

Így működik a nyugati sajtó zászlóshajója: névtelen forrásra hivatkozva vádaskodnak, névtelen forrásra hivatkozva visszakoznak, majd egy apróbetűs részben elrejtve letagadják az egészet. Két hazugság közt pedig álhírek ellen fognak harcolni.

Nem Oroszország áll a vermonti erőműben talált malware kapcsán feltételezett hackertámadás mögött. A Washington Post névtelen forrásokra hivatkozva azt írja, hogy amit napokkal ezelőtt írt, az nem igaz.

December 31-én a Washington Post egy olyan cikket jelentetett meg, ami névtelen forrásokra hivatkozva azt állította, hogy egy vermonti erőmű rendszerébe juttattak be kártékony kódot orosz hackerek. A számítógép, melyen a malware-t megtalálták, állítólag rá volt kötve az erőmű hálózatára, ami így lehetővé tette volna, hogy az orosz titkosszolgálat lekapcsolja a teljes elektromos hálózatot. A sajtóhír kapcsán a nemzetbiztonsági szolgálatok is nyomozni kezdtek.

Az eredeti híranyagot névtelen forrásra hivatkozva írták, amiről az olvasó figyelmét azzal terelték el, hogy a hamis információhoz tartalmilag hozzákapcsolható közleményt idéztek (a közlemény szerint tényleg találtak kártékony kódot, de a gép nem volt kapcsolatban a hálózattal), valamint oroszellenes politikusok kijelentéseit idézték szó szerint, ezáltal névvel, arccal hiteles látszatúvá téve egy a semmiből előkapott információt.

Napokkal később a Washington Post helyesbítést közölt: e szerint kártékony kódot valóban találtak egy laptopon, de a laptop soha nem volt rákapcsolva az erőmű hálózatára, így az orosz titkosszolgálat mégsem tudja lekapcsolni egész Vermont áramellátását.

Az eredeti híranyagban megjelent helyesbítés szerint: „a cikk korábbi verziója valótlanul állította, hogy orosz hackerek behatoltak az USA elektromos hálózatába. A hatósági nyilatkozatok szerint nincs erre utaló bizonyíték. A Burlington Electricnél talált számítógép nem volt rákapcsolva a hálózatra.”

A helyesbítés kapcsán említendő, hogy a Burlington Electric közleményében eredetileg is az állt, hogy találtak egy gépet kártékony kóddal, ami nem volt rákötve a hálózatra, tehát a helyesbítés mindössze annak visszavonását jelenti, amit a Washington Post újságírója “neve elhallgatását kérő forrásra” hivatkozva hozzáköltött: hogy a gép rá volt kapcsolva a hálózatra, és a „támadás” mögött orosz hackerek állnak.

Ezzel azonban nem ért véget a Washington Post szakmaiatlansága. Egy újabb, forrás nélküli információkra alapozó cikkben már azt írják, hogy az oroszoknak nem volt semmi köze a gépen talált malware-hez. Az újabb cikk szintén név nélküli forrásokra, „a nyomozás folyamatára rálátó, neve elhallgatását kérő tisztviselőkre” hivatkozva írja; a nyomozás során kiderült, hogy nincs orosz érintettség az erőműben történtek kapcsán.

A nyugati sajtó „hiteles” „szakmai” alapokon futó etalonja, a Washington Post így néhány napos időtávon belül két, egymással teljesen ellentétes információt közölt a nyilvánossággal, és egyik esetben sem nevezte meg a forrást. Mivel a nyugati országokban nagy tradíciója van annak, hogy az újságírók eltitkolhatják forrásaik személyazonosságát, a Washington Post újságírója akár forrás nélkül is leírhatott akármit, amitől végül a tényállás ismeretében kénytelen volt visszakozni.

Az amerikaiak hibájából azonban érdemes tanulni: Magyarországon szintén megtehetik az újságírók, hogy eltitkolják forrásaik személyazonosságát. Így megtörténhet, hogy „neve elhallgatását kérő kormányközeli forrásra”, „neve elhallgatását kérő nemzetbiztonsági szakértőre”, egy „neve elhallgatását kérő párttagra”, stb. hivatkozva járatnak le politikusokat anélkül, hogy az információ hitelességét bárki visszaellenőrizhetné. Hiszen a forrásaik névtelenségét garantálja a törvény; senkinek nem kötelesek igazolni, hogy a terjesztett információt nem a cikk megírásakor találták ki, ahogyan azt sem, hogy az általuk idézett forrás valóban létezik. A 2018-as országgyűlési választást megelőzően pedig ilyen „névtelen források” akár olyan információkat is „közölhetnek” „hitelesnek” számító sajtóorgánumok alkalmazottaival, ami alkalmas a szavazás kimenetelének befolyásolására.

http://www.hidfo.ru/2017/01/a-nevtelen-forras-igy-hazudik-a-nyugati-sajto/