Európa, azon belül is az Európai Unió sorsát valahogy azok is ösztönösen fontosnak tartják az emberiség jövője szempontjából, akik ritkán vagy sohasem figyelik „az ég ábrázatát”, így számunkra a kontinens és az Unió közel és távoli jövőjével foglalkozó írások, alternatív, de még fősodrású vélemények is különösen érdekesek. George Igler, aki 2010 és 2016 között az iszlámmal szembeni kritikák megfogalmazása miatt üldöztetést szenvedők megsegítésével foglalkozott, a Gatestone Institute oldalán osztotta meg az alábbiakban olvasható meglátásait.
Forrás: gatestoneinstitute.org, George Igler
  • A kérdés továbbra is fennáll, hogy miért akarná bármelyik nemzet alapvetően felelősségre nem vonható intézményekre ruházni saját szuverenitását. Olyan intézményekre, amelyek semmilyen módot nem biztosítanak az irányváltásra, és amelyek egyetlen „megoldást” ismernek minden problémára, mégpedig azt, hogy egyre több és egyre diktatórikusabb hatalmat követelnek maguknak.
  • A munkanélküliséggel és a gazdasággal kapcsolatos korábbi aggodalmakat háttérbe szorították a lakosságot leginkább foglalkoztató problémák: a terrorizmus (32%) és a bevándorlás (45%).
  • A holland Partij Voor de Vrijheid, a francia Front National és a német Alternativ für Deutschland pártok népszavazást akarnak tartani országuk EU tagságával kapcsolatban.
  • Mivel az EU intézmények kulcsszerepet játszottak a tömeges bevándorlást és a terrorizmust kiváltó okok kialakulásában, sokan úgy gondolják, hogy minél előbb szabadul meg Európa az Uniótól annál jobb.
Az újévben ismét a választásokra terelődik a figyelem, mivel három uniós tagállamban is parlamenti választások lesznek 2017-ben. A holland, a francia és a német választások kimenetele döntő jelentőségű lehet az Európai Unió sorsát illetően.
Hollandiában a választók március 15-én járulnak az urnák elé. A VVD párt a holland Munkáspárttal koalícióban kormányoz 40+35 mandátummal, míg a Geert Wilders által vezetett Szabadság Párt – Partij Voor de Vrijheid (PVV) – 12 mandátummal rendelkezik.
Egy december 21-i felmérés szerint a Szabadság Párt népszerűsége 24 százalékra ugrott, miközben a kormánypárté 15 százalékra csökkent, ami igencsak érdekes eredményeket produkálhat márciusban.
A kétfordulós francia választásokra április 23-án és május 7-én kerül sor. A második fordulóra a fej fej mellett álló mérsékelten jobboldali Les Républicains és a Marine Le Pen által vezetett populista Front National pártokat tartják a legesélyesebbnek.
A különböző felmérések eltérő kimenetelt jósolnak. Egy december 7-i megkérdezés egyformán 24 százalékos esélyt látott a két fő rivális számára, míg egy másik szerint Le Pen akár 67 százalékos többséget is elérhet.
Az európai politika elleni populista lázadással kapcsolatos vitáktól függetlenül, a nyitott határok és a központosított, felelősségre nem vonható, mindennek, csak éppen transzparensnek nem mondható törvényhozással rendelkező EU vezetés és intézmények ellen felszólaló pártok népszerűsége töretlenül emelkedik.
Németországban Angela Merkel, a 1,5 millió bevándorló befogadásával okozott problémáktól függetlenül hadba száll az újraválasztásért.
Bár nem egészen 4 éves múltra tekint vissza, a berlini karácsonyi vásáron december 19-én elkövetett támadást követően az Alternatíva Németországnak párt (Alternativ für Deutschland, AfD) népszerűsége 16 százalékra emelkedett.
A választók preferenciáit minden jel szerint erősen befolyásolja a terrorizmus miatti félelem.
A populista, euroszkeptikus pártok népszerűsége mögött egyértelműen a lakosság megváltozott aggodalmai állnak. Az EU saját adatai szerint a munkanélküliséggel és a gazdasággal kapcsolatos korábbi aggodalmakat háttérbe szorították a lakosságot leginkább foglalkoztató problémák: a terrorizmus (32%) és a bevándorlás (45%).
Tovább részletezve a számokat, a holland szavazók 56 százaléka a bevándorlást nevezte meg az ország elsőszámú problémájának, amit a terrorizmus követett 33 százalékkal.
Bár más országokhoz képest Franciaországnak több is jutott a terrorista támadásokból az elmúlt időszakban, a francia választók szinte egyformán komoly problémának tartják a bevándorlást és a terrorizmust. 36 százalékuk az előbbit, 35 százalékuk pedig az utóbbi jelölte meg az első helyen, de azért továbbra is égető problémának tartják a francia gazdaság helyzetét is.
A holland, francia és német választások kimenetele már csak azért is fontos, mert három olyan országról van szó, amelyek az EU megalapításához vezető megállapodás hat aláírója között volt.
A holland Partij Voor de Vrijheid, a francia Front National és a német Alternativ für Deutschland pártok népszavazást akarnak országuk EU tagságáról.
Az 1957. márciusában Franciaország, az akkori NSZK, Olaszország és a Benelux államok által aláírt Római szerződés nemcsak a piacokat egyesítő Európai Gazdasági Közösség, de az Európai Bizottság alapjait is lefektette.
A Bizottság, vagyis az EU ügyvezetői és végrehajtó testületének élén, aminek kizárólagos hatalma van európai szintű törvényeket hozni, a jelenleg sokat kritizált Jean-Claude Juncker áll, aki december 9-i beszédében nyomasztó jövőt jósolt a nemzetállamoknak.
Az euró bevezetését előkészítő Maastrichti Egyezmény összeállításának 25. évfordulóján Juncker kemény üzenetet fogalmazott meg:
„Európa a legkisebb kontinens… mégis a globális gazdaság releváns szereplői vagyunk. A globális GDP 25%-át képviseljük. Ez mához 10 évre már csak 15% lesz. Húsz év múlva pedig az Európai Unió egyetlen tagállama sem lesz a G7-ek tagja… Nem arról van szó, hogy eltűnünk, hanem arról, hogy elveszítjük demográfiai súlyunkat.
A XX. század elején az európaiak az emberiség 20 százalékát képviselték. Jelen századunk elején ez az arány 7%. Évszázadunk végére az összesen 10 milliárd ember 4%-át képviseljük majd csupán. Aki azt gondolja tehát, hogy eljött az ideje Európa szétdarabolásának és nemzetállamokra történő újra felosztásának, az nagyon téved. Az Európai Unió nélkül nem létezhetünk önálló nemzetekként.”
euRöviden, Juncker úgy gondolja, hogy Európa szuverén nemzeteinek nincs jövője. Európa lakóinak jelentős hányada azonban, köztük sok holland, francia és német szavazóval, teljesen ellentétes véleményen áll.
Az Unió kritikusai, akik a két világháború között megfogalmazódott filozófiákra alapozzák véleményüket, gyakran állítják, hogy a szövetség úgy próbálja egymáshoz kötni a tagállamok gazdasági sorsát, hogy a létrejövő blokk gyakorlatilag életképtelen.
Ahogy Jean Monnet, az EU egyik szülőatyja 1943-ban megjegyezte:
„Európában nem lesz béke, ha az államok ismét a nemzeti szuverenitás alapján kerülnek felállításra. … Amíg Európa nemzetei nem hoznak létre közös föderációt, egy olyan „Európai Entitást”, ami gazdasági egységgé kovácsolja őket, a jólét és a szükséges társadalmi fejlődés elmarad.”1
1952-ben Monnet úgy magyarázta, hogy „a gazdasági funkciók fúziója arra ösztönzi majd a nemzeteket, hogy szuverenitásukat is egyetlen Európai Állammá fuzionálják.”2
Bár a britek június 23-án hozták meg történelmi döntésüket, a tényleges kilépésükhöz szükséges folyamat lezárása még nem teljes.
Akik abban reménykedtek, hogy Nagy-Britannia még az idei választások előtt egyértelmű jövőképpel szolgálhat az Unión kívüli gazdasági jólétre, növelve ezáltal a populista mozgalmak bátorságát, várniuk kell még egy kicsit, míg a folyamat kerekei lefutják köreiket.
A kérdés persze továbbra is fennáll, hogy miért akarná bármelyik nemzet alapvetően felelősségre nem vonható intézményekre ruházni saját szuverenitását. Olyan intézményekre, amelyek semmilyen módot nem biztosítanak az irányváltásra, és amelyek egyetlen „megoldást” ismernek minden problémára, mégpedig azt, hogy egyre több és egyre diktatórikusabb hatalmat követelnek maguknak.
Ezzel szemben az EU azt állítja, hogy a közös valuta támogatottsága soha nem látott szinten áll az eurót használó országokban (70%), és a többi tagállam többsége, mint például Magyarország, Románia és Horvátország, szintén szívesen csatlakozna az euroövezethez.
Az uniós tagságot kísérő migráció, valamint a terrorista és egyéb bűncselekmények növekedése miatti aggodalmak folyamatos erősödésétől függetlenül az európai populista pártokra komoly kihívások várnak.
Mivel ezek a pártok még nem igazán tudtak meggyőző alternatívával előállni az Unión kívüli gazdasági felállásra, a szavazók, saját biztonságukkal kapcsolatos aggodalmaik ellenére, inkább a régebb óta fennálló pártok felé húznak.
Figyelembe véve ugyanakkor, hogy az EU intézményei fontos szerepet játszottak a tömeges migráció beindulásában és a terrorizmus európai elterjedésében, az európai választók joggal vélhetik, hogy minél előbb szabadulnak meg a több kárt, mint hasznot hozó Uniótól, annál jobb.
George Igler 2010 és 2016 között az iszlámmal szembeni kritikák megfogalmazása miatt üldöztetést szenvedők megsegítésével foglalkozott.

T. Baudy, A határok jelentősége, avagy miért van szükség nemzetállamokra a kormányzáshoz és a jogállamisághoz, 2012 []

http://idokjelei.hu/2017/01/europai-unio-vagy-szuveren-nemzetallamok/