John
Kerry amerikai külügyminiszter ultimátumot adott Szíriának: megkezdi a
“politikai átmenetet”, vagy megkockáztatja annak minden
következményét, hogy az Egyesült Államok maga alkalmazza a “politikai
átmenet” egy “új megközelítését”.
Tony
Cartalucci, Bangkokban élő geopolitikai szakértő a New Eastern Outlook
magazinban megjelent értekezésében bemutatta a szíriai háború
befejezésének alternatíváit – a szakértő levezette, hogy egyik
lehetséges forgatókönyv sem tekinthető egyértelműen pozitív
végkimenetelnek, mert a ma is tapasztalható politikai erővonalak mentén
Szíria vagy elveszíti függetlenségét és beköszönt egy a háborúhoz
képest békésebbnek mondható időszak, vagy megőrzi függetlenségét, de
ebben az esetben állandó kockázatként jelen marad a terrorizmus
kiújulásának lehetősége. Cartalucci levezetése szerint értelemszerűen a
függetlenség és stabilitás kettősségének megőrzésén dolgozik a szíriai
rezsim, de egy ilyen forgatókönyv megvalósulása az amerikai külügyi
érdekérvényesítés számára akadályt jelent. John Kerry ennek megfelelően
ultimátumot adott a szíriai államfőnek: szerinte az ország meg kell
kezdje a politikai átmenetet, aminek természetesen az USA által előírt
normáknak kell megfelelnie. A szakértő azonban felteszi a kérdést:
“Miért gondolja úgy Washington, hogy joga van ráerőltetni akaratát egy az Egyesült Államok határaitól tízezer kilométerre található országra?”
Cartalucci
szerint az a tény, hogy Szíriában máig működnek terroristák,
egyértelműen visszavezethető az amerikai érdekérvényesítésre, hiszen az
amerikai külügyminiszter már nem is próbálja leplezni, hogy
Washingtonnak konkrét elképzelései vannak egy távoli, független ország
jövőjéről – és ennek megfelelően ultimátumokat ad az ország
demokratikusan megválasztott vezetőjének. “John Kerry mindeddig
soha nem szolgált magyarázattal arra, honnan veszi a jogot az Egyesült
Államok ahhoz, hogy döntéseket hozzon egy az USA határaitól tízezer
kilométerre, a Közel-Keleten található független ország jövőjéről.
Pedig legutóbb azt is megengedte magnak, hogy ultimátumot adjon
Damaszkusznak.”
Idáig tart az amerikai érdekszféra
Cartalucci
ráadásul egy amerikai újságírót, Bradley Klappert (Associated Press)
idézi, aki beszámolt arról, hogy John Kerry augusztusig adott időt
Bassár el-Aszad szíriai államfőnek, hogy megkezdje az úgynevezett
“politikai átmenetet” – ellenkező esetre pedig azt helyezte kilátásba,
hogy Szíriának viselnie kell az USA saját válságrendezési
megközelítésének összes következményét. Az amerikai újságíró szerint
valószínűtlen, hogy a Fehér Ház “felhatalmazást adna az amerikai
hadsereg szíriai bevetésére”, ehelyett térségi szövetségeseik fognak
fegyvereket szállítani az országban működő terroristáknak.
Cartaculli
az Independent egy korábbi jelentésére hivatkozva azt írja, hogy
Szaúd-Arábia és Törökország látja el fegyverrel az “ellenzéki
csoportok” egy közös parancsnoki struktúráját, amihez hozzátartoznak
olyan dzsihádista szervezetek is, mint az al-Nuszra Front. Emellett azt
írja, Washington nagyon is tisztában van azzal, hogy a “mérsékelt”
csoportoknak küldött fegyverek a terroristákhoz kerülnek – ennek
ellenére folytatja ezt a gyakorlatot, mert a szíriai rezsim megdöntésére
kidolgozott stratégiának részét képezi, hogy az országban hosszú távon
bizonytalan helyzet kell uralkodjon a mindenhol jelen lévő
terrorszervezetek tevékenysége okán – Washington emiatt nem is törekszik
arra, hogy különbséget tegyen “mérsékelt ellenzék” és dzsihádisták
közt.
A New
Eastern Outlook elemzése emellett észrevételezi, hogy Washington
ugyanazt a “megközelítést” alkalmazza Szíriában is, amit korábban
Líbiában: megpróbált egy úgynevezett “repüléstilalmi övezetet”
létrehozni, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy önhatalmúan kijelöl egy
területet a független ország légterében, ahol csak az amerikai légierő
lehet jelen, az adott ország saját légierőjének gépeit pedig lelövik.
Ez a lépés lehetővé teszi, hogy a Washington által fegyverzett
terroristák a földön megdöntsék a független ország kormányát, miközben
az amerikai légierő nem engedi, hogy az ország saját légierője
megakadályozza a terroristák gyors előrenyomulását. Moammer Kadhafi
bukása szinte azonnal bekövetkezett a NATO “repüléstilalmi övezetének”
életbe léptetését követően, de Szíria esetében ez a módszer problémákba
ütközött, mert egy szövetséges ország – Oroszország – légierője
kormányközi egyezmények keretén belül, legitim módon csapást mért a
terrorszervezetekre. Az Egyesült Államok nem vállalta fel az
Oroszországgal való közvetlen összeütközést – ehelyett egy szövetséges
NATO-országgal, Törökországgal lövette le az orosz légierő egy gépét,
“figyelmeztető jelleggel”. Washington indirekt fenyegetése azonban nem
vonta magával a várt “következményeket”, John Kerry így a mai napig
újabb és újabb ultimátumokat kénytelen adni, és Szíria mint állam máig
megőrizte stabilitását.
http://www.hidfo.ru/2016/05/john-kerry-ultimatumot-adott-szirianak/
