Maître de Araujo-Recchia feljelentést tesz az augusztus 5-i törvényt megszavazó parlamenti képviselők ellen.
INTERJÚ
- Maître de Araujo-Recchia kollégájával, Jean-Pierre Joseph-zal és két
másik ügyvéddel közösen panaszt nyújtott be a vizsgálóbírák doyenjéhez
a BonSens.org, az AIMSIB és a Collectif des Maires Résistants
egyesületek nevében a parlamenti képviselők ellen, akik az egészségügyi
válsághelyzetek kezeléséről szóló augusztus 5-i törvényt
érvényesítették.
E
törvény célja az volt, hogy szakemberek millióit kényszerítsék arra,
hogy kísérleti génterápiának vessék alá magukat, különben munkahelyük
elvesztését kockáztatják. A felperes egyesületeket arról tájékoztatták,
hogy a vegyes bizottság (CMP) parlamenti képviselői a CMP keretein
kívül, magánérdekek javára kötöttek megállapodást, cserébe azért, hogy
megszavazzanak egy olyan törvényjavaslatot, amely sérti a francia
alkotmányt, a nemzetközi jogot és a két kamara szabályait, amelyeket a
parlamenti képviselők kötelesek tiszteletben tartani. Maître de
Araujo-Recchia interjút adott nekünk, hogy elmagyarázza ennek a jogi
akciónak a csínját-bínját.
Maître
DE ARAUJO-RECCHIA, Ön ügyvéd a párizsi bíróságon, és jelenleg
büntetőfeljelentést tesz egyesületek nevében parlamenti képviselők
ellen. Melyek azok a tények, amelyek arra késztették, hogy ezt a
feljelentést megtegye?
Először
is, ez egy büntetőfeljelentés, amelyet Jean-Pierre Joseph kollégámmal
és két másik ügyvéddel közösen fogalmaztunk meg a BonSens.org, az
AIMSIB és a Collectif des Maires Résistants egyesületek nevében.
Ez a
panasz olyan cselekményekre vonatkozik, amelyek bűncselekménynek
minősülhetnek, mivel sértik a kötelező erejű nemzetközi jogot, az
alkotmányt és a két kamara szabályait, amelyeket a parlamenti
képviselőknek tiszteletben kell tartaniuk. Következésképpen az ügyet
közvetlenül a vezető vizsgálóbíróhoz nyújtják be. A panaszos
egyesületeket ugyanis figyelmeztették, hogy a 2021. július 25-én
ülésező, az egészségügyi szükségállapotot visszaállító és kiegészítő
törvényjavaslatban még megvitatás alatt álló rendelkezésekre vonatkozó
szövegjavaslat előterjesztéséért felelős parlamenti vegyes bizottság
(CMP) tagjai a CMP-n kívül tárgyaltak és kötöttek titkos megállapodást
azzal a céllal, hogy a törvényjavaslat mellett történő szavazásért
cserébe magánérdekeket elégítsenek ki.
Emlékeztetőül:
az egészségügyi igazolvány megújításáról (álcázott oltási
kötelezettség) és számos szakember (többek között egészségügyi
dolgozók, tűzoltók, katonák) oltási kötelezettségéről való döntésről
volt szó.
Így a
szóban forgó parlamenti képviselők franciák millióit ítélték arra, hogy
válasszanak a munkájuk/társadalmi életük és az egészségük között.
Valójában nem arról van szó, hogy alá kell vetni magunkat a kötelező
védőoltásnak egy olyan biztonságos termékkel, amelyre tíz év van hátra,
és amely egy olyan halálos betegség ellen hivatott védelmet nyújtani,
amelyre nincs elérhető kezelés.
Valójában
arról van szó, hogy franciák millióit kényszerítik arra, hogy olyan
biológiai gyógyszerek (azaz génterápiák, amelyek az uniós jog szerint a
biológiai gyógyszerek kategóriájába tartoznak) klinikai vizsgálatának
vessék alá magukat, amelyeknek már a forgalomba hozataluk előtt is
lenyűgöző volt a mellékhatások listája.
A
Szövetségi Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) 2020. októberi jelentése jól
mutatja ezt: már akkor szó volt szívizomgyulladásról,
Guillain-Barré-szindrómáról, Creutzfeldt-Jakob-kórról stb.
Ezekről a gyógyszeripari termékekről több millió mellékhatás-jelentés érkezik:
- A WHO VigiAcces adatbázisában 2
880 653 rekordot jelentettek, - 19 387 haláleset 2021. december 18-ig
és 1 275 634 mellékhatás, ebből 363 774 súlyos, az EudraVigilance
európai farmakovigilanciai weboldalon.
Ezek az
adatok rendkívül riasztóak az összes hagyományos oltási kampány
adataihoz képest együttvéve, figyelembe véve, hogy a pharmacovigilance
területén a jelentések valójában a tényleges hatások 1-10%-át érintik a
Health Human Services és a Harvard belső tanulmányai szerint).
A
BonSens.org és az AIMSIB egyesületek azonban minden eszközzel
folyamatosan figyelmeztették a parlamenti képviselőket (nyílt levelek,
ajánlott levelek, cikkek, videóinterjúk a világ vezető szakértőivel,
beavatkozás a Független Tudományos Bizottságban, javaslatok a szükséges
ülések és vizsgálatok finanszírozására).
Mindezen
figyelmeztetések és a több ezer halálos áldozat ellenére a vádlott
parlamenti képviselők úgy tűnik, hogy a nemzet érdekeinek és a francia
nép egészségének védelme helyett inkább magánjellegű szívességekről
tárgyaltak, megsértve ezzel nemcsak a Parlament két kamarájának
szabályait, hanem a kötelező erejű nemzetközi jogot is.
Emlékeztetünk a Nürnbergi Kódex 5. pontjára:
" 5. A kísérletet nem szabad
megkísérelni, ha a priori okkal feltételezhető, hogy az alany halálát
vagy fogyatékosságát fogja eredményezni".
Ez az
orvosi etika általánosan elfogadott szabálya, ahogyan azt Dr. Mc
Cullough, az amerikai Baylor Intézet kardiológusa 2021 májusában
felidézte.
Elvileg az első halálesetek a klinikai vizsgálatok azonnali leállításához vezetnek:
"Egy vakcinaprogram leállításának
határértéke 25-50 haláleset. A sertésinfluenza, 1976, 25 haláleset,
leállították. Az Egyesült Államokban évente átlagosan 200 halálesetet
jelentenek az összes oltóanyag esetében. Az USA-ban több mint 4000
halálesetet jelentettek! Ez messze a leghalálosabb, legmérgezőbb
biológiai anyag, amelyet valaha emberi szervezetbe fecskendeztek.
Egyértelmű
azonban, hogy az orvosi etika ezen fő szabályát egyáltalán nem
tartották be. Azoknak, akik azzal érvelnének, hogy a Nürnbergi Kódex
nem végrehajtható, emlékeztetném Önöket, hogy a Nürnbergi Kódex a
nemzetközi szokásjog része (opinio juris site necessitatis).
Ezzel
kapcsolatban idézzük Mary HOLLAND-ot, a New York-i Egyetem
jogászprofesszorát, aki 2016 májusában az ENSZ tagjait kérdezte a
Nürnbergi Kódexet sértő oltási politikáról.
"Az Egyesült Nemzetek Szervezetének,
valamint a nemzetközi közösségnek kötelessége tiszteletben tartani az
oltásokkal kapcsolatos emberi jogokat". "A Nürnbergi Kódex kimondja,
hogy "az emberi alany önkéntes beleegyezése elengedhetetlenül fontos. A
Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 1966-os
szövegében visszhangozza az önkéntes kísérletezés tilalmát, amely
kimondja: "Senkit sem szabad szabad szabad beleegyezése nélkül orvosi
vagy tudományos kísérleteknek alávetni". Ez a tilalom mára olyannyira
általánosan elismert, hogy egyes bíróságok és tudósok a tájékozott
beleegyezéshez való jogot a nemzetközi szokásjog részének tekintik.
(....). "
Emlékeztetek
arra is, hogy Franciaország aláírta a Polgári és Politikai Jogok
Nemzetközi Egyezségokmányát és az OVIEDO-egyezményt, és hogy ezek a
szövegek kötelező erejűek.
Ezen
elemek alapján az egyesületek tehát meg kívánták kérdőjelezni a vádlott
parlamenti képviselők mentelmi jogát, amely nem alkalmazható abszolút
módon.
Megkérdőjelezhető-e a parlamenti mentelmi jog ebben a konkrét esetben?
Az
esetjog, az alkotmányos normák és a kötelező erejű nemzetközi jog
tanulmányozása után úgy véljük, hogy a parlamenti mentelmi jog nem
abszolút, különösen akkor, ha a megfigyelt cselekmények különösen
súlyosak és bűncselekménynek és szabálysértésnek minősíthetők.
Parlamenti
képviselőket már elítéltek a bíróságok, különösen olyan esetekben,
amikor a gyógyszeripari laboratóriumok befolyását bizonyították.
Ebben
az esetben a felperesek úgy vélik, hogy a megvádolt parlamenti
képviselők cselekedetei miatt a mérgezésben és az emberiesség elleni
bűncselekményekben való bűnrészességben váltak bűnrészessé. Továbbá az
általános nemzetközi jog úgy rendelkezik, hogy az államfők és
kormányzatuk nem élveznek mentelmi jogot az emberiesség elleni
bűncselekményekkel és általában a nemzetközi jog bármely súlyos
megsértésével kapcsolatban.
A
kötelező erejű nemzetközi jog ugyanis megtiltja az uralkodóknak és
közigazgatásuknak, hogy polgáraikat klinikai kísérletben való
részvételre kényszerítsék, ami emberiség elleni bűncselekménynek
minősül, ha a kísérlet emberek ezreinek halálát vagy fogyatékosságát
eredményezi.
Végezetül
emlékeztetünk arra, hogy a PAPON-ügyben az Államtanács úgy ítélte meg,
hogy e közalkalmazott hibáit a szolgálata keretében követte el, hogy
azok nem fosztják meg az utóbbival való kapcsolatától.
Azonban
"különös súlyosságuk" miatt a megbocsáthatatlan személyes hiba
jellegével bírnak, ami a betöltött funkcióktól elválaszthatóvá teszi
őket.
Következésképpen Maurice Papont bűnösnek találták emberiesség elleni bűncselekményben való bűnrészességben.
Az
emberiesség elleni bűncselekményekben való bűnrészesség büntetőjogi
felelőssége erkölcsi szempontból csak az emberiesség elleni
bűncselekmények alapjául szolgáló köztörvényes bűncselekmények
elkövetésére irányuló szándék bizonyítását követeli meg.
Ez az esetjog ebben az esetben alkalmazható lenne.
Megkérdőjelezhető-e
a parlamenti mentelmi jog azon parlamenti képviselők esetében, akik
megszavazzák az oltóanyagot bevezető törvényjavaslatot? Azzal, hogy a
parlamenti képviselők megszavazzák a vakcinapassz bevezetését,
megerősítik a lakosságon belüli megkülönböztetés elvét a "X adag
coviddal beoltottak" és a "nem beoltottak" között.
Ez
egyenértékű olyan emberek megbüntetésével, akik semmilyen törvényt nem
szegtek meg, mivel a mai napig egyetlen törvény sem írja elő a covid
elleni védőoltást.
Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának 1789. évi 5. cikke szerint:
"A törvénynek csak azokat a
cselekedeteket van joga megvédeni, amelyek a társadalomra károsak.
Mindaz, amit a törvény nem tilt, nem akadályozható meg, és senkit sem
lehet arra kényszeríteni, amit a törvény nem rendel el."
Az 1789-es Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának 8. cikke szerint:
"A törvény csak szigorúan és
nyilvánvalóan szükséges büntetéseket állapíthat meg, és senkit sem
lehet büntetni, csak a bűncselekmény elkövetése előtt megállapított és
kihirdetett, és jogszerűen alkalmazott törvény alapján". (latinul:
Nullum crimen, nulla poena sine lege).
Nincs azonban kötelezően alkalmazandó, a tetű elleni védőoltásról szóló törvény.
Ráadásul
a mainstream sajtóban nemrégiben megjelent cikkre reagálva a
tanulmányok és a kórházi adatokból származó jelentések azt mutatják,
hogy azok az emberek, akiket beoltottak egy kísérleti kovid ellenes
génanyaggal, továbbadják a betegséget, kialakul a betegség, valószínűleg
az új változatok forrása, és nagyobb valószínűséggel kerülnek kórházba
(az Omicron erősen fertőző, de nem veszélyes).
Ezért azok az emberek, akiket nem oltottak be ezekkel a készítményekkel, nem tehetők felelőssé mások fertőzöttségéért.
Visszatérve
a parlamenti képviselők büntetőjogi felelősségére, nyilvánvaló, hogy
az egészségügyi passzus (tudva, hogy a tesztek nem megbízhatóak, Fauci
úr, az USA Egészségügyi Minisztériumának kutatóközpontja, a National
Institute of Allergy and Infectious Diseases (NIAID) igazgatója éppen
most ismerte el ezt: https://www.youtube.com/watch? v=bAICMQ1D5F8
6'27"-nél) és a vakcinaútlevél alkotmányellenes és ellentétes a
nemzetközi egyezményekkel, egyrészt azért, mert diszkriminálják és ezért
büntetik azokat, akik nem sértettek törvényt, másrészt azért, mert
ezek az útlevelek valószínűleg arra kényszerítik a lakosságot, hogy
részt vegyen egy olyan kísérleti gyógyszeripari termék klinikai
vizsgálatában, amely árthat az életüknek.
A
törvényjavaslat első olvasata során a Nemzetgyűlésben Eric Coquerel
képviselő úr 390. számú módosító indítványt nyújtott be, hogy
emlékeztesse a parlamenti képviselőket arra, hogy az ápolók fizetés
nélküli felfüggesztése ellentétes az alkotmányos tömb normáival és a
nemzetközi egyezményekkel. Ezt a módosító indítványt azonban
elutasították, ami világosan mutatja, hogy a parlamenti képviselők
tisztában vannak azzal, hogy e szöveg elfogadásával megsértik a
legmagasabb normákat, és hogy tudatosan bűnrészesek az emberiség elleni
bűncselekményekben.
Innentől
kezdve büntetőjogi felelősségük megkérdőjelezhető, mivel a szándékos
elem így bizonyítható, és mivel a parlamenti képviselők nagyon jól
tudják, hogy magánérdekeket elégítenek ki, akár gyógyszeripari
laboratóriumokat, akár tágabb értelemben a globalista oligarchiát,
amelyeknek nem érdeke a polgárok egészsége.
Ön szerint a köztársasági elnök mentelmi joga ugyanígy megtámadható lenne?
Elvben az Alkotmány 68. cikke szerint:
"A köztársasági elnököt csak olyan
kötelezettségszegés esetén lehet tisztségéből elmozdítani, amely
nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen megbízatásának gyakorlásával. A
felelősségre vonást a legfelsőbb bíróságként működő parlament mondja
ki.
Az Alkotmány 67. cikkével is összhangban:
"A köztársasági elnök nem felelős az e minőségében elkövetett cselekményekért, figyelemmel az 53-2. és 68. cikk rendelkezéseire.
Hivatali
ideje alatt és bármely francia bíróság vagy közigazgatási hatóság
előtt nem kötelezhető tanúvallomásra, illetve nem lehet per,
tájékoztatási aktus, nyomozás vagy büntetőeljárás tárgya. Az elévülési
vagy elzárási határidőket fel kell függeszteni. Az így akadályozott
eljárások és eljárások a tisztségének megszűnését követő egy hónap
elteltével folytathatók vagy kezdeményezhetők ellene.
Mindazonáltal,
mivel a jelenlegi köztársasági elnök többször is kijelentette, hogy a
polgároknak kötelességei vannak a jogok előtt, nem szabad elfelejteni,
hogy a francia jogban a polgároknak valójában mindenekelőtt jogaik
vannak, és hogy a végrehajtó, a törvényhozó, a bírói és a média hatalom
az ő szolgálatukban áll.
Az 1789-es Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának 2. cikke szerint:
"Minden politikai egyesülés célja az
ember természetes és megragadhatatlan jogainak megőrzése. Ezek a jogok
a szabadság, a tulajdon, a biztonság és az elnyomással szembeni
ellenállás. Sajnálom, hogy olyan szövegeket kell idéznem, amelyek
mindenki számára ismertek, de a támogatott sajtóban megjelent bizonyos
cikkeket olvasva úgy vélem, hogy jogászként kötelességem emlékeztetni
rájuk.
Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának 1789-es preambulumával összhangban:
A
francia nép képviselői, akiket nemzetgyűlésnek neveztek ki, mivel úgy
vélik, hogy az ember jogainak tudatlansága, elfelejtése vagy megvetése
az egyetlen oka a közszerencsétlenségnek és a kormányok korrupciójának,
elhatározták, hogy ünnepélyes nyilatkozatban rögzítik az ember
természetes, elidegeníthetetlen és szent jogait, hogy ez a nyilatkozat,
amely állandóan jelen van a társadalmi testület minden tagja számára,
folyamatosan emlékeztesse őket jogaikra és kötelességeikre; Hogy a
törvényhozó hatalom és a végrehajtó hatalom cselekedetei, amelyek
minden pillanatban összevethetők minden politikai intézmény céljával,
jobban tiszteletben tartassanak; hogy a polgárok követelései, amelyek
ezentúl egyszerű és vitathatatlan elveken alapulnak, mindig az
alkotmány és mindenki boldogságának fenntartása felé forduljanak.
A
polgárok jogtulajdonosok, ők alkotják a társadalmat, ők fizetik az
adókat és a szociális terheket, és tiszteletben tartják a törvényeket.
Ha csak kötelességeink vannak, és a szabadságjogokat elveszik, akkor ez a modern rabszolgaság és totalitarizmus.
Sőt, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának 1789-es 16. cikke szerint:
"Minden olyan társadalomnak,
amelyben a jogok garantálása nincs biztosítva, és a hatalmi ágak
szétválasztása sincs meghatározva, nincs alkotmánya."
A
köztársasági elnök azonban már két éve állandóan a Nemzeti Védelmi és
Biztonsági Tanácsot hívja segítségül (amelynek hatáskörét 2009 óta
egyszerű rendelettel bővítette ki, anélkül, hogy az Alkotmányt módosító
szerves törvényt hoztak volna), a tanácskozási elvvel szembeszegülve,
így teljes hatalmat tulajdonít magának, anélkül, hogy a Parlament
méltóztatna betölteni a jogállamiság őrének szerepét, miközben az
Államtanács és az Alkotmánytanács sem a priori, sem az a posteriori
szerepét nem tölti be többé.
Pedig az Alkotmány 3. cikke szerint:
"A nemzeti szuverenitás a népé,
amely azt képviselői útján és népszavazás útján gyakorolja. Sem a nép
egy része, sem egy egyén nem tarthat igényt arra, hogy gyakorolja azt.
Milyen
következményei lehetnek ennek a kijelentésnek? Ha nincs alkotmány, mi
lesz a köztársasági elnök mentelmi jogával? A nemzetközi joggal
összhangban, a tisztségétől elválasztható, különösen súlyos
cselekedetei miatt a szokásjog bíróságai előtt megítélhető-e?
Valóban,
miért kellene elfogadnunk a köztársasági elnök alkotmányból eredő
mentelmi jogának fenntartását, amikor a hatalmi ágak szétválasztása
megszűnt, és amikor a köztársasági elnök a jogállamunk, a nemzet
alapvető érdekei elleni példátlan támadások okozója, és mindenekelőtt
amikor aláássa a francia nép lelki és fizikai integritását?
Az Alkotmány 5. cikke nagyon egyértelmű:
"A köztársasági elnök gondoskodik az
Alkotmány tiszteletben tartásáról. Döntőbíráskodásával biztosítja a
közhatalom szabályos működését, valamint az állam fennmaradását.
Ő a nemzeti függetlenség, a területi integritás és a szerződések tiszteletben tartásának garanciája.
Továbbá,
ha már nincs alkotmány, és a köztársasági elnök a rendes bíróságok alá
tartozik, akkor a 2020 márciusától kezdve kizárólag külföldi
magánszervezetek érdekében hozott intézkedések következményei "különös
súlyúak", és így a megbocsáthatatlan személyes hiba jellegét öltik, ami
a betöltött funkcióktól elválaszthatóvá teszi őket?
A
bíráknak valószínűleg előbb-utóbb meg kell vizsgálniuk ezt a kérdést,
tekintettel arra, hogy a parlamenti képviselők két év etikátlan
magatartás, a legfőbb normák súlyos megsértése és a Nemzet rombolása
után nem terveznek vádemelési eljárást.