Steinmeier: tárgyalni kell az oroszokkal

A Szabad Európa Rádió birtokába jutott egy Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter által Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének küldött levélnek, melyben a német politikus hangsúlyozza, hogy el kell oszlatni Oroszország aggodalmait az Európai Unió és Ukrajna közti szabadkereskedelmi zónára vonatkozóan. Az április 2-re dátumozott levél szerint Steinmeier sürgette a háromoldalú tárgyalások megkezdését, melynek célja az lenne, hogy az Európai Unió és Oroszország közösen találjon “gyakorlati megoldást” az ukrán gazdasági térség hovatartozásának kérdésére.

A német politikus arra kérte az Európai Bizottságot, hogy a keretmegállapodás megkötésekor mutasson olyan mértékű rugalmasságot, amilyet csak lehetséges. A külügyminiszter levele arra is kitér, hogy szerinte Oroszország részvétele nélkül lehetetlen gazdasági stabilitást elérni Ukrajnában, emiatt egy “pragmatikus, előfeltételek nélküli politikai megközelítést” javasol.

Ukrajna mostanra mély politikai válságba jutott, ami tovább súlyosbítja az utóbbi egy évben berobbant gazdasági válságot, és az országot gyakorlatilag a csőd szélére sodorta. Egyre nő a munkanélküliség, a nemzeti valuta értéke kétharmadát elveszítette, és a pénzügyminisztérium szerint az átlagfizetés 3455 hrivnya, ami alig több mint 42 ezer forint.

Az atlantista kormány hatalomra jutása óta Ukrajnában radikálisan romlanak az életkörülmények, Kijev ráadásul újabb amerikai hitelekkel súlyosbítja a válságot. Az amerikai hitelek felvételéről pénzügyminiszterként egy amerikai állampolgár dönt, akit külföldiként neveztek ki az ukrán gazdaság élére, és első intézkedései közt volt az amerikai hitelszerződések aláírása.

http://hidfo.ru/2015/04/steinmeier-targyalni-kell-az-oroszokkal/

A rendőrség szerepéről

Az iráni iszlám forradalom vezetője, Hamenei ajatollah vasárnap vezető tisztviselők előtt mondott beszédet a rendőrség társadalomban betöltött szerepéről, hangsúlyozván, hogy a rendfenntartás erővel kell garantálja a stabilitást és létbiztonságot, a Hollywood-stílusú látszatrendőrség koncepcióját pedig el kell vetni.

Hamenei ajatollah egyértelműen közölte, hogy a rendőrség a szuverenitás és biztonság záloga, ami mindenfajta nyugati ideológiai befolyástól függetlenül, erővel kell garantálja a társadalmi rend stabilitását. Az ajatollah ugyanakkor hangsúlyozta; az erő alkalmazása az igazság szeretetével, és indokolt esetben kegyelemmel kell társuljon, valamint óva intett attól, hogy a rendfenntartás a nyugati társadalmakban alkalmazott rendőri gyakorlatra térjen át. Az ajatollah elmondása szerint a nyugati rendfenntartás nem a biztonság záloga, épp ellenkezőleg, a társadalom létbizonytalanságban tartását szolgálja, mert erőt ugyan alkalmaznak, de az nem társul igazságossággal, mert nem a többségi társadalom érdekeit tartják szem előtt.

Hamenei ajatollah a rendőrség elsődleges feladatának a létbiztonság érzetének megteremtését nevezte, ami nem eshet üres retorikai fogások és propaganda áldozatául, mert a lakosságnak éreznie kell, hogy a rendőrség a többségi társadalom érdekeit védi a törvénysértésekkel szemben.

http://hidfo.ru/2015/04/a-rendorseg-szereperol/

Tusk: nem lesz háború

Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke szerint illúzió, hogy az Európai Unió katonai beavatkozást kezdhetne Ukrajna területén, és hangsúlyozta, hogy minden eszközzel támogatja a diplomáciai megoldást, mert az EU katonai beavatkozása a konfliktus kiterjedését jelentené. Donald Tusk szerint a konfliktus legforróbb pontján sikerült megállítani a háború kiterjedését, ami egyedül a közös európai fellépés következményének tekinthető. Ugyanakkor az Európai Unió elveti a katonai beavatkozás lehetőségét, elmondása szerint elsősorban azért, mert azt a lakosság többsége ellenzi, és a képviselők részéről sem kapna többségi támogatást.

Az európai lakosság véleménye lényegét tekintve nem változott az ukrán konfliktus kezdete óta. Már a Krím-félsziget függetlenedését és Oroszországhoz csatlakozását követően közvélemény-kutatások zajlottak a katonai beavatkozás támogatottságának felmérésére, melynek során bebizonyosodott, hogy az európai lakosság kétharmada akkor sem támogatna Ukrajnában egy nemzetközi katonai missziót, ha azt közvetlen orosz katonai beavatkozásra hivatkozva lépik meg. Az eredmények napvilágra jutását egyévi oroszellenes propaganda követte, a közvélemény alakulásáról azonban mindent elárul, hogy szakértők szerint a nyugati média elveszítette a propagandaháborút Oroszországgal szemben, és emiatt külön EU-pénzből felállított propagandamédiára van szükség.

Ennek ellenére az Egyesült Államok és számos európai ország már a konfliktus kezdete óta fegyverekkel támogatja a kijevi rezsimet. A fegyverszállítás hivatalossá tételére rendszerint akkor kerül sor, mikor az alternatív sajtóban már hónapok óta terjednek a harctéren talált nyugati harceszközökről készült felvételek, és annak eltussolása nem lehetséges – vagyis a fegyverszállítás hivatalossá tétele csak a közvélemény kedvéért meglépett formalitás.

Ugyanakkor az ukrán konfliktus a közel-keleti háborúkhoz hasonlóan a kapitalizmus háborúkultúrájáról árulkodik; hivatalosan senki nem ismeri el, hogy háború van, mert kapitalista viszonyok közt – a tőzsdei rendszeren keresztül – az információáramlás drasztikus hatást gyakorol a virtuális pénz alapú gazdaságra. Bármilyen háború is zajlik, ha a hadviselésben érintett minden fél kapitalista hatalom, soha nem fogják hivatalosan bejelenteni, hogy háború van. Tusk nyilatkozata így kettős értelmű; a gyakorlatban annyit jelent, hogy nem fogják beismerni, ha az Európai Unió katonai beavatkozást kezd. A háború ettől függetlenül folyamatban van, ráadásul – mint számos más konfliktusgóc esetében is – nem két hadviselő fél közt, hanem tucatnyi ország már most érintett az ukrán konfliktusban.

http://hidfo.ru/2015/04/tusk-nem-lesz-haboru/

Mégis ki irányítja a világot?

„Az egész világ a gonosz hatalmában van. … Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (I. János 5:19, 3:8)

---

„Politikai pályafutásom során az emberek többnyire négyszemközt tiszteltek meg bizalmukkal. Az Egyesült Államok legnagyobb alakjai, a kereskedelemben és az iparban, valamennyien félnek valamitől. Tisztában vannak vele, hogy létezik egy rendkívül szervezett, alattomos, mindig mindent figyelő, mindent átszövő, teljes és tolakodó erő, így minden esetben kénytelenek lélegzetüket visszafojtva beszélni, amikor elítélően fogalmaznak ezzel kapcsolatban.”

– Benjamin Disraeli, Nagy-Britannia miniszterelnöke (1804-1881)

Az ipari forradalom, az uzsorán alapuló bankrendszer feltalálása, valamint az elmúlt három évszázad tudományos és technológiai fejlődése három jelentős következményt hozott magával. Lehetővé tette, hogy a világ vagyona a lehető legkevesebb ember kezében összpontosuljon, utat nyitott a tömegpusztító fegyverek megalkotása előtt és nem utolsó sorban lehetővé tette a tömegek gondolkodásának tudománnyá fejlesztett manipulálását a médián és az oktatási rendszeren keresztül.

Bolygónk legvagyonosabb családjai irányítanak minden jelentős felfordulást a világon, amelyeket többnyire ők maguk indítanak el. Tevékenységük az egész világra kiterjed, hatalom és pénzéhségük nem ismer határokat. Az ő szemükben a hétköznapi emberek eldobható használati eszközök csupán, így nem véletlen, hogy különböző népességcsökkentő módszerek segítségével olyan szintre akarják csökkenteni a föld lakosságát, amit ők ideálisnak tartanak saját céljaik és személyük kiszolgálása szempontjából.

Nathan Mayer de Rothschild (1840-1915) állítólag a következőképpen fogalmazta meg hatalmának lényegét (bár az alábbi idézet hitelességét sokan vitatják):

„Nem érdekel, hogy ki ül Anglia trónján, hogy a brit birodalmat irányítsa, amin a nap soha sem nyugszik le. Valójában, aki Britannia pénzforrásait uralja, irányítja a birodalmat. A brit pénzforrásokat pedig én irányítom.”

Állítólag maga a dinasztiaalapító, Mayer Amschel Rothschild, Nathan dédapja is azt mondta, hogy „Add nekem egy ország pénzügyi rendszerének ellenőrzését, és nem érdekel, hogy ki hozza a törvényeit!” Nathan lett a Bank of England kormányzója és közvetve az akkori világ nemzetek feletti pénzügyi rendszerének az irányítója. Ez ma is így van, az Egyesült Államokban a hatalmi elit ügyvezető intézményének szerepét pedig a szintén Rothschild érdekeltségű Federal Reserve Bank képviseli, amely annak ellenére tölti be a központi bank szerepét az országban, hogy 100 százalékban magántulajdonban lévő intézményről van szó.

Szomorú és fájdalmas látvány, hogy az emberi gondolatok legszervezettebb kifejezése és legtöbb pozitív potenciállal rendelkező ajándéka, a tudományos ismeret, az emberiség leigázásának legfőbb és rendkívül veszélyes eszközévé vált, amely szintén egy maroknyi ember kezében összpontosul. Mivel egyes tudósok egyenesen az elit megrendelésére dolgoznak, a megrendelő úgy gondolja, joga van a találmány biztosította hatalomhoz és annak öncélú felhasználásához, függetlenül attól, hogy ez milyen anyagi és emberi áldozatokkal jár.

Ennek a maroknyi, igen befolyásos és gazdag embernek a célja egy Új Világrend, egy általuk irányított egységes világkormány felállítása, a törekvés pedig több évszázadra vezethető vissza. Gyökerei a politika színpada mellett, a társadalmi, kulturális és vallási körökből erednek, gyakran szimbolikusan „okkultista” felhanggal.

A törekvést a jelenkorban leginkább „Új világrendként”, „Egységes világként” vagy mostanában egyszerűen „globalizációként” emlegetik. Mindegy minek nevezzük, a tény, hogy a nemzeti szuverenitás – ami nem más, mint a nép szabadsága, hogy a saját sorsukat befolyásoló döntések meghozataláért felelős nemzetállamokat alkosson – mára annyira elmosódott fogalommá vált, hogy alig akad, aki jelentését képes lenne megfogalmazni. Ez a tendencia talán elfogadható lenne, ha a nemzeti szuverenitás háttérbe szorulása elősegítené az emberiség egészét érintő globális problémák megoldását, azonban az egyre növekvő szegénység, az éhezés, a terjedő betegségek és az egyre több térséget érintő háborúk egészen más képet mutatnak.

Az elit a lehető legszigorúbb anonimitás és titoktartás mellett, a lehető legnagyobb kegyetlenséggel, a megtévesztés, kémkedés és zsarolás minden elérhető eszközével uralkodik, egyelőre a háttérből. Nemzeteket ugraszt egymásnak a vallás és a hagyományos értékek elpusztítása, a nyomor és szegénység szándékos terjesztése érdekében. Nyomában káosz uralkodik el, a területi hatalmakat pedig olyan személyek kezébe adja, akik bábuként szolgálnak terveihez.

A háborúk, forradalmak és merényletek tekinthetők leggyakrabban bevetett fegyvereiknek. „A vér még folyik az utcákon, de a felvásárlás már elindul.” Egyaránt használnak titkos és nyilvános szervezeteket.

Professzor Carroll Quigley, a Georgetown Egyetem történelemprofesszora a következőképpen látja a törekvést:

A pénzügyi kapitalizmus erőinek egy másik messze nyúló célja is volt, ami nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi hatalom magánkézben lévő globális rendszerét, ami minden ország politikai rendszere és a teljes világgazdaság felett is hatalmat gyakorolhat. A tervek szerint ezt a rendszert, feudalista módon, a világ központi bankjai közös erővel irányítják majd, magán összejövetelek során hozott titkos megállapodásokon keresztül. … A pénzügyi kapitalizmus lehetővé tette a világgazdaság központi irányítását, hogy az így megszerzett hatalomnak a pénzügyi elit hasznát szolgálja, minden egyéb gazdasági érdekeltség kárára.

Winston Churchill pedig, akinek végül elege lett a játékból, így vélekedett a háttérben folyó mesterkedésről:

Adam (Spartacus) Weishaupttól egészen Karl Marxig, Trockíjig és Kun Béláig, Rosa Luxemburgtól Emma Goldmannig nyomon követhető egy világméretű összeesküvés, melynek célja a civilizáció aláásása és a társadalom újjászervezése a rosszindulat, az irigység, az erőszak ösztöneire, és a megvalósíthatatlan egyenlőség álmára építve.
Ahogy Mrs. Webster olyan találóan rámutatott, a törekvés egyértelműen kimutatható szerepet játszott a Francia Forradalom tragédiájában. Ez volt a XIX. század valamennyi romboló mozgalmának mozgatórugója, és most végül az említett rendkívüli személyiségek, Európa és Amerika nagyvárosainak alvilági csoportja, hajánál fogva ragadta meg az orosz népet is és annak a hatalmas birodalomnak is vitathatatlan urai lettek.

- Winston Churchill, az Illusztrált Sunday Herald-ban 1920-ben megjelent cikkből

A Kennedy által leleplezett összeesküvés

John F. Kennedy megpróbálta figyelmeztetni a nyilvánosságot, aminek tudjuk mi lett az eredménye. Mára igen híressé vált „titkos társaságok” beszédében a globalisták által elindított, manapság tapasztalt veszélyekre figyelmeztette az amerikai sajtót és népet. A több mint 50 éve elhangzott szavak, ma nagyobb jelentőséggel bírnak, mint valaha:

„A „titkosság” már önmagában összeegyeztethetetlen egy szabad és nyitott társadalommal. Mi, a nép, természetünknél fogva és történelmileg is ellenezzük a titkos társaságokat, a titkos esküket és titkos eljárásokat.
Ma egyetlen hadüzenet sem történik a hagyományos módon, legyen bármily kemény és ádáz a küzdelem. Az életvitelünket támadták meg.
Egy monolitikus és kegyetlen összeesküvés állt össze ellenünk, ami elsősorban titkos eszközökkel próbálja kiterjeszteni befolyását. Megszállás helyett beszivárgással, választások helyett felforgatással, szabad választások helyett megfélemlítéssel, nappal bevetett hadsereg helyett éjszakai gerillatámadásokkal.
Ez a rendszer hatalmas emberi és anyagi forrásokat sorakoztatott fel, egy szorosan felügyelt és rendkívül hatékony gépezet felépítésére, ami elegyíti a katonai, diplomáciai, titkosszolgálati, gazdasági, tudományos és politikai műveleteket.” (forrás)

Titkos társaságok, titkos eskük, titkos eljárások, beszivárgás, megfélemlítés. Ezek John F. Kennedy szavai, aki 1963. június 4-én megpróbált szembefordulni ezzel a titkos társasággal, amikor a Fed által kibocsátott papírok helyett kincstári dollár bankjegyeket akart nyomtatni, majd a forgalomban lévő pénzt később bevonni. Néhány hónappal később, 1963. november 22-én megérkezett az elit válasza. Az őt követő Lindon Johnson egyik első intézkedéseként felülírta a Kennedy által kiadott kormányrendeletet az új bankjegyek kibocsátásáról, ezzel is jelezve, hogy mi lehetett Kennedy megölésének hátterében.

A hadiiparból és a háborúkból is pénzt csináló bankok szintén a hegeli „káoszból rend” és irányított válság filozófiáját követő elit hatalom kezében vannak. Ilyen irányított konfliktus volt mindkét világháború is.

Arroganciájuk, fáradhatatlanságuk, az emberi élet semmibevevése, az évtizedekre előre történő tervezés a legtöbb érző ember számára felfoghatatlan.

Az amerikai történelemben Kennedy-n kívül számos más politikust is találunk, aki látta, hogy mi történik és megpróbálta figyelmeztetni a nyilvánosságot az összeesküvésre. Franklin Delano Roosevelt, 1933. novemberében például ezt írta Edward House ezredesnek:

„Igazság szerint mindketten tudjuk, hogy a nagyobb központok pénzügyi elemei Andrew Jackson óta a markukban tartják a kormányt.”

Maga Andrew Jackson, aki 1829-től 1837-ig volt az Egyesült Államok elnöke, hihetetlenül dühös volt a bankárok taktikái miatt:

„Maguk viperák fajzatai. Eltökéltem, hogy az örök Isten segedelmével kigyomlálom magukat. Ha az emberek felfognák a pénz- és bankrendszer igazságtalanságát, már holnap reggelre forradalom törne ki.”

A fiatalok felkészítése az elit tagságra

A Skull and Bones társaság tagjai 1900-ban, Forrás: wikimedia

Figyelemre méltó az is, hogy az elit tagjai miként képesek folyamatosan a kezükben tartani az irányítást, és megtalálni azokat, akik továbbviszik a munkát. Ez kizárólag azért lehetséges, mert létezik egy rejtett program az újoncok mentális, ideológiai, filozófiai és pszichológiai képzésére, majd a kiképzett utánpótlásnak stratégiai elhelyezésére az Egyesült Államokban és egyéb fontos országokban.

A válasz az egyetemeken és az egyetemi titkos társaságokban keresendő. A monopóliumot élvező médiaszervezetek intenzív rövidtávú pszichológiai hadműveleteket hajtanak végre (például választások előtt), miközben az oktatási rendszer közép- és hosszú távú pszichológiai nyomást gyakorol, hogy a lakosság nagy része higgyen, elfogadja és megkérdőjelezés nélkül magáévá tegye a „demokrácia színjátékát”.

A világkormány a küszöbön áll. Évtizedeken keresztül amolyan globális árnyékkormányként működött, mindvégig készülve az igazi, nyilvános színrelépésre, a hivatalos, „törvényerejű” világkormány megalakulására. Olyan rendszert kényszerítenek a világra, amelyben a „demokráciának” és a kapitalizmusnak sajátos értékei vannak, amelyeket a részvételhez el kell fogadnunk, beleértve olyan transzcendentális értékeket is, mint az igazság vagy a boldogság. A világkormány állampolgárainak fel kell adniuk saját gondolkozásukat ennek a tudati (tehát nem politikai vagy gazdasági) rendszernek a javára.

A demokrácia és a kapitalizmus tudati rendszerek. A legtöbb ember észre sem veszi, hogy gondolkodását is ezek a rendszerek befolyásolják. Ezért a demokrácia és a kapitalizmus egy diktatórikus rezsimet képviselnek. A diktatúra, vagy parancselvűség a társadalom feletti teljes irányítást jelenti és ez soha nem volt még olyan erős a történelem folyamán, mint most. A demokratikus és kapitalista rendszerek parancselvűsége olyan kifinomult, hogy még a vágyainkat is a rendszer határozza meg. Azt kívánjuk, amit a rendszer akar, hogy kívánjunk.

Ennél egyértelműbben nem fogalmazhatunk. Amennyiben az igazi demokrácia a nép, azaz a többség érdekeit hivatott képviselni, a közjó és közérdek védelme mellett, akkor kimondhatjuk, hogy ma sehol sincs demokrácia a világon, mert az a színdarab, amit demokrácia néven játszunk, teljes mértékben demokráciaellenes és kizárólag a pénzhatalom érdekeit szolgálja, aminek gyökerei egészen a piramisok koráig és még távolabbra, az emberiség hajnaláig nyúlnak vissza. A hegeli elveket követve az elit igazolhatónak látja a háborúkat, a kollektivizmus ideológiája szerint pedig úgy gondolja, hogy az emberiséget kezelni, irányítani kell, amit „ők”, a magukat átlag felett állónak tartó beavatottak hivatottak megtenni. Az Illuminati, a Szabadkőművesek és egyéb titkos és kevésbé titkos társaságok tagjai, egy szó szerint és átvitt értelemben is földalatti gépezet elemeivé állnak össze, hogy az elámított, alvó és meggyötört tömegeket egyik szakadéktól a másikig rángassák.

Aki ezt nem érti meg, az nem értheti meg, hogy miként is működik ma a hatalom a világon és így soha nem értheti meg mi a baj és miért tartunk ott, ahol tartunk. Enélkül pedig nincsenek válaszok és nincsenek megoldások.

Dr. Mujahid Kamran professzor írása alapján
Nem kell besétálni a szakadékba, mert van kiút!

Éjszakai Farkasok Lengyelországban

Mintegy 200 orosz motoros, köztük a “Ночных Волков-Éjszakai Farkasok” egy csoportja is részt vett a második világháborúban elesett szovjet katonák tiszteletére rendezett megemlékezésen, amelyet az északkelet-lengyelországi Braniewoban tartottak.

Braniewo mintegy 15 kilométerre fekszik az Oroszországhoz tartozó, Lengyelország és Litvánia közé beékelődő kalinyingrádi terület határától. Az ottani második világháborús temetőt a szovjet katonák legnagyobb európai nyughelyének tartják, több mint 31 ezer embert temettek el ott. 2010-től évente szerveznek ott megemlékezéseket. Az ideit kizárólag az orosz fél rendezte a lengyel hatóságok hozzájárulásával.

A szombati megemlékezésnek összesen több mint 500 orosz részvevője volt, többségük busszal érkezett. Köztük volt a kalinyingrádi terület kormányzója, Nyikolaj Cukanov, megjelent továbbá Oroszország varsói nagykövete, a gdanski orosz főkonzul, valamint orosz háborús veteránok és diákok. Részt vett rajta a kalinyingrádi lengyel főkonzul, valamint a helyi önkormányzati szervek képviselői is.

Sajtóértesülések szerint az Éjszakai Farkasok nagyméretű orosz zászlókkal vonultak. A kalinyingrádi területről a vízummentes kishatár menti forgalom keretében léptek be Lengyelország területére. A lengyel határőrség csak egyéni ellenőrzést alkalmazott az összes, az ünnepségre tartó orosz motorosnál, mindnyájukat beengedte. A határtól a lengyel rendőrség kísérte a motorosokat.

https://balrad.wordpress.com/2015/04/26/ejszakai-farkasok-lengyelorszagban/

Hatmilliárd forintnyi álszent pökhendiség már ötödik leggazdagabb Döbrögi az olasz lapok szerint

6000000000 forint. A most meghirdetett új nemzeti konzultációval együtt összesen ennyi közpénzt tapsol el a kormányzat álszent és irányított módon megfogalmazott kérdőívekre, fidesz-propagandával sújtott tájékoztató levelekre.

Ez körülbelül ötszáz kórházi szakápoló tíz éves bére, ebből legalább harmincezer éhező gyermek étkeztetését meg lehetne oldani, körülbelül háromezer külföldre emigrált magyar fiatalnak lehetne hazatelepülési programot biztosítani, ennyiből rövid idő alatt lecsökkenthetőek lennének a kórházi várólisták. A demagógnak látszó, de valójában húsbavágó felsorolás hosszan folytatható még.

Orbán Viktor hallja a centrális erőtér összeomlását kísérő robajt, hallja a betonszilárdságúnak megálmodott építmény egymásra rakott köveinek csikorgó zuhanását, ezért – kreativitását vesztve – a régi fegyverhez nyúlt: úgy tesz, mintha számítana neki az emberek véleménye. Az Európát érő menekültáradat és az egyre testközelibb terrorizmusveszély kétségtelenül gyors válaszokat igénylő kérdés. Európának érdemi, rövid és hosszú távon egyaránt hatásos, de emellett emberi, egyszóval európai választ kell találnia. Orbán téved, amikor nemzeti szintre osztaná ennek a felelősségét.

A miniszterelnök aktuális, ismét újabb egymilliárdba kerülő konzultációja nem csak azért álszent és – a Fidesztől megszokott módon – lekezelően pökhendi, mert egy valódi párbeszédben a szereplők nem sarkított kinyilatkoztatásokhoz keresnek megerősítést. Egy valódi konzultációban valódiak az érvek és a valódi a befolyásolás lehetősége. Hogy is mondja Orbán a kérdőív bevezetőjében? “Mi, magyarok 2010-ben úgy határoztunk, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntéseket hozunk.” Már ebből az első mondatból süt a lekezelő hazugság. A kormányfő ugyanis olyan fontos kérdésekben, mint például a magánnyugdíjak államosítása, a munkavállalói jogokat csorbító új munkatörvény-könyve, az európai értékek egyoldalú és nyilvános felmondása, a vasárnapi zárvatartás- már nem érezte fontosnak, hogy kikérje a választók véleményét. Vagy nem tartotta a nemzet életét érintően fontos kérdésnek, vagy nem tartotta elég felnőttnek a választókat, esetleg pontosan tudta, hogy mi lenne a válasz. És az nem tetszett volna neki.

“Nem engedem, hogy a kormány ki legyen szolgáltatva bármilyen civil szervezetnek vagy szakszervezetnek, ha szót akar érteni az emberekkel. Nekem meg kell, hogy legyen az a rendszerem, amellyel bármelyik magyar emberrel bármikor szót tudok váltani, ha ő hajlandó velem szóba állni. Ez a konzultáció” – fogalmazott korábban Orbán Viktor. Kedves Miniszterelnök úr, arról már nem próbálom meggyőzni, hogy a civil- és szakszervezetek érdekképviseleti kontrolljának jelenléte mennyire fontos a jó kormányzásban, ezért csak arra hívom fel a figyelmét: nemrégiben három ‘nemzeti konzultációt’ is tartottak az országban.

Újpesten, Veszprémben és Tapolcán a választók határozott véleményt formáltak Önről. Esetleg konzultáljon az ingyentanácsokat adó barátaival arról, hogy ez mit is jelent.
(Forrás: sztarklikk)

Kovács Zoltán kormányszóvivő – Fotó: Árvai Károly / Miniszterelnökség

…”Hogy azonnal vissza lehessen-e fordítani azokat, akikről azonnal bebizonyosodik, hogy csak kihasználják az „illegális migrációra bátorító” európai szabályokat…

Magyarország azon országok között van, amelyre méretéhez képest az átlagosnál nagyobb bevándorlási teher hárul, ezért egyetért azzal a csütörtöki európai állásfoglalással, amely szerint azonnali lépésekre van szükség a Mediterráneumban, ahol növelni kell a katonai és humanitárius jelenlétet, meghiúsítva az embercsempészek akcióit…”

Társadalmi támogatás kell a bevándorláspolitikán való változtatáshoz, ezért a kormány tizenkét kérdést tesz fel a bevándorláshoz, megélhetési bevándorláshoz, és részben a terrorizmushoz kapcsolódó nemzeti konzultációban, amelyre július 1-jéig várják az állampolgárok válaszát.

Ezt Kovács Zoltán kormányszóvivő közölte pénteken, Budapesten tartott sajtótájékoztatóján azt követően, hogy Orbán Viktor miniszterelnök reggel a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában elmondta, jóváhagyta az illegális határátlépőkkel kapcsolatos nemzeti konzultáció kérdéseit.

A kormányszóvivő tájékoztatása szerint a több mint 8 millió kérdőívet május elejétől kezdik kézbesíteni, a postának 30-40 napra van szüksége a levelek kézbesítésére, a válaszokat pedig július első napjáig várják. A kérdőíveket ezúttal is Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEKKH) dolgozza majd fel.

A kabinet becslése szerint mintegy 960 millió forintba kerül majd a konzultáció, de a végleges költségekről később teljes tájékoztatást adnak – tette hozzá.

Kovács Zoltán kifejtette, a kérdések egyebek mellett kiterjednek arra is, hogy az uniós tiltás ellenére tegyék-e lehetővé az illegális bevándorlók 24 óránál tovább tartó őrizetben tartását.

A kormány választ vár arra is, hogy azonnal vissza lehessen-e fordítani azokat, akikről azonnal bebizonyosodik, hogy csak kihasználják az „illegális migrációra bátorító” európai szabályokat – mondta Kovács Zoltán, akinek közlése szerint az állampolgárok elmondhatják azt is, egyetértenek-e azzal, hogy a Magyarországra érkező illegális bevándorlók vegyék ki a részüket az általuk generált költségek előteremtéséből.

Kovács Zoltán elmondta, a beérkező válaszok alapján a szakembereknek és az Országgyűlésnek kell kialakítania a megfelelő reakciókat az illegális bevándorlásra.

A kormányszóvivő kitért arra is, hogy Magyarország véleménye az illegális bevándorlásról nem tér el gyökeresen az Európai Unió álláspontjától, hiszen a magyar kormány is úgy gondolja, hogy a problémát a gyökerénél kell orvosolni, vagyis lehetőleg a „kibocsátó országokban” kell megteremteni azokat a feltételeket, amelyekkel a “megélhetési bevándorlók” el sem indulnak.

Emlékeztetett, Magyarország azon országok között van, amelyre méretéhez képest az átlagosnál nagyobb bevándorlási teher hárul, ezért egyetért azzal a csütörtöki európai állásfoglalással, amely szerint azonnali lépésekre van szükség a Mediterráneumban, ahol növelni kell a katonai és humanitárius jelenlétet, meghiúsítva az embercsempészek akcióit.

Közös európai fellépésre van tehát szükség, „de minden országnak vannak saját szempontjai” – húzta alá, hozzátéve, a bevándorlás szempontjából nem lehet összehasonlítani például Spanyolországot és Magyarországot, hiszen a probléma másként jelentkezik a két országban.

A nemzeti konzultáció kérdései innen tölthetők le – Pdf. >>

MTI – Kormany.hu

SzRTI

ILLLEGÁLIS SZÖKTETÉS BOLIVIÁBÓL MAGYAR KÜLÜGY SEGÍTSÉGÉVEL

A szervezet tájékoztatása szerint az akcióra a 4650 méter tengerszint feletti magasságon lévő Chungara közúti határátkelőhelyen került sor, miután a La Paz-i kormány több mint két hónappal a szabadlábra kerülése után sem adta vissza a magyar férfi útlevelét, és a vádalku-kapcsán megkötött egyezség több pontját sem tartották be. Tóásóék nem érezték az életüket biztonságban Bolíviában, ezért kértek segítséget Magyarországról. (origo, részlet és kép)

A MAGYAR KÜLÜGYNEK IS MAGYARÁZKODNIA KELL

A cionrádió ma reggel nagy lelkesedéssel számolt be a szöktetési akcióról. Csak emlékeztetünk arra, hogy 2009-ben Tóásó és bandája hamis útlevéllel és hamis nevekkel szökött be a brazil zöldhatáron Boliviába. Most a kiszökés Boliviából szintén illegális módon történt, a külügy közreműködésével. Magyarul ez annyit jelent, hogy az állam a 2009-es terrorakciót támogatta és most a kiszökést Boliviából szintén támogatta a magyar állam. A rádióban elmondták, hogy Tóásó nővére azért nem mehetett Boliviába, mert a boliv hatóságok szemében ellenségnek tartják, mert Boliviát több nemzetközi szervezetnél följelentette. Ez a szöktetés az állam részéről megint csak rávilágít arra, hogy az állami szintre emelt terrorizmus olajozottan működik Magyarországon. A hírből kiderült az is, hogy Tóásó magyar útlevelét nem adták neki vissza, mivel a vádalku pontjai még nem teljesültek. Most, hogy a szöktetés állami szinten megtörtént Bolivia és Magyarország viszonya csak tovább mérgesedett és úgy tünik, hogy jogi szempontból még sok minden nincsen lezárva. Tóásó feleségét most nem szöktették, az egy újabb külön cirkusz lesz, ha lesz valamikor. Az biztos, hogy Tóásó az újságíróknak kénytelen lesz majd válaszolgatni, mi csak azért szurkolunk nehogy össszezavarodjon a sok hazugságba. Nagyon fontos még megjegyezni, hogy az ügyhöz az Öszödi Böszme is szorosan kapcsolódik, hiszen Rózsa Flores az ELTÉN Gyurcsány Ferenc KISZ-es barátja volt és később Rózsa Flores a Ferihegyi repülőtéren ismerkedett meg Carlossal, a nemzetközi kommunista terroristával. Rózsa Floresnek Tóásó is jó barátja volt, ezért is követte őt Boliviába. Külön érdekesség lesz, hogy a boliv határon miért engedték ki a két bűnözőt Chilébe? Lehet, hogy lefizették a határőröket? Vagy most is hamis papírokat használtak? Tóásónak lesz mit mesélgetnie erről is. Az is fontos kérdés lesz, hogy a boliv hatóságok hogyan „nyelik le” ezt a szöktetési akciót?

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/%C3%A1llami-b%C5%B1n%C3%B6z%C3%A9ssel-sz%C3%B6ktett%C3%A9k-terrorist%C3%A1kat

A KÜLÜGY MIT FOG HAZUDNI A SZÖKTETÉSRŐL?

MILYEN PAPÍROKKAL HAGYTÁK EL BOLIVIÁT?

Egyelőre arról hallgatnak a hírekben, hogy a másik szökött rab, Mario Tadic milyen országba fog menni? Talán Horvátországba? Kérdés, hogy a horvátok mit szólnak majd a kiszöktetett rabhoz? Akinek most már Magyarországhoz is köze van...

CHILE MEG SE MUKKAN A SZÖKÉSRŐL?

A Hiradohu videóján jól látható a chilei boliv határ. Lukács Csaba eldicsekedett a rádióban , hogy a szöktetési akciót öt kamerával vették föl, mert „izgalmas” filmet akarnak erről bemutatni. Vannak képek Tóásó Bolivába való beszökéséről a zöldhatáron és most már a kiszökésről is vannak filmek. Ahogy elnéztük a videót a következő történhetett. Itt sem vehették igénybe a boliv határőrséget, mert az bajos lett volna és Lukács Csaba elmondta, hogy attól tartottak, hogy a boliv titkosszolgálat követi őket. Feltételezéseink szerint az lehetett, hogy a chilei oldalon állt egy kocsi, amibe beszállt Tóásó és Tadic. Valószínűleg ezen a határátkelőhelyen nem is volt őrség vagy iroda. Érdekes hogy a chileieket nem érdekelhette, hogy milyen papírokkal utaznak be? Úgy látszik a külügy a hamis papírokról is gondoskodott, hiszen Boliviából nem útlevéllel szöktek ki. Egyre bonyolultabb lesz a mese, amit Tóásónak és Lukács Csabának majd elő kell adnia. Úgy véljük, hogy a boliv hatóságoknak is lesz még szava ehhez a szökési ügyhöz. Kép:hirado, amint Tóásó és Tadic beszáll a határon a kocsiba

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/egyre-vadabb-sz%C3%B6ktet%C3%A9si-mese

Csempész rafinéria: Szándékos katasztrófa helyzet

Szándékosan lélekvesztőkön indítják útnak az illegális bevándorlókat az embercsempészek. – Hogy azok az esetek jó részében vagy elsüllyedjenek, vagy éppen csak a vízen maradjanak, – így a ‘szerencsétlen menekülteket’ mindenképpen ki kelljen menteniük az európai hatóságoknak, – (vagy akármilyen hadi, vagy kereskedelmi hajónak), – a nemzetközi jog szerint.

Hatalmas üzlet az embercsempészet egyeseknek. – Egy illegális bevándorlón több 10 ezer, de van, hogy több millió forintnak megfelelő összeget keresnek. – Csak egy nagy problémájuk van a csempészeknek; a menekülteket a pénzükért cserébe mindenképpen el kell juttatniuk Európa partjaira.

Ennek a legbiztosabb módja az, – ha maguk az európaiak teszik partra, az eleddig csempészek által fuvarozott menekülteket, egy látszólagosan véletlen, de valójában, – szándékosan előidézett katasztrófa, hajótörés után.

Nem semmi rafinéria. Többször megtörtént már, (sőt, a gyanú szerint rendszeresen ez történik), – hogy a hajótöréseket maguk az embercsempészek okozták szándékosan, – hogy a ‘szerencsétlen menekülteket’ mindenképpen ki kelljen menteniük az európai hatóságoknak. – Néhány ilyen eset után, már azokról a lélekvesztőkről és ócska bárkákról is menteni kezdték az európaiak az illegális bevándorlókat, – amelyek még úgy-ahogy a vízen úsztak. – Hiszen ki tudja mikor borulnak föl, – mikor kapnak léket, süllyednek el.

Csoda-e hát, hogy egyre több áldozatot követel a Földközi-tenger? Nagyon elszaladt már a csempészekkel a ló.

Aljas pénzvágyból előre megfontolt szándékkal a nemzetközi jogra és a humanitárius érzésekre számítanak,- s a jelek szerint sikerrel.

Ez már bevett módszerükké vált az embercsempészeknek, – s nagy valószínűséggel az illegális bevándorlóknak is elmondják, hogy arra megy ki a játék, hogy kimentsék őket. – Ezért elmondható tehát, – hogy mind a csempészek, mind az illegális bevándorlók, visszaélnek a nemzetközi joggal.

Persze nyilvánvalóan történnek véletlen szerencsétlenségek is, hiszen a hajózás veszélyes üzem, – ám ennyi hajótörés, – borulás, s léket kapás, – már nem nevezhető véletlennek. – Nem beszélve arról, hogy a bevándorlók tanúvallomásai is bizonyítják a szándékosan előidézett katasztrófák tényét.

Nos, – nem tudjuk hogy az egyre komolyabb tömegkatasztrófák okozása, s a visszaélés a nemzetközi joggal, – besorolható-e a háborús bűncselekmények kategóriájába, – az azonban biztos, hogy a tömeges halálokok előidézése a legsúlyosabb bűn, sőt már terrorizmusnak vehető rengeteg áldozattal, – amiért egy normális országban, minimum halálbüntetés jár.

Éppen ezért már maga az a tény, hogy valaki embercsempész, – elegendő oknak kell lennie a legsúlyosabb büntetéshez, – akár a kábítószer-kereskedők, vagy drogcsempészek ügyében. – Ahogy ez már törvényes is Dél-Ázsia egyes országaiban, pl. Indonéziában, – ahol az elkövetkező napokban 9 drogcsempészt végeznek ki.

Az embercsempészekkel szemben ezért tehát a legkeményebben kell eljárniuk az általuk célba vett európai országok hatóságainak.

Ródosz szigete 2 Fotó – Daily Mail

Ródosz szigete Fotó – Daily Mail

A múlt heti majd 1000 áldozatot követelő katasztrófa helyszíne közelében – Málta, Valletta – Fotó: Daily Mail

A Daily Mail térképe a Földközi-tengeren történő bevándorlásról, de még a Kanári szigetek, s az Atlanti -óceán nem is szerepelnek a térképen.

Bornemissza János

Tovább terjeszkedne a NATO

A NATO tovább fokozza katonai jelenlétét Kelet-Európában; Németország, Lengyelország és Dánia védelmi miniszterei megállapodtak a Lengyelországban állomásozó nyugati kontingens bővítéséről. Az ukrán UNIAN hírügynökség információi szerint a Szczecin (Lengyelország) környékén állomásozó NATO-haderő radikális bővítése várható, a következő napokban csak német részről 100 katona érkezik a területre.

A Deutsche Welle szerint az Ursula Von der Leyen német védelmi miniszter által tett látogatás alkalmából 15 ország képviselői jelentek meg, és a NATO összesen 20 ország bevonását tervezi a lengyelországi létszámbővítésbe, várhatóan még a Varsóban tartott jövő évi NATO-csúcstalálkozó előtt.

Lengyelország védelmi minisztere azt nyilatkozta, hogy országának “annyi NATO-katonára van szüksége, amennyi csak lehetséges”. Emellett azt is kijelentette, hogy az északkeleti kontingens a NATO elsődleges védelmi testületévé kell váljon a térségben.

A NATO tavaly kezdte radikálisan növelni katonai jelenlétét Kelet-Európában, miután a nyugati országok külföldi zsoldosok beszivárogtatásával eltávolították hatalomból Ukrajna legitim kormányát. A Kijevben történt puccs az ország szétesését indította meg; több orosz többségi lakosságú régió kinyilvánította függetlenségét, miután Kijevben egy atlantista kormány nem-demokratikus módon jutott hatalomra és a kisebbségek jogainak megnyirbálásába kezdett.

Februárban a NATO bejelentette, hogy megduplázza a Kelet-Európában, közvetlen az orosz határ mellett állomásoztatott gyorsreagálású erők létszámát. Oroszország a határai mentén történő nyugati csapatösszevonásokat közvetlen katonai fenyegetésként kezeli; április 16-án Moszkvában egy nemzetközi biztonsági konferencián a nem-nyugati hatalmak döntést hoztak a NATO további terjeszkedésének katonai erővel történő megállításáról. Oroszország, Kína és Irán a katonai együttműködés fokozásával reagál a NATO előrenyomulására Kelet-Európában és a Közel-Keleten.

http://hidfo.ru/2015/04/tovabb-terjeszkedne-a-nato/

Van TB kártyája? Ha nincs, akkor…sorry!

Egy szomorú és tragikus történettel jelentkezem, a szomszédasszonyunk férjének tragikus haláláról írnék pár sort. Az úr 54 éves volt, két hete volt a temetése. A halál oka szívroham, az út, amely a halálhoz vezetett, több, mint elkeserítő. Április 4-én rosszul lett, hányt, fájt a gyomra és kicsit nehezen kapott levegőt. A felesége, aki arra kért, írjuk le ezt a történetet, mert nincs internetük, felhívta az ügyeletet, mert szombati napról beszélünk. A néhai férje nem igazán volt nagy orvoshoz járó, ezért ő ellenkezett, de a felesége hajthatatlan volt. Fontos részlet, hogy a férjének a TB kártyája elveszett, de ezt a telefonban nem mondták el, csak miután kiérkezett az ügyelet. Viszont nagy baj lett a dologból, vélhetőleg ez vezetett a halálhoz is.

Miután megérkezett az ügyelet és kérték a személyes iratokat és a TB kártyát, közölték, hogy az sajnos nincs, de a számot tudják fejből és mivel a férj dolgozik, így jogosult az ellátásra is. Na, ebből vita kerekedett, végezetül az ügyeletes orvos kijelentette, hogy a kártya nélkül márpedig nem hajlandó megvizsgálni az urat, egyébként is egy „gyomorrontáshoz” nem kell az orvos, majd jobban lesz. Mindezt elég indulatosan mondta, néhol alpári kifejezésekkel megtoldva, nagyon idegesek voltak, végül el is viharzottak. A szomszédasszony hiába kérte őket, legalább nézzék meg, ha kell fizet is érte, nem voltak rá hajlandóak. Kórházba nem tudta vinni, a férje nem volt olyan állapotban, nem is akart volna menni, kocsijuk sincs. Hozzánk próbált átjönni segítségért, de sajnos nem tartózkodtunk mi sem itthon. Mindez olyan délután 14-15 óra között történt, de 18 óra környékére nem hogy nem javult a férj állapota, egyre rosszabbul lett. Elkezdett szorítani a mellkasa is a többi szűnni nem akaró tünet mellé.

Ekkor a szomszédasszony már a mentőket riasztotta, látván, hogy nagyobb a baj, mint hitték. Ők jöttek is körülbelül 10-12 perc után. Megvizsgálták és azonnal látták, hogy a szívével vannak gondok, így vitték is a kórházba az urat, de sajnos már menet közben bekövetkezett a tragédia, hiába próbáltak küzdeni az életéért. Mindez a felesége szeme láttára, hiszen ő is a mentőben utazott. A férje mellette halt meg a kocsiban. A boncolás, amelyet végül a kórház és a szomszédasszony is kért megállapította, hogy súlyos infarktus volt a halál oka.

A szomszédasszonyunk teljesen összezuhant, ami érthető, azt gondolom. Sem ő, sem mi nem értjük, az ügyeletes orvos miért nem volt hajlandó megvizsgálni őt. Csak ránézett, és megtagadta az ellátást. Valóban nem volt TB kártyája, de mint kiderült, már akkor életveszélyes állapotban volt. Ha esetleg veszik a fáradtságot és a hivatásuk és az esküjük szerint járnak el, megmenthették volna. De nem, mert nem volt kártyája. Persze biztosítva volt, de elveszítette, ez pedig az életébe került. Ez megengedhető ma Magyarországon, hogy biztosítással rendelkező, életveszélyes állapotban levő betegeket a sorsukra hagynak, csak mert elveszítik a kártyájukat? Ha nem lett volna biztosítása, akkor is felháborítana az eset, mert az orvos nem hatóság, nem bíróság, hogy ítélkezzen, a gyógyításra tesz fogadalmat, életek megmentésére. Ehhez képest volt biztosítása, de semmit sem ért, mert hagyták meghalni. Ki fogja ezért a felelősséget vállalni? Ki fogja megakadályozni, hogy ez másokkal is megtörténjen? Egy élet ennyit ér?

A szomszédasszonyom feljelentést fog tenni az ügyben és azt gondolom, jól is teszi. Csak sajnos félő, hogy a következmények nem lesznek egyensúlyban a történtekkel. Már ha egyáltalán lesznek következmények, mert sokkal valószínűbb, hogy az egészet szépen besöprik a szőnyeg alá és hallgatnak majd róla.
(praxis)

Donbassz: restartra készen

Minden számítás szerint holnap reggelre elérhetik a Gorlovka-Donyeck térséget az a 24 darab betöltött csőkötegű “Grad” sorozatvetők, amelyeket ma kora reggel indított útnak a valcmanista pribékhad Dolinából és Izjumból. A menetoszlop a Harkov-Rosztov-na Donu autópályán tempózik déli irányba.

Gorlovka mára virradóan ismét a Majorszkban tanyázó latortüzérség csapásaitól szenvedett. Belháború is dúlt az éjszaka a várostól északnyugati irányban. Hajnali öt órakor hét sebesült ukrán sorkatona jelentkezett a népköztársaságiaknál. Elmondták, hogy az este a nyolcvan fős alakulatukra rárontott az “Ajdar” latorzászlóalj sokadalma. A nyolcvan fős csapatból ők heten élték túl az ajdaros mészárlást. Az ok: mind a nyolcvan sorkatona át kívánt állni a népköztársaságiakhoz. Valamennyien kórházba lettek szállítva.

A majorszki martalócok egyébként mára virradóan ágyúzták Gorlovkán kívül Sumit, és a “Juzsnaja” bányaüzem területét is.

Donyeck nyugati és északi városrészeit egész éjjel ágyúzták a martalócok.

A donyecki repülőteret Avgyejevkából ágyúzta egész éjjel Valcman latortüzérsége.

Peszkiben folyamatos az aknavetőzés, Szpartakban pedig erőteljes lövöldözés volt mára virradóan.

Délen a helyzet változatlan volt mára virradóan. Sirokino környékén tanktüzérséggel és géppuskákkal lőttek állandó jelleggel a latrok.

Az éjszaka főként Donyeck egén zümmögtek a martalócdrónok. Megfigyelők szerint mintegy tucatnyit lőttek le a népköztársaságiak, de rengeteg van belőlük.

Az LNR frontszakaszain a Bahmutka-szakaszon volt mára virradóan csata. A martalócok tankok fedezete mellett próbálkoztak. Sikertelenül. Két milicista elesett, hatan megsebesültek.

Tegnap késő délután-kora este Novomarinykát 120 és 152 mm-es tarackokkal vette tűz alá a valcmanista latortüzérség. (Az utóbbi napokban több ízben is előfordultak ilyen terrortámadások Novomarinyka ellen!) Három helyi civil lakos belehalt a terrorba, és mintegy tucatnyi megsebesült. Az EBESZ közelben tartózkodó megfigyelői erről az esetről is készítettek pecséttel ellátott jelentést.

Elemzők egybehangzó véleménye szerint minden készen áll a donbasszi háború eddig nem látott méretű újraindításához.

https://balrad.wordpress.com/2015/04/26/donbassz-restartra-keszen/

Nővértavasz feketében

„Tudja, mikor tudtam, hogy ez így nem mehet tovább? Amikor feltettem magamnak a kérdést, hogy nyugodt szívvel befeküdnék-e a saját kórházamba, ha beteg lennék.” Joli több mint harminc éve van a pályán, lassan húsz éve ugyanabban a pesti kórházban dolgozik. Ritkán beteg, nem is nagyon engedheti meg magának ezt a luxust: tizenketten vannak az osztályon, tizenhat helyett dolgoznak. „Jó, mondjuk, a saját osztályomra befeküdnék, mert ott pontosan tudom, mikor mi történhet. A közvetlen kollégáimért tűzbe teszem a kezem, de egy másik osztályon már félnék.”

Magyar valóságshow

Hetekkel ezelőtt egy nővér a budapesti Péterfy Sándor Utcai Kórházból megszólalt egy tévéműsorban. Sándor Mária azt mondta: a kórháztól hónapok óta nem kapta meg a túlórái után járó fizetését. Arról is beszélt, hogy a nővérek túlterheltek, képtelenek elvégezni a rájuk rótt feladatokat. A kórház persze tagadta, hogy tartoznának Sándor Máriának, de a kollégái hivatalos papírokkal bizonyították az igazát. Az emberügyi minisztérium vizsgálatot indított, majd mindent rendben talált. Idáig szabvány magyar történet. Sok állítás, egy tagadás, ügy lezárva.

Csakhogy Sándor Mária nem hagyta ennyiben: fekete pólóban ment dolgozni, így tiltakozva az áldatlan állapotok ellen. Példáját többen követték, valóságos mozgalom lett a kezdeményezésből. Sándor Mária főnöke, a kórház ápolási igazgatója – aki pontosan tudta, hogy beosztottjának igaza van – felszólította, vegye le a fekete ruhát és a kórház formaruháját viselje munkaideje alatt. Ő ezt meg is tette, és ugyanazzal a mozdulattal fel is mondott a kórházban. Ezután állítólag aláírattak vele egy papírt, mely szerint döntése végleges, azt nem vonhatja vissza. Később a miniszter egy másik tévé másik műsorában már azt mondta: „ami jár, az jár”, vagyis a nővérnek ki kell fizetni a túlórát.

A Péterfy Sándor Utcai Kórház orvos igazgatója pedig különös módját választotta a visszavonulásnak. Szokoly Miklós egy interjúban azt mondta: nem a demonstrációs jogát vitatják az ápolónőnek, de az újszülöttek biztonsága érdekében nem megengedhető, hogy valaki ne a kórházban mosott formaruhában dolgozzon. „Az ápolónőre bízott csecsemők immunrendszere fejletlen, nagyon fogékonyak a fertőzésre.” Továbbá azt is nehezményezte, hogy az ápolónő elhagyta szolgálati helyét, magára hagyva kilenc, inkubátorban lévő újszülöttet, hogy az utcán nyilatkozhasson a kereskedelmi csatornának.

Sándor Máriából médiasztár lett (igaz, csak az RTL Klubnak volt hajlandó nyilatkozni valamiért), viszont akciója szolidaritási mozgalmat indított el a Facebookon. A „nővértavasznak” is nevezett közösség tagjait arra biztatják, hogy hétvégenként fekete ruhában, vagy ha úgy nem megy, fekete szalaggal fejezzék ki elégedetlenségüket az egészségügy állapota és az ápolók helyzete miatt.

Ágytálaz, adminisztrál, kiég

„Az egészségügy a mínusz hatszázadikon van már, és mi eddig nem mertünk megszólalni. A rezidenseknek és az orvosoknak sokkal jobb az érdekérvényesítő képességük. Ha egy orvos kiáll, arra mindenki odafigyel. A rezidensek bérét elkezdték rendezni. De a Medgyessy-kormány óta volt bárki is, aki adott volna egy fillér béremelést a szakdolgozóknak?”

Maja egy nagy budapesti kórházban dolgozik főnővérként. Kéri, hogy ne írjuk le a valódi nevét. Közel a nyugdíj, ráadásul ő szereti is, amit csinál, szereti a kórházat, a betegeit. Nem egyszerűen az a baj – mondja –, hogy kevés a pénz. Mindig is kevés volt. Az sem baj, hogy sok a munka, mert mindig sok volt. A gond az, hogy ma már szó szerint elviselhetetlen mennyiségű teher nehezedik egyre kevesebb kórházi szakdolgozóra.

„Rettentően sok mindent akarnak ránk lőcsölni, és ezt már nem bírjuk. Mindenki a saját fenekét védi: a törvény szerint ahhoz, hogy a kórház minden oldalról védve legyen, mindent dokumentálni kell: mit csináltunk a beteggel, mikor és mennyi ideig. Ez rendben is volna, de miközben védjük magunkat és adminisztrálunk, senki sincs az ágynál. Mert oda már nem jut ember.”

Egy friss felmérés szerint jelenleg csaknem 25 000 szakdolgozó (nővér, ápoló, asszisztens) hiányzik a magyarországi kórházakból, rendelőkből. Nem egy olyan kórház működik, ahol egy ápolónőre 40-42 beteg jut.

Maja évek óta tanít brit, német, holland és osztrák diákokat, akik nálunk sajátítják el az ápolás tudományát. „Ámulva nézik, milyen érzékenyek vagyunk mi! Hogy a főnővér ágytálaz, ha úgy adódik – ez náluk elképzelhetetlen. Erre mondom én, hogy ez nem szociális érzékenység, hanem adottság. Egy magyar nővér nem azért végez komplex munkát, mert olyan ügyes és nagyszerű, hanem mert nincs pénz az osztályon segédápolókra, akik csak ágytálaznak és ételt osztanak. Arra van pénz, hogy OKJ-s szakápolókat vegyek fel, akiknek viszont mindent kell csinálniuk az etetéstől a gyógyszerosztáson át a munka dokumentálásáig.”

Kevesen vannak, és egyre kevesebben lesznek. Maja tapasztalata szerint a diplomás ápolók többsége ma már nem megy vissza az ágy mellé. Munkaerejüket, tudásukat felszívják a jól fizető gyógyszergyárak, elmennek külföldre, vagy egyszerűen elhagyják a pályát. Egy fiatal ápolót legfeljebb 4-5 évig lehet az osztályon tartani, utána valószínűleg kiég vagy elmegy. Motivációnak – elegendő pénz és megfelelő munkakörülmények híján – a meggyőzés marad: fontos vagy nekünk, ez a szakmád, hiányoznál a betegeknek. „Mi, ötvenesek legtöbbször azért maradunk, mert még másképpen szocializálódtunk – állítja a főnővér. – Bennünk talán nagyobb a hivatástudat, de nem kárhoztatom a fiatalokat.

A szakma presztízse egyre romlik. Miközben tanult emberekről van szó, sokszor úgy bánnak velük-velünk, mint a segédmunkásokkal. De azt elvárják, hogy mindennap nettek, vidámak és empatikusak legyünk.”

Ha eddig megcsináltuk ennyiért

Kiss Lászlóval, a Független Egészségügyi Szakszervezet elnökével ülünk egy kis ferencvárosi irodában. Ők álltak először a tiltakozó ápolók mellé, és ők voltak azok, akik elintézték, hogy Sándor Máriát visszavegye a Péterfy Sándor Utcai Kórház. Kiss László maga is ápoló, Pomázon dolgozik. Sorolja azokat a kollégáit, akik az utóbbi években megunták a kilátástalan küzdelmet, és külföldre mentek dolgozni. Furcsa paradoxon: a hosszú évek pangása és eróziója után az uniós csatlakozás és a nyelvtudás küldi padlóra az egészségügyet. „Nem azonnali uniós béreket kérünk, tisztában vagyunk a költségvetés lehetőségeivel. De ahhoz, hogy legyen szakmai utánpótlás, ahhoz legalább megfelelő bérek kellenek” – mondja. Ma már egy ápoló angolul és németül tanul, aztán irány London vagy Berlin. És lehet, hogy nem is ugyanerre a területre megy: sokan szállodaiparban, a kereskedelemben vagy házi ápolásban landolnak.

Kiss László is megjárta Németországot. A svájci határ mellett dolgozott egy kórházban. „Tudja, hogy miért szeretik odakint a magyar ápolókat? Mert kreatívak és sosem hagyják ott a beteget. Ha egy svájcinak vagy egy németnek lejár a munkaideje, azonnal kiejt mindent a kezéből, mert azt már nem fizetik meg neki. Persze azonnal ott a váltás, de az a beteg akkor már neki nem számít.”

Hogy a mindenkori magyar politika is éppen erre az attitűdre játszott rá évtizedeken keresztül, nem tagadja. „Gondolták, ha eddig megcsináltuk ennyiért, akkor ezután is meg fogjuk csinálni. A szakmaszeretetünkre és a hivatástudatunkra apellálnak, és igazuk van: enélkül már régen nem dolgoznánk.” De – mint mondja – most jutottak el odáig, hogy nem bírnak több terhelést. Az elégedetlenség a rezidensekkel kezdődött, ami 2011-ben majdnem robbanáshoz vezetett. Arra mindenképp jó volt, hogy végre tárgyalóasztalhoz ültek a szakma szereplőivel. „Tárgyalásban voltunk Szócska államtitkár úrral, eredményeket értünk el. Aztán Zombor államtitkár úrral is asztalhoz ültünk, de ő jelezte egy hét után, hogy nem velünk képzeli el a tárgyalásokat. Ekkor fogyott el a türelem.”

Az államtitkár valóban meghallgatta a szakma képviselőit, de aztán eszébe jutott, hogy ő csak az úgynevezett reprezentatív szakszervezetekkel hajlandó tárgyalni. Vagyis azokkal, akikben már a saját tagságuk sem bízik. „Rengeteg lehetőségük lett volna tenni az ágazatért, nem tették. Ha megtették volna, amit kell, most nem egy csecsemős nővérnek kellett volna kimondania azt, amit mindenki amúgy is pontosan tud” – ágál Kiss László.

Önkéntesség – munkaidőben

Bár az interneten ezerrel pörög a fekete ruhás tiltakozás – nővérek, ápolók és orvosok fényképezkednek egyenként és kisebb csoportokban –, nehéz a véleményét nyíltan vállaló orvost vagy ápolót találni. Egy Pest megyei egészségügyi intézményben készségesen nyilatkoznak, de azt kérik, a nevüket inkább ne írjuk le. „Tizenhatan vagyunk az osztályon ápolók, de csak kettőt ismerek, akinek nincs másod- vagy harmadállása” – meséli Gyula az intenzívről. Házi betegápolás, szociális terület, takarítás, árufeltöltés, gyermekfelügyelet. Széles a paletta. „Én mindig azt szoktam tanácsolni, hogy valami egész mást kell csinálni, pont azért, hogy ne égjünk ki. Óriási a nyomás rajtunk, eléggé valószínűtlen, hogy a következő műszakomra kipihenten fogok menni, ha ugyanabból a taposómalomból jövök vissza időről időre.” Ő például kályhákat épít. Kezdetben csak hobbiból, barátoknak, de ma már ezzel keresi meg a hiányzó pénzt.

Sándor Mária a kifizetetlen túlórák miatt állt kamerák elé, itt, ebben a kórházban ilyen gond nincs. „Nálunk például nem is engedélyezik a túlórát. Igaz, helyettesítést sem fizetnek, mert nincs rá pénz” – mondja Gyula. Ha hiányzik – és mindig hiányzik – 2-3 ápoló a rendszerből, akkor az ő munkájukat a többiek végzik el. Csak nincs érte pluszpénz. Mint ahogy az ebédidőre sem jár fizetés. „Munkaközi szünetnek hívják, és már egy ideje küzdünk azért, hogy legyen a munkaidő része. Olyan helyen dolgozom, ahol tizenkét órázunk, de tulajdonképpen 12 óra 45 percet kell a munkahelyen tölteni. Egyszerűen nincs elég ember, hogy tényleg ki is tudjam venni. Úgyhogy én 45 percet mindennap önkéntes munkával töltök.”

Jogos a kérdés, hogy ezek után (vagy ezek mellett) mégis miért megy el valaki ápolónak Magyarországon? Kiss László szerint ez „pátoszos dolog”. „Magyarországon születtünk, itt vannak a szüleink, ide köt minden. Nem olyan egyszerű meggyökerezni külföldön. Higgye el, én próbáltam. Egy fiatal még kalandvágyból megteszi, de egy megállapodott középkorúnak ez már óriási lépés. És még valami: sokkal könnyebben elmennek azok, akik nem dolgoztak még a rendszerben. Nem érezték meg azt az intim ápolóápolt kapcsolatot, ami nélkül nem tudnánk gyakorolni a hivatásunkat. Aki idejön, nem a pénzért teszi: biztosan megvan benne az ösztönös segíteni akarás. Érzelmi kérdés ez. A magyar ápoló itthon akarna maradni, ha hagynák” – magyarázza.

Lemaradva, elmaradva

Az egészségügyi szakdolgozók legalább 100 százalékos béremelést követelnek. Mielőtt bárki azzal jönne elő, hogy ezt akármely más szakma képviselői is joggal tehetnék, gondoljon arra a nővérre, aki 90 ezer forintot keres, napi tíz órát dolgozik, két másodállása van, és éppen az ő ágyához rohan – ha odaér a többi ötven beteg mellett –, amikor megnyomja a csengőt.

Évek óta csak tűzoltás folyik az egészségügyben, miközben azok, akik a mi munkaerőnkből élnek, mérföldekkel előttünk járnak – vázolja a szakszervezeti vezető.

„A tűzoltás már nem elég. Legalább 10 évre előre kellene már most terveznünk. És nemcsak a béreket, hanem a képzést is.” A németek például már régen rájöttek, hogy ha kész szakképzett ápolókat akarnak, tenniük is kell ezért. És tettek. Az odaérkező külföldieket féléves nyelvi kurzusra küldik, és csak utána illesztik be a rendszerbe. Vagyis ma már az sem érdekel senkit, ha nem tudsz németül. Ők hosszú távban gondolkodnak.

Kérdem én: mi honnan hozunk ide utánpótlást? Maximum a környező országokból, de hát ez – enyhén szólva is – véges forrás. Ha nem lépünk, előbb-utóbb alig lesz valaki, aki az ágyunkhoz jön, ha csöngetünk.” Néhány éve az erdélyi és felvidéki magyar ápoló a magyar kórházakban mindennapi volt. Ma már inkább csak emlék. Ahogy jönnek, úgy mennek is tovább nyugatra.
(Kövesdi Péter)

Bal-Rad komm: “…Évek óta csak tűzoltás folyik az egészségügyben, miközben azok, akik a mi munkaerőnkből élnek, mérföldekkel előttünk járnak…A németek például már régen rájöttek, hogy ha kész szakképzett ápolókat akarnak, tenniük is kell ezért. És tettek…”

-A magyar gyarmat sok mindent kibir(T)! Ám a kifosztott magyar gyarmat kezd kimerülni. Mert azok, akik belőlünk és RAJTUNK ÉLŐSKÖDNEK IMMÁR 25 ÉVE!-sikerrel teljesítették a gyarmattartó által kiadott parancsot!