Az
igazság nem tűr meg maga mellett riválist. Az igazság nem ismer
könyörületet. Nem kér védelmet. Az igazság olyan, amelynek nem kell
törvény, vagy meghurcoltatás a védelméhez, mert elég erős önmagában,
hogy fennmaradjon. A holokauszt nem igazság, a holokauszt védelmét kér. A
holokauszttagadás bűncselekmény, 3 év szabadságvesztés jár érte a
hazai jogrendszer alapján. A holokauszt nem áll meg a saját lábán, mert
Németországban tudósokat és átlagembereket börtönöztek be
megkérdőjelezéséért – többek között Rudolfot és Leichtert híres
tanulmányiért (cianid koncentrátum vizsgálata, fizikális
lehetetlenségek, számmisztikai realitások). Égető bizonyítékok kerültek
felszínre 1945 óta, de az új európai rendszerek félresöpörték ezeket.
Most nem fogom leírni ezeket a bizonyítékokat – töredékük is oldalakat
kíván – mert tudom, hogy jogilag utána felelősségre vonható volnék. Aki a
bizonyítékok után szeretne kutatni és megbizonyosodni a valóságról, az
igazságról, ajánlom a Gede Testvérek könyvkiadót – ott fog találni olyan információkat, melyeket valószínűsítem: még nem hallott.
Demokráciát
és szólásszabadságot élünk papíron. De hogyan működik ez a rendszer,
mi az alapja, amely ilyen sikeresen fenntartja annak ellenére, hogy
egyre bátrabban száll szembe az egész nyugati világon olyan alapvető
értékekkel, mint a nemzettudat, a keresztény erkölcsi rendszer, vagy a
realitásokra – és empirikus adatokra – alapozott, tudományosan
bebizonyított rassztudat és a rassz valósága? Hogyan történhetett meg
az, hogy ha valaki ma nemzetszerető, akkor csupán abból a
perspektívából ítélik meg, hogy elnyomja a kisebbségeket? Hogyan
fajultunk odáig, hogy azt mondják, szabadelvűség van, bármilyen érték
uralkodhat, csak az ne legyen keresztény, se nemzeti, ne ismerje el a
faji különbségeket, nemi különbségeket, s ne legyen semmi köze semmilyen
gondolathoz, amely 70 évvel ezelőtt és azelőtt több ezer évig alkotta
civilizációnk alapjait? Itt jön szóba a holokauszt.
Nem
azért szállok szembe a holokauszt rejtelmeivel, mert unalmamban
matekzseninek akarok tűnni, hogy én bizony kiszámoltam azt, hogy kettő
meg kettő az nem öt. A holokausztot egy „tagadó” nem azért kérdőjelez
meg, mert önmagában emberek érzelmeibe akar belefájdítani. Azért
támadjuk, mert ez egy eszköz arra, hogy fenntartsa a rendszert. Ha a
rendszeren kívül eső, politikailag inkorrekt eszmék kerülnek szóba,
egyből a következővel teremtik le az illetőt: gaz fasiszta, álnok náci,
szélsőséges antiszemita. Ha én elkezdek beszélni arról, hogy a
hungarizmus miként magasztalja fel Krisztus szeretetét, vagy hogy a
hungarizmus magyar nép és magyar nemzet között azt a különbséget teszi,
hogy a nemzet kereteibe beleillik mindenki, aki kulturálisan azonos és
vállalja a magyar érdek iránti elkötelezettségeket – függetlenül attól,
mely népcsoporthoz tartozik! –akkor ez ugye a kutyát se fogja
érdekelni, mert egy „antiszemitának” nem lehet véleménye! Az előbbi
nemzettudat hungarista megfogalmazása amúgy a konnacionalizmus. Ha
elkezdem mondani, hogy a Harmadik Birodalomban milyen fejlett volt a
szociális rendszer – egy mai rendszer se éri utol! – akkor a büdös náci
jelző a legkevesebb, amelyet bóknak elkönyvelhetek. Ha megközelítem,
hogy a 30- és 40-es évek ifjúságai milyen erkölcsi magasságokban
nevelődtek, milyen életerős generációk nőttek fel és küzdöttek az
utolsó leheletig az európai családok életéért, akkor senkit nem érdekel
hogy ebben a gondolatban eszmények uralkodnak, értékek és a puszta
nemzet- és családszeretet, egyszerűen: felejtsem el az ilyen
gondolatbűnözést, mert az őseim csak szörnyű barbárok voltak és bármi
amit gondoltak, az helytelen és nem való nyugati világunkba. Ezért van a
holokauszt, ezért fogják tanítani kedves hallgatótársak és
nemzettestvérek, hogy a nyugati séma szerint kellőképpen
identifikálódjunk. Hogy annyi legyen a magyar öntudat – ahogy már a
németeknél elérték – hogy a liberalizmus az egyetlen helyes út és az
őseim meg sem érdemlik az emlékezést, és én is csak bűntudatot
érezhetek szegény zsidóság szenvedéseiért. Ugye-ugye, arról senki se
tudna semmit se mondani, ha felteszi önmagának a kérdést: vajon miért
lett akkor Európa – sőt előtte az elmúlt évezredekben is – így
antiszemita? Mert megtanították nekünk kiskorunktól kezdve, hogy ne
kérdezzünk a rendszer legitimitását illetően. Elég, ha azt gondoljuk,
hogy azt a szavazatok adják. Ne gondolkodjunk, ne kutassunk. Higgyük
azt, hogy az a rengeteg ország, az a rengeteg nemzet a saját
nemzetiszocialista irányzatával csupán puszta idegengyűlöletből
cselekedett. Ha a családom veszélyben van, hanyatlik, fogyatkozik,
morálisan megtört idegen kezek által és én a családom védelmében harcba
szállok értük, akkor engem vajon az idegenek elleni gyűlölet, vagy a
családom iránti hűséges szeretet vezérel? Egyértelmű, hogy az a
mélységes szeretet, amit a családom iránt és a nemzetem iránt is érzek.
Szeptembertől
csak úgy kaphatunk diplomát a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, ha
levizsgáztunk holokauszttörténetből, mint kötelező tárgyból. Rendben,
akkor tanuljunk a más nemzetek, rasszok elleni elnyomásból. Tudtátok,
hogy Gavrilo Princip zsidó volt, és mikor a tárgyaláson megkérdezték
miért ölte meg a trónörököst, mit válaszolt? Nem, bizony nem azért,
mert a Habsburgok rosszul kezelték volna a nemzeti kisebbségek
kérdéseit. Azt mondta Princip, azért ölte meg Ferenc Ferdinándot, mert
gyűlölte. Gyűlölte, mert katolikus. Nos, ez egy olyan apró töredéke a
történelem elrejtett részleteinek, mely viszont úgy vélem reprezentálja
azt, hogy tudatos elferdítés folyik a történettudomány berkein belül.
Egy katolikus egyetem, ahol a múltbéli vagy a jelenkori
keresztényüldözésekről szó sincs, de már kötelező holokauszttörténetet
kell megtanulnunk. Egy magyar egyetem, ahol a magyarság irtásáról a
történelemben egy szó sincs, de holokauszt kell, hogy legyen, mert
holokauszt nélkül nem múlhat el nap a nyugati társadalmakban, hogy
ezzel ne erősítsék meg a bűntudatra épülő, új európai identitást, mely
egyben tartja az értékeiből kiforgatott és hanyatló politikai
rendszereket. Meg fogjuk kapni az okítást, hogy aztán foggal-körömmel
védjük a holokauszt-mítoszt, ezzel is eltávolodva gyökereinktől és
morális értékeinktől. Csak szégyelljük magunkat és ne gondolkodjunk,
ezt akarják. Fogadjuk el, amit elénk raknak. Én is a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem hallgatója vagyok. Viszont nem fogadom el, amit elém
raknak. Mert megannyi más forrásból táplálkozom nap, mint nap, melyek
szöges ellentétei és mégis bizonyítékai annak, hogy az oktatásban, a
rendszerben, a nyugati építményben hiba van.
Nem
kérem azt tőletek, hogy akarjátok velem együtt azt, hogy hungarista
állam legyen. Azt kérem tőletek kedves hallgatótársak, hogy attól
függetlenül, hogy fideszesek, jobbikosok, bármely párt tagjai,
szimpatizánsai vagytok, bármilyen oldalon is álltok, gondolkozzatok.
Sokat gondolkozzatok, mert a gondolkodás a kulcs. Az, hogy
megkérdőjelezünk dolgokat, így kutatva Szókratész szerint az igazság
után. Ha gondolkodtok, öntudatra ébredtek. A gondolkodó ember a jövő
kulcsa, azé a jövőé, melyben Európa újra évezredes értékei mentén
építkezik. Ha elkezdődik a holokauszttörténet oktatása és ti beültök az
órákra: ne vegyétek készpénznek azt, ami hipotézis. Mert amit börtönnel
és meghurcoltatással kell védeni, az csak hipotézis lehet. Érezzétek
át a felelősségeteket, hogy egy világ hanyatlik, mind demográfiailag,
mind morálisan. Érezzétek át, hogy a jövő generációért ti feleltek, nem
mások. Lássátok meg, hogy amit Platón mesélt nekünk, hogy a rendszert a
bukásakor már csak szavakkal védik, megbélyegzésekkel – bármilyen
égető érv is merül fel ellene – az most valóság. Ha azt mondják nektek,
hogy idegengyűlölő, bigott, rasszista, antiszemita egyének vagytok, ne
érezzétek magatokat bűnösnek. Mert az, ha a családotokért – a
nemzetért – cselekszetek és azt helyezitek szívetekbe, akkor az nemes
cselekedet és megmenti, felemeli a világunkat.
Gondolkodjatok,
legyetek bátrak, és kutassatok. Sokat kutassatok, mert a jövő
értelmiségeként felelősek vagytok az igazságért, hát tegyétek
magatokévá.
Köszönöm, hogy elolvastátok soraimat. Egy hallgató vagyok közületek. Egy hallgató, aki gondolkodik. Gondolkodjunk együtt!
„A világcsalás korában az igazság kimondása forradalmi tett.” Orwell
Lengyel Péter