TÁPANYAGHIÁNYOS ÉLELMISZEREK
Évtizedek
óta nagyra becsült tudósok és gondolkodók figyelmeztetnek bennünket a
helytelen táplálkozás egészségre gyakorolt hatására. Köztük van Sir
Robert McCarrison, Dr. Lawrence Plaskett, Weston Price és a kétszeres
Nobel-díjas Dr. Linus Pauling.
Az évek
során figyelmeztetéseiket vagy figyelmen kívül hagyták, vagy
meghiúsították, vagy hiteltelenné tették. Elég egy pillantást vetni a
mainstream médiára, hogy olyan állításokat találjunk, mint "a
vitamin-kiegészítők nem mások, mint drága vizelet".
Ehhez
jön még az a tény, hogy az orvosok (még a bélrendszerre szakosodott
orvosok is) alig vagy egyáltalán nem részesülnek táplálkozási
oktatásban. Ahogy az A Physician's Handbook on Orthomolecular
Medicine[1] bevezetőjében olvasható:
A
minőségi táplálkozás gyakorlati jelentőségét illetően a mindennapi
életünkben a tájékozatlan, szakszerűtlen vélemények széles skálája
létezik".
Ez 1977-ben íródott, és sajnos úgy tűnik, hogy még ma is igaz.
2002-ben
a Harvard Medical School kutatói publikáltak egy tanulmányt Vitamins
for Chronic Disease Prevention (Vitaminok a krónikus betegségek
megelőzésére) címmel.
Bár
megállapításaik már évtizedekkel korábban is nyilvánvalóak lehettek az
ortomolekuláris orvosok számára, következtetéseik nem kevésbé fontosak
voltak, hiszen elismerték, hogy a legtöbb ember nem fogyaszt optimális
mennyiséget minden vitaminból pusztán a táplálkozással, és (bár
óvatosan) a vitamin-kiegészítők használatát szorgalmazták minden
felnőtt számára.
Még
ennél is fontosabb volt, hogy a kutatók elismerték az optimálisnál
alacsonyabb (még a szabványos szükségleteket meghaladó) vitaminbevitel
széles körű egészségügyi hatásait[kiemelés hozzáadva]:
...Az
elégtelen vitaminbevitel nyilvánvalóan a krónikus betegségek egyik oka.
A legújabb bizonyítékok azt mutatják, hogy a vitaminok szuboptimális
szintje, még jóval a hiányszindrómát okozó szint felett is, olyan
krónikus betegségek kockázati tényezője, mint a szív- és érrendszeri
betegségek, a rák és a csontritkulás. Az általános népesség nagy része
nyilvánvalóan emiatt fokozott kockázatnak van kitéve."
Az
ilyen fontos megállapítások ellenére ritkán tesznek lépéseket annak
biztosítására, hogy az emberek megfelelő mennyiségű tápanyaghoz
jussanak. Úgy tűnik például, hogy csak az Egyesült Királyságban több
százezer haláleset megelőzhető lett volna, ha a kormány a folsav
előnyeire vonatkozó meggyőző bizonyítékok alapján cselekszik.
A
folsav csökkenti a homocisztein szintjét, egy olyan aminosavét, amely
összefüggésbe hozható a szívroham és a stroke kialakulásával. Az
optimálisnál alacsonyabb folsavszint neurális csőhibákat is okozhat, és
hozzájárulhat a méhnyak diszpláziához, a rákhoz, a csontritkuláshoz és a
mentális depresszióhoz.
A
legtöbb tápanyag ajánlott napi mennyisége vitathatóan túl alacsony, nem
veszi figyelembe az optimális bevitel előnyeit. Ráadásul az, hogy
minden emberre egyetlen követelmény vonatkozik, nem veszi figyelembe az
egyes emberek egyediségét.
A
D-vitamin a közelmúltban a médiában szerepelt, mivel kutatások szerint
hatékonyan kezeli a "Covid-19" betegséget. A D-vitamin fontossága
azonban már legalább 20 éve ismert, nem csak a légzőszervi betegségek
megelőzésében, hanem számos krónikus betegség kezelésében is. Ennek
ellenére a D-vitamin hiánya továbbra is széles körben elterjedt.
Vasquez, Cannell és Manso kutatók szerint:
A
D-vitamin-hiány/hiány olyan járvány a fejlett világban, amely eddig nem
kapott elegendő figyelmet a klinikusoktól, annak ellenére, hogy
dokumentálták a gyakoriságát, következményeit és a napi pótlás
szükségességét a jelenlegi nem megfelelő, 200-600 NE-es ajánlások
feletti szinteken".
Ennek
két oka van; először is, az orvosok elavult felfogásból kiindulva
dolgoznak, és a D-vitamint nem tekintik másnak, mint csonttápanyagnak
(a kutatások szerint ez egyértelműen nem így van).
Másodszor
pedig a D-vitamin-szintet mérő laboratóriumi teszteket túl alacsonyra
állítják be, alulértékelve a magasabb D-vitamin-szint fiziológiai
szükségletét.
A
D-vitamin-hiány súlyossága (ez a hiány könnyen orvosolható
étrend-kiegészítéssel vagy a napozás fontosságára való neveléssel) arra
késztetett néhány kutatót, hogy megkérdőjelezze egy ilyen széles körben
elterjedt probléma kezelésének elmulasztásának etikusságát.
Tekintettel
a D-hypovitaminózis D gyakoriságát és következményeit dokumentáló,
szakmailag lektorált kutatások mélységére és szélességére, e
rendellenesség diagnosztizálásának és kezelésének elmulasztása
etikailag megkérdőjelezhető (különösen terhes nők esetében), és nincs
összhangban a minőségi, tudományosan megalapozott egészségügyi ellátás
biztosításával."
A
D-vitaminhoz hasonlóan a magnéziumhiány a hatalmas előnyeit bizonyító
terjedelmes kutatások ellenére még mindig széles körben elterjedt. Bár
ritkán tájékoztatnak bennünket ennek az ásványi anyagnak a
fontosságáról, a magnézium a legtöbb testi folyamathoz
nélkülözhetetlen, és az optimálisnál alacsonyabb szint kellemetlen (és
néha halálos kimenetelű) tünetek széles skáláját eredményezheti.
A magnézium fontosságát a Magnézium a megelőzésben és a terápiában című írás ismerteti,
A
magnézium a negyedik leggyakrabban előforduló ásványi anyag a
szervezetben. Több mint 300 enzimatikus reakció kofaktoraként ismerik
fel, ahol az adenozin-trifoszfát (ATP) anyagcserében játszik döntő
szerepet. A magnézium szükséges a DNS- és RNS-szintézishez, a
szaporodáshoz és a fehérjeszintézishez."
Az
alacsony magnéziumszintet számos krónikus betegséggel hozták
összefüggésbe, mint például az Alzheimer-kór, az inzulinrezisztencia és a
2-es típusú diabetes mellitus, a magas vérnyomás, a szív- és
érrendszeri betegségek (pl. stroke), a migrénes fejfájás és a
figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD).".
Dr.
Carolyn Dean The Magnesium Miracle[2] című tanulságos könyvében több
mint 600 oldalt szentel ennek a ritkán említett ásványi anyagnak a
fontosságára. Rávilágít a magnéziumhiány és a mentális betegségek
közötti fontos, ám gyakran figyelmen kívül hagyott kapcsolatra is.
Az
emberek nem azért kapnak szorongást, pánikrohamot vagy depressziót,
mert hiányuk van a Valiumból vagy a Prozacból. A szervezetünknek nincs
szüksége ezekre az anyagokra az alapvető anyagcsere-folyamatokhoz.
Azonban számtalan pszichológiai tünet alakulhat ki nálunk a magnézium
hiánya miatt, egy olyan tápanyag miatt, amelyre a szervezetünknek
igenis szüksége van"."
Dr.
Dean szerint a kereskedelmi gazdaságok nem pótolják a kimerült talajt,
és a magas káliumtartalmú műtrágyák vagy a növényvédőszer-maradványok
miatt a megmaradt magnéziumot a növények nem tudják felvenni. A
kutatások kimutatták, hogy a glifozát például kötődik a magnéziumhoz,
megakadályozva a felszívódást.
Mint kiderült, számos tápanyaghiány gyökere visszavezethető a talajra, amelyben élelmiszereink nagy részét termesztjük.
A Life
Extension Magazine összehasonlította az USDA élelmiszer-táblázatait
1963-tól napjainkig, és megdöbbentő csökkenést talált a
tápanyagtartalomban. Egyes vitaminok akár 40%-kal is csökkenhettek.
Például
az almában lévő A-vitamin mennyisége 90 mg-ról mindössze 53 mg-ra
csökkent. A kálium és a magnézium mennyisége a kelkáposztában 400
mg-ról 170 mg-ra, illetve 57 mg-ról 9 mg-ra csökkent.
Hasonló
tendencia figyelhető meg gyakorlatilag az összes többi zöldség és
gyümölcs esetében, ami azt jelzi, hogy a gyümölcsök és zöldségek gyors
ütemben veszítenek tápanyagtartalmukból. Ennél is aggasztóbb az a tény,
hogy az USDA (Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma) nem
hajlandó cselekedni. Amikor az Organic Gardening Magazine megkereste az
USDA Mezőgazdasági Kutatószolgálatát, hogy aggódnak-e amiatt, hogy az
amerikaiak nem jutnak megfelelő tápanyaghoz, közömbösen válaszoltak.
Az
USDA-t láthatóan nem érdekli és nem érdekli a vitaminszivárgás, annak
ellenére, hogy megbízatása a magas minőségű, biztonságos élelmiszerek
biztosítására szól. Az Organic Gardeningnek írt levelében Johnson
asszony azt mondta, hogy a termékek tápanyagtartalma nem olyan fontos,
mint az olyan dolgok, mint a megjelenés és a nagy terméshozam".
Nehogy
azt higgyük, hogy a tápanyaghiány csak az amerikaiak számára
fenntartott válság, ugyanez igaz az Egyesült Királyságban is.
David
Thomas ásványianyag-szakértő, a Geológiai Társaság tagja elemezte
McCance és Widdowson The Composition of Foods című könyvének 6.
kiadását, és megállapította, hogy az elmúlt 60 évben az Egyesült
Királyságban a legtöbb élelmiszer tápanyagtartalma súlyosan csökkent.
Thomas szerint,
A
McCance & Widdowson az élelmiszerek tápanyagértékéről a
legrészletesebb és legkifinomultabb történeti feljegyzéseket nyújtja,
amelyek a világ bármely nemzetének rendelkezésére állnak"."
Ez még
riasztóbbá teszi tanulmányának megállapításait. Thomas tanulmánya
egyébként nem korlátozódik a gyümölcsökre és zöldségekre. Elemzése a
tápanyagtartalom (különösen az alapvető ásványi anyagok) drasztikus
csökkenését tárta fel szinte valamennyi élelmiszercsoportban (ide
tartoznak a hús- és tejtermékek is).
Az
elmúlt 60 évben alapvető változások történtek a nemzetünk számára
elérhető élelmiszerek minőségében és mennyiségében. Az alapvető
alapélelmiszerek jellege, termesztési módja, elkészítése, forrása és
végső soron kiszerelése jelentősen megváltozott, olyan mértékben, hogy a
nyomelemek és a mikrotápanyag-tartalom súlyosan lecsökkent."
Thomas
kutatásának elsődleges kritikája, hogy az analitikai módszerek kevésbé
voltak pontosak a múltban, ezért a tápanyagtartalmak összehasonlítása
érvénytelen. Ez azonban hamis állításnak tűnik, mivel McCance és
Widdowson maguk is azt állítják, hogy bár a múltban alkalmazott
analitikai módszereket ma már "primitívnek" tekintik, nem voltak
kevésbé pontosak, mint a modernebb elemzési módszerek[3].
A
második kritika az, hogy a terményfajták az évek során megváltoztak,
ami értelmetlenné tesz minden hasonló összehasonlítást. Azonban ez az
érv is célt téveszt, mert még ha a terményfajták változtak is, ez nem
változtat azon a tényen, hogy az átlagember táplálkozásának tápértéke
jelentősen csökkent.
Thomas 2007-es tanulmányának következtetésében foglalja össze a tápanyagválság súlyosságát:
Micsoda
dilemmába kerültünk. A világ minden tájáról származó kutatások
bizonyították a mikrotápanyagok elvesztésének valóságát az ételeinkből,
és bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a mikrotápanyag-hiány
jelentősen aláássa egészségünket, hozzájárulva a krónikus fiziológiai
és pszichológiai betegségek kialakulásához minden korosztályban.".
ENDOKRIN KÁROSÍTÓ VEGYI ANYAGOK
A
feldolgozóipar hatalmas mennyiségű mérgező vegyi anyagot bocsát ki a
környezetbe, és ezek közül soknak a hatása teljesen ismeretlen.
Az EPA
Kémiai Biztonsági és Szennyezésvédelmi Hivatala (OCSPP) az a szervezet,
amely az emberek védelméért felelős a peszticidek és a mérgező vegyi
anyagok expozíciójából eredő kockázatokkal szemben. Az OCSPP teszteket
végez a különböző vegyi anyagok tűréshatárának felmérésére, és dönt az
élelmiszerekben megengedett növényvédőszer-maradékok maximális
szintjéről.
John Kepner, a BeyondPesticides.com munkatársa azonban helyesen érvel,
A
peszticideknek való kitettség a való világban nem elszigetelt esetek.
Inkább az expozíciók kombinációi által jellemzett események sorozata".
A továbbiakban azt mondja, hogy,
A
tudósok évek óta amellett érvelnek, hogy a peszticideknek való toxikus
kitettséget úgy kell mérni, ahogyan az normális esetben előfordul,
egymással kombinálva. Mégis, a jelenlegi szövetségi törvények nem írják
elő ezt a fajta vizsgálatot a forgalomban lévő peszticidek esetében,
kivéve nagyon korlátozott esetekben".
Megdöbbentő módon az Amerikai Kémiai Társaság (ACS) szerint,
Senki, még a Környezetvédelmi Ügynökség sem tudja, hogy hány vegyi anyag van ma használatban".
Ha az
EPA még azt sem tudja, hogy hány vegyi anyagot használnak ma, hogyan
tudják felmérni az emberek egészségére gyakorolt hatásukat? A válasz
az, hogy nem tudják. Ennek okai pedig az EPA meglévő szabályozási
rendszereiből fakadnak, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy a lakosság
egészségével szemben a vállalati érdekeket szolgálják.
Ezt Dawn Lester és David Parker részletesen bemutatja a What Really Make You Ill című könyvében[4]:
A
meglévő szabályozási rendszerek... egyre inkább az iparnak kedveznek a
fogyasztókkal szemben; lehetővé teszik a termékek gyors forgalomba
hozatalát, de számos nehézséggel jár a termékek eltávolítása, miután
bármilyen káros hatás felfedezése után."
Mintha a
szabályozási rendszerek kudarca nem lenne elég rossz, az EPA-n belüli
informátorok nemrégiben felfedték, hogy az ügynökségen belül hatalmas
nyomás nehezedik a tudósokra, hogy minimalizálják vagy eltávolítsák a
különböző vegyi anyagok lehetséges káros hatásaira utaló
bizonyítékokat. E káros hatások közé tartoznak az idegrendszeri
rendellenességek, születési rendellenességek és a rák.
A The Intercept szerint:
Számos
alkalommal a veszélyekre vonatkozó információkat törölték az ügynökségi
értékelésekből anélkül, hogy tájékoztatták volna az értékeléseket
készítő tudósokat, vagy kérték volna a beleegyezésüket. Néhány ilyen
eset arra vezetett, hogy az EPA visszatartotta a nyilvánosság elől a
potenciálisan veszélyes vegyi anyagoknak való kitettséggel kapcsolatos
kritikus információkat"."
E vegyi
anyagok némelyike megzavarhatja az endokrin rendszert. Az endokrin
rendszer az, ami a szervezet összes biológiai folyamatát szabályozza.
Ide tartozik az agy és az idegrendszer fejlődése, a reproduktív
rendszer működése, a vércukorszint és még sok más.
Az
endokrin rendszer a különböző hormonok finom egyensúlyának
fenntartására támaszkodik, amelyek közül néhány csak nyomokban van
jelen. "Az adag teszi a mérget" még mindig elfogadott dogma a legtöbb
vegyi anyag biztonságosságát vagy toxicitását illetően.
Az
endokrin rendszert károsító vegyi anyagok (EDC-k) hatásainak évtizedes
kutatása azonban bebizonyította, hogy ez az elmélet téves. Valójában az
EDC-knek kis dózisban is lehetnek olyan hatásai, amelyek nagyobb
dózisban nem jelennek meg.
Még
riasztóbb az a tény, hogy sok éven át nem léteztek olyan tesztek,
amelyekkel a vegyi anyagok lehetséges hormonrendszert károsító hatásait
értékelni lehetett volna. Ennek eredményeképpen a ma használatban lévő
sok ezer vegyi anyag közül egyiket sem vizsgálták meg ilyen hatások
szempontjából. Dr. Theo Colborn 2003-as tanulmánya szerint,
"Egyre bővül az ismert endokrin károsítók listája, amelyek hatásmechanizmusainak széles skálája zavarhatja az agy fejlődését".
Dr.
Theo Colborn közel három évtizeden át az endokrin rendszert károsító
vegyi anyagok biológiai életre és környezetre gyakorolt káros
hatásainak tanulmányozásának szentelte magát.
2003-ban
Dr. Colborn megalapította a The Endocrine Disruption Exchange (TEDX)
nonprofit szervezetet, amely 16 éven keresztül igyekezett "csökkenteni
az egészséges hormonműködést zavaró vegyi anyagok termelését és
használatát".
Kutatásait
részben a számos endokrin eredetű betegség, köztük az autoimmun
betegségek, az autizmus, az asztma, a cukorbetegség, a
pajzsmirigybetegség, az ADHD és a rák egyes formái viszonylag új keletű
robbanása táplálta. Az ismert endokrin rendszert károsító anyagok
TEDX-listája, amelyet legutóbb 2018 szeptemberében frissítettek, mintegy
1482 vegyi anyagot tartalmaz.
Bár
látszólag az összes használatban lévő vegyi anyag kis százalékát teszi
ki, ez a lista csak azokat a vegyi anyagokat tartalmazza, amelyek a
tudományos kutatások során az endokrin rendszert károsító jeleket
mutattak.
Mint
korábban említettük, a vegyi anyagok túlnyomó többségét nem vizsgálták
ilyen tulajdonságok tekintetében. Ezért meglehetősen biztosak lehetünk
abban, hogy a környezetünkben lévő endokrin rendszert károsító vegyi
anyagok valódi száma sokkal magasabb.
Dr.
Colborn megállapításainak nagy részét visszhangozza Joseph Thornton, a
Columbia Egyetem Föld Intézetének kutatója, aki a szerves
klórvegyületek szennyezésének pusztító hatásaira specializálódott.
A
szerves klórvegyületek olyan szerves molekulák, amelyek legalább egy
kovalens kötésű klóratomot tartalmaznak. A jól ismert szerves
klórvegyületek közé tartozik például a DDT, az 1940-es és 1950-es
években széles körben használt, rendkívül mérgező növényvédőszer.
Pandora mérge[5] című könyvében Thornton ezt írja:
A
klórgáz előállítása sóból megteremti a terepet számos olyan újszerű
vegyi anyag célzott és véletlenszerű előállításához, amelyek a
természetes rendszereket a legalapvetőbb szinten zavarják meg. A
klórkémia gyakorlata egy sor olyan nem szándékolt kémiai és ökológiai
következményt szabadított el, amelyeket a legfejlettebb technológiáink
sem képesek megakadályozni."
Sok
szerves klórvegyület ellenáll a természetes lebomlásnak, és
felhalmozódhat a környezetben. Egyesek, mint például a dioxin,
egyáltalán nem bomlanak le, és szinte a végtelenségig a környezetben
maradnak.
Ez
hihetetlenül aggasztó, figyelembe véve, hogy a szerves klórvegyületek
óriási mennyiségben kerülnek a környezetbe (a klóripar évente mintegy
40 millió tonna klórgázt termel!).
Ahogy
Thornton elmagyarázza, sok szerves klórvegyület jobban oldódik zsírban,
mint vízben. Ez ahhoz vezet, hogy felhalmozódnak az élő szervezetek
zsírszöveteiben, különösen a tápláléklánc csúcsán állókban (azaz az
emberekben). Thornton szerint,
A
táplálékláncban magasan elhelyezkedő fajok, mint például az ember, élő
tározóként szolgálnak, ahol ezek a szennyező anyagok egyre nagyobb
koncentrációban halmozódnak fel".
Hosszú
élettartamuk miatt a szerves klórvegyületek a széláramlatokkal
terjednek, és globális légköri szennyeződéstakarót képeznek, ami súlyos
következményekkel jár az emberi egészségre és jólétre nézve.
Thornton
könyve felvázolja, hogy a mérgező vegyi anyagok előállítása "korunk
egyik leg alattomosabb környezeti problémájává" vált, hozzájárulva a
meddőséghez, az immunrendszer elnyomásához, a rákhoz és a fejlődési
rendellenességekhez.
Mint
korábban említettük, az endokrin diszruptorok befolyásolhatják a
reproduktív rendszer magzati fejlődését, ami néha hermafroditizmushoz
vezethet. Sőt, a kutatások szerint egyre több gyermek születik
"interszexuális variációval" (azaz kétértelmű nemi szervekkel).
A
Revolve című könyvében: Man's Scientific Rise to Godhood[6] című
könyvében Aaron Franz felveti annak a nyugtalanító lehetőségét, hogy az
EDC-kkel való széleskörű környezetszennyezés szándékos cselekedet
lehet, amelynek célja az androgün ember megteremtésére irányuló
transzhumanista cél előmozdítása.
Mind a
férfi, mind a női erőt célba vették, hogy elpusztítsák. Nemcsak a nemi
szerepeinket zavarták össze, hanem vegyi bombázással is bombáztak
minket. Kémiai hadviselést folytattak ellenünk, hogy elpusztítsák
biológiai nemünket".
Ahogy
Franz a könyvében kifejti, a transzhumanisták igen komolyan gondolják a
nemek meghaladásának szükségességét, amit a kutatók
"posztgenderizmusnak" neveznek. A transzhumanisták a nemet olyan
dolognak tekintik, ami korlátoz minket, és technológiai eszközökkel
igyekeznek túllépni rajta.
Egy másik környezeti szennyező anyag, amely hatással lehet az endokrin rendszerre, az elektromágneses sugárzás.
ELEKTROMÁGNESES SUGÁRZÁS
Az 5G
lefedettség 2018-ra tervezett uniós és amerikai bevezetésére válaszul
Martin Pall (a Washingtoni Állami Egyetem biokémiai és orvosi
alaptudományok professzor emeritusa) részletes jelentést állított össze,
amelyben nyolc olyan valószínű patofiziológiai hatást vázolt fel,
amelyek az elektromágneses sugárzásnak való fokozott kitettség
következtében megfigyelhetők.
Ezek a
hatások között szerepelnek neurológiai hatások, endokrin zavarok,
oxidatív stressz, DNS-mutációk, csökkent termékenység és rák. Pall
professzor úgy foglalta össze az 5G bevezetésével kapcsolatos
gondolatait, hogy azt "a világtörténelem legostobább ötletének" nevezte.
Az
5G-vel kapcsolatos aggodalmak részben annak köszönhetőek, hogy az új
technológia egyetlen biztonsági vizsgálaton sem esett át. Az
elektromágneses sugárzásnak való növekvő kitettséggel kapcsolatos
aggodalmak megalapozottak, figyelembe véve a széles körű bizonyítékokat,
amelyek arra utalnak, hogy az ilyen sugárzás biológiai károkat okoz.
Pall
professzor becslései szerint több mint 14 000, szakértői értékeléssel
rendelkező tudományos tanulmány van, amelyek az EMF-ek káros hatásait
mutatják a biztonsági irányelvek alatti szinteken[7].
Tanulmányok
már bizonyították, hogy a mobiltelefonok sugárzása önmagában is
csökkentheti a spermiumok számát és mozgékonyságát a férfiaknál. Egy
2017-es metaanalízis a technológiailag fejlett nemzetek férfijai
körében riasztó spermaszám-csökkenést állapított meg.
A
kutatók azt írják, hogy "sürgősen kutatni kell ennek a folyamatos
csökkenésnek az okait". Ha azonban az ok egy olyan technológiából ered,
amelyet a világ egyik leggazdagabb és legerősebb iparága támogat, nem
valószínű, hogy további kutatásokra kerül sor.
Tanulmányok
kimutatták, hogy az EMF-ek oxidatív stresszt okozhatnak.
Feltételezések szerint ez viszont különféle neuropszichiátriai
rendellenességek kialakulásához vezethet, amelyek közül néhány egyre
gyakoribbá vált modern társadalmunkban. Ide tartozik az álmatlanság,
fáradtság, fejfájás, depresszió, szorongás, ingerlékenység vagy rosszabb
esetben az autizmus.
Az
EMF-expozíció másik ismert hatása a rákos megbetegedések megnövekedett
kockázata. A Nemzeti Toxikológiai Program (NTP) által végzett 25 millió
dolláros tanulmány az ICNIRP "biztonsági" iránymutatásai alatti
EMF-nek kitett állatoknál az agy- és szívrák előfordulásának
növekedését állapította meg.
Végül
még a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (az Egészségügyi Világszervezet
egyik ága) is kénytelen volt a rádiófrekvenciás elektromágneses mezőket
"az emberre nézve valószínűleg rákkeltőnek" minősíteni.
A
kutatások szerint az EMF-ek világszerte hozzájárulnak a rovar- és
madárpopulációk csökkenéséhez is. Arthur Firstenberg A láthatatlan
szivárvány[8] című tanulságos könyvében[9] számos rovar- és madárfaj,
köztük a szerény házi veréb gyors hanyatlását dokumentálja.
Sainudeen
Pattazhy zoológus 2008-ban és 2009-ben az indiai Keralában végzett
tanulmánya szerint a házi verebek ott gyakorlatilag kihaltak...
Pattazhy következtetése ugyanaz, mint Balmorié: a mobiltornyok miatt a
verebeknek nincs hol élniük.".
Ezt követően a következőképpen idézi Pattazhyt:
Az
elektromágneses sugárzás folyamatos behatolása a madarak testén
keresztül befolyásolja idegrendszerüket és navigációs képességeiket.
Képtelenné válnak a navigációra és a táplálékszerzésre. A tornyok
közelében fészkelő madarakról kiderül, hogy egy héten belül elhagyják a
fészket."
A
méhpopulációk is csökkennek a világ egyes területein. Bár ennek oka
sokrétű lehet, a kutatások szerint az egyik ok az elektromágneses
sugárzás lehet.
A
Science of The Total Environment című szaklapban 2019-ben megjelent
tanulmány szerint a krónikus rádiófrekvenciás elektromágneses mezőnek
(RF-EMF) való kitettség jelentősen csökkentette a mézelő méhkirálynők
kikelését. Más tanulmányok is találtak zavaró viselkedésbeli
változásokat az EMF-nek kitett méheknél.
Mindezen
biológiai ártalmakra utaló bizonyítékok ellenére keveset tettek az
emberek káros rádiófrekvenciás sugárzásnak való kitettségének
csökkentése érdekében. Ez az egyre súlyosabbá váló környezeti válság
megelőzhető lett volna, ha a hatóságok megfelelő biztonsági
intézkedéseket vezetnek be.
Azonban
a Big Pharma és a Big Agribusinesshez hasonlóan a Big Wireless is egy
több milliárd dolláros iparág, amely a profitot és az ellenőrzést az
etikailag és erkölcsileg helyes dolgok fölé helyezi.
Egy
2018-as cikkében Paul Héroux PhD, a McGill Egyetem elektromágneses
toxikológia professzora ismerteti a korrupciót, amely a
rádiófrekvenciás sugárzásra vonatkozó biztonsági irányelveket
meghatározó és felügyelő szabályozó testületekben rejlik.
...A
mérnököknek, akik tisztában voltak e piac [azaz a vezeték nélküli
iparág] hatalmas potenciáljával, 50 évnyi kitartó erőfeszítéssel, a
szabványosítási bizottságokba való beszivárgással és azok
monopolizálásával sikerült elérniük, hogy ezeket a sugárzásokat
ártalmatlannak minősítsék."
Az
úgynevezett "biztonsági irányelveket" a The International Commission on
Non-Ionizing Radiation Protection (ICNIRP) (Nem ionizáló sugárzás
elleni védelemmel foglalkozó nemzetközi bizottság) határozza meg, egy
olyan szervezet, amely azt állítja, hogy célja "az emberek és a
környezet védelme a nem ionizáló sugárzás (NIR) káros hatásaival
szemben".
A Nem
ionizáló sugárzás elleni védelem nemzetközi bizottsága: Klaus Buchner
és Michèle Rivasi az ICNIRP természetét illetően egészen más
következtetésre jutnak.
Az
ICNIRP úgy mutatja be magát, és az Európai Bizottság és a média is úgy
jellemzi, mint egy független nemzetközi bizottságot, amely tudományos
bizonyítékokon alapuló tanácsokat ad. Úgy véljük, hogy több okunk is
van megkérdőjelezni ezt az (ön)képet".
Buchner
és Rivasi fontos megállapítása, hogy az ICNIRP tudósainak többsége az
ipar által (legalább részben) finanszírozott kutatásokat végzett vagy
végez jelenleg is.
Azt is
megállapították, hogy az ICNIRP által 2020-ban közzétett új
rádiófrekvenciás biztonsági irányelvek az IEEE-vel (Institute of
Electrical and Electronics Engineers) és az ICES-szel (International
Committee on Electromagnetic Safety) - két olyan szervezettel, amelyek
szorosan együttműködnek a nagy távközlési vállalatokkal - való
együttműködés eredménye.
2014-ben
a WHO nyilvános észrevételek benyújtására elindította a
rádiófrekvenciás mezőkről és az egészségről szóló monográfia tervezetét.
A tervezetért felelős magcsoport 6 tagjából 5 azonban az ICNIRP-hez
tartozott, ami nyilvánvaló összeférhetetlenséget jelent.
Egy
2017-es cikk egy későbbi WHO-s találkozót ír le, ahol a tisztviselők
kevés érdeklődést mutattak a tudósokkal való együttműködés iránt,
akiket meghívtak, hogy bizonyítékokat mutassanak be az EMF-ek káros
egészségügyi hatásairól.
A cikk a következőképpen zárul:
Tekintettel
az ICNIRP iránymutatásaiba beépített hatalmas gazdasági érdekekre,
valamint a szakértői tagok közül többeknek az iparhoz fűződő
kapcsolataira, kétségtelenül nagymértékű összeférhetetlenségről van szó,
amely súlyosan aláássa nemcsak az RF-sugárzásról szóló monográfia
hitelességét, hanem a WHO mint a világ egészségének védelmezője
hitelességét is".
Az
elektromágneses sugárzás növekvő sűrűsége a földön elenyészik az űrből
érkező közelgő bombázáshoz képest. 2022. januári hírlevelében Arthur
Firstenberg összeszámolja a működő, engedélyezett és tervezett alacsony
pályán keringő műholdak számát, és a 441 449 műhold megdöbbentő
számához jutott.
Ebben
az összegben benne van több mint 40 000 SpaceX műhold (ebből közel 12
000 már jóváhagyásra került), amelyek a tervek szerint Elon Musk
"Starlink" hálózatának részét képezik majd, és világszerte 5G
hozzáférést biztosítanak. Firstenberg azt írja, hogy,
Miközben
a rémült világ figyelme egy vírusra irányult, és miközben a sugárzás
miatti aggodalom a földi 5G-re összpontosult, az égiek elleni támadás
csillagászati méreteket öltött".
Olyan
jelentések jelentek meg, amelyek azt állítják, hogy az FCC, amikor
engedélyt adott Musknak ennyi műhold indítására, megsértette a Nemzeti
Környezetvédelmi Politikai Törvényt (NEPA), mivel nem mérte fel, milyen
környezeti hatásokkal jár, ha ennyi műholdat telepítenek alacsony Föld
körüli pályára.
Firstenberg
szerint a környezeti hatás katasztrofális lesz. Köztudott, hogy a
rakétakilövésekből származó kibocsátások károsítják az ózonréteget, de
Firstenberg leginkább az ionoszférára gyakorolt hatás miatt aggódik.
Amit
mindenki teljesen figyelmen kívül hagy, az a műholdakból származó
sugárzás hatása az ionoszférára, és következésképpen minden élőlény
életerejére... Az ionoszféra által létrehozott áramkörre, amely örökké a
jang (pozitív) ég és a jin (negatív) föld között áramlik. Az áramkör,
amely összeköt minket a földdel és az éggel, és amely a meridiánjainkon
keresztül áramlik, életet és egészséget adva nekünk. Egy olyan
áramkör, amelyet nem szabad szennyezni a százezer műhold által
kibocsátott frekvenciákkal, amelyek közül néhány sugárzása akár
tízmillió watt effektív teljesítményű is lehet. Ez merő őrület, és
egyelőre senki sem figyel oda."
AZ ÉGHAJLATI VÁLSÁG: NEM AZ, AMIRE GONDOLSZ
Miközben
nagy hangsúlyt fektetnek az üvegházhatású gázok kibocsátásának
csökkentésére, és dollármilliárdokat áramoltatnak kétes klímaalapokba,
úgy tűnik, hogy a globális "elit" egyik tagja sem érdekelt a fent
említett válságok leküzdésében.
Fel
kell tennünk magunknak a kérdést: mit tesznek az élelmiszereink
tápanyagtartalmának pótlása érdekében? Milyen lépéseket tesznek a
környezetvédelmi ügynökségek a mérgező vegyi anyagok betiltása és a
szerves klórvegyületek légkörből való eltávolítása érdekében? Mit
tesznek a káros elektromágneses sugárzásnak való kitettségünk
csökkentése és biztonságosabb kommunikációs módszerek kialakítása
érdekében?
Félreértés
ne essék, a valódi környezeti válságokról nem beszélnek a G20-ak
csúcstalálkozóján, nem számol be róluk a mainstream média, és nem a
kormányok, bankárok, filantrópok vagy technokraták fogják megoldani
helyettünk.
Az első rész itt, a második rész pedig itt olvasható.
Ryan
Matters dél-afrikai író és szabadgondolkodó. Egy életét megváltoztató
betegség után kezdte megkérdőjelezni a mainstream orvostudományt, a
tudományt és annak valódi értelmét, hogy mit jelent élni. Néhány írása
megtalálható a newbraveworld.org oldalon, követheted őt a Twitteren és a
Gabon is.
HIVATKOZÁSOK:-
[1] Roger J. Williams and Dwight K. Kalita. A Physician’s Handbook on Orthomolecular Medicine. 1977.[
back] [2] Carolyn Dean, M.D, N.D. The Magnesium Miracle. 2003.[
back]
[3] Food Standards Agency (2002) McCance and Widdowson’s The
Composition of Foods, Sixth summary edition. Cambridge: Royal Society
of Chemistry. (see the foreword to the 5th edition).[
back] [4] Dawn Lester, David Parker. What Really Makes You Ill: Why Everything You Thought You New About Disease Is Wrong. 2019.[
back] [5] Joseph Thornton. Pandora’s Poison: Chlorine, Health and a New Environmental Strategy. 2001.[
back] [6] Aaron Franz. Revolve: Man’s Scientific Rise to Godhood. 2012.[
back] [7] Interview with Martin L. Pall, PhD, “How Wireless Causes Harm”. 5G Summit. 2019.[
back] [8] Arthur Firstenberg. The Invisible Rainbow, a History of Electricity and Life. 2017.[
back]
