Görögország nélkül döntenek a balkáni útvonal lezárásáról

Bécsben tanácskoznak Ausztria és a nyugat-balkáni országok bel- és külügyminiszterei a balkáni migrációs útvonal lezárásával kapcsolatban, de Athén nem kapott meghívást a konferenciára.

Kedden a görög külügyminisztérium kifejezte tiltakozását az ellen, nem kapott meghívást arra a konferenciára, amin a térségi országok a balkáni bevándorlási útvonal lezárásáról értekeznek. A külügyminisztérium Andrea Ikic-Boehm görögországi osztrák nagykövetnek adta át tiltakozását, de mindez nem változtat azon, hogy Athénnak nem lesz beleszólása a migrációs útvonal lezárásába, amire ráadásul Görögország északi határain fog sor kerülni. A minisztérium közleménye szerint ez egy “egyoldalú lépés, ami koránt sem barátságos” Görögországgal szemben, és Athén “fokozottan aggódik” amiatt, hogy görög vezetők részvétele nélkül születik döntés a bevándorlás leállításáról.

Orbán Viktor január első hetében jelentette ki, hogy egy “második védvonalat”, ill. egy közös európai védelmi vonalat kell kialakítani Görögország északi határainál, mert az ország hatóságai alkalmatlannak bizonyultak arra, hogy ellássák a schengeni övezet külső határaink védelmére vonatkozó kötelezettségüket. 2015 folyamán több mint egymillió bevándorló érkezett Görögországon át Európába, de nagy részük nem Görögországban lett regisztrálva, a görög hatóságok regisztrálatlanul továbbengedték őket a Balkán-félszigetre. A migránsok tömege a Balkán-félszigeten és Magyarországon – majd Horvátországon – át vonult Németországba és Svédországba, ahol alanyi jogon kelet-európai átlagfizetésnek megfelelő segélyt kapnak. Később több európai ország a bevándorlóknak járó szociális juttatások csökkentésébe kezdett, de a migráció utánpótlása nem apadt, Görögország pedig továbbra sem védte meg határait.

Orbán január 8.-i nyilatkozatában rámutatott, hogy a nyugat-európai országok a liberalizmus nevében elhallgatják a migránsokkal kapcsolatos negatív híreket, és a Kölnben történt tömeges szexuális zaklatásokkal kapcsolatban ugyanezt próbálták megtenni, miközben idehaza intenzív közéleti vita zajlik a migráció kapcsán, emiatt látható, hogy Közép-Kelet-Európában nagyobb a sajtószabadság, mint a nyugati országokban. Február elején a német ZDF televízió volt igazgatója, Wolfgang Herles szintén kijelentette, hogy brutális médiacenzúra van érvényben Németországban, és a sajtóorgánumok a hatóságoknak megfelelve formálják át a híreket. Szikszai Péter, a Magyar Idők konzervatív napilap publicistája szerint Európában a liberálisok egy a Stasi működéséhez hasonló véleménykontrollt építettek ki, ami megakadályozza a politikusokat és közéleti szereplőket abban, hogy a valós problémákat megfogalmazzák.

Azok az országok, amelyekben valós társadalmi vita tudott kibontakozni a bevándorlás szükségességéről vagy elutasításáról, közösen döntést hoztak a balkáni migrációs útvonal lezárásáról. Ennek részeként a Visegrádi Csoport országai segítséget biztosítanak a görög-macedón határ védelméhez, majd a határ teljes lezárását követően Ausztria is végleg felhagy a menekültek befogadásával. Sebastian Kurz osztrák külügyminiszter február második hetében öt térségi országba látogatott el, hogy vezetőikkel megbeszélést folytasson a határ lezárásának kérdéséről, miután a közép- és kelet-európai politikusok egyre inkább Görögországot teszik meg bűnbakká, amiért nem állja útját a migránsok Európába özönlésének.

2015 szeptember első hetében számos nyugati szabadkőműves páholy írt alá egy közös nyilatkozatot, amiben felszólítják az európai vezetőket, hogy engedélyezzék a korlátlan bevándorlást és nyissák meg Európa kapuit a közel-keleti és észak-afrikai embertömegek előtt. Franciaország, Belgium, Horvátország, Spanyolország, Görögország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Lengyelország, Portugália, Románia, Svájc és Törökország területén működő szervezetek, és egy lengyel-magyar-román-szlovén vegyes csoport jegyezte a közös nyilatkozatot.

Robert Fico szlovák miniszterelnök később a migránsok beengedése kapcsán úgy fogalmazott: Európa rituális öngyilkosságot hajt végre.

http://www.hidfo.ru/2016/02/gorogorszag-nelkul-dontenek-a-balkani-utvonal-lezarasarol/

Kizárnák az Európai Unióból a jobboldali kormányokat

Francois Hollande francia elnök kizárná az Európai Unióból azokat az országokat, amelyekben radikális jobboldali pártok jutnak kormányra. Ilyen helyzetben már nem irányadó a “demokrácia mint alapérték” tisztelete, hanem felül akarná bírálni a nép demokratikus döntéshozatalát.

Hollande a France Inter rádiónak adott interjú során jelentette ki, hogy szerinte büntetni kellene azokat az országokat, ahol a radikális jobboldal kormány-közelbe jut vagy országgyűlési választást nyer. Elmondása szerint “Európa ilyen irányú fejlődését büntetni kell, esetükben fontolóra kell venni az Európai Unióból kizárást is.” – majd kifejtette, hogy az Európai Uniónak minden szükséges jogi eszköz rendelkezésre áll ahhoz, hogy kizárjon egy tagállamot, ezek mindössze azért nem ismertek, mert még nem volt rá precedens. Hollande az interjú során azt mondta, hogy “Európa nem szabad védőháló maradjon, ha egy országban sérül a média szabadsága és az emberi jogok”, ehelyett az ilyen tagállamot egyszerűen ki kellene zárni.

Hollande szerint mindeddig fel sem merült annak lehetősége, hogy egy tagállamot a kormánya lépései miatt kizárjanak az Európai Unióból, de a Lengyelországban bekövetkezett történések elegendő indokkal szolgálnak arra, hogy Brüsszel fontolóra vegye a kizárást. Lengyelországban a demokratikus döntéshozatal részeként gyakorlatilag megszűnt a liberális baloldal, mert a választók nem tartottak rájuk igényt. Mint a francia elnök példája is mutatja, ilyen helyzetben már nem irányadó a “demokrácia mint alapérték” tisztelete, hanem felül akarnák bírálni a nép demokratikus döntéshozatalát.

A Deutsche Wirtschafts Nachrichten német napilap Hollande drasztikus népszerűség-csökkenésével magyarázta ezt a megnyilvánulást. A legfrissebb közvélemény-kutatások eredményei szerint a Nemzeti Front elnökjelöltje, Marine Le Pen támogatottsága 37%-on áll, miközben a Le Parisien januári méréséből kiderült, hogy a francia választók mindössze 24%-a akarná Hollande-ot vagy Sarkozyt elnökjelöltként látni a következő elnökválasztáson. A választók háromnegyede elutasítja a hagyományos pártok politikusait, az ő támogatottságuk már akkor se nő vissza, ha a lakosság többsége a szélsőjobboldalt még nem fogadja el. Mivel a korábbi nagy pártok leszerepeltek, új alternatíva pedig nincs, a szélsőjobb jelenti a számukra legveszélyesebb alternatívát.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Hollande által hivatkozott országokban egyáltalán nem biztos, hogy a lakosság elutasítaná az Európai Unió ilyen döntését. Az “újonnan” csatlakozott közép-kelet-európai országokban a lakosság több mint kétharmada többsége szintén a Brüsszellel szemben ellenséges retorikát folytató pártokra szavaz, miközben az EU-párti liberális baloldal marginalizálódik. A helyi elitek máig nem merték – népszavazás formájában – megkérdezni a választókat arról, hogy meg vannak-e elégedve az uniós tagság több mint tíz évével. Pedig, ha komolyan gondolnák, hogy az Európai Unióhoz csatlakozás pozitív változást hozott az emberek életébe, nem lenne okuk tartani egy ilyen népszavazástól. Ráadásul, az elmúlt hetek eseményei – brit különleges státusz – rámutattak, hogy egy uniós tagállam hatékonyabban tudja érvényesíteni saját akaratát Brüsszellel szemben, ha kilátásba helyezi az Európai Unió elhagyását, és azt “a kilépést jó eséllyel támogató” népszavazással hajlandó alátámasztani.


http://www.hidfo.ru/2016/02/kizarnak-az-europai-uniobol-a-jobboldali-kormanyokat/

Törökország háborúban áll belföldön és a határon túl

Törökország kimondatlanul is háborúban áll, ami könnyen teljes körű háborúvá válhat; Ankara engedi a török állampolgárok Szíriába utazását, hogy fegyveres harcot folytassanak a kormány ellen, miközben maga is beavatkozott a konfliktus alakulásába.

Egy török politológus és újságíró, Nuray Mert a Hürriyet nemzetközi kiadásában kijelenti, hogy Törökország saját határain belül és a határon túl is háborúban áll. Ez egy ki nem nyilvánított és hivatalosan el nem ismert hadiállapot, ami ennek ellenére már több fronton zajlik, és bármikor teljes körű háború lehet belőle. Az újságíró szerint az Erdogan-rezsim támogatta a Szíriában működő radikális csoportokat, melyek közvetlen fegyveres harcot folytatnak az ország kormánya ellen, emellett szabad utat engedett a török állampolgárok Szíriába utazásának, hogy harcoljanak Bassár el-Aszad hatalomból való eltávolításáért. Később belföldön megtorlás szerű háborút indított a törökországi kurd kisebbség ellen, majd a kurd önvédelmi csoportok Szíriában aratott harctéri sikerei arra ösztönözték a török vezetőket, hogy Szíriában is katonai beavatkozást kezdjenek. Az elemző szerint a szíriai konfliktusban való részvétel már hadba lépést jelentett, ezt azonban se a török vezetők, se a nyugati országok vezető politikusai nem ismerik el.

Nuray Mert szerint Törökország mindent megtett annak érdekében, hogy az Egyesült Államok a kurdok fegyveres csoportjait is terrorszervezetnek kezelje, a kurd Demokratikus Egységpárt és a Népi Védelmi Egységek azonban Washington kulcsfontosságú “szövetségesei”, emiatt Törökország egymaga próbálja katonai beavatkozással megoldani azt a problémát, amit a Szíriában függetlenedő kurd régiók a jelenlegi Törökország területi egysége szempontjából jelenteni fognak. Az elemző hangsúlyozza, hogy ez a fellépés Törökországot a nemzetközi politikában egyfajta általános “bajkeverői” szerephez juttatta, ami akadályává vált a terrorizmus elleni harcnak és a szíriai rendezésnek. “Recep Tayyip Erdogan és az AKP úgy cselekszik, mintha már háborúban állnánk a belső ellenséggel – és ebbe a kategóriába sorol mindenkit, aki nem ajánlja feltétlen támogatását a kormánypárt és vezetője számára”. Végső konklúziója pedig, hogy Törökország urainak túl sok háborúja van túl sok ellenség ellen, a nemzetközi politika alakulása emiatt Erdogan ellen dolgozik.

Törökország korábban a legitim kormány beleegyezése nélkül küldött katonai alakulatokat Szíriába, ami egy független ország elleni agresszió és a nemzetközi jog sértését jelenti. Basar al-Dzsafari, Szíria ENSZ-nagykövete decemberben arról számolt be, hogy a török hadsereg fedezőtüzet biztosít a Szíriába érkező terroristák határátlépéséhez, és több alkalommal fegyveres összetűzésbe került a szíriai hadsereggel, amikor támogatóan lépett fel az Iszlám Állam offenzíváiban Szíria területén. Törökország februárban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte egy török napilap vezető szerkesztőjét és tulajdonosát, amiért a lap beszámolt arról, hogy a török titkosszolgálat Szíria területére küld fegyverszállítmányokat.


http://www.hidfo.ru/2016/02/torokorszag-haboruban-all-belfoldon-es-a-hataron-tul/

Vlagyimir Putyin és Obamaki tegnap telefonos tárgyaláson megállapodtak, hogy február 27-én, damaszkuszi idő szerint 0-órától tűzszünet lép életbe Szíriában.

Vlagyimir Putyin ugyanakkor leszögezte, hogy a Daesh, a “Dzshebhat-en-Nusra”, és más-az ENSZ-által terrorbandáknak minősített csoportosulások-megsemmisítése továbbra is feladat. Úgy az orosz légierőnek, mint a szír kormányhadseregnek és a vele szövetséges milíciáknak. Obamaki ebbe belenyugodott.

A megállapodás hírére parlamenti választásokat írt ki április 13.-i dátummal Bassár el-Aszad szír államfő. Az utolsó ilyen esemény négy esztendeje, 2012-ben volt. A szír alkotmány is négyévente írja elő a választásokat.

A diplomáciai megállapodások semmiféle zavart nem okoztak a Szíria csataterein egymással tusakodók köreiben. A polgárháború zökkenőmentesen zajlik.

Aleppo-környékén az “Élet Útjáért” indított újabb megkaparintási akciókat tegnap a mindenféle összetevőkből verbuválálódott, és Törökországból folyamatosan a térségbe áramoltatott/áramló banditasereglet.

Az Aleppoba vezető út elkerülő szakasza és a város közötti Shilla Al Kabir, Zabad és Tel Hammam településeket továbbra is a kormányerők uralják. A éjszaka folyamán megérkeztek az iraki önkéntesek és a “Hezbollah” milíciái a szír Köztársasági Gárda megerősítésére. Jelen idő szerint Aleppotol délkeletre, a Hanasser-Itria-térségben vannak heves csatározások. A banditák már csak Hawaz, Shillay Al Shadzhira, Raheeb, és Rawayheeb településeken vannak jelen.

http://www.balrad.com/2016/02/23/sziria-66/

A bevándorlás visszájára fordítja az európai integrációt

Az Európai Unió nem volt képes felismerni a migrációs válság valós kiterjedését, ezért kénytelen feladni saját ideáit; egy francia politikai elemző arra hívja fel a figyelmet, hogy a tömeges bevándorlás véget vet a schengeni övezetnek, és visszájára fordíthatja az európai integrációt.

Maxime Tandonnet a Le Figaro napilap hasábjain kifejti, hogy az Európai Unió eredetileg két alapelvre épült: a közös fizetőeszközre, és a schengeni övezetben a mozgás szabadságára. A migrációs válság miatt azonban az Európai Unió egyik alappillére, a schengeni övezet már halott. A tagállamok elkezdték lezárni az övezet belső határait, ami az európai integráció egy tartóoszlopának ledőlését jelenti. Tandonnet szerint azonban a bevándorlásnak nem az okozott gazdasági kár a legjelentősebb hatása, hanem, hogy Nyugat-Európában a végletekig fokozódnak a társadalmi feszültségek, és Európa politikai térképének egészét átrendezi a migrációs válság. A szerző kifejti, hogy az Európai Unió alapelvei egyértelműen nem tekinthetőek európai közös nevezőnek, hiszen a tagállamok az első komolyabb probléma hatására könnyedén “kidobták az ablakon” a mozgás szabadságát, visszaállítják az ellenőrzést a nemzeti határokon, és a schengeni övezet összedőlni látszik.

Eddig Magyarország mellett Németország, Ausztria, Dánia, Svédország és Szlovákia is visszaállította határellenőrzést egy-egy határszakaszon, és ezek többsége már a schengeni övezet belső határain történt. A francia szakértő arra hívja fel a figyelmet, hogy a migrációs válság kezelése egy kifejezetten destruktív irányt vett, mert amellett, hogy a schengeni övezet felbomlik a bevándorlás miatt, a problémákat nem oldja meg a belső határok ellenőrzésének helyreállítása: ebben a forgatókönyvben a migránsok milliói továbbra is bejutnak Görögországba és Olaszországba, ahol spontán menekülttáborok sokasága fog kialakulni. Tandonnet szerint azonban az a tény, hogy Görögország és Olaszország egyedül marad a problémákkal, visszájára fordíthatja az európai integrációt; a közeljövőben nem csak a britek tartanak népszavazást az EU-ból kilépésről, hanem azok az országok is felerősíthetik függetlenségi törekvésüket, melyek a migrációs válság bűnbakjává váltak a határellenőrzés hiánya miatt.

Tandonnet arra figyelmeztet, hogy a migrációs válság Európa egészét destabilizálhatja, és nacionalista rezsimek felemelkedésére kell számítani Európa-szerte, ami egyenes következménye a problémák kezeletlenül hagyásának.

http://www.hidfo.ru/2016/02/a-bevandorlas-visszajara-forditja-az-europai-integraciot/

Olaszországból bombázzák Líbiát az amerikaiak

Olaszország kormánya engedélyezi, hogy az Amerikai Egyesült Államok Szicíliából kiindulva hajtson végre drónokkal légi csapásokat Líbia területén. A terror elleni háborúra hivatkozva újabb európai országban fokozódik az amerikai katonai jelenlét.

Az olasz kormány hétfőn beleegyezett, hogy az amerikai haditengerészet Szicíliában működtetett bázisát használják kiindulópontként Líbiában drónokkal végrehajtandó légicsapásokhoz. Az egyezmény egyelőre szigorú ellenőrzést szab meg, az amerikaiak minden egyes Szicíliából drónokkal végrehajtott műveletért külön engedélyt kell kérjenek. A megállapodás megfogalmazása során fokozottan ügyeltek arra, hogy ez ne keltse újabb illegális beavatkozás látszatát: az egyezmény kizárólag a Líbiában működő személyi állomány védelme érdekében engedélyezi a drónnal végrehajtott bombázást, “támadó célú” felhasználást (nem ellenőrzés alatt tartott területeken) pedig nem tart megengedhetőnek.

Az elmúlt 18 hónap folyamán Washington több alkalommal fordult Olaszországhoz azzal a kéréssel, hogy drónokat működtethessen a szicíliai bázisról, amit minden alkalommal azzal indokolt, hogy a Daesh terroristái a migrációs hullámokkal beszivároghatnak Európába. A megállapodás tető alá hozása fordulópontot jelenthet a Líbiában Washingtonnal közösen fellépő európai országok politikájában, melyek mindeddig tartózkodtak attól, hogy a destabilizált országban kiterjedt beavatkozást kezdjenek.

Az Amerikai Egyesült Államok 2011-ben kezdett beavatkozást Líbiában, hogy elmozdítsa a hatalomból az egyik évről a másikra diktátorrá nyilvánított korábbi szövetségesét, Moammer Kadhafit. Líbiában az ENSZ BT felhatalmazása nélküli – illegális – NATO-beavatkozás kezdődött, a NATO számos országa vett részt az ország kormányának megdöntésében. Kadhafi hatalomból való eltávolítása – kormányképes ellenzék híján – hatalmi vákuumot hagyott maga után, amit máig terrorszervezetek próbálnak betölteni. A Daesh az évek alatt arra használta a fokozott instabilitást, hogy az ország egészét egyetlen hatalmas kiképzőközponttá formálja, és felkészítse azokat a fiatal terroristákat, akik később valamely más térségi országban fognak működni, vagy épp Európába érkeznek menekültként. A szíriai stabilizálással egy időben újra Líbia válik az elsődleges konfliktus-zónává, de a Daesh tevékenysége mostanra a szomszédos Tunéziára is elkezdett átterjedni.

Az olasz kormány ugyanakkor kijelentette, hogy addig nem hajlandó Líbiában közvetlen beavatkozásban részt vállalni, ameddig arra az ország legitim kormányától felkérést nem kap. Washington azonban nem csak a szicíliai bázis ilyen célú használatáért lobbizik több mint egy éve, hanem arra is megpróbálja rávenni az olasz kormánypolitikusokat, hogy a közvetlen líbiai beavatkozás mellett foglaljanak állást.


http://www.hidfo.ru/2016/02/olaszorszagbol-bombazzak-libiat-az-amerikaiak/