Zaharcsenko: a NATO-tagság háborút és nyomort hoz Ukrajnába

Alexander Zaharcsenko, a Donyecki Népi Köztársaság vezetője kijelentette, Ukrajna nem kellene csatlakozzon a NATO-hoz és az Európai Unióhoz, mert a lakosság a semleges státusz fenntartását támogatja, a kijevi vezetők pedig a csatlakozással semmibe veszik a többségi társadalom véleményét.

Zaharcsenko szerint a NATO-csatlakozás hosszú távon destabilizálja Ukrajnát, és lehetetlenné teszi a politikai helyzet stabilizálását, mert a társadalom nem támogatja azt az irányt, amit a puccsal hatalomra jutott kormány követ. Petro Porosenko ma aláírta a NATO ukrajnai diplomáciai missziójának megnyitását ratifikáló törvényt, ezzel azonban egy elszigetelt kisebbség véleményét kényszeríti rá a társadalomra. A Gallup januári mérése szerint Petro Porosenko támogatottsága 17%-on áll – ezzel ő a legnagyobb támogatással bíró politikus a kijevi atlantista vezetők közt. A társadalom négyötöde ellenzi a nyugati integrációt, a kormány ennek ellenére belépteti az országot a NATO-ba és az Európai Unióba. Zaharcsenko szerint ezzel a háborút és nyomort hozzák el Ukrajna számára.

“Minél intenzívebben törekszenek a NATO-csatlakozásra, annál távolabb kerülnek a békétől, és a Donbassz régióban a politikai rendezéstől.”

Elmondása szerint a kijevi vezetők legésszerűbb lépése lenne, ha nemet mondanának az EU- és NATO-csatlakozásra, mert ezzel legalább annyit elérnének, hogy Nyugat-Ukrajnában ne legyen egy éven belül teljes anarchia. Ugyanakkor hozzátette, hogy a Donbassz régió is akkor hajlandó bármilyen kapcsolatot ápolni Ukrajnával, ha az semleges ország marad.

Kijevben 2014 februárban teljesedett ki egy fegyveres lázadással egybekötött alkotmányos puccs, hónapokkal azután, hogy a mesterséges ukrán állam utolsó legitim államfője, Viktor Janukovics bejelentette, hogy nem írja alá a társulási egyezményt az Európai Unióval. A döntés következményeként több száz rendőr és tüntető veszítette életét az utcai harcokban, melyek uniós zászlót lobogtató civil tüntetésekkel kezdődtek. Ezek a tüntetések igen hamar elfajultak, miután ismeretlen mesterlövészek felváltva lőtték a tüntetőket és a rendőröket, emiatt mindkét fél azt gondolta, hogy a másik tömegből lőnek rá éles lőszerrel.

Később egy telefonbeszélgetés nyilvánosságra jutott hangfelvétele bizonyította, hogy Catherine Ashton, az Európai Unió volt külügyi és biztonságpolitikai főképviselője már 2014. februárjában tudott arról, hogy a rendőröket és tüntetőket ért lövéseket ugyanabból a fegyverből adták le, és a Majdan vezetői rendelték a mesterlövészeket. Egy másik nyilvánosságra jutott telefonbeszélgetés során pedig Victoria Nuland, az Amerikai Egyesült Államok eurázsiai ügyekért felelős külügyi államtitkára beszélt egyértelműen arról, hogy Arszenij Jacenjukot az USA választotta ki Ukrajna jövőbéli vezetőjének.


http://www.hidfo.ru/2016/02/zaharcsenko-a-nato-tagsag-haborut-es-nyomort-hoz-ukrajnaba/

Zorman szeme azt is látja, amit látatlanná tesznek

A modern és felvilágosult világban kiszolgáltatott embernek lenni pont olyan, mint a középkorban. Politika és ideológia szabja meg, kit kell sajnálni és kit nem. Ebben a tekintetben a tolerancia és szolidaritás bajnokai is igen válogatósak: az Európába érkező menekültekről készült fotó díjat érdemel – de aki úgy járt, hogy véletlen a Gázai övezetbe született, az a pokol kínjait élheti meg, akkor sem foglalkoznak vele.

Matic Zorman szlovén fotóújságíróról a közelmúltban hallhatott az olvasóközönség; ő volt az, aki a Word Press Photo idei pályázatán első helyet érdemelt ki “Emberek” kategóriában, beadott képeinek egyikével. A díjnyertes fotón egy menekült gyermek várakozik a regisztráció előtt Presevóban, a szerb határ közelében. Okkal kérdezhetjük: mi más lett volna a kategória első helyezettje, mint egy Európába igyekvő menekültről készült kép? A világ más részein nagyobb borzalmak vannak folyamatban, mint az Európa határain kibontakozó humanitárius válság – de a mai világban politika és ideológia szabja meg, mikor kinek a szenvedését kell a figyelem fókuszába helyezni.

Nem a fotóst kell okolni ennek nyilvánvalóságáért, de nem is a menekült gyermeket, vagy a szüleit. Matic Zorman fotói azt is megörökítették, hogy milyen állapotok vannak ott, ahonnan százezrek menekülnek el. Éppen csak senkit nem érdekelt, aki nem volt politikailag motivált. Utóbbi nem foglalkoztatta a fővonalú sajtót annyira, hogy a menekült gyermekekhez hasonlóan hónapokon át megérdemelje a címlapot. Zorman szerbiai fotója épp beleillett a kelet-európai országok kormányait emberi jogi vádakkal ostorozó nemzetközi szervezetek retorikájába, így megérdemelte a díjat és címlapot. ‘Mi tehetünk mindenről, amit szegény gyermekek útjuk során elszenvednek’ – gondolja a nézőközönség, de eközben valószínűleg nem sokan látták valós kontextusban azokat a képeket, amelyeket ugyanazon személy azt követően készített, hogy az izraeli hadsereg szétbombázta a Gázai övezetet.

A Gázai övezet 360 négyzetkilométerén 1,8 millió ember zsúfolódik össze. Azok a gázai gyermekek, akik hét évnél idősebbek, már három háborút éltek túl. Zorman egy korábbi fotósorozata az izraeli hadsereg 2014-es offenzívája után készült, ami 51 nap alatt lerombolt mindent, amit nemzetközi szervezetek segítségével évek alatt sikerült újjáépíteni. A gázai övezetből menekülő ezrek szintén Európa határain várakoznak menekültként, mert gyakorlatilag a Földközi-tengerbe szorítják őket.

A szlovén fotós egy a zsidó állam által épített, határkerítésként szolgáló betonfaltól alig egy-két kilométerre található, Beit Hanoun nevű településen készítette a fenti képet. A mintegy 45000 fő lakosságú település szintén az izraeli bombázások célpontja volt; az otthonok 70%-a megsemmisült, vagy lakhatatlanná vált. Az izraeli offenzíva után az emberek már nem saját házaikban, hanem sátrakban laknak, más nem maradt nekik. Őket nem sajnálja napi szinten a politikai fősodor, mert már a történetük tárgyilagos leírása is az Izrael-ellenességet és/vagy antiszemitizmust erősíti – ami kellemetlen problémává és kényszerű választássá válik, ha egy európai ország vezetőinek kettős identitása van.

“Ne ébressz fel” – ezzel fogadta az újságírót egy a sátorból előlépő asszony. “Szajed az én fiam, alszik, és hagyjuk aludni. Amikor felébred, szenved.” A fotón látható, a sátorhoz kutyaként odaláncolt Szajed mentális problémákkal küzd. Nem derül ki, mi miatt – de egy olyan környezetben, ahol a várandós anyák az állandó terrorbombázások miatt folyamatos félelemben élnek, sejthető az oka. Szajed tehát egy sátorhoz láncolva él, mióta Izrael rendszeresen bombázza a Gázai övezetet. “A háború kezdete előtt még nem kellett leláncolnunk, mint valami állatot… ha körbenézel, láthatod, egykor ez volt az otthonunk. Ma már nincs otthonunk. A bombázások előtt Szajed a szobájában élt, de most mit kezdjünk vele? Ebben a sátorban élünk, egy kilométerre az izraeli határtól. Nem engedhetjük, hogy szabadon szaladgáljon, mert lelőhetik a mesterlövészek. A saját biztonsága érdekében van leláncolva! Többet nem is akarok mondani, mert ha publikálod is, nekünk az semmit nem változtat.”

Shejaiya, Gázaváros szomszédságában – ez maradt belőle, miután 2014-ben célba vette az izraeli hadsereg. A légicsapásokban 60 civil vesztette életét, és több százan megsebesültek. Napok leforgása alatt több ezer ember maradt otthon nélkül.

Nincs menekvés, nincs megújulás

Egy másik “fotóalany”, Amar Abu Assi szintén az izraeli terrorbombázások miatt vált menekültté. A háborúban elveszítette a lábát, de az élete megmaradt, el akart menekülni a Gázai övezetből. Kerekesszékben hagyta el Gázát, csak hamis útlevelet és ruhákat vitt magával. Amart Líbiában letartóztatták, és visszaküldték Gázába. Később egy menekülteket szállító hajóval próbálkozott, amire egy rivális embercsempész-csoport támadt a Földközi-tengeren, így a szökés meghiúsult. A fotó újra a gázai övezetben készült.

Százezrek jutottak hasonló sorsra; egy részük Európába menekül, mások rakétával lövik Izraelt, mert már nincs mit veszteniük. Ezek a sorsok ma nem “politikailag korrektek”, így csak érintőlegesen kerülnek elő; az egyén túlzott kihangsúlyozásával, a körülmények és tények indokolatlan elhomályosításával.

“Amar arckifejezése komollyá vált – tekintetéről egy kiégett tűzhely jut eszembe, ahol a főnix már soha fel nem támad. Ugyanazon a napon, szeptember 6-án próbált elmenekülni, amikor egy másik, 500 menekültet szállító hajó elsüllyedt Málta partjainál.”

Zorman szintén fotókat készített azokról az alagutakról, amit a gázai lakosok éveken át ásnak, hogy elmeneküljenek a terrorbombázások elől. Az izraeli hadsereg ezeket is le szokta bombázni, arra hivatkozva, hogy azt fegyverkereskedelemre is használják.

Amelyiket nem találják meg idő előtt, azon az alagúton át Egyiptomba jutnak a menekültek, hogy onnan más észak-afrikai országokba, vagy Európába utazzanak tovább. Mivel az utóbbi évek során sikerült anarchiába dönteni az észak-afrikai “diktatúrákat” is, azóta mind Európába jönnek.

Bármelyik fenti kép a valós kontextusba helyezve röviden, tömören összefoglalja az euro-atlanti tömb és szövetségesei külpolitikájának mindennapi következményeit. Zorman munkáit később amerikai és brit lapok is bemutatták, de ennek indikátora nem a humanitárius indok, hanem azon egyszerű ok volt, hogy az izraeli külpolitika mindinkább szembefordul a nyugati országokkal, és elkezdte az orosz vezetésű hatalmi tömb felé – is – pozícionálni magát, így a nyugati sajtóban is teret nyerhetett az Izraellel szembeni emberi jogi kritika. Hogy előtte évtizedeken át mit műveltek – azt csak a fotók örökítik meg, de ameddig a politika számára nemkívánatos volt, az észlelő és az észlelt egyaránt rejtve maradt.


http://www.hidfo.ru/2016/02/zorman-szeme-azt-is-latja-amit-latatlanna-tesznek/

Rabszolga-ország, ami a szabadság illúziójában él

A WikiLeaks újabb kiszivárogtatása bizonyítja, hogy az amerikaiak lehallgatták Olaszország volt miniszterelnökét is. Az olasz kormány azonban nem tiltakozik. Behívták ugyan a nagykövetet, de ez csak “arcmentés”, és a nyilvánosság felháborodásának elhárítását szolgálja, valós következménye nem lesz.

Kedden a WikiLeaks újabb titkosított dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amiből kiderült, hogy az amerikai NSA a világ számos vezetőjét, köztük Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnököt is lehallgatta. A nap folyamán az olasz külügyminisztérium behívatta az amerikai nagykövetet, amiről feltételezhető lenne, hogy a “szövetséges” ország számonkérését szolgálja.

Olasz újságírók szerint azonban ez egy arcmentés, és legfeljebb a nagykövet adott utasításokat a külügyminisztériumnak, hogyan tompítsa a botrányt. Mario Sommossa úgy fogalmazott, Olaszország nem egyéb, mint egy amerikai gyarmat, ami a szabadság illúziójában él; az emberek mindig is tudták, hogy az amerikaiak kémkednek vezetőik után, befolyásolják az olasz politikusokat, de mivel nem voltak erre nyilvánosan elérhető bizonyítékok, megengedik maguknak, hogy úgy tegyenek, mintha semmi nem történne.

Ezen változtatott a WikiLeaks újabb kiszivárogtatása, amiből kiderült, hogy az Egyesült Államok nem csak lehallgatta Silvio Berlusconi volt miniszterelnököt, de meg is fenyegette. Sommossa szerint az ellenzék hatalomra juttatását helyezte kilátásba arra az esetre, ha a miniszterelnök nem tesz eleget bizonyos követeléseknek. Ennek kapcsán pedig kínos kérdést tesz fel az olasz titkosszolgálatok működésével kapcsolatban: hogyan lehetséges, hogy egy idegen ország lehallgatja a miniszterelnököt, és a kormány meg sem próbálja megnyugtatni az embereket, nincsenek arra vonatkozó bejelentések, hogy ez ellen bármit is tettek volna? Lehetséges, hogy az NSA-val folytattak együttműködést az olasz választópolgárok által megválasztott kormánnyal szemben? Egyik lehetőség sem fest jó képet az olasz titkosszolgálatokról, mert előbbi a teljes alkalmatlanság, utóbbi pedig a hazaárulás bizonyítéka. Az újságíró szerint, ha a hazai titkosszolgálatok segítették az amerikaiakat a miniszterelnök lehallgatásában, az egyértelmű bizonyítéka annak, hogy Olaszország csak az Egyesült Államok gyarmata – egy rabszolga-ország, ami a szabadság illúziójában él.

A WikiLeaks által nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint az NSA lehallgatta az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun, és Angela Merkel német kancellár, valamint Benjamin Netanyahu izraeli és Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnök közti beszélgetéseket. A 2006-ban, Izlandon alakult non-profit újságíró-szervezet korábban már számos bizonyítékot hozott nyilvánosságra annak kapcsán, hogy az USA nem szövetségesként viszonyul az európai országokhoz, hanem megfigyeli és kontroll alatt tartja a kormányokat, az amerikai érdekérvényesítési képesség sérülése esetén pedig ellenzéki pártokat juttat hatalomra.

Június 24-én Laurent Fabius francia külügyminiszter szintén behívatta az amerikai nagykövetet, miután bizonyítékok jutottak nyilvánosságra arra vonatkozóan, hogy az USA megfigyelés alatt tartja a francia államfőt. Akkor szintén a WikiLeaks kezdte meg olyan dokumentumok nyilvánosságra hozatalát, melyek bizonyítják, hogy az NSA lehallgatja a francia államfő beszélgetéseit, és a korábbi elnökök esetében is ezt tették. Válaszként az elnöki hivatal rendkívüli ülést hívott össze ezügyben, majd egy közleményt adott ki, miszerint

“Franciaország nem tolerálja az ország biztonságának veszélyeztetését és nemzetbiztonsági érdekeinek sértését.”

Később azonban kiderült, hogy mégis tolerálják: Laurent Fabius alig fél évvel az amerikai nagykövet behívását követően már nem Franciaország külügyminisztere, mert önként le kellett mondjon, miután az utóbbi hónapok során számos alkalommal kritizálta az amerikaiak Közel-Kelet politikáját, és világosan kijelentette, hogy az USA nem érdekelt a terrorszervezetek felszámolásában, hanem maga is hozzájárul azok megerősödéséhez.

http://www.hidfo.ru/2016/02/rabszolga-orszag-ami-a-szabadsag-illuziojaban-el/

Szíria

Ankarában Ahmet Davutoglu-a Kardigan-maffia alvezére tegnap bejelentette: lehet ugyan tűzszünet Szíriában, de azt ők magukra nézve nem tekintik kötelezőnek. Az ottomán maffia tovább kíván háborúzgatni a kurdok ellen-szír területen is!

Kardigan alvezérének dühödt fogcsikorgatása és fenyegetőzése érthető is. Az Aleppo martalócmegtartása érdekében Törökországból átdobott nemzetközi dzsihadista pribékhad három-négy nap alatt elvérzett az “Élet Útján”! Óvatos becslések szerint is minimum kétezer sátánfajzat pusztult el hétfőtől csütörtök estig a térségben, dzsihadmobilok százaival meg a kegytárgyakkal együtt. A rossz hír pedig szárnyakon jár, és a cimborák tömeges pusztulása hallatán valahogy nem tülekednek a martalócok a török területen lévő gyűjtőpontokra, hogy onnan induljanak Szíriába. Elemzők szerint az ide vágyók elfogytak. Mivelhogy sikerre és pénzre vágynak, inkább mennek Líbiába. Ott a nyugati koalíció nem bombákat szór a fejükre mint Szíriában az orosz légierő, hanem ellátmányt.

Szóval alig két nappal a szíriai szelektív tűzszünet beköszönte előtt Aleppo sorsa miatt joggal csikorgatja fogait az ankarai maffia! A várost most már teljes bizonyossággal jelenthető ki-bebukták. Az “Élet Útja” menti területeken a kormányhadsereg és a vele szövetséges milíciák az “utómunkálatokat” végzik. Közben Aleppoban már dúlnak az utcai harcok javában. És mivelhogy a város martalócaira nem vonatkozik a tűzszünet, szép reményeket sem ők, sem pedig Kardiganék nagyon nem dédelgethetnek!

Piros:    a szíriai hadsereg ellenőrizte terület
sárga:    a kurd milíciák által ellenőrzött terület
kék:       a különböző militáns csoportok uralta részek
szürke:  az ISIS által birtokolt területek

A Daraa-katlanban Nyugat-Guta térségében is komoly latorveszteségek következtek be tegnap. A szír kormányhadsereg helikopterei teljesen elpusztították a “Liwa al-Shuhada Islyam” nevű dzsihadista hiénacsordát.

Hasaka tartományban a kurd milíciák vitézkedtek tegnap! Al-Shadadi és Al-Habsi településeket szerezték meg a Daeshtől, akik közül még hírmondó sem maradt, hogy beszámoljon a végről.

Deir ez-Zor külön történet. Ott szabályos földalatti háború dúl. Míg a martalócok az eget lesik-onnan várva a bajt-addig a föld alatt a korábban általuk kiáskált alagutakon keresztül csapnak le rájuk a kormányerők. Így volt eztegnap is. A város Al-Jabi nevű kerületében lévő latorbázis repült a levegőbe, végezve három helyi hadúrral, és megszámlálhatatlan számú követőivel. A beszámolók szerint nagy durranás volt.

http://www.balrad.com/2016/02/26/sziria-69/