A tudományos magyarázkodás közröhejes voltáról szólt számomra az előadás, amiben Dr. Cowan a héten Dr. Mark Bailey-vel beszélgetve számos példát tárt a hallgatók elé. Az alapkérdés továbbra is az volt, hogy miért történhet még mindig mindez.
Csak a röhejes elhangzott „tudományos” állításokat, viselkedéseket emelem ki.
– A szakértők megvitatják, megideologizálják a megvizsgált, megmért, megismételhető tapasztalati tényeket. DE: a tapasztalatot nem kell megvitatni és megideologizálni.
– Azt tanítják, hogy ha voltál bárányhimlős, életed végéig immunis leszel. De például az influenza vírus teljesen más, ha azt megkapod, az újra kijöhet. Nem beszélve a HIV vírusról, ahol az átesettség következménye idővel a belehalás lehet. Amikor valaki felteszi azt a kérdést, hogy mitől másik vírus az újonnan kitalált vírus a korábbiakhoz képest, akkor csönd van.
– A HIV izoláció kérdésnél, tehát amikor valaki kimutatta, hogy egy fehérje darabban van egy vírus, és felmerül a további kérdés, hogy ki csinálta az izolációt, az a válasz, hogy „somebody must have done that”, „don’t bug me, because somebody did it”.
– Amikor nem természetes módon kényszerítenek valakit arra, oltással, hogy találkozzon a kanyaró vírussal, akkor nem lehet teljes az immunválasz, és ez okozza vírus mutációt. A kanyaró vírus ki tudja kerülni az oltás hatását. A szamárköhögés oltást a vírusok gyorsan kikerülik, a kanyarót pedig csak lassan.
– Amikor valaki megbetegedik, az az orvosi feltételezés, hogy ha valami nem toxikusság miatti betegség, akkor biztos, hogy vírus. Ez pedig nem egy racionális, igazolható válasz, mivel az immunválasz nem igazolja a vírus létezését.
– A kommunikáció feltételezettnek veszi, hogy igaz a vírus elmélet, és senki nem megy vissza a kiindulási alapokig. Akik csak tisztán meg akarták vizsgálni az elméleti alapokat, mind azt találták, hogy nincs bizonyíték a vírusok létezésére. Aki el akar adni valamit, annak pedig jól jön az alapokról való elfeledkezés.
– A tisztánlátó orvosok egyszerűen „csak” nem akarnak foglalkozni a vírusok létezésének kérdésével. Tudják, hogy nincs bizonyíték, de azt mondják, hogy az erre való koncentrálás elvonja a figyelmet más témáktól. Azért is figyelmen kívül hagyják, mert szerintük a közönség nem felkészült arra, hogy befogadják a valóságot, és inkább elrejtik. DE: erre nincs se joguk, se képességük. Az a normális kommunikáció, ha valaki elmondja a saját történetét a saját szemszögéből érvelve, és a hallgató is elmondja a saját érveit.
– Azok, akik a vírus narratívát állítják, mindvégig ellenállnak annak, hogy nyilvánosan bizonyítsák az igazukat. Miért? Mi történne, ha kiderülne, hogy egyik oltás se működik? Mi lenne ez után? Nemcsak az orvosokat érinti a vírus átverés, hanem a tanulmányokat írókat, illetve azokat, akik vírus elleni szerekként adják el a táplálék kiegészítőket. Ahhoz, hogy folytassák az üzletet, vagy tudósnak eladják magukat, a vírusnak létezni kell! Mindenki hozzászokott ahhoz, hogy az orvosi képzésben és gyakorlatban nem a bizonyíték a fontos, hanem a kórház ideája hasznos ahhoz, hogy a sok benne levő eszközzel lehessen mit kezdeni. Amikor valaki eldobja a rossz elméleteket, az eléggé sokkoló a többi „hívő” orvosnak. Amikor valaki megcáfol egy kőbevésett állítást, akkor nem is figyelnek rá.
– A kutatások során olyan hipotézisekből kell kiindulni, amik megcáfolhatók, valamint kell lenni független változónak (létező kórok), amitől az eredmény (megbetegedés) egyértelműen függ. Valamint nem lehet olyan fogalmakat belekeverni a vizsgálatokba, amikről nem tudható, hogy mik azok. Nem lehet azt állítani, hogy valami nem érinti az erős immunrendszerű egyéneket, mert nem lehet tudni, hogy mi az immunrendszer. A kutatás módszere az empirikus, érzékszerveken keresztüli tapasztalatszerzés, megfigyelés. A kórok nem lehet nemlétező. Léteznie kell, izolálhatónak- ez a kulcs kiinduló feltétel- elkülöníthetőnek kell lenni, mint pl. a baktériumoknak. A sejtkultúra nem izoláció. Kell lenni tesztelési, értelmezhető kontroll vizsgálatoknak is. Létező kórok kell, mert az eredményből nem lehet visszakövetkeztetni a kórokra, az tudománytalan. A vírus nem létezik, nem kimutatható, minden a létezést igazolni próbáló tanulmány csak visszakövetkezteti a vírus létezését egy képzelt eredményből. Nincs másmilyen logikájú tanulmány, így pedig nem lehet tudományt csinálni. Vagyis éppen ettől „csinált” a mai tudomány, nem valós.
– A nemlétező vírus létezését azzal próbálják megalkotni utólag, hogy számítógéppel csinálnak egy szekvenciát. De ha egy beteg váladékában nem találják meg ezt a kívánt fehérje szekvenciát, akkor is használják teszteléshez a számítógépes kódot. Egyébként pedig újraalakítják, hogy megfeleljen adott esetben. Jogosan merül fel, hogy ez a gyakorlat miért nem vet fel kérdéseket a tisztánlátók közösségében.
– A kontroll kísérlet végzésnek van egy előírása. Használj két mintát, amelyik egyike legyen fertőzött a vírussal/vizsgált vírus vektorral, a másik pedig legyen ugyanúgy kezelve, de ne tartalmazzon vírust, vagy néha másiknak használható nem virulens törzs is. Hogyan lehet ilyet csinálni??? Baktériumra lehet ilyen eljárást végezni, mert a baktérium elkülöníthető. Vírusra pedig a történelemben eddig soha nem volt ilyen elkülönítési példa. Ez nagyon kritikus pont! Nem lehet kivenni a vírust, hogy kontrollt lehessen csinálni. Senki nem tudja, mit csinálnak, amikor azt „mondják”, hogy csinálnak egy kontrollt. EZ EGYÉRTELMŰ CSALÁS, nem létezik a kísérleti független változó. A PCR teszt sem jöhet szóba, mint a kontroll bizonyítás eszköze. Ráadásul a kontroll kísérleteknek megismételhetően kell azonos eredményt produkálni. A legszebb röhejes pillanat, amikor kimondta Dr. Bailey, hogy vírus nemcsak beteg szervezetben nincs, de egészségesben sincs (amelyik immunis!). Okozni a nemlétező vírus végképp nem tud semmit.
Könyvajánló:
https://drsambailey.com/the-final-pandemic/
