„Az Ady Endre Szociális Otthon Elhunytjai” –
mindössze ennyi jelzi egy félig a földbe süllyedt márványtáblán a
péceli református temetőben, hogy éppen 20-25 ember sírján állunk. A
magukra hagyott, demens, sokszor pszichiátriai betegségekkel küzdő
öregeket köztemetéssel temették el, külön fejfával kis sírokba, de egy
temetkezési vállalkozó szerint túl sok helyet foglaltak, ezért
felszámolta a parcellájukat, és egy sírba rakott mindenkit. A rokonok
és az ápolónők csak a fejüket kapkodják.
Irma
néni lassan, öregesen szedelőzködött össze, megfésülte a haját,
felkötötte a kendőjét. Nem gyakran járt már ki a péceli Idősek
Otthonából, főként csak akkor – mint most is –, ha egy régi ismerősét
szerette volna meglátogatni a református temetőben. Seres bácsi éppen
egy évvel azelőtt halt meg. Ő is az idősotthonban lakott, nem nagyon
volt hozzátartozója, ezért Irma néni különösen fontosnak tartotta, hogy
néha gyújtson neki egy gyertyát.
Legszívesebben
sétált volna a temetőig, de azok az idők már elmúltak, inkább buszra
ült. A temetőben azért szép nyugodtan felkaptatott az emelkedőn,
egészen a régi ravatalozóig, aminek a tövében, a kerítésig volt az
idősotthon parcellája. Amikor legutóbb itt járt, még egymás mellett
sorakoztak a kis dombok a jobbra-balra dőlő egyen fa fejfákkal, amit
soha senki nem cserélt ki márvány sírtáblákra. Most viszont csak a fű
volt a sírok helyén. Irma néni elsétált oda, ahol – emlékei szerint –
egykor Seres bácsi sírja állt, de annak a helyén, szinte teljesen a
földbe süllyesztve csak egy márványtáblát talált. Annyi volt ráírva,
hogy „Az Ady Endre Szociális Otthon Elhunytjai”. Se egy név, se egy
évszám sehol.
Irma néni nem nagyon értette, mi
történhetett a sírral. Teljesen megzavarodva és kissé ijedten buszozott
vissza az otthonba: a sírok nem szoktak csak úgy eltűnni, vagy
legalábbis nem ilyen gyorsan, néhány évig azért még emlékeztetni
szoktak arra, aki alattuk fekszik. Az otthonban elpanaszolta a
főnővérnek, hogy eltűnt a Seres bácsi sírja. Azt a választ kapta, hogy
dehogy tűnt el, csak nem vette észre. Aztán jó sokáig nem engedték el
többet a temetőbe, azt mondták neki, nincs elég jól a kimenőhöz.
Túl sok helyet foglaltak
Pedig
Irma nénin nem az időskori elbutulás lett úrrá, Seres bácsi sírja
tényleg nincs már a helyén. Helyette, Seres bácsi maradványait, az
idősotthonban 1998 és 2011 között elhunyt és köztemetéssel eltemetett
többi öreg ember maradványaival együtt átrakták egy tömegsírba, amelyen
egyikük neve sem szerepel. Az ember szinte át is lépi a földből alig
kiemelkedő márványtáblát, ami a nyughelyüket jelzi. A rajta lévő
egyetlen felirat még hibás is: ezt a bizonyos idősotthont soha nem
hívták Ady Endre Szociális Otthonnak, a neve egyszerűen Idősek Otthona,
bár tény, hogy az Ady Endre utcában van.
Az otthont közelről
ismerő forrásunk szerint legalább 20-25 ember sírját számolták fel így,
de az áthelyezést végző temetkezési vállalat szerint eddig 14 ember
urnája került csak a sírba. Akiket 2011 óta köztemetéssel temettek az
idősotthonban, mindannyian rögtön a közös sírba kerültek, bármiféle
jelölés nélkül. A jelenlegi szabályozás szerint egyébként egy urnasírba
vagy urnakriptába legfeljebb négy urna helyezhető el.
A
változásról, a korábbi sírok felszámolásáról az otthon vezetői – akik
tudtak arról, hogy mi történt – nem értesítették sem az otthonban
dolgozó nővéreket, sem az elhunytak esetleges hozzátartozóit. A nővérek
csak azt vették észre, hogy most már nem értesítik őket a temetésekről,
amelyekre korábban azért rendszeresen kijártak, és az is feltűnt nekik,
hogy a fel-felbukkanó rokonok keresik a felszántott sírokat.
Seres
bácsi sírjának a nyomában járva először a temetőt fenntartó péceli
református egyházközséggel beszéltem, mint a bácsi egy távoli rokona. A
hölgy, aki felvette a telefont, elmagyarázta, hogy hol van az
idősotthon parcellája.
– Egy márványtábla jelzi, hogy onnan kezdődnek a sírok.
– De akkor nem a márványtábla alá, együtt vannak eltemetve a halottak?
– Az kizárt dolog, az csak egy emléktábla. De érdeklődjön a pontos helyről az Idősek Otthonában!
Így
is tettünk. Meglepő módon az otthonban, elsőre nem tudták, hogy hol
lehet a sír, noha az áthelyezésről a vezetésnek biztosan volt tudomása.
Azt mondták, kérdezzük meg a köztemetéseket végző, az idősotthon
vezetésével egyébként évek óta jó viszonyt ápoló péceli temetkezési
vállalatot. Velük ez a beszélgetés zajlott le:
– Egy
távoli rokonom, Seres Géza sírját kerestem a péceli temetőben, de nem
találtam. Ő a halála előtt az Idősek Otthonában élt, azt mondták, Önök
tudni fogják, hová temették.
– Mikor halt meg?
– 2-3 évvel ezelőtt.
– Ja,
akkor keresse az „Ady Endre Szociális Otthon Elhunytjai” feliratot, ott
lesz. 14 évre visszamenően mindenkit oda raktunk át.
– Egy közös sírba?
– Igen, túl sok helyet foglaltak, ezért összeszedtük őket egy helyre.
Néhány perc múlva az otthonból is visszahívtak. Ők csak annyit mondtak, keressem azt a bizonyos feliratot.
Nincs ebben semmi törvénybe ütköző?
A
péceli intézmény lakóinak többsége súlyosan demens – vagy az
öregségtől, vagy az alkoholizmustól –, esetleg skizofréniás vagy
paranoid tünetekkel küzdő, teljesen kiszolgáltatott öregember. Sokuk
korábban hajléktalan volt, vagy kunyhókban élt Budapest peremén. A nem
hajléktalanok közül is csak kevés olyan lakójuk van, akiket
rendszeresen látogat valamelyik hozzátartozójuk. Ezért aztán, amikor
meghalnak, a többségüket köztemetéssel temetik el, tehát a költségeket
az önkormányzat állja, és ő is rendelkezik a sírhelyek sorsáról.
Egy
urnás sírt alapesetben 10 évente kell újra megváltani, azaz a temettető
legalább 10 évig rendelkezik a sírhellyel. Ha a sír kezelője úgy dönt,
hogy még a használati idő lejárta előtt áthelyezné a maradványokat
máshova, akkor ezt a temető üzemeltetőjével egyeztetve megteheti.
Fejfát, egyéni sírjelet pedig senki nem köteles egy sírra tenni a
törvények szerint, ilyen szempontból tehát teljesen szabályosan
helyezték át a korábban elhunytak urnáit és temetik el az újakat.
Vannak
azért a történetnek jogilag és persze etikailag sokkal kifogásolhatóbb
részei is. Nem valószínű például, hogy a temetkezési vállalat
egyeztetett volna a tömegsír kialakításáról a temető tulajdonosával, a
református egyházzal, hiszen ők többszöri érdeklődésünkre is teljes
értetlenségüket fejezték ki az üggyel kapcsolatban. Sem a jelenlegi,
sem a 2013-ig éveken át Pécelen szolgáló lelkész nem tudott arról, hogy
a felszámolták az idősotthon parcelláját.
A maradványok
áthelyezéséről, illetve a különös köztemetésekről a sírok tulajdonosa,
az önkormányzat sem tudott. „Ha valóban így van, ahogy mondja, az
felháborítónak tartom. Minden embernek kijár a rendes végtisztesség” –
mondta az Indexnek Szöllősi Ferenc polgármester. Szöllősi elmondta,
hogy az önkormányzat csak finanszírozza a köztemetéseket, azaz
megbízást ad a temetések elvégzésére és kifizeti a költségeket, de azt
nem követik nyomon, hogy pontosan mi történik egy ilyen temetésen. „Egy
köztemetésre információim szerint 110-140 ezer forint közötti összeget
költünk” – tette hozzá.
Egy köztemetésnek törvényileg
meghatározott elemei vannak, és ezeket a megszabott ár mind fedezi.
Benne van az árban például a holttest hűtése, szállítása, a sír kiásása
és behantolása is. Mivel a péceli tömegsírnak csak a tetejét, a
márványtáblát kell elmozdítani egy új urna behelyezéséhez, és nem kell
új sírt kiásni, a temetkezési vállalkozó a sírásást is megspórolja,
ahogy a fejfát is. Egy sír kiásásáért egyébként a szolgáltatók 18–41
ezer forint körüli összeget is elkérhetnek akár.
A
holttesteket, illetve urnákat ráadásul nem lehet csak úgy exhumálni,
ehhez a helyi ÁNTSZ engedélye kell. A polgármester nem tud arról, hogy
bárki kapott volna ilyen engedélyt sírnyitásra az elmúlt években. Az
ügyről az ÁNTSZ-t is megkérdeztük, ők későbbre ígértek választ.
Ez így most klassz
„A
temetés hamar meglesz, nem akarom sokáig feleslegesen hűteni, meg azt
sem akarom, hogy sokáig a polcon álljon” – mondta a köztemetéseket
végző temetkezési vállalat vezetője, amikor egy másik álnéven
bejelentkezve egy nemrég az otthonban elhunyt idős, hajléktalan néni
temetésének az időpontjáról érdeklődtem nála. „Lesz majd egy másik
temetés valamikor a jövő héten, és akkor ahhoz fogjuk ezt is
hozzácsapni, előtte vagy utána lesz, hogy ne kelljen kétszer kimenni.
Oda fogjuk tenni az Ady Endre Szociális Otthon feliratú kő alá.”
„Nagy
volt ott az idősotthon parcellájában a gaz, ki-be dőltek a fejfák,
elmosódtak a feliratok, csúnya volt az egész. Nem járt ki senki
gondozni a sírokat. Ezért gondoltam, hogy jó lenne őket összeszedni
egybe. A név meg az évszám elhagyása az egy nagy kérdés volt, de hát ki
faragná azt mindig rá egy márványtáblára? Így viszont van márvány, most
klasszul néz, ki lehet oda járni. És megmondom őszintén, rögtön el is
adtunk három sírhelyet a régiek helyén” – válaszolta, amikor kissé
értetlenkedtem a közös sír koncepcióján.
Ez a bizonyos
temetkezési vállalat egyébként régóta együttműködik az Ady Endre utcai
idősotthonnal, bevett gyakorlat, hogy az idős emberektől előre
beszednek pénzt a temettetésükre. Forrásaink egy olyan temetési
szerződést is mutattak, amelyben egy idős nénivel aláírattatták, hogy
nem kéri majd a saját kórboncolását. Ez ugyanis jóval megnövelné a
hűtés költségeit.
De hová tűnt Bende bácsi pénze?
Nem
mindenkinek sikerült azonban a temetésére fordítania a félretett pénzét
az otthonban. A súlyosan leépült, demens Bende bácsi például 121 ezer
forinttal érkezett az otthonba 2012-ben, ennyit spórolt össze a
nyugdíjából. Az összeget sosem vezették fel arra a kis kartonjára,
amely minden lakónak van, és amelyen a lakók anyagi helyzetét
dokumentálják. A pénz viszont egyszer csak elfogyott, és Bende bácsit
néhány hónapja köztemetéssel a közös sírba tették.
Az otthonban
azonban nemrég több pénzügyi ellenőrzést is tartottak, ekkor előkerült
egyrészt a bizonylat Bende bácsi félretett pénzéről, másrészt az is
kiderült, hogy a járni sem nagyon tudó, beteg öregúr elvileg 60 ezer
forint értékben vásárolt különböző ruhaneműket – például öt törülközőt,
négy köntöst és öt tréningalsót –, és hatvanezerért édességekből is
beraktározott. Nevük elhallgatását kérő forrásaink szerint a számlákon
szereplő ruhák és élelmiszerek soha nem jelentek meg az otthon
raktárkészletében vagy Bende bácsi szobájában.
(A cikkben
szereplő neveket kegyeleti okokból megváltoztattuk. A cikk bevezetője
egy megtörtént esetet dolgoz fel, így derült ki az otthonban több
ápolónővér számára, hogy valami baj van a sírokkal.)
Csonka Anna
Ukrajna. Melyik is volt az? - Csak egy újabb EU-zászló lenne a brüsszeli betonban
