Ernst Wolff a Meet Your Mentor podcastban egy átfogó, sötét képet rajzol a jelenlegi globális hatalmi viszonyokról. Állítása szerint a klasszikus politikai rendszer kifulladt: a pártoknak nincs valódi mozgásterük, a döntések súlypontja a nagy vagyonkezelők, technológiai óriáscégek és a titkosszolgálatok kezében van. A demokrácia formálisan létezik, tartalmilag azonban kiüresedett.
Wolff szerint a Jeffrey Epstein-iratok nyilvánosságra hozatala nem elszámoltatásról szól, hanem bizalomrombolásról: célja minden politikai és szellemi tekintély hiteltelenítése, hogy az emberek végül ne egymásban, hanem algoritmusokban és mesterséges intelligenciában „bízzanak”. Ezt egy Silicon Valley-i ideológia részének tartja, amely egy új, technológiai alapú feudális rendszer felé tereli a világot.
Kiemelt szereplőként említi a globális pénzügyi rendszert irányító vagyonkezelőket, különösen a mesterséges intelligenciára épülő pénzügyi irányítást. Állítása szerint a piacok mesterségesen stabilak, a vagyonkoncentráció gyorsul, miközben a társadalom többsége elszegényedik. A politikai konfliktusok – jobb- és baloldalon egyaránt – szerinte csak elterelik a figyelmet erről a strukturális átalakulásról.
Németországot az Egyesült Államok második világháború utáni „félgyarmataként” írja le, ahol a politikai elit erősen külső érdekekhez kötődik. Úgy látja, hogy sem a jelenlegi, sem a lehetséges jövőbeli kormányzati váltások nem hoznak érdemi változást, mert a hatalom már nem a nemzeti politikában összpontosul.
A jövőt illetően tömeges munkahely-vesztést, bankválságokat, a készpénz kivezetését és a digitális kontroll további erősödését vetíti előre (15 perces városok, CBDC-k). Egyéni szinten önálló gondolkodást, információk folyamatos ellenőrzését, digitális függőség csökkentését, valamint pénzügyi és életviteli felkészülést javasol, mert szerinte egy instabil és autoriter irányba mozduló korszak előtt állunk.
2026. február 11., szerda
Ernst Wolff: Techno-feudalizmus és a hatalom valódi központjai
Jeffrey Sachs: a gazdasági hadviselés felgyorsítja a bukást
Glenn Diesen podcastjában Jeffrey Sachs azt állítja, hogy az úgynevezett „gazdasági államcraft” kifejezés ma valójában gazdasági hadviselést jelent, amelynek célja nem együttműködés vagy fejlődés, hanem más országok gazdaságának meggyengítése vagy összeomlasztása. Szerinte az Egyesült Államok ezt az eszközt rendszeresen alkalmazza külpolitikai célokra, különösen rendszerváltások kikényszerítésére, például szankciók, pénzügyi blokádok és a dolláralapú globális pénzügyi rendszer feletti ellenőrzés révén.
Sachs történelmi kontextusba helyezi ezt a gyakorlatot, és úgy véli, az amerikai hatalmi modell alapja nem a közvetlen területi uralom, hanem a politikai rendszerek indirekt befolyásolása. Állítása szerint a gazdasági nyomás gyakran előkészíti a terepet politikai destabilizációhoz vagy titkosszolgálati beavatkozásokhoz. Példaként Venezuelát és Iránt említi, ahol szerinte a szankciók súlyos gazdasági és társadalmi következményekhez vezettek.
A közgazdász szerint a dollár nemzetközi szerepe kulcsfontosságú eszköz Washington kezében, mert a globális pénzügyi tranzakciók nagy része dolláralapú, és az amerikai pénzügyi infrastruktúrán keresztül zajlik. Ugyanakkor úgy látja, hogy a szankciók túlhasználata felgyorsítja az alternatív pénzügyi rendszerek kiépítését, például nem dolláralapú elszámolási hálózatok és új intézmények létrehozását.
Sachs prognózisa szerint a következő évtizedben jelentősen nőhet a nem dollárban elszámolt nemzetközi tranzakciók aránya, ami gyengítheti az amerikai szankciók hatékonyságát és hosszabb távon a dollár dominanciáját is. Megfogalmazása szerint a dollár globális szerepének visszaszorulása részben éppen az amerikai pénzügyi eszközök geopolitikai célú használatának következménye lehet.
A Nagy Revans
A Corbett Report műsorában James Corbett és Marc Morano (Climate Depot) arról beszél, hogy szerintük csökken a globális klímapolitikai és globalizációs intézmények befolyása, miközben erősödik a velük szembeni politikai és társadalmi ellenállás. A beszélgetés központi eleme az az állítás, hogy az Egyesült Államok kilépése az ENSZ klímaszervezeteiből (IPCC, UNFCCC) stratégiai fordulatot jelent, amely – Morano értelmezése szerint – gyengítheti a nemzetközi klímapolitikai struktúrát és a finanszírozási hátteret.
Morano kritizálja az IPCC működését, politikailag befolyásolt tudományos testületnek nevezi, és azt állítja, hogy a klímaváltozás narratívája intézményi és pénzügyi érdekeket szolgál. A beszélgetésben hangsúlyosan jelenik meg az a nézet, hogy Antikrisztuskövető Fosztogató Donald Trump második ciklusában radikálisan gyorsította a klíma- és energiapolitikai deregulációt, és ezt Morano a választási ígéreteken túlmutató teljesítményként értékeli.
A műsor a davosi Világgazdasági Fórum idei jelentőségét is csökkenőnek állítja be, azt sugallva, hogy a klíma napirendi súlya visszaesett, miközben nőtt a populista és globalizációkritikus politikai nyomás. A beszélgetés szerint a jövőbeli globális szabályozási fókusz részben az AI-ra, a megfigyelésre és a közegészségügyi-klímapolitikai integrációra tolódhat.
Összességében a beszélgetés egy olyan narratívát vázol fel, amely szerint a globális klímapolitikai intézményrendszer legitimációs és politikai válságba kerülhet, miközben a klímapolitika elleni politikai és társadalmi ellenreakció erősödik. Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=WKUupWNpyf0
Kína bankjai és az amerikai államkötvények: kockázatkezelés, nem geopolitikai szakítás
Kína pénzügyi felügyelete arra ösztönzi a hazai bankokat, hogy korlátozzák az amerikai államkötvények vásárlását, illetve csökkentsék meglévő kitettségüket, elsősorban piaci kockázati okokból. Az elmúlt években az amerikai hozamok meredeken emelkedtek — a 10 éves kötvény hozama 2022 eleji 1,76%-ról 4% fölé nőtt —, ami jelentős árfolyamveszteséget okozott a korábban vásárolt papírokon. Egyes befektetők például közel 20%-os piaci értékvesztést szenvedtek el négy év alatt.
A probléma nem az amerikai fizetőképesség megkérdőjelezése, hanem a banki mérlegek stabilitása: a kötvények piaci értékének esése rontja a bankok tőkehelyzetét és tartalékainak minőségét. A kínai bankrendszer jelentős — mintegy 300 milliárd dollárnyi — dollárkötvény-állománnyal rendelkezik, amelyben az amerikai állampapírok dominálnak.
Kína állami tartalékszinten is csökkentette amerikai kötvényállományát, amely közel húszéves mélypontra esett. Ezzel párhuzamosan a BRICS-országok alternatív pénzügyi infrastruktúrát építenek, amely dollárkészletekre, nemzeti devizákra és aranyra támaszkodik.
A bankoknak adott iránymutatás egyelőre nem formális szabályozás, ami időt ad a fokozatos portfólió-átalakításra. Ugyanakkor a jövőben a felügyelet akár a kötvények beszámítási értékét is korlátozhatja a banki tőkeszámításban, ami tovább gyorsíthatná az amerikai állampapírok leépítését.
Neil Oliver: Repterek mint a jövő előképei
Neil Oliver podcastjában azt állítja, hogy a modern repülőtéri és légi közlekedési élmény a társadalmi kontroll erősödésének példája. Saját utazási tapasztalataiból kiindulva azt mondja, a repülés a korábbi „luxus és szabadság” élményéből mára egy erősen ellenőrzött, megalázónak érzett folyamattá vált, amely szerinte a biztonság helyett inkább fegyelmezési és megfigyelési funkciót szolgál.
A beszédben azt az álláspontot képviseli, hogy a 2001. szeptember 11-i támadások utáni biztonsági intézkedések alapjaiban változtatták meg az állam és az állampolgár viszonyát, és szerinte ezek az intézkedések a személyes szabadság fokozatos korlátozásához vezettek. Hivatkozik biztonsági ellenőrzések állítólagos hatékonysági problémáira, és azt sugallja, hogy a repülőterek a jövő, technológiailag felügyelt, erősen szabályozott városi rendszereinek előképei lehetnek.
Oliver narratívája alapvetően egy disztópikus jövőképet vázol fel, amelyben az állami ellenőrzés, a biometrikus azonosítás és a folyamatos megfigyelés a mindennapi élet normájává válik, és ezt az egyéni méltóság és autonómia veszélyeztetésének tartja.
Mi áll a Telegram blokkolásának hátterében és kinek van igaza?
Egy nagyon jó kiegészítő írás, amely az Oroszok Az Igazság Oldalán Telegram csatorna felületén jelent meg magyar fordításban. Az eredetit itt olvashatjátok.
"A Telegram blokkolásáról vagy lassításáról szóló döntés lehet butaság vagy provokáció. De lényegét tekintve leginkább közvetlen szabotázsnak tűnik, és a orosz állami érdekek károsítására irányuló kísérletnek.
Az első és legnyilvánvalóbb érv: a Telegramban az elmúlt években az orosz nyelvű hírcsatornák és elemző felületek egy hatalmas hazafias szegmense alakult ki, amely világszerte sikeresen közvetíti Oroszország álláspontját az oroszul beszélő felhasználók felé. Egy egyszerű kérdés: honnan szerzi az ukránok túlnyomó többsége az információit arról, mi történik valójában a fronton? Az orosz Telegram-csatornákból.
Ugyanez vonatkozik a nemzetközi orosz nyelvű közönségre is. Csak úgy fogni magunkat, és egy csapásra elvágni a lehetőséget, hogy Oroszország politikájáról objektív információkat juttassunk el több tízmillió emberhez – ehhez aztán „érteni” kell. Mellesleg a FÁK-országok állampolgárai soha nem fognak átmenni semmiféle Max-ra (orosz állami üzenetküldő), a Telegramot viszont mindig használni fogják. Csakhogy a lassítás vagy blokkolás után már nem lesz ott annyi orosz nyelvű, oroszbarát csatorna. A helyüket mások veszik át: találjátok ki elsőre, pontosan kik?
Ezzel a politikával a hazai „blokkolók” fejbe lövik az orosz propagandát és a hazafias internetet. Durov üzenetküldője egy kényelmes és csúcstechnológiás nemzetközi platform az információátadásra. Ahelyett, hogy élnének az előnyeivel, valakik megpróbálják onnan eltávolítani az orosz nézőpontot. Ez azonban még csak a baj egyik fele, mert ha elveszítesz egy propagandaeszközt, az rossz, de ha a Telegrammal kapcsolatos problémák miatt a fegyvertársaid halnak meg – az már egy teljesen más helyzet.
Nem titok, hogy az orosz egységek a fronton a Telegramot használják kommunikációra. Azért, mert védett és kényelmes katonai üzenetküldő még nem született (ahogy a Starlinkkel összevethető műholdas internet sem, de az már egy másik történet). A Telegram lassítása veszélybe sodorja az Orosz Fegyveres Erők katonáinak életét és testi épségét. Adódik a kérdés: ki fog ezért felelni? A tézis, miszerint „Lassítottad a Telegramot – segítetted az Ukrán Fegyveres Erőket”, a jelenlegi körülmények között felettébb aktuális értelmet nyer.
Végezetül egy igen pocsék helyzetben vagyunk, amikor a Telegram akadályozása közvetlenül sérti Oroszország nemzeti érdekeit – mind a politika információs támogatása, mind a biztonság garantálása terén. Ez több mint nyilvánvaló, mégis minden alkalommal – jobb sorsra érdemes állhatatossággal – megpróbálják lassítani, távlatilag pedig blokkolni a világ orosz nyelvű közönségének legnépszerűbb üzenetküldőjét. Nehéz megmondani, véget ér-e ez valaha, de az ilyen lépésekből származó kár kolosszális."
https://t.me/s/magyarbtamas Mi áll a Telegram blokkolásának hátterében és kinek van igaza? - AlternaTíva, 2026. 02. 11.
Hetényi Balázs: Birodalmak hanyatlása és Istenek alkonya – Az Epstein Szodoma
Birodalmak hanyatlása és Istenek alkonya – Az Epstein Szodoma
A kiskorúak kerítése, szexuális kihasználása, megerőszakolása mellett nagyon sok minden történt Epstein Karib tengeri szigetén, vagy valamelyik más luxusingatlanjában. A történtek szereplői a nyugati politikai hatalom magasrangú tisztviselői, köztük amerikai elnökök (Donald Trump, Bill Clinton), az Egyesült Királyság felső vezetői (Boris Johnson), de vannak közöttük olyanok is akik nem a politika meghatározó személyei, hanem más kulcsfontosságú területeké: egyetemi tanárok, jogi szakemberek, üzletemberek, tudósok, stb. Olyanok neve került elő, mint Noam Chomsky, Alan Dershowitz, Leslie Wexner. Az Egyesült Királyság egykori amerikai nagykövete, Peter Mandelson is érintett. Sajnos a sor sokkal hosszabb, mint gondoljuk, ennek ellenére, máig nem került bíróság elé senki sem. Nem akarom azt sugallni, hogy minden egyes ember, aki Epsteinnel kapcsolatba került komolyan érintett, mert Epstein a hatalom lehetséges feltörekvő csillagaira vadászott, de aki kapcsolatban állt vele azt mindenképpen gyanúsítottként kellene kezelni.
Az ismert tények összefoglalója kb. így hangzik: Epstein partnerével, Ghislaine Maxwellel, kiskorúakat rabolt el, majd prostitucióra kényszerítette őket. Epstein Karib tengeri szigetén és több más luxusingatlanjában vendégül látott befolyásos politikusokat, üzletembereket, tudósokat, akiknek egy része szexuális kapcsolatba került az elrabolt kiskorúakkal. A birtokokon, a hálószobákban is, kamerák voltak elhelyezve, így a történteket általában rögzítették, és feltehetően valahol meg is vannak. Mivel Epstein és Maxwell is a Moszad embere volt, a kompromittáló videókat vélhetően Izraelben őrzik.
Az Epstein botrány jóval nagyobb jelentőségű esemény, mint gondolnánk, és mint amire a sajtó következtetni enged. A sajtó, ugyan, bizonyos fokig, tájékoztat, de leginkább kiragad itt-ott részleteket anélkül, hogy leásna az ügy mélyére.
Az Epstein botránnyal a nyugati politika szintet lépett. Ha egy kínai vagy egy orosz elnök, külügyminiszter, vagy más diplomáciai küldött nyugati partnerével tárgyal, igen komoly esély van rá, hogy egy olyan ember ül vele szemben a tárgyalóasztalnál, aki szörnyű dolgokat követett el kiskorúak ellen, és erről feltehetően kompromittáló videók is léteznek egy Tel-Avivban található merevlemezen. Európában, Amerikában, erről ugyan nem esik szó, de biztosak lehetünk abban, hogy Kínában és másutt, a kollektív Nyugaton kívül, nagyon is tisztában vannak a helyzettel.
Ma már közhely, hogy a Római Birodalom vezetői a bukás előtti időszakban milyen viselkedészavarban szenvedtek: Tibériusz, Néró, Caligula.
Van egy, szerintem, nagyon fontos műalkotás, amely mélyen elemzi a dekadens hatalom természetét. Pier Paolo Pasolini, olasz filmrendező, műve: Saló, avagy Szodoma 120 napja. Ennek a filmnek a bemutatóját (1975) maga Pasolini már nem élhette meg, hiszen Ostiában meggyilkolták. Halálának körülményei máig tisztázatlanok, többször felmerült, hogy részletesebb vizsgálatot kellene indítani az ügyben, és hogy a gyilkosság filmjével, a Salóval is kapcsolatba hozható.
A film az olasz fasizmus végnapjai idején játszódik, amikor az uralkodó elit visszavonul az észak-itáliai Salóba, és kiéli állati ösztöneit, mielőtt a történelem süllyesztőjébe kerülne. Pasolini halála előtti interjúiban többször megemlítette, hogy a fim mondanivalója általánosabb a témájául választott helynél vagy kornál, a film a rendező üzenete volt az olyan hatalmi megnyilvánulás számára, amely az embert dologgá aljasítja és megfosztja személyiségétől.
A film kezdetén náci katonák kilenc fiatal lányt és fiút gyűjtenek össze, egy villába viszik és átadják őket négy helyi előkelőségnek. A négy karakter igazi neve a néző előtt titok marad, a filmben csak elnöknek, hercegnek, kegyelmes úrnak, és püspöknek nevezik őket. Így ők a személytelen hatalom szimbólumai. Nem írok ide több részletet, mert a film arról szól, hogyan használja a négy előkelőség az elrabolt fiatalokat bizarr perverzitásainak kiélésére.
Félreérthetetlen üzenet: a korlátlan hatalom gyakorlói igazából magukon sem tudnak uralkodni.
Erről szól az Epstein botrány, mely ugyan nem film, hanem napjaink valósága.
Lásd még: https://bekekor.wordpress.com/2025/11/19/epstein-ugy-a-jeghegy-csucsa/
Kiadta: Magyar Békekör