Ha nem a valóságban történne, kiváló burleszk lenne Merkel politikája

Angela Merkel egy év alatt több mint egymillió észak-afrikai és közel-keleti migránst engedett be Európába, hogy a német vállalatok olcsó munkaerőhöz jussanak, az öreg kontinens pedig a tolerancia és multikulturalizmus bástyájává váljon. A kancellár álma azonban rémálommá válik: az egymillió menekült tekintélyes része analfabéta, antiszemita, és Berlin utcáin nőket erőszakolnak.

Angela Merkel német kancellár szombaton arra szólította fel a német állampolgárokat, hogy továbbra is maradjanak éberek és küzdjenek az antiszemitizmus ellen, különösen azon fiatalok körében, akik olyan országból érkeznek, ahol “az Iszlám által terjesztett gyűlölet és anti-szemitizmus” széles körben elterjedt. Merkel nyilatkozatából kiderült, hogy a menekült fiatalok körében általánosan elterjedt az antiszemitizmus, és azokban az iskolákban, illetve nyilvános rendezvényeken, ahol a menekült fiatalok gyakran megfordulnak, a zsidók rendszeresen válnak verbális vagy fizikai erőszak áldozatává. Közel-keleti országokból érkezők oktatásában érintett tanárok gyakran jelzik, hogy a menekülthullámmal érkező fiatalok gondolkodásába mélyen beágyazódott az antiszemitizmus, és zsidó származású tanárok verbális – gyakran fizikai – erőszaknak vannak kitéve részükről. Ez a jelenség olyannyira egyértelmű és általánosan elterjedt, hogy a kancellár is fel kellett szólaljon miatta:

“Megpróbálhatjuk észérvekkel meggyőzni őket újra és újra, de emellett egyértelművé kell tenni: az antiszemitizmusnak nincs helye a társadalmunkban. Egyértelművé kell tenni ennek határait.”

Josef Schuster, Németország központi zsidó tanácsának elnöke novemberben arra hívta fel a politikusok figyelmét, hogy tarthatatlan állapotokat idézhet elő, ha az ország továbbra is beengedi az egyre nagyobb számban érkező menekülteket, mert ezek az emberek olyan országokból érkeznek, ahol az “Izraellel szembeni ellenséges érzületek és antiszemitizmus” a hétköznapok részét képezi és általánosan elfogadott gondolkodásmód. Szombaton Merkel is elismerte, hogy a menekültek körében “az antiszemitizmus sokkal elterjedtebb, mint azt korábban gondolták”.

Mint kiderült, az olcsó munkaerőben, GDP-növekedésben és multikulturalizmusban érdekelt német vezető elfelejtette, hogy nem a közel-keleti országok makrogazdasági statisztikáját importálja Európába, hanem élő embereket, akik magukkal hozzák saját múltjukat, élettapasztalataikat, kultúrájukat. Az európai kultúrát és gondolkodásmódot eszük ágában nincs átvenni. Integrálódni soha nem fognak, mert a befogadó ország normáit alsóbbrendűnek tartják – éppen a zsidók társadalomban betöltött szerepe miatt. Miközben egy átlagos német szélsőjobboldali fiatal legfeljebb összeesküvés-elméletek és ideológiák mentén lehet antiszemita, a menekültek egy részének esetében a családi emlékezet részét képezi a zsidók elleni fegyveres harc. Az izraeli katonák által meggyilkolt rokonok emlékét pedig a tolerancia bajnokainak kedvéért sem fogják elfelejteni. Épp ellenkezőleg: ez akadályozza őket abban, hogy integrálódjanak. Ha a menekültek azt látják, hogy “Merkel a zsidók oldalán áll” (ehhez bőven elég indok, ha elítéli az antiszemitizmust), az nekik egyet jelent azzal, hogy Merkel az ellenség oldalán áll. Az ellenséghez pedig nem integrálódnak, mert az behódolás, amiért Allah keményebb büntetést szab, mint a német kancellár a nem-integrálódásért.

Merkel szombati nyilatkozatából kiderült, hogy a bevándorlást támogató politikusok nem számoltak ezzel a problémával. Ők komolyan meglepődtek. Ahogy akkor is meglepődtek, mikor kiderült, hogy a menekültek többsége a vállalataik számára – munkaerőként – használhatatlan. Január elején Ilse Aigner, Bajorország gazdasági minisztere a Rheinischer Postnak nyilatkozva kijelentette, hogy az utóbbi nagy bevándorlási hullám során egyértelművé vált; a menekültek 90%-a nem rendelkezik megfelelő képességekkel ahhoz, hogy integrálható legyen a német munkaerőpiacra. Aigner szintén az Európai Unió külső határainak védelmét sürgette, ugyanis az a több millió ember, aki megindult Európa felé, az európai gazdaság számára – mint munkaerő – értéktelen, nagy valószínűséggel csak a kiadásokat fogja növelni, tovább fokozván a szociális háló leterheltségét. Ez már a második vágyálom – a multikulturalizmus után -, ami a gyakorlatban működésképtelennek bizonyult.

Évtizedek és euró milliárdok mentek arra, hogy a német fiatalok fejébe belevéssék: “az antiszemitizmus rossz dolog”. A kidobott évtizedek és euró milliárdok után pedig beengednek néhány millió antiszemita arabot Európába – amivel Angela Merkel gyakorlatilag újratöltötte a németországi antiszemitizmust.

A harmadik lázálom legalább ennyire abszurd: évtizedek, és euró milliárdok mentek el arra, hogy a német fiatalok fejébe belevéssék: “a nő egyenjogú, a nőnek nem elsődleges feladata a gyermekvállalás, és mindent megtehet, amit egy férfi is megtehet.” Mígnem jött Angela Merkel, és beengedett Európába néhány millió arabot – akik szerint étkezéskor a nő nem ülhet egy asztalnál a férfiakkal, nem vezethet autót, nem hordhat olyan ruhát, amiből a szemöldökénél több kilátszik, nem szólalhat, amikor a férfiak társalognak, azt pedig végképp abszurd dolognak tartják, hogy Európában nők nem csak munkát vállalhatnak, de akár vállalatvezetők, politikusok is lehetnek.

A multikulturalizmus építőköveként nem váltak be a menekültek. Mint kiderült, a német vállalatok sem jutnak velük olcsó munkaerőhöz. A végső katasztrófa akkor következett be, amikor kiderült; nem csak az antiszemitizmust és írástudatlanságot, de a primitív törzsi kultúrákból ismert nőszerzési gyakorlatot is sikerült importálni Európába.

A migrációs válság velejárói miatt mostanra számos európai ország kényszerült arra, hogy elkezdjen olyan kurzusokat indítani, melynek keretében elmagyarázzák a menekülteknek – már azoknak, akik önként megjelennek a tanfolyamon -, hogy Európában a nőket milyen jogok illetik meg, és mit nem szabad megtenniük egy nővel. Többek között eritreai menekültek beszámolói hívták fel a figyelmet arra: az ő országukban, ha egy férfi asszonyt akar szerezni, megfog egy nőt a nyílt utcán, azt tesz vele, amit akar, és emiatt a rendőrök nem fogják megbüntetni, mert ez bevett gyakorlat.

Hogyan fogják nekik megtanítani, hogy Európában ezért a gyakorlatért büntet a rendőr, ha nyilvánvalóan nem büntet?

Német rendőrök beszámolóiból kiderült; felsőbb utasítás van érvényben arra vonatkozóan, hogy a migránsok ellen nem alkalmazhatnak erőt, mert egy egyszerű igazoltatás is rasszizmusból elkövetett testi sértésnek minősülhet.

A Deutsche Welle beszámol arról, hogy az újévi ünnepségek idején Észak-Rajna-Vesztfália területén összesen 1076 bűncselekményt követtek el migránsok. Ennek többsége Kölnben, Düsseldorfban és Bielefeldben történt. Kölnben a nyílt utcán történt több mint 300 csoportosan elkövetett szexuális zaklatás, egyetlen éjszaka alatt. Bielefeld területén egy ötszáz arab férfiból álló csoport berontott egy szórakozóhelyre, ahol több nőt megerőszakoltak (csoportosan).

A feminista mozgalmak, jogvédő szervezetek – mi több, maga Angela Merkel – több mint egy hétig nem kommentálták a történteket. Később a liberális sajtó egy különösen ügyetlen manőverre váltott, melynek részeként tényszerűen, röviden beszámolnak a migránsok által elkövetett nemi erőszakról, ellenben címlapon sajnálják tovább a migránsokat: olyan történetek keretén belül, miszerint a Közel-Keletről érkező nőket európai rendőrök erőszakolják meg. Az európai lakosságot érintő problémákkal szemben eközben totális érzéketlenséget mutatnak.

A bevándorlás nyilvánvalóan nem vált be, se egy ideológia önigazolásaként, se gazdasági megoldásként: primitív törzsi kultúrák szokásait ápoló ösztönlények százezrei és egy polgári társadalom összeengedéséből nem lesz multikulturális társadalom, analfabéták százezreitől pedig GDP-növekedés nem várható. Mint kiderült, Európa a női egyenjogúságot mint vívmányt is önként számolja fel a migránsok beengedésével. Visszafelé haladunk a civilizációvá válás lépcsőfokain – épp a dzsungel törvényét importáljuk a polgári Európába. Ha Angela Merkel politikája és annak összes következménye egy kitalált történet lenne, kiváló burleszk lenne. Sajnos nem az. Felelőtlen, a valóságot ablakon és statisztikán át szemlélő ideológusok 500 millió európai állampolgár életével játszanak.


http://www.hidfo.ru/2016/01/ha-nem-a-valosagban-tortenne-kivalo-burleszk-lenne-merkel-politikaja/

Két lehetőség van: a terroristák vagy a kormány

A Magyar Békekör szervezésében beszélt szombaton az Iszlám Állam jelenlegi helyzetéről Joul Bchara, a magyarországi Fórum Szíriáért Egyesület elnöke. Szó esett amerikaiakról, oroszokról, migránsokról. Bchara testvérét valamelyik szíriai lázadócsoport aknája ölte meg, ezután döntött úgy, hogy családját is Magyarországra hozza.

A férfi – civilben építészmérnök – vázolta a szíriai helyzetet; ő egyébként egy kéthetes „kiruccanás” után január elején tért vissza Magyarországra, így aránylag friss helyi információkkal is rendelkezik.

Így tündökölt az IÁ

Emlékeztetett: bár az Iszlám Állam (akkori nevén Iszlamista Egyesítő Front) Irakban már 2006-ban is jelen volt, a szír polgárháborúban csak 2013 áprilisában tűnt fel, amikor elfoglalta mostani központját, az észak-szíriai Rakkát.

„Jelenleg ENSZ-becslések szerint 200 ezer harcosuk van Szíriában és Irakban összesen, ”ebből legalább 22 ezren külföldiek. Szíriában ők a domináns terrorszervezet, valamint az an-Núszra Front, az al-Kaida szíriai szárnya és rengeteg kis lázadószervezet van jelen még rajtuk kívül.

2015-ben, amikor a legerősebbek voltak, Irak 30, Szíria 40 százaléka az IÁ kezében volt.

„Egy ujjal sem értek az IÁ-hoz, amíg nem támadtak a kurdokra”

Amint azonban 2014-ben Erbílre támadtak, azaz „nem fogadtak szót a kreálóiknak, és észak-iraki területeket akartak elfoglalni, augusztustól az USA és szövetségesei is bombázni kezdték”– vélekedett Bchara.

Mint mondta, „ez jó volt az arab világ megosztására és jó volt a vallási szempontból szélsőséges arab államoknak”.

Az IÁ másik problémás lépése volt, hogy megölte Líbiában az amerikai nagykövetet, aki korábban a líbiai fegyverek Szíriába csempészésében volt nagy szerepe – állította nemzetközi forrásokra hivatkozva a férfi. Ennek kapcsán egy titkos megállapodást emlegetett a szíriai lázadók, az USA és Törökország között arról, hogy a török határon segítik a lázadók – terroristák – utánpótlását Aszad megbuktatása céljából, ami „szolgálja az amerikai tervet az arab világ további bomlasztásában”.

A nyugatnak nem ment, Putyinnak igen

Ugyanakkor Bchara szerint a bombázásokkal a nyugatiak nem értek el áttörést. Ezt látva egy évvel később az Aszad-barát orosz kormány is bekapcsolódott 2015. szeptember végén, több ezer légitámadást hajtva végre.

Mint mondta, 60 százalékban az IÁ, 40 százalékban más célpontok, többek között az an-Núszra Front ellen.

„Az IÁ az orosz beavatkozás következtében három hónap alatt elvesztette szíriai területe egynegyedét.”

Kiszorult Aleppó és Damaszkusz környékéről és még számos más területről, Aszad hadserege így már alig 60 kilométerre áll Rakka megye határától. Irakban a síita milicisták a kormánnyal karöltve támadják szárazföldön a terroristákat, így azok itt is jó 35 százalékos területveszteséget könyvelhettek el.

A Nyugat ezt látva úgy döntött Bchara szavai szerint, hogy „nekik is kell mutatniuk valamit”, és ők is keményebben bombázni kezdték az IÁ-t.

A férfi így meggyőződéssel állította:

„Ha így folytatódnak a támadások a terroristák ellen, annak meglesz az eredménye.”
Egy kis ellenzékekézés

A békekötés kapcsán azonban szkeptikus volt: hiába lenne január 25-én esedékes a genfi békekonferencia újabb állomása, a lázadók civakodása miatt ez is napokat tolódhat. Mint mondta, Szíriában nincs mérsékelt ellenzék: jelenleg az IÁ a „legerősebb felekezet”, a lázadók körében még azok is csak csendben kritizálják, akik a világi állam hívei lennének. Ami az USA által kiképzett mérsékelt lázadókat illeti: 2 év toborzás és tréning után alig négyen akadtak, akik nem szöktek át fegyverestül az an-Núszrához a török–szír határon – példálózott.

Így Bchara kimondta a fatvát: „Van a fegyveres ellenzék és van a kormány – tessék választani.”

A férfi közvetlen tapasztalatairól is beszámolt a migránskérdés kapcsán. Elmondta, hogy családját – kettős állampolgár gyerekeit és feleségét – is Magyarországra hozta, hiába éltek Homsz környékén viszonylagos biztonságban. Azt követően döntött így, hogy testvérével egy lázadócsoport aknája végzett, amikor épp asztalosműhelyébe tartott – egyébként ez mindennapos esemény arrafelé. Az EU-szankciók miatt nagyon nehéz bejutni az országba: a 4 órás Budapest–Damaszkusz repülőút helyett előbb Kairóba, onnan pedig Bejrútba kell eljutni, ahonnan csak taxival közelíthető meg a szír főváros. Az efféle szankciók azonban csak a szegény embereknek ártanak – mondta Bchara.

Nyomor és tízszeres árak

Arról is beszélt, hogy nem véletlenül örül a lakosság nagy része a terroristákra mért csapásoknak: elegük van a háborúból, és abból, hogy még a kormány által uralt területeken is jó tízszeresére nőttek az árak, és az iskolák és kórházak is romokban állnak. Ez magyarázza a migrációs válságot is, amit Európa is megtapasztalhatott.

Ha Szíria kérdését – és egy másik közel-keleti válsággócot, az arab–izraeli problémát – nem oldjuk meg, nem lesz béke a térségben – hangoztatta.

Kérdésre elismerte: az IÁ és más terrorszervezetek nyilván kihasználják a migrációt, és a területéről menekülők között elrejti a saját embereit is, ezért – bár nem szabad minden migránst potenciális terroristaként kezelni – de „ébernek kell lennie mind a magyar, mind az európai titkosszolgálatoknak a menekültként beszivárgó terroristák miatt, és együtt kell működniük egymással”.

Ahogy a muszlim országoknak sem szabadna nyitva hagyni szíriai határukat, hogy ki-be sétálgathassanak a terroristák és az utánpótlásuk – húzta alá Bchara, aki szerint Törökország éppen hogy érdekelt a terrorszervezet létében, hiszen nyomott áron kap tőlük olajat, de Jordániának és az öbölállamoknak sem érdekük leszámolni velük.

Így mennének haza a migránsok

Ráadásul ehhez az kéne, hogy Nyugaton ne a naponta változó nevű, komolytalan lázadócsoportokat tekintsék partnernek, hanem a törvényesen megválasztott Aszad-kormányt – mondta a férfi, aki szerint a magyar kormány részéről már lát jeleket arra, hogy talán megtörténik a diplomáciai kapcsolatfelvétel.

Emellett pedig – mivel a hosszú polgárháború alatt szinte teljesen megsemmisült az infrastruktúra és elfogytak a források – külföldi pénzre is szükség lenne az újjáépítéshez; akkor az Európába menekült szír migránsok is inkább döntenének a hazatérés mellett, mint így.
(MNO)

Bal-Rad komm: Amint azt már a héten láthattuk, a terroristáktól megtisztított térségbe visszatérnek az onnan elmenekült lakosok. Nyilvánvaló, hogy az “orosz megoldás” a célravezető Szíriában és Irakban. Csakhogy elmondható: a tömeges-áradatszerű-migráció nem csak ebből a két országból ered. És korántsem biztos, hogy CSAK az IÁ az okozója!

“…aki szerint a magyar kormány részéről már lát jeleket arra, hogy talán megtörténik a diplomáciai kapcsolatfelvétel…”

-Ez bizony üdvös lenne! Praktikus okokból is. Látva a Szíriából érkező képi anyagokat-azt az iszonyatos mértékű pusztítást-arra is kell gondolni, hogy Szíriát újból fel kell építeni!

Gondoljunk a Jugoszláv háború utáni helyreállításokra.

Tőlünk bombázta a NATO Jogoszláviát, a görögök meg kaszáltak az újjáépítésben. Mi meg a szemünket törölgettük. Még a kalasnyikovok árát sem sikerült bevasalnunk.

Szakad a cérna Calaisnál

Miután a francia hatóságok megkezdték eldózerolni a “Dzsumbujt” Calaisnál-hogy KONTÉNERVÁROSBA KÖLTÖZTETHESSÉK A TÁBORLAKÓKAT-bevándorláspárti tüntetés volt a sátortábornál, amit rendőrök biztosítottak. A tüntetés után viszont kitörtek a táborból a migránsok és ekkor indultak meg a kikötő felé.

Több száz egyedből álló migránshorda rohamozta meg a kikötőt Calaisban. Így akartak átjutni Franciaországból a brit szigetre.

Áttörték a kikötő kerítését, és nagyjából kétszázan másznak át rajta. A bevadult banda egy brit kompra akartak feljutni, a hatóságok közlése szerint ez ötven hordatagnak sikerült is.

De amúgy zajlik az élet a városban is! A helyiek szép lassan kezdenek beleunni a fertelmes agresszív horda garázdálkodásaiba, és már hajlandóak arra, hogy maguk vágjanak rendet saját portájukon.

http://www.balrad.com/2016/01/24/szakad-a-cerna-calaisnal/

Szíria

Deir ez Zor-Szíria Sztálingrádja. Az Eufrátesz parti városban a dzsihadista hóhérbandák ellen utcáról-utcára, házról-házra, helységről-helységre dúlnak a harcok.

A martalócok keményen tartják magukat, hiszen tisztában vannak vele: gyengeségük jutalma az azonnali pusztulásuk. De a kormánycsapatok is tudják: a város halála, ha a fenevadak uralják továbbra is.

Siiták, szunniták, alawiták, ortodox keresztények együtt harcolnak Deir ez Zorban a banditák ellen.

Damaszkusz alatt ismét komolyat fogtak a kormányerők. a hadserek 416. lövészezrede foglyul ejtette a”Dzshebhat An-Nusra” bűnbanda helyi potentátját, a szaudi keltezésű Abu al-Dusiri latorvezért, és a “Jaish al-Islam” martalóchorda Jordániába kiellett Abu al-Yaman Al-Urdun névre hallgató bandafőnökét. A vezéreiket vesztett martalócbandák maradékai a hírre világgá szaladtak.

Latakia tartományban a szír kormányerők az utolsó bűntanyák felszámolására készül. A török határ túloldaláról a szultáni sereg csüggedten nézte tegnap késő délután, ahogyan a kormánycsapatok elvágják tőlük a szír oldalon a Jabal Al-Turkmen és Jabal al-Akrad vonulatait, ahol oly sok általuk eddig bátorított “mérsékelt” pribékbanda került most igencsak kilátástalan helyzetbe.

A jó fülűek hallhatták, a jó szeműek pedig láthatták, hogy a határtól alig három kilométerre lévő Rabia faluban fészkelő patronáltjaikat kiirtják a szír hadsereg egységei.

A latormentesített Salmába bejutottak az újságírók! Romok és romok.

Aleppo tartományi fővárosnál ma kora reggel végveszélybe kerültek az ISIS-latrok. A szírek “Tigris” egysége ugyanis Aleppotól keletre váratlanul támadásba lendülve, több mint háromszáz sátánfajzattal végezve egy katlant alakított ki, amelyből a jelek szerint nincs menekvésük. A szír légierő teljesen a földhöz lapítja hajnal óta a nyomorult férgeket.

Ha pedig a “Tigrisek” művelete sikerül, és a Kuveyris légibázis körül megtakarítják a terepet a dzsihadistáktól, akkor bizony Raqqa végveszélybe kerül, és…-a többibe bele sem mernek gondolni!

http://www.balrad.com/2016/01/24/sziria-44/

Már a korrupció elleni pénzeket is elcsalták Magyarországon?

Fennáll a gyanú, hogy a magyar ellenőrök megcsapolták a közbeszerzések szabályosságának kontrolljára adott uniós pénzeket – állítja az Európai Csalás Elleni Hivatal.

Polt Péter legfőbb ügyész tud, Tállai András nemzetgazdasági államtitkár viszont nem tud arról a nyomozásról, amelyet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bűnügyi Főigazgatóságának központi nyomozó főosztálya folytat. Ez azért is különös, mert a NAV Tállai fennhatósága tartozik, ráadásul az ügy sem éppen hétköznapi. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálata alapján korrupciós gyanú merült fel, éspedig a magyar pénzosztó apparátus csúcsaira vezető szálakkal. E szerint még a Brüsszel által a közbeszerzések ellenőrzésére adott pénzeket is megcsapolták. Az uniós forrásokat menedzselő csúcsszervnek, az egykori Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek dolgozó tanácsadó konzorcium alvállalkozói körében az OLAF fiktív számlákra, készpénzes kifizetésekre bukkant.

A legfőbb ügyész és az államtitkár tudásbéli különbsége a két potentát hivatalos válaszából derült ki, amelyet Jávor Benedek írásos kérdésére adtak. Az európai parlamenti képviselő azt firtatta, hogy az OLAF megkeresésére mozgásba lendültek-e a magyar hatóságok, nyomoznak-e az NFÜ és a 2013 Quality Control konzorcium közötti szerződés ügyében. A fejlesztési ügynökség egyik, éppen a közbeszerzések szabályossága felett őrködő főosztályának 960 millió forintos tanácsadói szerződéséről van szó, amelyet később még meg is toldottak. A megállapodással a főosztály külső segítséget vett igénybe, lényegében az ellenőrző kapacitását bővítette, hogy hatékonyabban szűrhesse ki a közbeszerzésekkel kapcsolatos szabálytalanságokat. Ez egybeesik az unió elvárásával, és Brüsszel a szakértői segítség költségének 85 százalékát finanszírozta is.

Csakhogy vette a fáradságot az OLAF, és helyszíni vizsgálatot végzett. Ennek során felmerült a gyanú, hogy a brüsszeli pénz egy része nem a közbeszerzések ellenőrzésére ment el. Sőt olyan súlyosnak találta a szabálytalanságokat, hogy a négyéves kutakodását záró jelentésében „százszázalékos korrekciót” javasolt, ami a teljes támogatási összeg, csaknem 2,4 milliárd forint visszafizetését jelenti. Az OLAF ugyanis három szerződést vizsgált meg, a már említett 960 milliós mellett a konzorciummal 2013 júliusában kötött újabb, 256 milliós, illetve az NFÜ, valamint a CEU Tender Kft.–Nagy és Pál Ügyvédi Iroda duóval kötött hasonló, több mint egymilliárdos ügyletét is. Az utóbbiakat az OLAF szabálytalannak ítélte, konkrét megállapításokat azonban ezek ügyében nem tett.

Az OLAF maga nem járhat el a tagországokban, csupán tájékoztatja az illetékes hatóságokat, és azok dönthetik el, hogy elrendelnek-e nyomozást, vagy sem. A szerződések kapcsán előadott brüsszeli gyanú ezúttal felkeltette a magyar hatóságok érdeklődését. Még akkor is, ha Jávor kérdésére Tállai azt közölte, hogy a „NAV hatáskörébe tartozó bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt nyomozás nincs folyamatban”. Polt válasza szerint költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt a Fővárosi Főügyészség még tavaly júliusban elrendelte a kutakodást, az ügy nyomozati szakaszban van. Az OLAF bűnlajstromában az adócsalás mellett hűtlen kezelés, vesztegetés, csődbűncselekmény, magánokirat-hamisítás, vesztegetés és passzív korrupció is szerepel.

Az OLAF-nak feltűnt, hogy bár a tanácsadó konzorcium elég népes csapatból állt össze – tagjai a Dezső és Társa Kft., a Dr. Kardkovács és Társai Ügyvédi Iroda, a CEU Tender Kft., az Okean Kft. és a Vépterv Kft. voltak –, a feladat teljesítéséhez mégis alvállalkozókat vett igénybe. A közbeszerzési törvény szerint a teljesítésben 10 százaléknál nagyobb arányban részt vevőket már az ajánlatban meg kell jelölni. Megnevezett alvállalkozó azonban nem szerepelt a nyertes pályázatban, a Drehor Kft. szolgálatait mégis összesen csaknem 166 millió erejéig vették igénybe, ami a teljes szerződéses summa 17 százaléka. Ráadásul a Drehor maga is bevont alvállalkozót, a Bartus Consulting Kft.-t, amelynek 66 milliós értékben adott át tanácsadói órákat.

Az eredetileg építőipari cégként alakult Drehor az ügylet kezdetén nem rendelkezett közbeszerzési referenciával, igaz, volt hozzáértő alkalmazottja – történetesen a megrendelő NFÜ-főosztály korábbi helyettes vezetője. A tenderindítás idején, 2011-ben alapított Bartus Kft. az előélete alapján szintén nem dúskált közbeszerzési tapasztalatokban. A súlyos gyanú akkor ébredt az OLAF vizsgálóiban, amikor azt találták, hogy a Drehor készpénzben fizetett a Bartus Kft.-nek – mégpedig a vállalkozások számára a törvényben megengedett havi 1,5 millió forintnál nagyobb tételeket. Fiktív számlázás is történhetett, legalábbis az alvállalkozó tanácsadók a teljesítésigazolások alapján olykor fizikailag lehetetlen feladványokat oldottak meg, akadt köztük olyan is, amelyből napi 26 óra munka jött ki.
(HVG)