Az
Európai Unió legnagyobb gazdaságát valójában súlyos szerkezeti gondok
terhelik, a kiutat pedig a beruházások ösztönzése és az uniós
integráció elmélyítése jelentheti - véli az egyik vezető német
gazdaságkutató intézet, a berlini DIW (Deutsches Institut für
Wirtschaftsforschung) elnöke.
Marcel Fratzscher egy
mai berlini háttérbeszélgetésen kiemelte, hogy Németország eddig jól
vészelte át a válságot, aminek következtében "eufórikus hangulat"
alakult ki, és sokan úgy gondolják, hogy Németországnak "nagyon jól megy
a sora és boldog jövő áll előtte".
Ez azonban illúzió, bár más országokkal összevetve valóban kedvező a németországi helyzet.
Németország
az utóbbi tíz évben három nagy gazdaságpolitikai sikert ért el. Az
egyik a munkanélküliek számának csaknem 50 százalékos csökkentése 5
millióról a 2,7-2,8 millió körüli szintre. A "foglalkoztatási csoda"
mellett a versenyképesség erősítése is sikerült, amit mutat a
külkereskedelmi mérleg hatalmas többlete, a piacukon világelső német
cégek hosszú sora, vagy éppen az, hogy Németországnak az
"exportvilágbajnok" az állandó jelzője. A harmadik siker az
államháztartás rendbetétele, ezt jelzi, hogy már 2012 óta nagyjából
egyensúlyi állapotban van a költségvetés.
Ugyanakkor minden területen válságjelek mutatkoznak, és ezek öt fő problémára utalnak - tette hozzá a DIW elnöke.
Az első a gazdasági növekedés alacsony szintje.
A 2000-től 2013-ig tartó időszakot együttvéve a német gazdaság
növekedési üteme 2 százalékponttal elmaradt a francia gazdaság
növekedési ütemétől, és 10 százalékponttal elmaradt a spanyol gazdaság
mögött. A másik fő gond az alulfoglalkoztatottság,
amelyet jól jelez, hogy a munkamennyiség - a munkával töltött órák
száma - nem emelkedett a kétezres évek eleje óta. A "foglalkoztatási
csoda" árnyoldala, hogy elsősorban az alacsony jövedelmet biztosító és a
részmunkaidős állások száma nőtt. Tömegek szeretnének teljes munkaidejű állást vállalni,
de nem tudnak elhelyezkedni, mert nincs elég ilyen állás, a hamarosan
bevezetendő minimálbér - óránkénti 8,5 eurós bruttó bér - alatt keresők
száma pedig 4 millióra tehető. Ugyancsak a munkaerőpiac ellentmondásos
fejlődését mutatja, hogy a német lakosság jelentős részének nettó bére
és jövedelme csökkent 2000 óta, míg a szegények aránya 10 százalékról
14 százalékra emelkedett.
A harmadik gazdaságpolitikai gondot az öngondoskodás, előgondoskodás
területén zajló folyamatok jelentik - hangsúlyozva, hogy a
megtakarítási ráta ugyan magas Németországban, de az egy főre jutó
vagyon igen szerény méretű, és elmarad egyebek között az Olaszországban
és Spanyolországban regisztrált szinttől.
A gazdaságilag aktív
népesség egészét jellemző nettó középérték 17 ezer euró, ami messze nem
elég az öregkori anyagi biztonsághoz, vagy egy hirtelen keletkező
válsághelyzet átvészeléséhez - hozzátéve, hogy a jelenség oka az, hogy
"a németek rosszul takarékoskodnak", készpénzben vagy bankbetétben
tartják a megtakarításaikat, és nemigen vásárolnak ingatlant vagy
részvényt, és a biztosítási konstrukciók sem igazán kedveltek.
A negyedik gond ehhez kapcsolódóan a vagyoni egyenlőtlenség,
ami az EU valamennyi tagállamát tekintve Németországban a legnagyobb -
hangsúlyozva egyebek között azt, hogy a nagyfokú egyenlőtlenség
visszafogja a társadalmi mobilitást.
Az ötödik gond szerinte az államháztartásban mutatkozik. Az állami vagyon értéke az utóbbi húsz évben több mint 500 milliárd euróval csökkent,
mert "elhasználódott" a közlekedési, oktatási és közigazgatásai
infrastruktúra, hiszen a költségvetési egyensúly helyreállítása és az államadósság stabilizálása elsősorban az állami beruházások elhalasztása révén valósult meg.
Ez
azonban súlyos terheket helyez a következő nemzedékekre, hogy egyedül a
közlekedési infrastruktúra állagmegóvásához a jelenleginél 10 milliárd
euróval több forrásra van szükség.
A magángazdaságban is főleg a
beruházások hiányoznak - a német gazdaság kettős szerkezetű, az egyik
oldalon a főként exportra termelő vagy a világgazdaságba más módon
bekapcsolódó modern cégek állnak, a másik oldalon pedig mindenekelőtt a
kevésbé fejlett hazai szolgáltató szektor.
A kitűnő helyzetről
és remek kilátásokról szóló ábránd mellett illúzió az is, hogy
Németországnak nincs szüksége Európára, és a jövőt az Ázsia, a nagy
feltörekvő gazdaságok vagy az Egyesült Államok felé fordulás jelenti. A
nyitás e régiók felé természetes és ésszerű folyamat, de továbbra is az
EU lesz a legfontosabb gazdasági partner - a német export 60 százaléka
az EU-ba, ezen belül 40 százalék az euróövezetbe irányul, és nem
várható az arányok nagyobb mértékű változása más régiók javára. Illúzió
az is, hogy a válságért az euró a felelős, és az EU csak "a németek
pénzét akarja", hiszen az euróövezeti válságkezelés valamennyi lényeges
lépése a német kormány hozzájárulásával, vagy éppen kezdeményezésére
történt meg, és ezek a lépések nem utolsósorban a német befektetők és
adófizetők érdekeit védik. Az euró pedig nem kiváltotta, hanem csak
tompította a válságot.
Hangsúlyozta:
- a német gazdaság jövőjét a
beruházások ösztönzése mellett az euróövezeti integráció elmélyítése és
az uniós intézmények megerősítése biztosíthatja.
A német kormány
- a legutóbbi, tavaszi előrejelzésében
még azt jósolta, hogy a hazai össztermék (GDP) idén 1,8 százalékkal,
jövőre 2 százalékkal növekedik.
A kisebb növekedés elsősorban az euróövezeti gazdaság vártnál gyengébb fejlődésének következménye - mondta Sigmar Gabriel alkancellár, gazdasági miniszter a
frissített előrejelzést bemutató tájékoztatón. Hangsúlyozta, hogy
nincs ok a német gazdaság recessziójáról beszélni, és az
államháztartási célok sem kerülnek veszélybe, így folytatódik a
költségvetési egyensúly és az államadósság csökkentésének politikája.
Hírfigyelő Szolgálat