Mint olyan gyakran, a
számok megtévesztően tükrözik valóságot és a tényeket. Az már tény,
hogy Kijev hatalmas veszteségeket szenvedett a 2014 év nyári és téli
hadműveleteinek idején. Elég csak a donyecki repülőtérért folytatott
harcokra és Debalcevóra emlékezni. A harckocsijavító és gyártó műhelyek
az új technika gyártása helyett alapvetően a sérült technika
javításával voltak elfoglalva, a teljes veszteséget egyes források 200
db páncélozott technikára becsülik.
Harckocsik
Az ukrán hadiipar büszkesége a T-64
típusú harckocsi, amely polgárháború előtt a hadsereg legtöbb egységénél
volt hadrendbe állítva. Ezek egy részét, 80 db-ot modernizálták
„Bulat” szintig, és ez a mennyiség került az 1. harckocsi brigádhoz. Új
elektronika, új motor, dinamikus védelem jellemezték az új típust.
Ukrajna legtöbb üzeme ma a T-72 típusú harckocsit gyártja, elsősorban a
Lvov városában működő Páncélozott Járművek Gyára. Ezek a típusok már a
múlt évben is hadrendben voltak, és részt vettek a a harcokban. Már
ekkor is látható volt, hogy nem a páncélozás, a „külcsín” a probléma
ezeknél a modelleknél, hanem a „belbecs”. Ma a rendelkezésre álló
„csontváz”, vagyis a legyártott páncélzat mintegy 2 000 db-ra tehető, de
ebből harcképes csak 300-350 db. Így már talán érthető miért láthatóak
a front egyes vonalain régi T-55 típusú harckocsik is.
2015 év folyamán a sereg mindössze 70 új
harckocsit kapott, a közeljövőben még 25 db kerül a frontra
közvetlenül a gyárakból. Csakhogy ezen mennyiségek nagy része is a
„felújított” anyagból áll össze, vagyis a frontot már megjárt
„sebesült” gépek újratuningolása útján.
Ez év március 3-a, 6 db harckocsi a
harkovi gyárból. Április 29-e, 4-nél is több? gép a harkovi gyárból.
Augusztus 23-a, 9 db „Bulat” szintre felújított T-64-es a harkovi
gyárból. Ez a mennyiség a 2015-ben hadrendbe állított harckocsik 40%-a,
és mindez a nagyhírű harkovi gyár szalagjáról.
Már a polgárháború előtt sem voltak újak
a hadrendben álló gépek, azóta másfél év eltelt, de ezek a harckocsik
nem váltak sem modernebbé sem harcképesebbé. Sok gépet a harcok előtt
banális működési hibák miatt kellett Harkovba szállítani javítás
céljából, de onnan a papírok szerint már „új fegyver” minősítéssel
jöttek vissza a harcba. Úgy tűnik azóta sincs előrelépés, ezt a
folyamatot semmi és senki nem képes sem megállítani, sem megfordítani. A
jelenlegi állomány száma a hivatalos adatok szerint 450 db harckocsi,
de ebből 200 db a közeljövőben vissza kell térjen a gyárba valamilyen
javítás miatt. Kijev harcosainak „harckocsiellátása” közeljövőben sem
fog javulni.
Könnyű páncélos harci technika
Talán ez a legsebezhetőbb része az ukrán
hadseregnek. Harckocsi még akad,de a háború „óhatatlan vesztesége”, a
könnyű páncélos technika tekintetében igen rosszul áll az ukrán haderő.
Ezért láthatunk a harcmezőn annyi matuzsálemi korú könnyű technikát.
Nemrég Nagy-Britannia átpasszolt ugyan Kijevnek néhány könnyű
páncélost, de azok harci alkalmazása szinte a nullával egyenlő, és az
ukrán terepet sem szokták még meg, előreláthatóan nem is fogják. Nem
pótolhatják ugyanis a klasszikus páncélozott szállítójárműveket (BMP),
amiből Kijevnek nincs elég, mert a tavalyi harcokban sokat elvesztettek,
csak Debalcevo mellett több mint százat, és még ma sem tudták pótolni.
2015-ben mindössze 50 db BMP-t kapott a
sereg, a zsitomiri üzemből. Az üzem képviselője szerint nincs elég
motorjuk, hogy nagyobb számban szereljenek össze ebből a típusból. A
háború első napja óta mindössze 200 db tartalékot sikerült hadrendbe
állítani az alapmennyiség mellett. Más típusokkal, illetve egyéb
tartalékokkal Kijev nem rendelkezik. Szót kell még ejteni a
„reklám-páncélosseregekről”, amelyeket rossz, nem biztonságos
haditechnikával, elavult gépekkel dobnak a tűzbe, mindössze a létszám
növelése céljából.
A katonák könnyű páncélos technikával
való ellátásában javulásra nincs remény, inkább további romlásra lehet
számítani, ha a harcok újra megindulnak. Az angol szállítójárművek
csak a front első vonaláig viszik a harcosokat, majd mennek is vissza az
újabb katonákért. Az ellenséggel szemben menetelve pedig „magad uram,
ha segítséged nincsen”, a gyalogos századok néznek szembe a felkelők
fegyvereivel.
Tüzérség
Új tüzérségi haditechnika a tél elején
jelent meg az ukrán hadsereg állásaiban, elsősorban a D-48-as, a D-44-es
85 mm kaliberű ágyúk számát tekintve, de még a sztálini időkből
visszamaradt haditechnika is front vonalán áll. Ezek a fegyverek
nincsenek lövedékekkel megfelelően ellátva. A modern, elsősorban
harckocsi-taktikákra épülő manőverek vonatkozásában ezek a típusok nem
képesek effektíven felvenni a harcot a mozgékony harckocsik ellen, lévén
nehézkesek, hosszadalmas a beállításuk és viszonylag pontatlan a
célzóberendezésük. Ugyanezek a típusok képezik a felkelők tüzérségének
zömét is.
A „Szegfű” és az „Akác” kódnevű
tüzérségi fegyverfajták viszonylag nagy számban vannak az ukrán sereg
és a felkelők hadrendjében is, ezért ma ezek képezik a polgárháború
tüzérségi alaptechnikáját. Gyors helyváltoztatásra képesek, viszonylag
pontosak, és nagy a rombolóerejük.
Tarackok
Talán a legnagyobb rombolóerejű
tüzérségi fegyver az ukrán hadseregben a 203 mm-es „Pion” típusú
tarack., ebből több is rendelkezésre áll Kijev seregében. A többi
nagykaliberű tüzérségi fegyver jelentős része működésképtelen, a teljes
mennyiség mintegy 1/3 része. Jelentős változás ezekből a
fegyverfajtákból a harcok esetleges folytatása esetén nem várható,
nincs további tartalék, habár a pozícióharcban a tüzérségi előkészítés
és a harcok idején történő „takarás” fontos aspektusa a harcnak. Ha
nincs tüzérségi védőernyő, a gyalogság rendszerint kénytelen feladni
pozícióit.
Sorozatvetők
2015 nyarán egy új egység, a 27-ik Szumi
ezred „Szmercs” típusú sorozatvetőkkel került a frontra, habár a
lövedékellátással a felkelők felderítése szerint gond van. Ugyanez a
gond az „Uragan” típusú sorozatvetőkkel, ott mintegy 25%-os a lövedékek
„defektje”, nem robban fel vagy nem repül el a kívánt távolságra. Kijev
ma a minimumra szorította le ezen fegyvernemek használatát a
polgárháborúban. A „Grad” sorozatvetőkben egyértelműen hiány van, 2014
harcai során sokat elvesztettek közülük.
Összességében tekintve eddig komoly
veszteségeket szenvedett az ukrán haderő, számok és tűzerő
vonatkozásában is. 2015 folyamán alapvetően tüzérségi párbaj folyt,
kevés élőerő bevetésével. A téli hadműveletekhez képest a mennyiségi és
minőségi lehetőségek jóval szerényebbek. A harcképesség tekintetében az
ukrán hadsereg 2015 januárjában volt a csúcson.