Koncepciós per áldozatának családját zaklatja a román titkosszolgálat

Újra elérhető a Kiállok Beke István mellett Facebook-csoport oldala, ahol közel két hét csend után a tavaly decemberben őrizetbe vett, majd terrorváddal koncepciós eljárás alá vont Beke István felesége tegnap arról számolt be: a román hatóságok hónapok óta nyomást gyakorolnak rá, hogy adja el a család közel 18 éve működő vállalkozását.

Beke Csilla a szombat este közzétett üzenetben azt írta: “Fél éve tapasztaljuk nap mint nap, hogy a titkosszolgálatok tolakodó szeme és füle nem ismer határokat […] A román titkosszolgálat bármilyen indoklás hiányában visszavonta előzetes beleegyezését működésünket illetően, ez egyenértékű a működési engedélyünk semmisségével biztonságtechnikai szakterületen. Nemet mondtam a cég eladására, amivel az eltelt hónapokban „bombáztak”, nemet mondok ma is, és holnap is azt fogok!”

Beke Csilla a Facebookon közzétett üzenetében azt írja, ezekben a kemény hónapokban nem csak családanyaként, hanem a cégvezetés terén is helyt kellett álljon, miközben a román hatóságok ellehetetlenítik a család 1999. óta működő vállalkozását, és nyomást gyakorolnak rá, hogy adja el a céget.

“Kiveszik a gyerekek, a család, az alkalmazottak szájából a kenyeret? Tudatosan tönkreteszik és veszélyeztetik a megélhetésünket? Miért? Mert amit „ csináltam”, „csináltunk” az jó volt, netán túl jó? Biztonságos alapokon tettük a dolgunkat, klienseinkben mérve, soha nem dolgoztunk nemzetiségi vagy politikai alapon. A céget nem négy évre tettük fel! 18 éve piacon vagyunk, ezt kell egy tollvonással tönkretenni?”

Beke Istvánt, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági mozgalom kézdivásárhelyi szervezetének elnökét december elsején, Románia nemzeti ünnepén vette őrizetbe a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség. A letartóztatás és házkutatások során “pirotechnikai eszközöket” foglaltak le, amiről igen hamar kiderült, hogy egyszerű petárda (az Újév előtti hetekben). Beke Istvánt hónapokon át vádemelés és bizonyíték nélkül tartották fogva. Az eljárás koncepciós perként folytatódik: a később nyilvánosságra jutott vádiratban már az állt, hogy a HVIM egy földgázvezetéket akart felrobbantani.

A több hónap késéssel megfogalmazott vádirat egy állítólagos lehallgatott beszélgetésre alapoz, ennek azonban csak a leiratát tartalmazta. Ugyanerre az állítólagos hangfelvételre már hónapokkal ezelőtt is hivatkoztak a román hatóságok, de mivel azt hat hónapon át nem sikerült bizonyítékként bemutatni, és erre a vádelemeléskor sem került sor, az eljárás egyre inkább azt a látszatot kelti, hogy a hanganyagot is ez idő alatt állították elő.


http://www.hidfo.ru/2016/06/koncepcios-per-aldozatanak-csaladjat-zaklatja-a-roman-titkosszolgalat/

Az EU-csatlakozás felszámolta a magyar civil szférát

Aki nincs megelégedve a magyarországi helyzettel, de anyagi értelemben nem mozgásképtelen, külföldi munkavállalással könnyebben változtathat saját helyzetén, mint Magyarországén. A belföldi eredetű forradalmak lehetősége megszűnni látszik: a társadalom leadja a feszültséget, ami a történelem során eddig mindig robbanásra volt ítélve.

A Soros György pénzalapjaiból támogatott ál-civil szervezetek működése kritikus kérdés ma a belpolitikában; az utóbbi hetek során bejutott a társadalmi közbeszédbe, hogy civil szervezetek sokaságát támogatja az amerikai milliárdos, – de nem csak a baloldali liberális szervezetek működése köthető Soros György nevéhez, hanem a kormánypárt számos meghatározó alakja is Soros pénzén kezdte politikai pályafutását. Nem túlzás kijelenteni, hogy a rendszerváltás utáni politikusok és civil vezetők tekintélyes hányada mögött valamilyen módon ott állnak Soros György pénzalapjai. Ugyanakkor, az amerikai milliárdos leplezetlen “társadalmi mérnökösködése” felhívja a figyelmet egy még súlyosabb problémára: az uniós csatlakozással a magyar civil szféra úgy ahogy volt, megszűnt létezni.

A Magyar Idők konzervatív napilap nemrég nyilvánosságra hozott egy összesítést, amiből kiderül, hogy azok a civil szervezetek, melyeket a magyar civil szféra zászlóshajójaként ismerni, nemcsak, hogy Soros György pénzén működnek, de a külföldi milliárdos támogatása nélkül – pusztán a magyar lakosság támogatására alapozva – működésképtelenek lennének.

Ez részben azt jelenti, hogy a balliberális ideológiát népszerűsítő csoportoknak nincs valós társadalmi beágyazottsága. Ha a magyar magánszemélyek sokaságának áldozathozatalára és támogatására alapozva akarnának működni, igen hamar csődöt jelenthetnének, mert belföldről származó anyagi támogatásuk minimálisnak mondható, de aktivistáik egy részét is fizetni kell.

Soros György állja a számlát

Az úgynevezett “civilek” külföldről mozgatottsága azonban más szempontból is elgondolkodtató, mert mégiscsak ezek a mozgalmak jelentik Magyarországon “a civil szférát”. Számtalan egyesület és alapítvány működik Magyarországon, de ezek a – Soros pénzén működtetett – balliberális közösségek azok, melyek legalább az erő látszatát képesek felmutatni, vagyis képesek megmozdulásaik országosan ismertté tételére (még ha nem is tudnak néhány száz embernél többet utcára vinni). Ha külföldi támogatású civil szervezetek nem lennének, maradnak azok a civil szervezetek, melyek nagyobb közösségeket, országos lefedettséget nem tudnak létrehozni, működésük helyi jellegű és/vagy az ismeretlenség ködében marad, anyagi alapjaik pedig bizonytalanok. Igaz, külföldi támogatottság híján is működnek országos lefedettséggel bíró mozgalmak, de ezekről is igen hamar kideríthető, hogy áttételesen közük van a kormánypárthoz, vagy valamelyik ellenzéki párthoz. A kiterjedtebb működést folytató civil szervezetek pénzforrásaikat állami forráshoz hozzáférő (vagy korábban hozzáfért) szereplő kapcsolathálójából kapják, tehát nem tekinthetőek a szó szoros értelmében civilnek.

Ha az úgynevezett civil szférából kivonjuk az állam-közeli álcivileket, és a külföldről pénzelt álcivileket, azt láthatjuk, hogy gyakorlatilag nem marad semmi, ami a társadalom számára komoly érdekérvényesítő erőt jelentene.

Magyarországon nincs olyan, hogy “civil” szféra. Még a tisztán szociális jellegű szervezetek mögött is ott áll valamilyen uniós forrás, Norvég Alap, vagy az adószázalékok mellett kis számú magánszemély is támogatja a működésüket tekintélyes összegekkel. Magyarországon tehetősnek lenni pedig egyet jelent a jelenlegi, vagy volt hatalmi felépítménybe – valamilyen fokú – beágyazottsággal.

A változás motorja

A “civil társadalom” a történelem során mindig is a változások kezdeményezője volt, függetlenül attól, hogy az adott időszakban épp minek nevezték, és milyen társadalmi státusszal bírt. A civil társadalom az, ami önerőből nem tud kivívni semmilyen változást, de egy fokozódó társadalmi nyomást jelent, ami bizonyos változ(tat)ások megtételére kényszeríti az elitet, mielőtt a feszültség fokozódása robbanáshoz vezetne. Ennek a mechanikája a történelem folyamán állandónak tekinthető, legyen szó akár jobbágyságról és nemességről, vagy a modern értelemben vett polgárság és állam kapcsolatáról.

A mai Magyarországon tehát azon cselekvők összessége, ami változtatásra tudja ösztökélni a társadalmi elitcsoportokat, vagy külföldi támogatású, vagy állami szereplőkkel hozható összefüggésbe. Emiatt a valódi magyar civileket, akik a GDP-t tényleges, megfeszített munkával előállítják, felnevelik az eljövendő generációkat, meggyógyítják a betegeket, megjavítják, ami elromlott, és biztosítanák az ország normális működését, ebben az országban senki nem képviseli. Ha a fővonalú sajtóban civilekről van szó, a gondolkodó ember gyakran felteszi a kérdést: “kinek a civiljei?”

Emiatt nincs valós civil társadalmi nyomásgyakorlás a kormányra, mert a nyomásgyakorlás anyagi forrásai vagy volt hatalmi szereplő közeléből, vagy külföldről érkeznek. Ennek a dekadens állapotnak a megteremtésében pedig közrejátszott Magyarország uniós csatlakozása: az EU-tagság ugyanis lehetővé tette, hogy egy robbanás-közeli helyzetben a társadalom soha ne robbanjon, ehelyett inkább levezesse a feszültséget.

Ennek lényegét a 2006-os – mint utólag kiderült: tervezett – forrongások környékén Gyurcsány Ferenc fogalmazta meg a legvelősebben:

ha nem tetszik, el lehet menni Magyarországról.

Mivel a kormányra nehezedő társadalmi nyomás egy része levezetődik, az uniós tagság puszta léte lehetetlenné teszi, hogy a kormány akarata, vagy külföldi beavatkozás nélkül megtörténjenek bizonyos változások. A Magyarországon csak nyomokban létező civil társadalom érdekérvényesítése egy stabil hegemón elleni állandó harccá vált, ahol az alapvető működések megteremtése érdekében elkerülhetetlenül vagy a hatalmi elit holdudvarához, vagy külföldi szereplőhöz kell fordulni.

Évszázadokkal ezelőtt, más államformában és más nemzetközi viszonyok közt egy ország vezetőinek mindig számolnia kellett azzal, hogy ha nem hallják meg a nép hangját, a helyzet idővel robbanni fog, és forradalom lesz.

Az elégedetlen tömegek nem tudtak külföldre vonulni. Ma azonban gond nélkül, százezres, milliós tömegek vonulhatnak külföldre, ha nincsenek megelégedve az ország állapotával.

Emiatt a mai nemzetközi helyzet már nem teszi lehetővé a külföldi beavatkozás – titkosszolgálati közreműködés – nélküli forradalmat: az országok olyan méretű integrációs egységekbe szerveződnek – pl. Európai Unió – ami gond nélkül felszívja a kisebb országok felgyülemlett feszültségét. Ide vezetett az európai integráció: ma egy forradalom kirobbantása már nagy valószínűséggel külföldről kezdődne, vagy a hatalmi elit magát újítaná meg egy ilyen helyzettel.

Kapcsolódó: Külföldről szervezett forradalomról, európai szabadságharcról beszélt Orbán Viktor

Azóta, hogy Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, százezrek vándoroltak külföldre, mert akadálytalanná vált a külföldi munkavállalás és letelepedés. Aki nincs megelégedve a magyarországi helyzettel, de anyagi értelemben nem mozgásképtelen, külföldi munkavállalással könnyebben változtatni tud saját helyzetén, mint Magyarországén: a társadalom ezáltal leadja a felgyülemlett feszültséget, ami a történelem során eddig mindig robbanásra volt ítélve, és a változás motorja volt. Ma egész néprétegek vonulnak külföldre ahelyett, hogy változtatnának. Ez a helyzet egy katasztrófa: az uniós csatlakozás megbontotta a magyar társadalom egységét. Aki teheti, elmehet és boldogulhat – aki nem teheti, marad a nyomorban, de mozgástér híján érdemben változtatni nem tud. Ameddig az Európai Unió tagjai maradunk, a magyar társadalom egy olyan “kukta” marad, ami mindig kiengedi a feszültséget, még mielőtt felrobbanna. Roppant kényelmes helyzet ez a szürke elitnek: egyelőre nem kell akasztással számolniuk. Ehelyett azzal kell számolniuk, hogy ez az ország idővel az ő számukra is élhetetlenné válik, de senki nem fogja nekik újjáépíteni.


http://www.hidfo.ru/2016/06/az-eu-csatlakozas-felszamolta-a-magyar-civil-szferat/

Politikai és gazdasági földcsuszamlást hozhat a június

A Die Welt német lap szerint júniusban egy sor olyan döntés születik, ami átrendezheti a világ politikai és gazdasági viszonyait; közülük több az Európai Unió kilátásait hosszú távon is meghatározza.

A német lap összesítést készített azokról a fontos döntésekről, melyek drasztikus hatást gyakorolhatnak majd az Európai Unió politikai és gazdasági helyzetére. Az első ilyen meghatározó döntés Washingtonban születik majd június 14-15.-én; tavaly a FED tíz év alatt először döntést hozott a kamatlábemelésről, idén azonban az előrejelzések szerint további emelésről dönthetnek – ami nehéz helyzetbe hozza mindazokat az országokat, melyek még mindig a dollártól függésben élnek.

Június 21.-én az Európai Központi Bank kell fokozott kihívásokkal szembenézzen, ha a német szövetségi bíróság ítéletet hoz arról, hogy törvénytelen az EKB 2012-es, az eurozóna stabilizálását célzó programja. Mario Draghi, az EKB vezetője szerint mindent megtesznek annak érdekében, hogy megmentsék a közös fizetőeszközt, és ennek érdekében hirdették meg a kötvény-vásárlási programot, amit később bíróságon támadtak meg a Die Linke párt politikusai. Az EKB ezzel túllépte saját hatáskörét, mivel azáltal, hogy korlátlanul felvásárolhatja a tagállamok államadósságait, egy ki nem mondott páneurópai államosítási folyamatot kezdett meg, ami az Európai Egyesült Államok egy építőköve lett volna.

Kapcsolódó: Lavrov: Európa instabil régióvá nyilvánítható

Június 23.-án a britek népszavazást tartanak arról, hogy kilépjenek-e az Európai Unióból. A döntés politikai földcsuszamlást okoz szerte az unióban, függetlenül a referendum eredményeitől. Ha a britek megszavazzák a kilépést, hónapokon belül több másik ország is népszavazást akarna kiírni az EU-tagságról. Amennyiben a britek nem szavazzák meg a kilépést, maga a referendum ettől függetlenül felhívja a figyelmet arra, hogy a csatlakozást követően mindeddig az unió egyetlen tagállamában sem kérdezték meg az embereket arról, hogy meg vannak-e elégedve az EU-tagság következményeivel.

Június 26.-án Spanyolországban választásokat tartanak, ahol nemrég a baloldali populista Podemos párt szövetségre lépett a zöld-kommunista Egyesült Baloldallal. Ha ez a pártszövetség tovább bővül a Szocialistákkal, az a Die Welt szerint “végzetes lenne”. A lap szerint a várható politikai és gazdasági következmények miatt az Európai Unióra egy még nagyobb terhet helyeznek, mint amit az évek óta húzódó görög válság jelent.

http://www.hidfo.ru/2016/06/politikai-es-gazdasagi-foldcsuszamlast-hozhat-a-junius/