2015 január 1-jétől megkezdte működését
az Eurázsiai Gazdasági Unió, az Oroszország, Belorusszia és Kazahsztán
által alapított szövetségi rendszer, ami alternatívát jelent hazánk
EU-tagságával szemben.
Mindezidáig igaza volt a kritikusoknak
abban, hogy ha kilépünk az Európai Unióból, az a magyar gazdaság
összeomlásához vezethet, és hazánk elszigeteli magát. Ez igaz volt
egészen addig a pontig, ameddig nem volt alternatíva, és az Európai
Unióból kilépést követően hazánk egy elszigetelt pont lett volna
Kelet-Európában, amit kizárólag a "szövetségesekhez" tartozó országok
vesznek körbe. Ebben a helyzetben valóban nehézkes lett volna az
Európai Unióból kilépés, így részben érthető, hogy még az EU-kritikus
pátok sem vállalták fel azt. 2015. január 1-től azonban egyáltalán nem
érthető.
Mostanra az Eurázsiai Gazdasági Unió már
megkezdte működését. Ez egy olyan horderejű történés, ami szakértők
szerint nem csak az Európai Unió alternatívája, hanem sokkal inkább az
Amerikai Egyesült Államoké, és azé a szerepé, amit az USA most betölt
az Európai Unióban. Most Washington politikája határozza meg Brüsszel
politikáját, a közeljövőben azonban az Eurázsiai Gazdasági Unió egy
olyan gazdasági erővé fejlődik, amit ilyen közelsége miatt Washington a
tengeren túlról nem fog tudni ellensúlyozni, mert nem fogják tudni
tartani a versenyt a szomszédunkban jelentkező üzleti lehetőségekkel.
Az Eurázsiai Gazdasági Unió alapítói
Az Eurázsiai Gazdasági Unió megalakulása
válaszút elé állítja a magyarországi politikai pártokat. A
Demokratikus Koalíció és a balliberális erők már döntést hoztak, ők
besoroltak ahhoz a radikális atlantizmushoz, ami külpolitikáját
tekintve oroszellenes, belpolitikája pedig röviden úgy írható le, hogy a
magyar belpolitikát fel akarja számolni, és a magyar állam hatóköreit
át akarja adni Brüsszel kezébe. Az MSZP köreiben már mutatkoznak annak
jelei, hogy ők inkább a mérsékelt atlantizmust választják, és gyenge
EU-kritikát kezdenek megfogalmazni, amivel kis ellenzéki pártként
megmaradhatnak, akár nyugaton maradunk, akár a keleti szövetségi
rendhez csatlakozunk majd.
A kormánypárt szintén meghozta a maga
döntését: belső körei mostanra sikeresen átrendezték gazdasági
kapcsolataikat keletre, évek óta folyamatban van az eurázsiai átmenet
törvényeinek meghozásához szükséges jogi környezet biztosítása. A
kormánypárt belső körei felkészültek arra, hogy a politikai környezet
változása miatt alkalmazkodjanak a kialakult helyzethez, és a mérsékelt
atlantizmus külsőségeit egyfajta mérsékelt eurázsiai berendezkedésre
cseréljék. A nemzeti erők - sajnos azt kell mondani, hogy a magyar
történelemben már-már megszokott módon - gyakorlatilag az utolsók a sorban, akik még mindig nem tudták eldönteni, hogyan alkalmazkodnak az új politikai környezethez, és hogyan használják ki az abból adódó lehetőségeket.
Január 1-jén megkezdte működését az
Eurázsiai Gazdasági Unió. A Jobbik pedig népszavazást akar tartani - de
nem az Európai Unióból kilépésről, és az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz
csatlakozásról. Nem, - a Jobbik arról akar népszavazást, hogy legyen-e
útdíj.
Mit is jelent a gyakorlatban az, hogy a
jobboldali ellenzék az útdíjról akar szavaztatni? Elsősorban azt, hogy
ha sikerrel járnak, az emberek odajárulnak majd a szavazóurnákhoz egy
horderejét tekintve abszolút jelentéktelen dolog miatt. Igen:
az, hogy kell-e fizetni több ezer forintot, egy jelentéktelen dolog
ahhoz képest, hogy melyik szövetségi rendszerhez akarunk tartozni. Az
Európai Uniónak kvótarendszere van, ami a legkülönbözőbb iparágakra
vonatkozóan előírta, hogy 10 gyárból 9-et be kell zárni. Most itt van a
nagy lehetőség: az új szövetségi rendszerhez csatlakozva új
iparosítást lehet kezdeni Magyarországon. Nem pár ezer forinttal lenne több, hanem újra lenne munkahelyteremtés Magyarországon.
Minden vezető politikus tudja, hogy a
népszavazás egy különösen egyedi dolog. Az embereket nem lehet
rendszeresen elhívni szavazni, mert elmennek egy népszavazásra, és a
következőt fél éven belül már jobb, ha ki se írják, mert egy második
népszavazásra olyan alacsony lesz a részvételi arány. Tehát, a
gyakorlatban: ha szavaznak az útdíjról, az minimálisra csökkenti a részvételi arányt egy esetleges következő népszavazáson,
amit akár a kormánypárt, akár a Jobbik kiír(at)na az Eurázsiai
Gazdasági Unióhoz csatlakozás támogatásáról. Márpedig ne legyenek
kétségeink afelől: a kormánypártnak nincsenek ideológiai
elköteleződései. Nem támogatják se a liberalizmust, se a rendpártiságot,
se a nemzeti eszmét. Ők a saját gazdasági érdekeiket érvényesítik,
és ha a gazdasági érdekük azt diktálja, akkor ki fognak írni egy
népszavazást az Európai Unióból kilépésről. Ennek kapcsán csak annyi a
kérdéses, hogy mikor diktálják azt a gazdasági érdekeik. Mert amikor azt
diktálják, akkor a nemzeti erők számára elúszott egy újabb történelmi
lehetőség. A legkülönbözőbb érdekcsoportoknak ülnek beépített emberei
minden pártban. Az a folyamat viszont aggasztó, hogy míg a
kormánypártnál a nyugati megmondó-emberek kerültek belső ellenzéki
szerepbe, a Jobbik esetében láthatóan nem születnek meg olyan döntések,
melyek a nyugattól elszakadást tekintve kellően radikálisak lennének.
Ha ezektől a személyektől nem szabadulnak meg igen hamar, a kormánypárt
ezen a téren is kifogja majd a szelet a nemzeti erők vitorlájából.
2015. január 1-jén megkezdte működését
az Eurázsiai Gazdasági Unió. Van alternatíva. Kiléphetünk az Európai
Unióból, és nem leszünk elszigeteltségben, hanem eurázsiai közös
forrásokból újjáépíthetnénk, amit az elmúlt 25 év alatt
privatizációval, kvótarendszerrel felszámoltak.
A kormánypárt ugyan veszít a népszerűségéből egy-egy intézkedés miatt, de a lepergő szavazatokat semelyik párt nem kapja meg, mert semelyik párt nem vállalja fel határozottan, hogy az Európai Unióból ki kell lépni.
Annak ellenére, hogy a választók több mint fele ezt akarja. Minden
pártnak megvan a maga közvéleménykutató-intézete, és az elvégzett
felmérések alapján pontosan tisztában vannak ezzel, ahogy mi is tisztában vagyunk vele. A lakosság több mint kétharmada támogatja az Európai Unióból kilépést, ha van alternatíva.
Egy hete már van alternatíva, a helyzet alapjaiban megváltozott. Ha a
nemzeti erők nem vállalják fel a népszavazás kockázatát, és
jelentéktelenebb témákkal terelik a figyelmet, miközben egyedül a
kormánypárt mer kockázatokat vállalni, akkor valami nagyon nincs
rendben.
http://www.hidfo.net.ru/2015/01/06/minden-magyarorszagi-part-valaszut-elott-all