Izrael - Rakétatámadások érik a Dimona atomerőművet

Három rakétát lőttek ki a Gázai övezetből Izraelbe a dimonai atomerőműre, majd később a Hamasz megerősítette, hogy a támadás kísérlet volt a Dimona mellett található atomerőmű megsemmisítésére. A Hamasz katonai szárnya bejelentette, hogy M-75 rakétákat lőttek a Dimona létesítmény irányába. Izraeli napilapok szerint a rakétákból egyet elfogott a Vaskupola rakétavédelmi rendszer, kettő az atomerőmű közelében nyílt területen lezuhant. Eszerint az izraeli légvédelem nem volt képes megvédeni az atomreaktort, az a Hamasz rakétáinak pontatlansága miatt maradt működőképes.

Az újabb izraeli-palesztin konfliktusban a Dimona atomerőmű elsődleges célponttá vált. Szerdán hét rakétát lőttek ki a Dimona létesítményre, amiből a Vaskupola összesen hármat tudott elfogni, négy rakéta pedig olyan helyen csapódott be, hogy nem tudott komoly károkat okozni az erőműben.

Múlthét pénteken az izraeli hadsereg twitteren figyelmeztetést adott ki, miszerint radioaktív szivárgás történhetett egy kísérleti atomreaktorban. Akkor az üzenet általános pánikot váltott ki, mire észrevették és törölték a bejelentést. A Szíriai Elektronikus Hadsereg vállalta magára a pénteki támadást, - mint kiderült, semmilyen nukleáris szivárgás nem történt, hanem a hackercsoport sorban feltörte az izraeli hadsereg online médiafelületeit és több helyen kiadták az üzenetet. Azt követően a Dimona atomreaktor a rakétatámadások elsődleges célpontjává vált.

http://www.hidfo.net/2014/07/10/izrael-raketatamadasok-erik-dimona-atomeromuvet

Kijevben Jacenyjuk alhiéna meghirdette Ukrajna eladását! Minden eladó, minden vihető!

Nem jó hirek futnak ma be Kijevbe-Valcman füleihez Donbasszból!

Latorhordája ellőtt rengeteg ágyúgolyót Luhanszkajánál, de az eredmény olyan lett, mintha függőlegesen maguk fölé lőttek volna! És a gránátok mind-mind a saját nyakukba hullottak volna. Legalábbis annyi bandita harapott fűbe abbéli igyekezetében, hogy a luhanszki repülőteret elfoglalja. Pedig ott már-a milicia szerint-oly sok elfoglalni való nincs is.

Mivelhogy ott már ellenséges élőerő alig-alig akad, (azzal a kevés megmaradttal meg már néhány “avtomatos bábuska is elbánik”) hát forditottak lövegeik csövén, és adtak a latroknak-ami a csövön kifért! Dörzsölhetik tenyerüket a kijevi zsoldszámfejtők. A bérgyilkosok elképesztő emberveszteséggel zárták a nappalt-és még hátra van a miliciák kedvenc napszaka. Az éj! Sok zsivány már nem fogja megérni a napfelkeltét.

Áll a bál rendesen Donyeckben!

Az önvédelmisek elszánták ma magukat, hogy rendet csapnak a reptéren és környékén. (Már nagyon piszkálhatta az orrukat a dögletes bűz, ami onnan áradt!) Most pedig már füst is. Aki látta azt mondja, hogy lángol még a beton is.

Beszámolók szerint ha minden úgy halad mint eddig, a donyecki repülőtérre beszoritott 1500-2000 hiénából hirmondó sem marad! Igyekezne ugyanakkor valami “felmentő csorda”-féle, de egy lépés előre-kettő hátra alapon haladnak. Nem igen szoktak ahhoz, hogy nehéztüzérség meg harckocsik is az útjukat állják. Igor Sztrelkov szerint Donyecknél döntő hatású csapást tudnak mérni a latorhadra. (Reményeik szerint!)
Mi is reméljük.

A mai nap történései között mindenképpen meg kell emliteni, hogy Moszkvában Vlagyimir Putyin elnök “gazdasági ultimátumot” intézett Európához és Ukrajnához! A lényege: NAGY BAJOK LESZNEK GYEREKEK…!


http://balrad.wordpress.com/2014/07/10/ukrajna-ma-7/

Szegény Tamás

Szegény Tamás Abban az iskolába kezdte tanulmányit, ahol biológia órán megtanulta, hogy a növények szénből épülnek fel. Kicsengettek, megette a kóser tízórait és a következő, kémia órán megtanulta, hogy a szén az elhalt növényekből lesz. Mindkét tantárgyból jeleskedett, és mivel egyetemre szeretett volna menni, soha egyetlen egyszer sem kérdezte meg, miért kell neki hülyeségeket elhinnie. Ezen az úton fejlődött szegény Tamásunk, meghazudtolva névadóját. Olyan szintre sikerült eljutnia, hogy a doktori után már büszkén jelenthette ki, hogy amiben higany van, abban nincsen higany. Akik a tízórait csomagolták Tomikának, politikai karrierre szánták, és gondosan kitépkedtek minden oldalt a szótárakból, lexikonokból mikhez hozzáférhetett, amin a terminus post quem fogalom szerepelt. Könnyebb így neki, mondogatták a háta mögött. Későbbi írásaiból látszik, hogy a módszer bevált. Sőt az idő haladtával az ilyen Tomikák egységesen tekintik értelmesnek az Oviedói egyezmény „5. Cikk - Általános szabály Egészségügyi beavatkozás csak azután hajtható végre, ha abba az érdekelt személy szabadon és tájékozottságon alapuló beleegyezését adta. Ennek a személynek előzetesen megfelelő tájékoztatást kell kapnia a beavatkozás céljáról és természetéről, valamint következményeiről és kockázatairól. Az érdekelt személy beleegyezését bármikor, szabadon visszavonhatja.” tartalmával ellentétes törvényekre hivatkozást. Ne legyünk túl szigorúak, hiszen az isiben Ők azt tanulták, hogy a szén abból a növényből lesz, amely növény elhalásából lesz a szén, amiből..... Tomika azért ilyen bátor, mert ötösre vizsgázott abból, hogy mikor kell váltani a víz megfogalmazás, és a H2O, vagy a cukor, esetleg szén meghatározás között. Azok a bácsik, akik ötöst adtak Tomikának, még segítik is az összevissza hablatyolás útján. Erőt, stabil törvényi hátteret biztosítanak neki, könyvecskét lehet nyomdázgatni, amiből teljes mértékben hiányzik a Rockefeller-Alapítvány szerepe, az általuk futtatott Dr. Erdő László összeférhetetlenségi kérdést felvető pozíció halmozása. A tudományos adatfosáshoz nem társul emberi erkölcs, szélesebb rálátási igény, hiszen a vakcinák magyaroknak történt amerikai válogatásakor még Tomikánk nagyija sem élt. A lexikonok hiányzó lapjai neki nem hiányoznak, fogalma sincs róla. A tetszőleges idővel érvelés tökéletesen illeszkedik minden más tudományhoz is. Hogyan is tűnhetne fel szegény számokkal álmodónak, hogy a szív szívófeladatának napjainkban tett orvosi felismerése a magyar nyelvben a szerv nevével bizonyítottan, egy sokkal ősibb tudást takar. Ha esetleg átsuhant ez a kósza gondolat a kétes érdekből hamisított statisztikai adattáblák előtt, akkor ezt nagyon gyorsan el kellett hessegetni, mert akkor a tudományos-istenszobor dőltében könnyen maga alá temethetné Tomika kártyavárát. Royal Raymond Rife szupermikroszkópja, és frekvencia módszere, Hamer professzor medicinája alkotta egység megértése nem várható el ilyen előzmények után ettől a szegény embertől, hiszen statisztikai megközelítésben ez csak két tönkre tett ember, értékelésre alkalmatlan százalék. Nem beszélve arról, hogy a vakcina-piac azonnal összeomolna, és azokat a betegségeket sem lehetne ilyen egyszerűen bevinni, melyek később Rife frekvenciákkal feléleszthetők. „2. Cikk. - Az ember lény elsőbbsége Az emberi lény érdeke és jóléte a társadalom vagy a tudomány puszta érdekével szemben mindenkor elsőbbséget élvez.” Hogy mennyit ért ebből ez a szerencsétlen, következő válaszából kiolvasható. zoli661009 2014.03.29. 08:06:10 Ha valaki megkérdezi, hogy a harmadik fiúnk hogyan vált "autistává", amely fogalomkör jelent minden olyan egyéni diagnózist, amit egyenlőre nem sorolnak be egyéb részletesebb betegség megjelenéseként, annak elmeséljük, hogy az addig teljesen szokványos fejlődési szakaszt élesen megszakítva, az MMR oltást követően, drasztikus és sokkoló tüneteket okozván, a gyermek teljesen elveszítette lelki és érzelmi karakterét, egyszóval teljesen átváltozott.Valamint elvesztette a beszédalkotó képességét ez idő alatt végérvényesen. Iszonyatos idegrendszeri reakciók, mint általános üvöltések, agresszivitás, éjszakai sírás, érzelem elutasító magatartás, szóval egy olyan belső roppant erős fájdalommal járó folyamat, aminek a végén egy másik gyermekké vált.Kb. 5 év kellett az érzelmi állapot lenyugtatásához, eleinte gyógyszerekkel, de az csak zombivá változtatta, úgyhogy elhagytuk és a feleségem teljes idejében az ő gondozását végezte, emiatt az idősebbek sok méltánytalan hiányt voltak kénytelenek elszenvedni, de a család végül is együtt maradhatott sok áldozatok által. Személyes élményeimet csak azért osztottam meg a cikkel kapcsolatosan, hogy próbáljam annak a súlyát is érzékeltetni, hogy az orvoskutatásban és cikkek írásában és egyéb szakmai és gyógyszergyártó lobbik érdekérvényesítései mellett ott vannak azok a sok ezer, valós élethelyzetek, akiknek ez a cikk semmit nem ad, de akik még gyermekvállalás előtt vannak, szerintem ők csak a statisztika személytelen adataiban bíznak, hogy velük ilyen ( sokan nem is tudják, hogy mi ez valójában)nem fog megtörténni. Szerintem az utóbbi 20 évben érdemi változás ezen a területen nem történt, ez több mint érthetetlen, mert megannyi jogos próbaper megnyerése után hatalmas pénzbeni jóvátétel illetne sok ezernyi családot hazánkban is, ha bebizonyosodna az oltás okozta autizmus. Válasz erre Ferenci Tamás (vedooltas.blog.hu) · http://vedooltas.blog.hu/ 2014.03.29. 08:21:04 @zoli661009: Először is, a legfontosabb most, hogy rögzítsem, őszintén együttérzek a történtek kapcsán, sok erőt, és kitartást kívánok nektek! Másodszor, szeretném világossá tenni, hogy a cikk azon állítása, miszerint az MMR-oltás nem okozhat autizmust, természetesen *nem* azt jelenti, hogy senki nem lesz autista az MMR-oltás után - csak azt, hogy nem többen mint MMR-oltás előtt vagy annak hiányában! (Ezt viszont alá is támasztottam!) Tökéletesen megértem amúgy, ha ez téged a legkevésbé sem vigasztal, sőt, azt gondolom, hogy számodra egyenesen mindegy is, hiszen neked a te konkrét gyereked a legfontosabb. Népegészségügyi szinten viszont igenis fontos kérdés az okozatiság eldöntése (pl. az MMR alkalmazásának megválasztásához). E kérdéskörről egyébként van egy bővebb írásom is, ha érdekel a téma: http://vedooltas.blog.hu/2013/03/18/mi_a_kulonbseg_507Végezetül köszönöm, hogy megosztottad a gondolataidat velünk! ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ Tehát, ha én is csűrhetem-csavarhatom, tartsuk fenn az autisták számát MMR-rel!? Én pedig végezetül annyit tennék hozzá, hogy a Budapest VI. kerületet lefedő ANTSZ vezérek szerint a tájékoztatás annyi, hogy a szülőt értesítik, mikor oltják a gyereket. Jásdi Kiss Imre

http://hunpjp.com/news.php?readmore=378

Javuló kormánypropaganda - csökkenő gazdaság

Egyáltalán nem támasztják alá a gazdaságban zajló események azt a fajta orbáni hurrá-optimizmust, amely a kormány propagandáját jellemzi. A felszínes szemlélő - és valljuk be; sokan még felszínes ismeretek mellett mernek vállalkozni - úgy gondolná, hogy dübörög a gazdaság, kilábaltunk mindenféle válságból, mindjárt itt a Kánaán. Ezzel szemben a 2014-es év az első félévi mutatók alapján rendkívül kedvezőtlen a kormány számára.

Keleti nyitás

Bajok vannak Orbán keleti nyitásával. Egy évvel ezelőtt semmi egyéb nem folyt még jóformán a csapból sem, mint a keleti nyitás, az orosz exportpiac, olcsó gáz, majd jött a paksi egyezmény. A legfinomabb becslések szerint csak a kormány moszkvai vásári részvételei, épületei, reklámjai elvittek öt milliárd forintot. Ezen kívül mennyit a különböző tárgyalások, utazgatások, rendezvények, hazai struktúraépítés (orosz intézet, tanfolyamok, képzési intézmények). Még egyszer annyi, vagy több. Azonban az ukrán események miatt Brüsszel behúzta a kéziféket a keleti kapcsolatoknak. Orbán vagy visszahátrál, vagy jönnek a bosszúlépések, túlzottdeficit-eljárás, pályázati pénzek befagyasztása, adózások felülvizsgálata. Az EU karjai közül, ahova Orbánék belerángatták az országot annak idején, kilépni nem tudnak, a póráz néha hosszabb, néha rövidebb, de nem került le Orbán nyakáról. A sajtó egyre jobban hallgat a keleti nyitásról. De merre lehet menni?

Értékpapírok

A magyar állam teli torokból kiabálta a világba, nem veszünk fel hiteleket, tűnjön innen az IMF, robog az adósságcsökkentés. Amit ebből sikerült elérni, az az, hogy az euró egyre gyakrabban csúszott 300 forint fölé, jelenleg rekordszinten áll a forint gyengesége. Hiába figyelmeztettek az EU biztosai és a különböző intézmények, hogy az adók emelése csak pillanatnyilag jó, hosszú távon sokkal több bajt okoz, Orbánnak csak a pillanatnyi siker kellett a propaganda számára. Semmi egyébben nem bíztak, mint abban, hogy a Wall Street-i atlantista társak megértik Orbánt és mindenben támogatják. Szinte számolatlanul nyomták ki az állampapírokat. Ez nem kölcsön - hangoztatták, de mindenki tudja, hogy az. Csak a neve más. Milliárdok befolytak, eltűntek, mindent feltettek egy lapra a keleti nyitásra, gondolván, hogy majd az hozza a export milliárdokat. Eközben a belföldi mérlegben abban bíztak, hogy az értékpapírok hosszú távú biztosítékot adnak. A Franklin Templeton egy pillanat alatt dobta vissza a magyar államkötvényeket, mikor úgy érezték, Orbán átlépett egy határt, amelyen túl már csattanni fog az ostor és rövidülni a póráz. A forint ingadozva lépett újra 300 forint fölé, majd folyamatos gyengüléssel tart ott ahol ma, rekordszintű gyengélkedésben.

Vállalkozások

Sokan hitték el a kormány több milliárdba kerülő kommunikációs lufiját, miszerint a növekedés küszöbén állunk, és kivártak, fenntartották a vállalkozásokat. Aztán tavaly év végén kellemetlen és eldugott, sokadrangú hírként szerepelt; rekord mennyiségű vállalkozás szűnt meg. Ma pedig? Még rosszabb a helyzet, mert a fél év alatt megközelítően annyi vállalkozás dobta be a törölközőt, mint tavaly év végéig. A kormány újabb rekordot döntött meg, immáron a vállalkozások megszűnésében. Arra is kíváncsiak lennénk, mindenféle mellébeszélés nélkül, hogy mennyi a magyar GNP. Mert ugye azt halljuk, hogy a magyar GDP milyen jó, hogy mennyire előre vagyunk a világon, csakhogy a GDP számításába beletartozik minden, az AUDI-tól a Tescoig. A GNP azt mutatja meg, mennyi a nemzeti össztermék (vagyis külföldi cégek nélkül), és ebbe nem számít bele egyetlen külföldi gyártó, vegyes cég vagy multi. Valószínűleg ezt az adatot nem véletlenül nem mutogatják a nyilvánosságnak. A vállalkozások nem véletlenül szűnnek meg ilyen iramban. A külföldi tulajdonú cégek kiviszik a hasznot. Amit itt költenek el, azt is külföldi cégekkel építtetik, javíttatják, vásárolják. A magyar vállalkozásokban pedig körbe forog a pénz, egyre kisebb mennyiség, egyre kisebb mértékben.

Tisztában kell lenni azzal, hogy a munkavállalók jelentős része, több mint 50 százaléka  a mikrovállalkozásokban dolgozik (dolgozna). A kormány erősen igyekszik a véka alá rejteni ezeket az adatokat, de ez a helyzeten nem változtat. A kormány még mindig nem tud szakítani a régi beidegződéssel, nem adni akar, hanem elvenni. Adni is csak úgy, hogy ha ad, akkor duplán vegyen el. A kisvállalkozások megmentésére kitalálta a kormány a növekedési hitelprogramot. A meghirdetett 2.5 százalék kamat nagyon kecsegtető. Ennek ellenére a hitelprogram egy csőd. Senki nem veszi fel, és pontosan azért nem, mert ennek a hitelnek a lényege, hogy kicsikarja a kisvállalkozó maradék forintjait is. Hol a hátulütő? Ott, hogy a kisvállalkozónak - aki még örül, hogy életben marad valahogy - be kell vallani egy jóval magasabb bevételi összeget mint a minimálbér, vagy amennyit a könyvelő segítségével ki tud hozni, mert különben miből is fizetné a hitelt? Onnantól kezdve azonban a bevallott magasabb összeg után kell adóznia, sőt, fizetheti a részleteket is. Duplán elveszti, amit kapott. De ehhez természetesen újabb százmilliós reklám hadjáratok, kiadványok, plakátok.

Export - import

Végül egy igencsak figyelemre méltó, szintén nem a kormány örömhíradóiban leadott, eldugott hír. Radikálisan lecsökken Magyarország kivitele, és egy éve folyamatosan emelkedik a behozatal. A tendencia annyira gyors - havi 2-3 százalékos - hogy egy éven belül a kivitel kevesebb lehet a behozatalnál. Valamennyi tendencia közül ez a leginkább vészjósló. Mielőtt örömmámorban törne ki valaki, hogy a növekvő behozatal növekvő vásárlóerőt jelent, - nem erről van szó, hanem arról, hogy jelentősen növekszik a kínai behozatal, és csökken a hazai előállítás. Magyarul, amit itthon nem lehet előállítani csak drágán, azt megrendeljük kintről olcsón. Másrészről csökken az előállított és kivihető magyarországi termékek száma, szűkül a piac, és mivel a legnagyobb export partnerünk az EU, láthatóan messze sem lábalt ki a gazdasági válságból az EU sem, a vásárlóerő csökken. Összességében véve a magyar állami bevételek csökkennek, és még egy fontos adat, jelentősen megcsappant a magyar pénzügyi tartalék. 

A magyar gazdaságnak két dologra lett volna szüksége. Drasztikus adócsökkentésre, hogy növekedjen a versenyképessége, és stabil keleti piacra. A kormány mind a kettőt elszórakozta. Amikor még lehetett volna adót csökkenteni, akkor nem a hazai vállalkozásoknak érdekeit nézték, hanem az EU-nak megfelelni akarást, - amikor pedig ki kellett volna keményen állni a keleti piac mellett, ideológiai és liberális kötődés miatt Orbán hátrálni kezdett. Vagy mert befenyítették, vagy mert alapból is megrögzött liberális. Így marad a csökkenő tendencia, és a növekvő külföldre áramlás. A kormány a mai napig milliárdokat költ különböző tanácsadó cégekre, amelyek megmondják, hogyan lehet beadagolni az új adókat, a csökkenő tendenciákat úgy, hogy azt higgye mindenki, milyen jó a helyzet. De meddig lehet az egyre rosszabb, bizonyos szempontból már kritikus dolgokat eltakarni? Egyre kevésbé sikerül.

Kemény Gábor

Együtt sarcolja a népet Orbán és az Európai Bizottság

380 ezer eurót kér vissza Magyarországtól az Európai Bizottság, - a vidékfejlesztési támogatások miatt követelnek pénzügyi korrekciót, mivel jogosultsággal nem rendelkező kedvezményezettek - a Fidesz holdudvarához tartózó személyek, ismeretségi alapon - részesültek a támogatásból.

Az Európai Bizottság évente több száz szúrópróbaszerű ellenőrzést tart a tagállamokban, hogy megállapítsa, a szabályokkal összhangban zajlik-e az agrártámogatások kifizetése. Mivel a kifizetések lebonyolításáért a tagállamok a felelősek, az Európai Unió pedig csak utóellenőrzést tart, semmi akadálya annak, hogy az épp kormányon lévő párt kedvezményezettjei kapják a támogatásokat.

Az Európai Bizottság utólag ellenőrzi a támogatások rendeltetésszerű felhasználását. Józan paraszti ésszel megmondható, hogy a pénzeket nem a kedvezményezettektől fogják behajtani. A Fidesz holdudvarához tartozó személyek lenyúlják az uniós pénzeket, majd erre hivatkozva az Európai Bizottság visszaigényli a pénzt, amit a kormány az állami költségvetésből fizet vissza. A magyar lakosság által fizetett adóból, kétszeres benzinárból.

Olyan döntést várunk az Európai Bizottságtól, ami a jogosulatlanul támogatásokhoz jutott személyeken hajtja be a pénzeket, nem az állami költségvetésből. Ha nem fizetik vissza, jöhetnek a szankciók! Európa amúgy is remekel szankciók terén, ezt már számos esetben bizonyították Washington kedvéért. Vagyis technikailag semmi akadálya, hogy a Fidesz-tagok ismerőseinek befagyasszák a vagyonát nem-fizetés esetén.

http://www.hidfo.net/2014/07/10/egyutt-sarcolja-nepet-orban-es-az-europai-bizottsag

Ennél nincs lejjebb - az ukrán kormány lopja a gabonát

Az ukrán kormány oligarcha köreihez tartozó cégek mindenféle bejelentés nélkül elkezdték learatni a donyecki gabonát. Azokon a területeken, ahol a hadsereg biztosítani tudja a gépek működését, a kombájnok nekiálltak a gazdák szeme láttára learatni a termést. A termelők tiltakozására a gépek kezelői csak annyit mondtak, ők a megbízó utasítására járnak el, reklamáljanak náluk vagy a kormánynál. Az emberek nem tudtak tenni semmit, tüntetésbe kezdtek, lezárták a forgalmat a teherautók előtt. A kormány annyit üzent, nyugodjanak meg, megkapják a pénzüket, amint lesz miből fizetni. A donyecki oroszok azonban egyáltalán nem bíznak benne, hogy valaha is látnak belőle egyetlen fillért is.

Ráadásul az a cég, amely eleve le volt szerződve a gazdákkal - egy orosz nagyvállalat ukrajnai gépei - szintén nekiállt volna az aratásnak a szerződés szerint, de ezeket a gépeket a hadsereg elküldte. A gépek elmentek, és azt üzenték, hogy mindenhol learatnak, ahol a hadsereg nem tudja őket zaklatni. Ezt ki fogja ellenőrizni? Mennyit, mikor és hol arattak le?

A gazdák félnek, hogy a munkájuk kárba vész. Ki kinek honnan fog fizetni, hova kerül a termés, - senki nem tud semmit. Az ukrán cégek most bírósággal fenyegetik egymást, amitől még inkább forrósodik a hangulat. Egy hét és oda az összes termés - mondják a gazdák. Nincs itt idő bíróságosdit játszani. Kérdés persze, hogy a kormány miért nem egyeztetett előre a gazdákkal, vagy értesítették őket előre? Vagyis hiába mentegetőznek, valami nagy sumákolás folyik a háttérben.

http://www.hidfo.net/2014/07/10/ennel-nincs-lejjebb-az-ukran-kormany-lopja-gabonat

Szlavjanszk és Szemjonovka pusztulásának hiteles története-szemléltető ábrával!

Az egyszerű ukránok közössége is megtudhatja immár Szlavjanszk és Szemjonovka “terroristák és szeparatisták” általi rommálövésének titkát.

Új, minden eddiginél kifinomultabb “Hurrikán” és “GRAD” tipusú reaktiv tüzérséget kaptak ezek az Ukrajna függetlenségére és államiságára törő, a gondoskodó kijevi kormányt megdönteni akaró galád donbasszi oroszok! Természetesen az őket felbujtó és finanszirozó még galádabb Kreml-béli orosz hatalomtól.

Ezek a kifinomult reaktiv tüzérségi fegyverek nem előre-hanem hátrafelé lőnek. Megtévesztendő az ellenséget.

A dolog az úgy zajlik, hogy először is ráirják a rakéták mindegyikére a pontos cimet-ahová szánják! Majd vodkával meglocsolgatják az istentelen pribékek, és betöltik őket a vetőcsövekbe. Ezután pedig a csőkötegekkel célba veszik először az ellenséget. Ami az emlitett két város esetében a Karacsun-hegyen (ami a két várossal ellenkező irányban van) békésen táborozó, és a városok esztelen pusztitását borzalommal szemlélő derék és mélyen vallásos ukrán katonák. Akik idejük jelentős részét-ott a hegyen-ájtatoskodással, meg a pusztuló városok lakóinak lelki üdvéért való imádkozással töltik.

Aztán pedig eléneklik az Internacionálét! Valami kommunista előéneklésével. Aztán pedig a “Világ proletárjai egyesüljetek!” elordibálása után vad dühvel kezdik teketni az elsütőgenerátor kurbliját. A rakéták meg mennek! Százszám! De a Karacsun-hegy előtt zzziii-vesznek egy éles balkanyart, és rágordulnak a két városra. Egy darabig még mennek egy csokorban, de aztán szétszélednek, és mindegyik megy a ráirt cimre!

Eleinte a hegyi táborozók megijedtek a feléjük süvitő rakéták láttán, de aztán rémülten látták, ahogy azok elfordulnak Szlavjanszk meg Szemjonovka felé, és zsuppsz!-ott pusztitanak!

Bizony-igy történt! A galád terrorista-szeparatisták igy lőtték a két várost. Mindenkit becsapva! De most rávilágitott az aljas trükkre a gondos kijevi felvilágositócsapat. Még grafikusan is ábrázolták Ukrajna igazlelkú ám naiv népeinek a folyamatot. Nehogy kétségeik legyenek a dolog felől.

Mi több! Egy másik újdonsággal is beszámolt a luhanszki megyei elöljáró. A városból való elüldözése közben látta, hogy az egyik óvoda TETEJÉN három BM-21-es páváskodik. (Mivelhogy darut, vagy valami hasonló felemelő alkalmatosságot nem látott a környéken, meggyőződéssel állitotta: azok a “GRAD”-ok oda bizony saját maguk kerültek föl!) Egy “betárazott” BM-21-es lehet vagy 10 tonna!

Meggyőződése, hogy a militáns oroszok kifejlesztették a tetőre-mászó képességekkel biró sorozatvetőket! Oszt’ Luhanszkban próbálják ki őket-természetesen igy tudták rommá lőni Metalisztot. Az óvoda tetejéről. De be akarják bizonyitani, hogy az ukrán Üdvhadsereg a felelős mindazért, hogy Metaliszt elpusztult. Meg ott meghalt kétszáznál is több civil. Akik amúgy nem is civilek, csak álcázzák magukat. Mert amúgy egytől-egyig oroszországi orosz diverzánsok! Akik Kijev ellen, meg az EU-ellen, meg az USA ellen, meg a NATO-ellen…stb. st. stb.-ugye!

Szóval leleplezték az ocsmány ármányt! Nem kell itt hinni az ENSZ-nek, meg mindenféle moszkovita ügynökszervezet tényfeltáró bizottságnak álcázott társulásai “jelentéseinek”! Azokat úgyis a Kreml-rendeli meg, és fizeti!

Az ukrán haderő az Donbasszban csak humanitárius akciót inditott, és segit a nyári aratás nehéz munkáit elvégezni.

Mindenért Moszkva a felelős! Hujlo Putyin!

Szlava Ukrajinye! Szlava Obama! Szlava Valcman! Szlava Kolomojszkij! Szlava NATO! Szlava EU!

https://balrad.wordpress.com/2014/07/10/szlavjanszk-es-szemjonovka-pusztulasanak-hiteles-tortenete-szemlelteto-abraval/

Nukleáris anyagokat foglalt le az ISIS Észak-Irakban

Irak kormánya bejelentette, hogy "terrorista csoportok" nukleáris kutatóintézetek felett vették át az irányítást az ország északi részében. Az ország ENSZ nagykövete szerint a Moszul Egyetemen kísérleti célból mintegy 40 kilogramm urániumot tartottak, amit tömegpusztító fegyverek gyártására fel lehet használni.

Mindez alig egy nappal azt követően történt, hogy az ISIS terrorszervezet vegyi fegyvereket tároló létesítmény felett vette át az ellenőrzést és mintegy 2500, szarin gázt hordozó rakétához jutott. A Muthana komplexum elfoglalását követően Irak a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséghez fordult az országban található nukleáris anyagok fizikai védelme miatt. Irak kormánya hivatalosan is bejelentette, hogy veszélyes anyagok állami őrizetét többé nem tudja biztosítani. 

A szunnita terrorszervezet jelenleg Észak-Irakot és Szíria egyes északi térségeit tartja ellenőrzés alatt. A csoport június 10-én vette át az irányítást Moszul városa felett.

http://www.hidfo.net/2014/07/10/nuklearis-anyagokat-foglalt-le-az-isis-eszak-irakban

Tekintsük át röviden együtt a NATO (North Atlantic Terror Organisation) eddigi leghíresebb "kétségtelenjeit".

Anders Fogh Rasmussen

2002 - Dick Chaney, az USA alelnöke: "Kétségtelen, hogy Szaddam Huszein vegyifegyverekkel rendelkezik." Értékelés: bizonyított hazugság. Eredmény: Irak és a régió destabilizálása, Irak olaj- és aranyvagyonának elrablása, demokráciaexport, Iszlám Állam létrejötte.

2011 - Victoria Nuland, az USA külügyminisztériumának szóvívője: "Kétségtelen, hogy a Khadafi rezsim gyakorlatilag megbukott, és elkezdődött a demokratikus átmenet. Mi ennek fényében válaszolunk a líbiai demokratikus ellenzéknek, és nem hagyjuk a megtorlásokat." Értékelés: bizonyított hazugság. Eredmény: Muammer Khadafi meggyilkolása, CIA terroristák beözönlése Líbiába, Líbia három részre szakadása, szociális háló eltűnése, az ottani olaj- és aranyvagyon elrablása. Zárójelben: Muammer Khadafi rendszere volt a legstabilabb arabszocialista rendszer Észak-Afrikában, mellékesen jegyezzük meg, hogy a víz ingyen (!!!) volt például a lakosságnak.

2013 - Anders Fogh Rasmussen, a NATO főtitkára: "Kétségtelen, hogy a vegyitámadásért a szíriai Assad-kormányzat tehető felelőssé. Ez minden nemzetközi jogot megsért, és meg lesznek a következményei." Értékelés: bizonyított hazugság. Eredmény: CIA & NATO & Szaúd-Arábia zsoldjában álló terroristák becsülten 150.000-200.000 lakost öltek meg eddig. Hetekkel később egy ENSZ-jelentésből kiderült, hogy a terroristák követték el a vegyi fegyveres támadást. A háború azóta nem zárult le, Szíria egyes részeit jelenleg a terroristák megpróbálják beolvasztani az Iszlám Államba.

2014 - Anders Fogh Rasmussen, a NATO főtitkára: "Kétségtelen, hogy Oroszország érintett Ukrajna destabilizációjában." Értékelés: bizonyított hazugság. Bizonyítottan egy amerikai zsoldos robbantotta ki a kijevi forradalmat, erről több magasrangú EU politikus is lehallgatási botrányba keveredett, nevezetesen, hogy tudtak az ügyről. Bizonyítottan amerikai pénzen működött a majdani forradalmista csapat. Eredmény eddig: 1.5 millió menekült, az ukrán gazdaság valószínűsíthető összeomlása, iszonyatos megszorítások Ukrajnában a sok háborúra felvett hitel miatt. Egy újabb nemzet fog megnyomorodni a nyugati rabszolgatartók markában.

http://www.hidfo.net/2014/07/10/nato-ketsegtelen-hogy-oroszorszag-erintett-ukrajna-destabilizaciojaban

Igor Sztrelkov: az Európai Unió megsemmisíti az ukrán ipart

Részlet a 2014.07.08-án Igor Sztrelkov, a szlavjanszki népi milíciák vezetője által adott televíziós interjúból

Riporter: Donyeck városa készen áll-e arra, hogy ellenálljon egy elhúzódó ostromnak, offenzívának? 

Igor Sztrelkov: Nos, nem mondhatnám, hogy a város kész a védelemre, mivel még mindig békés állapotoknak megfelelően működik. Látszólag nem történtek meg a védelmi intézkedések. Úgy áll most a város, ahogy állt Szlavjanszk két hónappal ezelőtt. Más szavakkal élve, vannak már létező erődítések, amik elegendőek arra, hogy az ellenséges páncélozott szállító harcjárműveket megállítsák és velük együtt az Ukrán Nemzeti Gárdát és a belügyi alakulatokat is.

Az ellenség páncélos hadoszlopai ellen - amik nagy számban tartalmaznak harckocsikat és tüzérséget - jelenleg csak nagyon nagy nehézségek és jelentős saját veszteségekkel tudnánk védekezni. Természetesen azonnali és sürgős intézkedéseket hoztunk és hozunk napi szinten, hogy biztosítsuk és emeljük a város védelmi felkészültségének szintjét. Ez most jelenleg az erődítések kiépítését jelenti.

Tekintettel a lakosság hangulatára, az nagyon fontos, hogy a lakók folytassák a békés mindennapi életüket, de megértsék azt, hogy mit is jelent, amikor az ellenség, az ukrán megtorló alakulatok hatalmas tüzérségi tűzcsapásokkal és légitámadásokkal pusztítják a lakóövezeteket is. Mi is csak alig hittük el, hogy mit jelent ez a valóságban.

Egy hónapig az aktív ostrom közepette és három hónapig a harcok közepette megértettük, hogy az ellenség taktikája nem az, hogy a milíciát megsemmisítse, hanem az, hogy terrorista módjára a lehető legnagyobb pusztítást vigye végbe. Az infrastruktúra és az ipari létesítmények teljes rombolását. Igencsak furcsának tűnik, de mára ez széles körűen ismert tény, hogy nem a mi (milícia) állásainkat lőtték, és nem is legfőképpen a lakóövezeteket, hanem az ipari létesítményeket és gyárakat. Nikolajevkában három napig lőtték a hőerőművet, holott egyetlen egy milicistánk se volt ott. Tehát nem volt semmilyen katonai célja a tűzcsapásoknak. Ugyanígy Szlavjanszkban is tüzet vezettek a gyárak többsége ellen, melyekben egyáltalán nem voltak jelen harcosaink. Nem voltak ott ellenőrző-áteresztő pontjaink, vagy erődítéseink. Ettől függetlenül szisztematikusan támadták azokat a tüzérségükkel.

Nikolajevka - tüzérségi tűz következtében kigyulladt a hőerőmű

Más szóval, nem az volt a lényeg, hogy a milíciától megtisztítsák a várost. Nem ez volt az indok. Az Ő céljuk az volt, hogy a lehető legnagyobb pusztítást vigyék végbe, amíg a milícia ott van. Ezzel azt érik el, hogy az emberek munkahely, lakhatás, és egyéb életfeltételek nélkül maradnak. Lényegében végre hajtották azt a feladatot, hogy az embereket elűzzék, mivel a harcok után sem lehet majd így ott élni.

Azon a véleményen vagyok, hogy a jelenlegi ukrán vezetés és az ukrán hadsereg vezetése nem fog szégyenlősködni azon, hogy ugyanezt tegye majd Donyeck városával is. Senkinek se legyenek illúziói. Még akkor is, ha visszavonulnánk innen, akkor sem hagynák Donyeck lakóit békén, hogy továbbra is itt éljenek. Az úgynevezett Egyesült Európa nem kíván konkurenciát magának, versenyt az erős donyecki iparral. Nem akarnának a mi tudósainkkal versenyezni. Amit akarnak, az egy terület, ahol pár százezer vagy esetleg egy millió egységnyi olcsó munkaerő található, amit használatba vehetnek Európában. Kizárólag ez az, amit akarnak.

http://www.hidfo.net/2014/07/10/igor-sztrelkov-az-europai-unio-megsemmisiti-az-ukran-ipart

Rádiókat, kamerákat, sisakokat gyorsan az ukrán fasiszta latorhadnak, mert…

Hogy milyen katasztrofális helyzetbe jutott az ukrán hadsereg? Kiválóan jellemzi az a tény, hogy a Pentagon rohamtempóban állit össze “gyorssegélyt” a Donbasszban dúló horda számára.

Tegnap Washingtonban Derek Chollet hadügyminiszterhelyettes az amerikai szanátus előtt számolt be arról, hogy az “új barátot és reménybeli szövetségest” nagyon gyorsan el kéne látni bizonyos holmikkal, mert ha nem?-akkor…

Neki is láttak viharos gyorsasággal “összegyűteni a segélycsomagot” a bűnbanda számára.
150 db. éjjellátó készöléket, 150 hőkamerát, 1000 darab kevlár sisak, 5 db. aknakereső robot, és 96 rádió kerül a csomagba, amelyeket csak úgy tudnak a leggyorsabban a bajba jutottakhoz eljuttatni, ha a SZOMSZÉDOS természetes barátok és szövetségesek adják ezeket a holmikat a saját készleteikből. Értsd: a szomszédos NATO-országok, igy a “magyar honvédség” készleteiből.

Elsopánkodta a kongresszusnak a hadügyminiszter-helyettes, hogy a már korábban Ukrajnába eljuttatott készletek az eddig eltelt majd két hónapos “terroristaellenes” akciózásban vagy megsemmisültek, vagy a miliciák kezére kerültek.

Meg kell segitenünk az irántunk való hűségét már bizonyitó Ukrajnát, hiszen remekül helytállnak “velünk és helyettünk” Afganisztánban, Irakban, Koszovóban, Boszniában, és Afrika-szarvánál. Nem is beszélve most az egészen kiváló donbasszi oroszgyilkolásról-ecsetelte az okokat és indokokat a szenátus előtt az amerikai helyettes hadügyér!

“Fölöttébb kivánatos ugyanis Ukrajnát ezen a pályán tartani, amire annyi erőfeszitésünk árán végre sikerült ráterelnünk, mert ez jó nekünk”-bájolgott a szenátus tagjai előtt Derek Chollet.

Ennyi nyomós érv előtt pedig a szenátus minden bizonnyal meg fog hajolni, és áldását fogja adni a “segélycsomagra”
Még tán’ valamicskével többre is.

Elvégre fő a barátság! Ami bajban ismerszik meg.
Márpedig az ukrán latorhaderő igen nagy bajban van!

https://balrad.wordpress.com/2014/07/10/radiokat-kamerakat-sisakokat-gyorsan-az-ukran-latorhadnak-mert/

Magyar sorsszerűség-e a külföldi munkavállalás?

Érdekes, hogy mi magyarok nem vagyunk mobilisak, nem szívesen vállalunk olyan munkát, ahol ingázni kell vagy sokat utazni. Mostanság (az elmúlt 10 évben fokozottan) úgy tűnik, hogy mégis sokan indulnak el hamuba sült pogácsával távoli vidékek felé. Feltételezhető, hogy az ő helyüket majd a hozzánk Albániából, Ukrajnából, Romániából vagy Kínából érkező bevándorlók veszi át, akik Magyarországon remélnek jobb életet maguknak és családjuknak.

Mi történt a MALÉV csődje után a pilótákkal és a légi utaskísérőkkel?

Nem hivatalos statisztikák szerint kb. 10%-uk tudott elhelyezkedni a szakmájukban. A fiatalabbak közül néhányan kaptak lehetőséget egy-egy hazai fapados cégnél, néhányan pedig nyári szezonra elszegődtek Németországba vagy valamelyik gazdag Közép-Keleti ország légitársaságához.

Pár pilóta elrepült távoli ázsiai országok egyikébe, ahol - reményeik szerint-évekig dolgoznak majd. Ki családdal, ki a nélkül. És az itthon maradottak? Hallottam már pilótából lett autó kereskedőről vagy légi utas kísérőből lett szépség szalon alkalmazottról is. Speciális terület speciális tudással, amit a szűk hazai piacon nem könnyű használni, és egy pilóta esetében nem is igazán lehet átalakítani.

A volt MALÉV dolgozók erősebb reflektorfénybe kerültek. De mi a helyzet a munkaerőpiac további szereplőivel?

Klasszikus példa

András 32 éves, egy közepes reklám ügynökségnek kreatív területen dolgozik. Saját lakásukban laknak kislányukkal és van egy hiteles autójuk. Felesége is dolgozik és minden hónap végére elfogy a pénzük. Májusi fizetését már nem kapta meg, mert az egyik megbízójuk nem fizetett (eddig legalábbis nem).

András július végén kiköltözik Londonba, ahol ismerősei segítik majd. Egyelőre nem kizárt, hogy fizikai munkát fog végezni, amíg nem talál képzettségének megfelelő állást. Ha talál. Azt mondja, hogy számára alapvetően fontos, hogy a fizetéséből normális szinten megéljen a családjával együtt. Ezért a célért szívesen vállalja, hogy betanított munkát végezzen a kreatív reklámügynökségi feladatok helyett.

Az első időben biztosan rengeteg új élményt és tapasztalatot szerez majd, csak kérdés, hogy hogyan látja a perspektíváit 2-3 év múlva, ha még mindig a szalag mellett áll és nem egy kreatív kampányt rak össze? Lehet, hogy elmegy mellette a szakma? Képes lesz-e visszakapaszkodni?

Vannak-e sikertörténetek?

Nem mondok újdonságot azzal, hogy egészségügyi dolgozókra, CNC esztergályosokra, autószerelőkre, szakácsokra, burkolókra, asztalosokra, villanyszerelőkre és informatikusokra nagy szükség van. A kedvelt emigrációs célországnak számító Kanada, Ausztrália és Új-Zéland is közzé teszi a hiányszakmái listáját, akinek ilyen képzettsége és gyakorlata van, azt könnyebben engedik be és kap megfelelő vízumot/munkavállalási engedélyt. Bizonyára vannak, hiszen attól függ, hogy kinek mi a siker. Siker lehet az is, hogy megállja a helyét egyedül egy másik országban. Lehet siker az is, hogy képes egzisztenciát teremteni a családjának és biztosítani a kényelmes, polgári életet és kifizeti az itthoni adósságait. Lehet siker, hogy megtanul egy világnyelvet magas szinten. Az is lehet siker, hogy integrálódik egy másik országban, barátokat szerez, átveszi a kultúrát. 2009 körül elég sokan visszajöttek, vagy azért mert a kint szerzett tapasztalatukat szerették volna itthon hasznosítani, vagy azért, mert a pénzügyi válság miatt kint is voltak elbocsátások. Több tucat ilyen hátterű fiatal szakemberrel találkoztam, akik a hazatérés után belátható időn belül elhelyezkedtek valamelyik üzleti szolgáltató központnál vagy multi cégnél korrekt feltételek mellett. Persze olyanokkal is találkoztam, akik már megszokták a kinti létet, a kozmopolita életformát, és nem tudtak visszaszokni a hazai viszonyok közé. Ők jellemzően 1-3 éven belül visszamentek külföldre.

Ha az EU biztosítja a munkaerő szabad áramlását, akkor a munkaerő oda fog menni, ahol gazdasági növekedés van, és ahol anyagilag megbecsülik a munkáját és nem azt érzi, hogy "kuncog a krajcár" a zsebében. Az anyagi megbecsülés csak az érem egyik oldala, a másik oldalon ott van a perspektíva, az elismerés és a kiszámíthatóbb élet, az anyagiakkal nem mérhető értékek, az emberi kapcsolatok minősége, a morál, amelyek rendkívül sokat számítanak az elvárt életminőség megítélésénél. Becslések szerint Németország és Ausztria, amelyek utoljára nyitották meg a munkaerő piacaikat a magyar munkaerő előtt kb. 40.000-50.000 embernek adhat munkát. Ebben a számban - véleményem szerint - csak a kiköltözők vannak benne, tehát a határon csak dolgozni átjárók, de egyébként Nyugat-Magyarországon élők nincsenek. Ausztria és Németország közelsége miatt népszerű, míg Anglia a nyelv miatt, hiszen angolul tanulnak (beszélnek) itthon a legtöbben. Becslések szerint akár a 80.000-t is elérheti az Egyesült Királyságban élő magyarok száma. Rengeteg blog és fórum van, ahonnan a kimenni vágyók információt szerezhetnek a kinti életről. Nagyobb a mozgás mint amekkora 5-8 évvel ezelőtt volt. Az EU-hoz történő csatlakozás után a fiatal diplomások és szakmunkások indultak a munkaerőpiacát azonnal megnyitó országok, pl. Anglia felé és ott akkoriban viszonylag hamar és könnyen jutottak jó állásokhoz vagy tudtak vállalkozást indítani.

Hallottam már HR-esről, aki London egyik külső kerületében csokoládét csomagol egy üzemben és hallottam köztisztviselőről, aki betanított asztalosként dolgozik Oxford egyik forgácsoló műhelyében. Ám legalább fél tucat informatikusról is hallottam, akik saját szakmájukban helyezkedtek el, versenyképes a keresetük, esetleg vezetőként léptek előre. Sőt egy itthoni dvd kölcsönzős fiatal lányból Londonban már - 5 év ottlét után - logisztikai vezető lett.

Szóval minden lehetséges, van út lefelé vagy felfelé is. Kifelé és visszafelé

is.

Gölöncsér Miklós összeállítása

Devizahiteles: számolj, ha tudsz!

 Jókora meglepetés érheti az adósokat, ha már az első körben jelentős banki visszatértésekre számítanak az árfolyamrés miatt. Nagyobb összegek jóváírása ugyanis csak azoknak járhat, akiknek bankja a hitelfelvételkor „trükközött” az árfolyammal, illetve eleve nagyon szélesen szabta meg az árfolyamrést. Még a vezető lakossági bankok között is legalább négyszeres volt a különbség.

A parlament előtt levő, a hitelszerződések elszámolását érintő törvényjavaslat a vártnál jóval keményebb lépéseket tartalmaz. A kezdet tehát az adósok számára nagyon ígéretes, bár bőven maradtak még fehér foltok. Az egyoldalú szerződésmódosításról a jogalkotó eleve csak annyit fektet le, hogy a banknak „a fogyasztóval külön törvény szerint meghatározott módon kell elszámolnia”. Jegybanki nyilatkozatok alapján ez végül talán valóban azt jelenheti, hogy a kamatemelések hatása teljes egészében visszajár.  A jegybank (MNB) alelnöke a Magyar Nemzetnek, ügyvezető igazgatója a Kossuth Rádiónak arról beszélt, hogy 600-900 milliárd forintot tehet ki az árfolyamrés és a tisztességtelen egyoldalú kamatemelés miatti visszatérítés.

Az MNB nyilvánvalóan tudja, minek alapján számol, a nyilvános információk azonban még nem teszik lehetővé, hogy bárki megbecsülje, az adósok különböző csoportjára miként hatnak majd az ősszel hozandó jogszabályok. (Megjegyezzük, azért a jegybanki becslés határai között is elég nagy a távolság.) Azok ráadásul nem csak a devizában eladósodottakra vonatkoznak majd. Érdekes felvetés például, hogy a forinthiteleknél az egyoldalú „nemkamatcsökkentéssel” (mostanra már ez vált jellemzőbbé) mit kezd a kormány. A nyitott kérdés, mint azt olvasóink jelzéseiből is látjuk, rengeteg. Azt azonban minden fanyalgónak is el kell ismernie, hogy a lépések – ahogy azt korábban jelezték – most valóban határozottaknak és erőseknek tűnnek.

  Az Országgyűlés előtt levő jogszabály nem tartalmaz az elévülésről semmilyen kitételt. A portálunk által megkérdezett jogászok szerint így a Ptk. az irányadó. Vagyis: a kevesebb mint öt évvel ezelőtt lezárult szerződésekre vonatkozik az elszámolási kötelezettség. (A Kúria még vitatkozik arról, hogy az adósnak pénz az ötéves időszakra jutó törlesztőkre vagy a teljes szerződési összegre járhatna vissza.)

A mostani kalkuláció viszonylag egyszerű

Egyértelmű döntés egyelőre a legkisebb jelentőségű (már ha pénzben mérjük a dolgokat) kérdésben van. A hitel folyósítása és a törlesztés esetében is az MNB „hivatalos devizaárfolyama” alapján kell a bankoknak az adósokkal 90 napon belül(!) elszámolniuk. A pontos metódusra nem tér ki a jogszabály, az azonban kiderül belőle, hogy a kalkulációkat egyeztetni kell a jegybankkal. Utóbbira 60 nap áll rendelkezésre.

Némi fehér folt tehát még itt is mintha akadna, de legalább már lehet mivel kalkulálni. A jegybanki adatbázisban bárki megnézheti, hogy adott napon nála mekkora volt a különbség. Mi úgy gondoljuk, hogy az adós élből annyival több hitelt cipel magával, amennyi a svájci frankban (vagy euróban, illetve jenben) szerepeltetett hitelösszeg, szorozva a hitelszerződésében szereplő árfolyam és a jegybanki különbözetével.

Borítékolható, hogy ez a hangsúlyozottan csak első elszámolás sokak számára jókora csalódással jár majd. Összehasonlítottuk a néhány nagybank által alkalmazott árfolyamokat, és arra jutottunk, hogy ugyanabban az időszakban az árfolyamrés százalékos mértékében jókora volt a különbség. Előfordult, hogy a folyósítási és a törlesztéshez használt árfolyam mindössze egy százalékkal (OTP), de akár négy százalékkal is (Erste) eltért. A többiek – legalábbis a fellelt adatok és az adósok hozzánk eljuttatott információi szerint – e két véglet között szóródtak, például a CIB eredetileg három, majd 3,5 százalékos árfolyamrést alkalmazott.

Nyilvánvaló, hogy a legkisebb visszatérítésre ezek alapján az otp-sek számíthatnak. A másik végletet már nehezebb meghatározni. Tapasztalataink szerint a szerződésekben előfordult, hogy olyan árfolyamot szerepeltettek, ami sohasem volt a piacon (ez elsősorban az autóhitelekre volt igaz). Most egyértelműen kibuknak majd az ilyen trükközések. Néhány autóhiteles így sokkal nagyobb összegekre számíthat, mint az átlag. (Tudunk egyébként olyan esetről is, amikor az adós felháborodottan tiltakozott a piacinál erősebb forint alkalmazása ellen, és végül vele még a jegybanki középnél is kedvezőbb árfolyamban egyeztek ki.)

A számok egyébként (legalábbis a nagybankoknál) nem túl magasak. A szinte pontosan nyolc évvel ezelőtt felvett ötmillió forint után, amit svájci frankban tartottak nyilván (a hiteldíj hat százalék, a futamidő 20 év volt) az Erste ügyfele a folyósítás pillanatában 80 ezer forintos „felárat” fizetett. (Megjegyezzük, ha az elszámolást nem jegybanki közép-, hanem banki törlesztési árfolyamon kellett volna végrehajtani, akkor ez a különbség 204 ezer forint lenne.) Számításaink szerint négy év alatt (akkor lépett be a jegybanki középárfolyamon elszámolásra vonatkozó szabályozás) mintegy további 60 ezer forinttal fizetett többet az adós a megengedettnél. (Ebben már kalkuláltunk azzal is, hogy a kezdeti árfolyamkülönbség a havi törlesztőt több mint három frankkal dobta meg.) Az OTP esetében ez az összeg körülbelül 20 ezer forint, azt is figyelembe véve, hogy a legnagyobb magyar bank időközben két százalékra emelte az árfolyamrést. Annak, aki pontos számot szeretne tudni, nem tanácsolhatunk mást: az induló összeg mellett hónapról hónapra nézze végig, hogy a törlesztés napján mekkora volt a bankja által alkalmazott és a jegybanki középárfolyam különbsége.

Karácsonyra nem lesz már devizahitel?

 Az árfolyamkockázatot a kormány törvénnyel ossza meg a bankok és a devizahitelesek között, és Karácsonyra egyáltalán ne maradjon devizahitel – szorgalmazta Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője parlamenti felszólalásában. A nemzetgazdasági miniszter válaszában arról beszélt: még az idén megtörténik a forintosítás.

A már futó törvényjavaslatot is érinti, hogy Rogán jelezte, milyen elévülési szabályokat akarnak érvényesíteni. Módosítót nyújthatnak be, amiből kiderül: az elszámolási szabályok minden futó szerződésre teljes egészében vonatkoznak, bármikor is kötötték azokat. A szabályok azokra a szerződésekre is kiterjednek, amelyek öt éven belül záródtak le. Mindez a magánszemélyekre vonatkozik. Rogán szerint a cégeknek érdemes perelni.

Egyre feljebb emeli a tétet a kormányzópárt a devizahitelesek ügyében.  A mai rendkívüli parlamenti ülésnapon Rogán Antal felkérte a kormányt, hogy mielőbb alkosson jogszabályt a bankok és az adósok közötti elszámolásról (megjegyezzük, ennek konkrét menete még az árfolyamréssel kapcsolatban sem derül ki a már benyújtott javaslatból , a következő kérdésről, az egyoldalú kamatemelésről pedig még semmit sem lehet tudni). A Fidesz frakcióvezetője azt is szorgalmazta, hogy készüljön el a törvény a devizahitelesek teljes kivezetéséről is, hogy „Karácsonyra ne maradjon devizahitel”.

Rogán arról is beszélt, hogy az árfolyamkockázatot meg kell osztani a bankok és a hitelfelvevők között. Varga Mihály, nemzetgazdasági miniszter válaszában nem zárt ki egy ilyen lehetőséget. A határidővel kapcsolatban annyit mondott, hogy még az idén beterjesztik az Országgyűlés elé a forintosításról szóló jogszabályt. Mint mondta: ekkor kerül majd napirendre a bankrendszer stabilitásának kérdése.

Varga szerint jelenleg csak a Kúria döntését fektetik jogszabályba, a második fázisban történhet meg az elszámoltatás. Szavaiból pedig úgy tűnt, hogy a devizahitelek "kivezetése" a harmadik (végső) intézkedés lehet.

Újabb csavar: Adó terhelhetné a visszajáró pénzt? - Ügyvédek támadják az adósmentést

Fotó: Azénpénzem

2014. július 11. Több jogászhoz hasonlóan nem tetszik a devizahiteles ügyekben az egységesített eljárás Léhmann György (képünk) siófoki ügyvédnek. Ő (is) érzékelhetően ragaszkodna a perekhez, ezért indítványozta a Kúriánál: a Luxemburgi Európai Bíróságnál előzetes döntéshozatali eljárás lefolytatását kérelmezze a már elfogadott adóssegítő törvény egyes rendelkezéseivel kapcsolatban.

Gyanítottuk, hogy a parlament által július 4-én elfogadott, de a köztársasági elnök által még mindig alá nem írt, kormányzati adósmentő csomag pereket felfüggesztő rendelkezései vetnek még hullámokat az adósokat képviselő ügyvédek körében. Ez már megindult, annak ellenére, hogy ilyen tartalmú végzést még nem adtak ki a bíróságok. Pedig alighanem fognak, a Kúria Polgári Kollégiumának vezetője ugyanis érdeklődésünkre korábban azt mondta: minden folyamatban levő devizás pert leállítanak (ideértve az adósok által indítottakat is). A devizás pereket talán a legnagyobb számban vivő siófoki ügyvéd, Léhmann György már bejelentette: indítványozta a Kúriánál, hogy kérelmezze a Luxemburgi Európai Bíróságnál előzetes döntéshozatali eljárás lefolytatását a már elfogadott adóssegítő törvény egyes rendelkezéseivel kapcsolatban.

A bankok sorra jelentik be, milyen nagy veszteséget is okoz majd nekik az a még meg sem hirdetett törvény, amiből az elszámolás módjáról még nem sok tudható meg. Az OTP akár 150 milliárd, az Erste 90 milliárd, a Raiffeisen és a K&H 50-50 milliárd forint visszaadásával kalkulál az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítások rendezésének kötelezettsége miatt. A Magyar Bankszövetség elnökének bankja – mint arról a tulajdonos vezérigazgatója Bécsben nyilatkozott – nem panaszkodik. Az olasz UniCredit érdekeltségébe tartozó osztrák Bank Austria (aminek a leányvállalata a magyar UniCredit) első embere kijelentette: "mindegy, hogy mi vár ránk, pozitív éves eredményünk lesz Magyarországon, egész biztosan nem kell több tőkét bevonnunk".

Léhmann szerint a bíróság köteles az európai fórumhoz fordulni, ha olyan folyamatban lévő ügyben merül fel kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog szerint nincs jogorvoslati lehetőség. Neki pedig van egy ilyen pere. Az adós az OTP ellen indított eljárásban az egyoldalú kamatemelést kifogásolta. A bíróság azonban első és másodfokon is a banknak adott igazat, azzal érvelve, hogy a felperesek által keresettel támadott pont egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel volt. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálásának napjául 2015. január 13-át tűzte ki.

 Kikérte a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) véleményét a Figyelő arról, vajon adózniuk kell-e az adósoknak a visszajáró pénz után. Adószakértőket is meglepve a tárca azt válaszolta a lapnak: „az úgynevezett devizahiteles mentőcsomagban elfogadott szabályozás valamennyi adóvonatkozása még vizsgálat alatt van".

Fogyasztói önállóság és a hatalmi elit

A törvény szerint a jóvátétel az egyedileg meg nem tárgyalt pontokra vonatkozik. Azoknak az adósoknak tehát nem járhat majd automatikusan vissza pénz, akik sikeresen tudtak tárgyalni a hitelfelvétel során. Tapasztalataink szerint a legnagyobb eltérés a folyósítási és a törlesztési árfolyam között az autóhiteleknél volt, de tudunk olyan esetről is, amikor az adós felháborodottan tiltakozott a piacinál erősebb forint alkalmazása ellen, és végül vele még a jegybanki középnél is kedvezőbb árfolyamban egyeztek ki. Ilyenkor nehéz nem egyedi tárgyalásról beszélni (kérdés persze, hogy ezt a finanszírozók most tudják-e bizonyítani).

A siófoki ügyvéd azonban nem az „egyediségi” kikötés miatt támadja az új jogszabályt.  Az általa leírtakból úgy tűnik, szinte semmi nem tetszik neki benne. Nemes egyszerűséggel „bankmentő” törvénynek nevezi. Lázár Dénes jogász, a Pénzügyi Ismeretterjesztő és Érdekképviseleti Egyesület (PITEE) egyik alapítója, aki tulajdonképpen az árfolyamréses perek elindítójának is tekinthető, az Átlátszó.hu-nak adott interjúban szintén erősen bírálta a jogszabályt. Mint mondta: „a fogyasztók önállósága csak addig elfogadott, amíg nem ütközik a hatalmi elit érdekeivel”. Szerintünk érdemes arra a mondatára is figyelni, amiben azt kifogásolja, hogy „a bírói kar úgy tűnik mindent megtesz annak érdekében, hogy a fogyasztókat képviselő ügyvédektől megvonja a költségtérítést”.

Hírfigyelő Szolgálat

Fajkeveredés diagrammokban

Adalékok a magyar hivatalos szervek emigrációs politikájának változásához

A magyar politikai emigráció kialakulása

A magyar politikai emigrációnak három nagy hulláma volt. Ennek kezdete 1944/1945, amikor a háború vége sok százezer magyart sodort ki nyugatra. Az 1944. október 20-i kitelepítési kormányrendelet előírta polgári személyek, hivatalok, intézmények, vállalatok, üzemek nyugatra települését. A kitelepült kormánnyal, törvényhozással és közigazgatással nemcsak olyanok kerültek nyugatra, akik rokonszenveztek a szélsőjobboldali eszmékkel, hanem azok is, akik tartottak a megszállók és az új hatalom bosszújától, ítélkezésétől.
Számottevő tömeget képviselt a magyar katonai emigráció. Hozzávetőleges adatok szerint a Horthy-rendszer utolsó éveiben mintegy 35 ezer aktív horthysta tiszt volt Magyarországon, közülük az 1944/45-ös háborús események idején, illetve azt követően 27-28 ezren távoztak nyugatra, legnagyobb részük Ausztriába, illetve a későbbi Nyugat-Németországba. 1946/47-ben sokan dél-amerikai országokba, illetve legnagyobb számban az USA-ba vándoroltak ki. Rajtuk kívül még körülbelül 8 ezer csendőr hagyta el az országot nyugati irányba.
Mivel a Németországba és Ausztriába került magyarok tekintélyes hányada katona volt, hamarosan sor került összefogásukra és szervezeteik kiépítésére. Ezek közül kettőt érdemes külön is említeni. Az egyik kisbarnaki Farkas Ferenc Magyar Szabadság Mozgalma (MSZM) volt, amely nemcsak katonákat, hanem civileket is tömörített, a másik a Zákó András irányítása alatt álló Magyar Harcosok Bajtársi Közössége (MHBK), amely csak a volt katonákra terjesztette ki érdeklődését. A Magyar Harcosok Bajtársi Közössége 1952 végéig mind Európában, mind a tengerentúlon kiépítette hálózatát, 23 országban 31 területi szervezete működött.
A volt nyilasok zömmel Ausztria francia megszállási övezetében telepedtek le. 1945/46-ban kisebb csoportokba tömörültek, majd beolvadtak a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségébe vagy a Magyar Szabadság Mozgalomba; egyedül a Henney Árpád vezette Hungarista Mozgalom őrizte meg szervezeti önállóságát.
1946/1947-ben jelentek meg nyugaton az első olyan magyar menekültek, akik nem álltak feltétlenül szemben az 1945-ben megkezdődött fejlődéssel, sőt bizonyos intézkedéseket (földreform, a köztársasági államforma bevezetése, rangok és előjogok eltörlése stb.) megértéssel fogadtak. Ők a megszállás, a törvénytelenségek miatt kényszerültek emigrációba, egyes esetekben azért, mert már személyes szabadságukat is veszélyeztetve látták. A második nagy emigrációs folyam nyitánya Nagy Ferenc miniszterelnök nyugatra távozása és 1947. június 1-jei lemondása volt. Június 2-án elhagyta az országot Varga Béla, a nemzetgyűlés elnöke is. A Nagy Ferenc lemondása utáni hetekben „disszidált” Magyarország washingtoni, berni, párizsi, ankarai, prágai, bécsi, brüsszeli és római követe is. Még ugyanabban az évben követte őket Sulyok Dezső, a Szabadságpárt volt elnöke, Pfeiffer Zoltán, a Függetlenségi Párt elnöke, Peyer Károly, a Szociáldemokrata Párt volt vezetője és Kovács Imre, a Nemzeti Parasztpárt volt főtitkára. Rajtuk kívül még számos diplomata, képviselő, pártfunkcionárius, közíró hagyta el az országot.
Az 1947-ben megindult második emigrálási hullám tömegét tekintve nem volt olyan nagy, mint az 1945-ös, de politikai súlyában és jelentőségében felülmúlta azt. Az ekkor emigráltak célja az volt, hogy az otthon elkezdett politikai küzdelmet idegenben folytassák, ezért szinte azonnal megkezdték az emigráns politikai keretek megteremtését és azoknak az intézményeknek a létrehozását, amelyek a politikai cselekvéshez szükségesnek látszottak. Ezek közül a Magyar Nemzeti Bizottmány (Hungarian National Council) volt a legfontosabb, amelynek megalakulását 1947. november 15-én jelentették be, s amelynek az volt a célja, hogy „az elnyomott magyar népet a szabad világban képviselje”.
A jobboldalinak tekintett szociáldemokrata vezetők és középkáderek emigrálása 1947/1948-ban kezdődött. Az emigráns szociáldemokraták Londonban rendezték be központjukat, és már az emigráció kezdeti időszakában két csoportra szakadtak, amelyek mindvégig szemben álltak egymással. Az 1947/48-ban emigráltak közös vonása volt, hogy nemcsak a kommunista egyeduralomra való berendezkedést ítélték el, de idegenkedtek a háború előtti és alatti kormányzati rendszertől is. A 1945-ös és 1947-es emigráció ezért barátságtalanul, olykor ellenségesen állt egymással szemben. Utóbbiak, ellentétben az 1945-ös kitelepítettekkel, egyenként emigráltak, és szétszóródtak egész Európában, illetve az Egyesült Államokba mentek tovább.
1956 volt a harmadik nagy exodus nyitánya. A forradalom után mintegy kétszázezer magyar hagyta el az országot. Statisztikák szerint 1956/57-ben mintegy 181 ezer magyar érkezett Ausztriába. Közülük 8300 visszatért Magyarországra, 62 ezer pedig továbbment másik országba. Jugoszláviába kb. 20 ezer magyar menekült azzal a céllal, hogy onnan nyugatnak veszik útjukat. Közülük csak 4-500 maradt ott, 2800 visszatért Magyarországra, a többiek különböző nyugat-európai országokba, illetve a tengerentúlra vándoroltak ki.
Összetételét tekintve összességében egyetlen korábbi emigráns réteg sem volt olyan vegyes, mint az 1956-os. 1956-ban nemcsak a forradalmi események résztvevői, hanem mindazok távoztak, akik kilátástalannak tartották az életet Magyarországon. Puskás Julianna írja: „A nyugati kutatók által végzett szociálpszichológiai vizsgálatok szerint 5%-nál inkább kevesebbre, mint többre becsülhető közöttük azoknak az aránya, akik a fegyveres harcban való részvétel és a retorzióktól való félelem következtében menekültek. Nagyobb részük volt az olyan politikai motivációknak, amelyeket az 1956 előtti helyzet keltett, tehát a társadalmi, gazdasági hátrányoktól, az üldöztetéstől, a bebörtönzéstől való félelemnek vagy a pozícionális sérelmeknek.” Ennek a sokféleségnek köszönhetően minden emigráns politikai irányzat és csoportosulás utánpótlási forrást látott bennük. Az új emigránsok előtt két lehetőség volt: vagy beilleszkednek a régi keretekbe, vagy új szervezeteket hoznak létre.

Ahol nagyobb számban éltek az Osztrák–Magyar Monarchia és a Horthy-rezsim idején kivándorolt gazdasági emigránsok (Franciaország, Belgium, Kanada, Amerikai Egyesült Államok és egyes dél-amerikai országok), ott általában működtek az adott viszonyok között haladónak minősülő magyar szervezetek, egyesületek, klubok, kultúrotthonok. E szervezetekkel Magyarország a külképviseletein, illetve a Magyarok Világszövetségén keresztül jó kapcsolatokat alakított ki. 1956 után a disszidensek megjelenése azonban változást hozott – egyes helyeken átvették e szervezetek vezetését, máshol megszüntették azok működését, illetve megszakították a Magyarországgal fennálló hivatalos kapcsolatokat.
A magyarországi rendszerrel szemben ellenséges korábbi emigrációban is jelentős változást idézett elő az 1956-os emigránsok megjelenése. Kezdetben megfigyelhető volt a törekvés az emigráció eszmei és szervezeti egységének megteremtésére, ezek a kísérletek azonban kudarcot vallottak, és minden egyes egységkísérlet további meghasonlásokhoz vezetett. A Magyar Nemzeti Bizottmány végleg felbomlott, s helyette 1957 elején Strasbourgban létrehozták a Magyar Forradalmi Tanácsot, majd Amerikában a Szabad Magyarok Nemzeti Képviseletét. Az emigráns szociáldemokraták pártszervezési kísérleteit a Kéthly Anna és a belgiumi szárny közötti ellentétek akadályozták. A különböző országokban tevékenykedő diákifjúsági csoportosulásokat eredménytelenül próbálták összefogni a Szabad Magyar Egyetemisták Szövetségébe. A katonai jellegű szervezeteknél is növekedtek az ellentétek és a rivalizálás.
A belső ellentétek, viszályok, szakadások nem tekinthetők kizárólag magyar jelenségnek, az az emigrációkat végigkísérő tünet. A magyar államvédelmi szervek viszont sajátos eszközeik és lehetőségeik felhasználásával éppen ezeket az ellentéteket kihasználva vettek részt az emigráns szervezetek bomlasztásában.

Az emigrációt fürkésző államvédelmi/állambiztonsági szervek, szervezeti egységek

A nyugati magyar emigráció figyelése a magyar államvédelmi szerveknek szinte megalakulásuktól kezdve az egyik feladatuk volt. Az 1946 októberében Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya néven centralizálódott államvédelmi szervezetben a II. alosztály egyik feladata volt a magyar emigráció figyelése is. Már ekkor megtörténtek az első kísérletek az ausztriai magyar emigráció szervezeteibe való beépülésre. 1948-ban a hírszerzés betagozódott az akkor létrehozott Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóság B ügyosztályába. 1951-ben az önállóvá váló Államvédelmi Hatóságon belül külön főosztállyá szervezték a határon túli hírszerzést. A VIII. Főosztálynak külön emigrációs hírszerző osztálya is volt. A főosztály megszervezését felügyelő szovjet főtanácsadó, Filatov ezredes magyar partnerének, Farkas Vladimírnak a következőképpen határozta meg a főosztály feladatát: „Kifejtette, hogy fő feladatunk az offenzív állambiztonsági tevékenység folytatása külföldön. Be kell épülnünk azokba az ellenséges politikai, állami és felderítő központokba, illetve olyan magyar emigráns szervezetekbe, amelyek aktív részesei a Magyar Népköztársaság elleni titkos háborúnak.

Amikor 1953 nyarán az ÁVH betagozódott a Belügyminisztériumba, a hírszerzés továbbra is önálló főosztály maradt (BM II. Főosztály). Piros László belügyminiszter 1954. október 23-i 15. számú parancsa rendelkezett az operatív-hálózati munkának Magyarország határain túlra történő kiterjesztéséről. A parancs egyebek között előírta a hálózati munka kiterjesztését a Magyarország ellen aknamunkát folytató emigráns szervezetekbe történő „mély beépülés, terveik és gyakorlati ellenséges tevékenységeik időben történő felderítése és ezen keresztül végrehajtásuk megakadályozásának elősegítése érdekében”. Az 1956-os forradalom szétzilálta a magyar hírszerzést, a külföldi rezidentúrák majd mindegyike dekonspirálódott. 1956 után a Belügyminisztérium keretében az állambiztonsági szerveket II. Politikai Nyomozó Főosztály néven szervezték újjá, s ennek 3. osztálya foglalkozott a hírszerzéssel.
A Belügyminisztérium 1962-es átszervezése után a III/I. Hírszerző Csoportfőnökség feladata lett többek között a lojális magyar emigráció támogatása, az ellenséges emigráns szervezetek bomlasztása. A BM III. Főcsoportfőnökség 1972-ben kiadott ügyrendje szerint a III/I. Csoportfőnökség feladatai közé tartozott, hogy felderítést folytasson a magyar emigráció ellenséges szervezeteivel szemben. A III/I-4. Osztály foglalkozott a Vatikán és a cionista szervezetek elleni hírszerzéssel és a papi emigrációval, a III/I-7. Osztályhoz tartozott a fellazítás és az aktív intézkedések mellett az emigráció is. Az ügyrend szerint utóbbi „folytatja a reakciós emigráns szervezetek terveinek, tevékenységének felderítését és intézkedéseket tesz e tervek keresztezésére, illetve a reakciós emigrációs erők dezorganizálására, bomlasztására. Akcióival és javaslataival elősegíti a lojális emigráció szervezeteinek és csoportjainak tevékenységét.”

Baráth Magdolna

Kiegészítés:

A második világháború befejező szakaszában a Moszkvából Magyarországra érkező kommunista vezetők eredendő gyanakvással tekintettek a fegyveres testületek tagjaira, bennük látván hatalmi törekvéseik legfőbb akadályozóit. A politikai küzdelmekben hamarosan ez a társadalmi réteg vált a Magyar Kommunista Párt elsőszámú céltáblájává. A kötet tanulmányai a megfélemlítés és a megtorlás sorozatának történetét mutatják be. A szerzők a legfrissebb kutatási eredményeikre támaszkodva tárják az olvasó elé a katonai perek mozgatórugóit, hatalmi-politikai motivációit, a diktatorikus rendszer mindenkiben ellenséget látó beteges gyanakvását.

A kötet tartalma:
Előszó
Okváth Imre: A katonai elit metamorfózisa, 1945–1950
Ötvös István: A Vörös János elleni vizsgálatok, 1945–1950
Böll Gábor: A VKF-2 szervezettörténete az újabb kutatások tükrében
Kovács Zoltán András: Csendőrsors Magyarországon 1945 után
Orosz Antal: A Sólyom-per
Markó György: Koncepciós perek a légierő tisztjei ellen
Zsitnyányi Ildikó: „A hazáért mindhalálig!”A magyar tisztikar ellen irányuló perek 1945–1953
Horváth Miklós: A forradalmat követő megtorlás a katonai igazsűgügyi szervek tevékenységének tükrében
Zinner Tibor: Az egyik gyújtózsinór a Rajk-Brankov-ügyhöz (is)

ZSITNYÁNYI ILDIKÓ

EGY „TITKOS HÁBORÚ” TERMÉSZETE
A Magyar Harcosok Bajtársi Közössége tagjaival szemben
lefolytatott internálási és büntetőeljárási gyakorlat
1948-1950

„Hírszerző tevékenységünk során senkit sem
tettünk el láb alól. Ilyen utasítást sohasem kaptunk.
Három emberrablási kezdeményezésünk volt. Kettő a
Magyar Harcosok Bajtársi Közösségét, az MHBK-t
érintette. Ezeket ma is jogosnak és helyesnek tartom,
hiszen a Zákó András, volt vezérőrnagy által vezetett
MHBK dolgozott a legaktívabban és a legagresszívebb
módon a Magyar Népköztársaság ellen.“1
(Farkas Vladimir v. áv. alezreredes, 1990.)

Részlet:
A Belügyminisztérium Államvédelmi Osztályának (BM-ÁVO) - majd időközben, 1948 szeptemberétől BM Államvédelmi Hatóság (BM-ÁVH), 1950. január 1-jével pedig Államvédelmi Hatóság (ÁVH) - és a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Csoportfőnöksége (Katpol) együttműködésének, mely jellemzően nem volt problémamentes, talán egyik legnagyobb ‚sikere“ volt az az 1948-50 között lezajlott persorozat, melyben a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége (MHBK) szervezettel kapcsolatban álló, hazai ellenállási szervezkedés tagjait vonták felelősségre. A hivatalosan 1949. január 1-jével megalakult bajtársi szervezet a kitelepült magyar katonai egységek tagjait kívánta összefogni a megszálló nagyhatalmak övezeteiben. Az első kezdeményezések Innsbruckban és Karinthiában, vagyis Ausztria francia, illetve angol övezetében, valamint Németországban az amerikai övezetben, elsősorban Bajorországban indultak meg: az egykori bajtársak először egymástól függetlenül, majd később együttesen építették ki a közösség saját szervezeteit, intézményrendszerét. Az egyes magyar központokban az MHBK égisze alatt szerveződő kisebb csoportokból hamarosan megalakultak az egyes országok főcsoportjai is. Egy elsőként Ausztriában - Absam központtal (Zákó András vezérőrnagy3, Nádas Lajos vezérkari)
1 Farkas Vladimir: Nincs mentség. Az ÁVH alezredese voltam. Budapest, 1990. 304. o. Az egykori államvédelmi alezredes visszaemlékezésében valószínűleg Dósa Attila és Fehérváry István - személyükre a későbbiekben térünk ki - elrablására gondol, mely az ÁVH és a szovjet Állambiztonsági Minisztérium közös akciója volt. Kovács Attila, a CIC (Counter Intelligence Corps - az amerikai katonai titkosszolgálat) innsbrucki magyar vonalát vezető egykori hadnagy meggyilkolásáért a magyar katonai elhárítást terheli a felelősség.
2 Mivel a tárgyalt időszakban a BM-ÁVO szervezeti felépítése 1948-ban, majd 1950-ben is - a fentiek szerint - változott, az érthetőség és egyszerűség kedvéért a továbbiakban az ÁVH elnevezést használjuk.
3 Zákó András 1926-ban végzett a Hadiakadémián, ahol 1940 és 1942 között már alezredesi rangban oktatóként dolgozott. 1942-től a VI. hadtest vezérkari főnöke, immáron ezredesként, majd 1943-tól a 27. (vk.) ezredes és Korponay Miklós vk. százados vezetésével, Franciaországban vitéz Bak András vk. százados, Belgiumban pedig Kozma Ferenc vk. őrnagy kezdeményezésével. A kivándorlásokkal egy időben, Angliában, az Egyesült Államokban, Kanadában és a világ más részein is megalakultak az egyes MHBK-csoportok.5 A kint élők összefogása és segítése mellett igyekeztek minél kiterjedtebb és szorosabb kapcsolatot tartani az anyaországban maradt egykori bajtársaikkal, segítve egy hazai ellenállás kibontakozását: ‚…a Zákó mozgalom 1946-47-ben indult meg. Csírája a háború alatt keletkezett ‘Kopjás‘ szervezkedés,6 vezetői ugyanazok: Zákó és Korponay. A jelenlegi szervezkedés célja, hogy tagokat gyűjtsenek, összeírjanak katonai szakképzettségük szerint arra a célra, hogy háború esetén [bár a beszervezéseknél külön hangsúlyozták ennek csekély valószínűségét a közeljövőben - Zs. I.] csapatokat lehessen belőlük szervezni. Konkrét cél a tagok összetartását és lehetőség szerint szociális viszonyaik megjavítását biztosítani.“7 1945 után tehát a Kopjás mozgalom törzse, Zákó és Korponay vezetésével nyugatra, a veisensteini hadifogoly-gyűjtőtáborba került, s már ott felvették a kapcsolatot az angolszász hírszerző szervezetekkel. Míg ez a kinti részről a nyugati hírszerző szervek - elsősorban a francia katonai hírszerzés központi szerve, a Deuxième Bureau, (‘Második Iroda‘) - által támogatott erőszakosabb beavatkozást jelentett a magyar belügyekbe, addig hazai részről inkább a szovjet jelenlét és a kommunista hatalomátvétel elleni - az esetek többségében csak elvi síkon megfogalmazott - tiltakozást, összefogást valamifajta változás reményében. Az információk áramlását széles körű ügynökhálózat és futárszolgálat kiépítésével próbálták megvalósítani, melynek azonban sok tagja fennakadt az egyre ‚hatékonyabban“ működő államvédelmi szervek hálóján. Ezeket vagy lekapcsolták, vagy saját ügynökként tovább foglalkoztatták.8 könnyű hadosztály vezetésével bízták meg. 1944-ben vezérőrnagyi rangban a VKF/2, valamint az Államvédelmi Központ élére nevezték ki. 1945 folyamán nyugatra, amerikai hadifogolytáborba került, innen nem is tért vissza. Szakály Sándor: A magyar katonai felső vezetés 1938-1945. Lexikon és adattár. Budapest, 2001. 376. o. 4 A Kopjás-mozgalom parancsnoki teendőit ellátó Zákó helyettese, a mozgalom vezérkari főnöke, Korponay Miklós vk. százados volt, aki a nyílt kiképzést és alkalmazást irányította. 5 Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza 1945-1985. Budapest, 1989. I. k. (a továbbiakban: Borbándi) 72œ75. o. 6 A német Werewolf-csoportok mintájára, Magyarországon 1944/45 fordulójától szervezett mozgalom, melynek feladata a szovjetek által elfoglalt területeken szabotázs és diverzáns feladatok végrehajtása volt. A tagokat a honvédcsapatok állományából, a VKF/2 (parancsnoka ekkor: Zákó András vezérőrnagy) toborzótisztjei válogatták. A ‚kopjások“ felett a közvetlen parancsnokságot a VKF/2 Különleges Alosztályának vezetője, Korponay Miklós (harcálláspont: Nagyalásony) látta el. A testületnek mind a német szárazföldi haderő (Heer), mind pedig a Waffen-SS felé közvetlen összekötőtisztjei voltak, akik révén a német parancsnokságok a Kopjás-mozgalom felett a parancsnokságot gyakorolták. A háború végére - az 1945 utáni magyar állambiztonsági szervek adatai szerint - 10 647 fő (ebből 259 fő tiszt, 618 fő tiszthelyettes és tisztes) kapott a Kopjás-mozgalom központjaiban kiképzést. Történeti Hivatal (TH) O-14964. 29-35. o. 7 Részlet Dósa Attila, a tárgyalt ügyből kifolyólag 1949-ben halálra ítélt, majd kivégzett nyugállományú hadnagy 1949. március 16-án felvett vallomásából. TH V-90034/1. 215. o. 8

A fogva tartottak egy másik csoportját - az eredeti elképzelések szerint 36, később a már fent említett Hetsey Pál ‚elkülönítésével“ összesen 35 főt - Dósa Attila és társai perében állították bíróság elé 1949. október végén. A bíróság az 1950 márciusában tartott fellebbviteli tárgyaláson 5 halálos ítéletet hagyott jóvá. Dósa Attilát, Varga Modesztó és Csúcs György főhadnagyokat, Szűcs József alezredest és Prettenhoffer Jenő főmérnököt, egykori tartalékos hadnagyot 1950. április 1-jén végezték ki.

http://jovonk.info/2014/07/10/magyar-emigracio-1945-tol-tamogatni-vagy-bomlasztani