El kell ismerni
- mostmár szinte mindenhol így írnak Oroszországról a szakértői körök
-, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő képes volt önálló világpolitikai
tényezővé tenni Oroszországot annak ellenére, hogy ehhez nem minden
feltétel áll rendelkezésre - véli az "új világrendet" vizionáló
cikkében egy külpolitikai szakportál szakértő szerzője, aki Kínát
tekinti inkább húzóerőnek, illetve Oroszország potenciáljainak, a
kölcsönös kiegészítőjének.
Oroszország a világ legnagyobb
területű országa, jelentős energia- és nyersanyagforrásokkal, továbbá
méretes nukleáris fegyverzettel rendelkezik. Mindez sokat ér a mai
világban. Ami hiányzik az elemző szerint, az a gazdasági erő.
Kérdés hogy ezt pótolhatja-e valamivel a moszkvai vezetés - kezdi a
nationalinterest.org külügyi szakportálon megjelent elemzését Dmitrij
Trenin, a Carnegie Moscow Center társadalomkutató intézet igazgatója.
Vlagyimir Putyin a múlt hét végén Szocsiban rendezett
konferencián ismét csalódást okozott a nyugati szakértőkből álló
hallgatóságának. Egy hadban álló ország elnökeként lépett fel, aki
meglehetős önbizalommal elutasítja az USA dominanciája alatt álló
világrendet. Arról értekezett, hogy a világ legerősebb fejlett
és feltörekvő országainak közösen elfogadott szabályokra alapuló
rendszerrel kellene ezt felváltaniuk. Putyin szikár és egyszerű intelme a
nyugati-atlantista világ felé: Tessék jól viselkedni! Beszéde
összességében meglehetősen úgy hangzott, mint egy vasárnapi prédikáció,
amelyben feddő hangon azt ajánlja az USA-nak, hogy nézzen magába,
vegye tudomásul befolyása határait, hagyjon helyet másoknak is a világ
ügyeinek intézésében és sepregessen többet a saját háza táján.
Érzelmileg az ismert üzenetet küldte hallgatóinak: Oroszország rosszul
viseli, hogy a Nyugat nem tiszteli, nem veszi figyelembe érdekeit.
Amikor Oroszország még Szovjetuniónak hívta magát, brutális nukleáris
arzenált halmozott fel, olyan vezetői voltak, mint Nyikita Hruscsov,
aki a cipőjével verte az asztalt az ENSZ plénumán és rakétákat
telepített Kubába, szinte látótávolságra az USA-tól, akkor - ha
félelemből is, de - tisztelték Moszkvát és figyelembe vették az
érdekeit. Most, amikor az oroszok levetették magukról a
(zsidó)kommunizmust, átvették az egyéni hangvételű "kapitalizmust és az
ellenségeik által oly sokat hangoztatott demokráciát", hagyták leválni a
volt béketábor tucatnyi szatellitállamát és csupán a néhai szovjet
állam keretein belül létező országokkal tartanak fenn különleges
kapcsolatokat a Független Államok Közösségében, a Nyugat nincs
tekintettel a mai oroszok érdekeire. Ez a diagnózis Trenin szerint
alapvetően pontos, ám mélyebb elemzést igényel. Putyin nyilván
tisztában van a nemzetközi kapcsolatok azon alaptételével, amely
szerint az érdekek kölcsönös figyelembevételének feltétele az
erőegyensúly. Pekingben jól értik ezt, legalábbis erre utal, amit a
cikk szerzője a kínai fővárosban hallott nemrégiben. Egy helyi szakértő a többpólusú világról beszélt.
Szerinte belátható időben nem igazán valószínű egy ilyen világrendszer
kialakulása, ugyanis hiányoznak ehhez a pólusok. Valójában újjáéled a
kétpólusú világrend, amelynek két ura az USA és Kína. Az összes többi
államnak el kell döntenie, melyik oldalra áll. Európa és Japán az USA-t
választhatja, Oroszország Kínát. Peking nem tekinti Moszkvát minden
szempontból felvértezett, nagyhatalomnak. Ahogy a cikk elején kiderült:
ehhez nincs meg a gazdasági ereje. Amíg ezt nem tudja pótolni, nincs
más választása, mint Kína mellé állni: a Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő nagy Európa helyére a Sanghajtól Szentpétervárig terjedő nagy Ázsiát állítani. Putyin
- képletesen értve - éveken át az a dzsúdóst alakította, aki igyekszik
helytállni a sajátjánál magasabb súlycsoportban. Lehet, hogy állami
vezetőként a világ talán legtapasztaltabb és legerősebb politikusa, ám
az Orosz Föderációról már nem mondhatunk ilyen szépeket. Oroszország ma
független játékos a világpolitikában, ami az orosz államfő kétségtelen
teljesítménye, de nem egyenrangú partnere a legmasszívabb
játékosoknak, következésképpen legfeljebb betársulhat valamelyikük
mellé. Mennyiségi értelemben, például a GDP nagyságát illetően nincs
esélye felzárkózni az USA, Kína vagy Európa mellé - véli a szakértő.
Így olyan területek minőségi javításával próbálkozhat, mint amilyen a
munkaerő termelékenysége, a kutatás és fejlesztés vagy népességének
életszínvonala. Ezen a terepen próbálkozhat Putyin felemelni országát
vagy hagyhatja tovább süllyedni. Az előbbihez azonban jogállamra, a
korrupció kiirtására, a monopóliumok leépítésére, modern állami
adminisztrációra és oktatásra, összességében a teljesítmény alapján
rekrutálódó elitre lenne szükség.
A kérdés az, hogy az ország legelső
nacionalistája, ahogy Putyin nemrégiben nevezte magát, mire használja
óriási tekintélyét. A modernizációt választja-e vagy megelégszik azzal,
hogy a Kremlben ülve ellenőrzése alatt tartja a társadalmat.
Vjacseszlav Volodin, az államfő vezető politikai tanácsadója azt mondta
a Szocsiban tartott tanácskozás szünetében, hogy amíg Putyin az
államfő, addig létezik Oroszország. Kemény szavak. Trenin reméli, hogy
az orosz elnök tudja, mi következik ebből...
Hírfigyelő Szolgálat