Az Ukrajnában kialakult helyzet közel
fél éve aggodalommal tölti el az ország lakosságát és a kárpátaljai
magyarságot. Míg novemberben az átlag kárpátaljaiak a különböző
médiacsatornákon és az interneten keresztül aggodalommal, döbbenettel
és a változás reményével követték végig a fővárosában zajló
eseményeket, a határ menti megye mindvégig a béke szigete maradt. Ez az
állapot most megbomlani látszik.
A vidék valamennyi nemzetiségű
polgárai törvénytisztelő és békeszerető emberek, akik nem akarnak
háborút, akik elvárják a helyzet mielőbbi békés rendezését: fegyverek
nélkül, tárgyalások útján. Bebizonyosodott, hogy az erőszak nem vezet
semmire, s itt az ideje, hogy a döntéshozók belássák: be kell fejezni a
vérontást, és békés úton kell megoldani a kialakult konfliktust.
A vidék egyik sajátossága, hogy
soknemzetiségű. Az elmúlt években az itt élők közötti egyensúlyt
különböző szélsőséges csoportok többször próbálták megbolygatni.
Kárpátalján megjelent a Jobbik.
KGBéla (Kovács Béla – a szerk.) irodát nyitott Beregszászban, majd jött
válaszként az ukrán szélsőségesek „fáklyás menete" a városban. Érdekes,
hogy első kárpátaljai látogatása során Kovács Béla EP-képviselő és Vona
Gábor a Jobbik pártelnöke a Szvobodával vette fel a kapcsolatot:. „Vona
hangsúlyozta: beregszászi látogatása nem pártpolitikai célzatú...
Jelezte: a Jobbik ugyan ellenzéki párt, de nemzetpolitikai kérdésekben
együtt gondolkodik a kétharmados kormánypárttal, s katalizátorszerepet
tölt be nemzeti ügyekben. ...A Jobbik és az ukrán szélsőjobboldali
Szvoboda párt között körvonalazódó megállapodással kapcsolatos
újságírói kérdésre válaszolva Kovács elmondta: a tárgyalásokat az ukrán
párt kezdeményezte, s a Jobbik 12 pontban fogalmazta meg az
együttműködés alapfeltételeit. Az esetleges megállapodás mindenekelőtt
a kárpátaljai magyarság érdekeit fogja szolgálni" –
fogalmazott Kovács Béla.
Hogy az urak miben egyeztek meg, azt
nem lehet tudni, de azóta Kárpátalja területén egy sor, az ukránok és
magyarok közötti, nemzetiségi konfliktus kirobbantására irányuló
esemény történt, többek között olyanok, mint az ukrán állami zászló
meggyalázása Beregszászban, a Szvoboda éjszakai fáklyás felvonulása, a
magyar gyerekek elleni támadások Ungváron vagy a magyar emlékművek
megrongálása.
Az ukrán események kapcsán sem
maradtak el a radikálisok. A szvobodások többnyire a Majdanon
küzdöttek, így ránk kevésbé volt idejük. A Jobbik és helyi embereik
azonban propagandájukkal több alkalommal is pánikot generáltak
Kárpátalján. Még márciusban többszáz megosztást kapott egy felhívás,
melyben a kárpátaljai magyar értelmiségiek felháborítónak ítélték, hogy
egyes magyarországi pártok helyi emberei a kialakult helyzetet
kihasználva beálltak azok sorába, akik a lakosságot megtévesztő
álhíreket jelentettek meg. Ebben a közleményben egyúttal felszólították
a magyarországi ellenzéki pártok vezetőit, hogy a jövőben
tartózkodjanak a hasonló magatartástól, és hagyják abba a riogatást.
A kijevi események után a kárpátaljai
magyarság KGBéla krími népszavazással kapcsolatos kijelentése révén
került ismét a nacionalisták kereszttűzébe. Az EP-képviselő
Beregszászban működő irodáját azonnal felfüggesztették.
Azóta Ukrajnában a helyzet nem
javult, csak súlyosbodott, a maláj gép katasztrófája egyértelművé
tette, hogy Ukrajna olyan helyzetben van, amit csak nemzetközi
segítséggel tud megoldani.
A megyei vezetés levélben fordult az illetékesekhez. Valamennyien ugyanazt kérik.
A megmozdulások nemzetiségtől függetlenül történtek a megyében,
a tiltakozást számos álhír váltotta ki, ezek többsége a közösségi
oldalakon terjedt, többek között az egyik ilyen álhír volt, hogy a
hatóságok emberei éjszaka mikrobuszokkal szedik össze a falvakban a
behívottakat. A magyar lakosságot félreinformáló radikálisokhoz köthető
portálok (hídfő, alfahír, kurucinfo, bal-rad stb.) szándékosan
félreinformálják a közösséget és veszélybe sodorják azt.
A folyamatos bizonytalanságban és
félelemben élő lakosság reakciója természetes. A behívások ellen
tiltakozók az útlezárásokkal jelzik a hatalom és a vezetés felé, hogy
békét akarnak és nem háborút.
A megye több járásában tömegessé váló
spontán tiltakozó akciók jól szervezetten zajlanak. Fontos megjegyezni,
hogy a vidékre érkező
menekültek (megjegyzem, hogy a fogalom
használata helytelen, mert országon belül maximum migrációról
beszélhetünk) és turisták között számos olyan egyén is beszivárgott,
akik szándékosan próbálják provokálni a lakosokat, konfliktusokat
szítanak a helybeliek között megjelenve a tüntetéseken.
Legutóbb a hatóságok már le is tartóztattak egy szeparatistát.
Sok minden megváltozott az utóbbi
félévben, az elnököt és egy-két képviselőt leszámítva csak a
döntéshozók maradtak a régiek. Ezek a képviselők szavazták meg a
„diktatórikus törvényeket", majd a nyelvtörvény eltörlését és most a
mozgósítás harmadik szakaszának elindítását is. Vidékünknek is vannak
képviselői. Az UMDSZ nemrég lemondott elnöke, Gajdos István és Iván
Buskó, egykori régiós honatyák, végig azt nyilatkozták közösen tesznek
meg mindent a vidékért és az itt élő lakosságért: együtt „régiónkkal a
régiónkért" volt a szlogen is, mindkettő ígéretet tett arra, hogy a
magyarság érdekeit is képviselni fogja.
Ehhez képest mikor a mozgósításról szavaztak a parlamentben, Gajdos hiányzott, Buskó meg igennel szavazott.
Igaz, Gajdos István parlamenti
képviselő nemrég módosító indítványt nyújtott be a mozgósítással
kapcsolatban, ezt ugyan megtehette volna a döntéshozatalkor is,
felszólalhatott volna az ügyben, szavazhatott volna nemmel!
Felelős képviselőként egy ilyen
helyzetben ott lett volna a helye, már csak azért is, hogy hitelesen
tudjon tájékoztatni a parlamentben zajló eseményekről. Mindenesetre
jobb későn, mint soha. A Jobbik azonnal üdvözölte
Gajdos indítványát,
és ők is csatlakoztak a kérelmezők soraihoz. Az egyik Jobbikos vezető
sajtótájékoztatóján azt nyilatkozta: „A Jobbik szerint az lenne a cél,
hogy megállítsák a magyar nemzetiségű személyek sorozását és
megakadályozzák az ukrán menekültek magyar falvakba való betelepítését,
minimális követelésként pedig már az is elég lenne, hogy a magyar
katonákat ne vigyék Kárpátalján kívülre,
teljesítsenek helyben szolgálatot."
A Jobbik folyamatosan partnereket
keres Kárpátalján, de érthetetlen, miért olyan honatyától informálódik,
aki úgy döntött, hogy akkor teszi a legnagyobb szolgálatot a magyarság
érdekében, ha felhagy annak képviseletével és lemond, aki magyarságot
érintő kérdésekben vagy nem jár be szavazni, vagy nem figyel, hogy
miről szavaz.
Most ismét támadásba lendült a
Szvoboda, nemrég Gajdost és az UMDSZ-t akarták betiltani, most Bocskor
Andrea EP-képviselőt vádolják kémkedéssel, amiről a Jobbik egyik
internetes felülete ad hírt.
Igaz tanácsa volt Bethlen Istvánnak,
mikor a következőket mondta a parlamentben a nyilasoknak: "Az urak azt
hiszik, hogy jobbra mennek, de a valóságban körbe járnak, és addig
mennek jobbra, amíg megérkeznek a szélsőbalra." (Márai Sándor: Napló
1984-1989 /részlet/)
Ezek ismeretében felmerül a kérdés: kell-e Kárpátaljának a Jobbik tevékenysége?
A válasz egyértelmű: a szélsőségeknek nincs helye vidékünkön!
Bal-Rad komm: A Kárpátinfonak ez a cikke több szempontból is érdekes.
Egyrészt: Rávilágit arra a
tényre, hogy Vona Gábornak és a Jobbiknak valamiféle közös ügye lehet
ezzel a fasiszta alakkal, akit Oleg (Tyahnyibok) Frotman néven
anyakönyveztek, és a
világ egyik leggyilkosabb
fasiszta hordájának a “Szvobodával” – ennek a bérgyilkos hordának ez a
cionfasiszta majdanovci a fölkent vezére.
Nem mellesleg pedig Gázos
Kapitelman Julcsa bélkereskedő szövetségese és anyagbeszerzője. Egyik
főinstruktőrük pedig ez a rókaképű és beteglelkű uniós lotyó:
Másrészt: A Kárpátinfo hiánypótlójává vált Bal-Rad miért is lett rémhirterjesztő?
Mert MEGIRJUK azt, ami zajlik
Donbasszban? Meg Ukrajnában? Amiről tudósitunk? Amit a Kárpátinfonak
már kezdetektől fogva őszintén meg kellett volna irnia?! De nem tette
meg! Pedig a Kárpátinfonak kötelessége lett volna tájékoztatni
Kárpátalja magyarságát arról, hogy mi is zajlik Ukrajnában!
KÁRPÁTALJÁN AZ EMBEREK NAGY TÖBBSÉGÉNEK FOGALMA SEM VOLT A DONBASSZBAN ZAJLÓ NÉPIRTÁSRÓL!
Mert többek között a
Kárpátinfo – valamiért – nem látta fontosnak ilyesmikről tájékoztatni
Kárpátalja magyarságát. (A Bal-Rad bizonyos fokig megérti a Kárpátinfo
óvatos hozzáállását a dolgokhoz, de a hiánypótlást legalább ne
minősitse rémhirterjesztésnek!)
Harmadrészt: Hogy a Hidfő, a Kuruc, az Alfa mit ir? – azt mi nem tudjuk. Nem egy a tábor! – nem egy a zászló!
Negyedrészt: Azért bizonyos
fokig minősiti a Kárpátinfot és elkötelezettségét az a tény, hogy már
előfordult olyan is, hogy portálunkon keresztül fordult Kárpátalja
népéhez “ottani hivatalos”.
Tudjuk persze jól, hogy a
Bal-Rad helyzete azért e tekintetben jobb mint a Kárpátinfo jelenlegi
helyzete. Mindezzel együtt is kissé több objektivitás, tárgyszerűség
még beleférne a szűkös keretbe! Szerintünk legalábbis.
A Kárpátinfo utolsó mondatával teljesen egyetértünk: “…a szélsőségeknek nincs helye vidékünkön!”