Ki fogja megvédeni az országot, ha nem a nép?

Sargentini jelentés? – Ki nem szarja le!

A valóság érdekel minket. Például az, hogy: Ki fog harcolni az országért, ha nem a nép? Ki fogja megvédeni, ha megsemmisítik az átlag családokat?

Soha olyan unalmas nem volt még sem a kormánypárti, sem az ellenzéki liberális média, mint mostanában. Bár mindig is unalmasak voltak, sosem az emberek valós problémáival foglalkoztak, csakis azokkal a marginális dolgokkal, amik őket és a támogatóikat, (legyen az a Kormány, vagy akár Soros, vagy bármelyik pénzes guru), érdekelte.

De az egyszerű emberek sorsán sosem akartak igazán javítani, sosem a nép, a valódi nemzet érdekében használták a kezükben lévő hatalmat, (lévén a média a negyedik hatalmi ág), – csakis saját önös érdekükben.

1. Miközben ellenünk készülődik egy hódító hadsereg…

Mondvacsinált témákkal tömik, (tömnék) az emberek fejét, ezért egyre inkább megértem azt az új divatot, miszerint az a menő, hogy az embernek már nincs is tévéje. Nem néz, sem hallgatja a híreket. Mert minek is? Mindig ugyanaz megy. Az emberi tudat manipulálása, egyre erőszakosabban.

Itt van például ez a Sargentini jelentés. Ez azért veszem első számú indoknak, mert annyira tolakodóak voltak az erről szóló információk, hogy nem lehet őket nem figyelembe venni.

Egyik reggel például készülődés közben elkövettem azt a hibát, hogy bekapcsoltam a rádiót. De 6 és 10 között a kereskedelmi rádiók is hallgathatatlanok, a műsorvezetők idióta Bochkor féle poénkodásai miatt, hát, akkor menjen a Kossuth reggeli műsor.

És kezdődött a Sargentini jelentéssel összefüggésben a migráncsozás, Sorosozás, kommunistázás, az ellenzéki oldalról pedig az Orbánozás, diktatúrázás, nácizás, – senki nem jó, mindenkire rásütnek valamilyen bélyeget,osztogatják egymásnak a negativ stigmákat, – mindezeket persze a nép nevében.

Pl. az én nevemben. Vagy a tiédben, a tiétekben. Hogy nem sül ki a szemük, s nem szakad a fejükre a mennyezet.

Persze a Sargenti jelentés, mint tudjuk, egy idegen ország béli politikusnak (politikusnak?) jelentése az országról, s az országban regnáló hatalomról, – s amelynek az országban az ezelőtt regnált hatalom képviselői nagyon örülnek. – De mindez a magyarok feje fölött történik.

Így igazából nem ráz meg minket, hogy Sargenti és az Európa Parlament elítéli hazánkat, illetve elitéli a kormányzatot, – pontosabban szólva; minket átlag magyarokat ez rohadtul nem érdekel.

Persze, lehet, hogy majd akkor érdekelni fog, ha, az Európai Bizottság tervei szerint, (melyre már Merkel is célozgatott), a nyugat-európaiak lecserélik majd a magyar rendőrséget és honvédséget a külső határainkon, s a legalább 10 ezer főre duzzasztott Frontexet küldik a helyébe. (Megjegyzem; amúgy már régen egy külön Határőrségnek, nota bene: Magyar Határőrségnek! kellene őrizni határainkat, ahogyan azelőtt is volt).

És a Frontex pedig simán beengedi majd az összes migráncsot, (bocsánat; szegény menekülteket).

De jelenleg nincsenek migránsok Magyarországon, illetve nagyon elhanyagolhatóan kevesen vannak.

Ha, viszont az az erő, mely a Frontexet akarja idetelepíteni, győzedelmeskedik, akkor jönni fog a (szintén felduzzasztott), Európai Csendőrség is, – (lásd még; Eurogendfor una superpolizia, Wikipédia, Európai Idő,)

melynek olyan jogosultságai vannak, hogy egész körzeteket, régiókat vonhat saját ellenőrzése alá, vagyis vonhat ki a magyar kormányzati hatalom alól.

A liberális ellenzék pedig, amely EU-s zászlókkal tüntetett, boldogan fogja üdvözölni majd a bevonuló idegen csapatokat, – legyen az a Frontex, vagy az Európai Csendőrség, esetleg még bármi más, – akár valamilyen dzsihádista formáció.

Ehhez persze a népnek is lesz egy, két szava, – s csak az a kérdés, hogy egyedül fog-e harcolni a betolakodók ellen, vagy pedig kormányzati (magyar kormányzati) támogatással?

Ha a kormány ezen eljövendő küzdelmekben a néppel kíván együtt lenni, akkor oda kell figyelnie arra, hogy az embereknek milyen valós problémáik vannak, s mire van valójában szükségük, s miért szarnak magasról a Sargentini jelentésre, s a többi elterelő propagandára.

2. Ha nem törődnek a néppel, az miért törődjön bármi mással?

A magyar embereket nem az elterelő propaganda, nem a politikai elit (elit?) egymással való viaskodása foglalkoztatja, hanem a saját kis világa. Ami számára sokkal fontosabb, mint a nagypolitika.

Ami őt foglalkoztatja az a munka, a lakhatás, az élelmiszer, a gyerekei sorsa. Az foglalkoztatja, hogy akármennyit dolgozik, (mert rengeteget dolgozik), mégsem elég a fizetése. Pedig hétvégén is dolgozik. S nem csak 8 órát. Bizony hanem több helyen is, 10, 12, 14 órákat dolgoznak az emberek, a melósok. Hétvégén is. Nincs egy szabad napjuk. És nem elég a pénz. Van olyan munkahely és nem is egy, ahol 80 ezer forinttal szúrják ki a munkás szemét.

És közben folyamatosan mennek föl az árak. Egyre többe kerül a kenyér, egyre többe kerül a hús, egyre többe a felvágottak, – és nem elég a pénz. Nem elég a fizetés az élelmiszerre, nem elég a pénz a rezsire.

Ugyanakkor nap, mint nap szembesül a munkáltatója könyörtelenségével, a rossz munkakörülményekkel, a nehéz munkakörülményekkel, – az egészségére nincsenek tekintettel, maximális erőkifejtést követelnek tőle, minimális pénzért.

Hiába 322.000 ezer forint az átlagfizetés, (ez nettó 214), de ez egyáltalán nem fedi a valóságot. Átlagot lehet úgy is számolni, hogy összevetünk egy 500 ezres jövedelmet a 100 ezerrel, – így persze kijön a 300 ezer. De akár úgy is hogy megátlagoljuk a több milliós extra jövedelmeket, a 80-100 ezres minimálbérrel, (ami szarra sem elég), így persze könnyen kijöhet, hogy a 300 ezres bruttó még kevés is. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan 500-700 ezres, átlagfizetésről szól majd a mese.

De a 100 ezer forint, az csak 100 ezer forint, akárhonnan is nézzük.

3. A kamerafrász – munkahelyi börtönök

Egyre több helyen már a kamerafrásztól is szenvednek a dolgozók. A munkahelyek olyanná váltak,mint a börtönök. Mindenhová csak csipogóval lehet bemenni, azt is regisztrálják, hogy mennyi ideig voltál klotyón, s kamerák vigyázzák minden lépésedet.

Ó persze, a munkáltatók az élet és vagyonbiztonságra hivatkoznak, de valójában nem erről van szó. Arról van szó, hogy például, ha a melós 1-2 percre merészel támaszkodni, vagy akár 5 percre leülni, mert rohadtul elfáradt, – már ugrik a bónusz, már elveszik a fizetésének egy része, mert a kamera látja. Így már nem kell neki annyit sem fizetni.

A kamerával terrorizálják a melósokat.

Az embernek az is megfordul a fejében, hogy

azért tartják ilyen alacsonyan a bérszínvonalat, azért keresnek ilyen keveset az emberek, hogy a bankoknak jó legyen.

Mi köze a kettőnek egymáshoz? Az például, hogyha ilyen alacsony a bérszínvonal, akkor nem elég a pénz, s bizony sokan azért vesznek föl hiteleket, hogy ételük legyen! Vagy, hogy meg tudják csináltatni a régi autójukat, vagy az elromlott mosógépet, vagy uram bocsá’, vegyenek egy újat.

Azért tartják alacsonyan a bérszínvonalat, hogy a bankoknak legyen lakossági hitelük.

De milyen hitelük? Hát, amikor 200 ezer felvett hitelre vissza kell fizetni 450 ezret, az több, mint 100 százalékos kamat. (125) – Uzsorakamat.

4. A fosztogatás magas foka

Ugyanakkor a NAV is fosztogatja a népet. Önkényesen megállapított adókra, (amit persze az ember nem tud fizetni), állapít meg plusz büntetést, ami által, a hasra ütéssel megállapított adó összege még jobban megnövekszik, – s ezek után ezzel meg is terheli az emberek bankszámláját.

Ugyanezt csinálják az önkormányzati adóhatóságok is. Önkényesen megállapított adókra, különféle sarcokra, fosztogatásokra szednének be összegeket az egyre jobban szegényedő emberektől, amiket szintén nem tudnak fizetni. És a módszer már adott; az önkormányzat is megterheli az emberek bankszámláját.

Így szegényítik el az adóhatóságok még jobban az amúgy is végtelenségig kiszipolyozott embereket.

És ugyanakkor ott vannak a devizahitelesek, meg a számlaadósok, akik nem tudják fizetni a rezsit, – akik fölött Damoklész kardjaként ott függ a kilakoltatás veszélye. Ebben az évben minden eddiginél több kilakoltatás várható. A napi 10 kilakoltatás, ez 3650 kilakoltatás, minimum. De a 4-5 ezret is megközelítheti. Ez legalább 20 ezer ember!

S egyre több lesz a kilakoltatás.

Holott, állítólag senkit sem hagynak az út szélén. Nem is; berúgják az árokba.

Úgyhogy ismét föltehetjük az első kérdést, kissé kibővítve:

Ki fog harcolni az országért, ha nem a kifosztott, kiszipolyozott, árokba rugdosott nép? Ki fogja megvédeni, ha megsemmisítik az átlag családokat?

Fort András / Szabad Riport