Ma, a fejlett XXI. században még
van egy viszonylag humánus módszer arra, hogy az összes liberális
retket a máglyára hajítsuk, és ezt úgy hívják, hogy országgyűlési
választás.
Ez itt egy őszinte cikk. Olyan, ami
nagyon ritkán jelenik meg a médiában, vagy akkor se. Ha név és arc van
hozzá, garantáltan szétszedik a liberálisok. Egy őszinte politikai
vélemény, és holnap a saját anyám is az Index címlapján lesz mint
Vlagyimir Putyin orosz ügynöke. Az ördöggel hált szegény, mert “fiatal
volt és kellett a pénz”, és emiatt volt protekcióm a KGB-hez, születési
előjogból kifolyólag, amit névtelen, neve elhallgatását kérő forrás is
igazol. Két, neve elhallgatását kérő szakértő pedig alátámasztja a
véleményét. Az olvasó el sem jut a második bekezdésig, mert addigra a
cikk szerzője olyan mértékben le van járatva, hogy értelmes embert nem
érdekel, pontosan mit is akart mondani.
Ez az elmúlt 28 év politikai kultúrája.
Meg egyébként is rossz ritmusban veszem a
levegőt, tehát az egyénnel mindenféleképpen probléma van, csak ne a
tartalommal, ne az ideával kelljen vitatkozni. Ez az elmúlt 28 év
politikai kultúrája. Ha az uralkodó liberális ideológiával szemben
ellenvélemény van, az egyént kell hitelteleníteni. Egy hiteltelen és
nevetségessé tett egyénnel nem kell vitába szálljon az uralkodó
ideológia, tehát mindenki lenyugodhat, “vessétek elénk a következőt”.
Ez az elmúlt 28 év politikai kultúrája. Kamerázzuk be a mosdót és
mutassuk meg a választóknak, mekkora hangok vannak a WC-kagyló környén,
amikor odaül egy tányér bableves után, ez a miniszterelnöki székre is
várományos személy, hogy a választóknak ellenszenvessé váljon. Ez az
elmúlt 28 év politikai kultúrája. Túrjuk elő a Facebook-ról, mit
posztolt oda 16 évesen két üveg vodka után, mert ez biztos releváns ma a
30-as éveit taposó politikusra. Ez az elmúlt 28 év politikai
kultúrája.
Miért van az, hogy egy politikai kampány, egy választási kampány szükségképpen undorító kell legyen, és férgek kell másszanak benne?
A liberális demokrácia miatt.
A liberális demokrácia olyan mértékben
nihilista, hogy ideákat nem ismer, csak egyéneket. Egy liberális
demokráciában a politikai kampány középpontjában az egyén áll. A
politikai kampányok nem értékekről és ideákról szólnak, hanem
egyénekről. “Ennek az egyénnek több pénze van mint neked” és emiatt ne
szavazz rá, mert nem fogja neked odaadni a pénzét. A másik egyénnek
pedig a szeme se áll jól, meg se hallgasd a véleményét. A lényeg mindig
az egyén – a politikai kultúra legbensőbb lényege, hogy leredukálja a
közéleti vitákat eszmecseréről a célkeresztbe állított egyén elleni harcra. “Ezt az egyént szét kell szedni, hogy senki meg se hallgassa, mi a véleménye egy-egy társadalmi-politikai kérdésben.”
Lehet, nem egészen biztonságos, ha
hullik a vakolat az intenzív osztályon – de igazából mindez kit
érdekel? Aki kritizálja a vakolat hullását, annak alapvetően három
luxusvillája van (máris címlapon) és stróman az anyja is, emellett arab
befektetőkkel találkozott és az ördöggel hált szabadidejében. Ez az
elmúlt 28 év politikai kultúrája.
2018. április 8.-a amiatt fontos, mert a
liberális demokrácia 4 évben egyszer újra lehetőséget ad nekünk arra,
hogy elgondolkozzunk azon, mit is akarnak tőlünk ezek az emberek, akik
milliós öltönyökben járnak, és milliárdokat költenek arra, hogy mi
valamiről valamit gondoljunk.
Elgondolkozhatunk azon, hogy melyik az a
befolyásos maffiózó, aki legalább csak a látszat szintjén kapcsolatban
áll azzal a hétköznapi valósággal, amit nekünk minden nap el kell
viselni, miközben ők fényképezőgépek által övezve kezet ráznak és egy
elszigetelt közegben nemzetközi szerződésekről tárgyalnak.
Elgondolkozhatunk azon, hogy melyik az a befolyásos maffiózó, aki
hajlandó kicsit visszakacsintani a többségi társadalomra, és
kijelenteni, hogy “úristen, én is ember vagyok. Ha nem lenne a külföldi szponzorom, akkor köztetek élnék a mocsokban.”
Igazából április 8.-án arról kell
döntenünk, hogy alapvetően köpünk erre az egész demokráciára, vagy
elmegyünk, és választunk egy ilyen személyt, aki legalább minimális
szinten visszakacsint arra a valóságra, amiben az emberek többsége él.
Arra a valóságra, amiben bérletet kell venni a tömegközlekedésre, mert
nincs sofőr, aki szállítson, és nincs más pénzéből fizetett bérelt
autó, ami odavisz a bizottsági ülésre. Arra a valóságra, amiben amúgy
nem érdemes megbetegedni, mert a kórházak ellátottsága miatt már
várostól és kerülettől függ, hogy egy komolyabb betegségbe
belepusztulunk, vagy minőségi ellátásban részesülünk.
Az elmúlt 28 év politikai kultúrája,
hogy a problémákról csak akkor szabad vitatkozni, ha eközben külföldi
érdekkel összejátszva az egész kormányt is buktatni akarjuk. Amúgy ne
vitatkozzunk vele, mert címlapon leszünk és az anyánk is stróman volt.
A liberalizmus évtizedeken át megakadályozta, hogy értelmes vitát folytassunk fontos társadalmi kérdésekről.
Ha senki nem képzett ki arra, hogy neked
véleményed legyen, akkor neonáci vagy. Ha kiképeztek rá, akkor
szocialista. Nincsenek értelmes társadalmi viták, mert az első nagy
levegővétel után kicsinálják az egyént, ami véleményt fogalmazna meg.
Szerintem – és ezt egy névtelen blogra
írom egy liberális véleménydiktatúrában – április 8-án tengernyi
választék van arra, aki ellen szavazni lehet. Lehet szavazni azok
ellen, akik az elmúlt 28 évben nem engedték, hogy az átlagtól eltérő
véleményed legyen, és legszívesebben a Facebookot is cenzúráznák, hogy
továbbra sem lehessen véleményed. Lehet szavazni az ő kölykeik ellen,
akik most másztak elő a Rózsadombról intézett külföldi iskolából, és
úgy tesznek, mintha fiatal, új erő lennének, de igazából csak annyit
akarnak, hogy neked ne legyen véleményed. Lehet szavazni a liberális
cenzúra ellen, még ha nem is érdekli őket. Az a lényeg, hogy ez az egy
szavazatod van, és utána nem nyilváníthatsz véleményt, csak ha
megfelelő helyre születtél, vagy a megfelelő emberekhez törleszkedtél.
Ez az elmúlt 28 év politikai kultúrája.
A középkori társadalmak még tudták, mit
lehet csinálni azokkal a személyekkel, akik túl nagy, már-már
természetellenes hatalom birtokába jutottak. Barbár módszerekkel, és
erőszak által, de a társadalmi gondok okozóit néha máglyára tették az
emberek. Ma, a fejlett XXI. században még van egy viszonylag humánus
módszer arra, hogy az összes liberális retket a máglyára hajítsuk, és
ezt úgy hívják, hogy országgyűlési választás. Ez a módszer addig él,
ameddig be nem vezetik az internet feletti teljes kontrollt – ami nekik
leghőbb vágyuk -, hogy neked újra ne lehessen véleményed. Érdemes élni
vele. Nem kell egészen narancsnak lenni – bőven elég, ha kicsit jaffa
vagy, és utálod azt, aki kormányon van, de mégjobban gyűlölöd azt, aki
az elmúlt 28 évben megmondta neked, hogy ne magyar legyél, mert
magyarnak lenni, az egy elmaradott dolog, és legyél inkább európai. Nem
lehet, hogy ameddig az elmúlt 28 év kártevői hangosan visítanak, addig
a dolgok legalább részben jó irányba mennek?
http://www.hidfo.ru/2018/04/boszorkanyaldozas/
http://www.hidfo.ru/2018/04/boszorkanyaldozas/
