Látványos ideológiai torzuláson
esett át a HVG az elmúlt néhány év során. A liberális lap vezető
publicistája évekkel ezelőtt még arról beszélt, hogy a muszlim
migránsok fenyegetést jelentenek Európára. Később odáig deformálódtak a
nézeteik, hogy mélyen hallgatnak egy zsidó származású személy
meggyilkolásáról, ha az elkövető egy afrikai muszlim migráns.
A saját maguk által “függetlennek”
nevezett HVG elég látványos ideológiai torzuláson esett át az évek
során, de az is lehet, hogy nem mernek a lovak közé csapni, ezért a ló
diktálja a tempót. Vezető publicistájuk évekkel ezelőtt egy
blogbejegyzésben még azt fejtegette, hogy az iszlám jóval erőszakosabb
más vallásoknál, és megalapozott az a kijelentés, miszerint “a
különbség fejlődésbeli, két-háromszáz év”.
“Mára a keresztény hívek túlnyomó
többsége elfogadta, hogy nem lesz mindenki hívő, sőt mindig akadnak,
akik köpködnek a keresztre. Nem szép tőlük, de joguk van hozzá. Hát
talán emiatt is mondta Fortuyn, hogy a különbség fejlődésbeli.
Két-háromszáz év. Nincs itt semmi rasszizmus” – írta a szerző, az iszlám vallásra vonatkozóan.
Tóta W. Árpád akkor még azt fejtegette,
hogy az iszlám fundamentalizmus leölendő állatnak tartja a
homoszexuálisokat, brutálisan korlátozza a nők jogait, és összességében
ez a világnézet összeférhetetlen a liberális demokráciával. Azt írta;
hiába állítják sokan, hogy a muszlimok többsége nem támogatja az
erőszakot, ha eközben a “csendes többség” nem szólal fel a vallásra
hivatkozva folytatott erőszak ellen.
“Van az iszlámnak békés arca,
nyilván. Csak hát elfedi a csador. De tessék előállni bátran: jelezni,
hogy a csendes többség mi vagyunk, egyáltalán nem tartjuk leölendő
állatoknak a melegeket, azt választ a nő magának, akit akar, és
roppantul örvendünk a liberális demokráciának, ahol mindenki úgy él,
ahogy szeretne. Hiszen ezért élhetünk itt mi is. Nem is akarunk
semmiféle vallási törvénykezést. Ha látszana a radikális vadbarmok
mellett a toleráns, a vallását a liberális demokráciával harmóniában
megélő és gyakorló muszlim közösség, ha integrálnák a vallásukba az
emberi jogok Európában elvárt szintjét, akkor nem volna itten semmi
baj” – írta, ezzel kijelentve, hogy ilyen, a liberális demokráciával harmóniában élő muszlim közösség Európában nem létezik.
A HVG pedig alkalmazta ezt az újságírót,
aki a muszlim migránsok általi erőszakos térítéstől tart, és
meggyőződéssel vallja, hogy általában az iszlám fundamentalizmus nem
összeegyeztethető az “emberi jogokkal”. Kérdés, hogy ezt a meggyőződést
minek hatására kellett feladni, ha a lap állítólag “független”.
Később, az évek során odáig torzult a
lap “szellemisége”, hogy ma már a migránsok felmagasztalása mindenek
felett áll; akár antiszemita indíttatásból elkövetett gyilkosságot is
elhallgatnak, csak ne kelljen azt kijelenteni, hogy afrikai muszlim
migránsok erőszakos bűncselekményt követnek el Nyugat-Európában.
A HVG – sok másik liberális lappal
együtt – mélyen hallgatott arról, hogy Párizsban egy Maliból
menedékkérőként érkezett muszlim személy betört zsidó szomszédjához,
majd megverte, megkínozta a hatvanas éveiben járó asszonyt, végül
kidobta a harmadik emeletről. A franciaországi zsidó közösségek spontán
tüntetést tartottak Dr. Darah Halimi otthona előtt a gyilkosság után,
majd hónapokon át intenzív közéleti vita zajlott a történtekről. Az
ügyet általános felháborodás övezte, a franciaországi zsidó vezetők és
Izrael vezető lapjai egyaránt azt hangoztatták, hogy
Franciaország többé nem biztonságos a zsidók számára, mert a hatóságok nem hajlandóak elismerni a
gyilkosság antiszemita indíttatását.
Az eset válaszút elé állította azokat a
kelet-európai és magyarországi újságokat is, melyek egyébként azt
hangoztatják, hogy ők szívükön viselik a zsidó közösség sorsát,
emellett küzdenek az antiszemitizmus ellen. Amikor a muszlim migránsok
elkezdték irtani a zsidókat Nyugat-Európában (mert mi másnak nevezzük
azt, ha egy év alatt több száz embert ölnek meg a származása miatt),
ezek az újságok – köztük a HVG – mélyen hallgattak, még magáról az
elhúzódó közéleti botrányba torkolló esetről sem számoltak be.
Tehát a liberális demokrácia védelme, az
“antiszemitizmus elleni harc” képviselete végül odáig torzult, hogy
igazából senki nem veszi komolyan. Ma már szó nélkül hagynak származási
és vallási alapon elkövetett gyilkosságokat, ha a szponzorok által
felmagasztalt, az új európai lakos prototípusát jelentő afrikai migráns
az elkövető.
Nem kifogás, hogy ez egy franciaországi eset és emiatt nem foglalkoznak vele,
hiszen mindeközben címlapot érdemelnek a “fehér felsőbbrendűséget”
hirdető csoportok agresszív cselekményei, akár az Egyesült Államokból
is. Vajon feltették már maguknak ezt a kérdést, hogy miért nem szabad
antiszemitizmust kiáltani, amikor afrikai muszlim migránsok zsidókat
gyilkolnak Párizsban? Lehet, soha nem teszik fel maguknak ezt a kérdést,
mert maguk is tudják a választ, de azt morális szempontból igen
kellemetlen lenne kimondani. Elvégre alkalmazottként azért fizetik őket,
hogy hallgatásukkal szolidaritást vállaljanak napjaink leghírhedtebb
zsidógyilkosságának elkövetőjével.