Korlátozza a migránsok gyülekezési jogát a fejlett nyugat

Háromnál több ember nem tartózkodhat huzamosabb ideig egy helyen Brüsszel migránsok által lakott negyedében. A „dzsihád európai fővárosának” nevezett migránsgettóban három hónapra korlátozták a gyülekezési jogot.

A La Libre Belgique napilap szerdai beszámolója szerint Brüsszel Molenbeek negyedének önkormányzata a Berekkant nevű városrész környékére rendelte el a korlátozást, mely várhatóan három hónapig tart.

A migránsok által nagy létszámban lakott elgettósodott városrészben gyakoriak az utcai összetűzések, drasztikusan nőtt a lopások száma és kiterjedt kábítószer-kereskedelem is zajlik. A polgármester, Françoise Schepmans elmondása szerint a korlátozást a helyi lakosság kezdeményezésére lépték meg, a helyi rendőrkapitányság javaslata alapján eljárva.

A Molenbeek negyed mintegy 50 évvel ezelőtt kezdett el megtelni főként Törökországból és Marokkóból érkező migránsokkal, akik később nem integrálódtak, hanem elszigetelt közösséget alkottak és sokkal inkább a helyi lakosság számára kezdett élhetetlenné válni a környék.

http://www.hidfo.ru/2017/03/korlatozza-a-migransok-gyulekezesi-jogat-a-fejlett-nyugat/

„A mémek észrevétlenül lerombolják a demokráciát”

Az interneten terjedő vicces tartalmak nagyban hozzájárultak a Trump-kampány sikerességéhez, de a Demokrata Párt is élt az úgynevezett „mémek” adta lehetőséggel. A liberális baloldal félelmei szerint a mémek felhasználásával tud felemelkedni az „új jobboldal”.

A The Guardian brit lap az amerikai elnökválasztás idején közölt egy összesítést, melyből kiderült, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem csak a „fiatal, rendszerellenes mozgalmak”, hanem a republikánus és demokrata politika egyaránt megpróbál beférkőzni a legnagyobb nézettséggel bíró, mémeket közlő weboldalakra.

Ilyen módon a politikusok olyan embereket is el tudnak érni, akik egyébként nem érdeklődnek a politika iránt, és esetleg semmilyen más úton nem is lehetne eljuttatni hozzájuk politikai tartalmakat.

A „kihasználatlan szavazóbázisért” folytatott harc oda vezetett, hogy Hillary Clinton legnépszerűbb bejegyzése is mémmé vált.

Clinton épp közli Donald Trumppal, hogy törölnie kellene a Twitter-fiókját. A bejegyzés láthatóan több embert érdekelt, mint a szakértők által összetákolt kampányszövegek.

A mémek lehetnek viccesek vagy buták, de abban széleskörű egyetértés mutatkozik, hogy ez egy újabb közvetítő közeg, amit a politika fel tud használni. A The Guardian által közölt összesítés ráadásul ma egyre aktuálisabbá válik; a vicces/buta/gúnyos tartalmakat közlő képek még népszerűbb közlési formává válhatnak, miután a nyugati közösségi média egyre több követ mozgat meg a hozzászólási lehetőségek korlátozása érdekében.

A Guardian szerint a mémek könnyen terjednek, mert az információhiányra alapoznak, és előnyben részesítik az extrém nézőpontokat. Ezáltal „elérnek olyan emberek tömegeihez, akik a társadalom perifériáján élnek, és más formában aligha lehet őket bevonni a mindennapi politikába”. A Texas Egyetem egy kutatása ráadásul arra a következtetésre jutott, hogy minél inkább a társadalom perifériáján él valaki, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy sikeres mémeket tud készíteni.

A korábbi összesítés szerint 2010-ben még gyakorlatilag csak baloldali aktivisták elszigetelt csoportjai használták politikai eszközként a mémeket. Évekkel később Donald Trump kampányának sikerét már azzal is magyarázzák, hogy Trump kampányüzenetei utat törtek a népszerűbb mémes weboldalakra, és a jelenlegi trend szerint a mémek terjedése a „fehér nacionalizmus” terjedését is elősegíti.

Az USA első és utolsó fekete elnöke.

Az úgynevezett „új jobboldal” előtérbe kerülésében szintén fontos szerepet töltöttek be a mémek, és demokrata körökben utólag azzal magyarázzák Trump sikereit, hogy ez a jelenség segítette aktivizálni Trump szavazóbázisának szélsőséges elemeit. Az úgynevezett „igazság utáni korban” pedig bármi elképzelhető: lehetséges, hogy a közösségi média cenzúrázása katapult szerűen fogja elősegíteni a mémek – és azok által hordozott tartalmak – terjedését. Ehhez viszont nem szükséges, hogy a mémek többsége politikai tartalmú legyen: az abszolút hétköznapi humor terjedése teremti meg a médiafelületet – ebbe elég beinjektálni maroknyi politikai üzenetet, ami így a politika iránt nem érdeklődő személyek millióihoz is eljut.


http://www.hidfo.ru/2017/03/a-memek-eszrevetlenul-leromboljak-a-demokraciat/

Brutális lemaradásban a magyar régiók – Felzárkózás helyett még nagyobb lemaradás

Hétfőn publikálta az Európai Unió a régiók versenyképességi ranglistáját, és ennek alapján bátran ki lehet jelenteni, hogy a valóság nagyon távol áll attól, amit a Fidesz-propaganda kommunikál Magyarország teljesítményéről. A friss statisztika alapján egyetlen egy magyar régió versenyképessége sem éri el az uniós átlagot, még az egy főre eső GDP tekintetében erősebbnek mondható Közép-Magyarország sem.

Ami talán még ennél is rosszabb, hogy 2013-hoz képest az összes magyar régiónak sikerült hátrébb csúsznia a listán, miközben a szomszédos országok régiói vagy stagnáltak, vagy erősödtek. Több éves szemléletben a kelet-európai blokk országai közül egyértelműen Magyarország teljesített a legrosszabbul. Külön vizsgálva az indikátorokat pedig még aggasztóbb kép körvonalazódik: az egészségügyi mutatók tekintetében például az utolsó 10 helyezett között 4 magyar régió szerepel, az oktatást összefoglaló indikátor helyzetében sem sokkal jobb a helyzet.

Gyorsnaszád helyett lyukas gumicsónak

A kormány- és a kormányközeli propaganda szerint a magyar gazdaság nagyon jól teljesít, ennek eredménye pedig, hogy fokozatosan felzárkózunk az Európai Unió átlagához. A hétfőn publikált régiós versenyképességi statisztikák azonban teljesen más képről árulkodnak: erős helyett nagyon gyenge teljesítmény, felzárkózás helyett pedig egyre nagyobb lemaradás. Elvonatkoztatva attól, hogy a magyar kormány saját hívei irányába nyilván nem is kommunikálna mást, érdemes megismerni, miből fakad az eltérés. Az a néhány fontos statisztika, amelyre rendszerint hivatkozik a kormány (például gazdasági növekedés, foglalkoztatás) kozmetikázott adatok, ami nem azt jelenti, hogy hamisítanák őket, hanem azt, hogy papíron szépen mutatnak, de a mögötte lévő teljesítményről kevés információt árulnak el. Két példa erre:

– Az elmúlt 3 évben a gazdasági növekedés egész jónak volt mondható összehasonlítva az elmúlt 10 év teljesítményével, de ennek elsődleges oka, hogy Magyarország a legnagyobb nettó haszonélvezője az uniós forráselosztásnak.

– A foglalkoztatás rekordszinten van, miközben a munkanélküliség 5 százalék alatt, ami szintén nagyon jónak mondható, csakhogy a statisztikában benne vannak azok is, akik átjárnak a környező országba dolgozni, valamint több mint 200 ezer közmunkás.

Ezzel szemben a most publikált jelentés rengeteg indikátorból épül fel, amelyek egyaránt tartalmaznak különböző makrogazdasági és más olyan társadalmi mutatókat, mint például az egészségügy vagy az oktatás helyzete, vagy éppen az üzleti környezetre, innovációs képességre vonatkozó indikátorokat. Ezek együttese alapján pontozzák a különböző régiókat, majd a pontok alapján osztályozzák őket. A versenyképességi osztályozás 1-től 5-ig terjedő skáláján Közép-Magyarország 4 pontot kapott (Budapestnek köszönhetően), a Nyugat-Dunántúl és Közép-Dunántúl 2-2 pontot, az összes többi magyar régió pedig a legalacsonyabb 1 pontot.

Ha Budapestet és környezetét kivesszük a kalapból, akkor jól láthatóan az összes magyar régió a versenyképességi rangsor utolsó egyharmadában helyezkedik el, és ezen belül is a sereghajtók között. Bár a kelet-európai blokk országai között nincs jelentős eltérés, ha a friss adatokat nézzük. Több időszakot is megvizsgálva már sokkal rosszabb kép rajzolódik ki hazánk: miközben a 2013-as eredményekhez képest a környező országok régiói vagy stagnáltak, vagy erősödtek a különböző indikátorok alapján, addig az összes magyarországi régió hátrébb csúszott, még Közép-Magyarország is.

Forrás: kisalfold.hu

Annak ellenére, hogy Budapest és környéke uniós összevetésben nem számít szegénynek (a GDP alapján a 263 régióból a 84. helyen szerepel), a versenyképességi rangsor 144. helyéről a 152-re esett vissza. Összességében ez azt jelenti, hogy Budapest és környéke nem azért „gazdag”, mert versenyképes lenne, hanem azért, mert a magyar gazdaság szerkezete erősen itt centralizálódik, és néhány vidéki klasztert leszámítva a külföldi cégek számára sincs más lehetőség, mint Budapestre vinni telephelyeiket.

Még rosszabb a helyzet, ha az egyes indikátorokat külön vizsgáljuk: Magyarország nem csak az uniós átlagtól van messze, hanem néhány innovációs mutatót leszámítva még Kelet-Európa átlagát sem éri el (ebben pedig a nagyon szegénynek mondható Bulgária és Románia is szerepel, ha őket kivennénk a kalapból, még rosszabb lenne a helyzet hazánk szempontjából).

A pontozás alapján kijelenthetjük, az egészségügy van a legrosszabb helyzetben. Itt az uniós átlag 75 pont, a magyar ennek felét sem éri el (35 pont), miközben a kelet-európai blokk országainak átlaga 48 pont. A régiók rangsorában itt az utolsó 10 között 4 magyar régió van, és a legutolsó helyezett is egy magyar régió. (Mielőtt valaki meglepődne azon, hogy a kelet-európai blokk országainak makrogazdasági környezetet mérő indikátora magasabb, mint a teljes uniós átlagé. Ez annak köszönhető, hogy a felzárkózó országokban magasabb a GDP növekedési üteme, mint a fejlett országokban, és az alacsonyabb bérek miatt a tőkevonzó képességük is jobb.)

A versenyképesség azért fontos mutató, mert a külföldi beruházások is részben ez alapján tudják eldönteni, hogy egy adott régióban mennyire érdemes beruházniuk, ráadásul nem csak rövid, hanem hosszú távon is méri egy ország fejlettségét/fejlődését. A jobb versenyképességi mutatók arról árulkodnak, hogy adott ország képes adaptálódni a folyamatosan változó gazdasági környezethez, és a többi országgal szemben valami pluszt tud felmutatni.

Nem az első árulkodó jel

Nem ez az első versenyképességi rangsor, amely alapján Magyarország egyre rosszabbul teljesít. A Világgazdasági Fórum ősszel megjelent publikációja alapján is azt a következtetést vontuk le, hogy a magyar gazdaság nem versenyképes, és számos területen reformokra lenne szükség ahhoz, hogy ne maradjunk le még jobban a versenytársakhoz képest. Véleményünk szerint arról már nem is érdemes beszélni, hogy mikor zárkózunk fel az uniós átlaghoz. A magyar kormánynak inkább arra kellene kidolgoznia egy stratégiát, hogy hogyan tudnánk felvenni a versenyt Szlovákiával, Lengyelországgal, vagy éppen az egyre inkább felzárkózó Romániával.

Nem túl biztató az az adat sem, hogy rengeteg pénz tűnik el még mindig a fekete gazdaságban. Egyes becslések szerint a külkereskedelemhez kapcsolódó áfacsalások közel 1000 milliárd forinttal csökkentik a GDP-t évente, emiatt a költségvetésből jóval kevesebb pénz jut az oktatásra, vagy éppen az egészségügyre.

Hosszú távon egyre nagyobb lemaradás

A magyar kormánynak ideje lenne felismernie, hogy számos területen sürgős reformokra van szükség, különben Magyarország egyre mélyebbre süllyed a régióban. Nem lehet örökké az uniós pénzekből fenntartani egy látszat növekedést, mert sosem lehet tudni, hogy a nettó befizető országoknak mikor lesz elege abból, hogy olyan országokat támogatnak, nem kevés pénzzel, amelyek képtelenek együttműködni fontos kérdésekben, röviden összefoglalva nem csapatjátékosok. Magyarország és a magyar régiók nem versenyképesek, ennek eredménye pedig könnyen az lehet, hogy 10 év múlva már nemcsak Szlovákia, hanem Románia is előttünk fog járni, ha a gazdaságpolitikai döntéshozók nem lépnek közbe, és ismerik fel, hogy a mostani irány nem jó.


TényTár