Brutális lemaradásban a magyar régiók – Felzárkózás helyett még nagyobb lemaradás

Hétfőn publikálta az Európai Unió a régiók versenyképességi ranglistáját, és ennek alapján bátran ki lehet jelenteni, hogy a valóság nagyon távol áll attól, amit a Fidesz-propaganda kommunikál Magyarország teljesítményéről. A friss statisztika alapján egyetlen egy magyar régió versenyképessége sem éri el az uniós átlagot, még az egy főre eső GDP tekintetében erősebbnek mondható Közép-Magyarország sem.

Ami talán még ennél is rosszabb, hogy 2013-hoz képest az összes magyar régiónak sikerült hátrébb csúsznia a listán, miközben a szomszédos országok régiói vagy stagnáltak, vagy erősödtek. Több éves szemléletben a kelet-európai blokk országai közül egyértelműen Magyarország teljesített a legrosszabbul. Külön vizsgálva az indikátorokat pedig még aggasztóbb kép körvonalazódik: az egészségügyi mutatók tekintetében például az utolsó 10 helyezett között 4 magyar régió szerepel, az oktatást összefoglaló indikátor helyzetében sem sokkal jobb a helyzet.

Gyorsnaszád helyett lyukas gumicsónak

A kormány- és a kormányközeli propaganda szerint a magyar gazdaság nagyon jól teljesít, ennek eredménye pedig, hogy fokozatosan felzárkózunk az Európai Unió átlagához. A hétfőn publikált régiós versenyképességi statisztikák azonban teljesen más képről árulkodnak: erős helyett nagyon gyenge teljesítmény, felzárkózás helyett pedig egyre nagyobb lemaradás. Elvonatkoztatva attól, hogy a magyar kormány saját hívei irányába nyilván nem is kommunikálna mást, érdemes megismerni, miből fakad az eltérés. Az a néhány fontos statisztika, amelyre rendszerint hivatkozik a kormány (például gazdasági növekedés, foglalkoztatás) kozmetikázott adatok, ami nem azt jelenti, hogy hamisítanák őket, hanem azt, hogy papíron szépen mutatnak, de a mögötte lévő teljesítményről kevés információt árulnak el. Két példa erre:

– Az elmúlt 3 évben a gazdasági növekedés egész jónak volt mondható összehasonlítva az elmúlt 10 év teljesítményével, de ennek elsődleges oka, hogy Magyarország a legnagyobb nettó haszonélvezője az uniós forráselosztásnak.

– A foglalkoztatás rekordszinten van, miközben a munkanélküliség 5 százalék alatt, ami szintén nagyon jónak mondható, csakhogy a statisztikában benne vannak azok is, akik átjárnak a környező országba dolgozni, valamint több mint 200 ezer közmunkás.

Ezzel szemben a most publikált jelentés rengeteg indikátorból épül fel, amelyek egyaránt tartalmaznak különböző makrogazdasági és más olyan társadalmi mutatókat, mint például az egészségügy vagy az oktatás helyzete, vagy éppen az üzleti környezetre, innovációs képességre vonatkozó indikátorokat. Ezek együttese alapján pontozzák a különböző régiókat, majd a pontok alapján osztályozzák őket. A versenyképességi osztályozás 1-től 5-ig terjedő skáláján Közép-Magyarország 4 pontot kapott (Budapestnek köszönhetően), a Nyugat-Dunántúl és Közép-Dunántúl 2-2 pontot, az összes többi magyar régió pedig a legalacsonyabb 1 pontot.

Ha Budapestet és környezetét kivesszük a kalapból, akkor jól láthatóan az összes magyar régió a versenyképességi rangsor utolsó egyharmadában helyezkedik el, és ezen belül is a sereghajtók között. Bár a kelet-európai blokk országai között nincs jelentős eltérés, ha a friss adatokat nézzük. Több időszakot is megvizsgálva már sokkal rosszabb kép rajzolódik ki hazánk: miközben a 2013-as eredményekhez képest a környező országok régiói vagy stagnáltak, vagy erősödtek a különböző indikátorok alapján, addig az összes magyarországi régió hátrébb csúszott, még Közép-Magyarország is.

Forrás: kisalfold.hu

Annak ellenére, hogy Budapest és környéke uniós összevetésben nem számít szegénynek (a GDP alapján a 263 régióból a 84. helyen szerepel), a versenyképességi rangsor 144. helyéről a 152-re esett vissza. Összességében ez azt jelenti, hogy Budapest és környéke nem azért „gazdag”, mert versenyképes lenne, hanem azért, mert a magyar gazdaság szerkezete erősen itt centralizálódik, és néhány vidéki klasztert leszámítva a külföldi cégek számára sincs más lehetőség, mint Budapestre vinni telephelyeiket.

Még rosszabb a helyzet, ha az egyes indikátorokat külön vizsgáljuk: Magyarország nem csak az uniós átlagtól van messze, hanem néhány innovációs mutatót leszámítva még Kelet-Európa átlagát sem éri el (ebben pedig a nagyon szegénynek mondható Bulgária és Románia is szerepel, ha őket kivennénk a kalapból, még rosszabb lenne a helyzet hazánk szempontjából).

A pontozás alapján kijelenthetjük, az egészségügy van a legrosszabb helyzetben. Itt az uniós átlag 75 pont, a magyar ennek felét sem éri el (35 pont), miközben a kelet-európai blokk országainak átlaga 48 pont. A régiók rangsorában itt az utolsó 10 között 4 magyar régió van, és a legutolsó helyezett is egy magyar régió. (Mielőtt valaki meglepődne azon, hogy a kelet-európai blokk országainak makrogazdasági környezetet mérő indikátora magasabb, mint a teljes uniós átlagé. Ez annak köszönhető, hogy a felzárkózó országokban magasabb a GDP növekedési üteme, mint a fejlett országokban, és az alacsonyabb bérek miatt a tőkevonzó képességük is jobb.)

A versenyképesség azért fontos mutató, mert a külföldi beruházások is részben ez alapján tudják eldönteni, hogy egy adott régióban mennyire érdemes beruházniuk, ráadásul nem csak rövid, hanem hosszú távon is méri egy ország fejlettségét/fejlődését. A jobb versenyképességi mutatók arról árulkodnak, hogy adott ország képes adaptálódni a folyamatosan változó gazdasági környezethez, és a többi országgal szemben valami pluszt tud felmutatni.

Nem az első árulkodó jel

Nem ez az első versenyképességi rangsor, amely alapján Magyarország egyre rosszabbul teljesít. A Világgazdasági Fórum ősszel megjelent publikációja alapján is azt a következtetést vontuk le, hogy a magyar gazdaság nem versenyképes, és számos területen reformokra lenne szükség ahhoz, hogy ne maradjunk le még jobban a versenytársakhoz képest. Véleményünk szerint arról már nem is érdemes beszélni, hogy mikor zárkózunk fel az uniós átlaghoz. A magyar kormánynak inkább arra kellene kidolgoznia egy stratégiát, hogy hogyan tudnánk felvenni a versenyt Szlovákiával, Lengyelországgal, vagy éppen az egyre inkább felzárkózó Romániával.

Nem túl biztató az az adat sem, hogy rengeteg pénz tűnik el még mindig a fekete gazdaságban. Egyes becslések szerint a külkereskedelemhez kapcsolódó áfacsalások közel 1000 milliárd forinttal csökkentik a GDP-t évente, emiatt a költségvetésből jóval kevesebb pénz jut az oktatásra, vagy éppen az egészségügyre.

Hosszú távon egyre nagyobb lemaradás

A magyar kormánynak ideje lenne felismernie, hogy számos területen sürgős reformokra van szükség, különben Magyarország egyre mélyebbre süllyed a régióban. Nem lehet örökké az uniós pénzekből fenntartani egy látszat növekedést, mert sosem lehet tudni, hogy a nettó befizető országoknak mikor lesz elege abból, hogy olyan országokat támogatnak, nem kevés pénzzel, amelyek képtelenek együttműködni fontos kérdésekben, röviden összefoglalva nem csapatjátékosok. Magyarország és a magyar régiók nem versenyképesek, ennek eredménye pedig könnyen az lehet, hogy 10 év múlva már nemcsak Szlovákia, hanem Románia is előttünk fog járni, ha a gazdaságpolitikai döntéshozók nem lépnek közbe, és ismerik fel, hogy a mostani irány nem jó.


TényTár