Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
Elisabetta
Gardini olasz EP-képviselő felszólította az Európai Bizottságot, hogy
tegye egyértelművé: tudomása volt-e arról, hogy Málta olajlelőhelyeket
adott át Olaszországnak, cserébe azért, hogy ne kelljen migránsokat
befogadnia?
A
képviselő azt követően fordult az Európai Bizottsághoz, hogy Simon
Busuttil máltai ellenzéki politikus azt állította, Málta titkos
egyezményt kötött Olaszországgal, melynek részeként olajkitermelési
jogokkal és migránsok partra hozásával üzleteltek. Busuttil szerint az
egyezményben Málta lemondott olajkitermelési jogairól egy Olaszország
partvidéke mellett található vitatott hovatartozású területen, cserébe
Olaszország teljesítené a migránsok tengerből való kimentésének Máltára
eső részét.
Márciusban
a bizottság tagadta, hogy sor került volna ilyen megállapodásra, de az
ezzel kapcsolatos feltételezések életben maradtak, mert hirtelen
rohamosan csökkenni kezdett a Málta partjaira érkező migránsok száma.
Gardini azt kérdezte:
“Hogyan magyarázza a Bizottság a
máltai haditengerészet látványos inaktivitását az utóbbi hónapok
során, emellett, hogy egyre kevesebb ember érkezik a szigetországba?”
Az Independent
információi szerint Málta fegyveres erői januárban 93 migránst
mentettek ki a tengerből, miközben a rá eső keresési terület mintegy
250000 négyzetkilométernyi tengerfelületet takar Szicília és Líbia
közt. Ugyanebben az időszakban Olaszország partjaira 121139 migráns
érkezett a tengeren át.
A két
ország közt régóta húzódott egy területi vita; Málta kitermelési
kapacitása mintegy 260 millió hordó, de a partvidék mentén található
olajlelőhelyek hovatartozásáról viták állnak fenn Olaszország és Málta
közt, miközben ugyanez a vita fennállt azon tengerfelületekkel
kapcsolatban, ahol az úton lévő migránsok után kell kutatniuk.
Az
OilPrice.com információi szerint a kérdés középpontjában egy 2012-ben
elfogadott törvény áll, ami gyakorlatilag duplájára növelte Olaszország
kontinentális talapzatát Szicíliától délkeletre és a líbiai partok
felé. Málta tiltakozott, mert ezáltal Olaszország olyan területekre
tartott igényt, melyre Málta is. 2015. végén azonban a két ország
informális megállapodást kötött az olajkitermelés beszüntetéséről a
vitatott területen.
A
migrációs kérdés 2013. során vált központi témává a régióban a
Lampedusa tragédia kapcsán, amikor az olasz hatóságok arra vártak, hogy a
migránsokkal teli hajó átérjen a máltai felségvizekre, s így a másik
ország kelljen kimentse a hajón tartózkodókat. Ennek eredményeként 270
bevándorló veszítette életét.
Busuttil
a Máltai Nacionalista Párt részéről tavaly év végén azzal vádolta a
máltai kormányt, hogy átadta a máltai területekre vonatkozó
olajkitermelési jogokat Olaszországnak, hogy ezáltal ne kelljen több
menekültet partra hoznia. Az Il Giornale olasz napilap emellett azt
állította, hogy Matteo Renzi olasz miniszterelnök és Joseph Muscat
máltai kormányfő közvetlen megállapodást kötött a migránsok és
olajkitermelés kapcsán.
2015.
szeptemberében Carmelo Abela, Málta belügyminisztere azt mondta,
informális megállapodást kötöttek Olaszországgal, melynek részeként
Olaszország átvenné a Máltára érkező illegális bevándorlókat, – de a
miniszter később “közeli együttműködésre” módosította
nyilatkozatát. Márciusban Dimitrisz Avramopulosz migrációügyi biztos azt
mondta, az Európai Bizottság nem tud Málta és Olaszország közt
létrejött kétoldalú egyezményről a Földközi-tengeren zajló
“mentőakciókkal” kapcsolatban. http://www.hidfo.ru/2016/04/olajkitermelesi-jogokat-adott-at-egy-unios-tagallam-a-migransok-miatt/
A
cseh államfő ismételten kijelentette, hogy országa nem hajlandó
elfogadni az Európai Unió menekültkvóta-rendszerét, miután a kevés,
Csehországba áttelepített menekült is azonnal szökni próbált, és a
német határon fogták el őket.
Eredetileg
egy Irakból érkezett, 25 fős migráns csoportnak adott menedékjogot a
Cseh Köztársaság. A menekülteket azonban a cseh-német határon fogta el a
német rendőrség, mert megpróbáltak ismét illegálisan visszautazni
Németországba, ahonnan áthelyezték volna őket. Milos Zeman szóvivője az
eset kapcsán azt mondta, “a keresztény menekültek letelepítésének kísérlete értékes tapasztalat volt a számunkra. Meg kell állítanunk a kvóta projektet.”
A CTK
hírügynökségnek nyilatkozva a szóvivő kijelentette, ez az eset kellő
erővel kell demonstrálja Brüsszel számára, hogy a kvótarendszer egy
abszurd elgondolás.
Korábban
számos térségi ország vezetői egyértelművé tették, hogy a kötelező
érvényű betelepítést semmilyen formában nem támogatják, mert az a
nemzetállamok szuverenitásának felszámolását jelenti. Lázár János a
csütörtöki kormányinfón szintén megerősítette, hogy a kvóta ügyben kiírt referendum ügydöntő, annak eredménye a kormányra kötelező érvényű lesz.
Ugyanakkor,
a schengeni övezet országai közt mostanra számos határkerítés épült,
ami lehetővé tenné a multikulturalizmust erőltető ideológiai kisebbség
számára, hogy a migránsokat szétosszák a tagállamok közt. A cseh
államfő által hivatkozott eset mutatja, hogy a migránsok letelepítése
az Európai Unió szegényebb országaiban ma nem az adott ország
vezetőinek ellenvetése miatt nem lehetséges, hanem, mert nem maradnak
ott, ahová letelepítenék őket; Brüsszelnek régiónként határkerítés
építésére és a határellenőrzés helyreállítására van szüksége, ha a
migránsokat helyben akarja tartani az egyes tagállamokban. http://www.hidfo.ru/2016/04/zeman-eroszakkal-nem-lehet-letelepiteni-a-migransokat/
Hangos üvöltözéssel fogadták a Kossuht téren tüntető Quaestor-károsultak Kovács Zoltán kormányszóvivőt, aki a parlamentből távozva gyors léptekkel igyekezett elhagyni mielőbb a helyszínt.
A Queastor-botrány károsultjai azért tüntetnek a Kossuth téren, mert a nekik megígért kártalanításnak csak a töredékét kapták meg.
A károsultak kifejezetten Orbán Viktor irodájának ablaka alá szervezték a tüntetést, bár a miniszterelnök jelenleg Párizsban tartózkodik. A mintegy 200 fős csoport szinte minden képviselőt letámadott, aki kilépett az épületből, ezért rövid időn belül megjelentek a rendőrök is a helyszínen.
Úgy tűnik hiábavalóan fáradozott személyesen is Hollandiában Soros hiéna! Pedig inaszakadtából győzködte az ottani politikai elitet Maradék-Ukrajna beintegrálására az EU-ba, a hollandok eléggé látványosan NEM-et mondtak a vén akasztófára való noszogatására. (Vélhetőleg elegen!) De ha esetleg mégsem, a NEM-ek aránya akkor is fejbekólinthatós lehet Soros számára!
Mark Rutte holland miniszterelnök szerda este kijelentette, kormánya nem hagyná figyelmen kívül, ha érvényes referendumon győznének a nem szavazatok. Elmondta, ebben az esetben felülvizsgálnák az egyezmény ratifikálásáról szóló döntést. (Bár az EU és Ukrajna között 2014-ben létrejött társulási szerződés részének számító szabadkereskedelmi megállapodás január 1-jén ideiglenesen életbe lépett, az egyezményt ratifikálnia kell az Európai Unió mind a huszonnyolc tagállamának.)
“Felülvizsgálnák!” Ami persze csupán egy hipotetikus fölvetése egy lehetséges eljárásnak!
Geert Wilders, a szélsőjobboldali Szabadságpárt vezetője ugyanakkor nagyszerűnek nevezte az eredményt és reményét fejezte ki, hogy a részvételi arány eléri az érvényességi küszöböt.
Nyalókakirály viszont már tegnap este diadalt jelentett! Szerinte a hollandok beszavazták az általa gardírozott Maradék-Ukrajnát az EU-ba! Merthogy ezzel hülyítette alattvalóit továbbra is.
Valcman csak arról feledkezett el, hogy Németalföldön nem a kijevi (vagy budapesti) módszer szerint olvassák a választási matekot.
Mindenesetre azért a számára szomorú valóságot fölismerhette Valcman, mert diplomáciai bravúrra készül. Ellensúlyozandó egy csúfos EU-s kudarcot.
Nagy hangon bejelentette, hogy meghívta birodalmába Akihito japán császárt, és Michuko császárnét. Akiket ő és udvartartása hatalmas tisztelettel elvár.
Arról nem szólt Nyalókakirály, hogy miként reagált a meghívóra a császári pár! Mindenesetre talonban van Kardigan Keresztapa! Ha kéne valaki illusztris látogató. Akivel lehetne demonstrálni Maradék-Ukrajna (pontosabban az ő és udvartartásának) fontosságát és nélkülözhetetlenségét a világban.
Megérkeztek a Hollandiában tartott népszavazás hivatalos eredményei, melyekből egyértelműen látható, hogy egy ilyen népszavazás eredményét igaz demokrata nem fogadhatja el, ehelyett az ellenség aknamunkáját kell lássa mögötte. A nép véleményt mondott – Brüsszelnek és az uniós forrásokhoz hozzáférő személyeknek nem tetszett.
Hollandiában lezajlott a népszavazás az Európai Unió és Ukrajna közt már hónapokkal ezelőtt életbe léptetett társulási egyezményről. Az Európai Unió 28 tagállamából 27 országban az emberek nem nyilváníthattak véleményt. Hollandiában egyedülálló módon civil kezdeményezésre népszavazást kellett kiírni a társulási egyezmény törvénybe iktatásáról, melynek során a szavazásra jogosultak 32,2%-a járult az urnákhoz, és 61,1%-uk megszavazta, hogy a kormány ne támogassa az Ukrajnával kötött társulási egyezményt. A holland BNO hírügynökség ismételten hangsúlyozta, hogy
a holland választópolgároknak mindössze 38,1 százaléka támogatta a társulási egyezményt.
A népszavazás érvényességéhez a szavazásra jogosultak 30%-os részvétele volt szükséges. Ezt a részvételi arányt meghaladta a referendum, hacsak a következő napokban – brüsszeli nyomásra – elő nem állnak az ötlettel, hogy több mint százezer szavazat érvénytelen volt.
Hollandia miniszterelnöke egyértelművé tette, hogy bár a népszavazás eredményei nem kötelező érvényűek, azok miatt a kormány felülvizsgálja a társulási egyezmény törvénybe iktatásáról hozott döntését.
A népszavazás megtartására azért került sor, mert egy petícióval közel félmillió ember saját aláírását adva követelte, hogy az Európai Unió és Ukrajna közti társulási egyezmény támogatásáról népszavazással dönthessenek. Az Európai Unió 28 tagállamából 27-ben fel sem merült annak gondolata, hogy a lakosság véleményt nyilváníthasson arról, akarunk-e társulási egyezményt egy olyan országgal, ahol jelenleg is polgárháború van, és az új piacokért cserébe több millió Kalasnyikovot hozhatnak be az Európai Unió területére.
A hollandiai népszavazással immár rendszeressé vált, hogy bizonyos népszavazások megtartása elfogadható, másoké nem az. A választópolgárok alaposan meg kell jegyezzék, melyik népszavazás “rossz”, és melyik “jó” – Brüsszel szerint. A Krím-félszigeten tartott népszavazás egyértelműen “rossz”, mert a régió ezáltal függetlenedett Ukrajnától, és az uniós milliárdosok ennyivel kisebb felvásárló-piachoz juthattak hozzá, a NATO pedig nem tudott haditengerészeti kikötőt nyitni. A hollandiai népszavazás szintén “rossz”, mert nem a további integrációról és a nemzetállam felszámolásáról, a szabadságjogok teljes feladásáról döntött a nép, hanem kifejezésre juttatták, hogy az eddigiek alapján inkább nem kérnek az Európai Unióból.
Brüsszel reakciója igen tanulságos: kiderült, hogy nem csak diktatúrából van “jó” és “rossz”, hanem demokráciából, népszavazásból is van “jó”, és vannak egészen “rosszak”, amiket el kell ítélni. Talán a demokrácia és a diktatúra nem is különbözik olyan nagy mértékben, mint azt korábban gondoltuk? http://www.hidfo.ru/2016/04/brusszel-tegnap-sem-kert-a-demokraciabol/
A holland népszavazás „nem”-e nem kötelező érvényű, de a kormány nem teheti meg, hogy ne képviselje azt.
Szabad a fű, szinte ajánlott a hasis, legális a prostitúció, lányok-fiúk kirakatban kínálják magukat. A futballcsapatukban elvétve van csak többgenerációs helyi lakos, vadidegent nemtől, vallástól, bőrszíntől függetlenül a keblükre ölelnek, elnézik azok szokásait, esetleges kicsapongásait is. Náluk még a szélsőjobb vezére is lehetett meleg. Nincs náluk liberálisabb és befogadóbb nép kerek e világon. Szórakoztató és bevett sztereotípia ez Hollandiáról.
S erre mi történik? Ezek a hihetetlenül megértő és nyitott hollandusok azt mondják, az ukránok maradjanak ott, ahol vannak, szó sem lehet vízummentességről, uniós társulási szerződésről.
Még egyszer: nem a migrációba belecsömörlött németek, olaszok vagy görögök, nem a terrortól rettegő belgák vagy franciák mondják ezt. Nem a „maradi, konzervatív értékekhez csökönyösen ragaszkodó” közép-európaiak. Nem. Azok a hollandok mondják, akik ott voltak a közös európai gondolat születésénél, akik mindig élharcosai voltak a nagyobb nyitottságnak, az unió bővítésének. Ők sulykolták mindig, hogy nyíljanak meg a határok, sőt nincs és nem is kell semmilyen sorompó, sem a magánéletben, sem a politikában. S erre most azt kiáltják a világba: Az Európai Unió kapui maradjanak zárva! Nem néhány, a liberális média által véresszájú radikálisnak kikiáltott politikus üvölt, hanem a népszavazáson részt vett hollandok több mint hatvan százalékának ez a szilárd véleménye.
Ukrajnának üzentek ezzel a hollandok?
Részben igen. A hollandok nem kérnek a kijevi korrupció importjából, a politikai és gazdasági bűnözésből. A Majdan óta eltelt időben az Európai Unió euró százmilliókat, ha nem milliárdokat öntött Ukrajnába, s a pénznek enyhe túlzással nyoma veszett – habár egy-két eurót most alighanem felleltek Petro Porosenko elnök panamai offshore számláin. Semmi sem teljesült a kijevi ígéretekből, nincs semmilyen reform, sem gazdasági, sem szociális, sem emberi jogi, netán kisebbségi. Cinikus szempontból sem jobb a helyzet: a csábító ukrán üzletek zömét, a privatizációt tengerentúli és nem európai cégek nyerték. De félre a kufárszempontokkal: ott van a két éve lelőtt maláj gép esete. Százkilencvenhárom holland állampolgár vesztette akkor életét, a kijevi hatóságok – nem mellesleg washingtoni és brüsszeli asszisztálás és az amszterdami kormányzat „feledékenysége” mellett – azóta sem tisztázták ezt az ügyet. S igen, a migrációs ügy után nem hiányzik nekik egy ukrán bevándorlóinvázió sem.
Ezzel át is tértünk a nemek igazi indokára.
A hollandok ugyanis alapvetően nem Kijevnek, hanem Brüsszelnek üzentek.
Elegük van az uniós elitből, Brüsszel és Strasbourg bürokratáiból. Elegük van abból, hogy az unió elkendőzi a problémákat, ahelyett, hogy megoldaná. A holland hagyományosan befogadó nép. Éppen ezért tudják azt is, hogy ez miképp működik. Tudják, hogy kit és hogyan lehet integrálni. Több millió más kultúrájú, más vallású, más szocializációjú embert nem lehet. Ez csak lágereket, gettókat és igen, terrorizmust és köztörvényes bűnözést jelent. Az Európai Unió vezetői pedig ahelyett, hogy ténylegesen tennének valamit, értelmetlen alkukba bocsátkoznak a törökökkel és még ki tudja kivel. Ahelyett, hogy megoldanák először az ukrán kérdést, akár nagyarányú ukrán – kétségkívül európai, szokásokat és kultúrát ismerő – munkaerő befogadásával is, magukra hívják a migránshordákat.
A hollandok nyitottak a másságra, tiszteletben tartják mások vélt vagy valós értékeit, ez azonban nem jelenti azt, hogy elfogadják, ha Brüsszelben mondvacsinált problémákkal és nem valóságos gondokkal foglalkoznak. Mellesleg az ő pénzükön is, ennyire azért ők sem bőkezűek.
A holland népszavazás „nem”-e nem kötelező érvényű, de a kormány nem teheti meg, hogy ne képviselje azt. Ráadásul Hollandia tölti be jelenleg az unió elnöki posztját. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy Ukrajna uniós közeledésének annyi, valószínűleg csak Hollandia zárja le határait az ukránok előtt. Egyelőre. Ukrajna népe eddig is játékszere volt néhány amerikai és uniós politikusnak, ez a helyzet mostantól csak rosszabb lesz. Erről azonban nem a hollandok, hanem az említett urak, a mögöttük álló érdekcsoportok tehetnek. A holland nem ennek fényében csak egy kiprovokált, kényszerű lépés az ukránok felé.
Azonban hangsúlyozottan nem az Brüsszel felé. Ha az uniós elit ért a holland üzenetből, az megmarad egyszerű pofonnak, ha nem, akkor a brit népszavazás előtt az első dőlő dominót jelentheti. A skót, a baszk és a katalán népszavazás ugyanis tekinthető figyelmeztetésnek, a holland nem már jóval több annál. Ha az Európai Unió jelenlegi mozgatói, vezetői nem értenek ebből, a dőlő dominók nem csak az ő, hanem az egész társulás végét eredményezhetik. Előbbiekért nem kár, sőt. Az egységes, esélyegyenlőségen és a nemzeti érdekek és értékek tiszteletén alapuló európai közösség azonban jó gondolat. Kár, hogy jelenleg leginkább csak az. Az Európai Unió ugyanis ma nem sokkal több egy szép ideánál, amit néhányan kedvük szerint zsigerelnek ki, használnak és keresnek rajta és rajtunk.
A holland nemet kéretik mindezek fényében értelmezni.
Egy derekas, becsületes és jóféle svungos volt ez Brüsszel urainak. (mh)
Bal-Rad komm: A holland fapapucs rendesen belehágott az EU-s sz…kupacba.
Az USA pedig máris nekifogott a papucs letakaríttatásának. Washington igen keményen kifogásolja, és nem érti a holland népszavazás döntését. Értjük ugye? WASHINGTON, AMERIKAI KONTINENS!
“…A holland népszavazás „nem”-e nem kötelező érvényű, de a kormány nem teheti meg, hogy ne képviselje azt…”
A hollandok NEM-je gyakorlatilag INKÁBB AZ USA-felé volt jelzés értékű! Fölér egy hatalmas kérdéssel: HOGY IS VOLT ANNAK A LELŐTT REPÜLŐGÉPNEK AZ ESETE? Merthogy a hollandoknak igencsak kétségeik vannak az amerikai-ukrán magyarázattal kapcsolatban.
A holland fapapucs az amerikaiak Európába pottyantott kupacába taposott bele elsősorban. Washington tegnapi morgolódása pedig utalás arra, hogy ők bizony-OTT A TENGEREN TÚL!-nem nézik jó szemmel, ha valakik ITT EURÓPÁBAN AZ Ő KUPACUKBA LÉP bele.
“…A holland népszavazás „nem”-e nem kötelező érvényű, de a kormány nem teheti meg, hogy ne képviselje azt…”
-Ugyan miért ne tehetné meg?-ha egyszer nem kötelező érvényű! Megtehet. Ha pedig megteheti?-meg is teszi! Németalföld népe pedig megértő lesz. Az üzlet az üzlet!
Majd a holland farmerek is vehetnek jó ukrán földterületeket! Oszt’ jónapot!
Soros Gyuri bá’ meg majd kimagyaráztatja, hogy Valcman és néhány komája megtévedésből kerültek a “Panama-listára”. Amúgy derék, jóravaló gyerekek azok! Értsék meg a hollandok is! Meg amúgy is: bővülhet Amszterdam bordélynegyedének kínálata a szép ukrán lányokkal!
NE NAGYON BÍZZUNK MI A HOLLAND NÉPSZAVAZÁS “NEM”-JÉNEK EREJÉBEN!
Lehet hogy “…Egy derekas, becsületes és jóféle svungos volt ez Brüsszel urainak…”-de tanultak belőle! Nem is lesz több népszavazás! CSAK A NEMZETI PARLAMENTEK ÁLTALI RATIFIKÁLÁS!
Szíriában a polgárháború utolsó jelentősebb eseménye Al-Qaryatayn visszavétele volt az ISIS sátánszervezettől, illetve a szír légierő SzU-22-esének lelövése. Azóta csendes mederben, az eddig megszokott területeken csordogál a háború.
Valami viszont készülődik. Mégpedig Aleppo vidékén. Tegnap délután az orosz légierő váratlanul és nagymértékben fokozta aktivitását Aleppo környékén, igencsak meggyérítve az arrafelé csoportosuló hiénabandák egyedállományát, a mintegy húszperces tömeges légicsapásaival. A buliban húsz orosz harcigép vett részt, ami mindezidáig példátlan méretű akció volt szíriai megjelenésük óta.
Az orosz Kamov Ka-52-es “Alligátorok” lecsapnak Al-Qaryatayn városánál.
Alább pedig a Mi-28N “Éjszakai vadász” helikopterek rendeznek éji vadirtást.
Damaszkusz környékén sem volt jó napjuk az ISIS-pribékjeinek. A Kalamun-hegység lejtőin ismét vezérveszteség érte őket. Offenzívával próbálkoztak, de Ibrahim Talaia martalóchadurat lyuggatták szitává sokadmagával Doumeira falunál a kormányerők. Nagy most emiatt a latorajvék! Az offenzíva meg menekülésbe fordult.
Szóval a tegnapi nap még eléggé visszafogott háborúzgatással telt el.
A
szavazatvásárlás jól bevált valutája, a rezsicsökkentés, a folyamatos
kormánypropaganda hatására mára megkerülhetetlen fogalommá vált a
magyar közbeszédben. A gazdaságilag fenntarthatatlan, jogsértő
rezsiharc történetének pedig még nincs vége.
Már a
2010-es választások után kiderült, hogy mi az a téma, amely igen
hatékonyan mobilizálja a választókat, és amellyel a Fidesz magához
csábítja a választási sikerekhez szükséges tömegeket: a
közműszolgáltatások ára.
A
leszállított hatósági árak és a közműszolgáltatók felvásárlása,
központosítása azonban nem hagyott hátra mást, mint tönkremenő
szolgáltatókat és növekvő lakossági adóterheket. Most éppen a
víziközmű-cégeknél ütött be a krach: a rezsitrükk miatt mostanra több
tízmilliárdos veszteséget halmozott fel az öt állami
víziközmű-szolgáltató. Ezeket 2000 fős leépítéssel
igyekeznek kompenzálni, a kormány pedig közpénzből tízmilliárdokat önt a
rendszerbe, hogy eltüntessék a veszteséget. Abból pedig van bőven: 2014-től
a rezsicsökkentés évi 20-25 milliárd forintos bevételkiesést okozott
csak a víziközmű-ágazatban, ami a 2013 előtti ágazati eredmény
kétszerese.
Amikor
víziközmű-szolgáltatásról beszélünk, akkor a mögött két jól
elkülöníthető alrendszert értünk: az ivóvízellátást és a
szennyvízkezelést. A rendszerváltás idején a jelenleginél jóval több,
összesen 36 víziközmű-szolgáltató működött az országban. A
piacgazdaságra való áttérés az ágazatban decentralizációhoz vezetett,
pár évvel később már több mint 400 társaság volt jelen a
víziközmű-piacon. Ezek a társaságok túlnyomó részt a területi
önkormányzatok által tulajdonolt társaságok voltak, amely helyi
hatóságok rendelkeztek az árhatósági jogkörrel is (tehát ők határozták
meg a szolgáltatási árat).
Extraprofit? Szó sincs róla!
A
kormányzat évekig sulykolta, hogy a rezsicsökkentés egyik legfőbb oka,
hogy a közműszolgáltatók egyrészt, nem állami kézben vannak (ez a
víziközmű-cégeknél biztosan nem igaz, hiszen előtte leginkább
önkormányzati tulajdonban voltak). Másrészt, pont azért olyan drága a
rezsi, mert a nem állami szolgáltatók maguktól ilyen magasra lőtték be
az árat (a hatósági árazás miatt ilyen elő sem fordulhat), és közben
extraprofitot realizálnak.
Valójában
azonban 2013-ban a szektorszintű üzemi eredmény (bevételek-költségek)
alig haladta meg a zérót, a szolgáltatók kétharmada hozta ki
megközelítőleg nullára az eredményt, egyharmaduk pedig veszteséges
volt. Ez az arány 2014-re a rezsicsökkentés és az ágazati adók hatására
tovább romlott, és már ekkor állami tőkeinjekció kellett ahhoz, hogy
nullán tarthassák az ivóvizet és csatornázási szolgáltatást nyújtó
cégek az üzemi eredményüket. 2014-től a rezsicsökkentés évi
20-25 milliárd forintos bevételkiesést okoz az ágazatban, ami a 2013
előtti ágazati eredmény kétszerese. Extraprofitról tehát szó sincs, sőt, az ágazatban ritka az a szolgáltató, amelyik képes volt egyáltalán profitot termelni.
A
2011-es központosításokkal ez a rendszer alapjaiban alakult át, az
Orbán-kormány az árhatósági jogkört a szektorért felelős miniszteri
szintre (nemzeti fejlesztési miniszter, jelenleg Seszták Miklós) emelte,
valamint törvényi eszközökkel kikényszerítette a szolgáltatók
integrációját. Ezzel a 2011-ben még több mint 400 szolgáltatóból 2015
januárjára 42 maradt, amelyek cserében jóval nagyobb régiókban
szolgáltattak. A központosítás nem állt le, 2016. december 31-től már
csupán azok a szolgáltatók maradhatnak a piacon, amelyek rendelkeznek a
megfelelő méretekkel. Ennek a szükséges méretnek meghatározására egy
törvényben rögzített egyenlet szolgál.
Felmerül
a kérdés, hogy a központosítás megoldja-e a szektor problémáját,
hatékonyabb lesz-e az ágazat azáltal, hogy állami kézbe kerül? Nos, a
választ a KPMG friss elemzése adja meg,
amelyben hosszan írnak a magyar víziközmű-ágazatról. Ebben leírják,
hogy azóta az ágazati költségszint nem csökkent, az eredményesség pedig
nem javult. Eredményességjavulásról tehát nem beszélhetünk.
Gigaveszteség az állami vízcégeknél
Mostanra
pedig a tavalyi eredmények is megvannak: az öt nagy állami
vízszolgáltató összesen több mint tízmilliárd forintos veszteséget
halmozott fel, egyértelműen a rezsicsökkentés, a közműadó és az ágazati
különadó miatt. Óriási veszteség, amelyet aztán az állam ugyanúgy
közpénzekkel tömköd be, mint azelőtt, csak most nincs ráírva a csekkre,
hogy víziközmű, csupán annyi, hogy adó. A rezsicsökkentés kiterjesztése
a víziközmű-ágazatra ezen túl nyilvánvalóan csupán kommunikációs
szempontok miatt érhette meg a kormánynak, hiszen a KSH szerint az egy
főre jutó kiadások mindössze 3 százaléka ment 2012-ben ivóvíz- és
szennyvíz-szolgáltatásra. A rezsicsökkentés így havonta fejenként kb. 200 forintot spórolt az embereknek átlagosan, a szegényeknek persze ennél jóval kevesebbet, a többet fogyasztó gazdagoknak pedig jóval többet.
A
rezsicsökkentés tehát egyéni szinten szinte semmit nem hozott, lássuk
mennyit vett el: 2015-ben az Észak-dunántúli Vízmű (ÉDV), az
Észak-magyarországi Regionális Vízművek (ÉRV) és a Duna Menti
Regionális Vízmű (DMRV) is 1,4 milliárd körüli mínuszt termelt. A
Tisza-menti Regionális Vízművek hiánya kicsivel kevesebb, mintegy
egymilliárd forint lett.
Az
adózott eredmény végül mégis valamennyi cégnél nulla körüli összeg
lett. Erre az a magyarázat, hogy a rezsicsökkentés, a különadók miatti
kitermelhetetlen veszteségek kompenzálására az állam különböző módokon
tőkeinjekciókat juttat a közművállalatokhoz. Mivel azonban az EU-ban ez
könnyen a tiltott állami támogatás kategóriájába esne, ezt kreatívan, a
törvényi kiskapukat kihasználva tehette meg az állam. Mindeközben
pedig megindultak a leépítések is az állami vállalatoknál, a
Népszabadság információi szerint az elkövetkező hónapokban az ágazatból
1500-2000 főt terveznek elbocsátani, s néhol (DRV) már meg is indultak
az elbocsátások.
A rezsicsökkentés nem létezik
A
rezsiharc hősi halottai, a kéményseprők, a szemétszállítással
foglalkozó helyi szolgáltatók és a gázszolgáltatók után az állami
víziközmű-szolgáltatók lesznek. A gazdaságilag fenntarthatatlan,
európai jogszabályokba ütköző rezsicsökkentés vesztesei továbbra is a
hiányt más címen megfizető lakosság és a szolgáltatók lesznek, egyetlen
nyertese pedig (legalábbis közép távon) a kormány, amely szép számmal,
de nagy áron tud szavazatokat vásárolni a rezsicsökkentés jelszavával.
