A párizsi merénylet nyomán hirtelen megnőtt az Európai Parlamentre
nehezedő nyomás, hogy módosítson álláspontján és adjon szabad utat az
európai légiutas-nyilvántartási rendszer (PNR) elfogadásának. A Néppárt
(EPP) és a konzervatív frakció (ECR) támogatná, míg a szocialisták és
demokraták (S&D) csoportja megosztott. Nélkülük továbbra sincs esély
az áttörésre.
Az európai PNR-ra vonatkozó
jogszabálytervezetet 2013 áprilisában vétózta meg az EP állampolgári
jogi szakbizottsága (LIBE), úgy ítélve meg, hogy a személyi adatok
tömeges begyűjtése, átadása és tárolása aránytalan intézkedés, amely
megengedhetetlen mértékben sértené a személyiségi jogokat.
A
PNR a Passenger Name Record angol kifejezésből származó betűszó, amely
magában foglal minden olyan adatot, amit az utasnak meg kell adnia
ahhoz, hogy repülőjegyet vásárolhasson. Ennek megfelelően a
légitársaságok egy-egy foglalás után regisztrálják az utas nevét,
lakcímét, elérhetőségét, bankkártya-számát, az utas által megadott
információk alapján pedig adott esetben egy sor szokását. (Pl. étkezési
szokások).
A javaslat a tagállamok közötti együttműködési
mechanizmus megteremtése mellett bevezette volna azt a szabályt is,
hogy a bűnüldöző és bűnmegelőző hatóságok kérésre fel is használhatnák
az adatokat, ha gyanújuk van arra, hogy az egyik utas valamilyen súlyos
bűncselekményt készül elkövetni, vagy követett el.
A
leszavazott európai parlamenti véleményben Timothy Kirkhope (ECR, brit)
jelentéstevő azt írta, számos bizonyíték létezik annak igazolására,
hogy az utasadatok továbbítási kötelezettsége és a hozzáférés
lehetősége megakadályozott bűncselekményt, vagy utólag segített annak
felgöngyölítésében.
Utóbb látszólag tovább nehezítette a PNR
helyzetét, hogy tavaly áprilisban a luxemburgi Európai Bíróság a
személyiségi jogok védelmére hivatkozva törölte az adatok megőrzéséről
szóló irányelvet. A luxemburgi bírák előtt emellett a jelenleg a tervbe
vett EU-kanadai PNR-megállapodás ügye is ott van, nem mellesleg az EP
hivatalos megkeresésére.
A múlt heti párizsi merénylet után
ugyanakkor láthatóan minden korábbinál jobban megnőtt a nyomás az
Európai Parlamentre, hogy „engedjék el” a befagyasztott
jogszabálytervezetet. (Az EP plenárisa ugyanis 2013-ban úgy döntött,
hogy nem visszadobja a jogszabálytervezetet, hanem felhatalmazza a
LIBE-bizottságot, hogy „folytassa a munkát” – azaz az egyeztetést a
tagországokkal és a Bizottsággal - a kérdésen.)
Az említett
nyomás voltaképpen már a párizsi merénylet előtt érezhető volt: Donald
Tusk, EiT elnöki hivatalát elfoglalva tavaly decemberben egyik első
kérését az EP felé intézve, kezedményezte, hogy tegyenek lépéseket a
PNR reaktiválására. Tusk mindezt a Parlament keddi plenárisán most
megismételte, hangsúlyozva, hogy egyfelől nagyra értékeli azt a
komolyságot, amivel a képviselők éveken át a személyiségi jogok
védelmét kezelték, de kéri, hogy most hasonló körültekintéssel legyen
gondjuk a polgárok biztonságára is, ami nélkül egy sor egyéb dolgot is
kockáztatnak, „beleértve a schengeni vívmányok megőrzését is”.
Tuskhoz hasonló kéréssel fordult az EU képviselőtestületéhez Bernard
Cazeneuve francia belügyminiszter – aki egyébként vasárnap tagállambeli
kollégáit informális beszélgetésen látta vendégül Párizsban, és ez
utóbbiak szintén támogatták kezdeményezését -, hangsúlyozva, hogy
„felbecsülhetetlenül hasznos” volna egy összeurópai rendszer működése.
Hasonló szellemben nyilatkozott már múlt csütörtökön, a merénylet
hírére Edgars Rinkevics, a soros EU-elnökséget ellátó litván kormány
belügyminisztere is, aki szerint feltétlen szükség volna mielőbb a
PNR-ra. (Utóbb európai bizottsági részről is megerősítették, hogy a
brüsszeli testület is „teljes súlyával támogatja” a lett felvetést,
közölte a téma illetékes szóvivője).
Kirkhope, úgyis, mint a
téma eredetileg ezzel megbízott jelentéstevője, azonnal reagált,
üdvözölte a parlamentnek címzett megkereséseket, és úgy vélte, hogy
érdemes és lehetséges is volna ezúttal haladást elérni. „Nem kért volna
(minket) Tusk elnök, meg a soros elnökség, ha nem volna igazán fontos
dologról szó” – jegyezte meg a brit konzervatív politikus, és ismét
emlékeztetett, hogy egységes rendszer híján jelenleg máris 16 különféle
nemzeti rendszer létezik az ügyben, ami hatékonyságában csakis
gyengébb lehet.
Kirkhope ugyanakkor kész volt annyi engedményt
tenni az eredeti irányelvtervezet bírálóinak, hogy elismerte: „azon még
voltak bizonyos rések”, amelyek azonban úgymond könnyen kijavíthatók.
Brüsszeli sajtójelentések ennek kapcsán tudni vélik, hogy egyebek
között az elképzelések között van egy független ügynökség felállítása,
amelyik az adatok megőrzésének szabályszerűségét felügyelné, miközben
magát a megőrzés idejét négyről két évre csökkentenék.
A keddi
plenáris vitájában viszonylag kevés derült ki várható EP-álláspontról.
Manfred Weber néppárti frakcióvezető – a korábbi álláspontot követve –
úgy fogalmazott, hogy az adatvédelem „nagyon fontos dolog”, „de a
biztonság még inkább”. A S&D vezérszónoka ugyanakkor óvott attól,
hogy a pillanatnyi pánikhangulat hatására elsietett intézkedéseket
hozzanak, és meggondolatlanul meglévő vívmányokat dobjanak ki az
ablakon. Viszont kategorikusan el sem vetett semmit.
Kijelentése mögött bennfentesek szerint a baloldali pártcsoport
megosztottsága áll. A francia képviselőkön például hatalmas az otthoni
nyomás, hogy tegyenek meg mindent a PNR mielőbbi elfogadása érdekében,
míg a személyi adatvédelemre különösen finnyás német szociáldemokraták
finoman szólva is elutasítóak. A brüsszeli Europolitics ennek kapcsán
idézte Birgit Sippelt (S&D, német), aki úgy vélte, hogy az egész
mostani találgatás felesleges, a labda ugyanis szerinte nem az EP, hanem
a Bizottság térfelén pattog: az EP ugyanis már eldöntötte, hogy nem
kér az eredeti javaslatból, úgyhogy most a testületen áll, hogy új
verzióval álljon elő. (Még sarkosabban fogalmazott Jan Philipp Albrecht
(Zöldek, német), aki szerint "azzal, hogy a tagállami belügyminiszterek
készek volnának a Big Brother szerepére, voltaképpen belemennek a
terroristák által diktált játékba.")
Ahhoz, hogy a téma
formálisan is az EP napirendjére kerüljön megint, mindenekelőtt az
kell, hogy a LIBE maga újból elővegye a témát (erre elvben a
szakbizottság január 21-22-én esedékes újabb ülése kínálhat alkalmat).
És persze még akkor is kérdéses, vajon mennyiben módosultak a
bizottságon belüli - eredetileg többségi elutasító - álláspontok. 2013
tavasza óta történt egy és más, és nem csupán a PNR megítélésében, de az
EP összetételében is: tavaly június óta új összetételű az EP, köztük
az LIBE is. Igaz, sok régi tag visszatért, de bőven akadnak újak is.
A jelenlegi politikai becslések azzal számolnak, hogy a zöld és
szélsőbaloldali képviselők esetében szinte biztosra vehető a PNR
változatlan elvetése (ezt a zöldek társelnöke Rebecca Harms kedden meg
is erősítette). Sokak szerint hasonló lehet a liberálisok többségének az
álláspontja is, bár ők nyitottságot jeleztek kedden, igaz
hangsúlyozva, hogy a a Bizottság térfelén pattog a labda és új
javaslatra várnak. A tervezet valószínű támogatója az EPP és az ECR (az
első és a harmadik legnagyobb frakciók), minekutána a döntés kulcsa
láthatóan a második legnagyobb frakcióból érkező szocialista
álláspontban van – ami tehát még nem végleges.
BruxInfo