Nem is tudom hol kezdjem.
Ma hajnalban visszaértem Párizsból, és próbálom összeszedni a gondolataimat. Nem megy könnyen. Egyrészt eléggé elfáradtam, másrészt egy "egyszerű" túszdráma egy durván összetett sztorivá dagadt.
Előszór azt gondoltam, hogy véleményt írok, elemzem amit láttam, hallottam, de a végén arra jutottam, hogy naplószerűen leírom az elmúlt 5 napomat, különösebb véleménynyilvánítás nélkül, aztán aki benne van elemezgethet velem. Előre szolok hosszú lesz, de el kell mondanom, hogy hosszú 5 nap áll mögöttem.
Két fegyveres besétál fényes nappal egy újság szerkesztőségébe, és halomra lövi az ott tartózkodókat. Ezután tűzharcba keverednek rendőrökkel, az egyiket közelről kivégzik, majd elmenekülnek a helyszínről váltott autókkal, úgy, hogy teljesen nyomukat vesztik.
Ekkor kaptam a hívást, hogy induljak, bő 3 óra múlva mar a helyszínen voltunk.
Amíg idáig ismertem a történetet, semmi "zavaró" nem volt benne, csak egy nagyon szomorú, sok emberáldozattal járó bosszúállásnak tűnt, amit olyan profin kiviteleztek, hogy a rendőrök becsődöltek.
És akkor megérkeztek az első zavaró részletek. Valahogy minden oldalról filmezték őket. Valahogy a hangot is úgy sikerült a rettegő, tetőre menekült embereknek felvenniük, hogy minden tökéletesen kezdett alátámasztani egy történetet. Napokig álltam azokban az utcákban, a felvételeken látható kihaltság, a parkoló autók hiányát is beleértve teljesen életszerútlennek hat.
Mindezeknek egyenlőre nem tulajdonítok komolyabb jelentőséget, vegyük úgy, hogy minden lehetséges véletlen egyszerre közrejátszott, és pont így hozta össze a sors.
A "je suis Charlie" hesteg úgy elborította a földgolyót, hogy csak pislogtam. Az újságírók/rajzolók azonnal hősökké váltak, a sajtószabadság rettenthetetlen harcosaivá, akik életüket adták egy elvért, amiben hittek, és amiben mindannyiunknak hinnünk kell. A világ összes vezetője kiállt, elítélte a terrorizmust. Az "iszlamista" terroristák azonban kereket oldottak, ötlete sem volt a hatóságoknak, hogy kik lehettek, és, hogy most hol lehetnek. Ekkor következett be a következő váratlan esemény, ami teljesen új irányba terelte a történet menetét. Az addig számos katonai elemző által magasan képzett, hidegvérű, háborús tapasztalatokkal rendelkező profi kommandósok egyszer csak szerencsétlen hülyékké változtak, és egyes hírek szerint mindketten, más hírek szerint csak az egyikük a menekülőautóban hagyta a szemelyi igazolványát, így kiderült kik a tettesek. A biztonság kedvéért megismétlem. A terroristák magukkal vittek a személyijüket terroristáskodni, majd pedig a hátrahagyott autóban felejtették. Itt kényszeredett mosolyra húzódott a szám, és elkezdtem kicsit kritikusabban szemlélni a történteket, de -mint később kiderült- ekkor meg csak elkezdődött az őrület. Először úgy tudtuk, hogy egy erdőben bújtak el, ami Európa legsűrűbb erdeje, és kétszer akkora mint Párizs, utána hirtelen előkerültek, egy ipari parkban egy kis nyomdában, ahol a hivatalos álláspont szerint !egy, esetleg húsz! túszt ejtettek.
Persze közben elindult a másik szál is. Éppen filmeztem az élőt a szerkesztőség előtt, amikor a producerek körülöttünk egyszerre kezdtek el megörülni, majd pedig a stábok egy része a szó legszorosabb értelmében elfutott. Kiderült, hogy egy másik merénylő páros tőlünk nem messze agyonlőtt egy rendőrnőt, meg egy utcaseprőt, de aztán eltűntek. Szinten napvilágnál. Egy idő után már az sem volt biztos, hogy ez megtörtént, de aztán nemcsak, hogy megerősítettek, de hivatalosan be is jelentették, hogy összefüggésben áll a kettő, a két merénylet terroristainak a feleségei, az elmúlt egy évben 500-szor hívták fel egymást. Na kezd már füstölni az agyad? Csak várj.
Aznap már mást nem is hallottunk a második támadásról, mintha nem is történt volna meg. Egy szó sem esett arról, hogy kik lehettek, esetleg, hogy akkor most hol vannak.
Masnap a semmiből egyszer csak újra felbukkantak a merénylők, azt nem tudom honnan tudták, hogy ugyanazok, de bementek egy Kóser boltba, ahol egy csomó túszt ejtettek, és elbarikádozták magukat. Ezek után egy TV-stáb /Nem, nem a rendőrség/ felhívta a merénylőt, aki ugyan felvette a telefont, de nem beszelt a tvsekkel, de véletlenül rosszul tette vissza a kagylót, a vonal tovább élt, és mindent lehetett hallani kristály tisztán, ami a boltban történt. Mennyünk neki megegyszer, a terrorista ugyan felveszi a telefont, de nem szól bele, viszont rosszul rakja vissza, és a telefon mellett marad, hogy jó minőségben felvehessék, és a világnak kijátszhassák a dialógust, amiben egy nyugodt hangon beszelő tússzal az adó befizetésének fontosságáról, ezáltal a nyugati világ közélkeleti leigázásának finanszírozásáról diskurál úgy, hogy a hivatalos álláspont szerint ekkor mar megolt 4 túszt. A túsz ráadásul elkezd a terroristával vitatkozni, hogy de hát ő nem a katonaságot támogatja az adójával, hanem az útépítéseket, meg az iskolák fenntartását.
Ekkor összehangolt támadást indítanak egyszerre a két helyszínen, és ugyan könnyűszerrel kihozhatnák a testvérpárt a teljesen körülzárt kihalt ipari parkból, inkább mindenkit a helyszínen agyonlőnek. Ezután kiderül, hogy a kettes számú terrorista felesége, aki eddig mint tettestárs volt számon tartva eltűnt, a hatóságok elmondása szerint a túszszabadítás közben valószínűleg anélkül kereket oldott, hogy bárkinek feltűnt volna. Később ugyanerről a nőről ugyancsak hivatalosan bejelentik, hogy inkabb ott sem volt, hanem hírszerzési források szerint a torok-sziriai határon látták, amint épp sziriaba ment egy nappal az első támadás előtt, de arra mar nem tértek ki, hogy akkor a támadás alatt ki volt a másik terrorista.
Ezután bejelentettek, hogy szombatra megszervezik Franciaország történetének legnagyobb tüntetését. 700.000 és 3.700.000 közötti létszámra számítanak. Meghívjak a világ majdnem összes vezetőjét. Mindenki eljött akit meghívtak, kivéve Obama, Netanyahu pedig eljött annak ellenére, hogy nem hívták. Felállnak a vezetők a menet élén, ami természetesen nem a menet éle, csak felsorakoztattak őket egy hermetikusan elzárt utcában egy fotó kedvéért, természetesen nem vegyültek a pórnéppel. Olyan emberek tömkelege áll a menet élén, akik nem 17, de ezerszámra gyilkoljak az ártatlan civileket, és újságírókat. Döbbenetes felvétel, én inkább az arcátlan képmutatás menetének hívnám. Az egyetlen érdekes kérdés, hogy az invitacio hiánya ellenére az első sorba, a sor kellős közepére beállt/beállított Netanyahutol mintegy 5 embertávolságra, a mi Viktorunk előtt ott állt Mahmud Abbasz Palesztin elnök. Sokat agyaltam rajta, hogy vajon miért állt be a sorba amikor kiderült, hogy Netanyahu is ot t van. Arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg most, hogy kezdi a nemzetközi közösség hivatalosan is elismerni az államát, nem akart nem megjelenni mint hivatalosan meghívott államvezető. Biztos komoly lelki erő kellett hozza, hogy ott álljon egy karnyújtásnyira attól az embertől.
Mindenki kimenetelte magát, minden TV széles e világon ott volt, eladtak több millió újságot, pólót, meg kituzot. A legmagasabbra emeltek europában a terrorkészültséget, további megrendeléshez jutottak a fegyvergyárak.
Rövid konklúzióként talán annyit mondanék, hogy egyszerre szomorú, nevetséges, és idegesítő ez a történet. Őszintén nagyon sajnálom az elhunyt újságírókat/karikaturistákat, minden életért kár. Annak ellenére mondom ezt, hogy az újságot magát minden kritikán aluli, ízléstelen, minden értéket nélkülöző szennynek tartom, nem a Mohamed karikatúra miatt, nem a muzulmán-gyalázás miatt, úgy mindenestül hányingerkeltő. Nagyon sajnálom az elhunyt rendőröket is, mint ahogy a rossz helyen rossz időben álló utcaseprő élete sem kevésbé értékes mint a karikaturistáké. Mind a 17 elvesztegetett életért kár, nem érte meg. Főleg azért nem, mert amire a világpolitika felhasználta a halálukat az inkább gyomorforgató mint felemelő. Hivatalosan elismert hatalmak, és a hivatalosan elismert hatalmak által terroristának titulált hatalmak is napi szinten többször annyi ártatlant gyilkolnak meg mint az itt elhunytak száma. "Igazi újságírók" halnak meg amiért az igazságról írnak, gyerekek ezreit sza ggatnak szét bombák amiért az adott földdarabra születtek. Ez az esemény csak kristálytisztán megmutatta, hogy a világban amiben élünk brutális a kettős mérce, továbbra is ezerszeresen nagyobb veszteség, ha fehér bőrű az áldozat.
Facebook
Ma hajnalban visszaértem Párizsból, és próbálom összeszedni a gondolataimat. Nem megy könnyen. Egyrészt eléggé elfáradtam, másrészt egy "egyszerű" túszdráma egy durván összetett sztorivá dagadt.
Előszór azt gondoltam, hogy véleményt írok, elemzem amit láttam, hallottam, de a végén arra jutottam, hogy naplószerűen leírom az elmúlt 5 napomat, különösebb véleménynyilvánítás nélkül, aztán aki benne van elemezgethet velem. Előre szolok hosszú lesz, de el kell mondanom, hogy hosszú 5 nap áll mögöttem.
Két fegyveres besétál fényes nappal egy újság szerkesztőségébe, és halomra lövi az ott tartózkodókat. Ezután tűzharcba keverednek rendőrökkel, az egyiket közelről kivégzik, majd elmenekülnek a helyszínről váltott autókkal, úgy, hogy teljesen nyomukat vesztik.
Ekkor kaptam a hívást, hogy induljak, bő 3 óra múlva mar a helyszínen voltunk.
Amíg idáig ismertem a történetet, semmi "zavaró" nem volt benne, csak egy nagyon szomorú, sok emberáldozattal járó bosszúállásnak tűnt, amit olyan profin kiviteleztek, hogy a rendőrök becsődöltek.
És akkor megérkeztek az első zavaró részletek. Valahogy minden oldalról filmezték őket. Valahogy a hangot is úgy sikerült a rettegő, tetőre menekült embereknek felvenniük, hogy minden tökéletesen kezdett alátámasztani egy történetet. Napokig álltam azokban az utcákban, a felvételeken látható kihaltság, a parkoló autók hiányát is beleértve teljesen életszerútlennek hat.
Mindezeknek egyenlőre nem tulajdonítok komolyabb jelentőséget, vegyük úgy, hogy minden lehetséges véletlen egyszerre közrejátszott, és pont így hozta össze a sors.
A "je suis Charlie" hesteg úgy elborította a földgolyót, hogy csak pislogtam. Az újságírók/rajzolók azonnal hősökké váltak, a sajtószabadság rettenthetetlen harcosaivá, akik életüket adták egy elvért, amiben hittek, és amiben mindannyiunknak hinnünk kell. A világ összes vezetője kiállt, elítélte a terrorizmust. Az "iszlamista" terroristák azonban kereket oldottak, ötlete sem volt a hatóságoknak, hogy kik lehettek, és, hogy most hol lehetnek. Ekkor következett be a következő váratlan esemény, ami teljesen új irányba terelte a történet menetét. Az addig számos katonai elemző által magasan képzett, hidegvérű, háborús tapasztalatokkal rendelkező profi kommandósok egyszer csak szerencsétlen hülyékké változtak, és egyes hírek szerint mindketten, más hírek szerint csak az egyikük a menekülőautóban hagyta a szemelyi igazolványát, így kiderült kik a tettesek. A biztonság kedvéért megismétlem. A terroristák magukkal vittek a személyijüket terroristáskodni, majd pedig a hátrahagyott autóban felejtették. Itt kényszeredett mosolyra húzódott a szám, és elkezdtem kicsit kritikusabban szemlélni a történteket, de -mint később kiderült- ekkor meg csak elkezdődött az őrület. Először úgy tudtuk, hogy egy erdőben bújtak el, ami Európa legsűrűbb erdeje, és kétszer akkora mint Párizs, utána hirtelen előkerültek, egy ipari parkban egy kis nyomdában, ahol a hivatalos álláspont szerint !egy, esetleg húsz! túszt ejtettek.
Persze közben elindult a másik szál is. Éppen filmeztem az élőt a szerkesztőség előtt, amikor a producerek körülöttünk egyszerre kezdtek el megörülni, majd pedig a stábok egy része a szó legszorosabb értelmében elfutott. Kiderült, hogy egy másik merénylő páros tőlünk nem messze agyonlőtt egy rendőrnőt, meg egy utcaseprőt, de aztán eltűntek. Szinten napvilágnál. Egy idő után már az sem volt biztos, hogy ez megtörtént, de aztán nemcsak, hogy megerősítettek, de hivatalosan be is jelentették, hogy összefüggésben áll a kettő, a két merénylet terroristainak a feleségei, az elmúlt egy évben 500-szor hívták fel egymást. Na kezd már füstölni az agyad? Csak várj.
Aznap már mást nem is hallottunk a második támadásról, mintha nem is történt volna meg. Egy szó sem esett arról, hogy kik lehettek, esetleg, hogy akkor most hol vannak.
Masnap a semmiből egyszer csak újra felbukkantak a merénylők, azt nem tudom honnan tudták, hogy ugyanazok, de bementek egy Kóser boltba, ahol egy csomó túszt ejtettek, és elbarikádozták magukat. Ezek után egy TV-stáb /Nem, nem a rendőrség/ felhívta a merénylőt, aki ugyan felvette a telefont, de nem beszelt a tvsekkel, de véletlenül rosszul tette vissza a kagylót, a vonal tovább élt, és mindent lehetett hallani kristály tisztán, ami a boltban történt. Mennyünk neki megegyszer, a terrorista ugyan felveszi a telefont, de nem szól bele, viszont rosszul rakja vissza, és a telefon mellett marad, hogy jó minőségben felvehessék, és a világnak kijátszhassák a dialógust, amiben egy nyugodt hangon beszelő tússzal az adó befizetésének fontosságáról, ezáltal a nyugati világ közélkeleti leigázásának finanszírozásáról diskurál úgy, hogy a hivatalos álláspont szerint ekkor mar megolt 4 túszt. A túsz ráadásul elkezd a terroristával vitatkozni, hogy de hát ő nem a katonaságot támogatja az adójával, hanem az útépítéseket, meg az iskolák fenntartását.
Ekkor összehangolt támadást indítanak egyszerre a két helyszínen, és ugyan könnyűszerrel kihozhatnák a testvérpárt a teljesen körülzárt kihalt ipari parkból, inkább mindenkit a helyszínen agyonlőnek. Ezután kiderül, hogy a kettes számú terrorista felesége, aki eddig mint tettestárs volt számon tartva eltűnt, a hatóságok elmondása szerint a túszszabadítás közben valószínűleg anélkül kereket oldott, hogy bárkinek feltűnt volna. Később ugyanerről a nőről ugyancsak hivatalosan bejelentik, hogy inkabb ott sem volt, hanem hírszerzési források szerint a torok-sziriai határon látták, amint épp sziriaba ment egy nappal az első támadás előtt, de arra mar nem tértek ki, hogy akkor a támadás alatt ki volt a másik terrorista.
Ezután bejelentettek, hogy szombatra megszervezik Franciaország történetének legnagyobb tüntetését. 700.000 és 3.700.000 közötti létszámra számítanak. Meghívjak a világ majdnem összes vezetőjét. Mindenki eljött akit meghívtak, kivéve Obama, Netanyahu pedig eljött annak ellenére, hogy nem hívták. Felállnak a vezetők a menet élén, ami természetesen nem a menet éle, csak felsorakoztattak őket egy hermetikusan elzárt utcában egy fotó kedvéért, természetesen nem vegyültek a pórnéppel. Olyan emberek tömkelege áll a menet élén, akik nem 17, de ezerszámra gyilkoljak az ártatlan civileket, és újságírókat. Döbbenetes felvétel, én inkább az arcátlan képmutatás menetének hívnám. Az egyetlen érdekes kérdés, hogy az invitacio hiánya ellenére az első sorba, a sor kellős közepére beállt/beállított Netanyahutol mintegy 5 embertávolságra, a mi Viktorunk előtt ott állt Mahmud Abbasz Palesztin elnök. Sokat agyaltam rajta, hogy vajon miért állt be a sorba amikor kiderült, hogy Netanyahu is ot t van. Arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg most, hogy kezdi a nemzetközi közösség hivatalosan is elismerni az államát, nem akart nem megjelenni mint hivatalosan meghívott államvezető. Biztos komoly lelki erő kellett hozza, hogy ott álljon egy karnyújtásnyira attól az embertől.
Mindenki kimenetelte magát, minden TV széles e világon ott volt, eladtak több millió újságot, pólót, meg kituzot. A legmagasabbra emeltek europában a terrorkészültséget, további megrendeléshez jutottak a fegyvergyárak.
Rövid konklúzióként talán annyit mondanék, hogy egyszerre szomorú, nevetséges, és idegesítő ez a történet. Őszintén nagyon sajnálom az elhunyt újságírókat/karikaturistákat, minden életért kár. Annak ellenére mondom ezt, hogy az újságot magát minden kritikán aluli, ízléstelen, minden értéket nélkülöző szennynek tartom, nem a Mohamed karikatúra miatt, nem a muzulmán-gyalázás miatt, úgy mindenestül hányingerkeltő. Nagyon sajnálom az elhunyt rendőröket is, mint ahogy a rossz helyen rossz időben álló utcaseprő élete sem kevésbé értékes mint a karikaturistáké. Mind a 17 elvesztegetett életért kár, nem érte meg. Főleg azért nem, mert amire a világpolitika felhasználta a halálukat az inkább gyomorforgató mint felemelő. Hivatalosan elismert hatalmak, és a hivatalosan elismert hatalmak által terroristának titulált hatalmak is napi szinten többször annyi ártatlant gyilkolnak meg mint az itt elhunytak száma. "Igazi újságírók" halnak meg amiért az igazságról írnak, gyerekek ezreit sza ggatnak szét bombák amiért az adott földdarabra születtek. Ez az esemény csak kristálytisztán megmutatta, hogy a világban amiben élünk brutális a kettős mérce, továbbra is ezerszeresen nagyobb veszteség, ha fehér bőrű az áldozat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése