– 83. tévécsatorna, neve: „Hatoscsatorna”, – „Tea Glóriával” című műsor, benne: „Mai idő”
Geszty Glória:
– Ebben a blokkban megpróbálunk különleges látásmódot adni
problémáknak, jelenségeknek, amik éppen most körülvesznek minket.
Beszélgetőtársam nem más, mint Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, s a címünk egy különleges ajánlás, mégpedig: „Ajánljuk a Szent Korona Országát”. Kedves Miklós, nagyon örülök, hogy eljött.
P.M.: – Kézcsókjaim! Szeretettel köszöntöm a nézőket is!
G.G.: – Érdekes ez a felajánlás. Kinek ajánljuk?
P.M.: – Elsősorban magunknak, a ma élő magyar nemzedéknek,
amelyik úgy tűnik, hogy megfeledkezett arról, – amit nyugodtan
nevezhetünk a magyar nemzet sokezer éves története legnagyobb
teljesítményének, – arról az állammodellről, amelyet tömören úgy hívunk,
hogy a „Szent Korona Országa”. Másodsorban, – és azt hiszem, inkább
ennek van aktualitása most, – másodsorban ajánljuk Európának. S ez nem az én ötletem, nem „Patrubány Miklósnak az ajánlata”, hanem a Magyarok Világszövetsége elnökségének az ajánlata, amelyik tömören így hangzik, hogy:
Ajánlatunk Európának a nemzetállamok alkonyán: a magyar nemzet legnagyobb alkotása: a Szent Korona Országa.
– Tömören úgy jellemezhetnénk, ahogy azt két jeles cseh értelmiségi
tette, egyiküket František Palackýnak hívták, ő a 19. század legnagyobb
cseh történésze volt, – a másik Rudolf Kučera –, aki ma is élő cseh
politológus, ő a „Charta 77” egyik aláírója volt, Václav Havellel
együtt, nos, más-más időben, de egybecsengően, oly módon, hogy Rudolf
Kučera idézi a maga, Közép-Európáról írott könyvében František Palackyt,
– kijelenti, hogy a történelmi magyar alkotmány a maga mélységes
demokratikus berendezkedésével, a maga autonómiákat szülő szerkezetével,
a maga osztott hatalmával, király és az országgyűlés között megosztott
hatalmával egy olyan modell, amit nyugodtan nevezhetünk a
legtökéletesebb állammodellnek, amelyet minden iskolában tanítani kéne,
és más országokban is alkalmazni kéne.
Ha belegondolunk, hogy voltaképpen két olyan értelmiségiről van szó,
akiket akár cseh ideológusnak is nevezhetnénk, márpedig Csehország volt a
legnagyobb mozgatója a magyarság trianoni szétszaggattatásának, –
Masaryk elnök és a későbbi Beneš elnök, ők munkálkodtak a legtöbbet
azon, hogy a történelmi Magyarországot ízeire szedjék, – nos, azt
mondhatjuk, hogy ennél nagyobb elismerés nem létezhet, – minthogy az
„ellenségünk”, amelyik az I. világháború után hatalmas területet,
többmilliós magyar népességet (több, mint egy millióan magyarok voltak)
örökölt, – hogy ők ilyen szép szavakba foglalják a történelmi magyar
alkotmányt.
Most
Európa jelenleg súlyos válságban van, ezt a válságot elsősorban az a
migránsáradat okozza, amely most már pár éve meghatározója az egész
Európai Unió, de nevezhetjük: az egész földrész életének, mert azokat az
országokat sem kíméli ez a folyamat, amelyek nem tagjai az Európai
Uniónak, – a Magyarok Világszövetségének elnöksége úgy érezte, és úgy
érzi ebben a pillanatban is, hogy fel
kell mutatnunk ezt az állammodellt, fel kell ajánlanunk ennek az
értékeit Európa minden állama és minden nemzete számára, – mondjuk úgy,
hogy minden olyan ország számára, amelyiknek keresztény gyökerei vannak,
– hiszen ezek a keresztény gyökerek egy értékrendet képviselnek, és ez
az, ami leginkább jellemző a mai Európára, hogy van egy kétezer éves
kulturális, szellemi, erkölcsi öröksége. Meggyőződésünk, hogy a kor kihívásaira ez az állammodell adja meg a választ.
Ezért
elkezdtünk egy előadássorozatot, illetve, kiadványsorozatot is, amelyet
elsősorban német nyelvterületen, majd ezt követően lengyel
nyelvterületen, majd folytatólag dél felé: horvát és olasz
nyelvterületen kívánunk bemutatni, – azért, hogy felkeltsük ezeknek az
országoknak és az ott élő embereknek, a létező politikai erőknek, az
értelmiségnek az érdeklődését ez iránt a felvetés iránt. Tehát ezért,
így Húsvét hetében, azt hiszem, nincs jobb pillanat erre, hiszen amikor
Jézus urunk megfeszíttetésének hetében vagyunk, akkor mi, magyarok nem
tehetünk úgy, hogy ne jusson eszünkbe Magyarország trianoni
keresztre-feszíttetése, – és ezt követően történelmi alkotmánya
elveszejtésének hatályon kívül helyezése. Ez azért tragikus, mert úgy,
ahogy a Magyarok VIII. Világkongresszusa már 2012-ben megállapította és kimondta, hogy: – A történelmi alkotmányunkon kívül nincs – és nem is létezhet – életképes magyar nemzet!
Márpedig ez súlyos intelem. Ez azt jelenti, hogy minden egyéb politika,
vagy közjó érdekében kifejtett cselekmény, amely nem arra irányul, hogy
elsősorban helyreállítsa a történelmi alkotmányunk jogfolytonosságát,
az lényegében nem szolgálja a magyarság érdekét, hanem egyfajta
tévelygés, egyfajta útkeresés, de annak esélye nélkül, hogy ez valóban
segítse országunkat és nemzetünket ebben az egész emberiség számára
nehéz korszakban.
G.G.: – Akkor egy mondatban csak a történelmi alkotmányról. Mit tekintenek Önök annak?
P.M.: – Én a történelmi alkotmányunk lényegét három elemre bontottam
a magam számára, és ezt megosztom szívesen Önökkel, a nézőkkel is. A
három elem, amelyek közül az első, és elsődleges az értékrend. Az az
értékrend, amelyet ez az alkotmány megtestesít. És ez az értékrend: az
Isteni értékrend. Tehát tovább boncolgatva: az Istennél van az abszolút
igazság, Isten az abszolút jóság, és Istennél van az abszolút
méltányosság is. Tehát minden, ami fölülmúlhatatlan, emberi ésszel föl
nem fogható, ember által utol nem érhető. Tehát ezt az értékrendet
behozza a földi élet kormányzásába. Tehát: az első elem az Isteni értékrend.
A második elem: az emberi és a társadalmi kapcsolatok alapja. A Szent Korona Országában az emberi kapcsolatok alapja: minden egyes ember egyenlő méltósága. – Nincs más egyenlőség. A francia forradalomnak a sokat hangoztatott „liberté, égalité,
fraternité” hármas jelszavából az égalité, az egyenlőség: hamis
állítás, hiszen semmiben nem egyenlő két ember, sem megjelenésében, sem
képességeiben, sem lehetőségeiben, sem erejében, sem gondolkodásában, –
semmiben nem vagyunk egyenlők. Egyetlen dologban vagyunk egyenlők: ez a
méltóságunk, – mert hiszen Isten a maga képére teremtett mindnyájunkat,
és ezért egyforma a méltóságunk, bármilyen fajú, bármilyen vallású vagy
nemzetiségű ember lett légyen. Tehát ez az emberi kapcsolatok alapja, – és éppenséggel a Szent Korona Országának, a történelmi Magyarországnak ez volt az utolérhetetlen fölénye minden más európai állammal szemben.
Tessék egy pillantást vetni Franciaországra, vagy Angliára, ahol
rákényszerítették a központ, a hatalom gyakorlóinak a nyelvét az ország
összes népére. Így vesztette el anyanyelvét ötmillió oxitán
Franciaországban, kétmillió breton és még ki tudja, hány millió más
nemzetiség, – Angliában így feledtették el a velsziekkel, az írekkel, a
skótokkal az anyanyelvüket, hiszen az angol nyelvet rájuk
kényszerítették. Ezzel szemben Magyarországon minden nép, minden ide
bevándorló nemzetiség, népcsoport, megőrizhette nemcsak nyelvét,
megőrizhette azonosságát is, gyarapodhatott közösségként, boldogulhatott
nemcsak egyénileg, hanem közösségi jogokkal rendelkezett eleve. – 1224
óta, amióta II. András királyunk kibocsátotta az úgynevezett
Andreánumot, a szászok szabadságlevelét, az Erdélybe letelepedett és
letelepített szászok szabadságlevelét, amelyik 800 éven keresztül
lehetővé tette, hogy ez a nép ott gyarapodjék, erősödjék, szaporodjék.
Úgyhogy, amikor Erdélyt elcsatolták, 1920-ban, akkor kb. 800 ezer német
ajkú létezett ott, – tessék ma megnézni: nem hiszem, hogy lenne
Romániában még tízezer német ajkú! – Íme, itt tetten is érhetjük a
különbséget: a Szent Korona Országa és a nemzetállam közötti
különbséget! Ugyanis, az, ami Romániában felépült, az egy klasszikus
nemzetállam, – a francia forradalom után megszületett intoleráns,
türelmetlen, egy nyelvet mindenkire rákényszerítő, egynyelvű
nemzetállam, – ugyanaz, amit a franciák és az angolok műveltek korábban,
ezzel szemben a Szent Korona Országában 800 éven keresztül
gyarapodhattak a német ajkúak, és elérhették a hazájuktól több ezer
kilométerre elszakítva, megőrizve teljes azonosságukat és nyelvüket,
elérhették az egymilliós lélekszámot, – míg a nemzetállam Romániájában
egy évszázad alatt felszámolódtak, eltűntek nyom nélkül. Hát ennyit az
emberi méltóságról, mint a társadalmi kapcsolatok alapjáról. Ez volna a
Szent Korona Országának második eleme, amint kifejtettem.
A harmadik eleme a Szent Korona Országának: az élet primátusának az elve. Az élet elsőbbségének az elve.
Ez azt jelenti, hogy ebben az állammodellben minden törvény, amit
meghoznak, olyan kell legyen, hogy ha két változat közül dönteni kell,
és választani kell, – bármilyen kérdésben, lett légyen az
földkereskedés, vagy föld-zálogjog, vagy a szekerek elzálogosítása, vagy
kitalálhatnánk mai, korszerű helyzeteket is, – azt a változatot kell
választani, amelyik jobban teret nyit az életnek. Hiszen az életnek
abszolút elsőbbsége kell legyen – az Isteni szándék szerint!
Az
Isten teremti ezt a világot, megteremtette a világmindenséget, ebben
nyilván az embert is a maga szabad akaratával, – de ha nem az élet élvez
elsőbbséget, akkor odajutunk, mint ahova jutott Európa, körülbelül az
elmúlt nyolc évszázadban. Legalább is innen, Magyarországról nézve és
magyar szemmel nézve, de akár Dante Isteni színjátéka felől nézve is,
azt látjuk, hogy az 1300-as években kezdődik az az elhajlás a pénz
hatalma és uralkodása irányába, amelyik végül is az élet elsorvadásához
vezetett, – ez a mai európai népesség – annak a zöme –, mert nemcsak
hitehagyott és hitét vesztette: formális kereszténységben él, – hanem az
életet is rendre utolsó helyre helyezi, a mai induló párkapcsolatokban a
gyermek vállalása nem elsődleges, hanem ki tudja, hányadlagos, – előbb
el kell végezni valamilyen egyetemet, utána meg kell ismerni a világot,
aztán gyarapodni kell: egy házat, még egy házat, vikkendházat, egy
kocsit, ezt-azt-amazt, mire odajutnának, hogy gyermeket vállaljanak a
mai emberek, addigra 30 évesek – jó esetben –, és akkor csodálkozunk,
hogy nincsenek utódok, hogy elöregszik ennek a földrésznek a népessége,
és hogy kénytelenek ilyen aberrált eszközökhöz nyúlni, mint rátelepíteni
ide idegen kultúrájú, a mi kultúránkat semmibe vevő, azzal szemben,
annak a megsemmisítésére erőszakosan és deklaráltan törő tömegeket.
Hogy példát is hozzak: lehet, hogy sokan meglepődnek, és meg is
hőkölnek ezen: létezett egy magyar ősiségi törvény. Amit a
reformkorszakban – nagy diadalként ünneplünk mai nap: – hogy a
reformkorszak megszabadította a magyarságot ettől az ősiségi törvénytől,
– amelyik megtiltotta a föld birtokosainak, azoknak a családoknak, akik
addig a nemzet gerincét adták, a nemességnek, hogy a földjüket
elzálogosítsák. Hiszen pontosan tudta történelmi tapasztalatából ez az
állam, hogy az a politikus, akinek nincs vagyona, az kiszolgáltatottá
válik, és nem szabad akarata szerint cselekszik, hanem a felkínálkozó
lehetőségek szerint…
G.G.: – Ma megélhetési politikusnak hívjuk…
P.M.:
– …és akkor megtiltotta ezt. Amint ezt a törvényt eltörölték, úgy el is
tüntették ezt a társadalmi osztályt, de ebbe ennél mélyebben nem megyek
bele… Ennél érdekesebb kis példát is hozok: például, gondoljunk egy
parasztemberre, aki elzálogosíthatná a szekerét. Erre is akadt egy
törvény, ami ezt megtiltotta, mert azt mondta, hogy: neked, ahhoz, hogy a
paraszti életedet élhesd, az a szekér nélkülözhetetlen. Tehát nem
tesszük lehetővé, hogy azt elzálogosítsd, és alkalmasint megfoszd
magadat az élet lehetőségétől. Persze, ez a gondolat a mai napokra
átültetve, az élet primátusának az elve… azt még ki kell gondolnunk. És
az egész feladat az, hogy jóllehet, ezernyi történelmi példával
rendelkezünk a magyar nemzet, – nevezzük csak úgy, hogy ezeréves,
általunk ma jól látható történetében, – voltaképpen sokezer éves
történelmének a tapasztalata szűrődik itt le, – de a mai élet
helyzeteire meg kell adnunk a válaszokat.
Példát hozok fel arra, hogy hogyan
lehetne a mai élet helyzeteire a Szent Korona e három elemére, tehát az
Isteni értékekre, az egyenlő emberi méltóságra és az élet primátusának
elvére alapozva egy mai konkrét kérdésre választ adni: az elöregedés
kérdésére, a folyósítható nyugdíjak kérdésére ma Magyarországon és
Európában. A Szent Korona Országa jegyében ez egyetlen
mondatba foglalható lenne. Nem mi találjuk ki, hanem Váralljai Csocsány
Jenő professzor, aki az oxfordi egyetemen tanított demográfiát, ő
fogalmazta meg ezt a kulcsmondatot, márpedig ez így hangzik:
Az államilag szavatolt nyugdíj legyen mindenkor arányos a kitanított utódok számával!
Érthető? Tehát nem a megszült vagy az örökbefogadott utódok, hanem a kitanított
utódok számával legyen arányos a nyugdíj. Hát ez elsősorban
elbátortalanítana mindenkit, aki abból próbálna megélni, hogy
gyermekeket gyárt, majd aztán tartsa el valaki őket. Tehát a felelős
szülői magatartást ösztönzi, mert tudja, hogy csak akkor jár majd érte
nyugdíjban testet öltő társadalmi elismerés, hogyha kitaníttatja azt a
gyermeket, vagy azt az utódot. Nem kell mindenkinek egyetemet végeznie,
hanem lehet, hogy egyesek csak valamilyen szakmát tanulnak – de ki
vannak tanítva. Márpedig az utódok számával való arányosság azt is
jelzi, hogy boldogan vállalhat mindenki minél több gyermeket, egy általa
életében fenntartható gyermekszámot, hiszen azzal arányos lesz majd az ő
nyugdíja.
G.G.: – De mi lesz azokkal, akik esetleg nem tudnak gyermeket szülni?
P.M.:
– Fogadhatnak örökbe utódot! Éppen azért fogalmaz így ez a mondat, hogy
nem a gyermekére, hanem a kitanított utódára. Bárki fogadhat gyermeket
örökbe, hacsak nem akar hedonista életmódot élni, hogy magamnak
juttassak, a kényelmem meglegyen, nem vesződöm én a gyermekekkel, és
azoknak a nevelésével, nem vállalok értük felelősséget, – utazom
ehelyett, tanulok ehelyett, művelem magamat... Tehát ezek olyan, a mai
európai életben gyökeret vert gondolatok és értékek, amelyek szembe
mennek az élet primátusának elvével, és ezért nincs gyermek, ezért nincs
szaporulat.
Hát úgy gondoltam, hogy ítt Húsvét hetében ezt az ajánlatot kell
megtennünk. A cél az volna, hogy Európában több állam megismerje ezt, és
vállalja fel ezt az állammodellt. Mert ha ezt elérnénk, hogy akár
Európa összes állama, a mai, bukásra ítélt, nemzetállami koncepció
helyett ezt az államkoncepciót fogadja el, akkor azzal biztos, hogy
sokezer évet nyernének a keresztény emberek, a saját és a mi magyar
nemzetünk életében. És úgy gondolom, hogy Húsvét hetében ezt el kellett
mondanom, hogy meg is osszam a Magyarok Világszövetségének a szándékait,
mert valahogy úgy vagyunk vele, hogy a történelmi alkotmányunk nélkül
körülbelül akkora jövőnk van, mint amekkora jövője lenne a
kereszténységnek Krisztus urunk feltámadása nélkül. Kiürülne.
G.G.:
– Hát, ezek kemény szavak, – és nagyon köszönöm Patrubány Miklósnak
ezeket a gondolatokat. Én azt hiszem, hogy az egyetlen gond, hogy van-e
erre befogadó ország. De ez majd egy következő beszélgetésünk lehet…
P.M.: – Én köszönöm a lehetőséget, – és Jézus urunk feltámadására várva, és készülve az azt követő Húsvéti ünnepekre, búcsúzom.
A tévéműsorban elhangzottakat lejegyezte: Kincsesné Salca Mária
