Németalföldön is kezd betelni a migránspohár!

Németalföld IS zúgolódik. A hollandiai Heesch-ben a helyiek tegnap kora este összeverődtek vagy ezren, hogy a városházán ülésező “képviselőiket”-akik éppen egy ötszáz fő migráns elhelyezését biztosító épületkomlexum létesítéséről ötleteltek-a világgá kergessék. (Pedig a hollandusok eléggé hozzászokhattak már a multikultihoz.)

A bulit idejében megorrintotta a rendőrség, és útját állta a háborgó tömegnek. Azok meg tojásokkal meghajigálták a városi hivatal épületét. Meg hát ellődözték a szilveszteri muriból visszamaradt petárdáikat. Bele a rendőrök közé.

Úgy este nyolc körül ért véget a balhé! A “képviselők” is döntöttek addigra. Lesz migránslak a városban. 500 meghívott számára.

http://www.balrad.com/2016/01/19/nemetalfoldon-is-kezd-betelni-a-migranspohar/

MÉGIS JÓ ÜZLET A HOLOKAUSZT

Nevetséges hazugságokkal jöttek elő Saulék. A végén leleplezzük őket.

A Saul fia eddig 26 díjat és 34 jelölést kapott. Miután megnyerte Magyarország első Golden Globe-ját a legjobb idegen nyelvű filmek versenyében, ugyanebben a kategóriában Oscarra is jelölték. Az óriási elismerés ellenére nem mindenki tud örülni a filmnek. Az interneten valóságos kommentháború robbant ki, mivel Novák Előd jobbikos képviselőhöz hasonlóan sokaknak a „holokausztbiznisz” jutott eszébe Nemes Jeles munkájáról. Ennek kapcsán a Vigyázó! blog utánajárt, hogy kik és mennyit kerestek a holokauszton. Meglepő eredményre bukkantak. (ATV, részlet)

Kép: 1944-es pesti plakát és Elie Wiesel díszdoktori öltözetben, de a karján a tetoválást soha nem mutatja

Kinek üzlet a holokauszt?

A felmérések szerinta németek keresték a legtöbbet a második világháború alatt végrehajtott népirtáson. Ugyanis az 1943 és 1945 között elrabolt zsidó vagyon kevesebb mint 15 százalékát fizették vissza kárpótlások formájában. A kelet-európai országokban ez az arány pedig az 5 százalékot sem éri el. A Telegraph által idézett német kutatás szerint az 1934 után hozott náci törvények alapján kisajátított és a közvetlenül elrabolt zsidó vagyon összértéke 120 milliárd német birodalmi márka volt. Ez 1938-as értéken számítva 18 milliárd dollár, mai árfolyamon számolva pedig óvatos becslések szerint is 240 milliárd dollár. A kutatás vezetője, Hans Peter Ullmann kölni történészprofesszor szerint a náci Németország a zsidók vagyonából fedezte a háborús költségek legalább 30 százalékát. Az 1940-es évek végén az árjásított vagyont integrálták a nyugatnémet gazdaságba, így az akkor kezdődő gazdasági csoda egyik alapja a zsidó vagyon volt. A szisztematikus kifosztás az 1934-es nürnbergi faji törvényekkel kezdődött. Amíg volt lehetőségük elhagyni az országot, a zsidóknak különadót és kivándorlási adót kellett fizetniük a német államnak, gyakorlatilag teljesen elszegényedve indultak útnak. Öt év alatt nagyjából 70 ezer zsidó tulajdonban álló céget, bankot és gyárat árjásítottak. 1938 után pedig már nem csak a kivándorlókat adóztatták meg: akik maradtak, azoktól elvették az 5000 márkánál értékesebb vagyontárgyaikat. A deportáltaktól szó szerint mindent elvettek, beleértve az ékszereket, a műkincseket vagy az értékpapírokat. A zsidó tulajdonban álló ingatlanokat államosították, az egyéb ingóságokat pedig elárverezték. Az így befolyt pénzt a Gestapo a Reichsbankba utalta. 1941 és 1944 között a keleti tartományokból ezrével indultak zsidó javakkal megrakott vasúti szerelvények Németország felé. Egy friss kutatás szerint a második világháború óta a kisajátított és elrabolt zsidó vagyon legfeljebb 15 százalékát térítette meg Németország. Ezt is leginkább az elmúlt három évtizedben, ugyanis az 1970-es évek elejéig elenyésző kárpótlást fizettek ki. A többi nyugati-európai országban 40-60 százalék körüli ez az arány. A szovjet érdekszférába tartozó kelet-európai államok sokáig semmit nem fizettek, azóta pedig alig 5 százalékot térítették meg az elrabolt vagyonnak. A nyilvánvaló számok ellenére több internetes kommentelő szerint is a „zsidók számára a legjobb üzlet a holokauszt”. „Mostanában kezdik a kocsmában erre azt a szó használni, hogy „saulozás” – ezt kacsintással, gúnyos grimasszal kísérve mondják, arra célozva, hogy egy-egy ilyen film gyártója gyakorlatilag egyaránt zsarol zsidót és nem zsidót a témával.” „Az imént mosogatni akartam, de amikor megnyitottam a csapot, onnan is csak a holokauszt folyt. Valaki meg tudná mondani esetleg, hogy meddig fog ez még tartani?” „NEM MAGYAR ALKOTÁS! zsidóóó! NAGYON NAGY A KÜLÖNBSÉG” Csak néhány példa a hírportálokat elözönlő megjegyzések közül. Bár a legtöbb oldal folyamatosan moderálja a hozzászólásokat, rendre jelennek meg zsidózó és „holokamuzó” bejegyzések. A Tett és Védelem Alapítvány munkatársa megkeresésünkre elmondta, hogy szinte egyfolytában figyelik a kommentarénákat, főként a szélsőjobboldali és a mainstream hírportálokra érkező hozzászólásokat követik.Munkájuk során többször találkoznak holokauszttagadó kifejezésekkel, ezek közül a leggyakoribb a „holokamu”. A bíróság 2014 óta holokauszttagadásként értelmezi a kifejezés használatát. „Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő” – mondja ki a Btk. A TEV megfigyelései szerint az elmúlt időszakban egyre kevesebb a „holokamuzó” van, bár a Saul fia kapcsán ismét felcsaptak az indulatok. A hatályos jogszabályok alapján „zsidózni és mocskolódni nem tilos, de az erőszakra való uszítás már tiltott” – magyarázta portálunknak az alapítvány munkatársa. A szervezet rögzíti a különböző oldalakon megjelent jogsértő hozzászólásokat, így akkor is indulhat eljárás, ha az adott portál moderálja a bejegyzéseket. „A legfőbb kérdés, hogy megállapítható-e a kommentelő személye. Ilyen esetekben a Facebook kiadja a személyes adatokat, de van olyan felület, amely teljesen anonimitást biztosít, és még a hatóságok sem tudják megállapítani a személyazonosságot.” Az elmúlt egy hétben nagyjából tíz olyan hozzászólást találtak, amelyek miatt feljelentést tesznek a rendőrségen. A TEV tapasztalatai alapján általában a jobboldali kötődésű emberek írnak hasonló kommenteket, ráadásul 99 százalékuk tudatosan tagadja a holokausztot, de a bíróság előtt a beismerés helyett a legtöbben mentegetőznek. Legtöbbször azzal védekeznek, hogy nem is ők írták a kommentet, többen is tudják a Facebook jelszavukat, így beléphettek a profiljukkal. Gyakran hivatkoznak még a véleményszabadságra, illetve holokauszttagadó történészek megállapítására is. A holokauszttagadást azonban a bíróságon nem lehet történelmi vitaként beállítani. A hasonló megjegyzéseket nem a Saul fia indította el. Az alapítvány többször tett már feljelentést, legutóbb egy antiszemita hozzászólás ügyében született jogerős ítélet. A bíróság január elején holokauszttagadás miatt elítélt egy férfit, és nyolcszázezer forint pénzbüntetésre kötelezte a „holokamu” kifejezés használatáért. A dömösi férfi elismerte, hogy ő írta bejegyzést, és később egy bocsánatkérő levélben azt állította, hogy hirtelen felindulásból kommentelt. Az ítélet értelmében, ha nem fizeti ki határidőre a 800 ezer forintos pénzbüntetést, akkor azt a bíróság 400 nap, fogházban letöltendő szabadságvesztésre változtatja. A TEV munkatársa szerint egy hasonló jogerős ítélet visszaveti a szélsőséges kommentek számát, ráadásul a Saul fia kapcsán kitört kommentháború miatt az egyik ismert szélsőjobboldali oldal is felhívta az olvasói figyelmét arra, hogy ne kövessenek el hasonló hibát. Ahogy arról beszámoltunk, a Szegedi Bíróság tavaly nyáron bűnösnek talált egy nyugdíjas nőt holokauszttagadásért, mert azt írta: „hagyjuk már ezt a holokamut, s különben is, ha igaz is, mi köze a férfinak nagyapja tetteihez???”. A nő a bírósági tárgyaláson elismerte bűnösségét, illetve kifejezte sajnálatát és megbánását. Leszögezte, hogy a hozzászólását nem gondolta át, „hülye szójátéknak” tartotta. Mint mondta, annyira sokszor hallotta a holokamu kifejezést, hogy nem is gondolt bele a valódi jelentésébe. Még a tárgyalás előtt bocsánatot kért, amit a bíróság enyhítő körülményként vett figyelembe, ezért büntetést nem rendelt el, hanem különös magatartási szabályként a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont meglátogatását írta elő. (ATV, részlet)

A LEGVADABB SAULI HAZUGSÁGOKKAL JÖTTEK ELŐ

A hazai Saulok állítólagos német történészekre hivatkoznak, amit angol zsidólap kürtölt világgá. A közel 12 éves III. Birodalom gazdálkodása teljesen ismert, amiben a zsidó vagyonok elrablása egy nagy hazugság. Ugyanis, ha ilyet tettek volna műtárgyakkal, műkincsekkel, ingatlanokkal, akkor azt el kellett volna adniuk, hogy pénzt kapjanak érte, de ilyesmi nem történt akkor. A németeknek sokkal több gondjuk és bajuk volt, minthogy az állítólagos zsidó vagyonokkal foglalkozzanak. Különben is, a gazdag német és más európai zsidók már minden vagyonukat pénzzé vagy arannyá tették és 1938 előtt Hitlerék által kiadott útlevelekkel átmentek Amerikába. Tehát ott kéne keresni a zsidó vagyonokat, másrészt a rabló szovjet csapatoknál, akik Magyarországon is, zsidó bankárok szakértelme alapján, lángvágóval fölvágták a banki páncélszekrényeket és ott minden értéket kiraboltak és elvitték Moszkvába. Tehát Moszkvába tessék kopogtatni! Ott majd Putyintól kapnak a pofájukra...A Saulok ártatlan kifosztottaknak állítják be magukat, de arról hallgattak, hogy holo-kárpótlás címén a németek már 70 év óta egyfolytában fizetnek és sok tucat országot is megzsaroltak ezzel, köztük Magyarországot is. A hazug Saulok hallgatnak arról is, hogy a „nácizmus üldözöttjeit” már 1946-ban kárpótolták teljes egészében és akkor ezt az ügyet lezárták, de a Saulok a zsarolással előjöttek a Kádár-korszakban és az utóbbi évtizedekben is. Egyébként a gátlástalan pénzrablók ezzel a cikkel elárulták magukat, mert az egészben azt igazolják, hogy nekik a holokauszt valóban üzleti nyereséget jelentett és az egész témát csak dollár milliárdokban tudják magyarázgatni és értelmezni.

MŰKÖDIK AZ ÁVÓSKOMMANDÓ

Tehát még be is vallják, hogy figyelik a netes szövegeket és ami nekik nem tetszik azokat meghurcolják, akárcsak Rákosi vagy Kádár alatt. Csak akkor nem volt internet, akkor csak lapokat és könyveket üldöztek. Külföldi műveket pedig nem engedtek behozni. Megint lebuktak a zsidók. Vagyis mindig és állandóan lebuknak. Most is bevallják, hogy a hisztáriás Saul-film kapcsán üldözik a véleményeket. Saul rabbi is ezt tette közel kétezer éve, ÁVÓ-s módszerekkel. Persze itt a Saul giccsfilm kapcsán egy szándékos provokációról van szó, ezzel is nyerészkedni szeretnének, hiszen előre tudták, hogy a magyarok köpni fognak a filmre. Ha látták, ha nem látták. De a legtöbb embernek a bemutatott reklámok is elegendőek voltak véleményük kialakítására. Az hogy már 100 ezer néző látta a filmet nálunk? - ez is merő hazugság, mert egyetlen tévé sem mutatta a mozi előtt sorbanállókat. Sok zsidó biztos megnézte a filmet kápóik parancsára hogy valami létszámot mutassnak és valószínű zsidóbérenc iskolákkal is megnézették a filmet, ami nálunk 100 %-os bukás a közvélemény szemében.

LELEPLEZTÉK MAGUKAT A KÚFÁROK

Miközben az ávós-kommandó éjjel-nappal lesi az internetet és gyártják a följelentéseket, azonközben elárulják magukat, hogy nem tűrnek semmilyen véleményeket. Csak a Saulokat dicsőítő véleményeket tudják elfogadni. Persze a véleményekkel vitatkozni kéne, cáfolhatatlan érvekkel, de a Saulok éppen azért nem állnak ki történelmi vitákra, mert tudják hogy ott is elbuknának. Ehelyett inkább ordítoznak elvakult gyűlölettel és vagdalkoznak. Hát igen….ez már a vég jelei...Amikor már szavakat és fogalmakat üldöznek, az már valóban beteges üldözési mánia. Nem tudnak mást nyújtani, mint ami a lényegük. Csak ők még a tükörbe sem mernek nézni, mert az acsarkodó Saul képüket látnák vissza.

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/habzanak-cs%C3%B6p%C3%B6gnek-fenyegetnek-saulok

A DW hírügynökség éppen a mai napon tett közzé egy olyan leleplező hírt, ami elég nagy pofon a Saulék számára, miszerint Izraelben üzleti csalásokat követnek el az auschwitzi holo-kirándulásokkal.

CSALTAK AZ AUSCHWITZI KIRÁNDULÁSOK KÖLTSÉGEIVEL

Mintegy 30.000 izraeli középiskolás utazik Lengyelországba minden évben, hogy meglátogassa az auschwitzi koncentrációs tábort. Ez amolyan beavatási rítus a fiatalok számára, ebben az országban. Az Izraeli Oktatási Minisztérium támogatja a kirándulásokat, mert így tudják megőrzni a holokauszt-emlékezetet, ahol mintegy 6 millió zsidó pusztult el a náci uralom alatt, a második világháború idején. Ugyanakkor a minisztérium továbbra is nehezményezi kritikájában, hogy ezeket az utakat néha túlzott költségekkel szervezik meg. Az izraeli rendőrség letartóztatta több utazási iroda résztvevőjét, mivel rögzítették az árakat a haláltábori kirándulásokra (kirándulás szónak nevezték a valójában üzleti, nyerészkedési utakat. A szerk.) Minden évben több ezer izraeli középiskolás diák látogat Auschwitzba. A rendőrségi nyomozó azt mondta kedden, hogy kilenc embert tartóztattak le a rajtaütéskor, mert az a gyanú ellenük, hogy rögzítették az árakat, hogy kiszorítsák a többi üzleti versenytársakat. (Ismerős zsidó csalás a „kartellezés”, amit nálunk is állandóan csinálnak. A szerk.) (DW, részlet) Kép: Saulok aranyborjúi

http://amagyaroldal.hu/hirek/content/j%C3%B3-%C3%BCzlet-holokir%C3%A1ndul%C3%A1s

Keserű csalódásairól írt egy menekülteket segítő német szociális munkás

Keserű tapasztalatait és kiábrándultságát osztotta meg az N24 német tévécsatorna honlapján egy német nő, aki tavaly ősszel lelkesedésből vállalt munkát egy hamburgi menekültszálláson. A szociális munkás, akinek nevét nem közölte a csatorna, tavaly ősszel adta be jelentkezését az állásra, mert ténylegesen segíteni akart az érkező menekülteken.

Saját elmondása szerint kitörő örömmel fogadt, amikor a postaládájából kivette azt a levelet, amiben elfogadták a jelentkezését. Izgatottan ment be első munkanapjára, és elsőre nagyon elégedett is volt: a kollégái nagyon lelkesek és kedvesek voltak, igaz, az elején még közvetlenül nem találkozott menekültekkel.

A menekültszálláson 1500 migránst szállásoltak el. A nő később azt a feladatot kapta, hogy segítsen a menekültek szociális ügyeinek intézésében, ami a menekültkérelmükkel kapcsolatos tanácsadástól egészen a számukra szükséges gyógyszerek beszerzéséig terjed.

Mint levelében leírta, hamar szembesülnie kellett azzal, mennyire más a valóság és az, amit ő addig gondolt a menekültekről. Mint írta, természetesen nem lehet általánosítani, és a menekültek között is sok nagyon barátságos ember van, aki hálás a segítségért, örül, hogy Németországban lehet, és szeretne minél előbb beilleszkedni. “Ha azonban őszinte vagyok, a munka azoknak a 90 százalékával, akikkel én találkozom, inkább kellemetlen, és sajnos nem olyan, ahogy korábban elképzeltem”. A fiatal szociális munkás négy pontban írta le a legfőbb problémákat.

A menekültek közül nagyon sokan extrém módon követelőzőek, írta le tapasztalatait a nő. Amikor hozzá mentek, azonnal lakást, autót és jó állást követeltek maguknak. A menekültek felszólították, hogy ő épp azért ül ott az irodában, hogy nekik segítsen. Ha megpróbálta elmagyarázni nekik, hogy ez nem ilyen egyszerű, többen hangoskodtak és agresszívvá váltak. Egy afgán menekült azzal fenyegetőzött, hogy ha nem teljesítik a kéréseit, akkor megöli magát. Néhány szír, és afgánok egy csoportja pedig bejelentette: éhségsztrájkba lépnek, amíg nem oldja meg, hogy másik helyre költözhessenek át. Egy arab származású kolléganőjét azzal fenyegették meg, hogy lefejezik. Az ilyen konfliktusok miatt hetente többször is ki kellett hívni a rendőröket .

A szociális munkás levele szerint a menekültek gyakran megbízhatatlan információkat adnak meg magukról. Egy részüknél ugyan vannak személyi okmányok, de az általuk elmondott történetek nyilvánvalóan nem felelnek meg a valóságnak. Ezt legfeljebb úgy tudják ellenőrizni, hogy a szociális munkások egymás között megosztják ezeket a történeteket. Ilyenkor is kiderül, hogy ugyanaz az ember egy másik szociális munkásnak mást mond magáról. A menekültszállás egyik lakója például a visszatoloncolásáról szóló papírt mutatta meg neki. Ő elmagyarázta a menekültnek, hogy ez mit jelent. Ugyanez az ember nem sokkal később egy másik kolléganőjénél teljesen új iratokkal jelentkezett másik néven. A férfit végül nem utasították ki, hanem áthelyezték egy másik szállásra.

A szociális munkásnak elege lett abból is, hogy a menekültek nagy része nem tartja be azt, amiben megállapodnak. Minden menedékkérőnek jelentkeznie kell orvosi vizsgálatra. Ő intézi a beosztásokat az időpontokra, sokan azonban inkább fogorvoshoz vagy ortopéd orvoshoz szeretnének menni. A szociális munkás ebben is próbált segíteni. Meg is beszélte az időpontokat, a menekültek azonban általában nem jelentek meg a vizsgálatokon.

A szociális munkás számára a legkellemetlenebb az, ahogy a menekült férfiak egy része a nőkkel, így vele is viselkedik. Becslése szerint a menekültek 65-70 százaléka 20-25 év körüli, egyedülálló férfi. Egy részük semmibe veszi a nőket és egyáltalán nem veszi komolyan őket. “Ha én nőként mondok nekik valamit vagy egy utasítást akarok adni nekik, alig figyelnek rám, azt azonnal elutasítják, és inkább egy férfi kollégámhoz fordulnak”. Gyakran kellett megvető vagy éppen tolakodó pillantásokat is elviselnie a férfiak részéről. A menekültek a nők után fütyülnek, aztán saját nyelvükön különböző megjegyzéseket tesznek, amin a többiek hangosan röhögnek. Az is előfordult, hogy egy kolléganőjét a mobiljaikkal fotózták a menekültek, még akkor is, amikor tiltakozott ez ellen. A levélírónak nemrég egy lépcsőn kellett felmennie, a férfiak utána futottak és végig hangosan röhögtek és megjegyzéseket tettek rá.

Kolléganői is hasonló kellemetlenségekről számoltak be, de azzal vigasztalták: ez hozzátartozik ehhez a munkához, nem nagyon lehet mit tenni ellene. Az ilyen ugyanis olyan gyakran fordul elő, hogy ha mindenki ellen fellépnének, kiürülne a menekültszállás. Azt javasolták neki, hogy a férfiak között mereven előre szegezett tekintettel menjen, és ne foglalkozzon azzal, ha utána fütyülnek vagy megjegyzéseket tesznek. A legjobb stratégia az, ha semmilyen módon nem árulja el, hogy ez neki kellemetlen, ez ugyanis még inkább felbátorítja őket. A szociális munkás szerint azonban a helyzet még rosszabb lett az utóbbi hetekben, amikor egyre több észak-afrikai érkezett Marokkóból, Líbiából vagy Tunéziából. Ők még agresszívebbek, de ezt már nem állta meg szó nélkül, és inkább visszaszólt nekik.

A szociális munkás leírása szerint néhány hónap után azt vette észre magán, hogy már inkább nem hord szűk ruhákat, amiket amúgy addig kifejezetten szeretett. Kizárólag csak bővebb nadrágokat és zárt felsőket vesz fel, sminket pedig most már egyáltalán nem használ, legfeljebb alapozót. Nemcsak külsőleg változott meg, hogy elkerülje a molesztálásokat. A menekülttáborban kerüli azokat a helyeket, ahol általában egyedülálló férfiak tartózkodnak. Ha mégis ilyen helyre kell mennie, igyekszik átjutni, amilyen gyorsan csak lehet, senkire nem mosolyog rá, nehogy bárki is félreértse. Leginkább azonban az irodájában tölti az időt, és már nem tömegközlekedéssel jár dolgozni, nemrég ugyanis egyik kolléganőjét néhány fiatal fiú a metrómegállóig követte, és aztán a metrókocsiban is sértegette.
Ezeket a problémákat hiába jelezték a hivataloknak, semmilyen segítséget nem kaptak. Ha telefonon próbálják felhívni őket, gyakran fel sem veszik nekik a telefont.

A szociális munkás számára nem maradt más, minthogy felmondjon a munkahelyén, még ha ez nehezére is esik, mert szereti a kollégáit és a menekült gyerekeket. “Sok kollégám és kolléganőm szintén fel akar mondani, mert nem bírják tovább, mert nem tudják végignézni, milyen rosszul mennek a dolgok, és ők nem tudnak semmit tenni ez ellen. “És ha őszinte vagyok: már én sem bírom ezt tovább” – olvasható a levélben.
(index)

Bal-Rad komm: “…már inkább nem hord szűk ruhákat…sminket pedig most már egyáltalán nem használ…”

-Hát elég gyors az integrálódási folyamat!

Föl akar mondani, mert…! -És aztán? Az új munkahelyen-ha lesz-megintcsak muszlimok. Majd kap olyan munkahelyet, ahol az újszülött muszlimporontyokat pelusozhatja.

Tömegével. Ez év közepén már nem lesz idegen számára a kötelező imára hívó müezzinvonyítás sem. Ő is ott fog majd borongani a többi segítővel a meghívottak között. Allahu Akhbart fog mondani mindenre. Nem is volt addig semmi gond a lelkesedéssel, amíg a meghívottakkal nem találkozott! De találkozott!-és kiábrándult.

Németország olyan csapdába futott, amiből képtelen lesz kikeveredni! Nevethetnénk rajtuk, hogy megérdemlik a mohó-tohonya germánok, de sajnos velük kell majd sírnunk!

Mert kétségeink ne legyenek: ŐK A MI GAZDÁINK! Ahogy a szemetüket eddig ránk tolták, ugyanúgy járunk a ganyéjukkal is!



Minden migráns kivétel nélkül bűnöző! Eszük ágában sincs a hozzáigazodás a megszállt területeken. Ahogyan a törökök sem akartak beilleszkedni 1541 után a magyar kultúrába, úgy a mai szemita bevándorlóknak sem! Aztán majd meg jön a családegyesítés, hiszen az orwelli ál-demokráciában az itt élő embereknek “jogukban” áll a családjukat is behozatni. Mivel pedig egyikről sem tudják, hogy kicsoda, micsoda, azt sem tudják, hogy melyik országból jött, így aztán a rokonokról, a „családról” sem fogják tudni, hogy kik is valójában. Jöhet a 10 feleség, 80 purgyé, 200 további ángyom-bingyom, minden iszlám katonához. Így aztán egész sötét szemita Arábia és a mégsötétebb szemita fél Afrika beköltözhet az elbutult, állami életre alkalmatlan, életképtelen Németországba! Bismarck forog a sírjában, a Németország nevű kísérlet elbukott! A német túlélők, mint láncravert rabszolgák, útlevél és iratok nélkül robotolhatnak a magukat felsőbbrendű igazhitű szemita istennek képzelő niggeréállatoknak! Aki hülye, haljon meg! Pusztuljanak! Majd nyugodjanak békétlenségben! Mert megérdemlik!

(János)

Célkeresztben Kárpátalja – Kényszerpályára állítják Magyarországot?

Az októberben lezajlott  lengyel választások után az angolszász atlanti tengely fokozott aktivitása figyelhető meg a kelet-európai térségben minden, Ukrajnával határos országban. Magyarország szempontjából egy az amerikai vagy lengyel csapatokra való kényszerű ráutaltsággal végződne az a szakítási terv, amit Ukrajna vonatkozásában a szemünk láttára tárgyalnak le a térség sorsát meghatározó politikusok.

A hazájában állampolgárságától megfosztott és elfogatóparancs hatálya alatt álló, odesszai kormányzóvá kinevezett Mihail Szakasvili január 14.-én saját Facebook-oldalán posztolt egy videót. A rövidfilm a Szakasvili által, a kelet-ukrajnai front mariupoli körzetében tett januári  látogatásról készült.

Az 5:30 perc hosszú videó a létező összes írott és íratlan biztonsági szabályt megszegve jól beazonosítható ellenőrzőpontokon felállított posztok (melyek közül az egyik titkos minősítésű, a videón elhangzottak alapján) külső és belső hiányos állapotát és az ott szolgálatot teljesítő katonák arcát mutatja. A kisfilm utolsó két percében az ukrán csapatok elhelyezkedését felvázoló stratégiai térkép kerül szemléltetésre, a térképen feltüntetett információkról pedig a kerületi parancsnokság tisztje szolgáltat magyarázatot Szaakasvili számára. Szakasvili Facebook-oldalán hozzáteszi, hogy a katonák fegyelmezettsége és küzdőszelleme mély benyomást tett rá, és a “fiúk” körülményeinek javítása nem tűr halasztást, mert azzal a központi kormányzat már egy év óta adós, a katonák pedig nejlonból és falapokból összetákolt építményekben próbálják kihúzni a telet, és más higiéniai tényezők is megoldatlanok.

Az egyik legnagyobb ukrán médiacsoport, az 1+1 televíziós hírcsatornái és internetes tartalomszolgáltató felületei, majd az annak híreit átvevő egyéb ukrán médiaoldalak is szabotázsnak minősítették Szaakasvili cselekedetét.

Teljes joggal, ugyanis Szaakasvili videó-posztolásának célja egyáltalán nem az ukrán katonák körülményeinek javítása. Ez egy tudatos provokáció, amelyben az odesszai kinevezett kormányzó a frontállományt a központi kijevi vezetés ellen hangolja egy kritikus időszakban, a kelet-ukrajnai autonóm köztársaságok katonai alakulatai számára pedig könnyű célponttá teszi az ukrán katonai infrastruktúrát. Amellett, hogy a stratégiai térkép és a jól beazonosítható, részben titkosított katonai posztok Facebookon való nyilvános hozzátétele felveti a hűtlenség, a kémkedés, és extrém esetben a hazaárulás jogi büntetőkategóriáinak alkalmazhatóságát – csupán jogkategória szempontjából, és nem az ukrán konfliktus erkölcsi oldaláról vizsgálva – érdemes az egyéb történések folyamatainak keretébe helyezni az incidenst.

Borisz Grizlov, az Oroszországi Föderáció delegáltja a Minszki Békeegyezmény végrehajtási folyamatait egyeztető kontaktcsoportban januárban többször is személyesen tárgyalt Petro Porosenko ukrán elnökkel. Grizlov január 11.-én érkezett Kijevbe, és a tárgyalások tényét egy esetben Porosenko is megerősítette. Ez a tény azért hangsúlyos, mert Grizlov 2014 júliusa óta szerepel az Európai Unió szankciós beutazási tilalmi listáján, és Ukrajna eddig következetesen megtagadta a beutazási engedélyt az EU szankciólistán szereplő személyektől. Az ukrán elnök az ezzel kapcsolatos kérdésre azt válaszolta, hogy a hivatalos delegációk tagjai mentesülnek a szankciós kitételek alól.

Január 15.-én Kalinyingrádban Victoria Nuland, az Egyesült Államok európai és eurázsiai ügyekért felelős külügyi államtitkára, és Vladiszlav Szurkov orosz elnöki különmegbízott zárt ajtók mögött folytattak tárgyalásokat az ukrán helyzet rendezésével kapcsolatban. Szurkov, a Kreml szürke eminenciása volt a csecsenföldi konfliktus rendezésének agytrösztje, és nem véletlen, hogy a kelet-ukrajnai konfliktus rendezésének kérdésében ő egyeztet a konfliktus kirobbantásával áttételesen kapcsolatba hozható amerikai diplomatával.

Egyértelmű tehát annak a szándéknak a megnyilvánulása az orosz diplomácia részéről, amely nem egy elhúzódó, vagy befagyasztott ukrán konfliktusban érdekelt, hanem annak mielőbbi végleges lezárásában és rendezésében. Ebben a konstrukcióban Ukrajna egy nagyfokú autonómiával rendelkező területi alanyokból álló föderális államszerkezet keretei között őrizhetné meg az önálló ukrán államiság feltételeit. Ebben a kijevi vezetés is partnere lenne az orosz félnek, emellett a konfliktusban teljesen marginalizálódott EBESZ-t felváltó ENSZ békehadtest kezdeményezése, és az orosz delegálttal való tárgyalások (a delegált személyét érintő EU szankciók ellenére) ugyancsak erre utalnak. További jele a konfliktus megoldásában Moszkva és Porosenko közötti érdekegyezésnek, hogy a Jobb Szektor szervezetének vezetője, a Majdan államcsíny legjelentősebb aktivistája, Dimitrij Jaros lemondott a szervezet vezetéséről, és visszavonult. Ez az extremista jobboldali szervezet és a Porosenko féle vezetési vonalak közötti mély érdekellentéteket feltételez, melyek a kelet-ukrajnai háború folytatását vagy befejezését szorgalmaznák egymással ellentétben.

Január 15.-én Nuland Kalinyingrádból Bulgáriába érkezett, ahol az amerikai külügyminiszter látogatásával egy időben hivatalosan a bolgár védelmi és energiaügyi miniszterrel folytatott megbeszélést. Nuland a hivatalos hírforrások szerint ezt követően január 18.-án Romániába látogatott, ahol legmagasabb szinten folytatott tárgyalásokat a román kormány miniszterelnökével, honvédelmi miniszterével és az ország elnökével.

Ezek az események azért érdemelnek különös figyelmet, mert az államtitkár amerikai elnökválasztás évében folytatott kampányszerű kelet-európai személyes diplomáciai aktivitására irányítják a figyelmet, függetlenül attól, hogy az Ukrajna és Macedónia destabilizálásában elvégzett központi tevékenységéről közismert Nuland megmarad-e a választást követően is posztján vagy sem. Ebből a kampánykörből pedig Ukrajna kimaradt, míg Bulgáriát a szintén választások előtt álló brit szigetország külügyminisztere is meglátogatta az amerikai külügyér Szófiába érkezése előtti napon.

• Az októberben lezajlott  lengyel választások után az angolszász atlanti tengely fokozott aktivitása a kelet-európai térségben minden Ukrajnával határos országban megfigyelhető, elég csak a brit miniszterelnök sorozatlátogatásaira gondolni, vagy a mostani fent vázolt amerikai-brit történéseket szemügyre venni. Ezalatt Ukrajna a leköszönő amerikai alelnök telefonálgatásait, és egyszeri PR-látogatását leszámítva semmilyen figyelmet nem kapott az elmúlt év során a nyugati politikai diplomácia részéről.
• Mivel az ukrán határszakaszon érintett EU államok népességét alkotó etnikumok csoportjai nagy számban találhatók meg a nyugat-ukrajnai közigazgatási területeken, ezért egy Lvov-lengyel, Kárpátalja-magyar, Csernyivci-román etnikumokkal rendelkező területekre és a stratégiai elhelyezkedésű bolgár etnikumú Budzsák régióra irányuló szakítási terv valószínűsíthető koncepciója állhat az atlanti diplomáciai aktivitás hátterében.

Az USA ezen részek Ukrajnától elszakítása, és anyaországokhoz való visszacsatolása által reméli az Intermarium Balti-tenger – Fekete-tenger közötti egységes katonai falanx koncepciójának létrejöttét. Ez lehetett a Kaczynski-Orbán magántárgyalás lényegi pontja, és a lengyel vezetés célja, hogy Magyarországot a nacionalista logika belpolitikai hasznával kecsegtetve, egy ilyen terület visszavételének ígérete alatt ebbe a falanxba kösse bele. Azonban ez a terv a kárpátaljai magyar lakosság köreiben elkövetett vérfürdővel járó provokációs műveletet feltételez, amely semmilyen körülmények között fel nem vállalható, mert a szakítás után a kelet-ukrajnai front harcaiban edződött, katonailag képzett sovén-nacionalisták, a soraikba érkező egyéb nemzetközi extremista-terrorszervezetek elemeivel együtt a fegyveres ellenműveleteket az egész régióra kiterjesztenék – amelynek a vége az amerikai vagy lengyel csapatokra való kényszerű ráutaltsággal végződne Magyarország szempontjából. Az ukrán válság az etnikai kisebbségi területek számára teljes autonómiát biztosító, föderális típusú rendezésében ezért a kelet-európai térségben Magyarország a legérdekeltebb. Ellenkező esetben hazánk – Kárpátalját is beleértve – egy haldokló világrendhez ragaszkodó hatalmi centrum alá lesz kénytelen ismételten visszatagozódni.



http://www.hidfo.ru/2016/01/celkeresztben-karpatalja-kenyszerpalyara-allitjak-magyarorszagot/

Mit szólnánk 1 milliárd bevándorlóhoz? – kérdezi Davos előtt Klaus Schwab

A Világgazdasági Fórum ügyvezető elnöke szerint a világ feje fölött lógó globális gazdasági válság az eddiginél is sokkal súlyosabb menekültáradatot indíthat Európa felé.

Klaus Schwab úgy gondolja, hogy bizonyos termékek árának csökkenése gazdasági katasztrófát vetít előre a fejlődő országok számára, ez pedig következésképpen újabb tömegmigrációt eredményezhet.

„Láthatjuk, hogy milyen sok afrikai ország függ az olajexportból származó bevételektől,”

mondta Schwab a héten kezdődő Davosi találkozó előtt.

„Most képzeljük el, hogy 1 milliárd ember egyszer csak megindul észak felé.”

Schwab szerint a megoldás a szolidaritás erősítése a fejlődő országokon belül egymás iránt, hogy megértsék, ami egy ország javát szolgálja, az mindenki javát szolgálja.

„Újra fel kell fedeznünk, hogy mindannyian egy csónakban evezünk.”

A zuhanó árutőzsdei indexek egyszerű gazdasági elemzése kevés Schwab szerint. A vezetőknek ehelyett a jelenlegi válság mélyebb okait kell megvizsgálniuk, valamint feltárni, hogy ezek milyen hosszú távú hatással lesznek a gazdaságra és a társadalom egészére.

„Először meg kell vizsgálnunk a helyzet gyökerét. Egy átlagpolgár számára túlságosan felfoghatatlan a történések gyorsasága és összetettsége, nemcsak a politikában, de technológiailag is.”

Schwab egy olyan világról beszél, amelyben egy helyi, jelentéktelennek tűnő döntés „nem várt következményei” az egész világra kihathatnak. Illetve kiemeli, hogy sokan az előrelátás hiánya miatt bizalmatlanná váltak.

A tovább erősödő, Európát célzó migrációval kapcsolatos félelmei mellett, Schwab arról is beszélt, hogy a technológiai fejlődés 20 millió munkahely megszűnéséhez vezethet az elkövetkezendő években, ami megsemmisítheti a „demokrácia tartóoszlopának vélt” középosztályt.

Érdekes megfigyelni, hogy Schwab már kész tényként beszél a jelenlegi gazdasági válságról.

És vajon mire véljük az 1 milliárd potenciális bevándorlóra vonatkozó jóslatot, figyelembe véve, hogy az egész Közel-Kelet és Észak-Afrika lakossága együttvéve sem igen haladja meg az 500 millió főt?

Halála előtt Muammar Kadhafi azt mondta, hogy az egyes afrikai és közel-keleti országokban tapasztalható lázongások és bizonytalanság több millió embert indíthat útnak Európa felé és azzal a kérelemmel fordult a világhoz, hogy vegyék figyelembe, Líbia kulcsszerepet játszik a Földközi-tenger térségének biztonságában.

„Líbia egy olyan országgá válhat a Földközi-tenger térsége számára, mint amilyen Szomália Észak-Afrika számára. Kalózokat fogunk látni Szicíliában, Krétán és Lampedusában. Több millió illegális bevándorlót fogunk látni és a terror a szomszédba költözik,”

mondta Kadhafi fia 2011-ben a Sputnik szerint.

Eközben több európai országban folyamatosak a bevándorlás ellenes demonstrációk. Hollandiában több mint 1000 ember ment az utcára, hogy a törvényhozók tudtára adják, nem akarnak menekülteket és bevándorlókat az országban. Hasonló tüntetések voltak Németországban és Svédországban is.

Klaus Schwab szerint „egy átlagpolgár számára felfoghatatlan a történések gyorsasága és összetettsége”. Valóban ilyen nehéz lenne megérteni, hogy mi történik vagy éppen az a cél, hogy ezt megnehezítsék?

„Az istentelenek közül senki sem érti meg, de az értelmesek megértik.” – Dániel 12:10b

Források: trunews.com, breibart.com
http://idokjelei.hu/2016/01/mit-szolnank-1-milliard-bevandorlohoz-kerdezi-davos-elott-klaus-schwab/

Lassan erodálódik a befogadás politikája

Egy friss közvélemény-kutatás adatai szerint alig 32,5 százalékosra csökkent Angela Merkel pártjának támogatottsága. A kormánykoalíció megítélése nagy mértékben romlott a Kölnben, migránsok által elkövetett nemi erőszak esetek hatására. Ez az eredmény azonban a múlt hét óta is további 2,5%-os csökkenést jelent.

Az INSA közvélemény-kutató cég kedden hozta nyilvánosságra a megkérdezés eredményeit. Hermann Binkert, a cég vezetője a Bild német napilapnak nyilatkozva kijelentette, hogy a kormánykoalíció támogatottsága trend szerűen csökken, és lassan kifutnak az időből ahhoz, hogy a tendenciát megfordítsák még a márciusban tartandó regionális választások előtt. Merkel pártja a 2013-as Bundestag-választáson 41,5%-ot szerzett. 2015 októberében, amikor a támogatottságuk még 36% felett járt, Horst Seehofer bajor miniszterelnök már annak lehetőségéről beszélt, hogy a kialakulóban lévő helyzet miatt a CDU és CSU fennmaradása is veszélybe kerülhet, amennyiben nem változtatják meg  migránsok korlátlan beengedését engedélyező politikát.

Januárban már rendőrségi beszámolókból kiderült, hogy 2015 folyamán migránsok több mint 186 ezer bűncselekményt követtek el Németországban. Angela Merkel gyakorlatilag bűnözők százezreit importálta Európába, miközben ma már nem marginális szélsőjobboldali vélemény, hogy a migránsok tömegeinek nincs kézzelfogható gazdasági haszna: Ilse Aigner, Bajorország gazdasági minisztere januárban a Rheinischer Postnak nyilatkozva kijelentette; a menekültek 90%-a nem rendelkezik megfelelő képességekkel ahhoz, hogy integrálható legyen a német munkaerőpiacra.

Az INSA felmérése szerint Merkel bevándorlás-politikájának lassú erodáló hatása más, a bevándorlást elutasító, vagy legalább annak korlátozására törekvő pártok felé tereli a választókat. A szocialisták támogatottsága egy hét alatt újabb 1%-ot javult, miközben a jobboldali AfD támogatottsága 12,5%-ra nőtt.

http://www.hidfo.ru/2016/01/lassan-erodalodik-a-befogadas-politikaja/

Merkel ultimátumot kapott

Nyíltan szembefordult Angela Merkel menekültpolitikájával egyik minisztere, és a CDU/CSU közös parlamenti frakciójából is százan sürgetnek azonnali irányváltást.

Alexander Dobrindt közlekedési és digitális infrastruktúráért felelős miniszter egy keddi lapinterjúban kijelentette, hogy elkerülhetetlen a német határ lezárása a menekültek előtt.

A bajor Keresztényszociális Unió politikusa a Münchner Merkur című lapban kétségbe vonta a Merkel-féle menekültpolitika alaptételét, mely szerint a határ lezárása veszélybe sodorná az Európai Uniót.

Ez a tétel „főleg megfordítva igaz: a határ lezárásának elmaradása, a csak így tovább politikája térdre kényszerítené Európát” – fogalmazott.

A szövetségi kormány tagjai közül eddig senki nem szállt szembe nyíltan a kancellárral a menekültválsággal kapcsolatban, Dobrindt viszont rögtön frontális támadást intézett ellene.

„Barátságos arcot mutatni nem elég”, és a kancellárnak „világos jelzést kell adnia a világnak arról, hogy nem jöhet Németországba mindenki, aki jobb életet szeretne” – jelentette ki.

Lázad a frakció is
A Merkel vezette jobboldali CDU és a bajor testvérpárt közös parlamenti frakciójából nagyjából százan sürgetnek azonnali irányváltást a kormány menekültpolitikájában.

Kedden eljuttattak egy levelet a kancellárnak, amelyben hangsúlyozzák, hogy szakítani kell a tavaly szeptemberben a menekültek beengedéséről hozott döntés után kialakult gyakorlattal, és vissza kell térni a jogszabályok szigorú alkalmazásához.

A frakció 311 tagú.
(MTI)

Bal-Rad komm: Száz tiltakozó a frakcióból? Még mindig kevesebb mint egyharmad, de az ellenzékkel ha együtt szavaznának-a perszónát ki tudnák ebrudalni a hivatalából!
De nem fognak együtt szavazni az ellenzékkel! Amelynek egy része viszont migránspárti! Úgyhogy…!

Úgyhogy bármelyik ujját harapja is meg a GERMÁN TÁRSADALOM-NAGYON FOG FÁJNI!

Ha nem engedik be az úton lévőket és az útrakelteket?-a Németországban már bent lévők fognak erőszakoskodni!
Ha elkezdik őket visszatoloncolni?-ugyanaz a helyzet áll elő, és ne feledjük: NÁLUNK REGISZTRÁLT KÖZEL FÉLMILLIÓNYI! (És a Dublini Egyezmény nagyon is él!)
Ha továbbra is beengedik őket, egyre többen lesznek, és egyre arrogánsabbak lesznek!

És amint láthattuk, a németek (és más egyéb nyugati országok) rendőrhatóságai impotensek!

Úgyhogy…!-Németországra, Ausztriára és – általában véve is – Nyugat-Európára terrorhullám fog lecsapni!

Mindenfajta német intézkedés elkésett! Ezért pedig a fő felelősség Merkelt terheli. És Megbízóit!

Egy friss közvélemény-kutatás adatai szerint alig 32,5 százalékosra csökkent Angela Merkel pártjának támogatottsága. A kormánykoalíció megítélése nagy mértékben romlott a Kölnben, migránsok által elkövetett nemi erőszak esetek hatására. Ez az eredmény azonban a múlt hét óta is további 2,5%-os csökkenést jelent.

Az INSA közvélemény-kutató cég kedden hozta nyilvánosságra a megkérdezés eredményeit. Hermann Binkert, a cég vezetője a Bild német napilapnak nyilatkozva kijelentette, hogy a kormánykoalíció támogatottsága trend szerűen csökken, és lassan kifutnak az időből ahhoz, hogy a tendenciát megfordítsák még a márciusban tartandó regionális választások előtt. Merkel pártja a 2013-as Bundestag-választáson 41,5%-ot szerzett. 2015 októberében, amikor a támogatottságuk még 36% felett járt, Horst Seehofer bajor miniszterelnök már annak lehetőségéről beszélt, hogy a kialakulóban lévő helyzet miatt a CDU és CSU fennmaradása is veszélybe kerülhet, amennyiben nem változtatják meg  migránsok korlátlan beengedését engedélyező politikát.

Januárban már rendőrségi beszámolókból kiderült, hogy 2015 folyamán migránsok több mint 186 ezer bűncselekményt követtek el Németországban. Angela Merkel gyakorlatilag bűnözők százezreit importálta Európába, miközben ma már nem marginális szélsőjobboldali vélemény, hogy a migránsok tömegeinek nincs kézzelfogható gazdasági haszna: Ilse Aigner, Bajorország gazdasági minisztere januárban a Rheinischer Postnak nyilatkozva kijelentette; a menekültek 90%-a nem rendelkezik megfelelő képességekkel ahhoz, hogy integrálható legyen a német munkaerőpiacra.

Az INSA felmérése szerint Merkel bevándorlás-politikájának lassú erodáló hatása más, a bevándorlást elutasító, vagy legalább annak korlátozására törekvő pártok felé tereli a választókat. A szocialisták támogatottsága egy hét alatt újabb 1%-ot javult, miközben a jobboldali AfD támogatottsága 12,5%-ra nőtt.

http://www.hidfo.ru/2016/01/lassan-erodalodik-a-befogadas-politikaja/

Merkel ultimátumot kapott

Nyíltan szembefordult Angela Merkel menekültpolitikájával egyik minisztere, és a CDU/CSU közös parlamenti frakciójából is százan sürgetnek azonnali irányváltást.

Alexander Dobrindt közlekedési és digitális infrastruktúráért felelős miniszter egy keddi lapinterjúban kijelentette, hogy elkerülhetetlen a német határ lezárása a menekültek előtt.

A bajor Keresztényszociális Unió politikusa a Münchner Merkur című lapban kétségbe vonta a Merkel-féle menekültpolitika alaptételét, mely szerint a határ lezárása veszélybe sodorná az Európai Uniót.

Ez a tétel „főleg megfordítva igaz: a határ lezárásának elmaradása, a csak így tovább politikája térdre kényszerítené Európát” – fogalmazott.

A szövetségi kormány tagjai közül eddig senki nem szállt szembe nyíltan a kancellárral a menekültválsággal kapcsolatban, Dobrindt viszont rögtön frontális támadást intézett ellene.

„Barátságos arcot mutatni nem elég”, és a kancellárnak „világos jelzést kell adnia a világnak arról, hogy nem jöhet Németországba mindenki, aki jobb életet szeretne” – jelentette ki.

Lázad a frakció is
A Merkel vezette jobboldali CDU és a bajor testvérpárt közös parlamenti frakciójából nagyjából százan sürgetnek azonnali irányváltást a kormány menekültpolitikájában.

Kedden eljuttattak egy levelet a kancellárnak, amelyben hangsúlyozzák, hogy szakítani kell a tavaly szeptemberben a menekültek beengedéséről hozott döntés után kialakult gyakorlattal, és vissza kell térni a jogszabályok szigorú alkalmazásához.

A frakció 311 tagú.
(MTI)

Bal-Rad komm: Száz tiltakozó a frakcióból? Még mindig kevesebb mint egyharmad, de az ellenzékkel ha együtt szavaznának-a perszónát ki tudnák ebrudalni a hivatalából!
De nem fognak együtt szavazni az ellenzékkel! Amelynek egy része viszont migránspárti! Úgyhogy…!

Úgyhogy bármelyik ujját harapja is meg a GERMÁN TÁRSADALOM-NAGYON FOG FÁJNI!

Ha nem engedik be az úton lévőket és az útrakelteket?-a Németországban már bent lévők fognak erőszakoskodni!
Ha elkezdik őket visszatoloncolni?-ugyanaz a helyzet áll elő, és ne feledjük: NÁLUNK REGISZTRÁLT KÖZEL FÉLMILLIÓNYI! (És a Dublini Egyezmény nagyon is él!)
Ha továbbra is beengedik őket, egyre többen lesznek, és egyre arrogánsabbak lesznek!

És amint láthattuk, a németek (és más egyéb nyugati országok) rendőrhatóságai impotensek!

Úgyhogy…!-Németországra, Ausztriára és – általában véve is – Nyugat-Európára terrorhullám fog lecsapni!

Mindenfajta német intézkedés elkésett! Ezért pedig a fő felelősség Merkelt terheli. És Megbízóit!

Magyar politikusok után is kémkednek az amerikaiak

A törvény minden országban meghatározott keretek közt tartja az állampolgárok esetleges megfigyelését, és megfelelő jogi szabályozással igyekszik biztosítani, hogy a titkosszolgálatok lehetőségeivel ne történhessen önös érdekű visszaélés. Úgy tűnik, ez nem vonatkozik az Egyesült Államokra, ami idegen országként is gond nélkül megfigyelhet magyar politikusokat.

• A magyar sajtóban megjelenő reakciók alapján a politikai elit ezt teljesen természetesnek tartja. Tényleg semmi nem akadályozza meg, hogy a választók érdekképviselete közben valaki amerikai kémtevékenység célpontjává váljon?

A The Telegraph brit napilap beszámolója szerint James Clapper, az amerikai hírszerzés vezetője utasításokat kapott a kongresszustól arra vonatkozóan, hogy egy átfogó értékelést készítsen arról, milyen európai pártokat támogatott Oroszország az elmúlt évtized folyamán. A lap által hivatkozott dokumentum Washington azon aggodalmait fogalmazza meg, miszerint Moszkva megpróbálja kihasználni Európa megosztottságát, hogy így aláássa a NATO szervezetét, blokkolja az amerikai rakétavédelmi programokat, és visszavonassa a Krím-félsziget “annektálása” utáni “büntető szankciókat”.

A Telegraph szerkesztőségéhez eljuttatott dosszié Franciaországban, Hollandiában, Magyarországon, Ausztriában és a Cseh Köztársaságban folyamatban lévő orosz titkosszolgálati műveleteket vélelmez, valamint több országról feltételezi, hogy annak területén át orosz ügynökök jutnak be a schengeni övezetbe (az elmúlt egy év folyamán egyébként pontosan 1,1 millió ismeretlen személy jutott be a schengeni övezetbe, különösebb probléma nélkül). Az amerikai hírszerző szervek azt vizsgálják majd, hogy milyen politikai pártokat támogat Oroszország. A bizonyítékokkal nem alátámasztott, feltételezett támogatások kapcsán ugyanis attól tartanak, hogy Moszkva “aláássa a politikai kohéziót”, blokkolja a NATO rakétavédelmi programjainak építését, és megakadályozza, hogy az országok megpróbáljanak alternatívát keresni az Oroszországgal folytatott energetikai együttműködésekre. Tehát Washingtonban valamiféle európai politikai egység megbontásától tartanak, valamint orosz titkosszolgálati tevékenységnek tüntetnek fel minden olyan véleményt, mely szerint egy az Atlanti-óceán túloldalán található ország ne akarjon Kelet-Európába rakétákat telepíteni, továbbá a földgázt sem az óceán túloldaláról, vagy bizonytalan háborús övezetekből akarnánk beszerezni.

A magyar sajtó már tényként beszél arról, hogy a Jobbik, a görög Arany Hajnal, az olasz Északi-Liga, és a francia Nemzeti Front kaphatott támogatást Moszkvából. A Telegraph cikke szerint azonban “a tisztviselők nem nevezték meg, mely pártok kerülhetnek vizsgálat alá, de feltételezhető, hogy”, – és innentől már az újságíró feltételezi – a Jobbik, stb. orosz támogatásai ügyében nyomoznak majd. A magyar sajtó ezen a ponton már következetesen Kovács Béláról beszél, holott a brit lap által említett egyetlen tény az a kölcsön, amit a francia Nemzeti Front egy cseh-orosz banktól vett fel, miután francia pénzintézetek nem voltak hajlandók a pártnak hitelezni.

Az amerikaiak emellett orosz titkosszolgálati tevékenységet sejtenek minden olyan függetlenségi törekvés mögött, ahol az új, független államalakulat már nem akarna amerikai atomfegyvernek helyet adni (pl. Skócia). Emellett általánosságokat fogalmaznak meg orosz propagandatevékenységgel kapcsolatban, ami alatt részben az atlantista fősodorral ellentétes vélemények megjelenését, részben az orosz állami hírszolgáltatók globális médiapiacra történő belépését és annak hatásait részletezik. Ennek kapcsán az amerikaiak aggodalma szintén érthető, hiszen számukra minden, a globális médiapiacra belépő új szereplő vetélytársat jelent, ami egyben az alternatív vélemények megjelenítésével globális politikai befolyásukat is kikezdi. A konkurensek piacra lépését tehát következetesen propagandának nevezik, mert ez a legegyszerűbb módja annak, hogy a piaci vetélytársat hiteltelenítsék.

Az esetnek azonban nem az a legfontosabb tanulsága, hogy Oroszország esetleg saját nemzeti érdekeinek előmozdítására használná az európai országok konfliktusait – hiszen minden ország ezt teszi, saját lehetőségeihez mérten; az európai országok és az Amerikai Egyesült Államok évtizedek óta közvetlen gazdasági hasznot húz abból, hogy a Közel-Kelet muszlim országait megosztottságban tartják.

• A probléma azon a ponton kezdődik, amikor magyar politikusok és a magyar sajtó munkatársai teljesen normális, elfogadható dolognak próbálják beállítani, hogy egy idegen ország titkosszolgálata nyomozást folytasson magyar politikusok ellen.

Tudniillik, egy ilyen nyomozati tevékenységet a hatályos magyar törvények még a magyarországi szakszolgálatok számára is szigorú jogi keretek által próbálnak ellenőrizhető formában tartani. Ezzel szemben most az történt, hogy egy idegen ország titkosszolgálati vezetője bejelentette; nyomozni fognak számos európai ország pártjainak, politikusainak üzleti kapcsolatai után. A sajtóvisszhang, a felháborodás elmaradt, mert a magyar sajtóorgánumok nagy része, a politikusok többsége szerint ez teljesen normális és elfogadható.

Hogyan lehetséges, hogy a magyar titkosszolgálatok csak bizonyos keretek közt figyelhetnek meg magyar politikusokat, de az amerikaiak korlátlanul folytathatnak ilyen tevékenységet magyar politikusok ellen?

Az amerikai hírszerzés nyomozati tevékenysége kapcsán nyilvánvaló, hogy nem csak a sajtóban fellelhető információkat fogják összegyűjteni Kovács Béláról, valamint számos, egyébként saját országában semmilyen eljárás alá nem eső politikusról, hanem – mivel hírszerző szerv végzi a feladatot – ebben az esetben megfigyelési tevékenységről is szó lehet. Ennek híján ugyanis semmilyen információval nem rendelkeznének az általuk feltételezett konspiratív találkozókról. Ennek kapcsán viszont elkerülhetetlenül fel kell tenni a következő kérdést: ki adott felhatalmazást az amerikai titkosszolgálatoknak, hogy megfigyeljenek európai politikusokat, illetve nyomozást folytassanak ellenük? A hazai nemzetbiztonsági szolgálatok miért nem akadályozzák meg, hogy amerikai titkosszolgálatok megfigyeljék Magyarország politikusait? A magyar politikusok megfigyelésével ugyanis a magyar törvényhozás sebezhető pontjait térképezik fel, ami később megkönnyítheti az amerikai lobbisták dolgát.

Magyarország közélete a “külföldi diplomatákkal folytatott konspiratív találkozók” viszonylatában ma a következőképpen néz ki: politikusok heti rendszerességgel utaznak az Egyesült Államokba, sokan napi rendszerességgel tárgyalnak amerikai diplomatákkal, üzletemberekkel. Őket a sajtó soha nem nevezi amerikai ügynöknek. Abban az esetben viszont, ha egy politikus havonta egyszer Moszkvába utazik, vagy orosz diplomatákkal, üzletemberekkel találkozott – ő minden bizonnyal orosz ügynök. Ezek alapján lehet némi fogalmunk arról, miért nem háborodnak fel azon, ha az amerikai titkosszolgálatok megfigyelnek magyar politikusokat, ráadásul mindezt nyilvánosan elismerik.

Az ügy kísértetiesen emlékeztet arra a közelmúltbéli esetre, amikor nyilvánosságra jutott, hogy amerikai lobbisták akartak törvényt hozni Magyarországon, de az ügynek ez a vonatkozása szintén nem érdekelt senkit, – ehelyett a lobbista mögött álló cég érdekeit kezdte védelmezni a magyarországi sajtó.

http://www.hidfo.ru/2016/01/magyar-politikusok-utan-is-kemkednek-az-amerikaiak/

Így gyarapodott a fideszes pártelit a magyar földekből

Legyen a föld a Fideszé – hangozhatna az az őszinte jelszó a Fidesz „földet a gazdáknak” programját illetően. Hiába a gazdák tüntetése, az Alkotmánybíróság ítélete, az ellenzék állandó harca, minden ellenállás maximum zavaró tényező. Ebben az országban, hála a fékek és az ellensúlyok kiiktatásának egyszerűen csak az van, amit a Fidesz akar. A Fidesz pedig éppen földet akar, az ország földjét. Mert a földben óriási haszon van. Ha ehhez még egy-egy patyomkin-gazdát is lehet mutogatni, akiknek tényleg segít a program, annál jobb, lesz mit nézni a kormánymédiában.

A vidéknek ma kétség kívül az állami földek árverése a legnagyobb csapás. A földek megvételével elsősorban a nagygazdák, illetve a földárak emelkedésére spekuláló befektetők járhattak jól, és persze az ígéretekkel ellentétben külföldiek is vásárolhatják a magyar földeket. Az eladott földek immár örökre kikerülnének az állam fennhatósága alól, így esélye sem lesz a vidék elnéptelenedésének földpolitikával való megakadályozására.

Ami a szemünk előtt zajlik, az a NER bebetonozása: az állami vagyon lenyúlása, a politikai hatalom gazdasági hatalommá konvertálása. A legnagyobb, nyilvánossá váló nyertesek csak a jéghegy csúcsa, a fideszes Döbrögik ugyanis a legtöbb kistelepülésen ott lehetnek, elvéve a gazdák elől a földeket.

Így zajlott a privatizáció első üteme:

Az állami földek privatizálásának folyamata a menekültválság árnyékában eszméletlen gyorsasággal jutott el a téma fellebbentésétől az árverések lefolytatásáig, nem véletlenül. A kezdő lökést, a „gazdák hangját” a MAGOSZ-elnök, egyébként fideszes országgyűlési képviselő, Jakab István vitte 2015 júniusában. A privatizációt pár éve még végzetes hibának gondoló Jakab óriási szélkakasa volt az első lépés az állami földvagyon elszórására.

A fideszes érdekeltségű Nemzeti Agrárgazdasági Kamara persze rögtön kapott az alkalmon, és a kormány is szélsebesen napirendre vette az ügyet, augusztusra már döntést is hoztak az állami földek eladásáról, szeptemberben pedig megjelent a kormányhatározat. Az árveréseket év végéig le is bonyolították, 130 ezer hektár állami föld került magánkézbe, ebből 170 milliárd forint bevétele lett az államnak. A megmaradt földeket pedig újra kiírják a halastavakkal együtt még tavasszal, így összesen 260-280 ezer hektár termőföld kerül állami kézből magánkézbe.

Bár a földbérleti rendszer miatt a jelenlegi bérlők továbbra is használhatják az eddigi állami földeket, de a Fidesz erre is talált megoldást: egy Ptk. módosítóval tulajdonosváltás esetén az új tulajdonos már annyiért adja bérbe a földet, amennyiért akarja, így elüldözhetők a régi bérlők, ha pedig nem fizetnek, a tulajdonos kiteheti őket. Ennek magyarázata az volt, hogy az állam előzőleg botrányosan alacsony földbérleti díjakkal adta bérbe a földjeit (érdekes, hogy az elmúlt öt évben ez nem zavarta őket, de most, hogy a privatizáció után az állam helyett az új tulajdonos járna rosszul, rögtön módosították a törvényt). Az állam ezen túl az MFB-n keresztül közpénzekből minimális kamatterhű 20 éves futamidejű hitelt is nyújt, ezzel csaknem ingyen juttatja földhöz a vásárlókat – írja a legújabb Ángyán-jelentés.

Ahogy azt már sokszor megírtuk, a földmutyi képlete egyszerű: a magánvagyon gyarapításának kézenfekvő módja a közösség (nemzet) által  generációk alatt felhalmozott vagyon megszerzése. Az állam kezelésében álló termőföld pont ilyen jószág, amely - különösen 2014-től az uniós agrártámogatási pénzek  kiteljesedésével - a hazai nagytőkések, a földművelést iparszerűen végző érdekeltségek figyelmének középpontjába került. Ahol pedig érdek van, ott érdekérvényesítés is van. Ennek módja most éppen az állami földosztás.
A termőföld még akkor is állami kézben van a legjobb helyen, ha ideig-óráig a földbérletek által a mindenkori kormány képes saját köreinek is juttatni - ez ugyanis károsítja a közvagyont, de az csak időleges. A mostani döntésekkel azonban örökre elveszik - aprópénzért - az állami földvagyon. Az ellenzék tiltakozása, nyilvánosság hiányában sajnos nem kapott kellő társadalmi támogatottságot, így a nemzeti vagyont eddig állami kézben, most viszont hirtelenjében magánkézben biztonságban látó fideszes privatizációt akadálytalanul nyomja le a kormánypárt a magyar társadalom torkán.

Akik már biztosan jól jártak:

Győrffy Balázs (Fidesz): Az Agrárkamara elnöke, egyben fideszes parlamenti képviselő, formálisan az ő kérésére vágott bele a kormány a földeladásokba. Győrffy nem szégyenlősködött, előbb gazdaruhába bújva kérte a módosítást, hogy aztán fideszes politikusként megszavazhassa a saját kérését, amellyel nem kicsit járt jól. Sőt, ő adta be a módosítót, ami miatt az új tulajdonosok az egekbe emelhetik bérlőik bérleti díját. Nehogy már Győrffy Balázst is lehúzza a bérlő, aki eddig az állami földeken potom bérleti jogért gazdálkodhatott! Győrffy eddig két területre tette rá a kezét: összesen 89 millióért vett 58 hektár földet, a Blikknek elárulta, minderre hitelből volt pénze.

Farkas Sándor (Fidesz): Óvatosabb fideszes képviselőt ismerhetünk meg Farkas Sándorban, aki biztos, ami biztos, nem saját, hanem felesége nevén nyert el 46 hektárnyi területet 49 millióért Csongrádban.

Mészáros Lőrinc (Felcsút polgármestere): Orbán Viktor személyes jó barátja, a miniszterelnök szülőfaluja, Felcsút polgármestere a decemberi földárveréseken 400 hektárnyi földet vásárolt meg (506 millióért), ami jóval túlmegy a törvényi kereteken, hiszen egy személy legfeljebb 300 hektárt nyerhet az állami földekből. De nyert testvére, Mészáros János is, aki 207 hektárt vihetett haza 246 millióért, felesége pedig 296 hektárral lett gazdagabb 406 millióért. Lányai sem úszták meg a termőföldesőt, ketten összesen 485 hektárt nyertek az árveréseken 743 millióért. A család összesen 1391 hektárral lett gazdagabb, amelyre 1941 millió forintot költöttek. Volt miből, hála érte Orbán Viktornak.

L. Simon László (Fidesz): A Miniszterelnökség államtitkárának felesége 281 millióért vásárolt az állami földekből, 278 hektárt vett, igaz, fizetni még nem fizettek érte. Bár a vagyonnyilatkozatok és cégeik beszámolói alapján a Blikk szerint nem lenne pénzük a földekre, a „családi összefogás” sikerességében mi nem kételkedünk.

Flier János (Orbán régi focistársa): Az Orbán-földeket kezelő, egyébként a Darányi-terven keresztül uniós pénzekkel is szépen ellátott  felcsúti vállalkozó és családja 93 hektár termőföldet vett meg Felcsúton, de Alcsútdobozon és Óbarakon is hozzájutottak földekhez.

Tiborcz István (Orbán Ráhel férje): Orbán veje és családtagjai is bevásároltak a földárveréseken, Tiborczék összesen 299 hektár földet vettek, amiért 330 millió forintot fizettek. Ezzel már Tiborcz sem hétszilvafás nemes, de hát, aki kastélyt vesz, annak legyen földje is!

Lázár János (Fidesz): Lázár, sőt édesapja és nagybátyja is szerzett már földet a liciteken, a család összesen 130 hektárt vett az árveréseken, ebből Lázár nevén mindössze 4 hektár található, a többi a rokonoké.

A birtokszerzési politika kézi vezérlését az is nagyszerűen mutatja, hogy a régi fideszes pártpénztárnok, újabban közellenség Simicska Lajos cége egy hektárral sem lett gazdagabb, a Csányi Sándor cégei által bérelt területek pedig egyszerűen nem lettek meghirdetve.

Ezek csak a nagyvadak - a többség strómannal dolgozik

Ezek pedig csak azok a nevek, akik a nevükön, vagy nagyon közeli hozzátartozójuk nevén nyertek a földliciteken. Jóval nagyobb arányban lehetnek azok a fideszes képviselők, vagy Fidesz-közeli vállalkozók, akik strómanjaik segítségével jutottak, vagy fognak állami földhöz jutni a tavaszi időszakban. Mivel a földárveréseket a Fidesz kénytelen volt nyilvánosan tartani, az adatok elérhetőek, így biztosan hallunk még a közeljövőben kibukó botrányról. A Fidesz mindenesetre jól bebiztosította magát, hisz éppen januártól él a vagyonosodási vizsgálatokat korlátozó módosítás, amely szerint csak akkor lehet vagyonosodási eljárást indítani magánszemély ellen, ha azt ő maga kezdeményezi, vagy ha a rendőrség már nyomoz az ügyében.

A jól hangzó programcím, a „földet a gazdáknak” program ugyan nevében a gazdákat kívánja földhöz juttatni, ám a valóságban sokak kaptak vajmi keveset, és kiváltságos kevesek kaptak mérhetetlenül sokat. Ez a tény pedig akkor is tény marad, ha az előző kormányok - egyébként valós - vétkeinek felelevenítését tartja maga elé pajzsként a földkérdésben is leszerepelt kormánypárt, amely éppen egy zsák aranyért adja el sajátjainak maga alól nemzeti kincsünket, a termőföldet.

Jut eszünkbe, azt ugye senki nem gondolja, hogy az állami erdészetek (egyébként évtizedek óta zajló) szétlopásáról szóló Kehi-jelentés véletlenül került nyilvánosságra? Privatizációra felkészülnek: az állami erdőgazdaságok.

http://tenytar.blog.hu/2016/01/19/igy_gyarapodott_a_fideszes_partelit_a_magyar_foldekbol

ENSZ békefenntartó misszió kezdődhet Ukrajnában

Az ENSZ január 23-án megkezdi délkelet-Ukrajna felmérésének munkáit, melynek során a térségben egy békefenntartó misszió megkezdésének lehetőségét vizsgálják. Kedden Ukrajna állandó ENSZ-küldöttsége nyilatkozott ennek kapcsán – ezzel új szakaszához érkezett az ukrán válság, aminek egyelőre számos végkifejlete elképzelhető.

Kijev január 4.-én hívta az ENSZ missziót a Donbassz-régióba. A tegnapi közlemény szerint “az ENSZ felmérése január 23.-án kezdődik meg Ukrajnában, azzal összefüggésben, hogy az ukrán fél kérésére az ENSZ fokozza a Donbassz-régió helyzetének stabilizálásában betöltött szerepét.”

A misszióban az ENSZ Fejlesztési Programja, az UNICEF, és az ENSZ aknamentesítő szolgálata (UNMAS) vesz részt. A közlemény szerint Kijevben találkoznak az ukrán hatóságok képviselőivel, ahonnan délkeletre utaznak, és felmérik a terepen mutatkozó szükségleteket.

A konfliktus kiváltó oka, hogy 2013-2014 fordulóján Kijevben véres utcai harcokkal egybekötött alkotmányos puccsal jutott hatalomra egy ellenzéki csoport, amely a hatalom megragadása után 8 hónapon át demokratikus felhatalmazás nélkül kormányzott. Ukrajnában csak 2014. október 26.-án tartottak országgyűlési választást, az új “kormány” minden azt megelőző intézkedése demokratikus felhatalmazás nélkül történt. Ukrajna orosz többségi lakosságú régiói nem ismerték el kormányként ezt a csoportot, ehelyett a kijevi puccs után saját szervezésű népszavazásokat tartottak az Ukrajnától elszakadásról, illetve helyenként az Oroszországi Föderációhoz csatlakozásról. Ezeket a népszavazásokat a nyugati országok nem ismerték el, míg a demokratikus felhatalmazással nem rendelkező csoportot azonnal kormányként ismerték el, mert célként határozta meg az ország EU- és NATO-csatlakozását.

Az orosz többségi lakosságú területeken szerveződő milíciák – melyek időközben független államok szervezését folytatták – visszautasították az ENSZ békefenntartó misszió kezdeményezését, mert a minszki egyezmény az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet ruházza fel kizárólagos megfigyelői jogkörrel.


http://www.hidfo.ru/2016/01/ensz-bekefenntarto-misszio-kezdodhet-ukrajnaban/

BRÜSSZELBEN MÁR A DÁTUMOT IS TUDNI VÉLIK, MIKOR ESIK SZÉT AZ EU

Nem találkoztuk optimista emberrel az EU csúcsszerveinek tisztviselőivel folytatott háttérbeszélgetéseinken. Többen is osztják a nézetet, hogy a leendő magállamok már dolgoznak azon, hogyan szakítsák le magukról a perifériát. Azt mondják, 2017 lehet a mágikus évszám.

„Nekem meggyőződésem, hogy a németek, a beneluxok, a franciák, az olaszok és a skandinávok mindig mindenben egyeztetnek egymással. Velünk pedig nem. Mi kimaradunk az információáramlásból” – ezt mondta egy – értelemszerűen nem az említett országokból érkező – magas rangú forrásunk az Európai Bizottság működésével kapcsolatban.”

-Én már semmilyen összeesküvés-elmélet valódiságát nem tudom kétségbe vonni az EU jövőjével kapcsolatban-tette hozzá.

Az egyik ilyen állítólagos forgatókönyv, amiről forrásunk is hallott, arról szól, hogy 2017-ben lehet vége az Európai Uniónak a jelenlegi formájában. A legjobb alkalmat ehhez az teremtené az elmélet szerint, hogy ebben az évben ünnepli majd az EU az 1957-ben Franciaország, Németország, Olaszország és a három Benelux állam által aláírt szerződéseket, melyek létrehozták előbb az Európai Szén-, és Acélközösséget, majd még ugyanebben az évben az Európai Gazdasági Közösséget is.
Egy másik, név nélkül nyilatkozó bizottsági forrásunk is arról beszélt, hogy „bőven hallani már ilyen forgatókönyveket”. Eszerint az alapító szerződések szimbolikus megújításán túl 2017-ben az érintett tagállamok egyben azt is deklarálnák, hogy egymás között politikailag, és a szociális rendszereik összehangolásával is elmélyítik az együttműködést, ezzel mintegy lerázva magukról a többieket, elsősorban a 2004-ben, 2007-ben csatlakozó kelet-európai tagállamokat.

A KIBŐVÜLT HATOK

A szerződést megújítók persze már nem csak hatan lennének, rajtuk kívül a spanyolok, a skandináv államok és Ausztria is szinte bizonyosan csatlakozna. Sőt, a hagyományosan nagyon erős uniós orientációval rendelkező három balti ország is minden bizonnyal bejelentkezne, ha eközött és a kimaradás között kellene választani – ezt korábban éppen egy lengyel diplomata mondta a VS.hu-nak Brüsszelben, amikor arról beszélgettünk: a magyar kormánynak nagyon komoly reményei vannak egy új „ellenpólus” kialakítására, aminek magja a jelenlegi V4-es együttműködés lenne.

„Az a baj, hogy a mostani lengyel kormánnyal leromboltuk azt az illúziót, hogy mi immár véglegesen a nyugati tagállamokhoz csatoltuk magunkat. Kiderült, hogy mi is ugyanolyanok vagyunk, mint a magyar-, vagy a szlovák választók” – mondta a már idézett brüsszeli lengyel diplomata, aki szerint ennek hosszabb távon sokkal komolyabb következményei lesznek, mint a Bizottság által elindított vizsgálat a lengyel demokráciával kapcsolatban.
Forrásunk szerint alapjaiban rendült meg a német kormány bizalma Lengyelországban, mint hosszú távú és kiszámítható szövetségesben. Ugyanerről írt egyébként a Politico múlt heti száma is. A brüsszeli döntéshozók körében nagy befolyással bíró politikai lapban egy egész oldalt szenteltek a korábban stratégiainak tekintett német-lengyel szövetség elillanásának.
Joerg Forbig, a German Marshall Fund egyik német szakértője el is ismerte, hogy a német politikai osztály egy hamis álomba kergette magát, amikor az elmúlt években csak a németpárti lengyel politikusokkal volt hajlandó szóba állni, és az ő megnyilatkozásaikból azt a következtetést vonta le, hogy Varsóval immár örök és megbonthatatlan a szoros szövetség.
Ez a németeket is tovább lökheti egy mag-Európa jellegű megoldás felé. Főleg, hogy az utóbbi időszak egyik legérzékenyebb politikai kérdéséről, a menekültügyről alapvetően másképp gondolkodik Angela Merkel és a keleti tagállamok legtöbb vezetője.
A már említett összeesküvés-elmélet szerint a folyamatnak lökést adhat az is, hogy 2017-ben Németországban és Franciaországban is választások lesznek, és a kampányban szintén hálás téma lehet a korrupt keleti tagállamokkal kampányolni, ahová ömlik a pénz a befizető államokból, mégsem érkezik cserébe megfelelő szolidaritás.
ÉS A PÉNZ?

Szintén ezt a folyamatot erősítheti, hogy az idén elkezdenek tárgyalni a 2020 utáni hét éves uniós fejlesztési ciklus pénzeiről. Gajus Scheltema, a jelenleg az EU elnöki tisztét ellátó Hollandia budapesti nagykövete a VS.hu-nak azt mondta, felülvizsgálhatják majd az eddigi forrásokat, elsősorban azért, hogy azokat átláthatóbb módon költsék el. De nem kizárt az sem, hogy jelentősen csökkenhetnek a keletieknek juttatott fejlesztési források.

Arról korábban már mi is írtunk, hogy magyar kormányzati körökben egyenesen úgy számolnak: 2020-tól gyakorlatilag nem lesznek igénybe vehető uniós támogatások. Márpedig eddig az uniós lojalitás egyik legfontosabb tényezője éppen a pénz volt. Nem véletlen, hogy Werner Faymann osztrák kancellár éppen ezek blokkolásával fenyegetőzött legutóbb, ha a kelet-európai tagállamok nem lesznek hajlandóak részt venni a közös menekült-politikában.

Egy forrásunk az Európai Tanácsban szintén arról beszélt: régen volt már annyira bizonytalan a szervezet jövője, mint most. Informátorunk szerint a britek közös politikákat gyengítő törekvése, melyek fő támogatói szintén a keletiek, és az, hogy David Cameron kormánya az uniós alapító szerződésekhez is hozzá akar nyúlni – amit azért egyelőre mindenki kizártnak tart -, szintén arra sarkallhatja a leendő magállamokat, hogy inkább egymás felé forduljanak.

Egy több évtizede különböző uniós intézményekben dolgozó nyugati diplomata is azt mondta lapunknak: az emberi tényezőket sem lehet alábecsülni. „A német, francia, holland, belga, olasz politikusok vagy uniós tisztviselők jelentős része már évtizedek óta együtt dolgozik. Ott vannak ugyanazokon az uniós csúcstalálkozókon, miniszteri megbeszéléseken. Fél szavakból is megértik egymást, ez az életük, erről szólt egész karrierjük.

“Orbán Viktor, vagy Jaroslav Kaczynski nemhogy nem tagja ennek a körnek, de érteni sem akarják, hogy ez mit jelent.
Így a többiekben simán lehet olyan érzés, hogy akkor minek is vesződünk velük”.
(vs)

Bal-Rad komm: Amennyiben a jövő eszendei “céldátumot” vesszük alapul, akkor 27-28 év veszett el Magyarország életéből! Az eredmény jól látható! Az egykori Közös Piac országai gazdasági túlélésének a garanciája-áldozata lett (többek között) Magyarország és a magyar NÉP! Amelyek MEGBÍZOTT HELYTARTÓINAK ŐK MÁR NEM HAJLANDÓAK TOVÁBB JÚDÁSPÉNZT ADNI SEM! (Persze huszonhat-huszonnyolc év alatt elég jól megszedték ők magukat!)

Nyilvánvalóan megkezdődött a rendszert váltottak-a gyarmatok-helytartóinak új irányokba való kutakodása, az uniós források elapadása esetére. Új szövetségesek feltérképezése, ami “berkeken belül” (V4) nem igazán működőképes, a térség önálló gazdasága nélkül. Távolabb kéne tekinteni, de NATO-tagok vagyunk! Ezzel a kolonccal a nyakunkban pedig barátot találni nagyon nehéz, kiszabadulni a latorszövetségből pedig szinte lehetetlen!

Az EU végülis kivet bennünket is magából! Lelegelte a területet-visszahúzódik. Legelődíjat sem kell fizetnie, viszont kiváló rabszolgautánpótló terület leszünk továbbra is. Jobbik esetben számadóik is elhagyják a legelőt, magára hagyva az éhhalálra ítélt marhacsordát. Roszabbik esetben maradnak. Összegyűjteni a még összegyűjthetőt.

Mi pedig itt állunk majd teljesen kifosztva, MAGÁNNAGYBIRTOKOK ÖVEZTE nyomorúságos falvainkban-városainkban.

Igazán aktuális mostmár a kérdés újbóli felvetése:

MEGÉRTE? EZT AKARTAD? EZT AKARTUK?