Vlagyimir Putyin visszaadta népe büszkeségét

Egy cseh napilap hétfői kiadása az európai sajtóban egyedülálló módon nyíltan kijelentette; az Európai Unió és az Egyesült Államok Vlagyimir Putyin lejáratására tett kísérletei annak tudhatók be, hogy a nyugati országoknak komoly frusztrációt okoznak az utóbbi tizenöt év során Oroszország által elért eredmények.

A Czech Free Press (Szabad Sajtó) publicisztikája kifejti, hogy abban az időben, amikor Vlagyimir Putyin hatalomra jutott, Oroszország gazdasága látszólag javíthatatlan állapotban volt, a maffia és külföldi tőke tulajdonában volt a gazdaság, helyi kiskirályok belháborúi határozták meg az ország mindennapjait, és az oligarchák saját területeiken bármit megtehettek, miközben az államigazgatásban jelen lévő saját embereiken keresztül szipolyozták ki a forrásokat a bankrendszerből, egészségügyből, valamennyi civil és katonai struktúrából. A lakosság száma csökkent, az ország demográfiai válság küszöbén állt, és az oroszok többé nem voltak büszkék a hazájukra.

Mihail Gorbacsov és Borisz Jelcin ténykedését a Nyugat üdvözölte, mivel értéktelen, megalázott, kiszipolyozható gyarmattá tették az országot. “Valós tény, hogy a Nyugat nagy mértékben felelős volt azért, ami Oroszországban történt. Az EU és USA a hidegháború győzteseként irányító pozíciót akart felvenni a menthetetlen gyarmatvidékeken, miközben a fejlődő országok természeti kincseit kiszipolyozza. Végül mindez valóra vált.”

A cikk kifejti, hogy a dolgok az ezredfordulón, Vlagyimir Putyin hatalomra jutását követően változtak meg, amire a Nyugat nem számított. Addigra Putyin kiváló diplomata lett, aki képes volt tanulni az elődei által elkövetett hibákból. “Az Oroszországi Föderáció idővel egy olyan országgá vált, amivel a Nyugatnak számolnia kell, ami miatt számos ország már nem akar az Egyesült Államokkal üzletelni. Ez az egyetlen oka annak, hogy a Nyugat ma Oroszország elszigetelésére tesz próbálkozásokat.”

A publicisztika ugyanakkor kifejti, hogy mostanra az orosz lakosság száma növekedni kezdett, a demográfiai katasztrófát sikerül elhárítani, és Putyin politikája visszaadta az orosz nép büszkeségét. A nyugati országok azzal, hogy lejárató kampányt folytatnak ellene, egységesen felsorakoztatják az orosz népet vezetőjük mögött, és Vlagyimir Putyin támogatottsága a külső fenyegetés miatt stabilizálódhat.

http://hidfo.ru/2015/04/vlagyimir-putyin-visszaadta-nepe-buszkeseget/

Donbassz ma

Donbasszban ma kora este öt óráig-reggel nyolctól-a Népköztársaságok jelentése szerint a kijevi junta csapatai 51 alkalommal támadták a milicia állásait, vagy civil célpontokat a Donyeck-régióban, és 69 álkalommal a Luhanszk-régió területén.

Ezek a számok “átlagosnak” mondhatóak.

A valcmanista martalócbanda továbbra is többnyire nehéz tábori tüzérséggel, tantüzérséggel, és önjáró tüzérséggel operál.

Donyeck “Volvo-center” nevű területe ma nem volt kímélve a banditák által.

Gorlovkát ma is három intenzív hullámban ostromolták Nyalókakirály latorjai.

Peszkiben ma ismét aknavetőzgetés zajlott, Szpartakot csak a valcmanisták ágyúzták.

Novaja Marjevkát, Zsabicsevot, Bezimennojét szintén ágyúzta a latortüzérség.

Sirokino térségében ma csak kissebb “inzultusok” voltak.

A rommá lőtt Szahankába csak holnap merészkednek majd be az EBESZ-megfigyelői.

Mint sáskaraj, úgy repkednek a front fölött a latordrónok. Átlagban minden harmadikat le is szedik a népköztársaságiak.

Kijevben eközben Jacenyjuk Hiéna arról győzködi az EU-Ukrán latortalálkozón résztvevő uniós főgórét Donald Tuskot, hogy tegyék hivatalos nyelvvé az EU-ban az ukrán ÁLLAMNYELVET!

Nyalókakirály szintén erre ösztökélte a lengyel vadorzót, és kijelentette: a német az angol és a francia mellett bizony legyen hivatalos munkanyelv az ukrán is.

https://balrad.wordpress.com/2015/04/27/donbassz-ma-34/

A bírósági végrehajtás megújításáról döntött a kormány

…”A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara jogutódlással átalakul, létrejön a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar. A végrehajtással kapcsolatos közfeladatokat a jövőben a Kar Hivatala látja el…”

Az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom megerősítése érdekében a kormány – az Igazságügyi Minisztérium előterjesztése alapján – döntött a bírósági végrehajtási rendszerének átfogó megújításáról.

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Szükségessé vált az átlátható, tisztességes, hatékony és az adósok emberi méltóságát figyelembe vevő végrehajtás szabályrendszerének megerősítése.

A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara jogutódlással átalakul, létrejön a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar. A végrehajtással kapcsolatos közfeladatokat a jövőben a Kar Hivatala látja el.

A végrehajtói kinevezés a jövőben meghatározott időre, 7 évre szól. Azok a végrehajtók, akik a periódus lejártával ismét végrehajtók kívánnak maradni, pályázat útján kaphatják meg újra a kinevezést. Ha a végrehajtó munkájával kapcsolatban megalapozott kifogás nem merült fel, pályázat nélkül folytathatja munkáját. A végrehajtói szakma jogi hivatásrenddé válása érdekében a végrehajtónak jogi végzettséggel kell rendelkeznie legkésőbb 2022-re. A jogi végzettséggel nem rendelkező végrehajtónak a diploma megszerzéséig jogászt kell foglalkoztatnia irodájában.

A Kormány a szervezeti és szervezési megoldásokkal olyan beavatkozási pontokat kíván találni, amelyek segítségével javul a végrehajtások hatékonysága, átláthatósága. A Kormány eltökélt a végrehajtási díjak csökkentésében is annak érdekében, hogy ez ne jelentsen felesleges többletterhet az előlegezés során a végrehajtást kérőnek, illetve az eljárások végén a bírói ítélettel erre kötelezetteknek.

Igazságügyi Minisztérium

A legújabb orosz légvédelmi fegyverek Kínának

S-400 Triumph – 100 cél követésére is képes radarral rendelkezik és három különböző rakéta tartozik hozzá.. Fotó – htka.hu

– Kína légvédelmi fegyvereket vett Oroszországtól –

Számottevő fejlődés várható a közeljövőben az orosz S-400 típusú föld-levegő osztályú rakéták bővítésében.

Katonai szakértők ugyanis az orosz média azon híreit elemzik, amelyek szerint Kína megvette Oroszországtól a szóban forgó fegyvereket. Wang Ya’nan, az Aerospace Knowledge magazin főszerkesztője szerint az S-400 a világ legkorszerűbb légvédelmi fegyverei közé tartozik, ugyanis akár száz cél követésére is képes radarral rendelkezik és három különböző rakéta tartozik hozzá, amelyekkel a legtöbb légi cél leküzdésére képes. (Jelenleg nincs is ellenfele – SzRTI.)

Mint Wang mondja, az S-400 tökéletesen illeszkedik a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) repertoárjába, ráadásul rendkívül kényelmes és gyors a használata. Oroszország is rendelkezik hasonló fejlettségű fegyverekkel, ám az új generációs S-400 megvásárlásáról elsőként Kína rendelkezett.

CRI – Haditechnikai Kerekasztal – SzRTI

Al-Sakina – dialógus vagy terjeszkedés?

Szaúd-Arábia iszlám ügyekért felelős minisztériuma egy új globális projekt megvalósításába kezd, melynek deklarált célja az lenne, hogy összefogja és mérsékelt irányba terelje a világ különböző országaiban szétszóródott muszlim közösségeket. A projekt főként a muszlim fiatalokat célozza, emiatt elsősorban az interneten keresztül történő hírközlést, online közösségi médiafelületek létrehozását jelentené, ami számos kulturális program népszerűsítését is folytatja majd, emellett politikai irányelveket és a szaúdi elit által mérsékeltnek nevezett vallási megközelítéseknek fog teret adni.

A projekt első lépésként török nyelven indul, azt követően több európai nyelven is megkezdené működését a program, ami első körben az iszlám közösségekben jelentkező problémákkal fog foglalkozni. A projekt keretén belül állítólag az iszlám több irányzata megjelenik majd, aminek az lenne a célja, hogy elősegítse a vallási identitás megőrzését, ugyanakkor megakadályozza a radikalizálódást, és elősegítse a különböző irányzatok közti párbeszédet.

Az Al-Sakina kampány figyelemre méltó vonatkozása, hogy nem csak a közel-keleti iszlám közösségeket célozza, hanem célközönségének tekinti az európai muszlim csoportosulásokat. Nem nehéz mindebből levonni a következtetést, hogy a szaúdi terjeszkedés egy újabb formájáról van szó, ami elsősorban a törökországi és európai muszlim közösségeket akarja befolyásolni. Hatásait tekintve azonban egyelőre nem egyértelmű, hogy mindez milyen következményekkel járhat; a projekt egyik deklarált célja, hogy az európai közösségek radikalizálódását megakadályozza és hátráltassa a terrorizmus terjedését, ami a projekt kezdeményezői szerint az iszlám hibás értelmezésének következménye. Ugyanakkor a projekt önmagában is azt jelenti, hogy a szaúdi elit szoros kapcsolatok kiépítésére törekszik az európai iszlám közösségekkel, ami jelentős kockázatot hordoz magában.

Szaúd-Arábia nem csak a közel-keleti szalafista irányzatok mozgatójának tekinthető, hanem felhozható egy igen közeli példa arra, mi történik, amikor a szaúdi elit kapcsolatokat épít az országon kívüli muszlim közösségekkel. A Szaúd-Arábia által mozgatott, vallási alapon motivált csoportok nagyon hamar fejlődtek fel kiterjedten működő terrorszervezetté az Észak-Kaukázusban, ami az orosz terrorelhárításnak hosszú éveken át komoly kihívásokat jelentett és a mai napig működnek ilyen, a szaúdi elit támogatásai által gerjesztett konfliktusgócok.

Ugyanakkor a szaúdi politika sem kerülhette el a térség geopolitikai átrendeződésének hatásait. Az országban a közelmúltban uralkodóváltás történt, és a stabilizációs folyamat máig tart, melynek során Szaúd-Arábia a globális és térségi politikában is újrapozícionálja magát. Vlagyimir Putyin orosz államfő április 21-én hivatalos látogatásra hívta Moszkvába Szálmán királyt, miután telefonos megbeszélés során előzetes egyeztetést folytattak a jemeni helyzetről. Szaúd-Arábia új uralkodója törekszik arra, hogy Oroszországgal közös álláspontot alakíthasson ki a jemeni konfliktus kapcsán. Ugyanakkor ez egy igen nehéz művelet lesz, tekintve, hogy Moszkva a Közel-Keleten a síita erőkkel ápol szövetségi viszonyt, és a szaúdi befolyás alatt lévő országokban brutális agresszióval lépnek fel a síita közösségekkel szemben. Az orosz hatalmi elit nem felejtette el a szaúdiak destabilizációs törekvéseit, ugyanakkor az uralkodóváltás mindenféleképpen egy lehetőség az újrakezdésre. Moszkva válasz elé állíthatja a szaúdi uralkodót, aki jövedelmező üzletekért cserébe kénytelen lesz enyhíteni a síita közösségekre nehezedő elnyomást, és visszafogni a terrorszervezetek támogatását. A konszenzusra törekvés és Moszkva irányító pozíciójának egyik látványos jele, hogy Szaúd-Arábia a fent említett telefonbeszélgetés napján leállította Jemenben a légi csapásokat, és a szaúdi vezetés átmeneti időszakot jelentett be, melynek során katonai megoldás helyett a politikai párbeszédet jelölték ki új iránynak.

Az ország által meghirdetett globális program lehet ennek a tárgyalási hajlandóságnak és változásnak előjele, vagy épp ellenkezőleg, megállapodás és konszenzus híján Szaúd-Arábia komoly destabilizációs tényezővé válhat Európában, hogy a térségi politikában a kompromisszumhajlandóság hiánya okán elszenvedett pozícióvesztését ellensúlyozza.

http://hidfo.ru/2015/04/al-sakina-dialogus-vagy-terjeszkedes/

Átlátszó kritika politikailag motivált eljárásról

A new york-i központú Human Rights Watch emberi-jogi szervezet szerint az egyiptomi hatóságok politikailag motivált és elfogult büntetőeljárást folytattak le Mohamed Murszi – volt államfő – ellen, az eljárás során számos szabálysértés történt és valódi bizonyíték híján született ítélet.

A nyugati emberi-jogi ideológiát képviselő szervezet szerint az eljárás a Muszlim Testvériség mozgalom ellen politikailag motivált, és alapvetően hibás, mivel főként katonai és rendőr tisztviselők vallomásaira alapozott. Ugyanakkor a meghallgatott személyeken kívül aligha nyilatkozhatott volna bárki is arról, hogy Murszi államfőként a tüntetések idején milyen utasításokat adott, hiszen nem-hivatalos parancsaihoz legközelebb értelemszerűen katonai és rendőri vezetők álltak – civilek, vagy alacsonyabb rangú beosztottak legfeljebb másodlagos információkkal rendelkezhettek a nem-hivatalos utasításokról.

Mohamed Murszit április 21-én ítélték 20 évi börtönbüntetésre a kormányellenes megmozdulások során túlzott erőszak alkalmazása, kínvallatások és tömegbe lövetések miatt.

A volt államfő az “Arab Tavasz” művelet részeként jutott hatalomra, melynek során az amerikai elit multilateralista ideológiát képviselő része a szövetséges országokban eltávolította hatalomból a nyugatbarátnak mondható rendszerek utolsó diktátorait, ehelyett nyugatbarát demokratikus rendszert akartak stabilizálni az észak-afrikai és közel-keleti országokban. Mohamed Murszi a Facebook-on keresztül szervezett, demokráciát követelő zavargások utáni választásokon jutott hatalomra. Megválasztását követően első gazdasági intézkedése volt a tárgyalások megkezdése az IMF-hitel felvételéről. Bár az egyiptomi lakosság pártja muszlim külsőségei miatt kezdetben támogatta az új politikai erőt, a látványos nyugatbarát politika miatt már regnálása első évében tömeges tüntetések kezdődtek. Az amerikai közreműködéssel, Egyiptom “első demokratikusan választott elnökeként” hatalomra jutott Murszi tömegbe lövetéssel és megfélemlítéssel próbálta csírájában elfojtani a nyugati hitelek felvétele miatt dühödt tömegek demonstrációit.

2013 július 1-jén Abdel Fattah El-Szisszi altábornagy 48 órás ultimátumot adott a kormánynak, hogy teljesítse a tüntetők követeléseit, ellenkező esetre a hadsereg fellépését helyezte kilátásba. Két nap múlva a hadsereg beavatkozott és letartóztatták Mohamed Murszit, bejelentették elnökségének végét és az alkotmány felfüggesztését. A volt államfőt 20 évi szabadságvesztésre ítélték. A nyugatbarát vezető eltávolítását követően a hadsereg által stabilizált új egyiptomi kormány bejelentette, hogy szabadkereskedelmi egyezményt köt Oroszországgal.

http://hidfo.ru/2015/04/atlatszo-kritika-politikailag-motivalt-eljarasrol/

Washington a háborúk kezdeményezője és haszonélvezője

Andrej Kartapolov altábornagy, az orosz fegyveres erők vezérkara operatív főosztályának főnöke szerint az Egyesült Államok a modern katonai konfliktusok egyetlen kezdeményezője, és az utóbbi tíz év során az amerikai szövetségesek több mint 50 alkalommal alkalmaztak katonai erőt saját határaikon kívül.

“A mai katonai konfliktusok haszonélvezője elsősorban az Egyesült Államok. A nyugati országok elkezdték magukat az nemzetközi kapcsolatok elsődleges cselekvőjeként pozícionálni, az USA a világ egyetlen szuperhatalmaként tekint magára.”

Az altábornagy az orosz részről Nagy Honvédő Háborúként hivatkozott második világháborúban aratott győzelem témájában tartott hadtudományi konferencián felszólalva tette ezt a kijelentést. Kartapolov szerint az Egyesült Államok által a világ számos országában kezdeményezett katonai beavatkozásoknak egyetlen célja van; hogy megőrizze saját, a Szovjetunió összeomlása után megszerzett vezető geopolitikai és gazdasági hatalmi pozícióját, és megakadályozza más hatalmi centrumok felemelkedését.

Február 6-án a Fehér Ház kiterjesztette az Egyesült Államok új nemzetbiztonsági stratégiáját. A Barack Obama által jegyzett dokumentum egy kategóriaként kezeli az úgynevezett “orosz agressziót” az “erőszakos extrémizmussal és terrorista fenyegetésekkel”, “kiberbiztonsági kihívásokkal”, a “klímaváltozással” és “fertőző betegségek terjedésével”.

“Olyan szuperhatalmaknak, melyek a világ egyetlen középpontjának tekintik magukat, nem szövetségesekre, hanem vazallusokra van szüksége.” /Vlagyimir Putyin, orosz államfő/

http://hidfo.ru/2015/04/washington-a-haboruk-kezdemenyezoje-es-haszonelvezoje/

Százával mondanak le és halnak meg politikusok. Demokrácia?

Április 24-én, életének 55. évében elhunyt Kiss Róbert terézvárosi önkormányzati képviselő, aki 2014-ben a baloldali pártok által állított listáról nyert mandátumot, és a baloldal közös polgármesterjelöltje volt. A Terézvárosi Polgármesteri Hivatal közleménye április 26-án jelent meg.

A halál okát nem említi a közlemény. Ugyanakkor a Nemzeti Választási Iroda által közölt adatok alapján egy igen érdekes tendenciára lehetünk figyelmesek. A 2015-ben kiírt időközi önkormányzati választások több mint fele, 53%-a haláleset vagy lemondás okán lett kiírva. Idén eddig 104 településen írtak ki időközi választást, ebből 9 alkalommal haláleset, 46 alkalommal pedig lemondás miatt. 2013-ban összesen 113 helyszínen lett kiírva időközi önkormányzati választás, ebből 15 helyen haláleset, 48 helyen lemondás miatt. 2014-ben szintén az időközi önkormányzati választások negyede haláleset, 31%-a lemondás miatt lett kiírva.

Úgy tűnik, a demokrácia természetes velejárója, hogy az önkormányzatok élére megválasztott politikusok egy tekintélyes része még mandátuma kitöltése előtt meghal vagy lemond. A demokráciában azonban nem csak megválasztott politikusok halnak meg, hanem időnként már a jelöltek is. 2014 október 11-én Váradi András, az “Együtt” nevű radikális atlantista párt alcsúti polgármester- és képviselőjelöltje vált autóbaleset áldozatává. Annak ellenére, hogy az önkormányzatok élére megválasztott politikusok egy része már mandátuma kitöltése előtt meghal vagy lemond, jelöltek esetében pedig több, látszólag véletlen autóbalesetről tudni (félreértés elkerülése végett; nem csak baloldali jelöltek esetében), a hatóságok egyik esetben sem állapítottak meg politikai indíttatású bűncselekményt.

Aki azt gondolta, hogy szerződéses katonaként vagy tűzoltóként szolgálni a legveszélyesebb munkakör, igen nagyot téved. A statisztika alapján úgy tűnik, demokráciában politikusnak menni lehet olyan veszélyes, mint terrorszervezet ellen fegyvert fogni. Csak a rendszerváltás óta több száz politikus vesztette életét, és egyetlen négyéves parlamenti ciklus alatt is százszámra mondanak le önkormányzati vezetők. Ugyanakkor hivatalosan egyik esetben sem történt bűncselekmény.

“Luca egy fegyvert szegezett a férfi halántékához. Az apám azt mondta, vagy az aláírása kerül a szerződésre, vagy az agyveleje.” /Michael Corleone/ (idézet a Keresztapa c. filmből)

http://hidfo.ru/2015/04/szazaval-mondanak-le-es-halnak-meg-politikusok-demokracia/

Útszélen hagyott hősök

Közpénzből ígér az állam és az unió boldog jövőt a leállított M4-es autópálya-építkezés árnyékában. Abonyban esőálló tábla plexije mögül tudatják a polgárokkal, hogy szükség van rájuk. Az állami propaganda szövege heroikus: „Hősök: hétköznapi emberek, akik odaadással végzik a munkájukat, vállalják a kihívásokat.” Nem szokatlan ez a retorika, különösen Magyarországon nem az, az állami kommunikáció többnyire lefedi a kormánypártok folyamatos kampánypropagandáját.

De minden bizonnyal nem lehetne találni olyan embert sem itt, sem az országban, akit ne kapna el azonnal a vállalkozási kedv, aki ne érezné magában a kihívást, és ne akarná kezébe venni a sorsát – amire a plakát buzdítja –, ha nem állna üres zsebbel és magára hagyottan a hirdetmény előtt. Vállalkozna is, ha ehhez nem kellene előnyökért kuncsorognia, hogy aztán majd valamilyen formában, de főként okosba’ viszonozza a hitelhez juttató szívességét. Különben meg, köszöni szépen, az állampolgár elvan, így vagy úgy, de boldogul, és már az sem tűnik fel neki, hogy csak négyévente, többnyire választások előtt van rá szükség, élete ikszek közé szorított kormányciklus. Ha pedig mégis túlcsordulna benne a reménytelenség, legfeljebb arrébb áll egy faluval vagy egy országgal. Nem mintha ott boldogabb világ várná, csak éppen a hely, ahol él, az lett boldogtalan.

Viktor összeveszett Lajossal

Abony felett tiszta az ég, de a magasban megjelentek már a fátyolfelhők. A település utcáival mélyen az Alföldbe nyúlik. A statisztikák szerint majdnem tizenötezren élnek itt, ám ahogyan a helybéliek mondják, többnyire csak aludni járnak haza. A 4-es út meg a vasút nagy kincs, összeköti Abonyt a világgal, de az is igaz, könnyen el is visz innen mindent és mindenkit.

Békés város ez, nem nagyon foglalkozik vele az országos média, most azonban két hírrel is helyet kapott a híradókban. Az abonyiak egyikre sem számítottak, és legkevésbé örülnek annak, hogy beszélnek róluk. Mert az még csak hagyján, hogy az Orbán-kormány leállította a város határába tervezett M4-es autópálya építését, de a város pénze – 279 millió forint – is bent ragadt az alig egy hónapja bedőlt Quaestor Értékpapír-kereskedelmi és Befektetési Zrt.-ben.

Nem sok pénz, mármint ahhoz képest, hogy az útépítő cégek (Colas-Swietelksy, Közgép-A-Híd, Strabag) a senki földjére tervezett 29 kilométernyi M4 nyomvonalán – terepviszonyoktól és építményektől függően – ezerméterenként költöttek volna el 2–14 milliárd forintot. Már a kérdés is demagóg, nemhogy a rá adott válasz, hogy mi ér többet: egyetlen kilométernyi minőségi aszfalt, vagy egy tizenötezres város lakóinak sorsa, de az abonyi állami hirdetőtábla előtt állva, úgy tűnik, hogy a helyiek összefüggést vélnek felfedezni a két eset között. No, nem azért, mert Orbán Viktor összeveszett bizonyos Simicska Lajos milliárdossal, hiszen az éles szóváltás még a legjobb barátok között is megesik. De azóta mintha minden aszerint alakulna országosan, hogy honnan lehetne elvenni az állami és uniós forrásokat biztosító, busás hasznot termelő beruházásokat a barátilag milliárdossá lett Lajostól; akinek cége az M4-est is építeni kezdte, és akitől most vissza akarják venni a félbehagyott útra elköltött milliárdokat. A nép egyszerű hangján szólva erről csak annyit gondol az állampolgár, hogy ha már eddig is előnyök és jutalmazások rendszerében irányították az országot, ahol szemmel láthatóan mindenki gazdaggá lett az elmúlt öt évben, aki közel került elosztáshoz és döntéshozatalhoz, miért nem jönnek ide az urak, azokban a feszes kis zakójukban a leállított és harmadában már előkészített M4-es autópálya alapjába öntött homokjára? Itt lejátszhatnák egymás között gondjaikat, amúgy férfihoz méltó módon, plakátnyelven szólva, hősiesen és odaadással. Mert itt valóban van egy alig harminc kilométernyi szakasz a magyar valóságból. Félig kész hídbetonoszlopok, ég felé meredő vasrudak hirdetik. Magányosan, párosan vagy éppen sorban pipiskednek, szétszórva az alföldi talajon. Köröttük fut a félig-meddig ledöngölt, homokkal fedett nyomtáv. A 4-es főút két oldalán olykor kisebb hegybe hordva állnak, akár dűnék is lehetnének vagy lecsupaszított kunhalmok. De ezek inkább egy osztogató és megvonó rendszer szimbólumai.

Persze az alföldi ember nem lehet hős egy ilyen küzdelemben. Az, aki valóban odaadással végzi a munkáját és vállalná a kihívásokat, eltűnik lassan. Felemészti a rendszer. Nevét, arcát sem vállalja, ha újságíróval szóba áll, hiszen ő az, aki a rendszer legalján áll. Ő az, aki dolgozik. Akár autópályát épít, akár elbontja azt. Neki mindegy, hogyan hívják a kivitelezőt, s hogy milyen színű zászló lobog az úthenger tetején. A lényeg csak az, hogy dolgozni tudjon, hogy ne legyen kiszolgáltatott. Hogy azt érezze, ha nem is az államé, de legalább az asszonyának hőse lehessen, a gyerekeié, amikor hazatér. De ezt a rendszert úgy találták ki és építették fel, hogy csak az járhat rosszul, aki a vállalkozási piramis legalján áll. Merthogy az állami tenderen győznek a nagyok, a konzorciumok. Azok szerződést kötnek a vállalkozókkal a munka elvégzésére, a vállalkozók meg alvállalkozókkal, azok meg újabb alvállalkozókkal. Így jelennek meg aztán a helyi szórólapokban az olyan típusú hirdetések, hogy lapátost keresünk, és a kétkezi munkából élő helyiek, szakemberek megindulnak, arccal a pálya felé, árkot ásnak, rézsűt építenek, vadkerítést, füvesítenek, térköveket pakolnak, és töredékéért elvégzik azt a munkát, amennyiért a fővállalkozó elvállalta azt. Ez a modern feudalizmus lényege, és a rendszer, mindaddig, amíg van pénz, működik.

Pedig nagyon tudnak utat építeni
Most viszont nem működik. Az építkezés áll. Az abonyi ember meg csak pislog, zsebében az öklét szorítja. Nézi az állam hirdetőtábláját, és mindent elmond a helyzetéről, valamint a Magyarországon kialakult társadalmi hangulatról, amikor úgy próbálja magyarázni sorsának rosszabbra fordulását, hogy mindenről „ez a fideszes Gyurcsány” tehet. A munkásnak ugyanis, akinek az M4 építésének ígérete elhozta a mindennapi munka lehetőségét, csakis egyetlen ura van. Az, akitől a pénzt kapja.

Most viszont tanácstalan, mi lesz vele. Nem verné nagy dobra, hogyan ragadt bele a leállított M4-es építkezésbe, mert úgy tudja, hogy Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter májusban még bejelentheti: mégiscsak lesz valami a nyomtávval, és ha lesz az a valami, abból neki pénze lesz, s talán mégsem kell eladni a teherautóját, amivel a sódert meg a homokot hordta. Csak azt nem érti, és ennél a pontnál a földre köp, hogyan lehetséges az, mert ezt magyarázza meg neki valaki, hogy ha nincsen pénz a már megkezdetett M4-es autópályára, akkor honnan van pénz arra, amit Orbán Viktor miniszterelnök március végén Sopronban bejelentett, miszerint 2018-ra minden megyei jogú városba négysávos autóútnak kell vezetnie. Induljon autóival Sopronba vagy Egerbe, vagy várakozzon, amíg ismét megszólítja, magához hívja az állam?

Abony mindig is híres volt útépítőiről. Úgy emlegették az itt lakó munkásokat, mint az ország legjobb kubikosait és macskakőrakóit. Brigádok szerveződtek arra, hogy hét elején útra keljenek, vasárnapra meg visszatérjenek tűzhöz, asszonyhoz. Kemény fedelű kofferokat hurcoltak magukkal. Abban vitték a heti élelmet, tojást, szalonnát, kolbászt, kenyeret, lebbencset, és ha a vonaton nem jutott már ülőhely nekik, lehuppantak a bőrönd tetejére.

Valaki kimondta a végső szót

A vállalkozók vállalkozója között is akad azért olyan, aki beismeri, annak sose látta értelmét, hogy Szolnokot úgy kerüli el a tervezett M4-es nyomvonala, hogy se előtte, se utána, de még csak tőle északra vagy délre se lenne folytatása. Harminc kilométernyi virtuskodás, magyar módra, épphogy csak parasztkolbászt nem karikáztak hozzá. Persze, van olyan is, aki tudni véli, hogy ez egy Közép-Magyarországot átszelő autópálya egyik szakasza volna, Veszprém–Dunaújváros–Kecskemét–Szolnok–Biharkeresztes nyomtávon roboghatna át rajtunk Európa, így indokolt lenne befejezése, de a hazai nagypolitika túlságosan kisstílű ehhez, és egy személyeskedő játszmában még az sem számít, hogy egy leállított autópályaépítkezés újraindítása jelentős többletköltséggel jár.

És, ugye, azt is ki kell fizetnie valakinek. Úgy röpködnek itt a közpénzek milliárdjai, hogy ennyi pénzből már a felhők alá is fel lehetne húzni egy égi pályát. De a vállalkozók vállalkozója óvatosan fogalmaz, halkan beszél, mintha errefelé a levegőből is le lehetne lopni a szavakat, mert azok ott maradnak, beleégve dühtől és indulattól, amik aztán minduntalan szembe jönnének, nehezítve az előrejutást. A vállalkozók vállalkozójából azért csak kibukik, hogy az nagyon nincsen rendben ám, hogy a kormány nem őszinte az emberekkel, mármint a hétköznapiakkal, hiszen az unióra mutogat, mondván, Brüsszelben döntötték el, hogy a méregdrága M4 nem épülhet meg – miközben a kék zászlósok csak annyit mondtak a magyar narancsosoknak, hogy ez bizony drága útnak tűnik, és értelme sincs sok. Ezt ráadásul jó előre elmondták, nem is adtak rá pénzt, a kormány mégis belevágott adóforintokból. Az abonyi lakos erre csak szerényen, szépen és csendesen jegyzi meg, hogy embereket ilyen csúnyán, mint most őket ez a kormány, senki nem hagyott az út szélén az elmúlt huszonöt évben.

Út a pusztába

Tiszapüspöki polgármestere, Bander József ugyanakkor optimista. Ő kiáll arccal, névvel. Elvégre ez egy polgármester dolga. Annak ellenére optimista, hogy április 21-én bevonultak irodájába a beruházók és mérnökök a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-től, hogy átbeszéljék a kialakult helyzetet, vagyis azt, hogyan lehet mindenki számára megnyugtatóan lezárni a félbeszakadt munkát. Ez alatt azt kell érteni, hogy helyre kell állítani például a munkagépek felvonulási útvonalait, rekultiválni, vagyis valahogy el kell tüntetni a pályacsonkokat, miközben a tervezett nyomtáv továbbra is állami tulajdonban marad. Alighanem ezért is optimista Bander József, mert Tiszapüspöki történelmében talán az M4-es az egyetlen olyan lehetőség, amely közel hozhatná a világot a 2176 fős településhez. Az elmúlt harminc év alatt három autópálya nyomtávterve is elfutott a falu mellett, hol dél felől, hol északról, hol keletről, ennek megfelelően mindig arrébb és arrább rakták a falu határába tervezett ipari parkot, de egyelőre, úgy néz ki, csak a Tisza folyásiránya a biztos.

Pedig szép szabad strand várná az utazókat, van termálvizes kútjuk is, amely megfelelő fejlesztéssel megteremthetné a mezőgazdasági kultúra kiteljesedését, a meleg vizű fóliázás hagyományait. A polgármester úr szerint ugyanis, persze, jó volna, ha egy Mercedes nagyságú iparvállalat települne hozzájuk, mert az szépen hozna az iparűzési adó hiányától szenvedő faluja konyhájára. Nagy ajándék lenne ez egy olyan településen, ahol az aktív munkaképességűek egyharmada közmunkából él. De erre kevés az esély.

Pedig a falu nem volt telhetetlen, közvetlen lehajtót sem kért magának. Csak egy utacskát, amelyik negyedére csökkentené az utazási időt Szolnokra. A bekötő szakasz el is készült – a pusztába vezet. Vedd kezedbe a sorsod! Ezt hirdeti a magyar kormány és az Európai Strukturális és Beruházási Alapok Széchenyi-terv-plakátja a leállított M4-es autópálya-építkezés árnyékában. A hétköznapi embernek szól: „Hősök: hétköznapi emberek, akik odaadással végzik a munkájukat, vállalják a kihívásokat.” A hétköznapi ember azonban nem ért már semmit. Sem azt, ami vele történik, sem azt, hogy miért. Azt érzi, hogy a hely, ahol él, lehetne talán boldogabb.
(F. Tóth Benedek)