Annak
ellenére, hogy az ellenzék véleményformálói szerint Magyarországon a
kormány kiterjedt propagandát folytat, a tények épp ennek ellenkezőjét
mutatják: a kormány elveszíti a negyedik hatalmi ágat, miközben a
külföldről mozgatott ellenzék monopóliumhoz jut.
A
közvélemény-kutató intézetek rendszerint a pártok támogatottságának
arányaiból valószínűsítik az országgyűlési választások kimenetelét. Az
információ alapú társadalomban azonban a jelenlegi helyzet mindig
átmeneti állapot – a médiában uralkodó erőviszonyok meghatározó szerepet
töltenek be a politikai viszonyok formálásában. A pártok
támogatottságának mai állásából semmilyen biztos
következtetést nem vonhatunk le a 2018-as országgyűlési választások
várható eredményeire vonatkozóan, a médiaviszonyok alapján azonban
valószínűsíteni lehet a pártok támogatottságát befolyásoló új trendet.
Az
információáramlás módja és sebessége a különböző korcsoportok esetében
jelentős eltérést mutat, míg az 1980 után született Y generáció és Z
nemzedék – ha egyes kutatások szerint passzivitásban is figyeli –
gyakorlatilag valós időben követi a közéleti események alakulását. Ezzel
összhangban, a közvélemény formálásának oroszlánrésze ma már nem a
televízióban, hanem okos-telefonokon és a világhálón zajlik, míg a
hagyományosnak nevezhető információtovábbítási módszerek háttérbe
szorulnak. A politikai viszonyok alakulásának hosszú távú trendjét így
nem az összes médiafelület (TV, rádió, nyomtatott sajtó, stb.)
eléréseinek száma alapján lehet valószínűsíteni, hanem elsősorban azt
kell vizsgálni, ki és milyen arányban tudja a saját maga által
feldolgozott információt eljuttatni a fiatalok kezében lévő
okostelefonra – mert ha 2018-ban nem is, 2-3 parlamenti ciklus
elteltével az a politikai erő nyeri az országgyűlési választásokat,
amely most legnagyobb arányban tudja elérni a fiatalokat az online
sajtón és közösségi alkalmazásokon keresztül.
A
fentiek alapján – az Y és Z nemzedék fokozott figyelembe vételével –
kijelenthető, hogy Magyarországon egy minden eddiginél erősebb alapokon
álló liberális médiamonopólium épül. Ez a folyamat 2012 nyarán
kezdődött a Heti Világgazdaság és Index közti határok elmosódásával,
majd 2014-2015-ben a kormánymédia egy részében végrehajtott puccsokkal
folytatódott. Miközben közhelynek számít a magyar társadalom jobbra
tolódását emlegetni, mára az Y és Z nemzedék esetében a jobboldali sajtóelérés perifériára szorult.
A hazánkban épülő liberális médiamonopólium elsöprően magas arányban
tudja elérni azokat a fiatalokat, akik életkoruk alapján a következő 2-3
parlamenti ciklus alatt fognak politikailag aktívvá válni.
A
kormánymédia nem ér el a fiatalokhoz, de ha elér, számukra
érthetetlennek és nevetségesnek hat. Ez részben visszavezethető arra,
hogy a liberális média véleményformáló hatása erősebb, és elsődleges
erőként formálja a fiatalok éppen aktuális kormányról alkotott
véleményét – részben arra, hogy a kormánymédia újságírói és “dizájnerei”
maguk is valamely idősebb generáció képviselői. Eközben a “fiatalok
közt legnépszerűbb” jobboldali ellenzék máig nem tudott erős online
médiát felépíteni, a gazdasági érdekközösségekkel kötött kompromisszum
pedig épp a véleményformáló erejű tartalom megjelenését akadályozza.
Az alábbi grafikon alapján látható, ki uralja a negyedik hatalmi ágat Magyarországon:
Az
olvasó véleményét azonos politikai preferencia mentén formáló lapok
olvasóközönségei értelemszerűen nem teljesen fedik egymást, így
bizalmas jellegű adatok nélkül pontos elérés nem állapítható meg – de az
nagy vonalakban látható, hogy az információs technológiát aktívan használó generációk számára a liberális sajtó tízszer akkora médiabirodalmat képvisel, mint a kormánymédia, vagy a jobboldali ellenzéki sajtó.
A fentiek még figyelemfelhívóbb vonatkozása, hogy a meghatározó liberális közéleti portálok jelenleg senkit nem támogatnak.
2012 óta egy szemmel látható, erőteljes összpontosulás zajlik, melynek
során Magyarország – és Kelet-Közép-Európa – legnagyobb liberális
médiamonopóliuma épül, de ez a médiaerő egyelőre semmilyen politikai
erőt nem támogat. Propagandát biztosítanak a kormány eltávolítására
törekvő, Soros György alapítványi hátteréhez köthető “civil”
megmozdulásoknak, de alapjaiban véve se a Demokratikus Koalíciót, se a
Magyar Szocialista Pártot nem mutatják be komolyan vehető politikai
erőként – ami arra utal, hogy valaki ezt a jelenleg összpontosuló médiabirodalmat egy később megjelenő, új politikai erő számára építi.
Kövér
László hetekkel ezelőtt kijelentette; könnyen lehet, hogy jelenleg
folytatják külföldi tanulmányaikat olyan személyek, akiket idegen
érdekközösségek majd visszaküldenek Magyarországra és beinjektálnak a
magyar politikai életbe, hogy így biztosítsák saját fennhatóságukat
hazánk felett. Ez az állítás megalapozottnak tűnik, mert teljes
mértékben kizártnak tekinthető, hogy valaki politikai célok nélkül
építsen médiamonopóliumot – főként olyat, ami a többségi társadalom
elvárásaival ellentétes tartalmakat közöl, így profitszerzés céljából
sem a leghatékonyabb médiaeszköz. A most összpontosuló liberális
médiamonopólium idővel támogatni fog valakiket, akik talán már
itt vannak az országban, talán még külföldi tanulmányaikat folytatják,
és évek múlva fognak látszólag új politikai erőként belépni a magyar
közéletbe. Addigra mind a kormány, mind pedig a jobboldali ellenzék
lépéseket kell tegyen arra, hogy a liberalizmus fennhatóságát a
negyedik hatalmi ág felett megszüntesse – mert akkor, amikor megjelenik
a Nyugat által egységesen elfogadhatónak tartott balliberális civil
vezető, akinek minden lépéséről valós időben tudósít a liberális sajtó,
már késő lesz.http://hidfo.ru/2015/09/uj-balliberalis-politikai-ero-robbanhat-be-magyarorszagra/
Alszol a lakásodban szép nyugodtan, majd arra leszel figyelmes, hogy átmászok a kerítéseden és felfeszítem az ablakodat.
Ezután bemászok a lakásba és leülök a nappali közepén.
Megnyugtatlak, hogy nem akarok neked rosszat, csak a gazdag szomszédodhoz igyekszem, csak oda nem lehet egyszerűen a riasztó miatt bejutni.
Te csinálsz nekem egy szendvicset, mert elpanaszolom, hogy napok óta nem ettem, és eléggé ki vagyok merülve.
A szendvicset kibaszom a kukába, mert mondván szar, és üvöltve közlöm veled, hogy azonnal csinálj nekem másik kaját és többet, különben kimegyek az előszobába és felgyújtom a retekbe az egészet!
Közlöm megint veled, hogy nem akarok itt maradni, mert Te csóró vagy és leszarlak, csak ugródeszka vagy, de az viszont legyél nagyon jó.
Közben azért jó párszor a nappalid szőnyegére piszkítok.
Átjön a harmadik szomszéd, aki közli, hogy szerinte gazdagék simán befogadnának csak Te nem engedsz.
Erre megint üvöltözni kezdek veled és követelem, hogy azonnal kezd meg a fal bontását, mert én oda AKAROK menni.
Nem kérek, nem egyeztetek, hanem KÖVETELEK ÉS AKAROK.
Te próbálsz megoldást találni: a falat mégsem bonthatod ki szó nélkül, de az sem működik, hogy én ott üvöltözök és török zúzok a lakásodban.
Közben megint piszkítok és az ellátásom miatt balhézok kicsit. Párszor sértegetem a családod tagjait és téged is, hogy mennyire mocskos szemetek vagytok Ti velem.
A szomszéd is felébredt a zajra és közli, hogy ha átjutok, akkor befogad, majd felhív téged, hogy falbontás és erkély mászás kizárva, mert ezt tiltja a szabályok törvénye, amit be kell tartani.
Te megint állsz, hogy most mit kellene csinálj. A gyerekeid már rettegnek, neked eleged van az egészből. A házmester, akinek a dolga lenne az egész ügy kezelése, közben lopja a balkonládákat a virágokkal, mert éppen mindenki a Te lakásodra figyel.(a múltkori közös költség eltűnésével sem foglalkozik így most senki).
Ez az a pillanat, amikor eljutsz oda, hogy takarodjon mindenki a lakásodból ahova akar, csak el onnan!
Várod a reggelt, amikor neki kezdhetsz takarítani és megint nyugalom lesz a lakásban.
Közben a házmester már a szomszédodban van, hogy a harmadik szomszéddal megtárgyalják, semmi keresni valóm nincs nála, úgyhogy vissza juttatnak a lakásodba….