Joseph Candel:
Sok ember szeretné tudni, hogy Putyin vajon tényleg az Új Világrend
ellen dolgozik vagy ő is csak egyike a beavatott játékosoknak, és éppen
úgy utasításra teszi a dolgát, mint kollégái, akiket a világkormány
felállításán dolgozó elit céljai megvalósítása érdekében mozgat a
globális sakktáblán.
Tudjuk, hogy Oroszország fontos tagja a
BRICS államoknak, amely immár saját valutaalappal és központi bankkal
rendelkezik, és azon igyekszik, hogy elszakadjon a világ jelenlegi
valutarendszerétől. De vajon tényleg ennyire függetlenül ténykednek?
Véleményem szerint inkább arról lehet
szó, hogy a globalisták a BRICS államokat használják az amerikai dollár
meggyengítésére. Ezek az országok egymás között már más valutákban
kereskednek és hamarosan olajszerződéseiket is más fizetőeszközben
fogják teljesíteni. Oroszország a világ egyik legnagyobb olajexportőre
és mint ilyen, már egy ideje azon van, hogy minden dollártartalékától
megszabaduljon. A legtöbb szakértő úgy látja, hogy amint a világ többi
országa is követi példáját, a petrodollárnak vége.
A kérdés tehát, hogy Putyin a
globalistáknak akar keresztbetenni vagy a BRICS egyik vezető országaként
a terv egyik fontos részének kivitelezésében segít a dollár és az
Egyesült Államok meggyengítésével és a világkormányhoz való
csatalakozásának előkészítésével?
Ismert tény továbbá, hogy Henry
Kissinger, a globalisták egyik fontos frontembere, rendszeresen
találkozik Putyinnal és a hírek szerint igen jó barátok. Tudjuk, hogy a
háttérhatalom a háborúk, gazdasági válságok, katasztrófák, a terrorizmus
és egyéb problémák segítségével próbál egy olyan irányított káoszt
kialakítani a világban, amire a megfelelő pillanatban, amikor már senki
nem lát kiutat a helyzetből, megadhatják az előre elkészített választ.
Mindenki döntse el maga, hogy Putyin
milyen szerepet játszik ebben a tervben, tudva, hogy idővel a válasz
egyértelműen kirajzolódik majd azok számára, akik követik az idők
jeleit. Putyinnak az alábbi cikkben részletezett legújabb beszéde
mindenképpen említésre méltó és valószínűleg jelentőségteljes, helyes
értelmezése azonban csak a fenti kérdések figyelembevételével
lehetséges.
Az angolul beszélő világ nagy része valószínűleg kimaradt Putyin Szocsiban elhangzott legújabb beszédéből, illetve, akik értesültek is róla sem biztos, hogy első hallásra felfogták annak jelentőségét.
A nyugati média mindenesetre mindent
megtett, hogy ne vegyen róla tudomást, vagy kiforgatva tálalja annak
tartalmát. Függetlenül attól, hogy ki mit gondol Putyinról (a Nap és a
Hold sem a mi véleményünk kedvéért létezik), valószínűleg Churchill
1946. március 5-én elhangzott „Vasfüggöny” beszéde óta a legjelentősebb
politikai beszéd hangzott el Szocsiban.
Putyin kijelentette, hogy a játékszabályok mostantól megváltoznak.
Mostanáig a nemzetközi politikát a következő szabályok szerint játszották:
A politikusok nyilvános kijelentéseket
tettek, hogy ezekkel fenntartsák a nemzeti szuverenitás kellemes
látszatát, ami kizárólag propaganda célokat szolgált, hiszen nem valós
szuverenitásról beszélünk, hanem olyasmiről, aminek semmi köze a
nemzetközi politika lényegéhez. Eközben titkos vagy zárt ajtós
tárgyalásokon meghozták a valós döntéseket és megtárgyalták a követendő
irányokat.
Korábban Putyin is ezen szabályok
szerint játszott, cserébe csupán annyit várt, hogy Oroszországot
egyenrangú félként kezeljék. Mivel ilyen irányú reményei
szertefoszlottak, bejelentette, hogy a játéknak vége, ezzel
végeredményben megszegve a nyugat által felállított tabut, nyíltan, az
elit klánok és politikai vezetők feje felett szólva az emberekhez.
Egy orosz blogger, Chipstone, a következők szerint foglalta össze Putyin beszédét:
1. Oroszország nem játssza tovább ezeket a játékokat és nem folytat titkos, zárt ajtós tárgyalásokat apró-cseprő ügyekben.
Oroszország ezzel szemben készen áll a komoly párbeszédre és
megállapodásokra, amennyiben azok a kollektív biztonságot szolgálják,
igazságosak és mindkét fél érdekeit figyelembe veszik.
2. A globális kollektív biztonság valamennyi rendszere romokban hever. Nincsenek többé nemzetközi biztonsági garanciák, az ezeket elpusztító entitást pedig Egyesült Államoknak hívják.
3. Az Új Világrend építői elbuktak.
Homokvárat építettek. Az Új Világrend felépülésének kérdése nem csupán
Oroszországon múlik, de a döntés nem születhet meg Oroszország nélkül.
4. A társadalmi rend újításait
Oroszország konzervatív megközelítésből kívánja vizsgálni, de nem
zárkózik el az ilyen újítások vizsgálatától, hogy kiderüljön,
bevezetésük indokolt-e.
5. Oroszország nem szándékozik az
Egyesült Államok folyamatosan terjeszkedő „káosz birodalma” által
létrehozott zavaros vizekben halászni és új birodalmat sem akar
alapítani (ez szükségtelen, Oroszországnak már meglévő területeit kell
fejlesztenie). Továbbá Oroszország nem kíván a világ megváltójának szerepébe lépni, ahogyan ezt a múltban tette.
6. Oroszország nem kívánja a saját
képére átformálni a világot, de azt sem fogja hagyni, hogy mások az ő
képükre próbálják átformálni Oroszországot. Oroszország nem fogja
elzárni magát a világtól, aki azonban megpróbálja elszigetelni
Oroszországot a világtól, az forgószelet arat.
7. Oroszország nem kívánja a káosz terjedését, nem akar, és nem is szándékozik kirobbantani semmilyen háborút, ugyanakkor úgy látja, hogy egy globális háború kirobbanása ma már szinte elkerülhetetlen, így erre fel van készülve és a készülődést folytatja. Oroszország nem akar háborút, de nem is fél tőle.
8. Oroszország nem kíván aktív szerepet
vállalni azok feltartóztatásában, akik még mindig az Új Világrendjüket
építik, amíg ezek az erőfeszítések nem sértik Oroszország
kulcsfontosságú érdekeit. Oroszország inkább a partvonalról szemléli,
amint ezek újabb és újabb sebeket szereznek igyekezetükben, amennyiben
azonban bárki megkísérli Oroszországot is belerángatni ebbe a
folyamatba, figyelmen kívül hagyva annak érdekeit, az meg fogja tanulni,
hogy mit jelent a fájdalom.
9. Külső, de még inkább belső
politikájában, Oroszország ereje nem az eliten és annak zárt ajtós
tárgyalásain, hanem a népen fog nyugodni.
A fenti pontokhoz a következőt muszáj még hozzátenni:
10. Még mindig fennáll a lehetőség egy
olyan új világrend felállítása előtt, ami megakadályozhatja a
világháború kirobbanását. Ennek az új világrendnek az Egyesült Államok
is elkerülhetetlen része lenne, de kizárólag mindenki mással egyező
feltételek mellett: a nemzetközi jog és nemzetközi szerződések alapján,
mindenféle egyoldalú kezdeményezés nélkül, más nemzetek szuverenitásának
abszolút tiszteletben tartása mellett.
Összegezve:
Vége a játéknak gyerekek. Szépen
tegyétek el a játékaitokat. Eljött a felnőtt döntések ideje. Oroszország
készen áll. Vajon a világ többi országa is?
Időkjelei: Az idők jeleit figyelő
keresztények közül többen is felvetették az Új Világrend v.2 bevetésének
lehetőségét. Olyasmit képzeljünk el, mint amikor egy népszerűtlen (túl
nagy ellenállással küszködő) politikai hatalom megszervezi saját
leváltását, a rendszerváltónak járó nagyobb népszerűség reményében. E
szerint a forgatókönyv szerint az Antikrisztusra a ma ismert
bennfentesek legyőzőjeként is tekintenének, aki egy új Új Világrend
élére állna és ezzel sok, magát felébredtnek tartó embert is
megtéveszthetne. Ez is egyfajta elképzelés, amit érdemes észben tartani.
Forrás: zerohedge.com
Forrás: zerohedge.com